"2,5 évig voltam mentor és imádtam!"

Sárosi Beáta, külföldi diákok mentora.

Sziasztok!
Sárosi Beáta vagyok. Bő két és fél évig mentorkodtam külföldi diákok mellett és minden egyes percét hihetetlenül élveztem. Lássuk az okokat, miért is. Először is sokat tanulhatsz magadról, ami felkészít a jövődre és tudatosabbá, magabiztosabbá tesz, ha jobban megismered önmagad. Mivel sok külföldi hallgató jön hozzánk minden félévben, így több a mentor is. Kipróbálhatod magad, mennyire vagy csapatjátékos, mennyire vagy alkalmazkodó más kultúrából származó emberekkel. Fejlesztheted a szervezőkészségedet, mivel szükség van programokra, hogy színesebbé tedd az itt töltött idejüket. Kreatívnak is kell lenned, hogy együtt ötletelhessünk. Kirándulásokra viheted a külföldieket, megmutathatod nekik a legjobb helyeket az országban, különböző szabadidős tevékenységeket találhatsz ki a számukra, amelyek mind garantálják, hogy egy felejthetetlen, életre szóló élménnyel térnek haza, hisz a külföldi ösztöndíjprogram a tanulás mellett a szórakozásról is szól. És itt kapcsolódik be a másik ok, hogy új kapcsolatokat építhetsz a világ minden tájáról, Európából, Spanyolországtól Litvániáig, Ázsiából vagy akár az amerikai kontinensről érkező és afrikai hallgatókkal is. Ők pedig viszonzásképp itteni segítségedért nagyon hálásak, bármikor meglátogathatod őket, így az egész világot könnyen bejárhatod ezen ismerőseid révén. Más kultúrák, nyelvek megismerése téged is csak többé, értékesebbé tesz, nemcsak őket. Egyszóval hatalmasakat bulizhatsz velük az egész félév során és egy szuper csapatba kerülhetsz be, ha jelentkezel mentornak. Én csak ajánlani tudom, az biztos.

Írta: Sárosi Beáta

A mentor programokról bővebben itt olvashattok: Sceince Without Borders mentor program, Erasmus mentor program

Miért jó mentornak lenni?

A happy mentor, Hiezl Kitti.

Sokat halljuk, hogy az egyetemen tanultak mellett sokat segít, ha más területen is kipróbáljuk magunkat. Erre kitűnő lehetőség a mentorkodás.

Egy mentor hivatalosan azzal foglalkozik, hogy segít egy külföldi diáknak az ügyintézkedésben és a beilleszkedésben. De valójában mi mentorok kapunk segítséget. Egy más kultúrából érkező diák más szemmel látja a világot, így általa mi is új perspektívából szemlélhetjük magunkat, kultúránkat, országunkat. Mi magunk is felfedezővé válunk, miközben bemutatjuk ezeket a számunkra hétköznapivá vált dolgokat. Segít, hogy jobban megismerjük saját magunk, megtanít jobban elfogadni, tolerálni másokat. Olyan, mint egy utazás, amely során a tapasztalt új dolgok formálnak bennünket; többé, jobbá válunk általa. Még csak el sem kell indulnunk világgá, a világ maga kopogtat az ajtónkon.

Nem számít, mit tanulunk, vagy mit szeretnénk kezdeni később az életünkkel, a többiekkel való együttélést nem kerülhetjük el. Arra, hogy hogyan éljünk együtt, fogadjunk el egymást és értsünk meg másokat nem tanítanak meg a tanórák, de megtanulod, ha mentor leszel! És közben még jól is érzed magad.

Írta: Hiezl Kitti

Ha érdeklel a mentorkodás, jelentkezz! A HÖK Külügyi Bizottság folyamatosan fogadja a jelentkezéseket.
Információ: Bagladi Péter, Mentorkoordinátor, PEHÖK Külügyi Bizottság, bagladipeter@hok.uni-pannon.hu

„Párizs megér egy misét”

Öt nagyszerű hónapot volt lehetőségem eltölteni Párizsban a 2012/13. tavaszi félévében az Erasmus keretei között. Egyértelműen kijelenthetem, hogy életem egyik legmeghatározóbb és legnagyszerűbb élménye marad.

Beszámolóm kezdeteként néhány szó Párizsról: Valószínűleg a Világ egyik leggyönyörűbb városába volt szerencsém ellátogatni, mely minden nap újabbnál újabb arcát mutatta meg nekem. Elfogyhatatlan számú látványosság jellemzi a várost, a legismertebbektől, mint az Eiffel torony, Notre Dame, Louvre múzeum, a kevésbé ismertebbekig, (ugyanakkor nem kevésbé lélegzetelállítóak) mint a Sacré Coeur, vagy a Luxemburg kert.

Hangulatát tekintve elképesztően pezsgő, folyamatosan nyüzsgő városról beszélünk, melyben az év minden egyes napjára esik valamilyen rendezvény, így mindenki megtalálhatja a magának való szórakozási és kulturális lehetőségeket. Ez leginkább köszönhető az Európán belül egyedülállóan színes népességbeli jellemzőinek. Nagy létszámban találhatóak afrikai származású és ázsiai állampolgárok, de nem elhanyagolható az arab és közép-kelet európai lakosok lélekszáma sem. Ennek a változatosságnak köszönhető a városban található kulturális sokszínűség, melynek köszönhetően a francia kultúrán kívül betekintést nyerhetünk más nemzetek, népcsoportok életébe is.

A franciákkal kapcsolatban csak pozitív emlékeim vannak. Az előítéletekkel ellentétben nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, bármilyen problémám volt, szinte azonnal meg tudtam oldani.

Az egyetemem létszámát tekintve egy igen kis létszámú iskolának számít, de azt tudni kell, hogy a francia felsőoktatási struktúra merőben különbözik az általunk megszokottól. Ennek köszönhetően összesen öten voltunk Erasmus hallgatók. Hollandiából, Lengyelországból, Spanyolországból, Olaszországból és Oroszországból voltak osztálytársaim. Így még inkább rá voltunk kényszerülve a francia diákokkal való kapcsolatépítésre. Szerencsére ők is vevők voltak rá, így igen sok francia barátra tettünk szert. Mivel ilyen kevesen voltunk ”nemzetköziek” így az interneten kimondottan külföldieknek szervezett különböző programokon vettünk részt, hogy még több Erasmus hallgatóval találkozzunk. Például ennek köszönhető, hogy találkoztam szír, dél-koreai, román, palesztin, és kanadai fiatalokkal is. Bátran mondhatom, hogy ebben a fél évben több hosszú távú barátságra is szert tettem.

Oktatás szempontjából is nagyon hasznosnak bizonyult ez a fél év, mivel egy teljesen más szisztémájú oktatási struktúrában vehettem részt. Menedzsment-marketing mester szakon voltam kint és olyan tantárgyakat volt lehetőségem tanulni melyek itthon nem feltétlenül találhatóak meg. Emellett nagyon szimpatikus volt, hogy rengeteget kellett beszélnünk, prezentálnunk és csoportban dolgoznunk minden órán, így az angol nyelvtudásom is rengeteget fejlődött a hónapok során.

A nyelv ugyanakkor érdekes pont az én ”kalandomban”, mert egyáltalán nem beszéltem franciául a kiutazásom előtt és sajnos az egyetem sem biztosított francia nyelvoktatást. Bár azt mondhatom, hogy ez semmiféle hátrányt nem okozott, mert Párizsban az emberek nagy része
– főleg a fiatalok- beszélnek angolul, így bármilyen szituációban meg tudtam magam értetni. Ennek köszönhetően az angol nyelvtudásom rengeteget fejlődött, de sajnos franciául nem sikerült megtanulnom.

Összességében azt mondhatom, hogy rengeteget profitáltam ebből a kirándulásból és örökre a szívembe zárom Párizst és Franciaországot és nagyon remélem, hogy nem ez volt az utolsó kalandom ebben a városban.

Hazuga Richard

Erasmus ösztöndíjjal a "törpék városában"

Kiss Henrietta élményei

„Egy álmom vált valóra, amikor a nyertes Erasmus pályázók listájában megpillantottam a nevem. Innentől kezdve elkezdtem kis aggodalommal, de büszkén készülni a féléves tanulmányutamra, amely Lengyelország számomra legszebb városában, Wrocławban kapott helyet.
Remegő lábakkal szálltam fel a buszra a másik magyar társammal Takács Ádámmal, akkor még kissé tartottam a kinti megpróbáltatásoktól, gondolván mégis egy idegen országban kell megállnom a helyem és idegen nyelven kell elintéznem mindent. Az aggodalom csupán addig tartott, míg mintegy 10 órás buszút után oda nem értünk a wrocławi kollégiumba a Przegubowiecbe, ahol német szobatársnőm rendkívüli kedvességgel fogadott és egyből megtaláltuk a közös hangnemet. Nagy szerencsémre Natalie szülei Lengyelországból származtak, szóval nagyon jól tudott lengyelül beszélni, így sokat segített nekem a kinti adminisztrációs dolgok elintézésében. Azonban sohasem volt gond igazán az ügyintézéssel, ugyanis a lengyel diákok rendkívül segítőkészek és mindamellett kiváló kiejtéssel beszélik az angol nyelvet.
A mi kis Erasmusos csoportunkba sok országból érkeztek diákok többek között németek, portugálok, spanyolok, osztrákok, macedónok, oroszok, ukránok, törökök, franciák, amerikaiak és még sorolhatnám. Így sokféle kultúrával és sokféle angol kiejtéssel is egyben megismerkedhettem. Ezáltal a nemzetek sokszínűsége népesítette be a mi kis egyetemünket az University of Economics-ot. Az órákat nagyon élveztem, rendkívül gyakorlatiasak és interaktívak voltak, sokat prezentáltam, beadandókat és zh-kat írtam.
A törpék városa, Wrocław közel 700 ezres lakosságával, gyönyörű romantikus hídjaival az Odra folyón, sok parkjával, lendületes idegenforgalmával, lenyűgöző éjszakai életével, valamint hatalmas shopping centereivel a szívem egy részévé vált. Megismerkedtem a lengyel gasztronómiával: a żurekkel, a pierogival, a bigos-szal megfigyeltem, hogy a lengyelek szeretnek mindenbe káposztát tenni, valamint a lengyel sütemények változatos ízharmóniájába is belekóstolhattam. Az egyetemen lengyelül is megtanultam annyira, hogy a mindennapi életben megértessem magam, mindemellett a lengyel csoporttal változatos programokban vettem részt. Valamint köztudott a lengyel-magyar jó barátság, szóval sehol sem mulasztattam elmondani a bűvös mondatot: „Polak węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”, tehát magyarra fordítva: „Lengyel-magyar két jó barát együtt harcol, s issza borát”. Ennek meg is lett a gyümölcse ugyanis bárhol ezt elmondtam túláradó barátsággal fogadtak.
Hazatérve furcsa volt visszailleszkedni újra az itthoni környezetbe, de azt tudom, hogy Wrocław olyan emlékeket nyújtott, amelyeket soha nem felejtek el és a külföldi társaimmal megbeszéltem, hogy a jövőben egy találkozási célpont lesz a lengyel város.
Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani az Pannon Egyetemnek, és a Tempus Közalapítványnak, hogy biztosította számomra ezt a lehetőséget, ugyanis ez alatt a pár hónap alatt sokat fejlődött a személyiségem, jobban megismertem magamat, valamint új barátságokat kötöttem, mindemellett pedig nyelveket tanultam, amely a jövőben, munkavállalásnál is nagy előnyt nyújt.”

"Életem egyik legjobb döntése volt az ERASMUS"

Váradi Ágnes ERASMUS élményei

„Életem egyik legjobb döntése az Erasmus programban való részvétel volt. Választásom Bayreuth városára esett, mely Németországban, azon belül Felső-Frankföldön (Oberfranken) fekszik. Azért döntöttem a Bayreuth-i Egyetem mellett, mert itt találtam a szakomnak, a nemzetközi gazdálkodási szaknak, megfelelő képzést. A várost a világ zenekedvelői Wagner városaként tisztelik, és itt halt meg híres zeneszerzőnk, Liszt Ferenc. Bayreuth nagy történelmi múltra tekint vissza, és számtalan látványossága van (Operaház, Festspielhaus, kastélyok, parkok, sétálóutcák).

Fotó: Váradi Ágnes

Amikor ideérkeztem kedvesen fogadtak és szívesen segítettek akár a beköltözésben, akár az útbaigazításban. Elsőként bementem az erasmuszos irodába és információt kértem a továbbiakról. Az ottani koordinátortól kaptam egy mappát egyetemi- és várostérképpel, buszmenetrenddel és egy füzettel, melyben a leendő programokat találtam.
Fontos, és aki Németországba megy tanulni, annak mindenképpen ajánlom, hogy a helyi Egészségpénztárba jelentkezzen be. Ehhez nem kell más, csak az érvényes Európai Egészségbiztosítási Kártya.
A másik fontos feladat utána nézni, hogy a Magyarországon megnyitott EUR-s MASTERCARD vagy VISA kártyát elfogadják-e. Nekem sajnos nem, ezért nyitnom kellett egy új német EUR-s számlát a Sparkasse-nél. Nem mondanám, hogy egyszerű volt mindent elintézni és kezdetben mindent megérteni németül, de nem lehetetlen. Azért is kellett számlát nyitom, mert a kollégiumi díjat innen vonták le. Mivel Bayreuthban éltem előírták, hogy be kell jelentenem magam a tanácsházán is. Itt kaptam egy füzetet, melyben rengeteg belépő volt, a különböző múzeumokba, a strandokra és egyéb fesztiválokra. Nem sokkal később megérkezett a diákigazolványom (Studentenausweis), mellyel igazolni, hogy egyetemista vagyok, a testnevelési tanszékre és a menzára is ezzel lehetett menni, valamint ezzel a kártyával ingyen utazhattam a városon belül illetve a város 25 km-es körzetében.
Az Erasmusos diákok számára különböző kirándulásokat (Passau, Würzburg, Bamberg, Köln), múzeumlátogatásokat, koncerteket, közös főzéseket és bulikat szerveztek. Sok országból tanulnak itt fiatalok, voltak köztük spanyolok, törökök, olaszok, szlovákok, franciák, németek, afgánok, kínaiak, koreaiak, finnek, észtek, afrikaiak, csehek. Ebben a nemzetközi társaságban egyedül érkeztem a Pannon Egyetemről, de érkeztek magyar diákok a Pécsi Egyetemről is.
A kollégiumom az egyetemtől körülbelül 5 percnyire található (egyágyas szoba, közös konyha 6 emberre). A kollégium sok épületből áll, több szinttel, hasonlított egy lakóparkra. Így nagyobb lehetőség nyílt a diákoknak a gyorsabb, egyszerűbb ismerkedésére. Gyakran szerveztünk közös programokat az itt lakókkal, vacsorázást, grillezést, nemzetközi főzést (mindenki a saját nemzetének megfelelő ételt készített), szülinapi bulikat, koktél partit, és több napos kirándulásokat is (Prága, Berlin, Nürnberg).

Fotó: Váradi Ágnes

Az egyetemen az erasmusos diákoknak tartottak külön órákat is. A szorgalmi időszak április közepétől július közepéig tart. Vizsgázni csak egyszer lehet, pótvizsga lehetőség októberben van. Külön kérelmet kell benyújtani ahhoz, hogy a külföldi diákok vizsgadolgozatát előbb kijavítsák.
Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt az Erasmus programban. Nem csak az ország és a kultúra megismerése, hanem a nyelvgyakorlás miatt is. Amikor elindultam otthonról, nehézséget okozott angol nyelven megszólalni (német az első nyelvem). Most már bármikor váltok angolról németre és németről angolra. És persze nem utolsó sorban életre szóló barátságokat lehet kötni. Nekem sikerült és nagyon sok meghívást kaptam a barátaimtól. Mindez, amit leírtam csak egy töredéke volt ennek a félévnek. Én soha nem fogom elfelejteni. Remélem, kedvet kaptatok egy nagyszerű kalandra. Ha kérdésetek van, bátran forduljatok hozzám!”

Ágnes élményeit megnézhetitek videóban is itt:
http://www.youtube.com/watch?feature=plcp&v=maCdDskAwug&nomobile=1

„sLOVEnia”, Erasmus Mariborban…

Fotó: Viszoki Csaba

Egyetemi pályafutásom egyik legjobb (ha nem a legjobb:)) félévét köszönhetem az Erasmusnak, amelyet biztosan nem fogok sosem elfelejteni. Választásom Mariborra esett, ahol mintegy öt hónapot tölthettem el, megtapasztalva milyen is igazán szabadnak lenni.
A februári hideggel ellentétben a fogadtatás nagyon is meleg volt. Mentoraink igyekeztek minél több programmal, bulival hozzájárulni, hogy igazán szoros Erasmus család alakuljon belőlünk. Halkan jegyzem meg, hogy egyedül itt tart két hétig a Welcome Weeks. Emellett, az, hogy koliban laktam szintén biztosította, hogy ne nagyon kelljen unatkoznom. Szintünk szinte kizárólag Erasmusos hallgatókból állt, így elég vegyes társaság verődött össze. A teljesség igénye nélkül: lengyelek, csehek, litvánok, németek, franciák, törökök, spanyolok képviseltették magukat. Szinte minden napra jutott valamilyen közös buli a konyhában, vagy egy-egy közös főzés, ahol mindenki igyekezett megismertetni saját konyháját a többiekkel.
Ami Maribort illeti, nagyjából Veszprémhez tudnám hasonlítani. Ha pörgést keresel, megtalálod, ha éppen egy kis nyugit, akkor is jó helyen jársz, szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. Egyetemistának meg pláne jó lenni, mivel olyan kuponrendszer működik, amelynek segítségével mindennap rengeteg étterem közül választhattunk, és 2-3 euroért komplett ebédeket kaptunk. A szlovén emberek barátságosak, igyekeztek mindig segíteni, ha épp rászorultam, és az angollal is jól elboldogulnak, persze azért a fiatalok körében többen beszélik a nyelvet. Ezt megtapasztalhattam Mariboron kívül is, hiszen a második héten szlovén túrát szerveztek nekünk, melyen megnéztük Szlovénia nevezetességeit, és persze a tengerparton is lógathattuk kicsit a lábunk.
Egyetemi óráinkon szinte kizárólag csoportokban dolgoztunk, prezentáltunk, fejlesztve ezáltal mind angol-, mind prezentációs készségeinket, amely biztos vagyok benne, hogy jól fog jönni a későbbiekben.
Igyekeztem minél többet utazni, nem csak Szlovénián belül, de a környező országokban is. Páran összeverődve egy hosszúhétvégét töltöttünk el a tengerparton, tíz napot Horvátország, Montenegró és Szerbia felfedezésével, valamint egy hét alatt körbestoppoltuk Boszniát. Mindegyik túráról oldalakat tudnék írni, annyira jó volt, így ha a jövőben tehetem, ismét hátizsákot ragadok és efféleképp járom be Európát.

: Fotó: Viszoki Csaba

Történetek százai keringenek fejemben, lehetetlen ennyiben összefoglalni ezt a félévet. Remek barátságok köttettek, amik biztos vagyok benne, hogy a jövőben sem fognak megszakadni. Megismerhettem sok embert, sok kultúrát, új ételeket, italokat, szokásokat, és megtapasztalhattam milyen is igazán önállónak és szabadnak lenni.
További beszámolókért nyugodtan nézz körül a blogomon: http://mariborbamentemmajdjovok.blogspot.hu/

Slovenia…Feel it…live it…love it…

Kapocsi Balázs

Öt felejthetetlen hónap a rénszarvasok földjén

Fotó: Nagy Tamás

Kinek mi jut eszébe Lappföldről? Többnyire a rénszarvas, a hideg, a sarki fény és a Mikulás. Az elmúlt szemeszterben volt szerencsém Finnországban jobban megismerni ezt a térséget. Rovaniemi városban éltem és tanultam 5 hónapot Erasmus ösztöndíjjal. Túlzások nélkül állíthatom, életem egyik legjobb élménye volt. Az időjárási viszonyok, és a fényes és nappalos órák számának változása rendkívűl egyedi ezen a területen, csodálatos amikor ragyogó napsütésben úszik a havas táj vagy amikor egész éjszaka nem megy le a nap, de a teljes sötétség időszaka is olyan, amit csak az ennyire északi ponton lehet megtapasztalni.

Ha a sztereótipiák alapján itéljük meg a finneket, akkor jegestekintetű komoly emberek lebegnek lelki szemeink előtt, én ezt nem tapasztaltam vagy nekem más fogalmam van arról, hogy mit jelent a zárkozott viselkedés. Alapvetően mindenki nagyon segítőkész és szinte nem találni embert, aki ne beszélne anglul, így az élet nem nehéz a messzi északon. Északi országról van szó, ezért ne lepődjünk meg, ha végig nézzük az árakat egy szupermarketben Ez nem jelenti azt, hogy minden drága, de az alkohol igen és tényleg nincs kiskapu. A helyet a kisvárosi természetközeli hangulat övezi, úgyhogy alapvetően, azért aki a nyüzsgést szereti, csak is kizárólag, az ne ezt a helyet válassza. Azonban a város méreteihez képest rengteg a külföldi cserediák, ugyanis két campus is fogad erasmus hallgatókat, emellett sok Europán kívülről érkező diák is van. Erasmusos társaim közül jó pár emberrel nagyon jó barátságba kerültem és akikkel a baráti viszony nem is alakult ki, velük is csak jó tapasztalataim voltak. Buli lehetőség tömérdek van, a sportolási lehetőségek elég jók és tulajdonképpen nincs költsége az olyanoknak, mint a kosárlabda, a konditerem vagy akár a kick-box. A suli nagyon jól felszerelt és a menza nagyon megéri, ha valaki nem szeret főzni, nem lesz bajban itt. Igazából probálok tárgyilagos lenni, de legszívesebben írnám a személyes élményeimet, mert annyira jó volt ez a pár hónap, nyilván itt is kialakulnak a hétköznapi rutin és nem mindennap olyan izgalmas, de egy ilyen félév alatt nincsenek gondjai az embernek, és igen, fogsz találkozni a Mikulással és fogsz rénszarvast látni ez biztos!

Írta: Nagy Tamás

Tapasztalatok a római LUSPIO egyetemen

Photo: http://www.unint.eu

Mihályi Péter, a Pénzügytan Intézeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára 2013. május 4-11. között Olaszországban tanított Erasmus csereoktatóként a római LUSPIO egyetemen. Három előre megjelölt témában, három 3 órás előadás megtartására került sor változó összetételű hallgatóság előtt.

A Pannon Egyetemmel összehasonlítva sok eltérő és sok közös vonása is van a LUSPIO-nak. Ez egy magánegyetem, amelyet 1996-ban hozott létre egy egyházi alapítvány azzal a céllal, hogy üzleti főiskolai képzést teremtsen. Néhány évvel ezelőtt a LUSPIO-nak világi tulajdonosa lett, amely ugyancsak alapítványi formában működik. Méreteit tekintve a LUSPIO sokkal kisebb, mint a Pannon Egyetem, összesen egy épülettel rendelkeznek, amely akkora, mint nálunk az „A” épület. Az egyetemnek három kara (tanszéke) van: a legnagyobb turizmust és vendéglátást oktat, nagy hagyománya van a tolmács-fordító képzésnek, a legfiatalabb képzési terület éppen a közgazdaságtan. A bolognai folyamat logikája szerint a LUSPIO-n is folyik alap- és mesterképzés, PhD szintű programjuk viszont még nincsen. Az olasz partnerek nagy érdeklődést mutatnak a Pannon Egyetemmel való együttműködésre, különösen a turizmus-vendéglátás szakterületen. Szó lehetne Mester szakos diákok cseréjéről és a közösen szervezett szakmai gyakorlatról is. Ez utóbbi a magyar diákok számára különösen vonzó lehetne, hiszen ilyen módon pénzt is tudnának keresni Olaszországban, és esetleg olyan kapcsolatokat is ki tudnának építeni, amely alapján később akár állást –munkát is találhatnak Rómában.

WrocLOVE – Erasmus tapasztalat Lengyelországban

Fotó: Varga Iván

Életem meghatározó része marad az a néhány csodálatos hónap, amit Lengyelország negyedik legnagyobb és második legfejlettebb városában, az Odra folyó partját átölelő Wrocławban töltöttem Erasmusos hallgatóként.
Az első tapasztalataim a lengyelekkel kapcsolatban, hogy az utcán valamennyien segítőkészek és szívesen útbaigazítják az embert. Az idősebb generációk főleg oroszul és néha franciául beszélnek, viszont a lengyel fiatalok közül sokkal többen beszélnek angolul, mint a magyar fiatalság (lehetséges, hogy ez a feliratos filmeknek is köszönhető). Paprika helyett fokhagymával ízesítik az ételeket és saját ételüknek vallják a véres hurkát és a székelykáposztát (lengyelül: bigos). Az ország 90%-a katolikusnak vallja magát (ebben csak az apró Vatikán és Málta előzi őket meg) ami megmutatkozik a történelemszemléletükben és abban, hogy Húsvét idején országszerte minden zárva van és az élettel teli Wrocław is kísértetvárossá válik.
Az Erasmusos diákok számára a Wrocławi Gazdasági Egyetem jazz koncertet, filmharmónia koncertet, operabemutatót, állatkerti sétát és múzeumlátogatást szervezett (mindezt ingyen). Voltak köztünk spanyolok, törökök, afgánok, olaszok, ukránok, litvánok, lettek, ciprusiak, franciák, németek, románok és portugálok. Ebben a nemzetközi társaságban Ohr Klaudiával együtt képviseltük a Pannon Egyetemet.
Még soha nem éltem olyan fényűzésben, mint az ottani kollégiumban (saját konyhával és fürdőszobával), de mikor az ablakon keresztül kinéztem a szürke panelházakra eszembe jutott a Várfok Kollégium, az a barokk épület, Veszprém zöld szívében, a Szerelem-sziget felett…
Szobatársam egy török fiú, Çağrı (ejtsd: Csárő) volt. Vele és török-afgán barátaival teázás közben sokat beszélgettünk kultúráról, gazdaságról, a világ eseményeiről és vallásról. Igazi intellektuális társaság volt. A másik társaságomban vegyesen voltak franciák, lengyelek, olaszok, ciprusiak, lettek és litvánok. Velük inkább a város új részeit fedeztük fel, bowlingozni jártunk vagy esténként buliztunk. A közös főzések ugyanúgy a hétköznapi élet részei voltak, mint bejárni órákra. Az egyetemi kampusz az út túlsó oldalán volt, a kollégium mögött pedig uszodába járhattam és rengeteg más dolgot csináltam.
Ha minden út Rómába vezet, akkor minden út Wrocławból vezet. Új barátaimmal rengeteget utaztunk országon belül és külföldön egyaránt, melyek mindegyike megér egy külön cikket.
Egy álom volt. Visszagondolok milyen sok helyet bejártam, milyen sok lengyel filmmel és könyvvel ismerkedtem meg, milyen sokat megtudtam a kultúrájukról és őszintén elmondhatom mindez csak egy töredéke volt ennek a nagyszerű országnak.
Ha szeretnél többet hallani és szeretnéd megnézni a képeket, akkor gyere el november 7-én a Gazdaságtudományi Karon tartandó előadásomra. Részletek hamarosan.

Írta: Varga Iván

Fotó: Varga Iván

Az én Erasmus-sztorim: La bamba

11-kor találka a „kéznél” a lengyel lányokkal, majd irány az egyetem. Ott végül is kiderült számukra, hogy nem feltétlen kell hinni az előzetes tantárgylistának és a tanulmányi szerződésnek. Osman magyarázott valamit, hogy a török felsőoktatásban megváltoztattak pár dolgot, de igazából nem értettem… Nem baj, körülbelül azt fogjuk tanulni amit szerettünk volna eredetileg, csak más a neve. Újabb papírmunka!!! Jeee!

Végül is ugyanazok lesznek a tantárgyaink egy-egy kivétellel. Péntekenként utazunk az anyaintézménybe Aydinba, hogy délelőtt az Alejandrók nyelvét, délután pedig megtanuljuk, hogy hogyan kell helyesen öt rakit kérni. Az órarendről később, mert a jövő hét lesz az első itt, és még lehetőség van törölni, illetve cserélni. Nyolc tantárgyam van egyelőre, ami itt 26 kreditet ér.

Az egyetem után Hakannal elmentünk enni, mert ő eléggé másnapos lett az előző estétől (nekem kellett felcpelnem a szobájába), csakúgy mint a lányok. Nem ismerik a béres cseppet 🙂

Épp a pénteki nagy ima közben ettünk a belvárosban egy kicsi dzsámi (mecset) mellett. Nagyon jól esett. Ott ettem az első levesem mióta itt vagyok. Ebéd után szétválltunk, elindultam egyedül a pénteki bazárba, ahol hirtelen mindenki a barátom lett, aztán nem. Mondtam nekik, hogy én diák vagyok és most biztos nem fogok vásárolni semmit se. Zseniális színészek, már-már elhizzem hogy meg vannak sértődve ezen. Szerintem simán le lehetne cserélni a Barátok közt és a Jóban rosszban sztárszereplőit bármelyikre. Akkor tuti minden este a tévén lógnék…

Találtam egy olcsó helyet, ahol van diákoknak valamilyen étel olcsón. Aztán az is lehet hogy mégsem az, törökül volt kiírva. Talán a jövő héten megnézem.
Este Hakan mondta, hogy menjünk be a városba, mert itt van egy barátja, akitől el szeretne búcsúzni, mert megy az Alehandrókhoz egy évre Erasmussal. Sétánk alatt még jobban megismertem a várost, voltam a kis szigeten is, ami tulajdonképpen egy erőd is egyben. Itt végre megkóstolhattam a tengert. Finom sós volt 🙂 Végül egy főút menti bárban kötöttünk ki, ahol rendeltünk egy cosmopolitan „Fishbowlt” ami igazából egy akvárium teli koktéllal (pár liter). Eléggé hogy is mondjam.. .. lányos ital, de ez elég volt ahhoz, hogy a többiek kiálljanak karaokézni. Az első és egyben az utolsó szám amit énekeltem, s ezzel be is fejezném: La bamba…