Interjúsorozatunk következő alanya Kürthy Attila, akik jelenleg a Tungsram elnök-vezérigazgatói kabinetfőnöke. Az egyetem padjait 1995 és 2000 között koptatta, műszaki menedzser szakon végzett nálunk. Elmondása szerint a Veszprémben töltött évek rendkívül jó alapot adtak a szakmai karrierjéhez, hiszen akkoriban egyedülálló szakmai tudást tudott szerezni tanulmányai során, mely a későbbiekben a GE-hez bekerülve is nagy előnyt adott neki másokhoz képest. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Kérlek, mesélj kicsit az egyetemi tanulmányaidról!

– 1995-2000-ig jártam a Veszprémi Egyetemre műszaki menedzser szakra. Akkoriban ez a szak még újdonságnak számított, amikor jelentkeztem az országban egyedül csak Veszprémben lehetett ilyet tanulni. Ha jól tudom Gaál tanár úr vezetésével nőtte ki magát a szervező vegyészmérnöki szakból és igen nagy sikert aratott szerte az országban. A jelentkezettek nagy részét pedig az vonzotta a legjobban, hogy egyszerre voltak benne gazdasági és mérnöki tárgyak, így nem kellett választani a két karrier között. Én a megalakulás utáni harmadik évfolyamba jártam, egy nagyon összetartó társaság voltunk.

– Ezek szerint akkoriban különösen jó híre volt a Veszprémben végzett műszaki menedzsereknek.

– Így volt, egy történetem is van ezzel kapcsolatban. A végzésemet követően jelentkeztem a GE vezetőképző programjába, ahova nagyon sokan szerettek volna bekerülni. A felvételi több körös volt, még prezentálnunk is kellett. Komoly vezetők előtt adtuk elő a saját magunk által készített anyagainkat, általában a szakdolgozatot. Nagyon jól kijöttek a különbségek a veszprémi és a többi pályázó között, hiszen mi már az egyetem alatt elsajátíthattuk a prezentációs technikákat. Ez akkoriban nem volt jellemző az egyetemi képzésekre. Emlékszem, hogy több tantárgy keretein belül is kellett előadásokat készítenünk, persze akkor még az írásvetítőre készítettük a „diákat”. Ez nagy előnyt adott a többiekkel szemben, amit még a felvételiztetők is megjegyeztek. Nem véletlen, hogy a Veszprémi Egyetem hallgatói felülreprezentáltak voltak a GE vezetőképző programjain, volt, hogy 5-6 Veszprémben végzett is részt vett egyszerre.

A képzés újszerűsége egyébként nagyon sok olyan embert vonzott ide, akik szerettek volna sokoldalúbbak lenni és nyitottak voltak a világ dolgai iránt. Ez és a képzés erőssége pedig abban is megnyilvánult, hogy a végzős társaim milyen sokféle iparágakban tevékenykednek a mai napig. Van, aki az építőiparban találta meg a helyét, mások az elektronikai bérgyártásban, a pénzügyi tanácsadásban vagy a turizmus területén helyezkedtek el.

– Neked miért pont Veszprémre esett a választásod? Téged is a sokszínűség vonzott ide?

– Eredetileg a Műszaki Egyetemre szerettem volna menni, voltam is egy nyílt napjukon. Abban viszont nem voltam biztos, hogy a vegyész- vagy a villamosmérnöki szakok tényleg nekem valók lennének. Szerencsére az egyik osztálytársam rátalált a műszaki menedzser szakra Veszprémben, így oda is ellátogattunk. Nagyon pozitív volt az élmény a képzésről és az egyetemről is, ezért inkább ide jöttem. Nem volt rossz döntés, jobb volt itt egyetemistának lenni, mint egy 2 millió fős nagyvárosban.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre?

– Az első három évben általános oktatás folyt, a 4. és 5. évben viszont már voltak gazdaságtudományi és menedzsment tárgyaink is. Nagyon szerettem például Gaál Zoltán óráit, de az akkor még fiatal doktoranduszok, mint például Szabó Lajos is jó órákat tartott. Ha jól emlékszem a vállalati kultúra tárgy nagyon sok hasznos tudást adott, amit a német cégnél töltött gyakorlatom és a GE vezetőképző során a való életben is meg tudtam tapasztalni.

A cash flow számításra, a számvitelre és az általános menedzsmentre emlékszem még nagyon, ettől mindenki rettegett. Utólag belegondolva ez is nagyon hasznos volt, a mai napig előjönnek az ott tanultak, amikor üzleti tervet készítek elő.

Győrvári tanár úr emlékezetes matek óráira pedig szintén mosolyogva gondolok vissza. Ő úgy szemléltette nekünk a deriválást, mint mikor a fogpasztát kinyomjuk a tubusból, az integrálást pedig mint amikor ezt megpróbáljuk visszatenni. A diplomamunkám a Kibernetikai Tanszéken írtam Szeifert Ferenc tanár úrnál, akitől szintén sokat tanultam.

A tanulás kapcsán egyébként az egyetem már akkor is igyekezett könnyebben megfoghatóvá tenni a száraz tanagyagokat. Élen járt ebben Kovács Zoltán tanár úr, aki a sörjátékkal és az üzleti szimulációs játékával igyekezett nekünk bemutatni az ellátási lánc tanulságait és az üzleti döntések lehetséges következményeit. Ezek akkoriban egyedülállóak voltak az országban.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az az Erasmus ösztöndíj. Akkoriban Magyarországból nem volt könnyű külföldre menni tanulni, de Gaál tanár úr és csapata igyekezett olyan nemzetközi kapcsolatokat építeni, ahova mi hallgatók is mehettünk. Én például Németországban az Anhalti Főiskolán töltöttem el egy kis időt, ami nyelvtanulás és más szempontok miatt is jó tapasztalat volt nekem.

– Mi történt veled a végzés után? Egyből a vezetőképzőbe kerültél?

– Igen, 2000-ben kerültem be oda. A képzés három évig tartott, ami alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Nagy dolognak számított, hogy a képzés keretein belül például az USA-ban is dolgoztam. Ez az időszak szakmailag tényleg nagyon sokat adott.

Ezt követően termelésvezető, majd sorvezető lettem, 2009 és 2012 között pedig a budapesti autólámpagyár igazgatói székébe kerültem. Viszonylag fiatalon sikerült magas pozíciót szereznem, 500-700 ember vezetése tartozott hozzám, de a megelőző évek rendesen felvérteztek, így jól boldogultam ebben a szerepkörben is.

2012 és 2018 között nemzetközi termékmenedzser lettem, ahol a külföldi (pl. USA, Kína, Korea, Brazília) munkatársak munkáját is én felügyeltem. Az autólámpa stratégiáért voltam felelős, de a marketinggel, piackutatással, termékstratégiák meghatározásával kapcsolatos feladataim is voltak. Ez egy döntő időszak volt az életemben, üzletileg sikerült bejárnom a bolygót, Chilétől Japánig szinte mindenhova eljutottam.

– Jelenleg mit dolgozol?

– 2018-ban tulajdonos váltás történt, azóta a fényforrás gyártás Tungsram néven megy tovább. Én jelenleg elnök-vezérigazgatói kabinetfőnök vagyok, a feladatköröm széleskörű. Hozzám tartozik az üzletfejlesztés, az állami kapcsolattartás például a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és ezek háttérszervezeteivel, de a nagyobb céges projektekben is aktív szerepet vállalok. Részt veszek például a cég holdinggá alakulásában is, aminek eredményeként kisebb egységekkel adott tevékenységre (pl. védelmi ipar, egészségügy, légiközlekedés) fókuszálva folyatjuk majd a gyártást. Izgalmas ezeket közelről látni és érdekes azt is megtapasztalni, ahogy a tulajdonos menedzseli a céget.

– Úgy tűnik szakmailag elég színes életet éltél és élsz jelenleg is. Gondolom, néha neked is kell egy kis pihenés. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Rendszeresen teniszezem, csapatbajnokságokban szoktam játszani, OB2 és OB3-as szinten. Ezen kívül a ház körüli munkákba is szeretek belefeledkezni, a fiammal gyakran barkácsolunk otthon.

– Mivel a GTK Alumni programjához kapcsolódva készül ez az interjú, van még egy kötelező kérdésem. Hallottál már az Alumni szervezetről és esetleg tervezed-e a csatlakozást?

– Természetesen hallottam róla és szívesen csatlakoznék is a jövőben. Jelenleg a rendelkezésre álló idő a szűk keresztmetszet ez ügyben. Egyébként én is szívesen találkoznék a régi barátokkal és osztanám meg a saját tapasztalataimat az egyetemi hallgatókkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

Ez alkalommal Juhász Gáborral, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egykori idegenforgalmi és szálloda szakos hallgatójával beszélgettünk. Gábor sikeres vállalkozó, egyben pedig a Balaton, a turizmus és a hajózás nagy szerelmese.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Szerteágazó az érdeklődési köröm, több dologgal is foglalkozom, több szerepkörben is tevékenykedem. Már 15 éve veszek részt az Aquilo Hotel Panoráma Tihany üzemeltetésében. Kezdetben néhány egyetemi barátommal közösen működtettük a szállodát, 2010 óta viszont én vagyok a hotelt üzemeltető cég egyetlen tulajdonosa. Valójában hiba volna csupán szállodaként hivatkozni az Aquilo Hotel Panorámára, hiszen ez valójában egy olyan komplexum, amely szállodát, kikötőt és strandot is magába foglal.

A szállodaipar mellett az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a testvéremmel közös, hajózással foglalkozó vállalkozásra. Vitorlásokat, motoros hajókat üzemeltetünk és rendezvényeket is szervezünk. Szeretem a hajókat, akár azt is mondhatnám, hogy a hajózás a véremben van, hiszen édesapám tengerész volt.

A harmadik vállalkozásom egy balatonfüredi magánorvosi központ, amely főként fogászattal és szájsebészettel foglalkozik. Közvetve ez is az egyetemi évekhez kötődik, hiszen egy olyan barátom feleségével alapítottuk, akivel az egyetemi evezős csapatban ismerkedtem meg.

Mindezek mellett az elmúlt évtől kezdődően tanácsadói szerepet is vállalok a tihanyi turisztikai desztináció menedzsment szervezetnél. A kollégáimmal a desztináció turisztikai kihívásaira keresünk válaszokat és megoldásokat. Nem titkolt célom, hogy a szállodaipartól kissé eltávolodva a desztinációmenedzsment területén is kipróbáljam magam.

Az ötödik, egyben legfontosabb szerepköröm pedig az apaság, hiszen hamarosan háromgyermekes apuka leszek.

– Hol tanultál, milyen szakon szerezted a diplomádat?

– Az egykori Veszprémi Egyetemen végeztem 2009-ben, idegenforgalmi és szálloda szakon (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.).

– Már az elejétől fogva a turizmus és a szállodai szektor volt a célod, vagy a lehetőségek adtak ilyen irányt a karrierednek?

– Édesanyám negyven évig dolgozott az IBUSZ-nál, így beleszerettem az idegenforgalomba. Már a középiskolás éveim alatt érdeklődni kezdtem a turizmus iránt, utazási kiállításokra jártam édesanyámmal és a kollégáival. A turizmussal kapcsolatos egyetemi képzést is tudatosan, az érdeklődési körömnek megfelelően választottam annak ellenére, hogy a karrierépítés kapcsán akkoriban nem a turizmus volt számomra a legvonzóbb iparág.

Eredetileg édesapám nyomdokaiba lépve tengerész szerettem volna lenni, ő azonban azt kérte tőlem, bárhogyan is döntök, első lépésként mindenképpen szerezzek diplomát. Az egyetemi éveim végére a magyar tengerészet megszűnt, így számomra a magyar tenger, a Balaton maradt, én azt próbálom meghódítani.

A szállodaiparba végül egy véletlen folytán keveredtem. A barátaim és én egy közös kerékpáros turisztikai vállalkozás segítségével kerültünk kapcsolatba a szállodával, amelynek jelenleg is én vagyok az üzemeltetője. Az évek során nagyon megszerettem ezt a munkát, sajátosan pozitív hangulata miatt pedig már nem is tudnám elképzelni magam az Aquilo Hotel Panoráma Tihanytól különböző munkakörnyezetben. Hosszú távra tervezek itt és szerencsére a szálloda tulajdonosa is bizalommal van felém.

– Miért választottad a turizmust, mint pályát, mi az, amit a leginkább szeretsz a jelenlegi munkaköreiddel kapcsolatban?

– A szállodai egy nagyon hektikus és nehéz munka, ráadásul vállalkozóként végzem, így nagyon kockázatos is. Szeretem, hogy a munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba és élményt adhatok számukra.

A hajózás magáért beszél, minden a vízen töltött perc hatalmas élmény, itt is szeretek élményt adni a turistáknak, ez nagyon jó érzés. Tavaly 56 napot hajóztam a Balatonon csak július és augusztus hónapokban, körülbelül 40 naplementét néztem végig a hajóról. Ezt sohasem lehet megunni. A hajózásnak természetesen vannak árnyoldalai is, a hajókat takarítani és szerelni kell, azonban minden viszontagságért kárpótol, hogy a „munkahelyi irodám”, egy, a Balaton közepén ringatózó hajón található.

A desztinációmenedzsmentre szellemi tornaként tekintek. Nagyon szeretem Tihanyt, aktívan részt veszek a félsziget életében, mert úgy vélem, hogy az egy európai szinten is különleges helyszín. Szeretnék hozzájárulni a falu és az egész desztináció további fejlődéséhez. Ez a munka azért is szimpatikus számomra, mert online formában, akár otthonról, vagy a világ másik felén horgonyzó hajóról is végezhető.

Ahogyan már mondtam, a vállalkozói lét rizikóval teli, azonban a szabadság, amit biztosít, megéri a kockázatot. Anno az volt az álmom, hogy a nyári időszakban sokat dolgozva lehetőséget teremtsek arra, hogy a tél folyamán a családom társaságában egy-egy trópusi helyszínen vitorlázhassak. Ezt sikerült elérnem, a gyermekeim pedig ráadásként a Balaton partján, egy gyönyörű, sokszínű környezetben nőhetnek fel.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki több sikeres vállalkozás tulajdonosa legyen?

– Ha valaki szeretne eljutni valahová, talán az a legfontosabb, hogy legyen víziója. Ha az megvan, ki kell tartani mellette akkor is, ha néha egy-egy döntés hibásnak bizonyul. Merni kell kockázatot vállalni, sokan azzal rontják el, hogy a biztosra mennek, mert félnek hibázni, ez azonban helytelen hozzáállás. Kockáztatni kell, mert elegendő, ha tíz próbálkozásból csupán egyetlen bizonyul sikeresnek. Nekem az volt a vízióm, hogy szabad és független legyek, illetve azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. Az évek során több vonzó ajánlatot kaptam budapesti szállodákból, én azonban kitartottam a vízióm mellett. Hoztam jó és rossz döntéseket is, de végül elértem a célomat.

A vállalkozásaim mögött nagyon sok munka áll, az első 10 évben a barátaim áprilistól októberig még hétvégéken sem láttak. Sosem voltam a legjobb tanulók között, nem gondolom, hogy én rendelkezem a legmagasabb szintű szakmai tudással, de merek kockáztatni és olyan döntéseket hozni, amelyek a céljaim felé segítenek.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami leggyakrabban eszedbe jut az egyetemről?

– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, fantasztikus volt egyetemistának lenni. Valójában mindent az egyetemnek köszönhetek, az egyetemi évek alatt sok pozitív irányú változáson mentem keresztül. Az egyetemen a közösségi élet a legfontosabb.

Emlékezetesek és fontosak a baráti és szakmai kapcsolatok, az evezéshez, mint sporthoz fűződő emlékek, valamint a Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) történései és sikerélményei. A mai napig őrzöm a telefonomban az akkori rektortól a Regatta versenyszámainak megnyerését követően kapott sms-t. Külön nekünk, az egyetemi evezős csapatnak szerveztek fogadást, mi pedig nagyon büszkének, különlegesnek és megbecsültnek éreztük magunkat. Az az érzés azóta is emlékezetes, mert persze a munka világában elért sikerek is boldoggá tesznek, de nem adnak ugyanolyan élményt.

Az igazat megvallva nem siettem az egyetemi képzés befejezésével, mert nem akartam elengedni azt a hangulatot, amire az épületek falai között rátaláltam. Erről tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

– Hallottál már a GTK Alumni programjáról? Mi a véleményed róla?

– Igen, egy évvel ezelőtt hallottam róla, Véber Zoltán és dr. Gyurácz-Németh Petra is hívott, hogy veszek részt egy-egy eseményen. Sajnos végül mindig közbejött valamilyen munkaügy, ami miatt nem tudtam részt venni ezeken, de legutóbb kvázi esküt tettem, hogy legközelebb mindenképpen ott leszek. Szeretnék aktív tagja lenni a szervezetnek.

Véleményem szerint a PE-GTK egy olyan alapvető közös pont az ott végzettek számára, amely az üzleti életben is bizalmi kapcsolatot jelent, hiszen megvannak a közös értékek, a kapcsolódási pontok.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A sokszínűsége miatt. Nem skatulyáz be, nem egyetlen irányba terel, hanem lehetőséget ad a nyitott gondolkodásra. Ez a nyitottság a tananyagban és az elméleti háttérben is megvan.

– Feltételezem, hogy egy olyan szakember élete, aki több vállalkozást is irányít, nem csupán játék és mese. A kikapcsolódás azonban sokat segíthet a problémák megoldásában. Neked van valamilyen hobbit? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkáddal?

– Valójában a hajózás a hobbim, de inkább a tengeren, mert oda nem dolgozni megyek, ott nincsenek vendégek. Nagyon szeretném egy vitorláshajó segítségével megismerni a világot, terveim között szerepel, hogy a családom társaságában felkerekedjek és több országban is körülnézzek. A hajózás minden formája kikapcsol, a munkám a hobbim, ez a kedvenc időtöltésem.

A vállalkozásaim szerencsére önjáróvá váltak. Nekem nem maga a pozíció volt a célom, hanem a szabadság. Jelenleg is van egy szállodavezető, aki a szálloda operatív ügyeit intézi. A hajós cégnél is van olyan kollégám, akiben megbízok, aki önállóan el tudja végezni a dolgokat, így egyre több mindent átvesz tőlem. Tudatosan úgy alakítottam, hogy a vállalkozások nélkülem is működőképesek legyenek, már nem én vagyok a fő összekötő láncszem. Ha a vállalkozást úgy képzeljük el, mint egy háromlábú széket, amelynek én vagyok az egyik lába, sohasem hiányozhatok, hiszen a szék eldől, ha nem vagyok jelen. Nekem az a célom, hogy a vállalkozásaim önmagukban megálljanak, nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül.

– A sikeres szakmai életút egyik első lépése az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az egyetemi diákság számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– A legfontosabb, hogy higgyék el, lehetnek sikeresek. Az egyik legfontosabb a magabiztosság. Ehhez természetesen tartalom is kell, de aki diplomát szerez, annak már van valamilyen szakmai tudása. Fontos, hogy elhiggyék, szükség van olyan fiatalokra, akiknek a már sikereket elért emberek át szeretnék adni a stafétát. Tudatosnak és magabiztosnak kell lenni.

A munkaerőpiacon a legnagyobb kereslet a megbízható és becsületes, jó szakmai tudással rendelkező motivált menedzserek iránt mutatkozik. Sokat kell érte dolgozni, de ha valaki ezeket az értékeket magáévá teszi, akkor rengeteg lehetősége lesz.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>