Így a második héten már biztos sok gondolat, kérdés cikázik a fejetekben, hiszen folyamatosan új tapasztalatokkal gazdagodtok, ismerkedtek a várossal, az egyetemmel, az órákkal, a bulikkal és főleg egymással.
Ezzel mindenki így van, anno bennem is sok dolog merült fel az első hetekben, hiszen például hozzá kell szokni a középiskolás 45 perces rendszer után, hogy hogyan lehet végigülni egy másfél órás előadást anélkül, hogy az ember elbóbiskoljon/kimenjen mosdóba/kimenjen dohányozni/egyen-igyon és közben még figyeljen oda és jegyzeteljen is. Nos abszolút kivitelezhető a dolog, de nyilván kell egy kis idő, amíg az ember megszokja.
Aztán a következő kardinális kérdés, hogy milyen messze van egymástól az alsó és a felső kampusz és milyen kiszúrás, ha le-föl kell mászkálni az órák között azon a „hatalmas” dombon. Ezt fogjátok fel úgy, hogy az egészségeteknek határozottan jót tesz egy kis testmozgás:)
A Tanulmányi Osztálynál történő órákig tartó sorban állás is valószínűleg meglepő számotokra, illetve, akik telefonos segítségkéréssel próbálkoznak, gondolom sokat bosszankodnak, hogy az OIK-os nénik időnként nem tudnak válaszolni a hívásra. Főleg a beiratkozós, tárgyfelvevős, vizsgaidőszakos hetekben ők nagyon elfoglaltak, hiszen a papír alapú ügyintézés nem egy gyors dolog. Ezt hivatott jelentősen megkönnyíteni az elektronikus index rendszere, amiről bővebben itt olvashattok.
Hamarosan mindent megszoktok, mindenbe beletanultok, kialakulnak baráti társaságok, törzshelyek, pörögtök a jó kis egyetemi bulikban, és amíg még jó idő van, a Balatonra is lemehettek bármikor, hiszen szerencsére nagyon közel van és az egyetemnek is van saját strandja.
Mindenki azt mondja, hogy az egyetemi évek a legszebbek az ember életében, szóval Nektek is azt ajánlom, hogy élvezzétek ki! Reméljük, hogy nagyon jól fogjátok magatokat érezni szeretett Városunkban és Egyetemünkön! Olvasgassátok a blogot, hogy mindig képben legyetek a legfrissebb információkkal és történésekkel, és ha bármilyen kérdés felmerül bennetek, forduljatok bizalommal hozzánk!
A program a következőképpen alakul:
2009. szeptember 17-én meglátogatjuk „gyermekeinket”, a Kar által idén tavasszal örökbe fogadott 
