Szeptembertől Ausztriában a Fachhochschule Joanneum Fősulin tanulok egy évet. Írásaimban szeretném az Erasmus diákká váláshoz vezető utat és annak lépéseit bemutatni, hátha más is kedvet kap hozzá…

Szóval, az ötödik félév közepe felé ajánlották a Turizmus Tanszékről a külföldi tanulás lehetőségét. Először teljesen kizártnak tartottam, hogy elhagyjam az országot és máshol tanuljak; akkor egyszerűen úgy nézett ki, hogy a 7. félév végen (mint ahogyan az a nagy könyvben is meg van írva) szépen lediplomázok… és akkor kicsit megálltam, hogy „De mi lesz utána?” Nem szeretném abbahagyni a tanulást, így mesterszakon folytatnám a tanulmányaimat, mivel mesterszak azonban akkor még csak szeptemberben indult, így maradt volna egy üres félévem.

Tényleg sokat gondolkoztam: nem azon, hogy hova, mennyiért, azon, hogy valójában menni szeretnék-e, nem más kedvéért, hanem azért, hogy nekem jó legyen. Próbáltam az Erasmus mellett és ellen szóló érveket összegyűjteni. Ekkor jöttem rá, hogy csak egy dolog tart vissza az Erasmustól: az, hogy félek. Félek az ismeretlentől, az újtól. Szeretem a megszokott dolgokat (ez nem azt jelenti, hogy nem vágok bele semmi újba, de jó, ha minden úgy van, ahogy én azt eltervezem…). Van egy nagyon jó barátom, aki az élet nagy dolgaiban mindig az okosat és jót mond, ő azonban egyértelműen bátorított, így jelentkeztem Erasmusra.
 
Számba vettem azokat a helyeket ahova szeretnék menni: Olaszország (University of Triest) lett volna az egyik, de oda sajnos csak olasz nyelvtudással lehet kimenni, mert olaszul oktatnak. El tudok számolni tízig, de azt hiszem, ez nem lenne elegendő a kinti turizmusföldrajz megértéséhez… Figyelembe kellett tehát vennem, hogy melyik országban tanítanak olyan nyelven, amit én is beszélek. Tudok németül és angolul. Tervem között szerepel egy angol felső fokú nyelvvizsga, így vizsgálgattam az angliai kapcsolatunkat (University of Derby), s felírtam egy cetlire a lehetséges jelöltek közé. Egyik szaktársam januárban ment ki Finnországba (Tampere Polytechnic), de olyan messze nem szeretnék menni, így ezt hamar elvetettem. Szlovénia (University of Maribor) és Románia (Babes-Bolyai Tudományegyetem) túl közelinek tűnt, így ők is kiestek a listámról. Törökország (Mugla University) megfordult a fejemben, úgy mint Lengyelország (University of Lodz), de egyre jobban éreztem, hogy német nyelvterületre szeretnék menni, így került fel a listámra még a német Fachhochschule München és az osztrák Fachhochschule Joanneum.

Az Erasmus pénzbe kerül (még ha van is ösztöndíj, mellé egy kis „önrészt” is hozzá kell tenni), így kisebb megspórolt pénzem, és a szülői támogatás mértékének függvényében kezdtem el vizsgálódni az angol, német és osztrák intézmény között. Angol nyelvfejlesztés ide vagy oda, Derby drága hely, sajnos így kiesett a listáról. Maradt München és Bad Gleichenberg. Nagyváros kontra falu. Mivel nyugodt helyen lakom, így megtetszett az osztrák hely. Számomra fontos az, hogy kellemes, csendes környezetben éljek. A Turizmus tanszéken nagyon sokan mondták, hogy az osztrák suli lenne nekem a legmegfelelőbb és a számomra fontos angol nyelvoktatás is kiváló. Emellett eszembejutott, hogy másfél éve a Bad Gleichenberg-i suli egyik oktatója tartott nekünk egy tömbösített kurzust, ami életem egyik legjobb órája volt. Miután összeállt a kép (hogy minden szál Bad Gleichenbergbe vezet..), rájöttem, hogy nekem ott a helyem! Így most csomagolok éppen… Ha odaérek, jelentkezem!