mobile menu icon
PE-GTK
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
switch icon
Pannon Egyetem
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon

Marketinges, aki nem csupán a marketinghez ért – Interjú öregdiákunkkal, Dr. Pethő Beátával

Dr. Pethő Beáta szintén karunk lelkes hallgatója volt, nem egy, nem kettő, hanem három képzést is elvégzett a GTK oktatóinak olykor szigorú, ám mindig gondoskodó és segítőkész felügyelete alatt. Beáta turizmus, majd marketing szakirányon szerzett közgazdasági diplomáját hét versenyszférában töltött dolgos év követte, mígnem visszatért hozzánk azért, hogy PhD fokozatot szerezzen.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Hol dolgozik jelenleg, mivel foglalkozik pontosan?

– Alapvetően Győr közeléből származom, de Veszprémben élek már egy ideje. 2019-ben szereztem tudományos fokozatot marketing területen a GTK PhD képzésén. A szakma elméleti és gyakorlati részét egyaránt jól ismerem, hiszen marketing vezető vagyok a Haribo Hungária Kft.-nél, ezzel párhuzamosan alkalmanként a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán is vállalok előadásokat.

– Úgy tudom, hogy az egyetemen alapvetően turizmust tanult. Hogyan lett ebből marketing?

– A turizmus nem teljesen volt tudatos választás, valójában mindig a marketing, főleg annak pszichológiai aspektusa érdekelt. Ebből írtam később a doktori értekezésemet is. Én még a bolognai típusú rendszer bevezetése előtt, öt éves egyetemi képzéseken tanultam a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.). Már akkoriban is érdeklődtem a marketing iránt, viszont annak idején nem volt ilyen széles a szakok kínálata, mint most. A marketing mellett viszont továbbra is kitartottam, később, miközben szakmai gyakorlatomat töltve a Turizmus Tanszéken dolgoztam, marketing szakirányon szereztem másoddiplomát.

– A diplomák megszerzését követően hogyan jutott el a marketing vezetői pozícióig? Már az elején is ez volt a cél, vagy az élet hozta lehetőségek mentén haladva alakultak így a dolgok?

– Az iskola elvégzését követően nem lesz azonnal vezető az emberből, végig kell járni a lépcsőfokokat. A szakmai előmenetel természetesen tudatos tervezés eredménye, maga a terv azonban nem elegendő, munka és elhivatottság is szükséges a sikerhez. Nem azért kezdtem el tanulni, mert vezetői beosztásra vágytam, hanem azért, mert érdekelt a marketing és a hozzá kapcsolódó szakmai kihívások. Az ilyen szakmában dolgozók élete egyébként is folyamatos tanulásból áll, hiszen a marketing igen széles terület, innovatív és gyorsan változik, így nem lehet megelégedni az iskolapadban tanultakkal, folyamatosan ismerni, megérteni és – ha hasznos – követni kell a trendeket.

A vezetői pozíció megszerzéséhez rengeteg munka, eredmény, kitartás és lojalitás kellett, ez azonban sohasem jelentett számomra terhet, hiszen emberekkel is szeretek foglalkozni.

– Ön a doktori fokozatát is a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte. Mi motiválta abban, hogy elvégezze a PhD képzést?

– A PhD képzés megkezdése sokrétű motiváció eredménye volt. Már elég régóta dolgoztam a versenyszférában, ezért egyrészt úgy éreztem, hogy szükségem van valami plusz szellemi kihívásra, ami nem a napi munkához kötődik. Másrészt azt gondolom, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalat nem elegendő a szakmai kihívások magas minőségű megoldásához, elméleti tudás is szükséges mellé. Azt kérdezi tőlem, hogy mi a legfőbb ok, amiért elvégeztem doktori képzést? A szakmai igényesség miatt, az adta a fő motivációt. Emellett azonban volt egy másik nagyon erős hajtóerő is, ígéretet tettem édesapámnak, aki sajnos a doktori avatót már nem élhette meg.

– Így utólag visszanézve mit gondol, szakmai szempontból megérte néhány évet és rengeteg energiát szánni a doktori fokozat megszerzésére?

– Úgy vélem, hogy tanulni és fejlődni mindig megéri. Ezt magáért teszi az ember, nem azért, hogy újabb és újabb diplomákat szerezzen. Bár a PhD sok erőt és még annál is több kitartást igényelt, az ilyen célokért mindig megéri dolgozni.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, kik voltak a kedvenc oktatók?

– A hallgatói létet én több lépcsőben éltem meg. A PhD különös élmény volt, hiszen hosszú évek után tértem vissza az iskolapadba. Furcsa volt a versenyszférából visszatérni az egyetemre, azonban nagyon sokat kaptam, hallgatóként teljesen más sikereket él meg az ember, mint munkavállalóként. Az oktatók közül dr. Veres Zoltánt emelném ki, Ő volt a témavezetőm, sokat köszönhetek Neki.

A másik két diplomámat is a Pannon Egyetemen szereztem. Szerettem a közösséget mind az egyetemen, mind pedig a kollégiumban, szívesen emlékszem vissza a diákként itt töltött évekre.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Szerettem az aktív diákéletet a karon, de számomra ebben az akkori Fenyves kollégium is meghatározó szerepet töltött be. Szívesen emlékszem vissza a Turizmus Tanszéken töltött demonstrátor éveimre is, összetartó csapattal dolgozhattam együtt. Megítélésem szerint a GTK a Pannon Egyetem egyik legjobb kara. Folyamatosan fejlődik és még mindig látok benne további potenciált.

– Mi a véleménye a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Hasznosnak találja a kezdeményezést?

– Eddig még nem hallottam róla túl sokat. Ha az öregdiákok aktivizálásáról van szó, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom, ez egy jó irány a jövőre nézve. Sok végzett hallgató tudna partner lenni ebben, talán még erősebb kommunikációra lenne szükség, hogy a szervezet híre még több öregdiákhoz eljusson.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A Pannon Egyetem véleményem szerint a legjobb vidéki egyetemek között foglal helyet, ahol versenyképes diplomát lehet szerezni. Továbbá, ha valaki nyugodt környezetre vágyik, Veszprém egy jó választás lehet. A GTK képzései innovatívak és naprakészek, a kínálat pedig folyamatosan bővül, a légkör ugyanakkor családias.

– A szakmai előmenetel és a tudományos fokozat megszerzése kapcsán talán sokan úgy gondolják, hogy mindezek mellett másra már nem juthat idő. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tud időt szakítani rá?

– Az utóbbi néhány évben ez nehéz volt, hiszen, ha mondhatom így, a PhD volt a „hobbi”, ami minden szabadidőmet kitöltötte. Egyébként szeretek sportolni, például rendszeresen futok, de szívesen próbálok ki újabb és újabb sportokat is, mert nem szeretem a monotonitást. Ezen felül szeretek a természetben lenni, rendszeresen foglalkozom kreatív dolgokkal és sokat olvasok, valamint érdekel a pszichológia is.

– A megszerzett tudás hatalmas értéket képvisel, a munka világában elért sikerhez azonban sokszor nem csupán szakmai ismeretekre van szükség. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Már a diploma megszerzése előtt szerezzenek gyakorlatot. Ha munkát vállalnak a diákévek alatt, olyat válasszanak, amivel az iskola befejezését követően is foglalkozni szeretnének. Legyenek célirányosak, az elmélet a gyakorlat nélkül semmit sem ér, de ez fordítva is érvényes. Az egyetemek tudományos világa és az üzleti élet távol állnak egymástól, ezért ki kell nyitni a kettőt összekötő kaput, már az egyetemi évek alatt érdemes megnézni, hogyan működik mindaz a gyakorlatban, amiről az egyetemi előadásokon és szemináriumokon szó van.


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

Pannonról a Princeton-ra és közgazdászként Barcelonában – Interjú öregdiákunkkal, Nagy Dávid Krisztiánnal

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Nagy Dávid Krisztiánnal beszélgettem, aki jelenleg Barcelonában él és dolgozik, munkába állás előtt azonban még a CEU-n és a Princeton-on is megfordult, ahol egészen a doktori fokozat megszerzéséig jutott.

– Milyen szakot végeztél a Pannon Egyetemen?

– 2003-ban kezdtem a közgazdász-gazdálkodási szakot a Pannon Egyetemen az akkori 5 éves osztatlan képzésben; a diplomát így 2008-ban vehettem kézhez.

– A diploma megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál el oda, ahol most vagy?

– Diplomázás után nem mentem el egyből dolgozni, hanem a CEU (Central European University) Közgazdász mesterképzésére jelentkeztem, amit az előírt 2 év alatt el is végeztem. Ezt követően egy Pannonos és egy CEU-s diplomával a kezemben mentem ki Amerikába, ahol a Princeton egyetemen megcsináltam egy doktori képzést 2010 és 2016 között. Ezután kerültem csak vissza Európába, pontosabban Barcelonába, ahol azóta is élek és dolgozom.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Jelenleg Barcelona-ban a CREI (Centre de Recerca en Economia Internacional) kutatóintézetnél dolgozom elméleti közgazdászként.

Elsősorban tudományos kutatással foglalkozom és különféle nemzetközi folyóiratokba publikálom ezek eredményeit. Egy-egy cikk megszületését akár 3-4-5 éves kutatómunka is megelőzi, amely az idő előre haladtával úgy érzem, hogy egyre hosszabb lesz. A legtöbb kutatáson és így a legtöbb cikken is társszerzővel / társszerzőkkel dolgozom együtt, akik között magyar és külföldi is akad. Mintegy másodállásként pedig a kutatóintézet mellett található egyetemen oktatok.

A kutatási területem a gazdaságföldrajz, munkám során pedig olyan dolgokat vizsgálok, mint például, hogy a városok miért ott jönnek létre, ahol; a különböző helyeken (városokban és vidéken például) a jövedelmek között miért alakulnak ki nagy különbségek; illetve, hogy a nagyvárosok hogyan befolyásolják a gazdasági tevékenységek megoszlását és összpontosulnak-e ezek a tevékenységek, és ha igen, akkor miért – vagyis kicsit a nemzetközi kereskedelembe is belelóg a témám.

– Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Alapvetően kettő dolgot tudnék kiemelni, bár valószínűsítem, hogy én azokat a részeit is élvezem a munkámnak, amelyeket más talán unalmasnak találna benne.

Gyerekkorom óta szeretem a matematikát, így nem meglepő, hogy a kutatások mögött húzódó szigorú logika az, amit a legjobban élvezek a munkám során. Továbbá izgalmasnak találom azt is, hogy a kutatás kicsit olyan, mint valami nyomozó munka, amely során az ember számára rengeteg új és érdekes dologra derül fény.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– Több intézményben megfordultam tanulmányaim során, ám sehol máshol nem volt meg az a közvetlen, mondhatni “családias” hangulat, mint a Pannon Egyetemen, annak ellenére is, hogy elég sokan kezdtük meg az egyetemet a felvételem évében a szakomon. Biztos vagyok benne, hogy az oktatóknak legalább akkora szerep jutott ebben az elfogadó, nyitott hangulat kialakításában, mint az évfolyamtársaimnak, hiszen mindig lehetett tőlük kérdezni és beszélgetni velük. Sosem éreztem magam elidegenítettnek és egyedül a Pannonon, míg más oktatási intézményekben távolságtartóbbak voltak velünk, hallgatókkal szemben a tanáraink.

Ugyancsak érdekes emlékként él bennem az, hogy mennyire más szinten állt a technológia akkor, amikor elkezdtem egyetemre járni. Nem hogy mobilinternet nem volt, de még otthon sem volt netünk. Külön számítógépes termek álltak rendelkezésünkre, ha elektronikus módon kellett valamit elintéznünk és a zárthelyik eredményeit sem a moodle-ben tették közzé, hanem kiszögezték a folyosón található parafa táblákra, mi pedig egymással tolongva próbáltuk minél hamarabb megnézni, hogyan sikerült a dolgozatunk. Ez nagyon érdekes élményként él bennem, hiszen a mai világban, ahol minden elektronikus úton történik, szinte elképzelhetetlen, hogy ez nem mindig volt így.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Először is azt tanácsolnám mindenkinek, hogy foglalkozzanak azzal, amit szeretnek. Úgy, mint később az életben, az egyetemen is igaz, hogy sokfelé kell osztanunk a figyelmünket, emiatt pedig sokszor nehéz beosztani az időnket úgy, hogy a szabadidős foglalkozásokra is jusson energiánk, és az anyagiakra is gondolnunk kell. Mégis az a véleményem, hogy igyekeznünk kell megtalálni a lehetőségeket arra, hogy azzal töltsük az időnket, amit élvezünk csinálni. Azt javaslom minden diáknak, hogy merjenek olyan tantárgyakat is felvenni, amelyek érdeklik őket akkor is, ha azok nem feltétlenül kötődnek szorosan a tanulmányaikhoz. Nincs annál rosszabb, ha olyan dolgokat kell csinálnia, amit nem szeret az ember.

Másodszor pedig azt tanácsolom minden hallgatónak, hogy élvezzék és használják ki a szabadidejüket addig, amíg még van. Egyetemista koromban sokkal több időm volt, amit én is sokszor “elpazaroltam”. Az idő egy hatalmas lehetőség, amivel meg kell próbálnia, meg kell tanulnia élni az embernek és tartalmasan eltölteni azt.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Bár már nem most végeztem a Pannon Egyetemen, mégis úgy gondolom, hogy remek oktatási intézményről van szó. Visszautalva megismételném, hogy más itt a hangulat, mint az átlagos egyetemeken. Nem tömegtermelés történik a Pannonon, és nem csak számok voltunk / vagyunk mi, hallgatók, hanem az emberközeli oktatás és hozzáállás miatt valóban odafigyelnek az egyénre, ami egy hatalmas érték és lehetőség egyben. Igyekszem nyomon követni az egyetemmel kapcsolatos történéseket, és úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás az évek során nem változott a Pannon Egyetemen.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

Ilyen, amikor a kemény munka meghozza gyümölcsét – Interjú öregdiákunkkal, Jagudits Péterrel

Jagudits Péter ugyancsak karunk aktív hallgatója volt a kétezres évek első felében. A borászattal is magas szinten foglalkozó, Ausztriában ügyvezető igazgató pozíciót betöltő turisztikai szakember története színes és érdekes, a jövő generációjának adott tanácsai pedig még annál is figyelemfelkeltőbbek.

– A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Elsőként idegenforgalmi és szálloda szakon, vendégfogadás szakirányon szereztem diplomát, majd egy kétéves időtartamú kiegészítő képzést követően egyetemi közgazdász oklevelet szereztem marketing szakirányon.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Háromgyermekes családapa vagyok, Zircen születtem, 2000 és 2007 között voltam az akkor még Veszprémi Egyetem néven működő egyetem hallgatója. Jelenleg Ausztriában, a Salzburg tartományban található Obertauernben vezetek egy 250 ágyas négy csillagos szállodát, a hozzá tartozó céggel együtt.

– Miért választotta ezt a pályát?

– A középfokú tanulmányaimat az egyik unokatestvérem ajánlásának és élménybeszámolójának köszönhetően egy kéttannyelvű szombathelyi idegenforgalmi szakközépiskolában kezdtem meg. Nyelvérzékemnek és kapcsolatteremtő képességemnek már korán nagy hasznát vettem az akkor külföldön töltött gyakorlatokon és onnantól kezdve nem volt visszaút. Szeretem azt a fajta pörgést és változatosságot, amit egy szálloda üzemeltetése és folyamatai jelentenek. Jövőre, 2021-ben már 24 éve lesz annak, hogy a nemzetközi szállodaiparban dolgozom. Ez idő alatt megfordultam Magyarországon, Németországban, Angliában és Ausztriában is.

– Jelenleg a szállodaiparban dolgozik, de úgy tudom, erős kötődése van a borhoz, a borászathoz is. Mesélne erről egy kicsit?

– Öröklés révén egy balatonfüredi szőlőültetvény került a tulajdonomba, amit eleinte még inkább kényszerből, mint élvezetből kezdtem művelni. Először autodidakta módon sajátítottam el az alapokat, de később Budapesten a Borkollégiumban elvégeztem a WSET (World Spirit Education Trust) Magyarországon elvégezhető két tanfolyamát, két év múlva pedig már az osztrák Borakadémián vehettem át Nemzetközi Borakadémikusi Oklevelemet. Időközben a szőlőművelés, a borászkodás és a bor mint téma a családom után a legfontosabb tényezővé vált az életemben.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Hogyan került Ausztriába, hogyan lett Önből vezető?

– A korábbi külföldi állomásokat követően az akkori párommal döntöttünk úgy 2007-ben, hogy kipróbáljuk magunkat Ausztriában. Négy téli szezon után F&B managerként már az egész vendéglátásért én feleltem a szállodában, majd a három éve történt tulajdonosváltást követően kineveztek ügyvezető igazgatónak. Ehhez a céghez való lojalitás, kemény munka és a folyamatos fejlődni akarás kellett, de úgy gondolom csak így érdemes bárminek nekiállni.

– Hogyan emlékszik vissza az egyetemi évekre? Kik voltak a kedvenc tanárai, melyek voltak a hallgatói lét legemlékezetesebb pillanatai?

– Én ugyan bejárós voltam, ezért az elején talán kicsit nehezebben rázódtam bele az egyetemi életbe, később viszont annál inkább belecsaptunk a “lecsóba”. Részt vettem a Komakút Tánckör és a Tudássziget tevékenységében. 2002 és 2008 között az összes VEN-en ott voltam, vagy csapattagként, vagy épp a DIRH (Diákrektori Hivatal – a szerk.) munkáját segítettem, amivel kellett. Megismételhetetlen, örök és bármikor újra csinálnám.

Sajnos kissé későn, de belecsöppentem az egyetemi evezős életbe is, Regattán vagy Országos Bajnokságon résztvenni örök élmény. Az akkori csapattagokkal életre szóló barátságok köttettek.

– Mit adott Önnek a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara?

– Örök élményeket, szakmai hátteret, kapcsolati tőkét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ugyan nem biztos, hogy mindennek hasznát veszi az ember a későbbi élete során, de alapok nélkül nem lehet építkezni sem.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE GTK-t?

– Már Veszprém, mint oktatási helyszín is nagyon vonzó, elégendő csak a sokszínű kulturális és sportéletre gondolni. Az egyetem oktatói gárdája magas színvonalat képvisel, legyen szó bármilyen részterületről a tanulmányok során. A Balaton közelsége, az egyetemi és hallgatói élet sokrétű programkínálata pedig garancia arra, hogy sohasem kell és valójában nem is lehet unatkozni.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg az alumni szervezethez való csatlakozást?

– Természetesen hallotam már róla, kiváló kezdeményezésnek tartom. Más oktatási intézmény alumni szervezetének is tagja vagyok már, így szívesen csatlakozom majd a Gazdaságtudományi Karéhoz is, amint arra lehetőségem nyílik.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos lépés egy hallgató számára, a valódi szakmai kihívások azonban csak ezután kezdődnek. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minél előbb induljanak el világot látni. A szakmai, elméleti alapok kellenek, de nem elegendőek egy sikeres karrier felépítéséhez. Legyen szó akár Erasmusról vagy bármilyen gyakorlati programról minden alkalmat meg kell ragadni és önszorgalomból utánajárni ezeknek a lehetőségeknek. Nem csupán a külföldi tapasztalatszerzést értem ez alatt, hanem akár Magyarországon belül is az adott iparágak és iparági szereplők minél szélesebb megismerését. Fontosnak tartom továbbá, hogy a szakma iránti alázattal kezdjék meg munkahelyi életüket akármi is legyen a feladatuk. A tanulni és fejlődni akarás kövezi ki a felfelé vezető utat.

– Sokat beszéltünk már a tanulásról és a munkáról, az élet azonban nem csak ezekből áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze egy turisztikai szakember munkahelyi elfoglaltságaival és a szakmai előmenetellel?

– A szabadidőm nagy részét a három gyermekemmel és a feleségemmel igyekszem eltölteni. A borászati dolgaimra kevesebb idő jut mostanában, a maradék időmben pedig szívesen mozgok akár a Bakonyban vagy az osztrák hegyekben. A munkámmal járó stresszt és idegi leterheltséget ezzel tudom a legjobban kiegyensúlyozni.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Nemzetközi környezetben, nemzetközi gazdaságtan diplomával – Interjú öregdiákunkkal, Lipóczi Tamással

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Lipóczi Tamással beszélgettem. Tamás a Pannon Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán szerezte diplomáját, amely tudást a mindennapokban a németországi Ingram Micro KPI vállalatánál (Ingram Micro Pan Europe) kamatoztat, mint pénzügyi vezető.

– Milyen szakot végeztél a Pannonon? Diplomaszerzés után hol helyezkedtél el?

– A Pannon Egyetemen nemzetközi gazdálkodás szakon végeztem 2015-ben és 2017-ben államvizsgáztam, a diplomát viszont csak idén kaptam kézhez. Az első nyelvvizsgámat angolból szereztem és azóta is napi szinten használom ezt a tudást, a második nyelvvizsga letételére azonban nem került sor. Ennek fő oka az időhiány volt, hiszen már hallgatókoromban is párhuzamosan dolgoztam a tanulmányaim mellett, másrészt pedig azért, mert az utóbbi években is inkább a karrierem építésére fókuszáltam.

Az első munkahelyemen, a Raiffeisen Banknál egy évig dolgoztam, ekkor még hallgatóként és a cégen belüli IT csoportban adabáziskezeléssel és programozással foglalkoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rendkívül tapasztalt és segítőkész kollegák mellé kerültem, valamint a csapat vezetője rengeteg projektbe bevont, aminek következtében rengeteg informatikai ismeretre tettem szert az itt töltött idő alatt.

Ezután az UniCredit Bank Shared Service Centerében – UBIS (UniCredit Business Integrated Solutions) – helyezkedtem el, immáron főállásban. Itt IT projekt portfólió menedzserként tevékenykedtem és a Közép-Kelet-Európai régióval kapcsolatos közepes méretű, 5-50 ezer euró közötti IT projektek menedzselésével és monitorozásával foglalkoztam. Ebben a pozícióban mindösszesen 8 hónapig voltam, ami idő alatt leginkább a szakmai angol nyelvű kommunikációban fejlődtem, de mivel nem éreztem magaménak a munkakört, úgy döntöttem, hogy továbbállok és új állás után nézek.

Ekkor talált meg egy fejvadász, aki által az Ingram Micro Magyarországhoz kerültem, ami az egyik legnagyobb IT disztribútor vállalat a világon. Itt közvetlenül a pénzügyi igazgató mellett dolgoztam, mint kontrolling és FP&A (Forecasting, Planning and Analysis) manager és a pénzügyi osztály munkájának segítése mellett különféle pénzügyi – informatikai fejlesztések koordinálását és felügyeletét, hóvégi zárások elkészítését és a vállalat pénzügyeinek tervezését végeztem.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Egy éve dolgoztam az Ingram Micro magyarországi vállalatánál, amikor felvásárolták az egyik konkurens céget a közép-keleti régióban. Az akvizíció következtében a felvásárolt vállalat összesen kilenc országban elhelyezkedő minden telephelye magyar vezetés alá került, ebből kifolyólag pedig Magyarország regionális központtá nőtte ki magát. Ennek következtében én is feljebb léptem egy szinttel a ranglétrán: immáron közvetlenül a regionális pénzügyi igazgató alatt dolgoztam. A vállalatok integrációja során kulcsszerepet töltöttem be és felelős voltam azok pénzügyi és riporting zökkenőmentes beolvadásáért. Amint az akvizíció lezárult, a régió országainak pénzügyi tevekénységeit segítettem illetve fogtam össze, beleértve a kontrolling és az FP&A feladatokat.

Már három éve ebben a beosztásban dolgoztam, amikor lehetőséget kaptam egy központi szerep betöltésére, amely együtt járt azzal, hogy Hollandiába kellett költöznöm. A titulusom pontos megnevezése a Manager of Global Finance Systems volt. Ekkor különféle globális projektekkel foglalkoztam és egy évig kulcsfontosságú szerepet töltöttem be az új profitabilitási eszköz fejlesztésével és bevezetésével kapcsolatos csapatban is.

Idén májustól pedig a németországi Ingram Micro KPI vállalatánál (Ingram Micro Pan Europe) dolgozom pénzügyi vezetőként, amely cég mintegy 3,5 milliárd dolláros forgalmat tudhat magáénak, központi szerepet tölt be Európában és központosított gyártók termékeivel látja el az európai és a META (Közel-Kelet és Afrika) országokat. Feladatom az üzlet pénzügyi szempontból való támogatása, a zárások felügyelete és a pénzügyek megtervezése. Nemzetközi csapattal dolgozunk: a Szófiában található SSC központban fut össze a pénzügyek nagy része, az üzlet maga pedig Németországban van, ebből fakadóan a mindennapjaimat nemzetközi környezetben, különböző kultúrájú emberekkel töltöm.

Az IT piac egy nagyon izgalmas szegmens, hiszen a folyamatos, dinamikus fejlődés és a változó piaci igények miatt IT disztribútor cégként egyfolytában alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Emiatt aztán a munkánk sosem egyhangú, a mindennapjaink pedig tele vannak kihívásokkal.

Immáron több, mint öt éve dolgozom az Ingram Micro-nál, ez idő alatt pedig rengeteg különböző országból és más kultúrával rendelkező emberrel dolgozhattam együtt a vállalati hierarchia minden szintjéről. Leginkább azért szeretek az Ingram Micro-nál dolgozni, mert mindenki számára adott a fejlődési és a felelősségvállalási lehetőség, amelyből szabadon választhat a munkavállaló, hogy mennyit vállal magára.

– Milyen élményekre emlékszel vissza szívesen a Pannonon eltöltött évekről?

– A Pannon Egyetemhez sok szép emlék köt és a mai napig szívesen emlékszem vissza a Veszprémben eltöltött évekre, bár igaz, hogy a tanulás mellett folyamatosan dolgoztam és a hétvégéket általában otthon töltöttem, Esztergomban.

Úgy gondolom, hogy az évfolyamunk rendkívül jó közösséget alkotott és az egyetemen oktató tanárok is kiválóak voltak. A tanáraink rendkívül érdekessé tudták tenni még a szárazabb tananyagot is, ami miatt nagyon élveztem az előadásokat. Emellett a nemzetközi hangulatot emelném még ki, hiszen rengeteg idegennyelvű kurzusból válogathattunk, az így szerzett tudást pedig mindannyian kamatoztathattuk a munkaerőpiacra kilépve.

– Mit tanácsolnál a mostani hallgatók számára?

– Az imént említett idegennyelvű kurzusokat mindenképp a hallgatók figyelmébe ajánlanám, a stabil nyelvtudás a mai világban ugyanis szinte már alapkövetelmény.
Emellett azt javaslom, hogy keressenek gyakorlati lehetőségeket és dolgozzanak, akár még a tanulmányaik alatt is. Az egyetemen megszerzett elméleti tudás mellett sok olyan dolog van, amit csak a gyakorlatban képes elsajátítani az ember, ez a munkatapasztalat pedig rengeteget fog számítani majd akkor, amikor kilépnek a munkaerőpiacra.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Tapasztalatom szerint a Pannon Egyetemen az elméleti oktatás nagyon jó alapokat helyez le a hallgatókban, amely tudást a diákok majd a gyakorlatban is képesek lesznek kamatoztatni.

Véleményem szerint a különféle vállalatok és az iskola közötti együttműködés mindkét fél számára rengeteg pluszt adhat, hiszen a cégek pontos igényeik definiálásával értékes tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberek képzésére adhatnak lehetőséget az egyetem számára.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Higgy abban, amit csinálsz és teljesíts benne jól! – Interjú öregdiákunkkal, Hősi Istvánnal

Hősi István már közel 20 éve végzett nálunk műszaki menedzser szakon, de még mindig szép emlékeket őriz az egyetemről. Szakmai karrierje rendkívül izgalmas, dolgozott már többek között a GE-nél is, jelenleg pedig a LightTech Lámpatechnológia Kft. ügyvezető igazgatói pozícióját tölti be. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Először arra szeretnélek kérni, hogy mutasd be magad röviden az olvasóknak. Mit csináltál eddig és mivel foglalkozol jelenleg?

– 2001-ben műszaki menedzser szakon végeztem a Veszprémi Egyetemen termelésmenedzsment szakirányon. A diplomám megszerzését követően egy vezetőképző programban vettem részt a GE-nél (General Electric), ami fantasztikus lehetőséget kínált a szakmai tapasztalatszerzésre. Ezután több munkakörben is dolgoztam itt, a cégnél eltöltött utolsó három évben pedig a budapesti fényforrás gyár gyárigazgatói pozícióját töltöttem be.

Ezt követően váltottam, a multinacionális világ után egy magáncéghez, a LightTech Lámpatechnológia Kft.-hez jöttem, ahol jelenleg is dolgozom, immár 5 éve. Jelenleg ügyvezető igazgatóként veszek részt a vállalat életében. Ha szabad kicsit reklámozni magunkat, egy 800 főt foglalkoztató magyar tulajdonú gyártóvállalatként, speciális, UV tartományban sugárzó lámpákat gyártunk 98%-ban exportra a világpiacra. Fő termékeink közül büszkék vagyunk arra, hogy a világon legyártásra kerülő minden három napozó lámpából kettő itt készül Dunakeszin, míg a víz és levegőfertőtlenítő, germicid lámpáinkkal a vegyszermentes vízkezelést és levegőtisztítást lehet megvalósítani.

– Ezek szerint az eddigiekben a termelésmenedzsment világában dolgoztál. Mennyire tudtad hasznosítani az egyetemen tanultakat a munkád során?

– Az első munkahelyemen meglepetten tapasztaltam, hogy amit nekünk a 2000-es évek fordulóján tanítottak az egyetemen a különböző menedzsment tárgyakból, szinte teljes mértékben ugyanazt az ismeretanyagot adták át a GE vezetőképzőjében is. Az egyetemen leadott anyagok utólag visszatekintve frissnek, profinak és piacképesnek tűnnek, sajnos azonban – többek között a magyar oktatási rendszer sajátosságainak köszönhetően – nem minden esetben tudott megfelelően elmélyülni a tanagyag a fejemben. Így ezeket a hiányosságokat később, a vezetőképző alatt és a munkám során kellett pótolnom.

A műszaki menedzser szak szerintem egyébként egy nagyon jó koncepció alapján működött Gaál tanár úr elképzelése alapján, hiszen valahol félúton helyezkedik el a műszaki és a gazdasági irány között, de rendkívül jó alapot ad a menedzsment készségek és képességek erősítésére is. A munkám során ebből nagyon sokat profitáltam, hiszen alapvetően termelést menedzselek, de ha kell, tudok kérdezni a műszaki és a gazdasági dolgokról is – összességében azt csinálom majd 20 éve, amit tanultam papíron, termelést menedzselek.

A szak egyébként akkoriban nagyon jónak és erősnek számított, magas volt a bekerülési küszöb, jó képességű hallgatók kerültek be az egyetemre, így egy jó közösségbe kerültem a középiskola után.

– Téged mindig is érdekelt a menedzsment, vagy véletlenül kerültél erre a szakra? És miért éppen Veszprémre esett a választásod?

– Amikor 18 évesen választani kellett, hogy hova tovább, nekem még nem volt meg a fejemben, hogy mi szeretnék lenni. Jó eredményekkel rendelkeztem, sok helyre mehettem volna. Szakmailag érződött rajtam, hogy vezető alkat vagyok, így olyan szakok iránt kezdtem el érdeklődni, ahol nem kellett elköteleződni egyetlen terület iránt sem, de a vezetői képességemet tudom kamatoztatni. Így került képbe a műszaki menedzser szak.

A másik dolog, ami meghatározta a döntésem, az az egyetem bemutatkozó előadása volt, amit még a középiskolámban hallgattam meg. Nagyon jól kampányoltak az egyetem és a műszaki menedzser szak mellett, és teljesen meggyőztek arról, hogy ide kell járnom. Szerencsére az akkori barátaim közül másokra is hatással volt ez az előadás, így többekkel együtt jelentkeztünk Veszprémbe.

– Milyen emlékeket őrzöl Veszprémről és az egyetemi évekről? Beigazolódott végül a döntésed és jól választottál?

– A legmeghatározóbb emlékem az egyetemi léttel kapcsolatban talán a közösség volt. Huszonvalahány éves barátságaim köttettek az egyetem falai között. Belátható mértékű, emberi egyetem volt a veszprémi, jó színvonalú szakmai képzéssel, nekem mégis a legfontosabbak az ott szövődött emberi kapcsolatok voltak. Emellett, pedig nem mellékesen a városban is nagyon jól éreztem magam.

– A Veszprémben kialakult baráti kapcsolatok ezek szerint nagy fontosak számodra. Szakmailag is segítitek egymást?

– Az egyetemen szoros barátságokat kötöttem a kollégiumi szobatársaimmal és a szaktársaimmal, amiből egy nagyon jó baráti társaság alakult ki az évek alatt. Szakmailag mindegyikünk teljesen más irányba ment, de természetesen, ha lehet, segítjük egymást. Úgy gondolom, hogy egy ponton túl már majdnem mindegy, hogy ki hol dolgozik, bizonyos kérdésekben (pl. beszállító választásnál, vagy felvételnél) vagy egyszerűen csak vezetői tapasztalatokról mindenki tud jó tanácsot adni a másiknak.

Én személy szerint jobban örülök annak, hogy ilyen jó magánbarátságok szövődtek azokban az években és nem csak üzleti kapcsoltban állunk egymással.

– A tárgyakra és az oktatókra visszagondolva, van olyan pillanat, amire szívesen emlékszel vissza?

– Gaál tanár úr meghatározó személyiség volt, kicsit úgy tekintek rá, mint az első olyan “főnökömre”, akitől nagyon sokat lehetett tanulni. Tetszett az a szemlélet, ahogy gondolkodott az egyetemről és magáról a szakról, de szívesen gondolok vissza a finoman fogalmazva lazábbra sikeredett bankettünkre is vele kapcsolatban.:)  A tanár úr mellett meghatározó volt Szabó Lajos és az általa tartott tárgyak is, de azt hiszem, hogy az egész Szervezési és Vezetési Tanszék nagyon jó volt azokban az időkben.

– Voltak olyan fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amikből sokat tanultál, és amik segítettek eljutni oda, ahol most tartasz?

– Úgy gondolom, hogy a karrierben a szerencsefaktor elkerülhetetlen, nekem például három szerencsés körülmény is meghatározta a szakmai életutamat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ehhez kőkemény melót kell tenni abba, amit csinálunk. A munkát, amit éppen végzünk, alaposan meg kell tölteni tartalommal és látnunk kell, a jó és a rossz döntéseink eredményét is. Azt hiszem, az a fontos a karrierépítésben, hogy az egyes lépcsőfokoknak legyen eleje, közepe és vége, és csak akkor lépjünk tovább, ha ezt a három szakaszt látjuk.

– Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a hallgatóknak, akik végzés előtt állva egy sikeres szakmai karrier építését tervezik?

– A kulcs az, hogy higgy abban, amit csinálsz és teljesíts benne jól. Kiemelten fontos egyfajta felelősségtudat is, amit úgy tudsz a legjobban kialakítani, ha magadénak érzed a munkád és tudsz azonosulni a feladataiddal. Engem legalábbis mindig ez vitt előre. Ez az egész azonban hosszútávon semmit sem ér a munka és a tanulás iránti igény nélkül. Sok gyors karriert láttam megtorpanni azért, mert a szembejövő szerencse nem találkozott a munka iránti alázattal. A melót bele kell tenni, ez megkerülhetetlen hosszútávon, ami mellé lényeges, hogy mindig van hova, miben fejlődni, tapasztalatot szerezni – a tanulást, egyéni gyarapodást érdemes hajszolni a munkafeladatok során.

– Neked vannak még céljaid a munkában a jövőre nézve, amit mindenképpen el szeretnél érni?

– Nekem sosem voltak céljaim a munkámban, mindig azzal foglalkoztam, amivel kellett és abban próbáltam igazán kiteljesedni. Nem jó dolog folyamatosan a határt kémlelni és közben elbotlani az előtted lévő akadályokban… Az én célom talán inkább az, hogy jól teljesítsek abban, amit csinálok. Sose tudtam mit kezdeni az ilyen “5-10 év múlva hol képzeled magad” HR-es időkitöltő kérdésekkel, személyes karrierben szerintem lényegesebb a rövid távú megfelelés, legyen meg a feladatban az elérhető eredmény és főképp a tanulás lehetősége, aztán arra lehet építkezni tovább.

Úgy gondolom, hogy az a fontos, hogy bizonyítani tudjunk a környezetünknek, vezetőnknek és persze magunknak is, valamint az sem árt, ha a munkánkkal olyan értéket teremtünk, amire büszkék lehetünk.

– A munka mellett – gondolom – Te is szeretsz kikapcsolódni. Mivel foglalkozol szívesen ilyenkor?

– Erre a kérdésre nincs jó, rövid válaszom.:) Ráadásul a magánélet szentsége fontos nekem. Szívesen osztom meg ezt a barátaimmal, de a nyilvánossággal nem (pl. a közösségi média sem az én világom…). Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy ÉLEK és igyekszem sok-sok olyan pillanatot gyűjteni a munkán kívüli életemben, amire jó lesz majd visszaemlékezni később.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

“A világ már sosem lesz olyan lassú, mint most” – Interjú öregdiákunkkal, Horváth Ádámmal

Alumni interjúsorozatunk keretében Horváth Ádámmal beszélgettünk, aki a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatójaként magas szinten sportolt és kivette részét az egyetemi életből is. Szóba kerültek a karrierútja során szerzett tapasztalatok és megosztotta velünk a jelennel, illetve jövővel kapcsolatos meglátásait is.

– Milyen szakon tanultál a Pannon Egyetemen?

– 2009-ben emberi erőforrások alapszakon végeztem, majd ezt követően 2011-ben a vezetés és szervezés mesterszak szervezetfejlesztési szakirányán szereztem diplomát. Néhány hét múlva egy újabb izgalmas intellektuális kaland kezdődik az életemben: az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Sloan Business School posztgraduális Executives in Management, Innovation & Technology (ACE) programjában vehetek részt. Itt digitális üzleti stratégiát, AI, machine learning és szervezeti transzformáció tárgyakat fogok hallgatni.

– Az egyetemi évek során számos aktivitásban részt vettél. Melyek maradtak meg a legjobban benned?

– Az egyetem Karrier Irodájában dolgoztam hosszabb ideig, ahol például alumni magazint is szerkesztettünk Merkel Dáviddal, Gadár László vezetése alatt. Ezen kívül az esettanulmányi versenyek voltak számomra a legmeghatározóbbak, tanulmányaim során vagy harminc alkalommal képviseltem az egyetemet ilyen megmérettetésen. Volt köztük stratégiai, online vagy üzleti szimuláció is. Rengeteget tanultam belőlük és nagyon sok olyan emléket őrzök, amit az egyetem nélkül nem kaptam volna meg.

– Mit ajánlasz nekünk, jelenlegi hallgatóknak? Melyek azok a programok, amelyeken érdemes részt venni, mindenképpen kipróbálni magunkat tanulmányaink során?

– Munkáltatói márkaépítéssel foglalkozunk a Brandfizz-ben és az Európai Employer Brand Szövetségben (EAEBA). Azt látom, hogy a cégek is keresik a legtehetségesebb, ambiciózus végzetteket, akiknek terveik, céljaik vannak. Én arra bátorítok mindenkit, hogy éljenek a lehetőségekkel, vegyenek részt vállalati nyílt napokon nemcsak Veszprémben, hanem más városokban vagy más országokban, akár személyesen, akár online. Mi a Brandfizz-nél egy úgynevezett Campusfizz nevű programot működtetünk, ami pont azt segíti, hogy ez a két fél egymásra találjon.

– Már saját vállalatod van, mint említetted. Ez a Brandfizz Employer Branding. Mesélnél nekünk arról, hogyan jutottál el idáig?

– Klasszikus értelemben véve én is a startup Bermuda-háromszögben kezdtem vállalkozni: ami a gyors internet – lassú számítógép – hideg pizza triásza volt. Csak akkor még senki nem hívta startupnak az induló cégeket és befektetői pitchek helyett az új ügyfelek és az árbevétel versenypiacról történő növelése kötötte le a figyelmünket. A Hotel Magister 2112-es szobájából induló kreatív ügynökség tipikusan gyorsan növekvő cég lett. Mire a tanulmányaimmal végeztem, már nem munkahelyet kerestem, hanem tudtam, hogy saját utamat fogom járni.

– Az egyetem első évétől tudatosan erre készültél?

– Dehogy. Középiskola ötödik évében szereztem meg a felsőfokú multimédiafejlesztő végzettségemet. A legelső munkám az egyetemen látszólag a véletlennek köszönhetően jött össze. Kötelező szakmai gyakorlatomat teljesítettem HR szakirányon, amikor azt a megbízást kaptam a cégtől, hogy keressek nekik olyan embert, aki elkészítené egy weblapjukat. 2006-ot írtunk. Hazafelé jövet a buszon gondoltam át, hogy elvileg erről nekem papírom van, csak még sosem csináltam élesben. Az ügyvezető belement, hogy tegyek egy próbát és ha sikerül, további megbízást adnak. Az egyetem végére már tíz fővel dolgoztam együtt az ügynökségben.

– Hogyan lett a hivatásod a munkáltatói márka és a Brandfizz?

– Már a legelső ügynökségi megbízásaink között volt olyan feladat, ami employer brandinghez kapcsolódott. Az esettanulmányi versenyek és jó pár állásbörze szervezésében való részvétel után könnyen rá tudtam kapcsolódni a vállalatok igényeire. A Brandfizzt azért hoztuk létre Zvezdovics Anitával, hogy felpezsdítsük a cégek munkáltatói márkáját és hogy minél több igazán nagyszerű munkahely jöjjön létre Magyarországon. Olyanok, ahol élmény dolgozni.

Ébren töltött óráink legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük, így a munkavállalói élményünk kihat az egész életünkre. Nem lehet felhőtlenül boldog az az ember aki napi 8 órában utálja, amivel foglalkoznia kell.

A Brandfizz pár év alatt a legkeresettebb employer branding ügynökség lett idehaza, valamint az európai és világszintű szakmai szervezetekben is képviseljük a magyar munkáltatói márka szakmát. Megbízóink azok a vállalatok, akik mérhető üzleti eredményeket várnak a munkáltatói márkától és nem három babzsákot a társalgóba.

– Most egy programsorozat keretein belül jöttél el az egyetemre, amely témája a szóbeli előadásmód fejlesztése volt. Sokaknak nehéz mások előtt beszélni, és nem túl szerencsés, ha az első ilyen komolyabb szituáció például a szakdolgozat védése. Mit ajánlanál annak, aki szeretné magát fejleszteni ezen a téren?

– Teljes mértékben át tudom érezni, milyen az, amikor valaki szorong, feszült, ideges lesz egy ilyen helyezettől. Ez a készség olyan, mint a biciklizés: nem lehet tankönyvekből megtanulni. Én Toastmaster Clubba jártam rendszeresen, ahol hétről-hétre visszajelzést kaptam és a legjobbaktól tanulhattam. 6 év után 2020-ban 2x Nyilvános Beszéd Magyar Bajnok lettem. Ez a szervezet most már elérhető itt, Veszprémben is.

– Az oldalatokon olvastam egy érdekes cikket. Jávorszarvas teszt volt a címe. Ahol az elnevezés abból ered, hogy a tavaszi időszak olyan helyzet elé állította a vállalatokat, mint a sofőrt az úton előtte megjelenő jávorszarvas. Az akkori reakcióknak hosszútávon lesznek következményei. Fél évet írtál, hogy már ennyi idő múlva lehet érezni a hatást. Érezhetőek-e már a Jávorszarvas teszt hatásai?

– Igen, azok a cégek, akik pozitívan kezelték a helyzetet, nem csak hogy hozták a várt teljesítményt, de növelni is tudták a dolgozói elégedettséget. Mi is folyamatosan bővítjük csapatunkat, mert nagyon nagy lett az igény arra, hogy a cégek tudják, hogyan lehet bevonzani, elkötelezni és megtartani a legjobbakat. Azok a cégek, akik a munkavállalói élményben jobban teljesítenek, mint a versenytársaik, nem csak megelőzik versenytársaikat a konkrét üzleti mérőszámokban, de túl is teljesítik azokat. Az MIT készített erről egy átfogó kutatást, ahol Fortune 500-as céget vizsgáltak. A munkavállalói élményben jobban teljesítők innovációs képessége dupla akkora, mint a versenytársaké, ami azt jelenti, hogy az elmúlt két évben bevezetett, feltalált új termékekből kétszer akkora árbevételt tudnak generálni, mint azok a cégek, akiknél ez az élmény nem ilyen erős. Egész egyszerűen üzleti érdek jó munkahelyeket létrehozni. Mi ebben segítünk olyan partnereknek, mint az EY, Telenor vagy az NN Biztosító.

– Hogyan látod, Magyarországon ez a szemléletmód már ott van a felsővezetők gondolkodásában? Érzik, tudják, hogy erre szükség van?

– Abszolút. Ritkán kell ezt magyarázni már. Az más kérdés, hogy melyik vezető tesz ezután konkrét lépéseket is és hányan ragadnak meg az elképzelések, tervek szintjén. Úgy látom, hogy egyre több cég szeretne odafigyelni arra, hogy valóban jó munkahely legyen. Egyre kevesebb tehetségből vadásznak a vállalatok, ennek demográfiai okai vannak és ez a trend látványosan erősödni fog 10 éves időtávon idehaza. Illetve a mai fiatalok sokkal könnyebben találnak munkát a globalizált világnak köszönhetően, így azoknak a cégeknek, akik szeretnének innovatívak maradni, digitalizálni, agilisan működni, árbevételt növelni Magyarországon, azoknak kulcskérdés, hogy láthatóak legyenek a munkaerőpiacon, és bevonzzák a tehetséges fiatalokat.

2019-ben még a vírus előtt, egy felmérésben, amit vezérigazgatók között végeztek, a megkérdezettek 93% válaszolta azt, hogy legfontosabb megoldandó kihívása megtalálni a megfelelő embert a megfelelő pozícióra. Azt már látjuk, hogy a tavaszi időszak alatt nem a top performerek vesztették el munkájukat. A tehetségekért, jó szakemberekért továbbra is elképesztően nagy a verseny.

– Úgy látom, te magad is az élethosszig tartó tanulásban hiszel. A következő generációnak is ezt ajánlod?

– Igen, de főleg a vállalatvezetőknek. Azt szoktam mondani, hogy egy dolog rosszabb annál, ha képzed a kollégáidat és elmennek, ez pedig az, ha nem képzed őket és maradnak. Azoknak, akik még az egyetemen tanulnak, azt tudom elmondani, hogy ez csak fel fog gyorsulni. Aki gyorsabban reagál új helyzetekre, gyorsabban adaptálódik – és a vírus megtanított minket arra, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a jövő héten -, az előrébb jut. Sokan azt mondják, hogy felgyorsult a világ. Én azt látom, hogy a világ már sosem lesz olyan lassú, mint most.

– Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Zárásként szeretném megkérdezni, hogy miért ajánlod az egyetemet, a Gazdaságtudományi Kart a jövendőbeli hallgatóknak?

– Én itt az egyetemen nagyon nagy szabadságot kaptam. NB1-es sportoló voltam az iskola mellett. Már önmagában ezt a kettőt összehangolni nem volt egyszerű, itt figyelembe vették ezt is. Rengeteg segítséget kaptam, például a kollégiummal kapcsolatban is. Különleges az a típusú személyes kapcsolódás, amire itt az egyetem mérete miatt lehetőség nyílik. Az, hogy tudják, ki vagy, érdekli őket, mi történik veled, nekem óriási segítség volt. Olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg, akikhez a mai napig szoros kapcsolat fűz.

Az interjút készítette: Szeifert Anita


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ízig-vérig vállalkozó – Interjú öregdiákunkkal, Kürti Tamással

Ez alkalommal a Pannon Egyetem egykori műszaki menedzser szakos hallgatójával, Kürti Tamással beszélgettem, aki azon kívül, hogy vérbeli vállalkozó, a KÜRT Akadémia tulajdonosa és intézményvezetője, attól sem riad vissza, hogy két keréken hódítson meg erdőt, mezőt, hegyet és völgyet.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! A GTK mely szakján végeztél, mit tanultál pontosan?

– Második generációs vállalkozó vagyok, négy gyermeket nevelek. Nagyon szeretem a vállalkozói létet, szeretek közepes- és nagyméretű szervezetek stratégiai és vezetőfejlesztésével foglalkozni. A Pannon Egyetem műszaki menedzser szakán, vállalkozás szakirányon végeztem.

– Hol dolgozol, mivel foglalkozol jelenleg?

Az általam alapított vállalkozást, a KÜRT Akadémiát vezetem. A KÜRT Akadémián nyílt képzések formájában, gyakorló szakemberek segítségével gyorsan változó szakmákat oktatunk kis-, közepes- és nagyvállalatok munkatársai számára. Vállalati programjaink keretében stratégiai, szervezeti, technológiai és menedzsment módszertani eszközökkel az ország legjobb gyakorló vezetőivel és szakembereivel jelentős változásra elkötelezett vezetőket, vezetői csapatokat támogatunk cégeik jövőállóságának fejlesztésében.

– A KÜRT akadémia alapítója és tulajdonosa vagy. Miért döntöttél úgy, hogy vállalkozóként belépsz az oktatás világába?

– Nálunk az oktatás szeretete és képessége már-már családi hagyománynak tekinthető. A nagymamám gimnáziumi tanárként és igazgatóként dolgozott, édesapám egyik kulcsképessége pedig az volt, hogy képes volt bonyolult dolgokat érthetően elmagyarázni. Engem az izgat, hogy milyen módon tudom jobbá tenni a környezetemet, hogyan tudok segíteni a különböző közösségeknek abban, hogy szakmai szempontból fejlődjenek, előrébb lépjenek.

– Jól gondolom, hogy az oktatás közel áll a szívedhez? Sohasem gondolkodtál el azon, hogy PhD fokozatot szerezz és a felsőoktatásban helyezkedj el?

Nem, sosem gondolkodtam ezen, mert engem a gyorsan változó szakmák érdekelnek, azok, amelyeket a felsőoktatás nem képes megfelelő sebességgel lekövetni. Már az egyetemi éveim alatt is az akkoriban újdonságnak számító internetes stratégiákkal foglalkoztam.

– Mennyiben járult hozzá a hallgatóként szerzett tapasztalat és szaktudás ahhoz, hogy saját vállalkozásba kezdj?

– Voltak jelentős momentumai. Az egyik legfontosabb az volt, hogy kibernetikát és rendszerelméletet is tanultunk, ez a mai napig sokat segít komplex üzleti struktúrák megértésében, fejlesztésében. Fontos területek voltak még a mikroökonómia és a számvitel, hiszen az ezekből a tantárgyakból megszerzett tudás segítségével ki tudok számolni minden olyat, ami a vállalkozásaim esetén kulcsfontosságú, képes vagyok követni a fontos pénzügyi történéseket. Elegendő rápillantanom egy pénzügyekkel kapcsolatos Excel táblázatra és máris értek mindent. Nagyon hasznos volt az is, hogy menedzsment módszertanokat is tanultunk, az ilyen jellegű tudás jó kiindulási alap volt számomra a hatékony üzleti együttműködésekhez.

– Az egyetemi éveket követően hogyan jutottál el oda, ahol jelenleg a karrieredben tartasz, hogyan lett belőled sikeres vállalkozó?

– Már a szakdolgozatomban is innovatív projektek menedzselésével foglalkoztam. Maga az egyetem csodálatos lehetőség volt számomra, hiszen az egyik tanárom, Szabó Lajos felkarolt és rábeszélt, hogy egy akkor vitt projektem modellezéséből TDK (Tudományos Diákkör – a szerk.) dolgozatot írjak. Az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián első helyezést értem el, így megmérettethettem magam az Országos Tudományos Diákköri Konferencián is. A TDK-s élményekre építve a szakdolgozat megírása már nem tartogatott nagy kihívásokat.

Már az egyetem alatt is volt saját vállalkozásom, úgy is mondhatnám, hogy a vállalkozás a véremben van. Valójában az egyetemre is azért iratkoztam be, hogy még magasabb színvonalon tudjam üzemeltetni a vállalkozásaimat. Az egyetem alatt sikerült bizonyítanom rátermettségemet a munka világában is, így nem volt nehéz állást találnom, sőt, inkább engem bombáztak ajánlatokkal. Nem multinacionális cégeknél, hanem vezető vállalkozásoknál kezdtem el dolgozni így már a kezdetektől fogva magas szintű feladatokat kaptam, magas minőségről indíthattam. Dolgoztam az első internetes stratégiai tanácsadó cégnek, Amerikában pedig az usanotebook.com stratégiai felépítését vezettem. Ezután Veszprémben építettem egy, az egyetemhez kapcsolódó menedzsment gyakorló műhelyt. Az volt a célom, hogy az egyetemi menedzsment képzéshez gyakorlati terepet illesszek. Munkatársaimmal az egyetemtől és a vállalati szférából hoztunk projekteket, melyeken hallgatók dolgozhattak.

Fontos kiemelnem, hogy a családi vállalkozásban is megkezdhettem volna a szakmai pályafutásomat, de én ki akartam próbálni magam függetlenül is. Később, amikor végül mégis csatlakoztam a családi vállalkozáshoz, akkor is az érdekelt, hogy én magam mit tudok hozzátenni annak sikeréhez, így összeraktam és felnövesztettem egy kutatás-fejlesztési üzletágat. Amikor ráébredtem, hogy az emberek még a technológiáknál is jobban érdekelnek, eladtuk a családi céget és kivásároltam belőle a korábban már megalapított KÜRT Akadémiát. Azóta csak ezzel foglalkozom, illetve az ebből három évvel ezelőtt kivált, nagy sikerű etikus hacker képzéssel, amelyet egy szintén általam tulajdonolt cég visz tovább. Szeretem a vállalkozásaimat, ügyvezetői szerepet azonban nem vállalok bennük, abban ugyanis nem érzem magam elég jónak.

– Ehhez biztosan kemény munkára volt szükség. Van időd lazítani, van valamilyen hobbid?

– Hegyi kerékpározom, anélkül nem is bírnék ekkora terhelést. A munkámnak fontos része az idő, de még fontosabb része a minőség. A hobbim egyrészt edzi a fizikai állóképességemet, másrészt sokat hozzátesz a stresszkezelési képességeimhez, hiszen a bringázással le tudom vezetni a stresszt.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként töltött évekre? Kik voltak a kedvenc tanáraid, melyek voltak a legmaradandóbb élmények?

– Lényeges momentum volt, hogy budapesti gyerekként Veszprémbe mentem tanulni. Veszprém nyugalma nagyon sokat adott nekem, sokkal jobban el tudtam mélyülni bizonyos engem érdeklő ügyekben és tantárgyakban, mint az Budapesten sikerülhetett volna.

Az első számú kedvencem Gaál Zoltán volt, miatta választatottam a műszaki menedzser szakot, hiszen a tudása és a módszerei egyaránt világszínvonalúak voltak. Kiemelkedő fontossággal bír még számomra Szabó Lajos, aki sokat segített abban, hogy gyakorlati tapasztalataimat elméleti hátterekkel is megerősíthessem. Rajtuk kívül természetesen szívesen emlékszem vissza még másokra is, hiszen rengeteg tudást és élményt szereztem. Arra is büszke vagyok, hogy Obermayer Nóra, a GTK jelenlegi dékánhelyettese évfolyamtársam volt, számomra élmény azt látni, hogy ő mennyire szeret ott tanítani és a gyakorlati tudását is átadni a hallgatók számára.

– Mi az, amit leginkább szerettél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában, mit adott Neked az egyetem?

– A tanárok nyitottságát. Ha volt egy szakmai dilemmám, mindig nyitva voltak az ajtajaik, mindig mehettem beszélgetni. Ezen kívül természetesen kulcsszerepe volt még a DC (Diákcentrum – a szerk.) bulijainak is.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A nyugalomért, amit Veszprém ad. Veszprémben lehet koncentrálni a tanulásra, lehet hatékonynak lenni, sportolni, bulizni, minden fontosra van idő, a figyelmet nem szabdalja szét semmi.

– Hallottál már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról?

Már csatlakoztam is, több alumni programon is részt vettem már, bár a valódi hasznát még nem tapasztaltam meg. Úgy gondolom, hogy jó lenne egy napi vagy heti szintű online fórum, az még előrébb vinné a kezdeményezést.

– Hallgatóként érdemes megszívlelni a tapasztaltabb kollégáktól érkező intelmeket. Mit tanácsolnál a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Ne a végzés után kezdjenek el foglalkozni azzal, hogy hol fognak majd dolgozni. Minél hamarabb szerezzenek szakmai gyakorlatot és tapasztalatot, mert azok birtokában a diploma megszerzését követően könnyebb lesz a döntés azzal kapcsolatban, hogy hogyan és hol tudnak, vagy szeretnének elhelyezkedni.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Öt év, két diploma és (ezidáig) húszéves pályafutás a Valeo-nál – Interjú öregdiákunkkal, Balázs Rolanddal

Balázs Roland öt éves egyetemi pályafutása alatt nem egy, hanem kettő diplomát is szerzett párhuzamosan műszaki menedzser, valamint közgazdász szakokon. Még tanulmányai alatt kezdett el a Valeo-nál dolgozni, ahol ezidáig húsz évet töltött el különféle logisztikával, illetve beszerzéssel foglalkozó pozíciókban, jelenleg pedig senior projektbeszerzőként tevékenykedik.

– Milyen szakokat végeztél a Pannon Egyetemen?

– Már a gimnázium közepe felé eldöntöttem, hogy műszaki menedzser szakon szeretném megkezdeni a tanulmányaimat. Műszaki és gazdasági beállítottságú vagyok, ráadásul veszprémi születésű, így kézenfekvő volt, hogy az akkoriban még Veszprémi Egyetemre fog esni a választásom.

1995-ben kezdtem meg az egyetemi pályafutásomat és menet közben úgy alakult, hogy a közgazdász szakot is elvégeztem a menedzseri mellett. Mindkettő diplomámat ugyanazon évben, 2000-ben kaptam kézhez.

Akkoriban még nem tudtam, hogy az iparban vagy inkább gazdasági vonalon szeretnék-e elhelyezkedni, emellett úgy éreztem, hogy energiám és időm is engedi, hogy a két szakot párhuzamosan tudjam elvégezni. Ráadásul ez a két szak nagyon jól kiegészíti egymást és a mai napig úgy gondolom, hogy ezen diplomák az ipar mellett a gazdasági vonalon is előnyt jelenthetnek a munkaerőpiacon.

– Hol dolgoztál a diplomáid megszerzése után?

– A kötelező szakmai gyakorlatomat a Valeo-nál végeztem, ezt követően pedig még a diploma megszerzése előtt állást ajánlottak számomra, és azóta is ennél a vállalatnál dolgozom, immáron húsz éve.

A Valeo Logisztikai osztályán diszponensként kezdtem a pályafutásomat: én feleltem egyrészt a gyártáshoz szükséges alapanyagok folyamatos és zökkenőmentes rendelkezésre állásáért, másrészt pedig a késztermékek vevők felé való disztribúciójáért is.

Ezt követően kerültem át a beszerzési osztályra, ahol szériabeszerző pozícióban dolgoztam: a logisztikusok munkájához szükséges anyagok beszerzését végeztem. Ez mindképp egy előrelépés volt a számomra, hiszen amíg logisztikusként operatív tevékenységekért voltam felelős, addig szériabeszerzőként stratégiai feladatokat láttam el.

Mindeközben különféle határozott idejű projektekben is volt szerencsém részt venni, az SAP rendszer bevezetési projektjében például másfél évig vállaltam szerepet.

– Mivel foglalkozol jelenleg? Mesélj kicsit a munkádról!

– A ranglétra következő fokára lépve projektbeszerzőként tevékenykedtem, ami azt jelenti, hogy új, még nem létező termékekhez kapcsolódó beszerzési tevékenységeket végeztem. Itt az új alkatrészek tendereztetése, azok gyártószerszámainak legyártatása, minőségügyi jóváhagyatása, s ezáltal a szériagyártásba való bevezetése volt a feladatköröm.

Immáron öt éve dolgozom senior projektbeszerző pozícióban, amely révén az újabban érkező kollégák mentorálását is ellátom.

– Milyen érdekességet emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Az új termékek létrehozása egyértelműen óriási kihívással jár. A folyamat során nagymértékű kreativitásra, problémamegoldó képességre és tapasztalatra van szükség.

Egy olyan multinacionális cégnél, mint a Valeo nagyon fontos a nyelvek ismerete is, hiszen napi rendszerességgel tárgyalunk angolul nem csak európai, hanem amerikai és ázsiai beszállítókkal is.

Emellett megemlíteném azt is, hogy annak köszönhetően, hogy a Valeo a világ egyik vezető autóipari cége a magyarországi cégcsoport is folyamatosan megkapja a legújabb vállalatirányítási és munkaszervezési módszereket és lehetőségeket, így pedig mindig a legfrissebb és legjobb technikákat tudjuk alkalmazni a gyakorlatban.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A legnagyobb élményt az egyetem által nyújtott szabadság jelentette számomra. Egyetemistaként sokkal tudatosabban és szabadabban tudja az ember alakítani az életét és az időbeosztását, ami azért is hasznos, mert ránevelt minket az önállóságra és végsősoron felkészített minket a nagybetűs életre.

Természetesen az egyetemi napokra és a diákcentrumban végigmulatott éjszakákra is szívesen emlékszem vissza. A legtöbb tanárral nagyon jó volt kapcsolatunk és a társaság is szuper volt – csak azt sajnáltam, hogy az évek során sokan lemorzsolódtak.

Az egyetem sokféle sportolási lehetőséget nyújtott számunkra. Amikor időnk engedte előadások között ping-pongozni jártunk, emellett fociztunk és teniszeztünk is.

– Mit tanácsolnál a mostani hallgatóknak?

– Csak tanácsolni tudom, hogy aki érez magában elég elszántságot és erőt, az végezzen el egy másik szakot is az elsővel párhuzamosan, hiszen nagyjából másfélszeres energiabefektetéssel kettő diplomára tehet szert az ember, ami pedig hatalmas előnyt jelenthet a munkaerőpiacon.

Akkoriban a műszaki menedzser szakon kettő, középfokú nyelvvizsgára volt szükség a diploma megszerzéséhez: az angol és a német nyelvtudásom pedig nagyon sokat segített abban, hogy könnyebben végezzem el a feladataimat. Saját tapasztalatból beszélve javasolnám a mai hallgatóságnak, hogy a nyelvekre fektessenek minél nagyobb hangsúlyt, hiszen ma már minden szektor tele van külföldi partnerekkel. A tárgyalóképes angol nyelvtudás egyre inkább követelmény a belépő munkavállalókkal szemben, így azt javaslom, hogy ne dőljön hátra az sem, akinek van egy középfokú nyelvvizsgája, hanem folyamatosan fejlessze tovább magát ezen a téren is.

Az utolsó tanácsom pedig az lenne, hogy használjanak ki minden szakmai lehetőséget a hallgatók, amit az egyetem illetve a cégek kínálnak a tanulók számára. Menjenek gyárlátogatásokra, cégvezetők által tartott előadásokra, tanulmányi versenyekre, és ha van rá lehetőségük, próbálják ki magukat szakmai gyakornoki pozíciókban is. Ezeken az alkalmakon az egyetemen megszerzett elméleti tudást lehet minél több szakmai információval megtámogatni.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Lassan több mint 20 éve végeztem el az egyetemet, a mai felsőoktatási viszonyokat és az egyetem helyzetét pedig nem ismerem túl mélyen. Az akkori viszonyokból és a tapasztalataimból kiindulva viszont elmondhatom, hogy egy nagyon diákközpontú és élhető egyetemnek ismertem meg az akkori Veszprémi Egyetemet.

Emellett a Valeo a mai napig többoldalú együttműködést folytat a Pannon Egyetemmel: különféle analízisekre és kémiai, sőt, radiológiai elemzésekre is fel szoktuk kérni az itt dolgozó kutatókat, oktatókat. Emiatt pedig csak ajánlani tudom a Pannon Egyetemet nem csak a hallgatók, hanem a cégek számára is, hiszen sok segítséget kaphatnak a különféle, speciális feladatok elvégzésében.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Kicsit és könnyűt sosem akartam – Interjú öregdiákunkkal, Böröcz Istvánnal

Következő interjúalanyunk Böröcz István, aki jelenleg a Balatonfüredi Yacht Club ügyvezető igazgatója. István munka mellett, levelező tagozaton végzett nálunk vezetés és szervezés mesterszakon, szakmai életútja pedig rendkívül érdekes. Karrierje során számos pozíciót betöltött már és olyan értékes tapasztalatokat szerzett, melyek a mai napig meghatározzák a személetmódját és a munkája során felmerülő problémákhoz való hozzáállását.

– Először talán arra kérnélek, hogy mutasd be magad egy kicsit. Hogyan kerültél kapcsolatba az egyetemmel, milyen szakon végeztél?

– Levelező tagozaton végeztem vezetés és szervezés mesterszakon. Alapvetően nem ez az irány érdekelt a legjobban, hiszen akkoriban egy gyártó cégnél dolgoztam logisztikai vezetőként. Amikor 2005-ben bevezették a Bologna-rendszert Magyarországon, szó volt róla, hogy logisztika mesterszak is indul majd Veszprémben, de sajnos nem így lett. Az azonban sosem volt kérdés, hogy elvégezzek-e egy mesterszakot, hiszen mindig úgy gondoltam, hogy folyamatosan képben kell lenni a legújabb ismeretekkel, nem szabad lemaradni másoktól. Tanulni kell folyamatosan. Végül a vezetés és szervezés szak mellett döntöttem, ahol a vezetési ismeretekkel foglalkozó szakirányt választottam.

– Ezek szerint elég elkötelezett voltál az iránt, hogy a tudásod tovább gyarapítsd. Miért pont Veszprémre esett a választásod?

– Ennek több oka is volt. Egyrészt családi kötődéseim vannak az egyetem felé, hiszen édesapám itt oktatott az akkoriban még Veszprémi Vegyipari Egyetem nevet viselő intézményben. Másrészt, mivel a munkám is a városhoz kötött, kézenfekvő volt, hogy Veszprémet válasszam.

Mindezek mellett sok jót hallottam az egyetemről azoktól, akik korábban itt végeztek. A munkám révén pedig személyesen is kapcsolatba kerültem néhány oktatóval. Céges együttműködés keretein belül például Kovács tanár úrral és Gaál tanár úrral többször is dolgoztam együtt azokban az időkben, különböző témákban.

– Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre, amikor ide jártál?

– Magában az egyetemi életben nem igazán vettem részt, hiszen, ahogy már említettem, én levelezőre jártam. Ennek ellenére nagyon tetszett, hogy az órák során különböző életkorú emberekkel kerültem kapcsolatba. Mindig is úgy gondoltam, hogy a fiataloktól nem szabad lemaradni, mert nagyon sokat lehet tanulni tőlük. A fiataloké a jövő! A tanulmányaim során pedig én is igyekeztem átadni a tapasztalataimat ifjabb hallgatótársaim számára, illetve sokat is tanultam tőlük.

Az órákra visszagondolva, körülbelül hárman-négyen voltunk a csoportban, akik a mesterszak mellett már dolgoztak, ami talán mindannyiunk hasznára vált. Az általunk megszerzett munkatapasztalat sokszor a csoporttársainknak is jól jött, hiszen összevethettük a tankönyvi anyagot a különböző szemléletekkel és a valós élet történéseivel.

– Egész biztos másképp élted meg a mesterszakot, hiszen, ha jól tudom, már akkoriban is szép szakmai karrier állt mögötted. Hogyan kezdődött a szakmai pályafutásod?

– Erdészeti és faipari középiskolába jártam Sopronban, majd ezt követően egy technikusi képzőt is elvégeztem. Akkoriban más iskolarendszer volt. Az iskola után, egy faházak gyártásával foglalkozó cégnél helyezkedtem el. Ezután másfél évig sorkatonaként, egy reptéren teljesítettem szolgálatot. Itt rengeteget lehetett tanulni, hiszen nagyon sok érték van a repüléskiszolgálásban és a logisztikában. Ezekre az évekre jó szájízzel gondolok vissza, számos pozitív élményt szereztem.

Miután leszereltem, a Balaton Bútorgyárhoz kerültem a rendszerváltás környékén. Az évek során nagyon sok és sokrétű feladatom volt, a termelési logisztika keretein belül többek között raktárrendszerekkel, beszerzéssel, készletezéssel, nemzetközi szállítmányozással és garanciális ügyintézéssel is foglalkoztam. 19 évet töltöttem el ennél a cégnél, jelen voltam az ERP rendszer bevezetésénél, a gyárépítésnél és különböző technológiai fejlesztéseknél is. A munkám indulásakor félig-meddig manufakturális gyárként működött, de egy nagyon jó és kiváló képességű szakember gárda dolgozott ott, a technológiai fejlődés folyamatos volt. Számos technológiát alkalmaztunk az elsők között nemzetközi szinten is, de a beszállítói klaszterépítésben is vezetők voltunk. Ezek az évek is meghatározóak voltak számomra, viszonylag fiatalon kerültem a cégnél vezetői pozícióba és mindig egy támogató és segítőkész csapat részeként dolgozhattam. Rendkívül inspiratív és változatos munkakörnyezetben dolgozhattam. Azonban volt egy pont a változásokban, amikor a véleményem egyszerűen nem egyezett a kialakult iránnyal.

– Mi történt veled ezután?

– A munka mellett az egyik meghatározó környezetem a vitorlázás volt, mindkét gyermekem ebben nőtt fel. Akkoriban elnökségi tagként tevékenykedve épp kerestünk valakit a Balatonfüredi Yacht Clubba (BYC) egy megújuló beruházási projekt lebonyolításához és a klub operatív vezetésére, végül úgy alakult, hogy ez a valaki én lettem. Nagyívű gondolkodással indultam, sok tervem volt a klubbal és ebben sok társra is találtam. Azt gondolom, ez sikeres időszak volt, hiszen többek között kikötőt és klubházat építettünk, az utánpótlás képzés keretein belül pedig nagyon sok gyerekkel foglalkozunk, van világbajnok, olimpikon sportolója a klubnak és hazai, nemzetközi versenyrendezésben is magas szinten teljesítünk. A szakmai múltamnak köszönhetően úgy gondolom, hogy talán az egyik legnagyobb változás, amit az egyesületnek hoztam, az a logisztikai és termelési gondolkodás, ami már sok probléma megoldásának szolgált az alapjául.

A BYC és projektjei kapcsán Balatonfüred turisztikai életével is egyre szorosabb kapcsolatba kerültem, különböző pályázatok lebonyolításában is részt vettem az évek során. Ennek kapcsán feladataim is sokasodtak. Önkormányzati képviselőként Balatonfüreden, a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi tagjaként is van feladatom. Mindezek közben szerencsére nem szakadtam el teljesen az erdőtől, és a faipartól sem.

Alapvetően mindig azzal foglalkozhattam, ami érdekelt, de ahogy eddig tapasztaltam az életben, minden összefügg mindennel. A katonai reptéren, a Balaton Bútorgyárban szerzett tudás kiegészülve a tanulmányokkal a Balatonfüredi Yacht Clubban is meghatározó volt.

– Ezek szerint elég sok mindent kipróbáltál már, sokféle feladatot kellett ellátnod a különböző munkakörök során. Hogyan maradtál végig motivált?

– Én kicsit és könnyűt sosem akartam. Jó példa erre, hogy 2013-ben a BYC szervezte meg a világ akkor legnagyobb létszámú ifjúsági vitorlás világ-és Európa-bajnokságainak versenyét a Laser hajóosztályok számára. Magyarország a nemzetközi vitorlázásban ennek kapcsán sok lehetőséget kapott. A versenyen a kollégák olyan jó munkát végeztek, hogy a rendezési leírásainkat már nemzetközi szinten is beépítik. A szakma mellett pedig a magánéletemben is profitáltam a dologból, hiszen a fiam részben ennek köszönhetően lett a legfiatalabb versenybíró a világon, ma már az olimpián.

Nem szeretem a rombolást, igyekszem mindig valami újat létrehozni. A BYC-ben most például próbáljuk lerakni a virtuális vitorlázás hazai alapjait, ami hamarosan olimpiai e-sportág lesz. Itt is szeretünk nagyobb léptékben gondolkodni, mint mások, világszintű technológiai megoldásokat törekszünk alkalmazni ebben is.

Emellett pedig több projekten is dolgozunk, kikötőbővítés, energetikai beruházás és a régi klubház visszavásárlása is szerepel a konkrét terveink között, de igyekszünk a BYC hosszú távú működésének a gazdasági és szakmai alapjait is megteremteni. Személy szerint sok fiatalt szeretnék még magam körül látni az elkövetkező években a Balatonfüredi Yacht Clubban, velük és rajtuk keresztül figyelni a jövőre.

– Van valami jó tanácsod a hallgatóknak?

Végezzék el az egyetemet minél rövidebb idő alatt és tapasztalják meg a valódi életet, hasznosítsák a tudásukat. Munkájuk során pedig törekedjenek arra, hogy csak, és kizárólag minőséget hozzanak létre! Emellett a legfontosabb, hogy tiszteljék a többi embert a környezetükben, hiszen bárkitől – legyen az idős vagy fiatal – lehet tanulni.

– Végezetül már csak egy kérdésem maradt. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen azzal foglalkozom, ami egyébként is érdekel, és amit szeretek csinálni. Úgy gondolom, hogy amíg egyik tevékenységem sem megy a másik rovására, addig minden feladatommal más energiákat mozgatok meg magamban. Talán ez az, ami igazán pihentet.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A controlling bűvöletében – Interjú öregdiákunkkal, Povázsai Zsuzsával

Az interjúsorozatunk következő alanya Povázsai Zsuzsa, aki rendkívül izgalmas karriert futott be könyvvizsgálóként, jelenleg pedig a bp budapesti business service centerében dolgozik az internal control csapat tagjaként. Az interjú során egyetemi emlékeiről, volt és jelenlegi munkahelyeiről és szakmai tapasztalatairól számolt be.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Milyen szakon végeztél Veszprémben?

– 2002-ben végeztem gazdász szakon, ami akkor még 3 éves képzés volt. Az utolsó évünkben már pedzegették, hogy elindul egy új plusz kétéves kiegészítő képzés és mivel nagyon szerettem a sulit, a tantárgyakat, a tanárokat és a hallgatói életet is, kézenfekvő volt, hogy itt maradok és elvégzem ezt is. Végül 2004-ben diplomáztam szervezés-vezetés szakirányon (ami a mostani mesterdiplomával egyenértékű).

– Miért éppen ezt a szakot és miért pont Veszprémet választottad?

– Győrben születtem, ott is nőttem fel. Amikor egyetemet választottam, fontos szempont volt, hogy viszonylag közel legyen a szülővárosomhoz és legyen gazdász képzése. Így kerültem Veszprémbe.

– Mi történt Veled az egyetem után?

– Az egyetem elvégzése után visszaköltöztem Győrbe és először ott próbáltam munkát találni. Pár hónap küszködés után úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok más városokban is. Így jutottam el Budapestre.

Az első munkahelyemet egy volt szaktársam segítségével szereztem, aki akkor egy magánnyugdíj- és egészségpénztárak könyvelésével foglalkozó cégnél dolgozott számviteli területen. Felvettük a kapcsolatot és a sikeres interjú után picivel több, mint egy évig dolgoztam ott könyvelőként.

A következő munkahelyem, a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi könyvvizsgáló cég egy igazán nagy ugrás volt a szakmai életemben. Könyvvizsgáló asszisztensként kezdtem itt a karrieremet, de kétévente mindig sikerült előrébb lépnem és végül asszisztens menedzser pozicióig jutottam az itt eltöltött hat és fél év alatt.

Könyvvizsgálóként nagyon sokféle cég pénzügyi és számviteli folyamataiba belátást nyertem és rengeteg dolgot megtanultam, mivel az ügyfelek és az auditcsapat összetétele is 2-3 hetente változott. Szinte egész Magyarországot bejártam azokban az időkben. Sajnos a munka – magánélet egyensúly kevésbe tudott megvalósulni a munka természeténél fogva, és ez volt az egyik fő oka, hogy eljöttem ettől a cégtől.

Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy itt dolgoztam, mivel ilyen sokrétű tapasztalatot kevés másik helyen lehetett volna megszerezni ennyi idő alatt. Azoknak a pályakezdőknek, akik érdeklődnek a könyvvizsgálat iránt nagyon tudom ajánlani ezt a karrierutat, mivel már 1-2 év alatt rengeteg tapasztalatra lehet szert tenni.

A PwC után egy nemzetközi energiavállalat (bp) üzleti szolgáltató központjában kezdtem el dolgozni “internal control advisor” munkakörben. A központ a bp különböző üzleti egységeinek nyújt szolgáltatásokat többek között ügyfélszolgálat, pénzügy-számvitel, beszerzés és HR területen.

Az “internal control” csapat célja a belső folyamatok javítása és az operáció szabályoknak való megfelelésének támogatása. Ez szerencsére nem áll messze attól, amit előtte könyvvizsgálóként csináltam. A cégnél töltött 7 és fél év alatt 1000 fősről közel 2500 fősre növekedtünk és mára már két városban, Budapesten és Szegeden működik irodánk.

A bp karrierem során végig az internal control csapat tagja voltam, de 2 évente mindig adódott olyan lehetőség, amivel előrébb tudtam lépni a karrieremben és szélesebb felelősségkörrel rendelkező magasabb pozíciókat szereztem meg: kezdetben csak az egyik brit cégért voltam felelős, később már európai szintet, most pedig egy (globális) egész szegmenst lefedő csapatban dolgozom.

A mindennapi munkám során rendszeres kapcsolatban vagyok külföldi kollegákkal is, ezért elengedhetetlen az angol nyelv intenzív használata szóban és írásban is. Tulajdonképpen a bp-nél tanultam meg folyékonyan és magabiztosan angolul kommunikálni és prezentálni, mivel az előző munkahelyeimen erre nem nagyon volt szükség, és így ott nem is használtam ezt a készségemet.

– Elég sok mindennel foglalkoztál már. Az egyetemen tanultakat mennyire tudtad hasznosítani az elmúlt években a munkád során?

– A számviteli és a controlling tárgyakon megszerzett tudásomat sokszor hasznosítottam, ezek jó alapot adtak a karrierem kezdetén. A menedzsment tárgyakat nagyon szerettem az egyetemen, és ismerősen csengett néhány fogalom, amikor projektmunkában vettem részt, vagy akár én voltam annak a felelős vezetője.

– Mire emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi évekből? Volt kedvenc kurzusod, oktatód vagy van olyan emléked, ami meghatározó volt a későbbi életében?

– Nagyon szívesen emlékszem vissza a Szervezési és Vezetési Tanszék által oktatott tárgyakra, ezek közül kiemelkednek Gaál Zoltán menedzsment tárgyai.

Az egyetemi életre visszagondolva nagyon élveztem a VEN-eket és az AKÓ-kat és még most is sokszor nosztalgiázunk ezekről az eseményekről az egyetemi barátokkal. Ezen kívül emlékezetesek voltak a szerda esti egyetemi mozik és a DC-s bulik is.

– Említetted, hogy az első munkahelyedet a szaktársad segítségével szerezted. Vannak olyan barátságaid vagy munkakapcsolataid, amelyek az egyetemi évek alatt szövődtek és még most is tartanak?

– Természetesen nem vagyok minden volt évfolyamtársammal napi szintű kapcsolatban, de néhány emberrel még most is rendszeresen találkozom. Ilyen például a korábbiakban említett hölgy, aki beajánlott az első munkahelyemre, vagy a nálatok dolgozó Fekete-Berzsenyi Hajni, akinek ezt az interjút köszönhetem.

– Elég szép szakmai életutat sikerült befutnod. Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, a Tiédhez hasonló munka?

– Szerintem bárki számára hasznos tanács lehet az, hogy nem szabad elkeseredni, ha az álommeló nem az első alkalommal jön össze. A diplomaszerzés után 7-8 hónapig én sem találtam munkát, pedig rengeteg interjún voltam. Sokszor éreztem azt, hogy nem igazság, hogy nem engem választanak, de nem adtam fel. Így utólag visszatekintve végülis jól alakult minden és az összes eddigi munkahelyem adott valamit a szakmai fejlődésemhez.

– Úgy látom, lendületesen haladsz felfelé a ranglétrán, hiszen gyakran kerülsz egyre magasabb és magasabb pozíciókba. Van olyan cél, amit a szakmai életedben szeretnél még elérni?

– Ugyan belekóstoltam a pénzügy-számvitel területbe is, de rá kellett jönnöm, hogy az nem az én világom, úgyhogy szeretnék az internal control vagy controlling vonalon maradni továbbra is, mert ott – véleményem szerint – mindig változatos a munka, semmi sem állandó és erre a területre szinte minden cégnél szükség van. Remélem, hogy a jövő tartogat még lehetőséget a számomra ezen az úton. Nagyon élvezem a nemzetközi cégek világát, így a későbbiekben is mindenképpen ilyen helyen képzelem el magamat.

– A számok világa mellett gondolom szükséged van egy kis pihenésre is. Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben, mi az, amivel könnyen ki tudsz kapcsolódni?

– Mindig is szívesen jártam kiscsoportos sportfoglalkozásokra, régebben az aerobikot, most pedig inkább a funkcionális edzéseket részesítem előnyben. A sport mellett nagy filmrajongó vagyok és gyakran szervezek közös programot a családommal, barátainkkal és a kiskutyánkkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

<<<

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.