Maros Adrienn vagyok, Erasmusos diák voltam 2008. szeptember-2009. augusztus között Párizsban. Életem legszebb évét töltöttem kint, a világ minden tájáról megismertem embereket, világot láttam, szórakoztam.

Egy külföldön eltöltött év sokat segít abban, hogy az ember jobban feltalálja magát, hogy önállóbb és nyitottabb legyen. Emlékszem, teljesen egyedül voltam ott magyar, ettől egy kicsit tartottam, de igazából örültem is neki. Így igazán rá voltam arra kényszerítve, hogy csak a franciát használjam. Nem kell félni, ha egyedül van kint az ember, az egyedüllét úgysem tart tovább kb. 1 napnál.

Hála az egyetemen működő Erasmus-csoportnak szinte azonnal megismerkedtünk a többi külföldi diákkal. Ez a csoport csak francia diákokból áll, akik már voltak, vagy majd lesznek „erasmus-osok” és mindenben  segítenek. Bármilyen kérdéssel, kéréssel lehet hozzájuk fordulni. Jó tanácsként mondom, hogy a beiratkozásnál tegyetek róla említést, hogy vegyenek fel az e-mail listájukra, így biztosra mentek abban, hogy nem maradtok le semmiről.

A következő tanácsom az, hogy kiutazásotok előtt, mindenféleképpen keressétek meg az egyetem honlapján azt az útmutatót, ami a külföldi diákoknak készült. Abban minden hasznos információ le van írva.

Én a fontenay-aux-roses-i kollégiumban laktam, ami egy nagyon jól felszerelt kollégium, saját fürdőszobával és konyhával. Ha ott kaptok szobát, gondoljatok arra, hogy takarót, párnát nem biztosítanak, és nektek kell gondoskodni az internet kábelről is.

Magáról a városról, Párizsról nem is tudom, hogy mit mondjak. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni az éjszakai piknikezést az Eiffel-torony előtt, a Szajna parton tett sétákat, a fergeteges bulikat a párizsi diszkókban, a napozást a Luxembourg kertben és természetesen azt az életérzést, amit a franciáktól lehet tanulni.

Befejezésként jó szórakozást és nyelvtanulást kívánok Nektek és még annyit, hogy kóstoljátok meg a csigát! Nem is olyan rossz…