Az Alumni kezdeményezés 8-10 lelkes öregdiáktól indult, majd a Gazdaságtudományi Kar támogatásával 2019 nyarán megalakult az a Pannon GTK Alumni szervezet, amely már több sikeres rendezvényt tudhat maga mögött, s célja egy olyan egymást segítő közösség létrehozása, mely mindenki számára értéket, megbecsülést és a hovatartozás érzését nyújtja.
A következő hetekben, hónapokban egy interjúsorozat formájában szeretnénk betekintést nyújtani az Alumni tagok életébe annak érdekében, hogy megtudjátok, hogy kik ők és mivel foglalkoznak a mindennapok során.
Az első interjúalany a program szíve-lelke és vezetője Véber Zoltán, akit egy skype beszélgetés során kérdeztem többek között arról, hogy mi az, amivel most foglalkozik, milyen emlékek kötik a Pannonhoz, valamint milyen tanácsokat adna a mostani hallgatóknak.
– Hogy kerültél az egyetemre, milyen szakot/szakokat végeztél a Pannonon?
– Annak idején, középiskolában gőzöm nem volt arról, hogy mit szeretnék csinálni. Annyit tudtam, hogy az egyik legnehezebb dolog emberekkel foglalkozni, én pedig azt szerettem – így választottam az Emberi erőforrások alapszakot, ahol ezt követően diplomát szereztem. Ezután fél évet csak a munkára koncentráltam, majd munka mellett, levelezőn végeztem el a Vezetés-szervezés mesterképzést Szervezetfejlesztés és HR-specializáció szakirányon.
– A diploma/diplomák megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál oda, ahol most vagy?
– Az alapdiploma megszerzése után HR területen kezdtem dolgozni egy termelő cégnél, majd egy kereskedelmi cégnél B2B értékesítés fejlesztéssel, tréningekkel kezdtem el foglalkozni – ekkor voltam 24 éves és már komolyabban érdeklődtem a személyzetfejlesztés iránt.
A fél éves projektmunkám lejárta után megkértek, hogy maradjak, így a következő években nekik dolgoztam kereskedelmi vezetőként és belső trénerként. Ezalatt végeztem el a mesterszakot, majd egy másik kereskedelmi cégnél helyezkedtem el, ahol a B2C szegmensben képzési és személyzetfejlesztési vezetőként voltam jelen. Az előzőhöz hasonlóan itt is vezetőképzés volt a fő feladatom – egyébként a mesterdiplomámat is ebben a témában írtam.
Tréningekkel és szervezetfejlesztéssel 2017-ben kezdtem el hivatásszerűen, saját vállalkozás keretében foglalkozni.
– Miért döntöttél úgy, hogy tréningekkel szeretnél foglalkozni?
– Az alapszakomon volt egy külsős óraadó, aki a kezembe adta „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása” című könyvet. Tudom, hogy elcsépelten hangzik, de ez a könyv tényleg megváltoztatta az életemet. Minden tréner így kezdi szerintem: kipróbál valamit, ami nagyon jól működik és szeretne minél több embernek segíteni ezzel a tapasztalattal.
22-23 évesen jelentkeztem a FranklinCovey-hoz, viszont még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy tréner legyek. Az ügyvezető igazgató – aki jelenleg a vezetőm azt mondta akkor, hogy tegyek még egy pár szakmai kilométert magamba és beszéljünk, hogyha elmúltam 30. Ez a visszajelzés elég jó irányt adott akkor számomra. Egész tudatos volt a karrierem építése ezután, hiszen minden munkámban tudtam olyan részt vállalni, ahol tréningekkel és vezetőfejlesztéssel foglalkoztam, így készültem fel a jelenlegi hivatásomra.
– Mesélj kicsit arról, hogy mivel foglalkozol jelenleg! Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?
– Jelenleg a FranklinCovey-nál dolgozom stratégiai szervezetfejlesztési tanácsadóként és trénerként. Érdemes tudni rólunk, hogy a Fortune 500 listáján szereplő cégek 80%-át a FranklinCovey fejleszti, azaz a top szervezetfejlesztési tanácsadók közé tartozunk, valamint az a cég vagyunk, akik világelsők a Blended (Online-Offline) fejlesztési folyamatokban, így talán elmondható, hogy a leginkább felkészültek a jelenlegi helyzet kihívásaira is. Nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen csapatban dolgozhatok – ráadásul én vagyok a legfiatalabb, valamint az egyetlen vidéki FranklinCovey tanácsadó az egész országban.
Emellett van egy saját cégem is, amivel 2017 óta foglalkozom: a MindKiDo. Különböző szakterületekről jövő szakértőkkel kidolgoztunk egy olyan „harcművészeti szemléletmódon alapuló koncepciót”, ami segít legyőzhetetlenné válni a szervezeteknek. Ezt a nevünk is tükrözi: MindKiDo – Legyőzhetetlen szervezetek fejlesztése és benne magunkat úgy határozzuk meg, mint innovációs szervezetfejlesztő csoport. A legmodernebb harcművészetekhez hasonlóan úgy épül fel a MindKiDo, hogy több területről ötvözi a legjobb szemléletmódokat, módszereket és technikákat – ezáltal válik a szervezetfejlesztés harcművészetévé.
A feleségem szokta mondani, hogy milyen jó nekem, hogy én igazából nem is dolgozom, mert élvezem, amit csinálok és a partnereimhez is úgy állok, hogy őszintén érdekel, milyen kihívásokkal néznek szembe.
Az egyetem során megismertem A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokását és a régióban elsőként ezt is tanítom – így az egyik célom az, hogy Veszprémből 7 szokás város válhasson. Ez egy szervezeti kultúrafejlesztő és egyéni eredményességfejlesztő, személetmódformáló program, amit nem csak az üzleti életben lehet alkalmazni, hanem az oktatásban és a városvezetésben is. A használt módszerek implementálhatók a kultúrafejlesztésbe – ezáltal pedig a most aktuális EKF 2023 programba is. Ha olyan dolgot tervezünk létrehozni, amit hosszútávon szeretnénk fenntartani, akkor azt érdemes megfelelő alapokra helyezni – ez a program pedig olyan értékeket tartalmaz, ami biztosan pozitívan járulna hozzá Veszprém jövőjéhez is.
– A következő kérdésemmel kicsit más vizekre evezünk, hiszen nem mehetünk el amellett sem, hogy Te vagy az Alumni program vezetője. Mesélj kicsit arról, hogy mit jelent és miért jó az Alumni program?
– Amikor végeztem az egyetemmel egyre inkább azt vettem észre, hogy elkezdett szétszakadni a társaságunk. Az egyetem volt, ami összekötött minket és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy hely, egy csoport, ahol szakmailag és személyesen is meg tudnánk maradni egymásnak.
Az Alumni arról szól, hogy öregdiákként építünk egy közösséget, ahol magunkat és egymást is tudjuk fejleszteni. Többek között azt a célt is szolgálja, hogy a jövő nemzedékét bevonjuk a saját munkahelyeinkre és megmutassuk, hogy mivel foglalkozunk. Emellett mentorálást és külső óraadást is vállalunk. Összességében tehát egy olyan platform létrehozása a cél, ahol fejlődünk mi, ez pedig hasznos a hallgatóknak és ezáltal az egyetemnek is.
Az érték, ami összeköt minket és nem önnön érdekeink. Nagyon fontos az Alumni építésénél, hogy ez egy magas bizalmi szintű csapat.
A program keretén belül különféle eseményeket szervezünk. Ezek egy-egy téma köré épülnek, amellyel kapcsolatban vállalati és egyetemi kutatói előadókat állítunk „szembe” egymással – ők elmondják, hogy mi kapcsolódik az adott témához az elméletben, hogyan történik a megvalósítás a gyakorlatban, majd a résztvevők egy workshop keretén belül bővíthetik az ismereteiket.
– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?
– A legszebb élményeim a közösséghez kapcsolódnak. Egyrészről a kollégiumi másrészről pedig a sportközösség, ami nagyon fontos volt számomra – Szentessy Balázs evezőse voltam.
Amikor hajnalban kelt fel a nap és mi a csapattal már lent eveztünk a Balatonon és készültünk a versenyre; a kollégiumi bulik; ahogy egy-egy vizsgára segítettünk egymásnak felkészülni, infókat és anyagokat szerezni – együtt vettük az akadályokat és nekem ezek a legkedvesebb emlékeim.
Úgy tekintettem az egyetemi évekre, hogy ez egy once-in-a-lifetime dolog és a lehető legtöbbet akartam kihozni belőle. Mindenbe teljesen beletettem magam: a tanulásba és a bulizásba is – azt hiszem ebben egészen jeles voltam a szaktársaim között.
– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?
– Ha most magammal skype-olnék egy pár évvel ezelőttről, akkor azt mondanám, hogy nagyon gyorsan el fognak menni az egyetemi évek, és ha most nem élsz az egyetem adta lehetőségekkel tudatosan, akkor azt biztosan meg fogod bánni.
Azt tanácsolnám minden hallgatónak, hogy olvassa el a 7 szokás című könyvet, ossza be úgy az idejét, hogy beleférjen minden fontos: a sport, a tanulás, a szakmai tapasztalat szerzése és persze szórakozás; valamint legyen fegyelmezett. Azt szoktam mondani, hogy sosem veszem magam komolyan, de amit csinálok, azt komolyan veszem.
Tartsd egyensúlyban az életed, használd ki a lehetőségeket és éld meg az élményeket, mert csak azt tudod kivenni az egyetemből, amit beleteszel.
– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?
A Pannon Egyetem olyan, mint Veszprém városa maga: egy gyöngyszem az országban. Itt van mellettünk a Balaton, lehet síelni Eplényben, történelmi és modern városrészek is vannak Veszprémben – és az egyetem is ilyen: kicsi, viszont egy nagyon értékes közösség, értékes lehetőségekkel. Itt még nem személytelenedtek el a dolgok, így pedig valós, értékes és minőségi emberi kapcsolatokat lehet kialakítani az oktatókkal és a szaktársakkal is.
Az interjút készítette: Gyulai Edina
