mobile menu icon
PE-GTK
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
switch icon
Pannon Egyetem
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon

Francia-földrajz szaktól a projektmenedzsment világáig – Interjú öregdiákunkkal, Bártfay Erikával

Alumni interjúalanyunk ezúttal Bártfay Erika, aki jelenleg Intercompany & Export Project Manager, a Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt.-nél. Ahhoz, hogy idáig eljusson hosszú utat járt be, karrierje alakulását pedig nagymértékben meghatározta egy 14 évesen meghozott döntése. Szakmai életújtáról és tapasztalatairól beszélgettünk vele.

– Mit érdemes tudni Önről? Honnan és hogyan indult a karrierje?

– Elég kalandos utat jártam be, amíg elértem oda, ahol most tartok. Utólag visszagondolva szakmai pályafutásom egyik meghatározó mérföldköve a középiskolás éveimhez köthető. A Sárospataki Református Kollégiumba jártam angol nyelvi tagozatra, ahol második nyelvnek a latin és a francia közül választhattam. Én az utóbbi mellett tettem le a voksom és azt hiszem, hogy ez a 14 éves koromban meghozott döntésem nagymértékben hozzájárult a szakmai pályámhoz.

Nagyon megszerettem a francia nyelvet, és a középiskola után is ezen a vonalon indultam el. Francia-földrajz szakon tanultam Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (mai Nyíregyházi Egyetem egyik elődje). Ez a döntésem akkoriban igen jónak tűnt, hiszen mivel az adott évfolyamban én voltam az egyetlen, aki ilyen párosításban tanult, sok lehetőség nyílt meg előttem. Francia szakosként például nem voltak olyan elérhetetlenek az ösztöndíjak sem. Socrates ösztöndíjjal töltöttem el egy félévet Brüsszelben egy fordító-tolmács képzésen, Comenius ösztöndíjasként pedig egy flamand intézménynél is vendégeskedtem. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen olyan tapasztalatokat szerezhettem a külföldön eltöltött hónapok alatt, melyek jó alapot adtak a későbbiekben.

A főiskola élvégzése után tanári szakkal nem volt olyan egyszerű az elhelyezkedés. Úgy gondoltam, hogy jobb esélyeim lennének, ha általános iskola mellett a középiskolában is taníthatnék. Ehhez azonban el kellett végeznem egy kiegészítő képzést is. A Pécsi Tudományegyetem francia nyelv szakos bölcsésztan-hallgatója lettem.

A Pécsett töltött idő alatt beiratkoztam egy francia nyelvű business kurzusra, majd elnyertem a European Voluntary Service ösztöndíját, melynek keretein belül a European Mouvement Belgium non-profit szervezetnél dolgoztam projektmenedzserként.

– Gondolom, ekkor már az egyetem vége felé járhatott. Ebben az irányban indult el a végzést követően is?

– Hazaérkezésem után, Budapesten helyezkedtem el az akkori Pannontej Zrt. és Veszprémtej Zrt. közös központi irodájának lettem a vezetője, valamint tolmács és fordítói feladatokat láttam el.  Párhuzamosan befejeztem az egyetemi tanulmányaimat. A felettesem bátorsítására úgy éreztem, hogy a tanári diplomám kevés lesz a szakmai fejlődésemhez, a továbblépéshez, ezért jelentkeztem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar vezetés és szervezés mesterképzésére.

– Ekkor talált rá a Pannon Egyetemre?

– Igen, így történt. A logisztikai és a HR szakirány közül az utóbbira esett a választás, ez állt hozzám közelebb.  Már a felvételi elbeszélgetésen is jó benyomást tett rám az egyetem.

A mi évfolyamunk volt az első ezen a képzésen. Az első évet együtt töltöttük, majd specializálódtunk. Humánerőforrás és logisztika közül választhattunk, én természetesen az előbbi irányába indultam. A szakdolgozatomat Dr. Obermayer Nóránál írtam, kompetencia menedzsment területen.

– Ön elég sok felsőoktatási intézmény hallgatója volt már. A többivel összehasonlítva milyen volt Veszprémbe járni?

– A legtöbb tudást, amelyet munkám során is hasznosítani tudok, a Pannon Egyetem adta. Azt gondolom, hogy a tanárképzés területén a Nyíregyházi Egyetem is megfelelő felkészítést nyújtott.  Mindenkinek bátran merem ajánlani a Pannont, hiszen a képzés tematikája nagyon jó volt, a tanárok pedig mindig felkészülten érkeztek az órákra.

A mesterkurzust munka mellett, levelező tagozaton végeztem, nem éreztem semmilyen különbséget a nappali és a levelező képzés között, az oktatás ugyanolyan magas szinten folyt. Olyan tudásanyagot, ismeretet kaptunk, amelyet a szakmámban valóban hasznosítani tudtam, tudok a mai napig. A tantárgyak túlnyomó többsége valódi tudást adott.

A mai napig jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, és hálás vagyok az ott megszerzett tudásért, úgy gondolom, megérte elvégezni a képzést.

– Volt esetleg olyan tantárgy vagy tanagyag, aminek az ismerete segítette a mindennapi munkaját is?

– Az egyetem elvégzésével párhuzamosan folyamatosan volt lehetőségem előre lépni a szakmámban. Amiben végül megtaláltam a szakmai kihívást, a projektmenedzseri pozíciót. Ezzel kapcsolatban sokat tanultam Szabó Lajostól, de a mindennapi munkavégzéshez szükséges legújabb szoftverek és programok használatáról is szereztem információt az iskolapadban ülve. Amikor például a vállalatunk az SAP bevezetésébe kezdett, én is hozzá tudtam tenni az ismereteimet, ezzel is segítve a folyamat gördülékenyebb lebonyolítását.

– Ezek szerint az évek alatt sikerült előbbre lépnie és kimozdulnia az asszisztensi szerepkörből. Mivel foglalkozik jelenleg?

– Most Intercompany & Export Project Manager munkakörben dolgozom. A francia anyavállalatunknak az egész világon vannak leányvállalatai, a munkám egyik része pedig a velük való kapcsolattartás és együttműködés. Ezen kívül mivel Európában egyedüliként nálunk, Veszprémben történik a panírozott termékek, főként a sajtok gyártása, ezzel a termékkel kapcsolatban is sok feladatom van, de az exportpiacokért is én felelek. A to Z folyamat minden lépést követem, egészen a piacra jutásig segítem a termékek útját, kapocs szerepet töltök be a piac, a marketing és az üzem között.

– Ilyen széleskörű szakmai tapasztalattal a háta mögött milyen jó tanácsot tudna adni az iskolapadban, vagyis jelen helyzetben a home office-ban otthon ülő hallgatóinknak?

Az üzleti életben az egyik legfontosabb dolog a felkészültség, a magabiztos tudás. Felkészültnek kell lenni minden alkalomra, legyen az egy fontos, stratégia tárgyalás vagy akár egy kollegális, egyeztető megbeszélés. Akkor tudunk tapasztalatokat szerezni, ha merünk őszintén, bátran kérdezni, figyelmesen hallgatni és a jó tanácsot elfogadni. Az újításokra, változásokra nyitottnak lenni!

A motiváltság és a tenni akarás mindig meghozza a gyümölcsét. Aki valóban akar, az előbb-utóbb munkát és felelősséget is fog kapni. Nincs olyan, hogy csettintésre minden megoldódik, érdemes mindenbe energiát fektetni, amiben eredményt akarunk elérni. Nőként pedig talán sokszor ennél még többet is le kell tennünk az asztalra.

– Van nálunk a karon egy Alumni szervezet, ahol a volt diákjaink osztják meg egymással és az egyetemmel szakmai tapasztalataikat. Hallott már Ön erről?

– Igen, hallottam már az Alumni programról. Az egyetem elvégzését követően tagja voltam egy egyetemi Alumni programnak, de azóta annyi minden történt az életemben, hogy ez egy kicsit háttérbe szorult.

Egyébként ezeket a kezdeményezéseket nagyon jó ötletnek tartom. A kapcsolatok mindig jól jönnek és sokat számítanak, ha bármire szüksége van az embernek. Ha például fel kell hívnom egy partnert, sokkal könnyebben megy az együttműködés, ha van valami személyesebb szál a megkeresés mögött.

– A sok munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozik a szabadidejében? Mivel tud igazán kikapcsolódni?

– Nagyon szeretek olvasni és mostanában a festés világában is egyre jobban elmélyülök. Ezeken kívül pedig igyekszem minél több időt eltölteni a szabad levegőn, ha időm engedi szívesen túrázok és kirándulok a családommal és remélem hamarosan az utazásra is lehetőség nyílik.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

Iskolapadból a vezetőképzőbe – Interjú öregdiákunkkal, Kürthy Attilával

Interjúsorozatunk következő alanya Kürthy Attila, akik jelenleg a Tungsram elnök-vezérigazgatói kabinetfőnöke. Az egyetem padjait 1995 és 2000 között koptatta, műszaki menedzser szakon végzett nálunk. Elmondása szerint a Veszprémben töltött évek rendkívül jó alapot adtak a szakmai karrierjéhez, hiszen akkoriban egyedülálló szakmai tudást tudott szerezni tanulmányai során, mely a későbbiekben a GE-hez bekerülve is nagy előnyt adott neki másokhoz képest. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Kérlek, mesélj kicsit az egyetemi tanulmányaidról!

– 1995-2000-ig jártam a Veszprémi Egyetemre műszaki menedzser szakra. Akkoriban ez a szak még újdonságnak számított, amikor jelentkeztem az országban egyedül csak Veszprémben lehetett ilyet tanulni. Ha jól tudom Gaál tanár úr vezetésével nőtte ki magát a szervező vegyészmérnöki szakból és igen nagy sikert aratott szerte az országban. A jelentkezettek nagy részét pedig az vonzotta a legjobban, hogy egyszerre voltak benne gazdasági és mérnöki tárgyak, így nem kellett választani a két karrier között. Én a megalakulás utáni harmadik évfolyamba jártam, egy nagyon összetartó társaság voltunk.

– Ezek szerint akkoriban különösen jó híre volt a Veszprémben végzett műszaki menedzsereknek.

– Így volt, egy történetem is van ezzel kapcsolatban. A végzésemet követően jelentkeztem a GE vezetőképző programjába, ahova nagyon sokan szerettek volna bekerülni. A felvételi több körös volt, még prezentálnunk is kellett. Komoly vezetők előtt adtuk elő a saját magunk által készített anyagainkat, általában a szakdolgozatot. Nagyon jól kijöttek a különbségek a veszprémi és a többi pályázó között, hiszen mi már az egyetem alatt elsajátíthattuk a prezentációs technikákat. Ez akkoriban nem volt jellemző az egyetemi képzésekre. Emlékszem, hogy több tantárgy keretein belül is kellett előadásokat készítenünk, persze akkor még az írásvetítőre készítettük a “diákat”. Ez nagy előnyt adott a többiekkel szemben, amit még a felvételiztetők is megjegyeztek. Nem véletlen, hogy a Veszprémi Egyetem hallgatói felülreprezentáltak voltak a GE vezetőképző programjain, volt, hogy 5-6 Veszprémben végzett is részt vett egyszerre.

A képzés újszerűsége egyébként nagyon sok olyan embert vonzott ide, akik szerettek volna sokoldalúbbak lenni és nyitottak voltak a világ dolgai iránt. Ez és a képzés erőssége pedig abban is megnyilvánult, hogy a végzős társaim milyen sokféle iparágakban tevékenykednek a mai napig. Van, aki az építőiparban találta meg a helyét, mások az elektronikai bérgyártásban, a pénzügyi tanácsadásban vagy a turizmus területén helyezkedtek el.

– Neked miért pont Veszprémre esett a választásod? Téged is a sokszínűség vonzott ide?

– Eredetileg a Műszaki Egyetemre szerettem volna menni, voltam is egy nyílt napjukon. Abban viszont nem voltam biztos, hogy a vegyész- vagy a villamosmérnöki szakok tényleg nekem valók lennének. Szerencsére az egyik osztálytársam rátalált a műszaki menedzser szakra Veszprémben, így oda is ellátogattunk. Nagyon pozitív volt az élmény a képzésről és az egyetemről is, ezért inkább ide jöttem. Nem volt rossz döntés, jobb volt itt egyetemistának lenni, mint egy 2 millió fős nagyvárosban.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre?

– Az első három évben általános oktatás folyt, a 4. és 5. évben viszont már voltak gazdaságtudományi és menedzsment tárgyaink is. Nagyon szerettem például Gaál Zoltán óráit, de az akkor még fiatal doktoranduszok, mint például Szabó Lajos is jó órákat tartott. Ha jól emlékszem a vállalati kultúra tárgy nagyon sok hasznos tudást adott, amit a német cégnél töltött gyakorlatom és a GE vezetőképző során a való életben is meg tudtam tapasztalni.

A cash flow számításra, a számvitelre és az általános menedzsmentre emlékszem még nagyon, ettől mindenki rettegett. Utólag belegondolva ez is nagyon hasznos volt, a mai napig előjönnek az ott tanultak, amikor üzleti tervet készítek elő.

Győrvári tanár úr emlékezetes matek óráira pedig szintén mosolyogva gondolok vissza. Ő úgy szemléltette nekünk a deriválást, mint mikor a fogpasztát kinyomjuk a tubusból, az integrálást pedig mint amikor ezt megpróbáljuk visszatenni. A diplomamunkám a Kibernetikai Tanszéken írtam Szeifert Ferenc tanár úrnál, akitől szintén sokat tanultam.

A tanulás kapcsán egyébként az egyetem már akkor is igyekezett könnyebben megfoghatóvá tenni a száraz tanagyagokat. Élen járt ebben Kovács Zoltán tanár úr, aki a sörjátékkal és az üzleti szimulációs játékával igyekezett nekünk bemutatni az ellátási lánc tanulságait és az üzleti döntések lehetséges következményeit. Ezek akkoriban egyedülállóak voltak az országban.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az az Erasmus ösztöndíj. Akkoriban Magyarországból nem volt könnyű külföldre menni tanulni, de Gaál tanár úr és csapata igyekezett olyan nemzetközi kapcsolatokat építeni, ahova mi hallgatók is mehettünk. Én például Németországban az Anhalti Főiskolán töltöttem el egy kis időt, ami nyelvtanulás és más szempontok miatt is jó tapasztalat volt nekem.

– Mi történt veled a végzés után? Egyből a vezetőképzőbe kerültél?

– Igen, 2000-ben kerültem be oda. A képzés három évig tartott, ami alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Nagy dolognak számított, hogy a képzés keretein belül például az USA-ban is dolgoztam. Ez az időszak szakmailag tényleg nagyon sokat adott.

Ezt követően termelésvezető, majd sorvezető lettem, 2009 és 2012 között pedig a budapesti autólámpagyár igazgatói székébe kerültem. Viszonylag fiatalon sikerült magas pozíciót szereznem, 500-700 ember vezetése tartozott hozzám, de a megelőző évek rendesen felvérteztek, így jól boldogultam ebben a szerepkörben is.

2012 és 2018 között nemzetközi termékmenedzser lettem, ahol a külföldi (pl. USA, Kína, Korea, Brazília) munkatársak munkáját is én felügyeltem. Az autólámpa stratégiáért voltam felelős, de a marketinggel, piackutatással, termékstratégiák meghatározásával kapcsolatos feladataim is voltak. Ez egy döntő időszak volt az életemben, üzletileg sikerült bejárnom a bolygót, Chilétől Japánig szinte mindenhova eljutottam.

– Jelenleg mit dolgozol?

– 2018-ban tulajdonos váltás történt, azóta a fényforrás gyártás Tungsram néven megy tovább. Én jelenleg elnök-vezérigazgatói kabinetfőnök vagyok, a feladatköröm széleskörű. Hozzám tartozik az üzletfejlesztés, az állami kapcsolattartás például a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és ezek háttérszervezeteivel, de a nagyobb céges projektekben is aktív szerepet vállalok. Részt veszek például a cég holdinggá alakulásában is, aminek eredményeként kisebb egységekkel adott tevékenységre (pl. védelmi ipar, egészségügy, légiközlekedés) fókuszálva folyatjuk majd a gyártást. Izgalmas ezeket közelről látni és érdekes azt is megtapasztalni, ahogy a tulajdonos menedzseli a céget.

– Úgy tűnik szakmailag elég színes életet éltél és élsz jelenleg is. Gondolom, néha neked is kell egy kis pihenés. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Rendszeresen teniszezem, csapatbajnokságokban szoktam játszani, OB2 és OB3-as szinten. Ezen kívül a ház körüli munkákba is szeretek belefeledkezni, a fiammal gyakran barkácsolunk otthon.

– Mivel a GTK Alumni programjához kapcsolódva készül ez az interjú, van még egy kötelező kérdésem. Hallottál már az Alumni szervezetről és esetleg tervezed-e a csatlakozást?

– Természetesen hallottam róla és szívesen csatlakoznék is a jövőben. Jelenleg a rendelkezésre álló idő a szűk keresztmetszet ez ügyben. Egyébként én is szívesen találkoznék a régi barátokkal és osztanám meg a saját tapasztalataimat az egyetemi hallgatókkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

„Nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül” – Interjú öregdiákunkkal, Juhász Gáborral

Ez alkalommal Juhász Gáborral, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egykori idegenforgalmi és szálloda szakos hallgatójával beszélgettünk. Gábor sikeres vállalkozó, egyben pedig a Balaton, a turizmus és a hajózás nagy szerelmese.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Szerteágazó az érdeklődési köröm, több dologgal is foglalkozom, több szerepkörben is tevékenykedem. Már 15 éve veszek részt az Aquilo Hotel Panoráma Tihany üzemeltetésében. Kezdetben néhány egyetemi barátommal közösen működtettük a szállodát, 2010 óta viszont én vagyok a hotelt üzemeltető cég egyetlen tulajdonosa. Valójában hiba volna csupán szállodaként hivatkozni az Aquilo Hotel Panorámára, hiszen ez valójában egy olyan komplexum, amely szállodát, kikötőt és strandot is magába foglal.

A szállodaipar mellett az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a testvéremmel közös, hajózással foglalkozó vállalkozásra. Vitorlásokat, motoros hajókat üzemeltetünk és rendezvényeket is szervezünk. Szeretem a hajókat, akár azt is mondhatnám, hogy a hajózás a véremben van, hiszen édesapám tengerész volt.

A harmadik vállalkozásom egy balatonfüredi magánorvosi központ, amely főként fogászattal és szájsebészettel foglalkozik. Közvetve ez is az egyetemi évekhez kötődik, hiszen egy olyan barátom feleségével alapítottuk, akivel az egyetemi evezős csapatban ismerkedtem meg.

Mindezek mellett az elmúlt évtől kezdődően tanácsadói szerepet is vállalok a tihanyi turisztikai desztináció menedzsment szervezetnél. A kollégáimmal a desztináció turisztikai kihívásaira keresünk válaszokat és megoldásokat. Nem titkolt célom, hogy a szállodaipartól kissé eltávolodva a desztinációmenedzsment területén is kipróbáljam magam.

Az ötödik, egyben legfontosabb szerepköröm pedig az apaság, hiszen hamarosan háromgyermekes apuka leszek.

– Hol tanultál, milyen szakon szerezted a diplomádat?

– Az egykori Veszprémi Egyetemen végeztem 2009-ben, idegenforgalmi és szálloda szakon (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.).

– Már az elejétől fogva a turizmus és a szállodai szektor volt a célod, vagy a lehetőségek adtak ilyen irányt a karrierednek?

– Édesanyám negyven évig dolgozott az IBUSZ-nál, így beleszerettem az idegenforgalomba. Már a középiskolás éveim alatt érdeklődni kezdtem a turizmus iránt, utazási kiállításokra jártam édesanyámmal és a kollégáival. A turizmussal kapcsolatos egyetemi képzést is tudatosan, az érdeklődési körömnek megfelelően választottam annak ellenére, hogy a karrierépítés kapcsán akkoriban nem a turizmus volt számomra a legvonzóbb iparág.

Eredetileg édesapám nyomdokaiba lépve tengerész szerettem volna lenni, ő azonban azt kérte tőlem, bárhogyan is döntök, első lépésként mindenképpen szerezzek diplomát. Az egyetemi éveim végére a magyar tengerészet megszűnt, így számomra a magyar tenger, a Balaton maradt, én azt próbálom meghódítani.

A szállodaiparba végül egy véletlen folytán keveredtem. A barátaim és én egy közös kerékpáros turisztikai vállalkozás segítségével kerültünk kapcsolatba a szállodával, amelynek jelenleg is én vagyok az üzemeltetője. Az évek során nagyon megszerettem ezt a munkát, sajátosan pozitív hangulata miatt pedig már nem is tudnám elképzelni magam az Aquilo Hotel Panoráma Tihanytól különböző munkakörnyezetben. Hosszú távra tervezek itt és szerencsére a szálloda tulajdonosa is bizalommal van felém.

– Miért választottad a turizmust, mint pályát, mi az, amit a leginkább szeretsz a jelenlegi munkaköreiddel kapcsolatban?

– A szállodai egy nagyon hektikus és nehéz munka, ráadásul vállalkozóként végzem, így nagyon kockázatos is. Szeretem, hogy a munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba és élményt adhatok számukra.

A hajózás magáért beszél, minden a vízen töltött perc hatalmas élmény, itt is szeretek élményt adni a turistáknak, ez nagyon jó érzés. Tavaly 56 napot hajóztam a Balatonon csak július és augusztus hónapokban, körülbelül 40 naplementét néztem végig a hajóról. Ezt sohasem lehet megunni. A hajózásnak természetesen vannak árnyoldalai is, a hajókat takarítani és szerelni kell, azonban minden viszontagságért kárpótol, hogy a „munkahelyi irodám”, egy, a Balaton közepén ringatózó hajón található.

A desztinációmenedzsmentre szellemi tornaként tekintek. Nagyon szeretem Tihanyt, aktívan részt veszek a félsziget életében, mert úgy vélem, hogy az egy európai szinten is különleges helyszín. Szeretnék hozzájárulni a falu és az egész desztináció további fejlődéséhez. Ez a munka azért is szimpatikus számomra, mert online formában, akár otthonról, vagy a világ másik felén horgonyzó hajóról is végezhető.

Ahogyan már mondtam, a vállalkozói lét rizikóval teli, azonban a szabadság, amit biztosít, megéri a kockázatot. Anno az volt az álmom, hogy a nyári időszakban sokat dolgozva lehetőséget teremtsek arra, hogy a tél folyamán a családom társaságában egy-egy trópusi helyszínen vitorlázhassak. Ezt sikerült elérnem, a gyermekeim pedig ráadásként a Balaton partján, egy gyönyörű, sokszínű környezetben nőhetnek fel.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki több sikeres vállalkozás tulajdonosa legyen?

– Ha valaki szeretne eljutni valahová, talán az a legfontosabb, hogy legyen víziója. Ha az megvan, ki kell tartani mellette akkor is, ha néha egy-egy döntés hibásnak bizonyul. Merni kell kockázatot vállalni, sokan azzal rontják el, hogy a biztosra mennek, mert félnek hibázni, ez azonban helytelen hozzáállás. Kockáztatni kell, mert elegendő, ha tíz próbálkozásból csupán egyetlen bizonyul sikeresnek. Nekem az volt a vízióm, hogy szabad és független legyek, illetve azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. Az évek során több vonzó ajánlatot kaptam budapesti szállodákból, én azonban kitartottam a vízióm mellett. Hoztam jó és rossz döntéseket is, de végül elértem a célomat.

A vállalkozásaim mögött nagyon sok munka áll, az első 10 évben a barátaim áprilistól októberig még hétvégéken sem láttak. Sosem voltam a legjobb tanulók között, nem gondolom, hogy én rendelkezem a legmagasabb szintű szakmai tudással, de merek kockáztatni és olyan döntéseket hozni, amelyek a céljaim felé segítenek.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami leggyakrabban eszedbe jut az egyetemről?

– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, fantasztikus volt egyetemistának lenni. Valójában mindent az egyetemnek köszönhetek, az egyetemi évek alatt sok pozitív irányú változáson mentem keresztül. Az egyetemen a közösségi élet a legfontosabb.

Emlékezetesek és fontosak a baráti és szakmai kapcsolatok, az evezéshez, mint sporthoz fűződő emlékek, valamint a Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) történései és sikerélményei. A mai napig őrzöm a telefonomban az akkori rektortól a Regatta versenyszámainak megnyerését követően kapott sms-t. Külön nekünk, az egyetemi evezős csapatnak szerveztek fogadást, mi pedig nagyon büszkének, különlegesnek és megbecsültnek éreztük magunkat. Az az érzés azóta is emlékezetes, mert persze a munka világában elért sikerek is boldoggá tesznek, de nem adnak ugyanolyan élményt.

Az igazat megvallva nem siettem az egyetemi képzés befejezésével, mert nem akartam elengedni azt a hangulatot, amire az épületek falai között rátaláltam. Erről tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

– Hallottál már a GTK Alumni programjáról? Mi a véleményed róla?

– Igen, egy évvel ezelőtt hallottam róla, Véber Zoltán és dr. Gyurácz-Németh Petra is hívott, hogy veszek részt egy-egy eseményen. Sajnos végül mindig közbejött valamilyen munkaügy, ami miatt nem tudtam részt venni ezeken, de legutóbb kvázi esküt tettem, hogy legközelebb mindenképpen ott leszek. Szeretnék aktív tagja lenni a szervezetnek.

Véleményem szerint a PE-GTK egy olyan alapvető közös pont az ott végzettek számára, amely az üzleti életben is bizalmi kapcsolatot jelent, hiszen megvannak a közös értékek, a kapcsolódási pontok.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A sokszínűsége miatt. Nem skatulyáz be, nem egyetlen irányba terel, hanem lehetőséget ad a nyitott gondolkodásra. Ez a nyitottság a tananyagban és az elméleti háttérben is megvan.

– Feltételezem, hogy egy olyan szakember élete, aki több vállalkozást is irányít, nem csupán játék és mese. A kikapcsolódás azonban sokat segíthet a problémák megoldásában. Neked van valamilyen hobbit? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkáddal?

– Valójában a hajózás a hobbim, de inkább a tengeren, mert oda nem dolgozni megyek, ott nincsenek vendégek. Nagyon szeretném egy vitorláshajó segítségével megismerni a világot, terveim között szerepel, hogy a családom társaságában felkerekedjek és több országban is körülnézzek. A hajózás minden formája kikapcsol, a munkám a hobbim, ez a kedvenc időtöltésem.

A vállalkozásaim szerencsére önjáróvá váltak. Nekem nem maga a pozíció volt a célom, hanem a szabadság. Jelenleg is van egy szállodavezető, aki a szálloda operatív ügyeit intézi. A hajós cégnél is van olyan kollégám, akiben megbízok, aki önállóan el tudja végezni a dolgokat, így egyre több mindent átvesz tőlem. Tudatosan úgy alakítottam, hogy a vállalkozások nélkülem is működőképesek legyenek, már nem én vagyok a fő összekötő láncszem. Ha a vállalkozást úgy képzeljük el, mint egy háromlábú széket, amelynek én vagyok az egyik lába, sohasem hiányozhatok, hiszen a szék eldől, ha nem vagyok jelen. Nekem az a célom, hogy a vállalkozásaim önmagukban megálljanak, nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül.

– A sikeres szakmai életút egyik első lépése az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az egyetemi diákság számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– A legfontosabb, hogy higgyék el, lehetnek sikeresek. Az egyik legfontosabb a magabiztosság. Ehhez természetesen tartalom is kell, de aki diplomát szerez, annak már van valamilyen szakmai tudása. Fontos, hogy elhiggyék, szükség van olyan fiatalokra, akiknek a már sikereket elért emberek át szeretnék adni a stafétát. Tudatosnak és magabiztosnak kell lenni.

A munkaerőpiacon a legnagyobb kereslet a megbízható és becsületes, jó szakmai tudással rendelkező motivált menedzserek iránt mutatkozik. Sokat kell érte dolgozni, de ha valaki ezeket az értékeket magáévá teszi, akkor rengeteg lehetősége lesz.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

A népdalénekes turisztikai szakember – Interjú Kruppa-Jakab Évával

Úgy gondolom, hogy következő interjúalanyunkat nem kell hosszasan bemutatnom, hiszen néhány hónapja még az egyetem padjait koptatta veletek együtt. Kruppa-Jakab Éva neve a veszprémi turizmusban otthonosan mozgók számára sem csenghet ismeretlenül, hiszen több mint 10 éven át dolgozott a veszprémi Tourinform iroda kötelékében, jelenleg pedig az egyetemen segíti az EKF program alakulását. Szakmai életútjáról és tapasztalatairól beszélgettünk most vele.

– Kérlek, mesélj kicsit a tanulmányaidról!

– Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni az alma materem, a Lovassy László Gimnáziumot, ahol angol nyelvi tagozatra jártam. A középiskolás évek alatt nagyon megszerettem az angol nyelvet és ez a mai napig is tart. Az érettségit követően a Pannon Egyetemen folytattam tovább a tanulmányaimat idegenforgalmi és szálloda szakon. Akkoriban ezt a szakot még négy évig tartott elvégezni, amiből nyolc hónapot szakmai gyakorlati helyen kellett eltölteni. Én ezt egy jó dolognak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy aki a turizmusban szeretne elhelyezkedni, annak érdemes jobban elmélyednie a gyakorlati életben.

Egyébként én a gyakorlatom a veszprémi önkormányzat kulturális irodáján töltöttem, de a tanulmányaim alatt belekóstoltam a vendéglátásba is. Több nyáron dolgoztam strandbüfében, ételbárban, illetve recepciósként is kipróbáltam magam a paloznaki Balatontourist Európa Kempingben. Ezeknek köszönhetően nagyon sok tapasztalatot szereztem a turizmus különböző területein és szakmailag is sokat fejlődtem.

– Ezek szerint te mindig is elhivatott voltál a turizmus iránt. Mi történt a végzésed után, hogyan csöppentél bele a nagybetűs életbe?

– A végzésem előtt 2003 márciusában nagy örömömre épp informátort kerestek a veszprémi Tourinform irodába, aminek akkoriban Lőrincz Katalin volt a vezetője. A meghirdetett pozíció elég misztikusan hangzott, de nagyon érdekelt a lehetőség. Szerencsére minden jól ment a felvételi elbeszélgetésen, így 2003 áprilisától hivatalosan is a csapat tagja lettem, nagyszerű kollégák közé kerültem.

Erre a mai napig büszke vagyok és örülök, hogy együtt dolgozhattam Katával, aki az ország egyik legjobb turisztikai szakembere. Katára szakmai példaképként tekintek. Már az egyetemi évek alatt is tartott nekem órákat, amik jó alapot adtak a szakmához, de a gyakorlatban is megtapaszthattam a profizmusát és kiváló vezetői képességeit.

Először a front office-ban tevékenykedtem, majd lassan bekapcsolódtam a back office feladataiba. Nagyon szerettem a turistákkal való közvetlen kapcsolatot, de a háttérmunkákból is kivettem a részem. A feladataim közé tartozott többek között a cikkírás, a nyomtatott hirdetések megfogalmazása és az akkoriban elég divatos újságírói és szakmai study tour-ok szervezése.

Mindeközben a családi vonalam is erősödött, 2006-ban megszületett az első gyermekünk, Gergely. Két otthon töltött év után mentem vissza dolgozni, ahol már nagyon vártak engem. Ezt követően pedig gyorsan fel kellett vennem a fonalat, hiszen a 2009-es TDM-mé (Turisztikai Desztináció Menedzsment) alakulás már a küszöbön állt, aminek az előkészítésében természetesen aktívan részt vettem. A kemény munkánk meghozta gyümölcsét, hiszen 2009. április 1-én Magyarország első bejegyzett TDM szervezete lett a miénk.

Ezt követően az én legfontosabb feladatom a TDM egyik tulajdonosával, a Veszprémi Turisztikai Egyesülettel való kapcsolattartás, valamit az ő kínálatuk hirdetésével kapcsolatos marketingmunkák elvégzése volt. Nagyon jó viszony alakult ki akkor az egyesülettel, aminek egyébként 2018 óta a titkára is vagyok.

2013-ban egy vezetőváltás történt a Tourinform csapatában, Bérczi Beáta került a menedzseri székbe. Ő egy másfajta szemléletet képviselt, de tőle is rengeteget tanultam. Azokban az időben is jól teljesítettünk, mindig kiváló eredményéket értünk el az MTÜ (Magyar Turisztikai Ügynökség) minősítési rendszerében és a rendszeres próbavásárlásokon.

A Tourinform csapatát egészen 2015-ig erősítettem. Akkor már két gyermekes anyuka voltam, hiszen 2009-ben megszületett második fiunk, Ákos. A hétvégézés és az ünnepnapokon való munka azonban nem volt egyszerű a család mellett, ezért, bár nehéz szívvel, de úgy döntöttem, hogy más területen kell elhelyezkednem.

– Mennyire volt nagy a váltás? Hova kerültél ezután?

– A Continental Automotive Hungary Kft. ellátási lánc menedzsment osztályán lettem a területi menedzser asszisztense. Teljesen más világba csöppentem, az 5 fős non-profit szervezet után egy 1000-1500 fős profitorientált multinacionális termelővállalat dolgozója lettem. Boldog voltam, hogy bizalmat szavaztak nekem, de az első három hónap kőkemény munkával telt, minden nap tanulnom kellett.

Nem döntéshozói pozícióban dolgoztam ugyan, de sok területre kellett rálátnom. Nekem kellett foglalkoznom 55 szellemi munkatárs HR-ügyeinek, kiküldetéseinek, irodai beszerzéseinek előkészítésével, miközben az SAP-rendszerrel is megismerkedtem és elláttam a menedzser-asszisztensi feladatokat. Amiben talán a legjobban hasonlított ez a Tourinform-os munkámra, az az volt, hogy itt is különböző forrásokból kellett összeszednem az információt, de itt nem a turistáknak, hanem a vezetői döntések előkészítéséhez.

Sokat tanultam és fejlődtem, sok kedves barátot szereztem az ott töltött időben, de folyamatosan úgy éreztem, hogy tudok én ennél többet is. Ezen kívül nagyon hiányzott a turizmus közege, a személyes találkozások és az, hogy élményt nyújtsak másoknak. Busszal jártam dolgozni és minden reggel, mikor átmentem a Viadukton és láttam a Várat, összeszorult a szívem, annyira hiányzott a korábbi munkám. Ezt orvosolva idegenvezetésbe kezdtem, csoportokat vezettem a városban szabadidőmben.

2016-ban pedig egy bombabiztos jelet kaptam, hogy ott kell hagynom a multik világát. Ekkor érkezett meg a családba a harmadik gyermekünk, Bálint. Tudtam, hogy vissza kell térnem a turizmusba, így a GYES alatt egy 4 csillagos szálloda online marketingjét egyengettem, folyattam az idegenvezetést és felsőfokú angol nyelvvizsgát is szereztem, amivel régóta tartoztam magamnak.

– Ha jól tudom, az iskolapadba is ekkortájt ültél vissza.

– Igen, bár ez egy merész lépés volt a részemről. Egy családi kupaktanács előzte meg a jelentkezésem, ahol a nagyszülők és a férjem is egyértelműen kifejezték a támogatásukat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Péter, a férjem ezekben az időkben is mellettem állt.

Ennek köszönhetően 2019-ben beiratkoztam nappali tagozaton az angol nyelvű Turizmus menedzsment mesterszakra a Pannon Egyetemen. Érdekes volt 38 évesen a nálam 10-12 évvel fiatalabbakkal együtt tanulni. A csapat egyébként elég nemzetközi volt, amit nagyon pozitívan éltem meg, kedves barátokat szereztem.

Örültem a régi tanároknak, de újakat is megismerhettem ebben a két évben. Szerettem, hogy angolul tanulhattam és hogy széleskörű rálátást kaptam a szakmára, a legújabb trendekre és a problémákra. Amit eddig a gyakorlatban tapasztaltam, annak végre az elméleti háttérét is jobban meg tudtam érteni (pl. TDM-ek átalakulása). Úgy gondolom, hogy a hallagatótársaimnak is tetszett, hogy gyakorlati példákkal tudtam színesíteni az órákat. Élveztem a közös feladatokat és a csoportmunkákat. Közben demonstrátorként is dolgoztam a Turizmus Intézeti Tanszék égisze alatt, ahol szintén sokat tanultam, és belekóstolhattam a tudományos munkába.

– Ezután kerültél hivatalosan is az egyetem kötelékébe?

– Igen, 2019 őszétől a Rektori Kabinetnél dolgozom Európa Kulturális Fővárosa ügyvivő szakértőként. Először részmunkaidőben foglalkoztattak, 2021 februárjától pedig teljes állásban vagyok itt. A felsőoktatás nekem teljesen új közeg volt, de mivel az EKF projektet már régóta ismerem, egy percig sem haboztam, hogy bekerüljek az egyetemi csapatba. Egyébként is rájöttem, hogy a közszolgálati világba talán jobban illek.

Főként Kővári Edit munkáját segítem, igyekszünk megtenni mindent a VEB2023 EKF program sikeréért az egyetemen. Mióta itt dolgozom, nagyon sok jó élményt szereztem (pl. rijekai karneváli részvétel, CoolLauch szervezeti tagság, pályázatírás és koordináció, nemzetközi kapcsolatok erősítése, stb.).

Közben kitüntetéses mesterdiplomát szereztem, amire büszke vagyok. Tanulni gyerekek mellett is lehet és érdemes – természetesen ehhez erős családi háttérre van szükség, ami nekem megadatott és nagyon hálás vagyok érte.

– Hallottál már az Alumni programról?

– Hallottam már róla, de még nem vagyok tagja. Érdekel a dolog, szeretném megismerni a szervezet működését és hátterét, ha pedig hozzátehetek valamit a szervezet munkájához, azt meg is teszem majd.

– A turizmushoz visszatérve van-e valami jó tanácsod a turizmus szakos hallgatók számára? Mire figyeljenek oda, mik a szakma buktatói?

– Elsősorban azt mondanám, hogy képzeljék magukat a turista helyébe, gondoljanak bele, hogy mit szeretne a vendég. Ha empatikusak vagyunk és ismerjük a kínálatot, akkor csak elő kell szedni a megfelelő ajánlatot a fejünkből. Azt gondolom, hogy aki nem szereti az embereket, annak nem érdemes ebben a szakmában elhelyezkednie.

Fontos még a nyitottság és a kommunikációs készség is, de a pultban lehet csak igazán megtanulni a szakma csínyját-bínját. Merjünk kérdezni és használjuk az idegen nyelveket is! Nem kell hibátlanul beszélni, de legyünk magabiztosak és szólaljunk meg! Régebben én is mindig szabadkoztam, ha németül kellett beszélnem, de rájöttem, hogy a vendégek nem a hibákat keresik a mondandómban, viszont nagyon hálásak minden szavamért.

– Ha jól tudom, az éneklés és a népi művészetek fontos szerepet játszanak az életedben. Mesélj kicsit erről is!

– A 13 éves néptáncos múltamból leginkább az éneklés maradt fent. Már kb. 25 éve foglalkozom népdalénekléssel, eddig főleg szólóban álltam színpadra. Azt szeretem ebben a legjobban, hogy a magyar népdalok tárháza végtelen, minden alkalomra találhatunk egy oda illő dalt. Sok városi és megyei rendezvényen léptem már fel, a közelmúltban pedig a Szentgáli Banda népzenei együttes énekese is vagyok, ahol igazán profi zenésezekkel dolgozom együtt. Igaz, a járvány miatt eddig csak egy fellépésem volt velük.

Nagyjából ugyanennyi idős, 25 éves a kórus múltam is, jelenleg a Gizella Nőikar tagja vagyok. A kar Veszprém egyetlen nőikara és megyei Prima díjjal is büszkélkedhet. Velük sokfelé jártam már a világban, a legutóbbi élményem egy dániai koncertsorozat volt. Nagyon szeretem a kórust, így a marketingből és a pályázatírásból is kiveszem a részem, ezzel is segítve a fejlődésünket.

– Ezen kívül mivel foglalkozol még a szabadidődben?

– Hobbim még a futás, de szeretek olvasni, rajzolni, alkotni a gyermekeimmel és túrázni a családommal. Ez utóbbit főleg a környéken űzzük. Hiszem, hogy a Balaton-felvidék tele van olyan kincsekkel, amiket érdemes felfedezni. Szeretem a madarakat is, erre a hobbimra a mostani karantén korszak abszolút pozitív hatást gyakorolt. Megkaptam az egyik legjobb madárhatározó könyvet, azóta pedig magasabb szintre léptem a madártan terén is.

Ha tehetem, önkénteskedem is, a Ragyogók és a CoolLaunch tagjaként, vagy a gyerekek iskolájában.

Ezeken kívül szeretek utazni is, ez persze a szakmámból is adódik, így én vagyok a család utazásszervezője. A nyaralásaink alatt pedig mindig figyelem, hogy ki mit és hogyan csinál, mit leshetek el más szakemberektől.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

Marketinges, aki nem csupán a marketinghez ért – Interjú öregdiákunkkal, Dr. Pethő Beátával

Dr. Pethő Beáta szintén karunk lelkes hallgatója volt, nem egy, nem kettő, hanem három képzést is elvégzett a GTK oktatóinak olykor szigorú, ám mindig gondoskodó és segítőkész felügyelete alatt. Beáta turizmus, majd marketing szakirányon szerzett közgazdasági diplomáját hét versenyszférában töltött dolgos év követte, mígnem visszatért hozzánk azért, hogy PhD fokozatot szerezzen.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Hol dolgozik jelenleg, mivel foglalkozik pontosan?

– Alapvetően Győr közeléből származom, de Veszprémben élek már egy ideje. 2019-ben szereztem tudományos fokozatot marketing területen a GTK PhD képzésén. A szakma elméleti és gyakorlati részét egyaránt jól ismerem, hiszen marketing vezető vagyok a Haribo Hungária Kft.-nél, ezzel párhuzamosan alkalmanként a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán is vállalok előadásokat.

– Úgy tudom, hogy az egyetemen alapvetően turizmust tanult. Hogyan lett ebből marketing?

– A turizmus nem teljesen volt tudatos választás, valójában mindig a marketing, főleg annak pszichológiai aspektusa érdekelt. Ebből írtam később a doktori értekezésemet is. Én még a bolognai típusú rendszer bevezetése előtt, öt éves egyetemi képzéseken tanultam a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.). Már akkoriban is érdeklődtem a marketing iránt, viszont annak idején nem volt ilyen széles a szakok kínálata, mint most. A marketing mellett viszont továbbra is kitartottam, később, miközben szakmai gyakorlatomat töltve a Turizmus Tanszéken dolgoztam, marketing szakirányon szereztem másoddiplomát.

– A diplomák megszerzését követően hogyan jutott el a marketing vezetői pozícióig? Már az elején is ez volt a cél, vagy az élet hozta lehetőségek mentén haladva alakultak így a dolgok?

– Az iskola elvégzését követően nem lesz azonnal vezető az emberből, végig kell járni a lépcsőfokokat. A szakmai előmenetel természetesen tudatos tervezés eredménye, maga a terv azonban nem elegendő, munka és elhivatottság is szükséges a sikerhez. Nem azért kezdtem el tanulni, mert vezetői beosztásra vágytam, hanem azért, mert érdekelt a marketing és a hozzá kapcsolódó szakmai kihívások. Az ilyen szakmában dolgozók élete egyébként is folyamatos tanulásból áll, hiszen a marketing igen széles terület, innovatív és gyorsan változik, így nem lehet megelégedni az iskolapadban tanultakkal, folyamatosan ismerni, megérteni és – ha hasznos – követni kell a trendeket.

A vezetői pozíció megszerzéséhez rengeteg munka, eredmény, kitartás és lojalitás kellett, ez azonban sohasem jelentett számomra terhet, hiszen emberekkel is szeretek foglalkozni.

– Ön a doktori fokozatát is a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte. Mi motiválta abban, hogy elvégezze a PhD képzést?

– A PhD képzés megkezdése sokrétű motiváció eredménye volt. Már elég régóta dolgoztam a versenyszférában, ezért egyrészt úgy éreztem, hogy szükségem van valami plusz szellemi kihívásra, ami nem a napi munkához kötődik. Másrészt azt gondolom, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalat nem elegendő a szakmai kihívások magas minőségű megoldásához, elméleti tudás is szükséges mellé. Azt kérdezi tőlem, hogy mi a legfőbb ok, amiért elvégeztem doktori képzést? A szakmai igényesség miatt, az adta a fő motivációt. Emellett azonban volt egy másik nagyon erős hajtóerő is, ígéretet tettem édesapámnak, aki sajnos a doktori avatót már nem élhette meg.

– Így utólag visszanézve mit gondol, szakmai szempontból megérte néhány évet és rengeteg energiát szánni a doktori fokozat megszerzésére?

– Úgy vélem, hogy tanulni és fejlődni mindig megéri. Ezt magáért teszi az ember, nem azért, hogy újabb és újabb diplomákat szerezzen. Bár a PhD sok erőt és még annál is több kitartást igényelt, az ilyen célokért mindig megéri dolgozni.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, kik voltak a kedvenc oktatók?

– A hallgatói létet én több lépcsőben éltem meg. A PhD különös élmény volt, hiszen hosszú évek után tértem vissza az iskolapadba. Furcsa volt a versenyszférából visszatérni az egyetemre, azonban nagyon sokat kaptam, hallgatóként teljesen más sikereket él meg az ember, mint munkavállalóként. Az oktatók közül dr. Veres Zoltánt emelném ki, Ő volt a témavezetőm, sokat köszönhetek Neki.

A másik két diplomámat is a Pannon Egyetemen szereztem. Szerettem a közösséget mind az egyetemen, mind pedig a kollégiumban, szívesen emlékszem vissza a diákként itt töltött évekre.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Szerettem az aktív diákéletet a karon, de számomra ebben az akkori Fenyves kollégium is meghatározó szerepet töltött be. Szívesen emlékszem vissza a Turizmus Tanszéken töltött demonstrátor éveimre is, összetartó csapattal dolgozhattam együtt. Megítélésem szerint a GTK a Pannon Egyetem egyik legjobb kara. Folyamatosan fejlődik és még mindig látok benne további potenciált.

– Mi a véleménye a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Hasznosnak találja a kezdeményezést?

– Eddig még nem hallottam róla túl sokat. Ha az öregdiákok aktivizálásáról van szó, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom, ez egy jó irány a jövőre nézve. Sok végzett hallgató tudna partner lenni ebben, talán még erősebb kommunikációra lenne szükség, hogy a szervezet híre még több öregdiákhoz eljusson.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A Pannon Egyetem véleményem szerint a legjobb vidéki egyetemek között foglal helyet, ahol versenyképes diplomát lehet szerezni. Továbbá, ha valaki nyugodt környezetre vágyik, Veszprém egy jó választás lehet. A GTK képzései innovatívak és naprakészek, a kínálat pedig folyamatosan bővül, a légkör ugyanakkor családias.

– A szakmai előmenetel és a tudományos fokozat megszerzése kapcsán talán sokan úgy gondolják, hogy mindezek mellett másra már nem juthat idő. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tud időt szakítani rá?

– Az utóbbi néhány évben ez nehéz volt, hiszen, ha mondhatom így, a PhD volt a „hobbi”, ami minden szabadidőmet kitöltötte. Egyébként szeretek sportolni, például rendszeresen futok, de szívesen próbálok ki újabb és újabb sportokat is, mert nem szeretem a monotonitást. Ezen felül szeretek a természetben lenni, rendszeresen foglalkozom kreatív dolgokkal és sokat olvasok, valamint érdekel a pszichológia is.

– A megszerzett tudás hatalmas értéket képvisel, a munka világában elért sikerhez azonban sokszor nem csupán szakmai ismeretekre van szükség. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Már a diploma megszerzése előtt szerezzenek gyakorlatot. Ha munkát vállalnak a diákévek alatt, olyat válasszanak, amivel az iskola befejezését követően is foglalkozni szeretnének. Legyenek célirányosak, az elmélet a gyakorlat nélkül semmit sem ér, de ez fordítva is érvényes. Az egyetemek tudományos világa és az üzleti élet távol állnak egymástól, ezért ki kell nyitni a kettőt összekötő kaput, már az egyetemi évek alatt érdemes megnézni, hogyan működik mindaz a gyakorlatban, amiről az egyetemi előadásokon és szemináriumokon szó van.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

Pannonról a Princeton-ra és közgazdászként Barcelonában – Interjú öregdiákunkkal, Nagy Dávid Krisztiánnal

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Nagy Dávid Krisztiánnal beszélgettem, aki jelenleg Barcelonában él és dolgozik, munkába állás előtt azonban még a CEU-n és a Princeton-on is megfordult, ahol egészen a doktori fokozat megszerzéséig jutott.

– Milyen szakot végeztél a Pannon Egyetemen?

– 2003-ban kezdtem a közgazdász-gazdálkodási szakot a Pannon Egyetemen az akkori 5 éves osztatlan képzésben; a diplomát így 2008-ban vehettem kézhez.

– A diploma megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál el oda, ahol most vagy?

– Diplomázás után nem mentem el egyből dolgozni, hanem a CEU (Central European University) Közgazdász mesterképzésére jelentkeztem, amit az előírt 2 év alatt el is végeztem. Ezt követően egy Pannonos és egy CEU-s diplomával a kezemben mentem ki Amerikába, ahol a Princeton egyetemen megcsináltam egy doktori képzést 2010 és 2016 között. Ezután kerültem csak vissza Európába, pontosabban Barcelonába, ahol azóta is élek és dolgozom.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Jelenleg Barcelona-ban a CREI (Centre de Recerca en Economia Internacional) kutatóintézetnél dolgozom elméleti közgazdászként.

Elsősorban tudományos kutatással foglalkozom és különféle nemzetközi folyóiratokba publikálom ezek eredményeit. Egy-egy cikk megszületését akár 3-4-5 éves kutatómunka is megelőzi, amely az idő előre haladtával úgy érzem, hogy egyre hosszabb lesz. A legtöbb kutatáson és így a legtöbb cikken is társszerzővel / társszerzőkkel dolgozom együtt, akik között magyar és külföldi is akad. Mintegy másodállásként pedig a kutatóintézet mellett található egyetemen oktatok.

A kutatási területem a gazdaságföldrajz, munkám során pedig olyan dolgokat vizsgálok, mint például, hogy a városok miért ott jönnek létre, ahol; a különböző helyeken (városokban és vidéken például) a jövedelmek között miért alakulnak ki nagy különbségek; illetve, hogy a nagyvárosok hogyan befolyásolják a gazdasági tevékenységek megoszlását és összpontosulnak-e ezek a tevékenységek, és ha igen, akkor miért – vagyis kicsit a nemzetközi kereskedelembe is belelóg a témám.

– Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Alapvetően kettő dolgot tudnék kiemelni, bár valószínűsítem, hogy én azokat a részeit is élvezem a munkámnak, amelyeket más talán unalmasnak találna benne.

Gyerekkorom óta szeretem a matematikát, így nem meglepő, hogy a kutatások mögött húzódó szigorú logika az, amit a legjobban élvezek a munkám során. Továbbá izgalmasnak találom azt is, hogy a kutatás kicsit olyan, mint valami nyomozó munka, amely során az ember számára rengeteg új és érdekes dologra derül fény.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– Több intézményben megfordultam tanulmányaim során, ám sehol máshol nem volt meg az a közvetlen, mondhatni “családias” hangulat, mint a Pannon Egyetemen, annak ellenére is, hogy elég sokan kezdtük meg az egyetemet a felvételem évében a szakomon. Biztos vagyok benne, hogy az oktatóknak legalább akkora szerep jutott ebben az elfogadó, nyitott hangulat kialakításában, mint az évfolyamtársaimnak, hiszen mindig lehetett tőlük kérdezni és beszélgetni velük. Sosem éreztem magam elidegenítettnek és egyedül a Pannonon, míg más oktatási intézményekben távolságtartóbbak voltak velünk, hallgatókkal szemben a tanáraink.

Ugyancsak érdekes emlékként él bennem az, hogy mennyire más szinten állt a technológia akkor, amikor elkezdtem egyetemre járni. Nem hogy mobilinternet nem volt, de még otthon sem volt netünk. Külön számítógépes termek álltak rendelkezésünkre, ha elektronikus módon kellett valamit elintéznünk és a zárthelyik eredményeit sem a moodle-ben tették közzé, hanem kiszögezték a folyosón található parafa táblákra, mi pedig egymással tolongva próbáltuk minél hamarabb megnézni, hogyan sikerült a dolgozatunk. Ez nagyon érdekes élményként él bennem, hiszen a mai világban, ahol minden elektronikus úton történik, szinte elképzelhetetlen, hogy ez nem mindig volt így.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Először is azt tanácsolnám mindenkinek, hogy foglalkozzanak azzal, amit szeretnek. Úgy, mint később az életben, az egyetemen is igaz, hogy sokfelé kell osztanunk a figyelmünket, emiatt pedig sokszor nehéz beosztani az időnket úgy, hogy a szabadidős foglalkozásokra is jusson energiánk, és az anyagiakra is gondolnunk kell. Mégis az a véleményem, hogy igyekeznünk kell megtalálni a lehetőségeket arra, hogy azzal töltsük az időnket, amit élvezünk csinálni. Azt javaslom minden diáknak, hogy merjenek olyan tantárgyakat is felvenni, amelyek érdeklik őket akkor is, ha azok nem feltétlenül kötődnek szorosan a tanulmányaikhoz. Nincs annál rosszabb, ha olyan dolgokat kell csinálnia, amit nem szeret az ember.

Másodszor pedig azt tanácsolom minden hallgatónak, hogy élvezzék és használják ki a szabadidejüket addig, amíg még van. Egyetemista koromban sokkal több időm volt, amit én is sokszor “elpazaroltam”. Az idő egy hatalmas lehetőség, amivel meg kell próbálnia, meg kell tanulnia élni az embernek és tartalmasan eltölteni azt.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Bár már nem most végeztem a Pannon Egyetemen, mégis úgy gondolom, hogy remek oktatási intézményről van szó. Visszautalva megismételném, hogy más itt a hangulat, mint az átlagos egyetemeken. Nem tömegtermelés történik a Pannonon, és nem csak számok voltunk / vagyunk mi, hallgatók, hanem az emberközeli oktatás és hozzáállás miatt valóban odafigyelnek az egyénre, ami egy hatalmas érték és lehetőség egyben. Igyekszem nyomon követni az egyetemmel kapcsolatos történéseket, és úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás az évek során nem változott a Pannon Egyetemen.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

Ilyen, amikor a kemény munka meghozza gyümölcsét – Interjú öregdiákunkkal, Jagudits Péterrel

Jagudits Péter ugyancsak karunk aktív hallgatója volt a kétezres évek első felében. A borászattal is magas szinten foglalkozó, Ausztriában ügyvezető igazgató pozíciót betöltő turisztikai szakember története színes és érdekes, a jövő generációjának adott tanácsai pedig még annál is figyelemfelkeltőbbek.

– A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Elsőként idegenforgalmi és szálloda szakon, vendégfogadás szakirányon szereztem diplomát, majd egy kétéves időtartamú kiegészítő képzést követően egyetemi közgazdász oklevelet szereztem marketing szakirányon.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Háromgyermekes családapa vagyok, Zircen születtem, 2000 és 2007 között voltam az akkor még Veszprémi Egyetem néven működő egyetem hallgatója. Jelenleg Ausztriában, a Salzburg tartományban található Obertauernben vezetek egy 250 ágyas négy csillagos szállodát, a hozzá tartozó céggel együtt.

– Miért választotta ezt a pályát?

– A középfokú tanulmányaimat az egyik unokatestvérem ajánlásának és élménybeszámolójának köszönhetően egy kéttannyelvű szombathelyi idegenforgalmi szakközépiskolában kezdtem meg. Nyelvérzékemnek és kapcsolatteremtő képességemnek már korán nagy hasznát vettem az akkor külföldön töltött gyakorlatokon és onnantól kezdve nem volt visszaút. Szeretem azt a fajta pörgést és változatosságot, amit egy szálloda üzemeltetése és folyamatai jelentenek. Jövőre, 2021-ben már 24 éve lesz annak, hogy a nemzetközi szállodaiparban dolgozom. Ez idő alatt megfordultam Magyarországon, Németországban, Angliában és Ausztriában is.

– Jelenleg a szállodaiparban dolgozik, de úgy tudom, erős kötődése van a borhoz, a borászathoz is. Mesélne erről egy kicsit?

– Öröklés révén egy balatonfüredi szőlőültetvény került a tulajdonomba, amit eleinte még inkább kényszerből, mint élvezetből kezdtem művelni. Először autodidakta módon sajátítottam el az alapokat, de később Budapesten a Borkollégiumban elvégeztem a WSET (World Spirit Education Trust) Magyarországon elvégezhető két tanfolyamát, két év múlva pedig már az osztrák Borakadémián vehettem át Nemzetközi Borakadémikusi Oklevelemet. Időközben a szőlőművelés, a borászkodás és a bor mint téma a családom után a legfontosabb tényezővé vált az életemben.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Hogyan került Ausztriába, hogyan lett Önből vezető?

– A korábbi külföldi állomásokat követően az akkori párommal döntöttünk úgy 2007-ben, hogy kipróbáljuk magunkat Ausztriában. Négy téli szezon után F&B managerként már az egész vendéglátásért én feleltem a szállodában, majd a három éve történt tulajdonosváltást követően kineveztek ügyvezető igazgatónak. Ehhez a céghez való lojalitás, kemény munka és a folyamatos fejlődni akarás kellett, de úgy gondolom csak így érdemes bárminek nekiállni.

– Hogyan emlékszik vissza az egyetemi évekre? Kik voltak a kedvenc tanárai, melyek voltak a hallgatói lét legemlékezetesebb pillanatai?

– Én ugyan bejárós voltam, ezért az elején talán kicsit nehezebben rázódtam bele az egyetemi életbe, később viszont annál inkább belecsaptunk a “lecsóba”. Részt vettem a Komakút Tánckör és a Tudássziget tevékenységében. 2002 és 2008 között az összes VEN-en ott voltam, vagy csapattagként, vagy épp a DIRH (Diákrektori Hivatal – a szerk.) munkáját segítettem, amivel kellett. Megismételhetetlen, örök és bármikor újra csinálnám.

Sajnos kissé későn, de belecsöppentem az egyetemi evezős életbe is, Regattán vagy Országos Bajnokságon résztvenni örök élmény. Az akkori csapattagokkal életre szóló barátságok köttettek.

– Mit adott Önnek a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara?

– Örök élményeket, szakmai hátteret, kapcsolati tőkét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ugyan nem biztos, hogy mindennek hasznát veszi az ember a későbbi élete során, de alapok nélkül nem lehet építkezni sem.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE GTK-t?

– Már Veszprém, mint oktatási helyszín is nagyon vonzó, elégendő csak a sokszínű kulturális és sportéletre gondolni. Az egyetem oktatói gárdája magas színvonalat képvisel, legyen szó bármilyen részterületről a tanulmányok során. A Balaton közelsége, az egyetemi és hallgatói élet sokrétű programkínálata pedig garancia arra, hogy sohasem kell és valójában nem is lehet unatkozni.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg az alumni szervezethez való csatlakozást?

– Természetesen hallotam már róla, kiváló kezdeményezésnek tartom. Más oktatási intézmény alumni szervezetének is tagja vagyok már, így szívesen csatlakozom majd a Gazdaságtudományi Karéhoz is, amint arra lehetőségem nyílik.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos lépés egy hallgató számára, a valódi szakmai kihívások azonban csak ezután kezdődnek. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minél előbb induljanak el világot látni. A szakmai, elméleti alapok kellenek, de nem elegendőek egy sikeres karrier felépítéséhez. Legyen szó akár Erasmusról vagy bármilyen gyakorlati programról minden alkalmat meg kell ragadni és önszorgalomból utánajárni ezeknek a lehetőségeknek. Nem csupán a külföldi tapasztalatszerzést értem ez alatt, hanem akár Magyarországon belül is az adott iparágak és iparági szereplők minél szélesebb megismerését. Fontosnak tartom továbbá, hogy a szakma iránti alázattal kezdjék meg munkahelyi életüket akármi is legyen a feladatuk. A tanulni és fejlődni akarás kövezi ki a felfelé vezető utat.

– Sokat beszéltünk már a tanulásról és a munkáról, az élet azonban nem csak ezekből áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze egy turisztikai szakember munkahelyi elfoglaltságaival és a szakmai előmenetellel?

– A szabadidőm nagy részét a három gyermekemmel és a feleségemmel igyekszem eltölteni. A borászati dolgaimra kevesebb idő jut mostanában, a maradék időmben pedig szívesen mozgok akár a Bakonyban vagy az osztrák hegyekben. A munkámmal járó stresszt és idegi leterheltséget ezzel tudom a legjobban kiegyensúlyozni.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Nemzetközi környezetben, nemzetközi gazdaságtan diplomával – Interjú öregdiákunkkal, Lipóczi Tamással

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Lipóczi Tamással beszélgettem. Tamás a Pannon Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán szerezte diplomáját, amely tudást a mindennapokban a németországi Ingram Micro KPI vállalatánál (Ingram Micro Pan Europe) kamatoztat, mint pénzügyi vezető.

– Milyen szakot végeztél a Pannonon? Diplomaszerzés után hol helyezkedtél el?

– A Pannon Egyetemen nemzetközi gazdálkodás szakon végeztem 2015-ben és 2017-ben államvizsgáztam, a diplomát viszont csak idén kaptam kézhez. Az első nyelvvizsgámat angolból szereztem és azóta is napi szinten használom ezt a tudást, a második nyelvvizsga letételére azonban nem került sor. Ennek fő oka az időhiány volt, hiszen már hallgatókoromban is párhuzamosan dolgoztam a tanulmányaim mellett, másrészt pedig azért, mert az utóbbi években is inkább a karrierem építésére fókuszáltam.

Az első munkahelyemen, a Raiffeisen Banknál egy évig dolgoztam, ekkor még hallgatóként és a cégen belüli IT csoportban adabáziskezeléssel és programozással foglalkoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rendkívül tapasztalt és segítőkész kollegák mellé kerültem, valamint a csapat vezetője rengeteg projektbe bevont, aminek következtében rengeteg informatikai ismeretre tettem szert az itt töltött idő alatt.

Ezután az UniCredit Bank Shared Service Centerében – UBIS (UniCredit Business Integrated Solutions) – helyezkedtem el, immáron főállásban. Itt IT projekt portfólió menedzserként tevékenykedtem és a Közép-Kelet-Európai régióval kapcsolatos közepes méretű, 5-50 ezer euró közötti IT projektek menedzselésével és monitorozásával foglalkoztam. Ebben a pozícióban mindösszesen 8 hónapig voltam, ami idő alatt leginkább a szakmai angol nyelvű kommunikációban fejlődtem, de mivel nem éreztem magaménak a munkakört, úgy döntöttem, hogy továbbállok és új állás után nézek.

Ekkor talált meg egy fejvadász, aki által az Ingram Micro Magyarországhoz kerültem, ami az egyik legnagyobb IT disztribútor vállalat a világon. Itt közvetlenül a pénzügyi igazgató mellett dolgoztam, mint kontrolling és FP&A (Forecasting, Planning and Analysis) manager és a pénzügyi osztály munkájának segítése mellett különféle pénzügyi – informatikai fejlesztések koordinálását és felügyeletét, hóvégi zárások elkészítését és a vállalat pénzügyeinek tervezését végeztem.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Egy éve dolgoztam az Ingram Micro magyarországi vállalatánál, amikor felvásárolták az egyik konkurens céget a közép-keleti régióban. Az akvizíció következtében a felvásárolt vállalat összesen kilenc országban elhelyezkedő minden telephelye magyar vezetés alá került, ebből kifolyólag pedig Magyarország regionális központtá nőtte ki magát. Ennek következtében én is feljebb léptem egy szinttel a ranglétrán: immáron közvetlenül a regionális pénzügyi igazgató alatt dolgoztam. A vállalatok integrációja során kulcsszerepet töltöttem be és felelős voltam azok pénzügyi és riporting zökkenőmentes beolvadásáért. Amint az akvizíció lezárult, a régió országainak pénzügyi tevekénységeit segítettem illetve fogtam össze, beleértve a kontrolling és az FP&A feladatokat.

Már három éve ebben a beosztásban dolgoztam, amikor lehetőséget kaptam egy központi szerep betöltésére, amely együtt járt azzal, hogy Hollandiába kellett költöznöm. A titulusom pontos megnevezése a Manager of Global Finance Systems volt. Ekkor különféle globális projektekkel foglalkoztam és egy évig kulcsfontosságú szerepet töltöttem be az új profitabilitási eszköz fejlesztésével és bevezetésével kapcsolatos csapatban is.

Idén májustól pedig a németországi Ingram Micro KPI vállalatánál (Ingram Micro Pan Europe) dolgozom pénzügyi vezetőként, amely cég mintegy 3,5 milliárd dolláros forgalmat tudhat magáénak, központi szerepet tölt be Európában és központosított gyártók termékeivel látja el az európai és a META (Közel-Kelet és Afrika) országokat. Feladatom az üzlet pénzügyi szempontból való támogatása, a zárások felügyelete és a pénzügyek megtervezése. Nemzetközi csapattal dolgozunk: a Szófiában található SSC központban fut össze a pénzügyek nagy része, az üzlet maga pedig Németországban van, ebből fakadóan a mindennapjaimat nemzetközi környezetben, különböző kultúrájú emberekkel töltöm.

Az IT piac egy nagyon izgalmas szegmens, hiszen a folyamatos, dinamikus fejlődés és a változó piaci igények miatt IT disztribútor cégként egyfolytában alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Emiatt aztán a munkánk sosem egyhangú, a mindennapjaink pedig tele vannak kihívásokkal.

Immáron több, mint öt éve dolgozom az Ingram Micro-nál, ez idő alatt pedig rengeteg különböző országból és más kultúrával rendelkező emberrel dolgozhattam együtt a vállalati hierarchia minden szintjéről. Leginkább azért szeretek az Ingram Micro-nál dolgozni, mert mindenki számára adott a fejlődési és a felelősségvállalási lehetőség, amelyből szabadon választhat a munkavállaló, hogy mennyit vállal magára.

– Milyen élményekre emlékszel vissza szívesen a Pannonon eltöltött évekről?

– A Pannon Egyetemhez sok szép emlék köt és a mai napig szívesen emlékszem vissza a Veszprémben eltöltött évekre, bár igaz, hogy a tanulás mellett folyamatosan dolgoztam és a hétvégéket általában otthon töltöttem, Esztergomban.

Úgy gondolom, hogy az évfolyamunk rendkívül jó közösséget alkotott és az egyetemen oktató tanárok is kiválóak voltak. A tanáraink rendkívül érdekessé tudták tenni még a szárazabb tananyagot is, ami miatt nagyon élveztem az előadásokat. Emellett a nemzetközi hangulatot emelném még ki, hiszen rengeteg idegennyelvű kurzusból válogathattunk, az így szerzett tudást pedig mindannyian kamatoztathattuk a munkaerőpiacra kilépve.

– Mit tanácsolnál a mostani hallgatók számára?

– Az imént említett idegennyelvű kurzusokat mindenképp a hallgatók figyelmébe ajánlanám, a stabil nyelvtudás a mai világban ugyanis szinte már alapkövetelmény.
Emellett azt javaslom, hogy keressenek gyakorlati lehetőségeket és dolgozzanak, akár még a tanulmányaik alatt is. Az egyetemen megszerzett elméleti tudás mellett sok olyan dolog van, amit csak a gyakorlatban képes elsajátítani az ember, ez a munkatapasztalat pedig rengeteget fog számítani majd akkor, amikor kilépnek a munkaerőpiacra.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Tapasztalatom szerint a Pannon Egyetemen az elméleti oktatás nagyon jó alapokat helyez le a hallgatókban, amely tudást a diákok majd a gyakorlatban is képesek lesznek kamatoztatni.

Véleményem szerint a különféle vállalatok és az iskola közötti együttműködés mindkét fél számára rengeteg pluszt adhat, hiszen a cégek pontos igényeik definiálásával értékes tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberek képzésére adhatnak lehetőséget az egyetem számára.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Higgy abban, amit csinálsz és teljesíts benne jól! – Interjú öregdiákunkkal, Hősi Istvánnal

Hősi István már közel 20 éve végzett nálunk műszaki menedzser szakon, de még mindig szép emlékeket őriz az egyetemről. Szakmai karrierje rendkívül izgalmas, dolgozott már többek között a GE-nél is, jelenleg pedig a LightTech Lámpatechnológia Kft. ügyvezető igazgatói pozícióját tölti be. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Először arra szeretnélek kérni, hogy mutasd be magad röviden az olvasóknak. Mit csináltál eddig és mivel foglalkozol jelenleg?

– 2001-ben műszaki menedzser szakon végeztem a Veszprémi Egyetemen termelésmenedzsment szakirányon. A diplomám megszerzését követően egy vezetőképző programban vettem részt a GE-nél (General Electric), ami fantasztikus lehetőséget kínált a szakmai tapasztalatszerzésre. Ezután több munkakörben is dolgoztam itt, a cégnél eltöltött utolsó három évben pedig a budapesti fényforrás gyár gyárigazgatói pozícióját töltöttem be.

Ezt követően váltottam, a multinacionális világ után egy magáncéghez, a LightTech Lámpatechnológia Kft.-hez jöttem, ahol jelenleg is dolgozom, immár 5 éve. Jelenleg ügyvezető igazgatóként veszek részt a vállalat életében. Ha szabad kicsit reklámozni magunkat, egy 800 főt foglalkoztató magyar tulajdonú gyártóvállalatként, speciális, UV tartományban sugárzó lámpákat gyártunk 98%-ban exportra a világpiacra. Fő termékeink közül büszkék vagyunk arra, hogy a világon legyártásra kerülő minden három napozó lámpából kettő itt készül Dunakeszin, míg a víz és levegőfertőtlenítő, germicid lámpáinkkal a vegyszermentes vízkezelést és levegőtisztítást lehet megvalósítani.

– Ezek szerint az eddigiekben a termelésmenedzsment világában dolgoztál. Mennyire tudtad hasznosítani az egyetemen tanultakat a munkád során?

– Az első munkahelyemen meglepetten tapasztaltam, hogy amit nekünk a 2000-es évek fordulóján tanítottak az egyetemen a különböző menedzsment tárgyakból, szinte teljes mértékben ugyanazt az ismeretanyagot adták át a GE vezetőképzőjében is. Az egyetemen leadott anyagok utólag visszatekintve frissnek, profinak és piacképesnek tűnnek, sajnos azonban – többek között a magyar oktatási rendszer sajátosságainak köszönhetően – nem minden esetben tudott megfelelően elmélyülni a tanagyag a fejemben. Így ezeket a hiányosságokat később, a vezetőképző alatt és a munkám során kellett pótolnom.

A műszaki menedzser szak szerintem egyébként egy nagyon jó koncepció alapján működött Gaál tanár úr elképzelése alapján, hiszen valahol félúton helyezkedik el a műszaki és a gazdasági irány között, de rendkívül jó alapot ad a menedzsment készségek és képességek erősítésére is. A munkám során ebből nagyon sokat profitáltam, hiszen alapvetően termelést menedzselek, de ha kell, tudok kérdezni a műszaki és a gazdasági dolgokról is – összességében azt csinálom majd 20 éve, amit tanultam papíron, termelést menedzselek.

A szak egyébként akkoriban nagyon jónak és erősnek számított, magas volt a bekerülési küszöb, jó képességű hallgatók kerültek be az egyetemre, így egy jó közösségbe kerültem a középiskola után.

– Téged mindig is érdekelt a menedzsment, vagy véletlenül kerültél erre a szakra? És miért éppen Veszprémre esett a választásod?

– Amikor 18 évesen választani kellett, hogy hova tovább, nekem még nem volt meg a fejemben, hogy mi szeretnék lenni. Jó eredményekkel rendelkeztem, sok helyre mehettem volna. Szakmailag érződött rajtam, hogy vezető alkat vagyok, így olyan szakok iránt kezdtem el érdeklődni, ahol nem kellett elköteleződni egyetlen terület iránt sem, de a vezetői képességemet tudom kamatoztatni. Így került képbe a műszaki menedzser szak.

A másik dolog, ami meghatározta a döntésem, az az egyetem bemutatkozó előadása volt, amit még a középiskolámban hallgattam meg. Nagyon jól kampányoltak az egyetem és a műszaki menedzser szak mellett, és teljesen meggyőztek arról, hogy ide kell járnom. Szerencsére az akkori barátaim közül másokra is hatással volt ez az előadás, így többekkel együtt jelentkeztünk Veszprémbe.

– Milyen emlékeket őrzöl Veszprémről és az egyetemi évekről? Beigazolódott végül a döntésed és jól választottál?

– A legmeghatározóbb emlékem az egyetemi léttel kapcsolatban talán a közösség volt. Huszonvalahány éves barátságaim köttettek az egyetem falai között. Belátható mértékű, emberi egyetem volt a veszprémi, jó színvonalú szakmai képzéssel, nekem mégis a legfontosabbak az ott szövődött emberi kapcsolatok voltak. Emellett, pedig nem mellékesen a városban is nagyon jól éreztem magam.

– A Veszprémben kialakult baráti kapcsolatok ezek szerint nagy fontosak számodra. Szakmailag is segítitek egymást?

– Az egyetemen szoros barátságokat kötöttem a kollégiumi szobatársaimmal és a szaktársaimmal, amiből egy nagyon jó baráti társaság alakult ki az évek alatt. Szakmailag mindegyikünk teljesen más irányba ment, de természetesen, ha lehet, segítjük egymást. Úgy gondolom, hogy egy ponton túl már majdnem mindegy, hogy ki hol dolgozik, bizonyos kérdésekben (pl. beszállító választásnál, vagy felvételnél) vagy egyszerűen csak vezetői tapasztalatokról mindenki tud jó tanácsot adni a másiknak.

Én személy szerint jobban örülök annak, hogy ilyen jó magánbarátságok szövődtek azokban az években és nem csak üzleti kapcsoltban állunk egymással.

– A tárgyakra és az oktatókra visszagondolva, van olyan pillanat, amire szívesen emlékszel vissza?

– Gaál tanár úr meghatározó személyiség volt, kicsit úgy tekintek rá, mint az első olyan “főnökömre”, akitől nagyon sokat lehetett tanulni. Tetszett az a szemlélet, ahogy gondolkodott az egyetemről és magáról a szakról, de szívesen gondolok vissza a finoman fogalmazva lazábbra sikeredett bankettünkre is vele kapcsolatban.:)  A tanár úr mellett meghatározó volt Szabó Lajos és az általa tartott tárgyak is, de azt hiszem, hogy az egész Szervezési és Vezetési Tanszék nagyon jó volt azokban az időkben.

– Voltak olyan fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amikből sokat tanultál, és amik segítettek eljutni oda, ahol most tartasz?

– Úgy gondolom, hogy a karrierben a szerencsefaktor elkerülhetetlen, nekem például három szerencsés körülmény is meghatározta a szakmai életutamat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ehhez kőkemény melót kell tenni abba, amit csinálunk. A munkát, amit éppen végzünk, alaposan meg kell tölteni tartalommal és látnunk kell, a jó és a rossz döntéseink eredményét is. Azt hiszem, az a fontos a karrierépítésben, hogy az egyes lépcsőfokoknak legyen eleje, közepe és vége, és csak akkor lépjünk tovább, ha ezt a három szakaszt látjuk.

– Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a hallgatóknak, akik végzés előtt állva egy sikeres szakmai karrier építését tervezik?

– A kulcs az, hogy higgy abban, amit csinálsz és teljesíts benne jól. Kiemelten fontos egyfajta felelősségtudat is, amit úgy tudsz a legjobban kialakítani, ha magadénak érzed a munkád és tudsz azonosulni a feladataiddal. Engem legalábbis mindig ez vitt előre. Ez az egész azonban hosszútávon semmit sem ér a munka és a tanulás iránti igény nélkül. Sok gyors karriert láttam megtorpanni azért, mert a szembejövő szerencse nem találkozott a munka iránti alázattal. A melót bele kell tenni, ez megkerülhetetlen hosszútávon, ami mellé lényeges, hogy mindig van hova, miben fejlődni, tapasztalatot szerezni – a tanulást, egyéni gyarapodást érdemes hajszolni a munkafeladatok során.

– Neked vannak még céljaid a munkában a jövőre nézve, amit mindenképpen el szeretnél érni?

– Nekem sosem voltak céljaim a munkámban, mindig azzal foglalkoztam, amivel kellett és abban próbáltam igazán kiteljesedni. Nem jó dolog folyamatosan a határt kémlelni és közben elbotlani az előtted lévő akadályokban… Az én célom talán inkább az, hogy jól teljesítsek abban, amit csinálok. Sose tudtam mit kezdeni az ilyen “5-10 év múlva hol képzeled magad” HR-es időkitöltő kérdésekkel, személyes karrierben szerintem lényegesebb a rövid távú megfelelés, legyen meg a feladatban az elérhető eredmény és főképp a tanulás lehetősége, aztán arra lehet építkezni tovább.

Úgy gondolom, hogy az a fontos, hogy bizonyítani tudjunk a környezetünknek, vezetőnknek és persze magunknak is, valamint az sem árt, ha a munkánkkal olyan értéket teremtünk, amire büszkék lehetünk.

– A munka mellett – gondolom – Te is szeretsz kikapcsolódni. Mivel foglalkozol szívesen ilyenkor?

– Erre a kérdésre nincs jó, rövid válaszom.:) Ráadásul a magánélet szentsége fontos nekem. Szívesen osztom meg ezt a barátaimmal, de a nyilvánossággal nem (pl. a közösségi média sem az én világom…). Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy ÉLEK és igyekszem sok-sok olyan pillanatot gyűjteni a munkán kívüli életemben, amire jó lesz majd visszaemlékezni később.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

“A világ már sosem lesz olyan lassú, mint most” – Interjú öregdiákunkkal, Horváth Ádámmal

Alumni interjúsorozatunk keretében Horváth Ádámmal beszélgettünk, aki a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatójaként magas szinten sportolt és kivette részét az egyetemi életből is. Szóba kerültek a karrierútja során szerzett tapasztalatok és megosztotta velünk a jelennel, illetve jövővel kapcsolatos meglátásait is.

– Milyen szakon tanultál a Pannon Egyetemen?

– 2009-ben emberi erőforrások alapszakon végeztem, majd ezt követően 2011-ben a vezetés és szervezés mesterszak szervezetfejlesztési szakirányán szereztem diplomát. Néhány hét múlva egy újabb izgalmas intellektuális kaland kezdődik az életemben: az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Sloan Business School posztgraduális Executives in Management, Innovation & Technology (ACE) programjában vehetek részt. Itt digitális üzleti stratégiát, AI, machine learning és szervezeti transzformáció tárgyakat fogok hallgatni.

– Az egyetemi évek során számos aktivitásban részt vettél. Melyek maradtak meg a legjobban benned?

– Az egyetem Karrier Irodájában dolgoztam hosszabb ideig, ahol például alumni magazint is szerkesztettünk Merkel Dáviddal, Gadár László vezetése alatt. Ezen kívül az esettanulmányi versenyek voltak számomra a legmeghatározóbbak, tanulmányaim során vagy harminc alkalommal képviseltem az egyetemet ilyen megmérettetésen. Volt köztük stratégiai, online vagy üzleti szimuláció is. Rengeteget tanultam belőlük és nagyon sok olyan emléket őrzök, amit az egyetem nélkül nem kaptam volna meg.

– Mit ajánlasz nekünk, jelenlegi hallgatóknak? Melyek azok a programok, amelyeken érdemes részt venni, mindenképpen kipróbálni magunkat tanulmányaink során?

– Munkáltatói márkaépítéssel foglalkozunk a Brandfizz-ben és az Európai Employer Brand Szövetségben (EAEBA). Azt látom, hogy a cégek is keresik a legtehetségesebb, ambiciózus végzetteket, akiknek terveik, céljaik vannak. Én arra bátorítok mindenkit, hogy éljenek a lehetőségekkel, vegyenek részt vállalati nyílt napokon nemcsak Veszprémben, hanem más városokban vagy más országokban, akár személyesen, akár online. Mi a Brandfizz-nél egy úgynevezett Campusfizz nevű programot működtetünk, ami pont azt segíti, hogy ez a két fél egymásra találjon.

– Már saját vállalatod van, mint említetted. Ez a Brandfizz Employer Branding. Mesélnél nekünk arról, hogyan jutottál el idáig?

– Klasszikus értelemben véve én is a startup Bermuda-háromszögben kezdtem vállalkozni: ami a gyors internet – lassú számítógép – hideg pizza triásza volt. Csak akkor még senki nem hívta startupnak az induló cégeket és befektetői pitchek helyett az új ügyfelek és az árbevétel versenypiacról történő növelése kötötte le a figyelmünket. A Hotel Magister 2112-es szobájából induló kreatív ügynökség tipikusan gyorsan növekvő cég lett. Mire a tanulmányaimmal végeztem, már nem munkahelyet kerestem, hanem tudtam, hogy saját utamat fogom járni.

– Az egyetem első évétől tudatosan erre készültél?

– Dehogy. Középiskola ötödik évében szereztem meg a felsőfokú multimédiafejlesztő végzettségemet. A legelső munkám az egyetemen látszólag a véletlennek köszönhetően jött össze. Kötelező szakmai gyakorlatomat teljesítettem HR szakirányon, amikor azt a megbízást kaptam a cégtől, hogy keressek nekik olyan embert, aki elkészítené egy weblapjukat. 2006-ot írtunk. Hazafelé jövet a buszon gondoltam át, hogy elvileg erről nekem papírom van, csak még sosem csináltam élesben. Az ügyvezető belement, hogy tegyek egy próbát és ha sikerül, további megbízást adnak. Az egyetem végére már tíz fővel dolgoztam együtt az ügynökségben.

– Hogyan lett a hivatásod a munkáltatói márka és a Brandfizz?

– Már a legelső ügynökségi megbízásaink között volt olyan feladat, ami employer brandinghez kapcsolódott. Az esettanulmányi versenyek és jó pár állásbörze szervezésében való részvétel után könnyen rá tudtam kapcsolódni a vállalatok igényeire. A Brandfizzt azért hoztuk létre Zvezdovics Anitával, hogy felpezsdítsük a cégek munkáltatói márkáját és hogy minél több igazán nagyszerű munkahely jöjjön létre Magyarországon. Olyanok, ahol élmény dolgozni.

Ébren töltött óráink legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük, így a munkavállalói élményünk kihat az egész életünkre. Nem lehet felhőtlenül boldog az az ember aki napi 8 órában utálja, amivel foglalkoznia kell.

A Brandfizz pár év alatt a legkeresettebb employer branding ügynökség lett idehaza, valamint az európai és világszintű szakmai szervezetekben is képviseljük a magyar munkáltatói márka szakmát. Megbízóink azok a vállalatok, akik mérhető üzleti eredményeket várnak a munkáltatói márkától és nem három babzsákot a társalgóba.

– Most egy programsorozat keretein belül jöttél el az egyetemre, amely témája a szóbeli előadásmód fejlesztése volt. Sokaknak nehéz mások előtt beszélni, és nem túl szerencsés, ha az első ilyen komolyabb szituáció például a szakdolgozat védése. Mit ajánlanál annak, aki szeretné magát fejleszteni ezen a téren?

– Teljes mértékben át tudom érezni, milyen az, amikor valaki szorong, feszült, ideges lesz egy ilyen helyezettől. Ez a készség olyan, mint a biciklizés: nem lehet tankönyvekből megtanulni. Én Toastmaster Clubba jártam rendszeresen, ahol hétről-hétre visszajelzést kaptam és a legjobbaktól tanulhattam. 6 év után 2020-ban 2x Nyilvános Beszéd Magyar Bajnok lettem. Ez a szervezet most már elérhető itt, Veszprémben is.

– Az oldalatokon olvastam egy érdekes cikket. Jávorszarvas teszt volt a címe. Ahol az elnevezés abból ered, hogy a tavaszi időszak olyan helyzet elé állította a vállalatokat, mint a sofőrt az úton előtte megjelenő jávorszarvas. Az akkori reakcióknak hosszútávon lesznek következményei. Fél évet írtál, hogy már ennyi idő múlva lehet érezni a hatást. Érezhetőek-e már a Jávorszarvas teszt hatásai?

– Igen, azok a cégek, akik pozitívan kezelték a helyzetet, nem csak hogy hozták a várt teljesítményt, de növelni is tudták a dolgozói elégedettséget. Mi is folyamatosan bővítjük csapatunkat, mert nagyon nagy lett az igény arra, hogy a cégek tudják, hogyan lehet bevonzani, elkötelezni és megtartani a legjobbakat. Azok a cégek, akik a munkavállalói élményben jobban teljesítenek, mint a versenytársaik, nem csak megelőzik versenytársaikat a konkrét üzleti mérőszámokban, de túl is teljesítik azokat. Az MIT készített erről egy átfogó kutatást, ahol Fortune 500-as céget vizsgáltak. A munkavállalói élményben jobban teljesítők innovációs képessége dupla akkora, mint a versenytársaké, ami azt jelenti, hogy az elmúlt két évben bevezetett, feltalált új termékekből kétszer akkora árbevételt tudnak generálni, mint azok a cégek, akiknél ez az élmény nem ilyen erős. Egész egyszerűen üzleti érdek jó munkahelyeket létrehozni. Mi ebben segítünk olyan partnereknek, mint az EY, Telenor vagy az NN Biztosító.

– Hogyan látod, Magyarországon ez a szemléletmód már ott van a felsővezetők gondolkodásában? Érzik, tudják, hogy erre szükség van?

– Abszolút. Ritkán kell ezt magyarázni már. Az más kérdés, hogy melyik vezető tesz ezután konkrét lépéseket is és hányan ragadnak meg az elképzelések, tervek szintjén. Úgy látom, hogy egyre több cég szeretne odafigyelni arra, hogy valóban jó munkahely legyen. Egyre kevesebb tehetségből vadásznak a vállalatok, ennek demográfiai okai vannak és ez a trend látványosan erősödni fog 10 éves időtávon idehaza. Illetve a mai fiatalok sokkal könnyebben találnak munkát a globalizált világnak köszönhetően, így azoknak a cégeknek, akik szeretnének innovatívak maradni, digitalizálni, agilisan működni, árbevételt növelni Magyarországon, azoknak kulcskérdés, hogy láthatóak legyenek a munkaerőpiacon, és bevonzzák a tehetséges fiatalokat.

2019-ben még a vírus előtt, egy felmérésben, amit vezérigazgatók között végeztek, a megkérdezettek 93% válaszolta azt, hogy legfontosabb megoldandó kihívása megtalálni a megfelelő embert a megfelelő pozícióra. Azt már látjuk, hogy a tavaszi időszak alatt nem a top performerek vesztették el munkájukat. A tehetségekért, jó szakemberekért továbbra is elképesztően nagy a verseny.

– Úgy látom, te magad is az élethosszig tartó tanulásban hiszel. A következő generációnak is ezt ajánlod?

– Igen, de főleg a vállalatvezetőknek. Azt szoktam mondani, hogy egy dolog rosszabb annál, ha képzed a kollégáidat és elmennek, ez pedig az, ha nem képzed őket és maradnak. Azoknak, akik még az egyetemen tanulnak, azt tudom elmondani, hogy ez csak fel fog gyorsulni. Aki gyorsabban reagál új helyzetekre, gyorsabban adaptálódik – és a vírus megtanított minket arra, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a jövő héten -, az előrébb jut. Sokan azt mondják, hogy felgyorsult a világ. Én azt látom, hogy a világ már sosem lesz olyan lassú, mint most.

– Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Zárásként szeretném megkérdezni, hogy miért ajánlod az egyetemet, a Gazdaságtudományi Kart a jövendőbeli hallgatóknak?

– Én itt az egyetemen nagyon nagy szabadságot kaptam. NB1-es sportoló voltam az iskola mellett. Már önmagában ezt a kettőt összehangolni nem volt egyszerű, itt figyelembe vették ezt is. Rengeteg segítséget kaptam, például a kollégiummal kapcsolatban is. Különleges az a típusú személyes kapcsolódás, amire itt az egyetem mérete miatt lehetőség nyílik. Az, hogy tudják, ki vagy, érdekli őket, mi történik veled, nekem óriási segítség volt. Olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg, akikhez a mai napig szoros kapcsolat fűz.

Az interjút készítette: Szeifert Anita


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

<<<

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.