mobile menu icon
PE-GTK
uni-pan icon
facebook icon
youtube icon
gallery icon
linkedin icon
switch icon
Pannon Egyetem
uni-pan icon
facebook icon
youtube icon
gallery icon
linkedin icon

“Az önkormányzatiság a véremben csörgedezik” – Interjú öregdiákunkkal, Pill Eszterrel

Alumni interjúsorozatunk legújabb részében Pill Eszterrel beszélgettünk, aki gazdálkodási szakon végzett az akkor még Veszpréni Egyetemen, jelenleg pedig a Zirci Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozik pénzügyi osztályvezetőként.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Mivel foglalkozik jelenleg, mi az, amit mindenképpen fontosnak tart megemlíteni a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Negyvenhárom éves vagyok, Zircen születtem, jelenleg is itt élek és itt is dolgozom. Férjnél vagyok, két fiam van, az idősebb húsz, a fiatalabb pedig tizenkét éves. Jelenleg szülővárosom pénzügyeit igazgatom, a Zirci Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozom pénzügyi osztályvezetőként. A “tartozik-követel” világában kifejezetten üdítőnek hat, hogy időnként anyakönyvvezetői feladatokat is ellátok, hiszen anyakönyvi szakvizsgával is rendelkezem.

A pénzügyi osztályvezetőség nagyon felelősségteljes és összetett feladat, hiszen közös önkormányzati hivatalról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a Zirc Városi Önkormányzat, hanem a közös hivatalhoz tartozó települések – Borzavár és Lókút községek – továbbá a településeken tevékenykedő nemzetiségi önkormányzatok gazdasági vezetője is én vagyok. Itt viszont még nincs vége a sornak, hiszen Zirc két társulás székhelye is. A Zirci Járás Önkormányzati Társulás, valamint a Zirc és Lókút Óvodatársulás gazdasági vezetői feladatait is én látom el. A települések vezetői, a képviselő-testületek és társulási tanácsok által megálmodott célokat, a közfeladatot ellátó intézmények igényeit igyekszem összefésülni az önkormányzatok és társulások költségvetési lehetőségeivel. Ez a legtöbb esetben nagyon nehéz feladat.

–  Tehát pénzügyi osztályvezetőként dolgozik. Miért választotta ezt a pályát?

– Valójában az élet sodort erre a pályára, korábban sokáig tanárnak készültem. Egyszer a 90-es évek elején, még általános iskolás diákként egy pénzintézetnél kellett hosszasan várakoznom, így közben lehetőségem nyílt megfigyelni az ott dolgozók munkáját. Megtetszett, amit csináltak és megkérdeztem, hol kell tanulnom ahhoz, hogy ilyen munkát végezhessek. Azt mondták: közgazdasági szakközépiskolában. A Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolába adtam be a jelentkezésemet és pénzügyi szakirányon, pénzügyi ügyintézőként és képesített könyvelőként végeztem. Akkor már tudtam, hogy valóban ez az én utam. Nem túlzás azt mondanom, hogy a gondviselés vezetett erre a pályára, mert imádok mindent, amit ez a terület tudás és ismeret szintjén nyújtani tud számomra.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el az osztályvezetői pozícióig? Rögös volt az út, vagy könnyen mentek a dolgok?

– A diploma megszerzésekor az idősebb fiam már kétéves volt. Akkoriban kis gyermekkel, pályakezdőként nem volt egyszerű állást találnom. Sok helyre pályáztam, de nem jártam sikerrel. Később beadtam a pályázatomat a zirci Polgármesteri Hivatalba is, gondoltam, nem veszíthetek vele. Az önkormányzatiság egyébként is a véremben csörgedezik, hiszen anyai nagypapám hosszú évtizedekig pénzügyi csoportvezetőként dolgozott ugyanitt, Zircen. Végül 2004. december 1-jével, közfoglalkoztatottként, egy éves időtartamra szóló munkaszerződéssel felvételt nyertem a Pénzügyi Osztályra. Ez alatt az egy év alatt az osztályon előforduló minden feladattal megismerkedtem. Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy egy év után meghosszabbították a szerződésemet, majd kineveztek köztisztviselőnek. Az akkori polgármester nagy lehetőséget látott bennem és úgy gondolta, alkalmas vagyok a pénzügyi osztályvezetői feladatok ellátására. Nagy szakmai tudású kollégák dolgoztak az osztályon, a családom is a támogatásáról biztosított, így éltem a lehetőséggel, elvállaltam a feladatot. Elődöm nyugdíjba vonulásakor, 2006. április 1-jével neveztek ki.

Rengeteget kellett tanulnom és fejlődnöm, hiszen a tanulmányaim során eredményszemléletű számvitelt tanultam. A költségvetési gazdálkodás, az államháztartási számvitel akkoriban még teljesen más világ volt. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ne csak egy pozíció legyek, hanem ténylegesen vezetni tudjam az osztályt, szakmai támaszt, iránymutatást nyújtva a kollégáimnak és a feletteseimnek is. Az osztályomon én voltam a második legfiatalabb kolléga, 29 éves kisgyermekes anyukaként kellett megállnom a helyem az első munkahelyemen. Ki kellett vívnom a kollégáim, a feletteseim és a képviselők tiszteletét, illetve megbecsülését. Úgy vélem, hogy ez hamar sikerült, a dolog nehezebb részét az jelentette, hogy mindemellett családanyaként is helyt kellett állnom.

– Ön a Pannon Egyetem szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Mivel a Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem, nagy álmom volt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Akkoriban Veszprémben még nem volt Gazdaságtudományi Kar, így édesanyám betegsége és a családunk anyagi helyzete miatt végül a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karának Műszaki menedzser szakára jelentkeztem, hogy közel maradhassak a szülővárosomhoz, a családomhoz. Azért erre a szakra esett a választásom, mert itt a műszaki ismeretek mellett gazdasági tárgyakat is tanulhattam. Amikor a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.) elindult a gazdász képzés, átjelentkeztem a Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodási szakára. Itt főiskolai oklevelet szereztem, közgazdász lettem.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi az, ami elsőként eszébe jut az egyetemről?

– Szerettem az egyetemre járni. Elsőként a B épület aulájának sajátos hangulata jut eszembe. Eszembe jut még az “A” épület alagsorában lévő ping-pong asztal, ahol két előadás közti hosszabb szünetekben hatalmas meccseket vívtunk a csoporttársaimmal. Leginkább az első hónapok, az akkor történtek emlékezetesek, hiszen az egyetem világa nagyon más volt a középiskolás évekhez képest.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– A tudást, amit ott kaptam.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg a szervezethez való csatlakozást?

– Ebben az évben hallottam róla először egyetemi csoporttársamtól és barátnőmtől Dr. Fehér Helgától, aki az egyetemen tanít. Elképzelhető, hogy csatlakozni fogok.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Azt gondolom, hogy a karon megszerzett tudás rendkívül sokrétű, így sok lehetőséget hordoz magában. Az a fiatal, aki tényleg szeretné gazdasági területen képezni magát, szeretne ebben a szakmában dolgozni, nagy dolgokat érhet el azzal a tudással, amit a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerez. Viszont azt is látom és tapasztalom, hogy ezt a szakmát szeretni kell, hiszen csak úgy lehet szívvel-lélekkel és igazán jól csinálni.

– A szorgalmas munka elengedhetetlen a szakmai előmenetel szempontjából, néha azonban lazítani is kell. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tudja azt összeegyeztetni a munkahelyi teendőkkel?

– Most trenírozom magam arra, hogy képes legyek elengedni a munkahelyi gondokat és feladatokat, hogy képes legyek kiüríteni a fejemet, helyet engedve másnak is. Szabadidőmben olvasok és kirándulunk a családdal.

– A szakmai sikerek egyik alapja lehet az egyetemi oklevél megszerzése. Hallgatóként a munka világa azonban sokszor távolinak és rémisztőnek tűnhet. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Az oklevél megszerzése egy fontos állomás a fiatalok életében. Kezükbe kerül egy kulcs, amivel sok ajtó kinyílhat. A munkahelyen, a munka világában azonban új tanulási folyamat kezdődik. Fontos, hogy a szakmájukat kellő alázattal és tisztelettel képviselve végezzék feladataikat annak érdekében, hogy elérhessék a saját maguk számára kitűzött célokat, álmokat. Kívánom, hogy megszerzett tudásukkal olyan munkát tudjanak végezni, amit igazán szeretnek, amiben kiteljesedhetnek.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az igazi motiváció az, ha a munkatársak elégedettek körülöttem – Interjú öregdiákunkkal, Nagy Attilával

Alumni interjúsorozatunk következő alanya Nagy Attila, aki egy nem mindennapi életutat tudhat magáénak. Munkája sokrétű, van érdekeltsége informatikai és ingatlan üzemeltetéssel és fejlesztéssel foglalkozó cégekben, de Csetény polgármesterként szülőfaluja fejlődéséért is rengeteget tesz. A sok feladat ellenére mégis azt mondja, nagyon jól bírja ezt a leterheltséget, hiszen azt csinálhatja, amit igazán szeret.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Milyen szálakon kötődsz az egyetemhez?

– Még a 2010 előtti időszakban végeztem a Gazdaságtudományi Karon, HR alapszakon, a tanulmányaimat azonban nem nappali tagozaton végeztem, így az egyetemi élet igazi hallgatói része nekem sajnos kimaradt. Pozitív volt viszont, hogy mivel a munkám mellett jártam ide, így az iskolapadban tanultakat a szakmai életemben is láttam. Ilyen szempontból az én történetem kicsit speciális, hiszen mikor jelentkeztem az egyetemre már vezető beosztásban dolgoztam egy informatikai vállalatnál.

– Miért éppen ezt a szakot és miért pont Veszprémet választottad?

– Amikor a munkahelyemen előléptettek, megjelentek az életemben olyan fogalmak, mint költségtervezés, bevétel tervezés, stratégiai tervezés, teljesítménymérés, vevői elégedettség mérés, kompetencia alapú értékelés, stb. A vállalat, ahol dolgoztam budapesti központú volt, de az én feladatom a veszprémi telephely vezetése volt az első időszakban. Így az adottságok egyértelműen meghatározták az iskola választást is. Természetesen fontos volt a választásnál, hogy a Pannon Egyetem kínált olyan képzéseket, amelyek megfeleltek számomra. Sokszor elhangzott, hogy a HR és a turizmus úgynevezett “büfészak”, de valahogy én ezt nem így éreztem. Tapasztalatom szerint ez inkább gazdálkodási és menedzsment tanulmányok elsajátításáról szólt, és tanulmányaim végére olyan komplex ismeretekkel rendelkeztem a gazdálkodási feladatok és a humán erőforrás menedzseri feladatok ellátásáról, ami a mai napig segíti életemet és munkatársaim életét is.

– Bár a klasszikus hallgatóit létet nem tudtad megtapasztalni, azért bizonyára vannak emlékeid az itt eltöltött évekről. Milyen pillanatok, órák, oktatók voltak emlékezetesek számodra?

– Jó emlékeim vannak a közös tanulásokról, az oktatókkal folyatott beszélgetésekről és úgy általánosságban az órákról. Ezek közül kiemelnél az általános menedzsmentet, hiszen Gaál tanár úrnál mindig megtiszteltetés vizsgázni, még akkor is, ha a vizsga közben nem vagy olyan boldog. Szívesen gondolok még vissza Kovács Zoltán előadásaira és Dimény Erzsébet számvitel óráira is. Igaz, ez utóbbi esetén többször is kellett vizsgáznom, míg az utolsó alkalom előtt annyira mérges lettem, hogy elhatároztam, hogy én bizony mindent meg fogok tanulni. Ennek meg is lett az eredménye, egy pont híján 5-ös lett az utolsó vizsgám. Így kerültem abba a helyzetbe, hogy amint időm engedi, elvégzek egy számviteli mesterszakot, mert megfogadtam magamnak, hogy ha újból iskolapadba ülök, ezt fogom elvégezni.

De emlék még az is, hogy a diplomavédésnél Gaál tanár úr az egyik hipotézisemre azt mondta, hogy véleménye szerint az nem helyes. A hipotézis az volt, hogy egy szervezeti kultúra változása mennyi idő alatt megy végbe. Az én állításom az volt, hogy 2-3 év, a tanár úr viszont 5-7 évet mondott. Nekem volt hozzá lélekjelenlétem és talán magabiztosságom, hogy kimondjam: “nem értek egyet”. Ezután 45 percen keresztül védtem a diplomámat. 🙂 Végül jó osztályzattal végeztem és nagyon büszke vagyok arra, hogy érdemi vitapartnerként kezelt a tanár úr. Most, 10 évvel később már elmondhatom, Gaál tanár úrnak volt igaza…

– A te történedet kicsit eltér egy szokásos hallgatóétól, de gondolom, Te is kezdted valahol. Hogy kezdődött a szakmai pályafutásod?

– Az informatikában a kereskedelem igazi katapult állás, mivel, ha jönnek a számok, van állásod, ha nem jönnek, akkor vége van a pályafutásodnak. Utolsó kereskedőként kezdtem a karrierem 2002-ben, pár évvel később pedig területi vezetői, majd kereskedelmi igazgatói pozícióba kerültem. A munkámat már ekkor is örömmel és odaadással csináltam, és mindig is jellemző volt rám, hogy feladataimat tulajdonosi szemlélettel végezzem el. Hiszem, hogy csak így lehet megfelelő minőségben és színvonalon dolgozni. Az akkori kollégáim visszajelzései alapján ezt a szemléletet a cégnél sokan példaként említették, amit nagyon jó volt visszahallani. Szerintem, ha valaki ezt a látásmódot viszi tovább, biztosan sikert fog elérni. Ez a felfogás talán a szocializációmból is adódik, ilyen családban nőttem fel.

A következő nagy mérföldkő az volt, amikor 2014-ben Csetény község polgármestere lettem. Ezeket a feladatokat társadalmi megbízatásban látom el, és teszem ezt nagy örömmel, hiszen azért a településért dolgozhatok, ahol felnőttem és ahol az utódaim is felnőnek majd. Az elmúlt években számos sikeres projektet tudhatunk a hátunk mögött. Ilyen például a Balluff második telephelye, ami 2018-ban Csetényben került átadásra. A projekt célja az volt, hogy az emberek helyben tudjanak dolgozni, ne kelljen utazniuk a munkáért.

Az önkormányzati munkám során egyébként nagyon jól tudtam hasznosítani az egyetemen tanultakat. Igaz, hogy kis létszámmal működünk, de hatékonyak vagyunk. Tisztázottak a munkakörök, az elvárások, a juttatások és a felelősség, az egész hivatal egy célért halad előre. Mi egy olyan szolgáltató önkormányzat vagyunk, ami igyekszik a lakosok számára is kielégítő megoldásokat találni.

– Ez izgalmasan hangzik. Mivel foglalkoztatok eddig?

– Számos projektet vittünk már véghez, kulcsszavakban: új óvoda, iparterület közművesítés, gyárépítés, egészségház építés, iskolafejlesztés, teljes körű térfigyelési rendszer kialakítása, kastély felújítás. De ezek materiális projektek voltak, sokkal fontosabb az, hogy az önkormányzatnál az elmúlt 6 évben lezárult egy korszak és kialakult egy új munkamódszer, ami teljes egészében a szolgáltató önkormányzatot testesíti meg. Minden állampolgár, aki problémával fordul hozzánk, megoldással megy haza. Nincs olyan, hogy a nyújtott szolgáltatások, mint például közétkeztetés, leáll 1 hétre, mi folyamatosan biztosítjuk az igénybe vevőknek az étkeztetést. Sőt, mikor leállnak a szomszéd települések konyhái, mi biztosítunk nekik szolgáltatást. De emellett az önkormányzatnál még kialakítottuk azt is, hogy egyes feladatok átjárhatóak és a kollégák redundánsak, így, ha valaki véletlenül bármi okból kifolyólag kiesne, a feladatellátás nem kerülne veszélybe.

A legkomolyabb projekt talán a gyárépítés volt, hiszen nem jellemző, hogy egy 2000 fős település fogja és elkezd kilincselni nagyvállaltoknál, hogy gyertek ide hozzánk, adjatok helyben munkát a munkavállalóknak, amivel megoldódik a munkaerőhiány a vállalatotoknál. Ez a projekt mindent tartalmazott, amíg a megvalósításig eljutottunk. Amikor az első pályázatot megírtuk a Külügyminisztérium háttérszervezetének, már tudtuk, hogy van létjogosultsága az ötletünknek, amely szerint munkahelyet kell vinni a munkaerőhöz. Készítettünk a településre SWOT analízist, felmértük a munkahelyválasztási preferenciákat és komoly pénzügyi tervet is készítettünk. Tárgyaltunk az állammal, bankokkal, majd kivitelezőkkel. Szerintem település szinten ez a projektmegvalósítás a projektmenedzsment csúcsa volt. Rengeteg tapasztalatot szereztünk és volt már rá példa, hogy a mi modellünket kvázi best practice-ként értékelték és más önkormányzatok tanácsért fordultak hozzánk.

– Máskor is előfordult már hogy az iskolapadban látottak segítettek megoldani egy problémát a munkahelyeden?

– Az iskolában tanultak végigkísérnek a teljes életeden. Lehet nem érzed ezt, amikor ülsz a padban, de ha megfigyeled saját magad tevékenységét és értékeled azt, látni fogod, hogy a tanulás nem volt hiábavaló. Egy kézzel fogható példa: egyszer például át kellett vennem egy új szervezetet egy új térségben, ahol a korábbi vezetés munkája sajnos lefelé menő ágba tette az addig jól működő szervezetet. A szervezet az én lakhelyemtől 360 km-re volt. Így igazán nehéz volt megmagyarázni, hogy a vezetők és ezáltal a munkavállalók is miért késnek a munkahelyükről. Sajnos első lépésként, ha más út nincs, mindig példát kell statuálni. Ha szükséges, a munkavállaló és a munkáltató útjai elvállnak egymástól. Én úgy gondolom, hogy a rendet minden körülmények között fenn kell tartani, hiszen a munkaidő a munkavégzésre van, ezt pedig a vezetőknek is be kell tartania. Egy erős vezetőhöz a szervezet is idomulni fog, így erősebbé válik majd. Ezen kívül a vezetőnek sosem szabad a saját érdekeit nézni, mindig a cégért kell dolgoznia. A szervezet eredményességének megváltoztatására a projektmenedzsmentből tanult problémafát és a hozzátartozó célfát hívtam segítségül. A problémafa során feltárt hiányosságok és rossz szokások megváltoztatása közel 6 hónapot vett igénybe. A szervezet a mai napig eredményesen működik. Alaklomadtán, amikor arra járok, ugyanúgy bemegyek a kollégákhoz és beszélgetünk a problémákról, amikkel esetleg most kell megküzdeniük, és az esetleges megoldásokról is – mindezt úgy, hogy 6 éve nem vagyok része a vállalatnak.

Ha a tanulmányokra visszatekintünk, érdekes kérdés még az emberek motivációjának a fenntartása. Úgy gondolom, hogy egy jó vezetőnek fel kell tudnia ismerni azt, hogy mire alkalmasak a körülötte lévő emberek és olyan feladatokat kell adnia nekik, amiben igazán ki tudnak teljesedni. Ha megtalálod az egyén számára ideális területet, ahol jól el tudja látni a feladatát, örök hálára számíthatsz.

Ami még vezetési oldalról fontos, hogy a munkatársaimat én mindig partnernek tekintem. Beosztottként egy munkavállaló akkor tud jól teljesíteni, ha nyugodtan elmondhatja az ötleteit és nem kell félnie a vezetőjétől. Ehhez az egyéneket jól kell tudni motiválni, nekik pedig merniük kell gondolkodni és innovatívnak lenni. A célokat csak közösen lehet megvalósítani, ahhoz pedig ezek a lépesek nélkülözhetlenek. Tudjuk, hogy egy szervezet eredményességét az egyéni teljesítmények összessége adja.

– Ha jól tudom, az önkormányzati munka mellett még számos más feladatod is van.

– Igen, feleségemnek vannak érdekeltségei néhány vállalkozásban. Ezek feladatköre a hálózatépítéstől, az informatikai üzemeltetésen át, egészen az informatikai integrátori feladatokig terjed. A legnagyobb közülük egy veszprémi vállalkozás, ami több mint 30 családnak ad biztos megélhetést a mindennapokban, de vannak még más, kis és közepes méretű szoftverfejlesztéssel foglalkozó vállalkozások, valamint ingatlan üzemeltetésben és fejlesztésekben is van érintettségünk.

Egyszer összeszámoltam, hogy körülbelül hány ember családjáért felelek a munkáim által és a szám bőven meghaladta a 100-at. Ez kicsit nyomasztólag hat az emberre, hiszen egy-egy döntéssel rengeteg család mindennapját tudom befolyásolni pozitív vagy negatív irányba. Véleményen szerint sosem jó döntés az, ami csak a rövidtávú fejlődést támogatja, érdemes jobban átgondolni a dolgokat és kivárni, hogy a jó időpontban, felkészülten lépjünk. Van az a mondás, hogy egyvalamihez kell csak érteni, de abban a legjobbnak kell lenni. Akire ez igaz, az tényleg sikeres.

– Ilyen nagy felelősség mellett hogy tudod fenntartani a motivációd?

– Én általában célokat tüzök ki magam elé. Ha ezeket sikeresen megcsinálom, akkor megjutalmazom magam. Egyszer például megfogadtam, hogy ha megnyerek egy nagyobb projektet, veszek magamnak egy motort. Akkoriban azonban éppen lakásváráslás előtt álltam, aminek már befizettem az önerejét, így korlátozottak voltak az anyagi lehetőségeim. Nem akartam átvágni magam, mert tudtam, hogy az megbosszulja majd magát, így végül a motor helyett egy robogó lett a jutalmam. De az igazi motiváció mégis az, ha a munkatársak elégedettek körülöttem.

– Elég sok lábon állsz, sok mindent csinálsz. Vannak még egyáltalán terveid a jövőre vagy már mindent megvalósítottál, amit szerettél volna?

– Én azt gondolom, hogy az, amit én teszek, az a Maslow piramis teteje, az önmegvalósítás kategóriában található. Lehet, hogy ez az olvasó számára erősen hangzik, de ha nem azt csinálnám, amit szeretek, akkor nem bírnám ezt a leterheltséget.

Amikor elkezdtem dolgozni 2002-ben, semmit sem néztem, csak haladtam, dolgoztam, tanultam. Ennek köszönhetően 2005-re kialakult az a környezet, ami nehéz körülmények között is segítette az életbenmaradást. A gazdasági világválság után, megerősödve kezdtük építeni a vállalatot, ahol dolgoztam, de mellette elkezdtem saját lábra is állni, így viszonylag fiatalon, nagyjából 2009-2010 óta azzal foglalkozom, amivel szeretek.

A legújabb álmom, hogy Csetényben is dolgozzon már egy toronydaru, hiszen Budapesten is olyan sok van belőle. 😊 A célom egy projekt megvalósítása, amihez kell egy ilyen szerkezet. Ha máshol nem is, majd az irodámba veszek egy játékdarut…

De a legfontosabb, hogy megvalósítsuk azt a környezetet Csetényben, ami ténylegesen önfenttartóvá teszi a települést. Egy település két módon tud bevételt termelni, az egyik, ha a lakosságot adóterhekkel sújtja, a másik ha saját bevételeket termel. Mi a második utat választottuk és így alakítjuk ki működésünket. 2014-ben minden polgármester a környéken azt mondta, hogy a turizmusban látja a jövőt, mikor mi azt gondoltuk, hogy a turizmus nem megélhetési forma, hanem maximum jövedelemkiegészítő. Most, hogy COVID van, majd mi is elkezdjük a turisztikai projektjeink felfuttatását és az ebből származó bevételtermelő képességünk fokozását. Gazdaságilag 2021-re érünk oda, hogy lesz lehetőségünk olyan turisztikai fejlesztésekben, eseményekben gondolkoznunk, amit az elmúlt 6-7 év gazdaságfejlesztési tevékenységünk tesz lehetővé.

– Van még ezek mellett időd valamilyen hobbira? Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Kikapcsolódni a családommal tudok, van egy gyönyörű feleségem, akivel közösen két kislányt nevelünk. Annyi időt töltök velük, amennyit tudok. Ezen kívül, ha van még időm, akkor futok, biciklizek, a lovammal foglalkozom, szőlőt művelek és a természetet járjuk.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

From Russia, with humility – azaz: Oroszországból, alázattal – Interjú öregdiákunkkal, Gerendai Miklóssal

Gerendai Miklós lassan két évtizede végzett a Pannon Egyetemen, és mégis a mai napig boldogan tekint vissza élete egyik legmeghatározóbb időszakára. Elmondása szerint anyanyelvi szintű orosztudása az, ami a legnagyobb segítséget nyújtotta szakmai előmenetelében, ez ugyanis komoly előnyökhöz juttatta a munkaerőpiacon. Immáron 16 éve dolgozik a Knorr Bremse Kft.-nél, ahol a globális szintű értékesítésben komoly szerepet vállal, ezzel pedig nélkülözhetetlenné vált a vállalat számára.

– Hogyan kerültél a Pannon Egyetemre, és milyen szakot végeztél az egyetemünkön? A diploma megszerzése után hol helyezkedtél el?

– Középiskolásként még orvos akartam lenni, aztán végül a menedzserin kötöttem ki: 2001-ben végeztem az akkoriban még Veszprémi Egyetem műszaki menedzser szakán.

Győrben jártam gimnáziumba és az egyetemről érkeztek előadók, akik a műszaki menedzser szakot mutatták be nekünk. Ma már ugyan megszokott, hogy az intézmények különféle promóciós előadásokat tartanak a középiskolákban, de ez akkoriban még újkeletű dolognak számított. Emlékszem, hogy csak azért vettünk részt az előadáson, hogy ellógjuk a kémia órát, a teremből viszont már úgy jöttünk ki, hogy mi bizony menedzserek leszünk. A következő évben, ha jól emlékszem öten meg is kezdtük tanulmányainkat az egyetem műszaki menedzser szakán és bizton állíthatom, hogy egyikünk sem bánta meg ezt a döntést.

Diplomaszerzés után Győrben, a Rába Járműipari Holdingnál helyezkedtem el. Az itt eltöltött 2 évet egy gyakorló időszaknak tekintem, hiszen épp csak beleszoktam a munka világába.

– Kérlek, mesélj kicsit a karrierutadról! Hogyan jutottál el idáig, mivel foglalkozol jelenleg és milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– 2004-ben az öcsémet kísértem egy állásbörzére, ahol teljesen véletlenül akadtam össze a Knorr Bremse Fékrendszerek Kft.-vel. Ez egy német multinacionális vállalat, teherautók fékrendszereinek gyártásával foglalkoznak és éppen orosz nyelvtudással rendelkező munkatársat kerestek. Édesanyám Fehéroroszországból származik és én is kint születtem; hamarabb tanultam meg oroszul, mint magyarul, a nyelvtudásom pedig nagyon sokat segített a karrierem során.

Az év közepén kezdtem dolgozni náluk műszaki vevőszolgálati mérnök pozícióban, ahol értékesítéstámogatással és a termékéletciklus során felmerülő műszaki támogatási folyamatokkal foglalkoztam. A mély műszaki terület nem az én világom és a munkakörömből fakadóan egyre inkább éreztem az ilyenfajta tudás hiányát, így beiratkoztam egy gépészmérnöki képzésre az akkori Bánki Donát Gépipari Műszaki Főiskolára Budapesten.

Egyre inkább érdeklődtem az értékesítés területe iránt is, így amikor a Knorr-Bremse egy közös vállalatot alapított egy orosz teherautógyártóval, rám bízták a hazai sales feladatokkal foglalkozó csapat vezetését. Egy év sem telt el, amikor 2009-ben felkértek a kecskeméti gyár OE (első beépítő) sales csapat vezetésére. A következő években rengeteget utaztam Oroszországba, és mivel jól ismertem a kinti csoport embereit, felkértek az oroszországi sales vállalatunk vezetésére. Belevágtam a kalandba és a következő 4 évet Oroszországban töltöttem családommal, ahol a 15 főből álló értékesítéssel foglalkozó cég vezetőjeként rengeteget tanultam a szakmáról, az emberekről és a kultúráról is. Mindeközben létrehoztuk a helyi cég logisztikai folyamatait, illetve a vidéki gyárunkkal való összeolvadási (merge) projektet is én vezettem.

Együtt építettük fel a vállalat teljes struktúráját, és amikor az oroszországi cég 2014-ben önállósodott, hazaköltöztem Magyarországra. Itthon az egész kelet-európai régióért felelős sales csapat vezetője lettem, ahonnan egy éve központi funkcióba kerültem: a pótalkatrész disztribútorokat magába foglaló trading-csoportokért felelek globálisan.

– Hogyan kerültél kapcsolatba az Alumni programmal? Mit vársz a tagságtól a jövőt tekintve?

– Obermayer Nórával egyetemista korunk óta ismerjük egymást, egy évfolyammal járt felettem, és az Alumni programról is tőle szereztem tudomást. Az egyik csoportfoglalkozásra még előadónak is felkértek, ez az alkalom azonban valamilyen okból elmaradt, amit sajnálok.

Az Alumnit összességében egy nagyon jó kezdeményezésnek tartom: egyrészt remek lehetőséget biztosít az egyetemi kapcsolataink fenntartására és új, akár szakmai kapcsolatok kialakítására is; másrészt pedig a mai hallgatóknak is mesélhetnénk ezeken az alkalmakon a munkánkról és arról, hogy mire kell számítani az életben.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A tanulmányaim megkezdésekor a műszaki menedzser szak még nagyon új volt, csak pár évvel azelőtt indult és akkoriban még szervező vegyész szaknak hívták. A képzés alapötlete Gaál Zoltán tanár úr fejéből pattant ki, aki úgy gondolta, hogy a műszaki és a gazdasági/menedzseri ismeretek kombinálásával egy hiánypótló szak születhet. A műszaki menedzseri képzésen szinte minden területen szereztünk egy olyan alaptudást, amely segítségével átfogó képet kaptunk a vállalat egészének működéséről: a pénzügy, a menedzsment és a kereskedelem világában éppúgy eligazodtunk, mint a gyártás-tervezésben és irányításban. Az egyetemen eltöltött évek alatt olyan ismeretekre tettünk szert, amelyek nagyon jó alapot nyújtottak ahhoz, hogy bármely területen el tudjunk helyezkedni, hiszen nem néztünk teljesen bambán sem egy pénzügyi kimutatás, sem pedig egy műszaki rajz láttán.

Még emlékszem, ahogy az egyik választható tantárgyunk keretei között Bittner tanár úr azt mondta nekünk, hogy ő inkább abban szeretne segíteni, hogy eligazodjunk a való világban, majd prezentációs technikákat kezdett tanítani nekünk. A mai napig úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás és az itt megkapott tudás rengeteg hallgatótársamat indította el azon az úton, amin most is járnak: menedzserként ugyanis nagyon fontos a jó és bátor kiállás, a szép beszéd és érvelési képesség megléte.

Az itt eltöltött öt év meghatározónak bizonyult az életem más területein is: az itt kapott szakmai tudás mellett például az egyetemen kialakult baráti társasággal a mai napig tartjuk a kapcsolatot és sokszor összejárunk beszélgetni. Ehhez hasonló barátságokat azóta sem sikerült kialakítani, hiszen rengeteg élmény köt minket egymáshoz. Obermayer Nórával például úgy 2 évig szinte kollégiumi “szobatársak” voltunk akkori barátja révén, aki később vendégelőadónak is meghívott a Kulturális menedzsment tantárgy óráira, ahol az orosz kultúráról meséltem a diákságnak.

A legfontosabb pedig, amit az egyetemtől kaptam, az egyértelműen a feleségem. Jelenleg Törökbálinton élünk 2 gyermekünkkel, és amikor Veszprém környékén járunk, mindig ellátogatunk az egyetemre és büszkén mutogatjuk nekik, hogy anyu és apu ide jártak iskolába és itt ismerkedtek meg egymással.

Mindig meglepődnek az emberek, amikor megemlítem, hogy egészen a diplomaosztóig egy csepp alkoholt sem ittam – akkoriban a szaktársaim és a barátaim is mind ferde szemmel néztek rám emiatt, egy idő után viszont beletörődtek. A diplomaátadón viszont már sikerült egy megfelelő mennyiséget fogyasztani Gaál Zoltán volt rektorunk és a barátaim társaságában.

– Mit tanácsolnál a mostani hallgatók számára?

– Ilyen kérdések megválaszolásakor úgy érzem, hogy nehéz helyzetben vagyok, hiszen már nagyon régen végeztem az egyetemen és a felsőoktatási rendszer is sokat változott.

Amit biztosan tudok, hogy egy teljesen más világban élünk, mint mondjuk 10 éve, így a munkaadók teljesen más elvárásokat támasztanak a mai fiatalokkal szemben. Minden nagyon gyorsan változik és többek között a digitalizáció és automatizáció nagyban átalakította a munkaerőpiaci követelményeket. A fiatalok ráadásul egy teljesen más gondolkodásmóddal rendelkeznek, mint ami annak idején nekünk volt. 5-10 év múlva már megint csak minden más lesz, így úgy gondolom, hogy a fiataloknak készen kell állniuk arra, hogy folyamatosan fejlődjenek és akár minden nap mást csináljanak.

Nagyon fontosnak tartom a nyelvek ismeretét is. Az egyetemről kikerülve egy diplomával a kézben az angol nyelv ismeretének is olyan természetesnek kellene lennie, mint az oxigénnek. Egy második, minél speciálisabb (pl. orosz, olasz, sőt, akár kínai) nyelv ismeretével pedig hamar komoly komparatív előnyhöz juthatnak a jövő munkavállalói.

A frissdiplomás diákság joggal érezheti azt, hogy a fiatalság és lendületesség az előnyükre válhat, ugyanakkor sokan úgy gondolják, hogy pillanatok alatt bármilyen magasságokba elérhetnek. Mindig azt mondom, hogy a tehetség megvan, a tudás magától, ezért az alázat az, ami a legfontosabb. Persze legyen ambíciója a fiatalnak, legyen bátor és mondja ki a véleményét, szeresse és érdekelje, amit csinál, de mindenhez álljon megfelelő mértékű alázattal és szerénységgel – a többi úgyis jön magától.

Végezetül a diplomaosztó napján Gaál Zoltán hozzánk intézett szavait szabadon idézném: „jegyezzétek meg az arcokat, tartsátok a kapcsolatot és segítsétek egymást a jövőben; és mindannyiótoknak azt kívánom, hogy egy étterembe belépve csak az étlap bal oldalát kelljen néznetek és a jobb oldalát sosem”.

– Miért ajánlod a Pannon Egyetemet másoknak?

– Több mint húsz év távlatában kötnek emlékek az intézményhez, azóta pedig nagyon sok dolog változott. Akkoriban még csak két-háromezren tanultunk a Pannonon, ma pedig jóval több hallgató választja az egyetemet.

A tanárokkal akkoriban nagyon jól ismertük egymást, valóban szoros kapcsolatokat tudtunk kialakítani velük és a kisvárosi lét is adott egy bizonyos, nagyon jó hangulatot a mindennapjainkhoz. Szerettük Veszprémet, a szórakozóhelyeket, a kocsmákat és sokat jártunk a Balaton partján lévő, ma is működő Nereus kollégiumban élő barátainkhoz is az órák után fürdőzni és napozni a parton.

A tanulást, az épületeket és végső soron az egyetemet is a tanárok, a diákok, azaz az emberek tették vonzóvá, az itt eltöltött éveket pedig felejthetetlenné számomra.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Most azt dolgozom, amit tanultam – Interjú öregdiákunkkal, Halik Péterrel

Alumni interjúsorozatunk következő alanya Halik Péter, aki 2007-ben vette át műszaki menedzser diplomáját nálunk. Azóta sok mindent kipróbált, dolgozott már pályázati tanácsadó cégnél, de volt már gyártástámogató mérnök is, most pedig egy műszaki csoport vezetőjeként tapasztalja meg azt nap mint nap, hogy mit is jelent pontosan a szakmában elhelyezkedni. Az interjúban pedig számos hasznos tanáccsal szolgál azoknak, akik szintén ezt a pályát választották maguknak.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Mivel foglalkozol jelenleg és hogyan jutottál el idáig?

– Hajdúszoboszlóról kerültem ide, Veszprémbe. Az egyetemet 2000-ben kezdtem műszaki menedzser szakon, majd kisebb vargabetűk után 2007-ben vettem át a diplomám. Az itt eltöltött hét egyetemi évem alatt nagyon megtetszett a város és eldöntöttem, hogy itt fogok maradni.

2008-ban kezdtem el dolgozni. Az első években egy pályázati tanácsadó cégnél próbáltam meg bevetni magam, de két év után körvonalazódott bennem, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnék a jövőben. Ezután Székesfehérváron a Videotonnál helyezkedtem el gyártástámogató mérnökként és 3 évet le is húztam itt. Akkor kezdtem el felismerni, hogy van potenciál ezen a területen. Én még Kovács Zoltán tanár úr égisze alatt végeztem termelés szakirányon, de akkor még nem tudtam, hogy a valóságban mit is jelent ez pontosan. A Videotonnál eltöltött évek alatt azonban rájöttem, hogy itt aztán tényleg tudom kamatoztatni a műszaki menedzser tudásom, hiszen ez egy olyan kreatív munkakör volt, ahol sok mindenkivel kellett együtt dolgoznom, nem csak a gép előtt ülve kellett lehúznom a napi 8 órás munkaidőt.

Három év után elkerültem a Balluff-hoz és jelenleg is itt dolgozom, már több, mint öt éve. Itt is gyártástámogató mérnökként kezdtem, így volt lehetőségem látni a két cég közötti különbségeket. Megtanultam azt is, hogy nem megoldás egyik cégtől a másikhoz menekülni, hiszen problémák mindenhol vannak, az ilyen helyzetekbe néha igenis bele kell állni.

Két évvel ezelőtt csoportvezető lettem, hét emberből választottak ki engem erre a feladatra. A jelenlegi munkámnak kevesebb a műszaki tartalma, de több vezetői skill-re van szükségem ahhoz, hogy vezetőként boldogulni tudjak. Egy évvel ezelőtt pedig olyan személyi változások történtek a cégnél, aminek következtében a felsővezetők lecserélődtek és olyanok kerültek a helyükre, akikre felnézhetek és akiktől sokat tanulhatok. Azóta én is egyre lelkesebb vagyok és próbálok vezetőként is jobban érvényesülni.

Az elmúlt években körvonalazódott bennem igazán, hogy mit jelent a szakmában elhelyezkedni, hiszen csoportvezetőként embereket vezetek, de mivel mérnök csoportom van, műszakilag is képben kell lennem. A tanulmányaim közben még nem tudtam mire lesz jó az a sok dolog, amit tanítottak, de most azt mondhatom, hogy azt dolgozom, amit tanultam. Lelkesen jövök be minden nap, hiszen van lehetőségem arra, hogy hónapról hónapra egyre többet fejlődjek.

– Hallottam már, hogy a műszaki menedzser szaknak a fő hiányossága az, hogy a hallgatók sok mindenből kapnak egy kicsit, de egyik területen sem mélyednek el igazán. Ezek szerint te ezt egyáltalán nem így gondolod.

– Vannak olyan területek, ahol általános rálátás kell, míg ha elmélyülsz egy szaktudásban, akkor csak azt tudod csinálni. Egy egyszerű példával élve ilyen a cipőfelsőrész készítő szakmája. Mi műszaki menedzser hallgatóként jobban belekóstoltunk a logisztika, a minőségbiztosítás és a termeléstervezés világába, de tanultunk többek között egy kicsi könyvelést, makroökonómiát, szerveskémiát és gépáramlástant is. Én azt mondom, hogy az szerezzen több ismeretet egy-egy szakterületről, aki azzal is szeretne foglalkozni a jövőben.

Az ilyen emberek mellett azonban kellenek olyanok is, akik általános tudással rendelkeznek. Ma inkább kompetencia alapú oktatás van, a menedzser szakok pedig pont erre jók. Itt vezetőket képeznek, de persze tudni kell azt is, hogy nem lehet egyből annak lenni. Menedzserként meg kell értenünk mindenkit, tudnunk kell, hogy miről beszélnek a beosztottaink, de persze az ő munkájukat nem nekünk kell elvégeznünk. Az, hogy a hallgatók mindenből egy kicsit tanulnak pont erre jó. Én is azokat a diákokat keresem, akik műszaki vénájúak, de egyben talpraesettek is és tudnak csapatban gondolkodni és dolgozni.

– Mit gondolsz a mai hallgatókról? Szeretsz velük dolgozni?

– A mai fiatalokhoz képest én már nagyon öreg vagyok, de tudom, hogy nem lehet azt elvárni, hogy valaki az iskolapadból kilépve mindenhez értsen. A legtöbb tudást az első hónapokban lehet felszedni az új munkahelyen. Azt viszont hiányolom a felsőoktatásból, hogy a hallgatókat több életszagú szituációba tegyék, akár a cégekkel együttműködve oktassák őket. Mi a Balluff-nál igyekszünk ebben a szemléletben tevékenykedni, szeretünk a hallgatókkal foglalkozni.

Sajnos az iskolapadban ülve nehéz elképzelni, hogy milyen szakmák vannak és hogy egy-egy munkakörben milyen feladatokat kell ellátni pontosan. Sok esetben hiányzik az életre való felkészítés. Szerintem érdemes mihamarabb belökni a hallgatókat a céges világba, de sajnos ez leginkább csak akkor szokott megvalósulni, amikor egy szakmai tapasztalattal rendelkező ül vissza az iskolapadba. Ha valaki már dolgozik a tanulmányai mellett, akkor könnyebb elképzelnie, hogy az egyetemen tanultak hogyan is jelennek meg a való életben.

– Szerinted mi az, amit a műszaki menedzser szakos hallgatóknak érdemes magukban fejleszteniük ahhoz, hogy később sikeresek legyenek a munkaerőpiacon?

– Úgy látom, hogy a soft skill-ek nagyon hiányoznak, ez pedig a műszaki menedzsereknél kifejezett elvárás. Naponta 20-30 emberrel is beszélni kell, nekik általában eltérőek a céljaik, így kezelni kell az esetleges konfliktusokat is. Tudni kell érteni a többi emberhez és fontos az is, hogy jók legyenek a csapatmunkában még akkor is, ha nem ők a főnökök.

Szerencsére mostanában azt tapasztaltam, hogy az egyetem is egyre nagyobb hangsúlyt fektet az ilyen jellegű ismeretek átadására és annak is nagyon örülök, hogy vannak üzleti szimulációk és csoportmunkák, de én talán még jobban belökném a hallgatókat a mélyvízbe.

– Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amelyekből sokat tanultál, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most vagy?

– Tanulni sok mindenből lehet. Amikor elkezdtem a Balluff-nál dolgozni, az emberek nagy része már 20 éve itt volt és hozzászokott a “jó ez így” hozzáálláshoz. Én pedig sokszor feltettem a kérdéseimet, hiszen miért is ne tanulhatnánk bizonyos helyzetekből vagy hibákból? Merni kell kibontakozni, tanulni, építő jelleggel és jobbító szándékkal ötletelni. Az évek alatt azt is megfigyeltem, hogy aki menni akar és csinálja a dolgát, azt általában engedik és támogatják. Proaktív hozzáállás nélkül az ember könnyen belesüppedhet a középszerűségbe. Ha megnézed a sikeres embereket, mindegyükben közös az, hogy nem elégedtek meg azzal, amijük volt.

Vezetőként kaptam már olyan beosztottakat, akik eddig nem olyan helyen dolgoztak, ahol meghallgatták az ötleteiket. Mikor látták rajtam, hogy én támogatom őket ebben és szeretem a proaktív hozzáállást, igencsak meglepődtek, de gyorsan hozzászoktak ahhoz, hogy bátran elmondhatják, amit szeretnének.

Egyszer már kerültem olyan helyzetbe, hogy fel kellett mondanom. Mostani szemmel nézve azt mondom, hogy tapasztalatlanul könnyű a rendszert hibáztatni. Könnyebb otthagyni a munkahelyet, mintsem tovább csinálni és megismerni vagy megérteni a dolgokat. Ma már úgy gondolom, hogy az akkori döntésem inkább megfutamodás volt, mintsem racionális cselekedet.

– Ha jól tudom, te lelkes tagja vagy a GTK Alumni programjának. Mit gondolsz erről a kezdeményezésről és mit vársz tőle a jövőben?

– Ez alapvetően egy nagyon jó kezdeményezés, de még többet is ki lehetne hozni belőle. Én azt vettem észre, hogy mind a cégek, mind pedig az egyetem oldaláról mutatkozik igény a szorosabb partnerkapcsolatokra, hiszen sok esetben közösek a céljaink és a motivációnk. Ha például nálunk a cégnél gyakornokot keres a HR-es, jó lenne az egyetemekkel könnyebben kapcsolatba lépni, hiszen ők is szeretnék a hallgatóikat támogatni abban, hogy el tudjanak helyezkedni. Talán az Alumni lehetőséget adhat a két fél összeköttetésére és a jobb kommunikációra.

Szerintem az is nagyon érdekes, amikor más cégeknél dolgozó emberek elmesélik az életútjukat, vagy különböző tematikák mentén beszélünk a szakmai dolgokról. Ezekből a találkozásokból sok mindent ki lehet venni. Fontos, hogy kapjunk inputot egymástól és a külvilágtól.

Arról már nem is beszélve, hogy az Alumniból közvetve még a hallgatók is profitálhatnának. A szakmai beszélgetések jó lehetőséget biztosíthatnak arra, hogy az oktatók és az öregdiákok egymásra találjanak, aminek hatására még több vendégelőadó mesélhetne arról, hogy mit is jelent egy adott munkakör a valóságban. Én például szívesen beszélnék arról műszaki menedzser szakos hallgatóknak, hogy ki vagyok és mivel foglalkozom, így ők is jobban tudnák, hogy mi vár rájuk, ha a szakmában helyezkednek el.

– Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben? Mi az, ami kikapcsol?

– Van két kislányom, ők mindig ki tudnak kapcsolni. Amint kilépek a gyárkapun igyekszem kilépni a munkából és mással foglalkozni. Azt vallom, hogy a sport és a testmozgás szükséges a szellemi felfrissüléshez. Átalában egyéni sportokat űzök, szeretek biciklizni és úszni. A gondolataimat ilyenkor könnyebben feldolgozom, és még ha nem is tudok minden problémát megoldani, húsz kör után már másképp látom a dolgokat.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ami lehetséges Svájcból, az lehetséges Magyarországról is – Interjú öregdiákunkkal, Simon Kornéllal

Ez alkalommal Simon Kornéllal beszélgettem, aki különösen elkötelezett a turizmus iránt és már a középiskola óta tudatosan alakítja a szakmai életútját. Nem is szaporítom a szót, azt, hogy külföldről hazatérve, de a korábbi munkaadójától nem elszakadva hogyan alapított saját vállalkozást Magyarországon, illetve hogyan lehetséges összeegyeztetni a versenyszerű sportot a szakmai karrierrel, mesélje el Ő.

– Ön a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Több, mint tíz évvel ezelőtt, 2007-ben végeztem közgazdászként Idegenforgalmi és szálloda szakon, szakiránynak pedig a programtervezést választottam.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával/munkahelyével kapcsolatban?

– Jelenleg a saját vállalkozásomon keresztül egy svájci székhelyű cég, a Reconline AG partnereként szállodáknak nyújtunk technikai hátteret ahhoz, hogy a GDS (Global Distribution Systems) rendszerekben foglalhatók legyenek. Ez egy eléggé összetett feladat, amihez némi technikai háttér is társul, ám épp ez adja a vonzerejét és a szépségét, szinte minden nap tud az ember valami újat tanulni.

– Miért választotta ezt a pályát?

– Mindig is érdekelt az utazás és a turizmus, már a középiskolai éveim alatt is erre készültem, később pedig az egyetemi évek alatt is arra törekedtem, hogy a lehető legtöbb szállodai tapasztalatot szerezzem. Ez utólag helyes döntésnek bizonyult, hiszen a mintegy tíz éves szállodai tapasztalatot hasznosan tudom kamatoztatni a napi munkavégzés során is.

– Úgy tudom, Önnek nagy szerepe volt abban, hogy a Reconline-nak hazánkban is legyen “leányvállalata”. Hogyan sikerült ezt elérnie, milyen stratégiát alkalmazott a vezetőség meggyőzéséhez?

– A svájci székhelyű céghez 2011-ben kerültem, a hazatérés gondolata pedig öt évvel később vált aktuálissá. Abban, hogy ez végül megvalósulhatott, nagy szerepe volt a rendelkezésre álló modern technológiának, amely lehetővé tette azt, hogy a szükséges munkát Magyarországról is változatlan színvonalon lehessen elvégezni. Ez önmagában természetesen nem volt elég, szükség volt még az évek során a kollégákkal és a vezetőséggel kialakított jó kapcsolatra is. Az ötletet nyíltan közöltem a vezetőséggel, akik szerencsére nyitottak voltak és támogattak, így végül megvalósíthattam a tervemet.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi az első, ami eszébe jut az egyetemről?

– Hogy mi jut eszembe elsőként? Talán egy szóbeli vizsgám az A/1 előadóban az, ami egyből eszembe jut. Ez alapvetően egy írásbeli vizsga lett volna, azonban egy csonttörés miatt az írókezemet nem tudtam használni. Mialatt a többiek a válaszokat írták, én a tanári asztal mellett feleltem a tanár úr kérdéseire. Szerencsére sikeres vizsga volt. Emellett természetesen a DC és a VEN, amelyek szintén felejthetetlen élmények, nem egy hallgatóval mai napig tartó barátság alakult ki ezeknek is köszönhetően.

– Mi az, amit leginkább szeretett a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában, mit adott Önnek az egyetem?

– Elsőrorban a turizmus specifikus tárgyak vonzottak, ezek színvonala és a változatosság nagyon pozitív összképet ad. Tetszik, hogy a kar mindig igyekezett és igyekszik ma is naprakész tananyaggal szolgálni a hallgatók számára.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Egyenes és sima volt az út, vagy kanyargós és rögös, esetleg ezek kombinációja?

– Ahogyan korábban említettem, már az egyetemi évek alatt elkezdtem szállodai tapasztalatot gyűjteni és ez talán némi előnyt biztosított számomra a későbbiekben. A külföldi munkavállaláshoz azonban elengedhetelten volt a megfelelő nyelvtudás, ez nagyban növelte az esélyeimet és jelentősen hozzájárult a későbbi sikereimhez is.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Úgy vélem, hogy több szempontból is érdemes a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karát választani. Az oktatók elhivatottak, a termek jól felszereltek, a tananyag pedig érdekes és naprakész. A turizmus a gazdaság egy nagyon színes területe, hiszen a mindennapi munkavégzés, vagy akár az utazás során számos kultúrával lehet megismerkedni.

– Ha információim helyesek, az alumni szervezet révén jelenleg is kötődik a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkozott az alumni programmal és milyen tapasztalatokat szerzett eddig azzal kapcsolatban?

– Igen, és nagy örömmel tölt el, hogy meghívást kaptam a szervezetbe. Sok jót hallottam róla, azonban eddig sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni az alumni által szervezett programokon, de remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Az biztos, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd annak érdekében, hogy a lehető legtöbb alkalmon jelen lehessek.

– Sokat beszéltünk már a munkáról, az élet azonban nem csak abból áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető az össze a szakmai előmenetellel?

– Versenyszerűen kézilabdáztam több, mint 20 évig és ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hiszen minden munkahelyemen rugalmasan és támogatóan álltak hozzá a sportpályafutásomhoz. Jelenleg a hegyi sportok (túrázás, síelés) irányába indultam el, ezek azonban már szigorúan csak hobbi szinten értendők.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos pontja lehet a sikeres szakmai életpályának, a munka világa az egyetemi tantermekből azonban ijesztőnek tűnhet. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Legyenek mindig nyitottak az új dolgokra, és ne feledjék el, hogy a tanulás nem áll meg az oklevél megszerzésével. Igyekezzenek olyan munkát találni, amiben napi szinten örömüket lelik, hiszen ez hosszú távon minden téren meghozza majd a gyümölcsét.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Mindig is itthon képzeltem a jövőmet – Interjú öregdiákunkkal, Kanyár Edinával

A következő interjúalanyunk, Kanyár Edina szíve már az egyetem elkezdésekor Budapestre húzott – mégis Veszprémben maradt. Az egyetemi évek alatt sok, még ma is tartó barátságot épített ki és úgy gondolja, hogy a Pannon Egyetem értékes diplomát adott a kezébe. Mindig is tudta, hogy itthon szeretne elhelyezkedni, a válság viszont rákényszerítette arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hazaérkezve értékesítéssel kezdett foglalkozni, és végül felkerült Budapestre is, ahol a mindennapok során olyan nagy nevekkel dolgozhat együtt, mint például Alföldi Róbert, Nánási Pál és még sokan mások.

– Hogy kerültél az egyetemünkre? Milyen szakot végeztél a Pannonon?

– Annak idején minden vágyam volt Budapesten járni főiskolára. Vonzott a nyüzsgés és a rengeteg lehetőség, a fővárosi élettel járó költségeket viszont nem tudtam volna fedezni, így maradtam Veszprémben, a szülővárosomban. 2007-ben kezdtem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus-vendéglátás alapszakán és ennyi év távlatában sem bántam meg, hogy végül itt maradtam.
A kötelezően teljesítendő szakmai gyakorlatot a budapesti Boscolo New York Palace szállodájában töltöttem rendezvényszervezőként, így végül mégis felkerültem a fővárosba. Az egyetemi éveim alatt viszont nem fektettem akkora hangsúlyt a nyelvtanulásra, így amikor elhatároztam, hogy maradni szeretnék, sajnos nem vettek fel.

– A diploma után hol dolgoztál? Mesélj kicsit a karrierutadról!

– Diplomaszerzés után mintegy 130 álláshirdetésre adtam be a jelentkezésemet, amiből csak 2 interjúra hívtak be, és a válságnak köszönhetően egy OKJ-s pénzügyi bizonyítvánnyal a kezemben sem találtam munkát.

Végső elkeseredésemben külföldön próbáltam szerencsét. Három napon belül itt kellett hagyom Veszprémet, a szülői és baráti közeg biztonságát, hogy egyedül vágjak neki az ismeretlennek. Egy síparadicsom négycsillagos hoteljében dolgoztam felszolgálóként. Kiválóan megtanultam angolul és németül is, sokat tanultam az emberi kapcsolatokról, a küzdelmekről és kihasználva a környezet lehetőségeit profin megtanultam snowboardozni is. Ez egy nagyon nehéz, kihívásokkal teli időszak volt a számomra, hiszen életemben először egyedül kellett helytállnom egy idegen országban, nem túl jó nyelvtudással, ezt a tapasztalatot mégsem cserélném el semmi pénzért.

Mivel mindenképp itthon szerettem volna elhelyezkedni, hat hónap után hazaköltöztem. Egy nap aztán megakadt a szemem a Pannon Lapok Társasága által meghirdetett rendezvényszervező asszisztensi álláshirdetésen. Az interjú során kiderült, hogy ezt a pozíciót mégsem indítják, viszont volt egy értékesítői állás a Maraton Lapcsoportnál, amit felajánlottak nekem. Fogalmam sem volt, mit takar ez a titulus, de akkor már bármit elvállaltam volna csak, hogy dolgozhassak.

A következő időszakban rengeteg munkám volt, sokat dolgoztam és hamar komoly sikereket értem el. Megtanultam magas beosztású emberekkel tárgyalni, megismertem az üzleti szférát, beleláttam a média és újságnyomtatás világába, a rendezvényszervezésbe és a marketingbe is; sőt, még egy saját kiadványt (Csúcskézi magazin) is létrehoztunk a veszprémi kézilabdaszurkolóknak.

A vezetőim is felfigyeltek a sikereimre és tudták, hogy elveszítenek, ha nem találnak számomra valami nagyobb kihívást, így cégen belül felajánlották a Budapesti Médiaképviselet Key Account Manager pozícióját – és ismét Budapestre kerültem. Pár évvel később beolvadtunk a Mediaworks hatalmas média birodalmába, ahol a Világgazdaság konferenciáinak teljes értékesítési üzletágát rám bízták.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Már 6 éve dolgoztam a média világában, amikor egy fejvadász cég megkeresett. Már az interjú alkalmával teljesen magával ragadott a Forbes életérzés: a profizmus, a fiatalos lendület és az a presztízs, amit képviseltek, így nem tudtam nemet mondani.

Jelenleg is Key Account Managereként dolgozom és a kiadvány B2B értékesítéséért, illetve a Mester Akadémia online kurzusainak eladásáért vagyok felelős. A munkám során olyan nagy nevekkel működünk együtt, mint Alföldi Róbert, D. Tóth Kriszta, Nánási Pál, Kiss Ádám, Caramel, Gere Andrea és Sauska Krisztián.

Szeptemberben jövünk az új szakmai kurzusunkkal, amelynek Magyarország egyik legsikeresebb, nemzetközileg is elismert üzletembere lesz a mestere. Hihetetlenül izgalmasnak találom ezt a feladatot, hiszen nem minden nap láthat bele az ember egy ilyen inspiráló termék születésébe.

– Miért találod érdekesnek a munkádat?

– Az emberekkel való folyamatos kommunikációt és a sokszínűséget emelném ki a munkámból, hiszen nálunk nincs két egyforma nap. Érdekfeszítő nagynevű cégek vezetőivel tárgyalni és megoldást kínálni a problémáikra a profi termékeink segítségével.

Természetesen vannak a szakmának nehézségei is. Minden ügyfelünkért meg kell küzdenünk, és sokszor nehéz kielégíteni a különböző igényeket, hiszen ez keményen a versenyszféra.

Szerintem nem árulok el titkot azzal, hogy rengeteg stresszel jár a feladatkörünk, amiben sok buktató és még több kudarc van. Az ideális ügyfél nem létezik, az eredményeinkben pedig sokszor akár hosszú hetek, hónapok, sőt akár évek munkája ölt testet.

Egy biztos: felemelő egy olyan profi csapat tagja lenni, akik olyan színvonalas termékeket hoznak létre, mint a Forbes magazin, a forbes.hu, az Espresso hírlevél, vagy a Forbes események és könyvek, na meg persze a Mester Akadémia online kurzusok!

– Milyen szál fűz Téged az Alumni programhoz? Szerinted miért érdemes tagnak lenni?

– Az első Alumni program, amire meghívtak idén március 13-án lett volna, viszont a vírus miatt ez sajnos csak online került megrendezésre.

Dr. Gyurácz-Németh Petra, egykori tanárom invitált az Alumni csoportba és mivel az egyetemi éveim alatt nagyon szerettem az óráit, biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni.

Az online előadást is élveztem, így már nagyon várom, hogy minél hamarabb részt vehessek egy olyan eseményen, ahol személyesen is megismerkedhetek az Alumnival és annak tagjaival. Mindig is szívesen részt vettem hasonló eseményeken és meggyőződésem, hogy rengeteg múlik az ember kapcsolatrendszerén – az Alumnit pedig többek között remek networking lehetőségnek tartom. Emellett úgy gondolom, hogy egymástól tudunk a legtöbbet tanulni, egy ilyen közösség pedig tökéletes keretet biztosít a beszélgetésre, az informálódásra és egymás segítésére.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi éveid kapcsán?

– Nagyon sok kedves emlék fűz az egyetemünkhöz. Annak idején tagja voltam a Szenior Szervezetnek, akikkel segítettük a gólyák beilleszkedését, gólyatábort, illetve más, izgalmas programokat szerveztünk nekik.

Az itt eltöltött évek alatt rengeteg olyan barátot szereztem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Bármerre járok a világban, szinte nincs olyan hely vagy program, ahol ne lenne ott egy veszprémi vagy egy régi, Pannonos diák – mi mindenhol ott vagyunk!

A kedd esti DC-s bulik és az együtt átmulatott VEN-ek szintén örök emlékül szolgálnak, amikre természetesen mindig visszajárunk nosztalgiázni a régi szaktársakkal!

– Milyen tanáccsal szolgálnál az egyetemi hallgatók számára?

– Amikor elkezdtem az egyetemet, még nem tudtam pontosan, hogy mi is szeretnék lenni. Emiatt úgy gondolom, hogy fontos emlékeztetni a fiatalságot, hogy ne legyenek elkeseredve, ha esetleg ők is hasonló cipőben járnak! Csinálják azt, amit szeretnek, és azzal foglalkozzanak, ami valóban érdekli őket. Az ember holtig tanul és érdemes azt minél hamarabb elkezdeni, az élet pedig majd úgyis számtalan lehetőséget sodor az útjukba, amik aztán formálják az életüket.

– Miért ajánlod a Pannon Egyetemet másoknak?

– Veszprém gyönyörű és sok lehetőséget rejtő város. A Balaton közelsége, a Bakony szépsége, a kirándulóhelyek sokszínűsége, a sportolási lehetőségek, a város lüktetése és az egyetemi élet dinamikája az, ami mindenki számára vonzó lehet. Az oktatás színvonala kiváló, a tanárok szakértelme és segítőkészsége pedig kiemelkedő; a munkaerőpiacon pedig elismerik és szeretik a Pannon Egyetem által adott diplomát.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

„Ha a víz az ember közelében van, akkor nagy baj nem lehet.” – Interjú öregdiákunkkal, Vincze Péterrel

Vincze Péter a PE-GTK rendkívül aktív hallgatója volt, aki éveken keresztül töltött be tisztségeket a Hallgatói Önkormányzatnál, szervezőként rengeteg rendezvényen megjelent, napjainkban pedig végzettségének és családja hagyományainak megfelelően vállalkozóként vendéglátóhelyet üzemeltet a Balaton-felvidéken. Hazánk legnagyobb tava azonban nem csupán Péter kenyéradója, hanem szívügye is.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! Mivel foglalkozol jelenleg?

– A családom 2002 óta foglalkozik vendéglátással, ebben nőttem fel és innen jött az egyetemen a Turizmus-vendéglátás szak iránti érdeklődés is. 2017 óta vállalkozóként dolgozom, a feleségemmel közösen üzemeltetjük a Tölgyes Kúriát, de sokat segítek a család más vállalkozásaiban is, a szigligeti Kikötő Étteremben, vagy a közelmúltban a szintén Szigligeten nyílt delikátban, a Kisboltban is.

– Tehát a feleségeddel közösen üzemeltetitek a Tölgyes Kúriát. Úgy tudom, hogy ő is a GTK-ra járt. Az egyetemi évek során találtatok egymásra?

– Igen, ő Gazdálkodás és menedzsment szakon végzett. Az egyetemen ismertük meg egymást egy 2012-es VEN (Veszprémi Egyetemi Napok – a szerk.) csapatgyűlésen, bár a kapcsolatunk kicsivel később, egy VEN-kocsma festésen teljesedett ki. Már a kezdetektől fogva jól kiegészítjük egymást, néhány éve még Veszprémben éltünk, ő ott, én pedig itthon, a családi vállalkozásban dolgoztam. 2017-ben a család támogatását élvezve úgy határoztunk, hogy saját vállalkozást indítunk, ez lett a Tölgyes Kúria. A vendéglátóhelyet közösen üzemeltetjük, Zita, a feleségem menedzsment tekintetében inkább a pénzügyekért felel, a hétköznapi teendők, a rendezvényszervezés során pedig ő intézi a dekorációt és minden ehhez kapcsolódó részletet.

– Ha emlékezetem nem csal, a rendezvények világa, illetve a menedzseri teendők nem állnak távol tőled, hiszen az egyetemi éveid alatt is számtalan helyen megjelentél rendezőként, és több, fontos hallgatói tisztséget is betöltöttél. Mesélnél ezekről egy kicsit?

– Amikor elsőéves hallgatóként részt vettem a 2009-es gólyatáboron, Csikós Viktor, későbbi jó barátom volt a hallgatói önkormányzat elnöke. Új belépőként már akkor vonzóvá vált számomra ez a tisztség és arra gondoltam, milyen jó volna, ha egyszer én köszönthetném majd az új hallgatókat az egyetem nevében.

A hallgatói önkormányzattal végül egy tantárgy és a hozzá tartozó oktatóval kialakult vitás kérdés rendezése során kerültem kapcsolatba. Ekkor sok segítséget kaptam a HÖK-től (Hallgatói Önkormányzat – a szerk.) és rengeteg egyetemi személyt is megismertem.

A soron következő HÖK választáson már a Turizmus-vendéglátás szak képviselőjeként indultam és a hallgatótársaktól meg is kaptam a bizalmat. Nagyon tetszett a hallgatói önkormányzat munkája, a GTK HÖK elnökhelyettese, majd elnöke lettem, később pedig a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzatának (PEHÖK – a szerk.) általános elnökhelyettesévé neveztek ki, kisvártatva pedig elnökévé is választottak. Az elnöki tisztséget összesen két évig töltöttem be, nagyon élveztem minden percét. Megmásztam tehát a szamárlétrát, minden szempontból megismertem a hallgatói szervezetet és olyan szoros barátságokat kötöttem, amelyek még ma is rendszeres beszélgetéseket és találkozókat eredményeznek.

A HÖK-ös csapat akkoriban nagyon jó volt, rengeteg rendezvényt szerveztünk közösen az Egyetem Centrum Kft.-vel, nagyon sok eredményt értünk el, sok meghatározó dolgot véghez vittünk. A HÖK-nél betöltött tisztségek mellett az egyetemi évek során voltam többek között VEN jelölt, de gólyatábor- és szakest rendező is. Ha az egészet újra kezdhetném, semmit sem csinálnék másképp, talán csak annyit, hogy a tanulmányaimmal egy kicsit többet foglalkoznék.

– Sosem gondolkodtál azon, hogy az egyetemen maradj valamilyen formában?

– De igen, gondolkodtam rajta, viszont végül máshogyan alakult. Kollégáimmal, egyben barátaimmal sok tervünk volt az egyetem kapcsán, azonban végül nem tudtuk őket megvalósítani. Egy kicsit bánom a dolgot, mert azóta az akkori csapat minden tagja sikeres egyéni karriert futott be. Végül így is jól alakultak a dolgok, már túl vagyok ezen, a Gazdaságtudományi Karra pedig bármikor szívesen jövök, ha hívnak, vagy tudok valamiben segíteni.

– Az egyetemi évek alatt a Hallgatói Önkormányzatnál és a különféle egyetemi rendezvényeken szerzett tapasztalatok mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy most saját vállalkozást viszel? Jelentettek ezek plusz löketet és segítséget, vagy egyébként is hasonló terveid voltak?

– Ezek a tapasztalatok nagyon sokat segítettek. Talán a hallgatói évek során szerzett kapcsolati tőke volt a legfontosabb, ez megfizethetetlen. Sok olyan telefonszám van a telefonomban, amikről korábban nem is sejtettem, hogy bármikor fel fogom hívni, de végül majd’ mindegyik hasznosnak bizonyult. Ha szakmai jellegű gondom, vagy kérdésem volt, az egyetemi évek során szerzett barátok és ismerősök mindig szívesen segítettek. A családi vállalkozásaink social media megjelenéseit most például néhány korábbi egyetemi barátom cége koordinálja, de a multinacionális vállalatoknál alkalmazottként dolgozók is sokat segítettek már, akár tapasztalatok átadásáról, akár szponzorációról volt szó. Van persze olyan is, amiben én tudok segíteni számukra, mindnyájan örülünk, ha segíthetünk egymásnak.

– Mennyiben járultak hozzá az egyetemi tapasztalatok a vállalkozásod sikeréhez?

– Mindig is szerettem volna feljebb és feljebb jutni. Itthon ezt a vállalkozói modellt láttam. Az egyetemi tapasztalatok annyit változtattak, hogy megtanultam, minden, amit magad csinálsz, az profibb lehet és pénzügyileg is jobban megéri. Megtanultam, hogyan érdemes vállalkozást üzemeltetni, tapasztalatokat szereztem.

– Úgy tudom, hogy a saját vállalkozásod mellett oszlopos tagként a Balatoni Kör egyesületben is szerepet vállalsz. Kérlek, mondj pár szót arról, hogy egyesületként min dolgoztok pontosan!

– Az olyan típusú társaságszerető emberek, mint én, mindig hasonló érdeklődési körrel rendelkező csoportokat keresnek. A HÖK-ös évek után maradt egy űr, amelyet aztán a 2014-ben megalakult Balatoni Kör tudott betölteni. Sok ismerősöm lépett be az egyesületbe, nekem pedig nagyon megtetszett az, amit ez a csoportosulás képvisel. Utánajártam, hogyan lehet csatlakozni és végül felvételt nyertem, majd két év után elnökségi tag is lettem.

Az egyesület a Balatont, mint desztinációt szeretné magasabb szintre emelni. Egy egész éves Balatonért dolgozunk, egész éves nyitva tartással, minél rövidebb ellátási lánccal. Minden a vállalkozásaink működéséhez szükséges alapanyagot helyben, a lehető legközelebbről próbálunk beszerezni. Úgy véljük, hogy ez egy hazánkban példátlan régiós összefogás, egy olyan véleményvezér társaság a Balatonnál, amelynek tagjai nagymértékben különböznek ugyan, viszont közös bennük, hogy mindnyájuk szenvedélye a Balaton, így a jó ügy érdekében mindig konszenzusra tudnak jutni. Egyesületként többek között rendezvényeket szervezünk, bormárkát és honlapot fejlesztünk. Ha kérik, akkor véleményezünk, segítünk a partnerszervezeteknek és részt veszünk a Kék Hullám Zászló minősítésben is. Talán néhány év kell még ahhoz, hogy beérjen az egész éves Balaton koncepció, de úgy látom, hogy jó úton haladunk és sikerrel fogunk járni.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami elsőként eszedbe jut az egyetemről? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók, mik voltak a legmaradandóbb élmények?

– Az első meghatározó élmény a saját gólyatáborom volt 2009-ben, amikor elkezdtem az egyetemet. Emlékezetesek még Balogh Ágnes üzleti kommunikáció órái, a hatalmas előadó, a Polinszky-terem tele emberrel, emlékezetesek az olykor végtelennek tűnő Makroökonómia előadások, de a beiratkozás, a szakismertető, a nyelvi szintfelmérő mind-mind megmaradtak az emlékezetemben. A vizsgaidőszakban a Neptunnal való küzdelem és a Szabó Lajos dékán úrral végzett közös munka is nagyon meghatározó volt, hiszen sokat tanultam tőle.

Klasszik még az első VEN is, valamint az, amikor kialakulnak az egyetemi baráti társaságok, közösségek. Azokra az időkre, amikor meghatározó személy, tisztségviselő leszel, már máshogyan emlékszel vissza.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a PE-GTK-ban, mit adott neked az egyetem?

– Tapasztalataim alapján a GTK-n különlegesen jó oktatói gárda volt és van is, akik családias környezetet teremtenek a hallgatók számára és mindig segítenek, ha tudnak, a diákokat pedig az életre is nevelik. Honorálják, ha közösségben, vagy tudományos területen dolgoztál, de nem is kivételeznek soha senkivel, legalábbis én ezt éreztem. Ha bármilyen problémám volt, mindig fordulhattam bárkihez. Később HÖK-ösként azt is láttam, hogy mindig figyelembe vették a hallgatói kéréseket és igényeket, még az egyes tantárgyak esetén is. A HÖK véleményét sokszor kikérték, így nagyon hallgatóbaráttá vált a kar.

Veszprém városa földrajzi elhelyezkedését és méretét tekintve is ideális, biztos vagyok abban, hogy bárki, aki élt ott, vagy nem hagyja el sosem, vagy mindig visszavágyik majd.

Amit az egyetemnek köszönhetek az elsősorban a feleségem, valamint az életre szóló barátok és ismerősök.

– Bár még csak nemrégiben szerezted meg a diplomádat, biztosan hallottál már a GTK alumni programjáról. Jó kezdeményezésnek tartod? Tervezed, hogy te is csatlakozni fogsz?

– Már csatlakoztam is hozzá, jeleztem a vezetők számára, hogy szívesen részt veszek és ha kell, akkor szívesen segítek helyszínnel, rendezvényszervezéssel, vagy bármi mással. Úgy gondolom, hogy az az öregdiák, aki tud segíteni a karnak, az nem azért segít, mert vár valamit cserébe. Amiatt, hogy az alumni keretein belül lehet találkozni más évfolyamokkal és más területen dolgozó szakemberekkel, úgy gondolom, hogy olyan együttműködések tudnak születni, amelyek egyébként nem születtek volna meg. Itt is tudunk segíteni egymásnak, az mindenképpen összeköt minket, hogy mindannyian a GTK-n végeztünk.

– A karrierépítés, főleg egyéni vállalkozóként nehéz feladat, azonban a pihenés és a kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Nemrégiben egy televíziós főzőműsorban is feltűntél versenyzőként. Kijelenthetjük, hogy a főzés a hobbid, vagy az csupán egy mellékvágány, szárnypróbálgatás volt?

– A tévés főzés inkább csak egy poén volt. Úgy gondoltam, hogy ha mások tudnak ott főzni, akkor talán nekem is sikerülhet. Ez a kaland végül egy jó emlék lett az életemben, olyan embereket ismertem meg, akikkel azóta heti-havi kapcsolatban vagyok.

A hobbim inkább a horgászat és az utazás, valamint a barátaimmal való időtöltés. Amikor tehetjük, Zitával rengeteget utazunk, főleg Európán belül. Imádjuk a gasztronómiát, talán azt is mondhatom, hogy elsősorban ezért utazunk. Az elsődleges úticél azonban mindig a Balaton, a horgászat vagy a vitorlázás. Ha a víz az ember közelében van, akkor nagy baj nem lehet.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa, főleg a vállalkozói lét hallgató szemmel nézve azonban ijesztő és bizonytalanságokkal teli. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minden lehetőséget ragadjanak meg. Az előrelépéshez mindig a döntések a legfontosabbak, ezeket nem érdemes halogatni még akkor sem, ha végül esetleg rövid távon nem alakulnak jól a dolgok. A rossz döntésekből is sokat lehet tanulni, nem szabad az állóvízben topogni, dönteni, lépni kell és menni kell előre. A munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, ahogyan Gaál tanár úr szokta mondani, “ha valamibe belerakja az ember a kilométert, az biztosan meg fog térülni”.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Interjú öregdiákunkkal, Karády Edittel

Karády Edit egy alapszakos diplomával és több éves munkatapasztalattal a háta mögött döntött úgy, hogy visszaül az iskolapadba. Budapesten dolgozott, mégis a Pannon Egyetemet választotta a mesterdiplomájának megszerzéséhez, ma pedig a Prohuman 2004 Kft. régióvezetőjeként dolgozik.

– Kérlek, mesélj egy kicsit az alapszakos éveidről! Hol szerezted a BSc-s diplomádat és hol dolgoztál, mielőtt a Pannonra jöttél tanulni?

– Az alapképzést az Általános Vállalkozási Főiskola Vállalkozásszervező-közgazdász szakján, Európai integrációs szakirányon végeztem, 2007-ben kaptam kézhez a diplomámat. A tanulmányaim alatt kezdtem el dolgozni előbb egy brit, majd egy szlovák tulajdonú B2B rendezvények értékesítésével foglalkozó cégnél értékesítés és üzletfejlesztés területen. Ez utóbbi vállalatnál töltöttem a karrierem első öt évét, a ranglétrán pedig középvezetői szintig sikerült eljutnom.

Ezt követően a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban és háttérintézményeiben dolgoztam projektmenedzserként, ahol hazai és uniós projektekben vettem részt; majd visszatérve a versenyszférába a Bank of Georgia Holding magyarországi leányvállalatánál az üzletfejlesztés és HR területeket vezettem.

A munkám során előszeretettel dolgoztam diákokkal, és amikor láttam, hogy milyen profin összeegyeztetik a tanulmányaikat a munkával, nekem is megjött a kedvem a tanuláshoz.

– Az időd nagy részét ezek szerint Budapesten töltötted. Hogyhogy mégis Veszprémbe, a Pannon Egyetemre jöttél tanulni? Hol helyezkedtél el a diploma megszerzését követően?

– Akkoriban kétlaki életet éltem: Budapest és Balatonfüred között ingáztam. A barátaim közül sokan végeztek a Pannonon és csupa jót hallottam tőlük az egyetemről. A végső döntést elég hirtelen hoztam meg: 2016 egyik péntekén megnéztem a képzéslistát, majd rögtön be is adtam a jelentkezésemet a Vezetés-szervezés mesterszakra úgy, hogy a határidő vasárnap éjfél volt. Kicsit a véletlenre bíztam a dolgot, nem is jelentkeztem máshova; a felvételi elbeszélgetés után pedig kaptam az értesítést, hogy szeretettel várnak az egyetemen.

Keresztfélévben jelentkeztem, és levelezőn végeztem a képzést 2016-2018 között Emberi erőforrás menedzsment szakirányon, mindeközben pedig Budapesten dolgoztam. Kalandos évek voltak ugyan, de úgy gondolom, hogy jó döntést hoztam.

A karrierem következő állomása az IBM volt, ahol globális dokumentumkezelési és GDPR projekteken dolgoztam projektmenedzserként. Innen vadászott le a következő munkahelyem: egy nemzetközi nyelvi szolgáltatásokkal foglalkozó cégcsoport magyarországi leányvállalatának lettem az ügyvezetője, ahol funkcionális felelősséggel rendelkeztem az értékesítés és üzletfejlesztés területe felett, majd úgy alakult, hogy a HR funkcionális terület vezetése is hozzám került.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Január óta az ország piacvezető HR-szolgáltatójánál, a Prohuman-nál dolgozom régióvezetőként: Veszprém, Fejér és Komárom-Esztergom megyékért felelek.

A Prohuman cégcsoport szinten a HR szolgáltatások teljes spektrumát lefedi: munkaerőkölcsönzés és -közvetítés, diákmunka, nyugdíjas foglalkoztatás, megváltozott munkaképességű dolgozók toborzása, outsourcing tevékenységek, cafeteria és bérszámfejtés, külföldi munkavállalók foglalkoztatása, és júniusban indítottuk el új üzletágunkat: a Prohuman Facility Management-et. A cégünk május elején stratégiai együttműködési megállapodást kötött a kormánnyal, miszerint a szakképzési rendszer korszerűsítése mellett a szabályozási kérdések előkészítésben is segítséget nyújtunk; közreműködünk abban, hogy a lehető legkevesebb munkahely szűnjön meg Magyarországon, és hogy minél több munkaadó és befektetés érkezzen külföldről. Az együttműködés lehetőséget ad számunkra, hogy a munkaerőkölcsönzést mint iparágat képviseljük.

– Ezek szerint elég elfoglalt vagy. Hogyan kapcsolódsz ki, mit csinálsz szívesen a szabadidődben?

– Amióta visszaköltöztem Balatonfüredre full-time élvezhetem a Balaton parti életet. Kettő menhelyi kutyám van, akiket imádok. A karantén váratlan hozadékaként belevágtam a kertészkedésbe: magról ültettem salátaféléket és először furcsának hatott, hogy – amíg a szellemi munka eredménye nem kézzelfogható – ennek van látható eredménye. Továbbá minden nap fél órát jógázom, sokat olvasok, a nyelvtudásom szinten tartására pedig eredeti, angol nyelven nézem a filmeket és a sorozatokat. Mindemellett igyekszem folyamatosan képezni magam: érdekel az online marketing és jelenleg a Hubspot CRM rendszerével kapcsolatos online oktatásban veszek részt, ami egy teljesen ingyenes, de annál hasznosabb tanfolyam.

– Mesélj kicsit arról, hogyan kerültél kapcsolatba az Alumni programmal!

– A kezdetektől jelen vagyok. Dr. Gyurácz-Németh Petrától kaptam egy e-mailt, hogy indul az egyetem Alumni programja és sok szeretettel várnak az első foglalkozáson. Habár rettenetesen meleg volt azon a délutánon, az előadás nagyon tetszett: a szervezés, a lebonyolítás, maga a téma és az is, ahogy az előadó igyekezett bevonni a közönséget. Az első rendezvény(ek) alkalmával lehetett kontaktokat megadni, így szerveztem be pár barátomat az Alumni csoportba.

– Miért érdemes Alumni tagnak lenni?

– Annak idején kicsit szomorú voltam, amikor befejeztem a képzést és megkaptam a diplomámat, hiszen a csoporttársakkal – bár igyekeztünk tartani a kapcsolatot – szétszéledtünk, nem volt „okunk” találkozni az egyetem falain belül. Emiatt aztán nagyon örültem ennek a lehetőségnek és úgy gondolom, hogy szuper dolog időről-időre összejönni és baráti környezetben beszélgetni az öregdiákokkal egy-egy mindannyiunkat érintő témáról.

Az Alumnit nagyon jó networking lehetőségnek tartom, nem csak személyes, hanem üzleti szempontból is, hiszen ahhoz, hogy egy üzlet meg tudjon születni bizalomra van szükség, emiatt pedig nagyon sokat számítanak az emberi kapcsolatok. Az Alumni kör ráadásul folyamatosan bővül, ami lehetőséget ad arra, hogy bővítsük ismerőseink és ismereteink körét.

– Mesélj a Pannonon eltöltött éveidről! Milyen élmények maradtak emlékezetesek?

– Levelezőn végeztem a mesterképzést és szerintem bátran mondhatom, hogy összehoztak minket az együtt töltött szombatok. Sok új ismerőst és barátot szereztem és nagyon élveztem, hogy fiatalok között vagyok: teljesen máshogy tekintettünk a dolgokra, érdekes ötleteink voltak és mivel sokan dolgoztunk, így képesek voltunk megosztani a tapasztalatainkat is egymással.

Voltak azért kalandos események is: például az egyik vizsganapomra sikerült négy vizsgát felvennem. Úgy voltam vele, hogy amit lehet, megpróbálok letudni még karácsony előtt, ráadásul elég sok munkám is volt az azt követő időszakra. Végül aztán minden vizsgám sikerült.

A következő is egy érdekes történet: új munkahelyen, új pozícióban kezdtem dolgozni és egy nagyon fontos ügyfelet vártunk külföldről. Egyetlen egy nap felelt meg neki a megbeszélésre Budapesten, a záróvizsgám napja, ami ráadásul Veszprémben volt. Mit lehetett tenni: megkértem a vizsgabizottságot, hogy vegyenek előre; nyolc előtt húztam ki a tételt; a tíz perces felelés 45 percig húzódott; az eredményt pedig már nem tudtam megvárni. Budapestre visszaérkezve az iroda sarkánál találkoztunk a nagyfőnökkel, sikeresen átvettük tőle a projektet, és akkor kaptam az SMS-t Dr. Obermayer Nóra tanárnőtől – aki a témavezetőm volt – hogy sikerült a záróvizsgám, amikor elköszöntünk egymástól. Nagyon örültem neki, és az egész napos rohanás és hatalmas stressz után délután négykor hazaérve lefeküdtem, és egészen másnap reggelig aludtam – kettő pálinka elfogyasztása után. Az ügyféllel azóta is nagyon jó kapcsolatot ápolunk.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

Használják ki a diákéveket, ne siettessék az időt, lépjenek ki a komfortzónájukból és szórakozzanak sokat. Koncentráljanak az elsajátított anyag gyakorlati alkalmazására és próbáljanak meg diákmunkát végezni a tanulmányaik alatt, így egyrészt értékes gyakorlati tapasztalatra tehetnek szert, másrészt nem fognak azon aggódni, hogy mihez kezdjenek a diploma megszerzése után.

Tapasztalatom szerint a Pannon Egyetemen oktató tanárok valóban életre nevelik a hallgatókat, a tantervekből viszont hiányolom az értékesítéssel kapcsolatos tárgyakat, erről nemigazán kapnak információt a diákok. Az értékesítői állásokra sokszor minden tapasztalat nélkül veszik fel a munkavállalókat, akiket aztán saját zsebből képeznek ki a cégek. Azt hiszem, hogy nem csak én örülnék annak, ha ezen a területen változások következnének be, hiszen senki sem születik „értékesítői vénával”, az alapokat tanulni és tanítani lehet, ez pedig sokat adna a hallgatók kompetenciáihoz, és biztos vagyok benne, hogy a munkaadók is hálásak lennének.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– A Pannon Egyetem tele van szuper oktatókkal, a Gazdaságtudományi Kar minden képzése gyakorlatias, fantasztikus a közösség, és ahogy azt a saját tapasztalatom is mutatja, nem csak nappali tanrendes képzésen lehet élvezni az egyetemista létet.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Merj bátrabb lenni a környezetednél – Interjú öregdiákunkkal, Gyenes Ákossal

Az Alumni interjúsorozat e heti vendége Gyenes Ákos, akit a turizmus területén tevékenykedőknek biztosan nem kell bemutatni. Ákos egyike volt azoknak, akik elsőként végeztek idegenforgalmi és szálloda szakon nálunk, azóta pedig széleskörű szakmai tapasztalatra tett szert a turizmus területén. Jelenleg a BookDirect mozgalom éllovasaként a RESnWEB szakmai vezetői székéből segíti a hazai szállodák online értékesítési folyamatait.

– Ha jól tudom az elsők között végeztél idegenforgalmi és szálloda szakon Veszprémben. Miért pont ide jelentkeztél?

– Eredetileg székesfehérvári vagyok, szoktam is mondani, hogy a Királyok városából a Királynék városában kötöttem ki. A középiskola után olyan felsőoktatási intézményt kerestem, ami Székesfehérvárhoz közel van, de Budapestre nem akartam járni. Szerencsére nem bántam meg, hogy Veszprémet választottam, hiszen szoros barátságok alakultak ki az itteni hallgatótársaimmal. Ugyan bejárós voltam, de egy DC buli után sosem okozott problémát, hogy hol aludjak.

A turizmus iránt egyébként nem voltak családi előképeim, mindkét szülőm mérnök. Már a középiskola alatt kiderült, hogy szeretem az idegennyelveket, így nem lett volna jó döntés nekem is a matematika felé fordulni. Emellett mindig is szívesen foglalkoztam emberekkel és nem szerettem volna beülni egy számítógép elé egész napra.

– Mit csináltál a diploma megszerzését követően? Milyen szakmai tapasztalatokra tettél szert ezekben az években?

– Mint minden turizmusos hallgató, én is szívesen néztem a nagy szállodákat, szakmai gyakorlatomat pedig a margit-szigeti szállodáknál töltöttem. A Grand Hotelnek és a Thermal Hotelnek közös értékesítése volt, ott voltam gyakornok. Akkoriban még az értékesítés máshogy ment, a postás által reggel 9-kor hozott levélkupacban voltak a vendégek ajánlatkérései és a foglalási visszaigazolásai. Így utólag visszatekintve elég éles a kontraszt, sokat változott a világ 20 év alatt.

A gyakornoki idő végeztével Székesfehérváron éppen folyamatban volt a Novotel hotel megnyitása. Gondoltam egyet, kisétáltam az építkezésre, megnéztem az építtetőt, majd írtam egy motivációs levelet nekik (Pannonia Hotels), melyben kifejtettem, hogy szívesen dolgoznék a szállodában az értékesítésen. Én voltam az első jelentkező és asszisztensi feladatot kaptam a pre-opening időszakára. Azt is megbeszéltük, hogy a nyitás után majd kapok egy konkrét pozíciót is. Végül recepciós lettem, és mivel nekem volt a legtöbb tapasztalatom, és engem ismertek a legjobban, megkértek, hogy legyek én a vezető. Még a nyitás előtt tréningekre küldtek Budapestre, hogy minél jobban megismerjem a recepció világát.

Sajnálatos módon a nyitás előtti utolsó néhány hétben történt a szeptember 11-ei terrortámadás, ami a szálloda nyitására is rányomta a bélyegét. Utazási stopot rendeltek el, és mivel mi főként üzleti vendégeket vártunk, elég érdekesre sikeredett a szálloda indulása. Később szerencsére beindult a működés, 4*-os szállodaként hiánypótlóak voltunk a városban, sok volt a külföldi vendégünk.

2,5 évet töltöttem el ott, amikor jött egy jó lehetőség, és kikerültem egy londoni Novotel szállodába. Az addigi 96 szoba helyett 630-as méretre váltottam, a korábbi 40 be- és kijelentkeztetés helyett 400-500 check in és out lett a mindennapos. 2 évig dolgoztam itt, még jobban megismertem a strandardeket. A külföldi tapasztalat során sokat tanultam, a kollégákkal pedig olyan barátságba kerültem, melyek a mai napig tartanak. 2 év után azonban elvonási tüneteim lettek, rájöttem, hogy engem nem szabad elvinni a Balatontól, így hazajöttem. Már 33 éve versenyszerűen vitorlázom, fontos nekem a tó.

A hazaérkezésem után egy Ibis szállodában helyezkedtem el igazgatóhelyettesként és egyben front office managerként. Ezt a lehetőséget a londoni munkának köszönhettem, hiszen az akkori igazgató kifejezetten olyan embert keresett, aki dolgozott már külföldön. Ezt követően a Sofitel távozó front office vezetőjének helyére kerültem, amihez szintén a nemzetközi tapasztalom segített hozzá.

Később egy olyan ember került a szálloda igazgatói székébe, akivel már Londonban is együtt dolgoztam. Neki köszönhetem, hogy ma itt ülünk, mert ő indított el a revenue management területén. Akkoriban, 2007-ben ez még gyerekcipőben járt, de ő kitalálta, hogy a szálloda jelentkezzen be egy revenue management szoftver tesztelésre. Engem akart revenue managernek, így mindenféle tréningre elküldött. Ehhez hozzátartozott az e-commerce is, így ismerkedtem meg az online értékesítés világával.

2 év után szerettem volna visszatérni az üzemeltetésbe, de az igazgató időközben távozott. A balatonalmádi Ramadában pedig épp megüresedett a szállodaigazgatói pozíció, melyre be is adtam a jelentkezésem. A tulajdonos nagy vitorlázó volt, így amikor megtudta, hogy én is ezt a sportot űzöm és még nemzetközi tapasztalom is van, nem volt kérdés, hogy kit választ.

2008 után a válság a vidéki szállodákba is begyűrűzött, aminek a hatására rájöttem, hogy nem dolgozhatok a végtelenségig az üzemeltetésben. Inkább a revenue management és az e-commerce felé kezdtem kacsintgatni.

– Gondolom ezután fogant meg benned a saját vállalkozás gondolata. Hogy történt ez pontosan?

– Az almádi szállodának nem volt saját foglalórendszere, mert független szálloda voltunk. Egy volt hallgatótársam segítségével kerültem kapcsolatba Gál Zoltánnal, akinek egy egyszemélyes informatikai vállalkozása volt. Megkértem, hogy segítsen a szállodának létrehozni egy új weboldalt és egy olyan rendszert, amivel a foglalások egyszerűbben visszaigazolhatóak. Ekkor készült el a RESnWEB 1.0, melyet a Ramada kezdett el használni először.

Amikor végleg meguntam az üzemeltetést 2010-ben, adta magát, hogy komolyabban is elkezdjek ezzel foglalkozni. Ezzel egyidőben egy barátom felkért, hogy tartsak néhány szakmai tréninget szállodai szakembereknek. Ezeket a felkéréséket addig rendszerint visszautasítottam, de miután kiléptem a szálloda kötelékéből, úgy éreztem, hogy szívesen foglalkoznék ilyen feladatokkal is.

A kezdetben egy fős programozó cég mára 10 fősre duzzadt, Magyarország piacvezető foglalási rendszere lettünk a vidéki piacon. A sikerünk titka talán az, hogy nemcsak egy informatikai szoftvert nyújtunk a partnereinknek, hanem szakami tanácsadással is segítjük a munkájukat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden értékesítési kérdésben a szállodák segítségére legyünk. 2016 óta évente szervezünk egy BookDirect MeetUp rendezvényt, ami egy olyan egynapos konferencia, ahol olyan témákban hívunk meg előadókat, melyek a direkt értékesítés hatékonysága szempontjából nélkülözhetetlenek. Mi a foglalási rendszerünkkel csak az online foglalási folyamat végén vagyunk jelen, de igyekszünk az előttünk lévő döntéseket, folyamatokat szakmailag is megtámogatni. Ezért pedig nagyon hálásak a szállodák.

– Elég ismert név vagy a turizmus szakmában. Mi a sikered titka?

– Sosem elégedtem meg azzal, ami volt, vagy ami akkor éppen jónak tűnt. Ha így tettem volna, akkor valószínűleg egy budapesti szállodában kötöttem volna ki, és a mai napig recepciós lennék.

Mindig ki mertem lépni a komfortzónámból, még akkor is, ha az akkori kollégáim hajmeresztőnek érezték a cselekedeteimet. Amikor kimentem Londonba dolgozni 2003-ban még nem volt ilyen egyszerű a helyzet, a lakhatás és a szükséges adminisztráció elintézése az akkori munkatársaim számára például túl bonyolultnak tűnt. Ugyanilyen 180 fokos fordulat volt, amikor a front office-t otthagyva a revenue management területén kezdtem el dolgozni.

Utólag belegondolva azonban ezek voltak a helyes döntések. Merni kell egy kicsit bátrabbnak lenni a környezetünknél. Amikor elindult a RESnWEB a vidéki szállodák még nem értették a direkt online foglalási rendszerek lényegét. Legtöbbször el kellett magyarázni az akkori tulajdonosoknak, igazgatóknak vagy értékesítőknek, hogy ez milyen előnyökkel jár a számukra. Szerencsére sosem kellett hideghívásos módszerrel új ügyfeleket szereznünk, a rendszeres tréningeknek és tanácsadásoknak köszönhetően sok szállodával, potenciális új partnerrel kerültem hétről-hétre kapcsolatba. A tréningek során felnyitottam a kollégák szemét, hogy lehet ezt másképp, jövedelmezőbb módon is csinálni, így az egynapos képzések után sokan érdeklődtek és kértek konzultációt tőlünk. A mai napig sok szállodánál vagyok konzultációs tanácsadó, havonta összeülünk és megbeszéljük a szakmai kérdéseiket. Az így kiépített kapcsolatrendszernek köszönhetően nagy piaci rálátásunk van.

– Az Alumni program nem ismeretlen számodra. Mennyire érzed hasznosnak ezt a kezdeményezést? Milyen előnyökkel jár a tagság?

– Őszintén szólva még nem voltam ilyen rendezvényen, de már hallottam a program jó híréről. Szerintem a kapcsolati tőke nélkülözhetetlen a szakmai boldoguláshoz, így mindenképp érdemes ebben részt venni.

Szokták mondani, hogy a legjobb üzletek a golfpályán köttetnek. Én is úgy gondolom, hogy a helyszín nem számít, ha azonos érdeklődési körű emberek találkoznak egymással, mindig jó lehetőség nyílik a tapasztalatcserére és az esetleges üzletkötésre. Ez a kezdeményezés egyfajta előszobája lehet a hosszú távú üzleti alapú kapcsolatoknak, vagy akár az egymás felé irányuló önkéntes segítséggyújtásnak.

Egyébként is úgy gondolom, hogy az ilyen informális beszélgetések, találkozások nagyon fontosak, hiszen nem elég a saját szakmánkhoz jól érteni, a kapcsolatépítés képessége is nélkülözhetetlen a boldoguláshoz.

– Mivel engeded ki a fáradt gőzt? Hogyan töltöd a szabadidőd?

– Versenyszerűen vitorlázom, tavasztól őszig űzöm ezt a sportot. Emellett squasholni is járok, de alapvetően is nyitott vagyok a sportok iránt. Szabadidőmben szívesen utazom, így Magyarországot és a környező országokat is bejártam már.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A mai napig nagyon jó döntésnek tartom, hogy a Pannon Egyetemet választottam – Interjú öregdiákunkkal, Nagy Ádámmal

Az Alumni interjúsorozat következő alanya Nagy Ádám, aki az egyetemen töltött évei során kettő képzésben is részt vett, jelenleg pedig Veszprém egyik legismertebb szállodájának Sales & Marketing menedzsereként dolgozik.

– Milyen szakot/szakokat végzett a Pannonon? Ezt követően hol helyezkedett el?

– 2007-ben végeztem idegenforgalmi szakmenedzserként a Pannon Egyetemen, ezt követően pedig Turizmus-vendéglátás alapszakon folytattam a tanulmányaimat, ahol aztán szállodaszervezés szakirányra szakosodtam és végül 2013-ban vettem át a diplomámat.

A tanulmányaim befejezése után a Forest Hills Hotel & Golf szálloda golf klub és szállodai recepciós pozícióját nyertem el, ezután pedig a Front Office menedzseri feladatait láttam el. Ezt követően ugyanitt, további három évig szállodavezetőként dolgoztam. Az itt eltöltött évek során rengeteget fejlődtem szakmailag, és sokat tanultam mind a vendégekkel, mind pedig a kollégákkal való kommunikációról és kooperációról. Az évek során több területen gyarapíthattam a szakmai ismereteimet, valamint kipróbálhattam magam olyan helyzetek megoldásában és kezelésében is, amelyek speciális tudást és képzettséget igényeltek – ehhez pedig a legtöbb esetben segítséget is kaptam.

Annak idején számítástechnika szakos gimnáziumban végeztem, emiatt pedig az informatika világa sem áll tőlem messze; a szállodai értékesítés és marketing nagy része pedig online formában történik, így igyekeztem főként erre a területre összpontosítva fejleszteni magam a mindennapok során.

– Mivel foglalkozik jelenleg? Milyen érdekességeket emelne ki a munkájával kapcsolatban?

– Jelenleg a veszprémi Betekints Wellness és Konferencia Hotel Sales & Marketing vezetői pozíciójában dolgozom immáron kettő és fél éve. Kis szálloda révén a munkaköröm szerteágazó feladatokat foglal magába és aktív részvételt követel meg tőlem minden területen: az éttermi alapanyag-gazdálkodástól kezdve, az értékesítési- és marketingtevékenységeken át a pályázatírásig.

Érdekességként kiemelném, hogy mindkettő említett szálloda esetében rendszerszinten, az alapoktól kellett felépíteni, esetlegesen újraértelmezni a modern értékesítési- és marketingtevékenységek végzéséhez szükséges feltételeket, ami izgalmas kihívásnak bizonyult.

Főállásom mellett saját vállalkozásomban is dolgozom: honlapkészítéssel, webáruház tervezéssel és online marketinggel foglalkozom. Partnereim nagy része nem a turisztikai szektor résztvevője, így ez is egy izgalmas feladat, hiszen lehetőségem nyílik egyéb, szolgáltató és termelő tevékenységet végző vállalatok működésébe betekinteni, ami pedig meglehetősen eltérő gondolkodásmódot és másfajta módszerek alkalmazását követeli meg tőlem.

– Hogyan került kapcsolatba az Alumni programmal? Miért érdemes tagnak lenni, mit vár a programtól a jövőben?

– Az Alumni programra és az általa nyújtott lehetőségekre Dr. Gyurácz-Németh Petra hívta fel a figyelmemet, bár már ezt megelőzően is hallottam róla.

A turisztikai szektort a vírus által előidézett vészhelyzet finoman fogalmazva érzékenyen érintette, az így kialakult helyzet miatt pedig sajnos nem volt lehetőségem az első virtuális Alumni délutánon részt venni.

Visszatekintve azonban az elmúlt rendezvények programjaira, úgy gondolom, hogy egy szükséges és hiánypótló kezdeményezésről beszélhetünk, amely a kapcsolatépítésen túl lehetővé teszi hasznos gyakorlati és elméleti kérdések megvitatását is a tagok között, valamint lehetőséget ad az öregdiákoknak az egyetemhez és a hallgatótársaikhoz való kötődés fenntartására, és a kötelék megerősítésére is.

Reményeim szerint a jövőben lehetőségem lesz aktívan is részt venni a csoport működésében.

– Milyen élményekre emlékszik vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A nagybetűs élet előszobájában egy furcsa, újfajta érzés ragadt meg bennem: az a bizonyos szabadságérzet, ami úgy gondolom, hogy minden újdonsült hallgató első, meghatározó élménye a középiskola vagy a gimnázium padjaiból kikerülve. Ez az, ami aztán jobb esetben megnövekedett felelősségérzettel is párosul.

Összességében elmondhatom, hogy a tanórák során és azokon kívül is rengeteg élménnyel gazdagodtam, hiszen az egyetem és maga Veszprém városa is bőven kínál lehetőséget a kikapcsolódásra.

A szállodaszervezés szakirány elvégzését tűztem ki célul, így természetesen Petra órái voltak a legérdekesebbek; pályakezdőként pedig még az is előfordult velem, hogy elő kellett vennem az egyetemi jegyzeteimet – természetesen csak megerősítésnek…

A szabadidős tevékenységek közül a Veszprémi Egyetemi Napok hete minden alkalommal különleges hangulatban telt, a hallgatótársaimmal mindig nagyon jól szórakoztunk a rendezvényen. Meghatározó volt még a Testnevelés Tanszék által szervezett gyakorlati tárgyak órái közül is néhány: mosolyogva gondolok vissza például a balatoni kerékpártúrákra és itt szerettem meg a röplabdát is.

A diplomaátadó pedig – mint mindenkinek – csak a pont volt arra a bizonyos i-re.

– Milyen tanácsa lenne a mostani hallgatók számára?

– Azt tanácsolnám, hogy legyenek nyitottak az újdonságok befogadására és járjanak nyitott szemmel a világban.

Emellett fontosnak tartom, hogy a tanulmányaik mellett folyamatosan készüljenek a munkaerőpiaci belépésre és a munkavállalásra is. Habár a legtöbb vállalat sajnálatos módon irreális munkatapasztalatot vár el az új munkavállalóitól, a helytállást nagyban megkönnyítheti, ha a hallgatók a nyári szünetek alkalmával vagy a szorgalmi időszak alatt hetente pár napot szakmailag releváns vállalatoknál, releváns pozícióban töltenek el gyakornokként.

Továbbá még azt javasolnám, hogy ha van olyan témakör, ami kifejezetten érdekli őket, akkor próbálják meg minél jobban beleásni magukat annak gyakorlati alkalmazásába, hiszen bármilyen plusz tapasztalat sokat dob egy pályakezdő önéletrajzán.

És bár tudom, hogy ez a legnehezebb pont, mégis úgy gondolom, hogy a kapcsolatépítés is rendkívül fontos, hiszen egy jó kapcsolat sokat segíthet az ember céljainak (gyorsabb) elérésében.

Egy olyan világban, amely nem csak hétről-hétre, hanem napról-napra is változik, véleményem szerint ezek a kulcsai a boldogulásnak – akkor is, ha ezek a lépések néha nagy mennyiségű energia- és időbefektetést igényelnek.

– Miért ajánlaná a Pannon Egyetemet másoknak?

– Úgy gondolom, hogy a Pannon Egyetemen az oktatás színvonala felveszi a versenyt a sok esetben „túlhypeolt” intézményekével, amelyet a munkám során hozzám került gyakornokok és frissen végzett, újonnan érkezett kollégák esetei is alátámasztanak.

A tanszékeken és a karokon egyaránt bizalmas és „családias” a hangulat, a hallgatóknak pedig emiatt lehetőségük nyílik bensőséges kapcsolatot kialakítani az oktatókkal.

A város szép, a Balaton a szomszédban és Budapest is csak másfél órára van, emellett pedig rengeteg program várja az érdeklődőket az év minden szakaszában.

A mai napig nagyon jó döntésnek tartom, hogy a Pannon Egyetemet választottam.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

<<<

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.