Alumni interjúalanyunk ezúttal Bártfay Erika, aki jelenleg Intercompany & Export Project Manager, a Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt.-nél. Ahhoz, hogy idáig eljusson hosszú utat járt be, karrierje alakulását pedig nagymértékben meghatározta egy 14 évesen meghozott döntése. Szakmai életújtáról és tapasztalatairól beszélgettünk vele.
– Mit érdemes tudni Önről? Honnan és hogyan indult a karrierje?
– Elég kalandos utat jártam be, amíg elértem oda, ahol most tartok. Utólag visszagondolva szakmai pályafutásom egyik meghatározó mérföldköve a középiskolás éveimhez köthető. A Sárospataki Református Kollégiumba jártam angol nyelvi tagozatra, ahol második nyelvnek a latin és a francia közül választhattam. Én az utóbbi mellett tettem le a voksom és azt hiszem, hogy ez a 14 éves koromban meghozott döntésem nagymértékben hozzájárult a szakmai pályámhoz.
Nagyon megszerettem a francia nyelvet, és a középiskola után is ezen a vonalon indultam el. Francia-földrajz szakon tanultam Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (mai Nyíregyházi Egyetem egyik elődje). Ez a döntésem akkoriban igen jónak tűnt, hiszen mivel az adott évfolyamban én voltam az egyetlen, aki ilyen párosításban tanult, sok lehetőség nyílt meg előttem. Francia szakosként például nem voltak olyan elérhetetlenek az ösztöndíjak sem. Socrates ösztöndíjjal töltöttem el egy félévet Brüsszelben egy fordító-tolmács képzésen, Comenius ösztöndíjasként pedig egy flamand intézménynél is vendégeskedtem. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen olyan tapasztalatokat szerezhettem a külföldön eltöltött hónapok alatt, melyek jó alapot adtak a későbbiekben.
A főiskola élvégzése után tanári szakkal nem volt olyan egyszerű az elhelyezkedés. Úgy gondoltam, hogy jobb esélyeim lennének, ha általános iskola mellett a középiskolában is taníthatnék. Ehhez azonban el kellett végeznem egy kiegészítő képzést is. A Pécsi Tudományegyetem francia nyelv szakos bölcsésztan-hallgatója lettem.
A Pécsett töltött idő alatt beiratkoztam egy francia nyelvű business kurzusra, majd elnyertem a European Voluntary Service ösztöndíját, melynek keretein belül a European Mouvement Belgium non-profit szervezetnél dolgoztam projektmenedzserként.
– Gondolom, ekkor már az egyetem vége felé járhatott. Ebben az irányban indult el a végzést követően is?
– Hazaérkezésem után, Budapesten helyezkedtem el az akkori Pannontej Zrt. és Veszprémtej Zrt. közös központi irodájának lettem a vezetője, valamint tolmács és fordítói feladatokat láttam el. Párhuzamosan befejeztem az egyetemi tanulmányaimat. A felettesem bátorsítására úgy éreztem, hogy a tanári diplomám kevés lesz a szakmai fejlődésemhez, a továbblépéshez, ezért jelentkeztem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar vezetés és szervezés mesterképzésére.
– Ekkor talált rá a Pannon Egyetemre?
– Igen, így történt. A logisztikai és a HR szakirány közül az utóbbira esett a választás, ez állt hozzám közelebb. Már a felvételi elbeszélgetésen is jó benyomást tett rám az egyetem.
A mi évfolyamunk volt az első ezen a képzésen. Az első évet együtt töltöttük, majd specializálódtunk. Humánerőforrás és logisztika közül választhattunk, én természetesen az előbbi irányába indultam. A szakdolgozatomat Dr. Obermayer Nóránál írtam, kompetencia menedzsment területen.
– Ön elég sok felsőoktatási intézmény hallgatója volt már. A többivel összehasonlítva milyen volt Veszprémbe járni?
– A legtöbb tudást, amelyet munkám során is hasznosítani tudok, a Pannon Egyetem adta. Azt gondolom, hogy a tanárképzés területén a Nyíregyházi Egyetem is megfelelő felkészítést nyújtott. Mindenkinek bátran merem ajánlani a Pannont, hiszen a képzés tematikája nagyon jó volt, a tanárok pedig mindig felkészülten érkeztek az órákra.
A mesterkurzust munka mellett, levelező tagozaton végeztem, nem éreztem semmilyen különbséget a nappali és a levelező képzés között, az oktatás ugyanolyan magas szinten folyt. Olyan tudásanyagot, ismeretet kaptunk, amelyet a szakmámban valóban hasznosítani tudtam, tudok a mai napig. A tantárgyak túlnyomó többsége valódi tudást adott.
A mai napig jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, és hálás vagyok az ott megszerzett tudásért, úgy gondolom, megérte elvégezni a képzést.
– Volt esetleg olyan tantárgy vagy tanagyag, aminek az ismerete segítette a mindennapi munkaját is?
– Az egyetem elvégzésével párhuzamosan folyamatosan volt lehetőségem előre lépni a szakmámban. Amiben végül megtaláltam a szakmai kihívást, a projektmenedzseri pozíciót. Ezzel kapcsolatban sokat tanultam Szabó Lajostól, de a mindennapi munkavégzéshez szükséges legújabb szoftverek és programok használatáról is szereztem információt az iskolapadban ülve. Amikor például a vállalatunk az SAP bevezetésébe kezdett, én is hozzá tudtam tenni az ismereteimet, ezzel is segítve a folyamat gördülékenyebb lebonyolítását.
– Ezek szerint az évek alatt sikerült előbbre lépnie és kimozdulnia az asszisztensi szerepkörből. Mivel foglalkozik jelenleg?
– Most Intercompany & Export Project Manager munkakörben dolgozom. A francia anyavállalatunknak az egész világon vannak leányvállalatai, a munkám egyik része pedig a velük való kapcsolattartás és együttműködés. Ezen kívül mivel Európában egyedüliként nálunk, Veszprémben történik a panírozott termékek, főként a sajtok gyártása, ezzel a termékkel kapcsolatban is sok feladatom van, de az exportpiacokért is én felelek. A to Z folyamat minden lépést követem, egészen a piacra jutásig segítem a termékek útját, kapocs szerepet töltök be a piac, a marketing és az üzem között.
– Ilyen széleskörű szakmai tapasztalattal a háta mögött milyen jó tanácsot tudna adni az iskolapadban, vagyis jelen helyzetben a home office-ban otthon ülő hallgatóinknak?
Az üzleti életben az egyik legfontosabb dolog a felkészültség, a magabiztos tudás. Felkészültnek kell lenni minden alkalomra, legyen az egy fontos, stratégia tárgyalás vagy akár egy kollegális, egyeztető megbeszélés. Akkor tudunk tapasztalatokat szerezni, ha merünk őszintén, bátran kérdezni, figyelmesen hallgatni és a jó tanácsot elfogadni. Az újításokra, változásokra nyitottnak lenni!
A motiváltság és a tenni akarás mindig meghozza a gyümölcsét. Aki valóban akar, az előbb-utóbb munkát és felelősséget is fog kapni. Nincs olyan, hogy csettintésre minden megoldódik, érdemes mindenbe energiát fektetni, amiben eredményt akarunk elérni. Nőként pedig talán sokszor ennél még többet is le kell tennünk az asztalra.
– Van nálunk a karon egy Alumni szervezet, ahol a volt diákjaink osztják meg egymással és az egyetemmel szakmai tapasztalataikat. Hallott már Ön erről?
– Igen, hallottam már az Alumni programról. Az egyetem elvégzését követően tagja voltam egy egyetemi Alumni programnak, de azóta annyi minden történt az életemben, hogy ez egy kicsit háttérbe szorult.
Egyébként ezeket a kezdeményezéseket nagyon jó ötletnek tartom. A kapcsolatok mindig jól jönnek és sokat számítanak, ha bármire szüksége van az embernek. Ha például fel kell hívnom egy partnert, sokkal könnyebben megy az együttműködés, ha van valami személyesebb szál a megkeresés mögött.
– A sok munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozik a szabadidejében? Mivel tud igazán kikapcsolódni?
– Nagyon szeretek olvasni és mostanában a festés világában is egyre jobban elmélyülök. Ezeken kívül pedig igyekszem minél több időt eltölteni a szabad levegőn, ha időm engedi szívesen túrázok és kirándulok a családommal és remélem hamarosan az utazásra is lehetőség nyílik.
Az interjút készítette: Kántor Szilvia
