akikre büszkék vagyunk Archives - Oldal 3 a 7-ből - Pannon Egyetem - GTK
mobile menu icon
mobile menu icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
switch icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
PE icon

A szó veszélyes fegyver – Prof. Dr. Görög Mihály jubileumi előadása

A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara számára örömteli esemény, hogy a projektmenedzsment tudomány hazai és nemzetközi szinten is elismert, kiemelkedő alakját, Prof. Dr. Görög Mihály egyetemi tanárt, az MTA doktorát köszönthetjük 70. születésnapja alkalmából.

A jeles napon Görög professzor jubileumi előadást tart az egyetemen, amelyben a szavak erejéről és közgondolkodásra való hatásáról osztja meg gondolatait.

Az előadás címe: A szó veszélyes fegyver

A Gazdaságtudományi Kar régi hagyományokat elevenít fel a jubileumi előadás megszervezése kapcsán. Az előadásra szeretettel várjuk az érdeklődőket.

Időpont: 2021. szeptember 29. (szerda), 14:00 óra

Helyszín: Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar, „A” épület, A/1-es előadóterem (Cím: 8200 Veszprém, Egyetem utca 10.)

 Az előadást a Gazdaságtudományi Kar Facebook csatornáján (https://www.facebook.com/pegtk) élő egyenes adásban közvetítjük, megtisztelve azokat az érdeklődő kollégákat, kutatótársakat, volt diákokat, akik hely-, vagy időbeni korlátozás miatt nem tudnak személyesen megjelenni az eseményen.

 Az előadóról:

Prof. Dr. Görög Mihály a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egyetemi tanára, a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola törzstagja. A projektmenedzsment elismert kutatója, számos hazai és nemzetközi szakkönyv és cikk szerzője; több, a tématerülethez kapcsolódó folyóirat bírálója, valamint doktori és habilitációs cselekmények gyakori elnöke és bírálója. Oktatási tevékenységében maximális elkötelezettséggel és lelkesedéssel adja át tudását, tapasztalatait, formálja a diákok szemléletét itthon és határainkon túl egyaránt.

 

Oktatónk sikere az MLBKT esszépályázatán

Gratulálunk Éles Barna tanár úrnak a Magyar Logisztikai, Beszerzési és Készletezési Társaság (MLBKT) 30 éves évfordulójára kiírt esszépályázatán elért sikereihez!

Tanár úr 3 esszével pályázott, amelyek hamarosan megjelennek a Logisztikai Híradó következő számaiban és az MLBKT honlapján.

Továbbá rendkívül nagy megtiszteltetés, hogy újszerű témafelvetése kapcsán Tanár úr „Tanítanál-e és mit logisztikából az általános és középiskolában – nemzetközi kitekintéssel” c. munkája külön elismerést kapott és a 3 legérdekesebb cikk egyikeként tartja számon a társaság.

Tanár úr az alábbi 3 esszével pályázott:
– Tanítanál-e és mit logisztikából az általános és középiskolában
– Logisztika az oktatásban nemzetközi példákkal
– Mi lesz tartós a háztartások beszerzési szokásainak változásaiból (Tanár úr szerzőtársa ennél a cikknél Dörnyei Otília volt.)

Éles Barna tanár úrnak szívből gratulálunk, munkájához további sok sikert kívánunk.

MTA Publikációs Nívódíjban részesültek kollégáink

Szívből gratulálunk Dr. Hargitai Dávid Máté, Sasné Dr. Grósz Annamária és Dr. Veres Zoltán kollégáinknak, akik a Magyar Tudományos Akadémia Gazdálkodástudományi Bizottság Marketingtudományi Albizottságának Publikációs Nívódíjában részesültek hazai folyóirat kategóriában.

A díjazott publikáció címe: Hagyományos és online tanulási preferenciák a felsőoktatásban – A COVID-járvány kihívásai
A cikk a Statisztikai Szemle 2020. évi 7. számában jelent meg.

A díjat Dr. Neulinger Ágnes, az MTA albizottság elnöke adta át az EMOK konferencián kollégáinknak, akiknek ezúton is gratulálunk, munkájukhoz további sok sikert kívánunk!

Állami kitüntetésben részesült Dr. Balogh Ágnes

Szívből gratulálunk Dr. Balogh Ágnesnek, aki az államalapítás ünnepe alkalmából, több évtizedes, kiemelkedő kutatói-oktatói, illetve tehetséggondozó munkája, valamint a Pannon Egyetem oktatási és akkreditációs rektori biztosaként végzett tevékenysége elismeréseként Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült!

Francia-földrajz szaktól a projektmenedzsment világáig – Interjú öregdiákunkkal, Bártfay Erikával

Alumni interjúalanyunk ezúttal Bártfay Erika, aki jelenleg Intercompany & Export Project Manager, a Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt.-nél. Ahhoz, hogy idáig eljusson hosszú utat járt be, karrierje alakulását pedig nagymértékben meghatározta egy 14 évesen meghozott döntése. Szakmai életújtáról és tapasztalatairól beszélgettünk vele.

– Mit érdemes tudni Önről? Honnan és hogyan indult a karrierje?

– Elég kalandos utat jártam be, amíg elértem oda, ahol most tartok. Utólag visszagondolva szakmai pályafutásom egyik meghatározó mérföldköve a középiskolás éveimhez köthető. A Sárospataki Református Kollégiumba jártam angol nyelvi tagozatra, ahol második nyelvnek a latin és a francia közül választhattam. Én az utóbbi mellett tettem le a voksom és azt hiszem, hogy ez a 14 éves koromban meghozott döntésem nagymértékben hozzájárult a szakmai pályámhoz.

Nagyon megszerettem a francia nyelvet, és a középiskola után is ezen a vonalon indultam el. Francia-földrajz szakon tanultam Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (mai Nyíregyházi Egyetem egyik elődje). Ez a döntésem akkoriban igen jónak tűnt, hiszen mivel az adott évfolyamban én voltam az egyetlen, aki ilyen párosításban tanult, sok lehetőség nyílt meg előttem. Francia szakosként például nem voltak olyan elérhetetlenek az ösztöndíjak sem. Socrates ösztöndíjjal töltöttem el egy félévet Brüsszelben egy fordító-tolmács képzésen, Comenius ösztöndíjasként pedig egy flamand intézménynél is vendégeskedtem. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen olyan tapasztalatokat szerezhettem a külföldön eltöltött hónapok alatt, melyek jó alapot adtak a későbbiekben.

A főiskola élvégzése után tanári szakkal nem volt olyan egyszerű az elhelyezkedés. Úgy gondoltam, hogy jobb esélyeim lennének, ha általános iskola mellett a középiskolában is taníthatnék. Ehhez azonban el kellett végeznem egy kiegészítő képzést is. A Pécsi Tudományegyetem francia nyelv szakos bölcsésztan-hallgatója lettem.

A Pécsett töltött idő alatt beiratkoztam egy francia nyelvű business kurzusra, majd elnyertem a European Voluntary Service ösztöndíját, melynek keretein belül a European Mouvement Belgium non-profit szervezetnél dolgoztam projektmenedzserként.

– Gondolom, ekkor már az egyetem vége felé járhatott. Ebben az irányban indult el a végzést követően is?

– Hazaérkezésem után, Budapesten helyezkedtem el az akkori Pannontej Zrt. és Veszprémtej Zrt. közös központi irodájának lettem a vezetője, valamint tolmács és fordítói feladatokat láttam el.  Párhuzamosan befejeztem az egyetemi tanulmányaimat. A felettesem bátorsítására úgy éreztem, hogy a tanári diplomám kevés lesz a szakmai fejlődésemhez, a továbblépéshez, ezért jelentkeztem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar vezetés és szervezés mesterképzésére.

– Ekkor talált rá a Pannon Egyetemre?

– Igen, így történt. A logisztikai és a HR szakirány közül az utóbbira esett a választás, ez állt hozzám közelebb.  Már a felvételi elbeszélgetésen is jó benyomást tett rám az egyetem.

A mi évfolyamunk volt az első ezen a képzésen. Az első évet együtt töltöttük, majd specializálódtunk. Humánerőforrás és logisztika közül választhattunk, én természetesen az előbbi irányába indultam. A szakdolgozatomat Dr. Obermayer Nóránál írtam, kompetencia menedzsment területen.

– Ön elég sok felsőoktatási intézmény hallgatója volt már. A többivel összehasonlítva milyen volt Veszprémbe járni?

– A legtöbb tudást, amelyet munkám során is hasznosítani tudok, a Pannon Egyetem adta. Azt gondolom, hogy a tanárképzés területén a Nyíregyházi Egyetem is megfelelő felkészítést nyújtott.  Mindenkinek bátran merem ajánlani a Pannont, hiszen a képzés tematikája nagyon jó volt, a tanárok pedig mindig felkészülten érkeztek az órákra.

A mesterkurzust munka mellett, levelező tagozaton végeztem, nem éreztem semmilyen különbséget a nappali és a levelező képzés között, az oktatás ugyanolyan magas szinten folyt. Olyan tudásanyagot, ismeretet kaptunk, amelyet a szakmámban valóban hasznosítani tudtam, tudok a mai napig. A tantárgyak túlnyomó többsége valódi tudást adott.

A mai napig jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, és hálás vagyok az ott megszerzett tudásért, úgy gondolom, megérte elvégezni a képzést.

– Volt esetleg olyan tantárgy vagy tanagyag, aminek az ismerete segítette a mindennapi munkaját is?

– Az egyetem elvégzésével párhuzamosan folyamatosan volt lehetőségem előre lépni a szakmámban. Amiben végül megtaláltam a szakmai kihívást, a projektmenedzseri pozíciót. Ezzel kapcsolatban sokat tanultam Szabó Lajostól, de a mindennapi munkavégzéshez szükséges legújabb szoftverek és programok használatáról is szereztem információt az iskolapadban ülve. Amikor például a vállalatunk az SAP bevezetésébe kezdett, én is hozzá tudtam tenni az ismereteimet, ezzel is segítve a folyamat gördülékenyebb lebonyolítását.

– Ezek szerint az évek alatt sikerült előbbre lépnie és kimozdulnia az asszisztensi szerepkörből. Mivel foglalkozik jelenleg?

– Most Intercompany & Export Project Manager munkakörben dolgozom. A francia anyavállalatunknak az egész világon vannak leányvállalatai, a munkám egyik része pedig a velük való kapcsolattartás és együttműködés. Ezen kívül mivel Európában egyedüliként nálunk, Veszprémben történik a panírozott termékek, főként a sajtok gyártása, ezzel a termékkel kapcsolatban is sok feladatom van, de az exportpiacokért is én felelek. A to Z folyamat minden lépést követem, egészen a piacra jutásig segítem a termékek útját, kapocs szerepet töltök be a piac, a marketing és az üzem között.

– Ilyen széleskörű szakmai tapasztalattal a háta mögött milyen jó tanácsot tudna adni az iskolapadban, vagyis jelen helyzetben a home office-ban otthon ülő hallgatóinknak?

Az üzleti életben az egyik legfontosabb dolog a felkészültség, a magabiztos tudás. Felkészültnek kell lenni minden alkalomra, legyen az egy fontos, stratégia tárgyalás vagy akár egy kollegális, egyeztető megbeszélés. Akkor tudunk tapasztalatokat szerezni, ha merünk őszintén, bátran kérdezni, figyelmesen hallgatni és a jó tanácsot elfogadni. Az újításokra, változásokra nyitottnak lenni!

A motiváltság és a tenni akarás mindig meghozza a gyümölcsét. Aki valóban akar, az előbb-utóbb munkát és felelősséget is fog kapni. Nincs olyan, hogy csettintésre minden megoldódik, érdemes mindenbe energiát fektetni, amiben eredményt akarunk elérni. Nőként pedig talán sokszor ennél még többet is le kell tennünk az asztalra.

– Van nálunk a karon egy Alumni szervezet, ahol a volt diákjaink osztják meg egymással és az egyetemmel szakmai tapasztalataikat. Hallott már Ön erről?

– Igen, hallottam már az Alumni programról. Az egyetem elvégzését követően tagja voltam egy egyetemi Alumni programnak, de azóta annyi minden történt az életemben, hogy ez egy kicsit háttérbe szorult.

Egyébként ezeket a kezdeményezéseket nagyon jó ötletnek tartom. A kapcsolatok mindig jól jönnek és sokat számítanak, ha bármire szüksége van az embernek. Ha például fel kell hívnom egy partnert, sokkal könnyebben megy az együttműködés, ha van valami személyesebb szál a megkeresés mögött.

– A sok munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozik a szabadidejében? Mivel tud igazán kikapcsolódni?

– Nagyon szeretek olvasni és mostanában a festés világában is egyre jobban elmélyülök. Ezeken kívül pedig igyekszem minél több időt eltölteni a szabad levegőn, ha időm engedi szívesen túrázok és kirándulok a családommal és remélem hamarosan az utazásra is lehetőség nyílik.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

Iskolapadból a vezetőképzőbe – Interjú öregdiákunkkal, Kürthy Attilával

Interjúsorozatunk következő alanya Kürthy Attila, akik jelenleg a Tungsram elnök-vezérigazgatói kabinetfőnöke. Az egyetem padjait 1995 és 2000 között koptatta, műszaki menedzser szakon végzett nálunk. Elmondása szerint a Veszprémben töltött évek rendkívül jó alapot adtak a szakmai karrierjéhez, hiszen akkoriban egyedülálló szakmai tudást tudott szerezni tanulmányai során, mely a későbbiekben a GE-hez bekerülve is nagy előnyt adott neki másokhoz képest. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Kérlek, mesélj kicsit az egyetemi tanulmányaidról!

– 1995-2000-ig jártam a Veszprémi Egyetemre műszaki menedzser szakra. Akkoriban ez a szak még újdonságnak számított, amikor jelentkeztem az országban egyedül csak Veszprémben lehetett ilyet tanulni. Ha jól tudom Gaál tanár úr vezetésével nőtte ki magát a szervező vegyészmérnöki szakból és igen nagy sikert aratott szerte az országban. A jelentkezettek nagy részét pedig az vonzotta a legjobban, hogy egyszerre voltak benne gazdasági és mérnöki tárgyak, így nem kellett választani a két karrier között. Én a megalakulás utáni harmadik évfolyamba jártam, egy nagyon összetartó társaság voltunk.

– Ezek szerint akkoriban különösen jó híre volt a Veszprémben végzett műszaki menedzsereknek.

– Így volt, egy történetem is van ezzel kapcsolatban. A végzésemet követően jelentkeztem a GE vezetőképző programjába, ahova nagyon sokan szerettek volna bekerülni. A felvételi több körös volt, még prezentálnunk is kellett. Komoly vezetők előtt adtuk elő a saját magunk által készített anyagainkat, általában a szakdolgozatot. Nagyon jól kijöttek a különbségek a veszprémi és a többi pályázó között, hiszen mi már az egyetem alatt elsajátíthattuk a prezentációs technikákat. Ez akkoriban nem volt jellemző az egyetemi képzésekre. Emlékszem, hogy több tantárgy keretein belül is kellett előadásokat készítenünk, persze akkor még az írásvetítőre készítettük a „diákat”. Ez nagy előnyt adott a többiekkel szemben, amit még a felvételiztetők is megjegyeztek. Nem véletlen, hogy a Veszprémi Egyetem hallgatói felülreprezentáltak voltak a GE vezetőképző programjain, volt, hogy 5-6 Veszprémben végzett is részt vett egyszerre.

A képzés újszerűsége egyébként nagyon sok olyan embert vonzott ide, akik szerettek volna sokoldalúbbak lenni és nyitottak voltak a világ dolgai iránt. Ez és a képzés erőssége pedig abban is megnyilvánult, hogy a végzős társaim milyen sokféle iparágakban tevékenykednek a mai napig. Van, aki az építőiparban találta meg a helyét, mások az elektronikai bérgyártásban, a pénzügyi tanácsadásban vagy a turizmus területén helyezkedtek el.

– Neked miért pont Veszprémre esett a választásod? Téged is a sokszínűség vonzott ide?

– Eredetileg a Műszaki Egyetemre szerettem volna menni, voltam is egy nyílt napjukon. Abban viszont nem voltam biztos, hogy a vegyész- vagy a villamosmérnöki szakok tényleg nekem valók lennének. Szerencsére az egyik osztálytársam rátalált a műszaki menedzser szakra Veszprémben, így oda is ellátogattunk. Nagyon pozitív volt az élmény a képzésről és az egyetemről is, ezért inkább ide jöttem. Nem volt rossz döntés, jobb volt itt egyetemistának lenni, mint egy 2 millió fős nagyvárosban.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre?

– Az első három évben általános oktatás folyt, a 4. és 5. évben viszont már voltak gazdaságtudományi és menedzsment tárgyaink is. Nagyon szerettem például Gaál Zoltán óráit, de az akkor még fiatal doktoranduszok, mint például Szabó Lajos is jó órákat tartott. Ha jól emlékszem a vállalati kultúra tárgy nagyon sok hasznos tudást adott, amit a német cégnél töltött gyakorlatom és a GE vezetőképző során a való életben is meg tudtam tapasztalni.

A cash flow számításra, a számvitelre és az általános menedzsmentre emlékszem még nagyon, ettől mindenki rettegett. Utólag belegondolva ez is nagyon hasznos volt, a mai napig előjönnek az ott tanultak, amikor üzleti tervet készítek elő.

Győrvári tanár úr emlékezetes matek óráira pedig szintén mosolyogva gondolok vissza. Ő úgy szemléltette nekünk a deriválást, mint mikor a fogpasztát kinyomjuk a tubusból, az integrálást pedig mint amikor ezt megpróbáljuk visszatenni. A diplomamunkám a Kibernetikai Tanszéken írtam Szeifert Ferenc tanár úrnál, akitől szintén sokat tanultam.

A tanulás kapcsán egyébként az egyetem már akkor is igyekezett könnyebben megfoghatóvá tenni a száraz tanagyagokat. Élen járt ebben Kovács Zoltán tanár úr, aki a sörjátékkal és az üzleti szimulációs játékával igyekezett nekünk bemutatni az ellátási lánc tanulságait és az üzleti döntések lehetséges következményeit. Ezek akkoriban egyedülállóak voltak az országban.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az az Erasmus ösztöndíj. Akkoriban Magyarországból nem volt könnyű külföldre menni tanulni, de Gaál tanár úr és csapata igyekezett olyan nemzetközi kapcsolatokat építeni, ahova mi hallgatók is mehettünk. Én például Németországban az Anhalti Főiskolán töltöttem el egy kis időt, ami nyelvtanulás és más szempontok miatt is jó tapasztalat volt nekem.

– Mi történt veled a végzés után? Egyből a vezetőképzőbe kerültél?

– Igen, 2000-ben kerültem be oda. A képzés három évig tartott, ami alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Nagy dolognak számított, hogy a képzés keretein belül például az USA-ban is dolgoztam. Ez az időszak szakmailag tényleg nagyon sokat adott.

Ezt követően termelésvezető, majd sorvezető lettem, 2009 és 2012 között pedig a budapesti autólámpagyár igazgatói székébe kerültem. Viszonylag fiatalon sikerült magas pozíciót szereznem, 500-700 ember vezetése tartozott hozzám, de a megelőző évek rendesen felvérteztek, így jól boldogultam ebben a szerepkörben is.

2012 és 2018 között nemzetközi termékmenedzser lettem, ahol a külföldi (pl. USA, Kína, Korea, Brazília) munkatársak munkáját is én felügyeltem. Az autólámpa stratégiáért voltam felelős, de a marketinggel, piackutatással, termékstratégiák meghatározásával kapcsolatos feladataim is voltak. Ez egy döntő időszak volt az életemben, üzletileg sikerült bejárnom a bolygót, Chilétől Japánig szinte mindenhova eljutottam.

– Jelenleg mit dolgozol?

– 2018-ban tulajdonos váltás történt, azóta a fényforrás gyártás Tungsram néven megy tovább. Én jelenleg elnök-vezérigazgatói kabinetfőnök vagyok, a feladatköröm széleskörű. Hozzám tartozik az üzletfejlesztés, az állami kapcsolattartás például a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és ezek háttérszervezeteivel, de a nagyobb céges projektekben is aktív szerepet vállalok. Részt veszek például a cég holdinggá alakulásában is, aminek eredményeként kisebb egységekkel adott tevékenységre (pl. védelmi ipar, egészségügy, légiközlekedés) fókuszálva folyatjuk majd a gyártást. Izgalmas ezeket közelről látni és érdekes azt is megtapasztalni, ahogy a tulajdonos menedzseli a céget.

– Úgy tűnik szakmailag elég színes életet éltél és élsz jelenleg is. Gondolom, néha neked is kell egy kis pihenés. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Rendszeresen teniszezem, csapatbajnokságokban szoktam játszani, OB2 és OB3-as szinten. Ezen kívül a ház körüli munkákba is szeretek belefeledkezni, a fiammal gyakran barkácsolunk otthon.

– Mivel a GTK Alumni programjához kapcsolódva készül ez az interjú, van még egy kötelező kérdésem. Hallottál már az Alumni szervezetről és esetleg tervezed-e a csatlakozást?

– Természetesen hallottam róla és szívesen csatlakoznék is a jövőben. Jelenleg a rendelkezésre álló idő a szűk keresztmetszet ez ügyben. Egyébként én is szívesen találkoznék a régi barátokkal és osztanám meg a saját tapasztalataimat az egyetemi hallgatókkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

„Nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül” – Interjú öregdiákunkkal, Juhász Gáborral

Ez alkalommal Juhász Gáborral, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egykori idegenforgalmi és szálloda szakos hallgatójával beszélgettünk. Gábor sikeres vállalkozó, egyben pedig a Balaton, a turizmus és a hajózás nagy szerelmese.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Szerteágazó az érdeklődési köröm, több dologgal is foglalkozom, több szerepkörben is tevékenykedem. Már 15 éve veszek részt az Aquilo Hotel Panoráma Tihany üzemeltetésében. Kezdetben néhány egyetemi barátommal közösen működtettük a szállodát, 2010 óta viszont én vagyok a hotelt üzemeltető cég egyetlen tulajdonosa. Valójában hiba volna csupán szállodaként hivatkozni az Aquilo Hotel Panorámára, hiszen ez valójában egy olyan komplexum, amely szállodát, kikötőt és strandot is magába foglal.

A szállodaipar mellett az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a testvéremmel közös, hajózással foglalkozó vállalkozásra. Vitorlásokat, motoros hajókat üzemeltetünk és rendezvényeket is szervezünk. Szeretem a hajókat, akár azt is mondhatnám, hogy a hajózás a véremben van, hiszen édesapám tengerész volt.

A harmadik vállalkozásom egy balatonfüredi magánorvosi központ, amely főként fogászattal és szájsebészettel foglalkozik. Közvetve ez is az egyetemi évekhez kötődik, hiszen egy olyan barátom feleségével alapítottuk, akivel az egyetemi evezős csapatban ismerkedtem meg.

Mindezek mellett az elmúlt évtől kezdődően tanácsadói szerepet is vállalok a tihanyi turisztikai desztináció menedzsment szervezetnél. A kollégáimmal a desztináció turisztikai kihívásaira keresünk válaszokat és megoldásokat. Nem titkolt célom, hogy a szállodaipartól kissé eltávolodva a desztinációmenedzsment területén is kipróbáljam magam.

Az ötödik, egyben legfontosabb szerepköröm pedig az apaság, hiszen hamarosan háromgyermekes apuka leszek.

– Hol tanultál, milyen szakon szerezted a diplomádat?

– Az egykori Veszprémi Egyetemen végeztem 2009-ben, idegenforgalmi és szálloda szakon (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.).

– Már az elejétől fogva a turizmus és a szállodai szektor volt a célod, vagy a lehetőségek adtak ilyen irányt a karrierednek?

– Édesanyám negyven évig dolgozott az IBUSZ-nál, így beleszerettem az idegenforgalomba. Már a középiskolás éveim alatt érdeklődni kezdtem a turizmus iránt, utazási kiállításokra jártam édesanyámmal és a kollégáival. A turizmussal kapcsolatos egyetemi képzést is tudatosan, az érdeklődési körömnek megfelelően választottam annak ellenére, hogy a karrierépítés kapcsán akkoriban nem a turizmus volt számomra a legvonzóbb iparág.

Eredetileg édesapám nyomdokaiba lépve tengerész szerettem volna lenni, ő azonban azt kérte tőlem, bárhogyan is döntök, első lépésként mindenképpen szerezzek diplomát. Az egyetemi éveim végére a magyar tengerészet megszűnt, így számomra a magyar tenger, a Balaton maradt, én azt próbálom meghódítani.

A szállodaiparba végül egy véletlen folytán keveredtem. A barátaim és én egy közös kerékpáros turisztikai vállalkozás segítségével kerültünk kapcsolatba a szállodával, amelynek jelenleg is én vagyok az üzemeltetője. Az évek során nagyon megszerettem ezt a munkát, sajátosan pozitív hangulata miatt pedig már nem is tudnám elképzelni magam az Aquilo Hotel Panoráma Tihanytól különböző munkakörnyezetben. Hosszú távra tervezek itt és szerencsére a szálloda tulajdonosa is bizalommal van felém.

– Miért választottad a turizmust, mint pályát, mi az, amit a leginkább szeretsz a jelenlegi munkaköreiddel kapcsolatban?

– A szállodai egy nagyon hektikus és nehéz munka, ráadásul vállalkozóként végzem, így nagyon kockázatos is. Szeretem, hogy a munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba és élményt adhatok számukra.

A hajózás magáért beszél, minden a vízen töltött perc hatalmas élmény, itt is szeretek élményt adni a turistáknak, ez nagyon jó érzés. Tavaly 56 napot hajóztam a Balatonon csak július és augusztus hónapokban, körülbelül 40 naplementét néztem végig a hajóról. Ezt sohasem lehet megunni. A hajózásnak természetesen vannak árnyoldalai is, a hajókat takarítani és szerelni kell, azonban minden viszontagságért kárpótol, hogy a „munkahelyi irodám”, egy, a Balaton közepén ringatózó hajón található.

A desztinációmenedzsmentre szellemi tornaként tekintek. Nagyon szeretem Tihanyt, aktívan részt veszek a félsziget életében, mert úgy vélem, hogy az egy európai szinten is különleges helyszín. Szeretnék hozzájárulni a falu és az egész desztináció további fejlődéséhez. Ez a munka azért is szimpatikus számomra, mert online formában, akár otthonról, vagy a világ másik felén horgonyzó hajóról is végezhető.

Ahogyan már mondtam, a vállalkozói lét rizikóval teli, azonban a szabadság, amit biztosít, megéri a kockázatot. Anno az volt az álmom, hogy a nyári időszakban sokat dolgozva lehetőséget teremtsek arra, hogy a tél folyamán a családom társaságában egy-egy trópusi helyszínen vitorlázhassak. Ezt sikerült elérnem, a gyermekeim pedig ráadásként a Balaton partján, egy gyönyörű, sokszínű környezetben nőhetnek fel.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki több sikeres vállalkozás tulajdonosa legyen?

– Ha valaki szeretne eljutni valahová, talán az a legfontosabb, hogy legyen víziója. Ha az megvan, ki kell tartani mellette akkor is, ha néha egy-egy döntés hibásnak bizonyul. Merni kell kockázatot vállalni, sokan azzal rontják el, hogy a biztosra mennek, mert félnek hibázni, ez azonban helytelen hozzáállás. Kockáztatni kell, mert elegendő, ha tíz próbálkozásból csupán egyetlen bizonyul sikeresnek. Nekem az volt a vízióm, hogy szabad és független legyek, illetve azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. Az évek során több vonzó ajánlatot kaptam budapesti szállodákból, én azonban kitartottam a vízióm mellett. Hoztam jó és rossz döntéseket is, de végül elértem a célomat.

A vállalkozásaim mögött nagyon sok munka áll, az első 10 évben a barátaim áprilistól októberig még hétvégéken sem láttak. Sosem voltam a legjobb tanulók között, nem gondolom, hogy én rendelkezem a legmagasabb szintű szakmai tudással, de merek kockáztatni és olyan döntéseket hozni, amelyek a céljaim felé segítenek.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami leggyakrabban eszedbe jut az egyetemről?

– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, fantasztikus volt egyetemistának lenni. Valójában mindent az egyetemnek köszönhetek, az egyetemi évek alatt sok pozitív irányú változáson mentem keresztül. Az egyetemen a közösségi élet a legfontosabb.

Emlékezetesek és fontosak a baráti és szakmai kapcsolatok, az evezéshez, mint sporthoz fűződő emlékek, valamint a Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) történései és sikerélményei. A mai napig őrzöm a telefonomban az akkori rektortól a Regatta versenyszámainak megnyerését követően kapott sms-t. Külön nekünk, az egyetemi evezős csapatnak szerveztek fogadást, mi pedig nagyon büszkének, különlegesnek és megbecsültnek éreztük magunkat. Az az érzés azóta is emlékezetes, mert persze a munka világában elért sikerek is boldoggá tesznek, de nem adnak ugyanolyan élményt.

Az igazat megvallva nem siettem az egyetemi képzés befejezésével, mert nem akartam elengedni azt a hangulatot, amire az épületek falai között rátaláltam. Erről tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

– Hallottál már a GTK Alumni programjáról? Mi a véleményed róla?

– Igen, egy évvel ezelőtt hallottam róla, Véber Zoltán és dr. Gyurácz-Németh Petra is hívott, hogy veszek részt egy-egy eseményen. Sajnos végül mindig közbejött valamilyen munkaügy, ami miatt nem tudtam részt venni ezeken, de legutóbb kvázi esküt tettem, hogy legközelebb mindenképpen ott leszek. Szeretnék aktív tagja lenni a szervezetnek.

Véleményem szerint a PE-GTK egy olyan alapvető közös pont az ott végzettek számára, amely az üzleti életben is bizalmi kapcsolatot jelent, hiszen megvannak a közös értékek, a kapcsolódási pontok.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A sokszínűsége miatt. Nem skatulyáz be, nem egyetlen irányba terel, hanem lehetőséget ad a nyitott gondolkodásra. Ez a nyitottság a tananyagban és az elméleti háttérben is megvan.

– Feltételezem, hogy egy olyan szakember élete, aki több vállalkozást is irányít, nem csupán játék és mese. A kikapcsolódás azonban sokat segíthet a problémák megoldásában. Neked van valamilyen hobbit? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkáddal?

– Valójában a hajózás a hobbim, de inkább a tengeren, mert oda nem dolgozni megyek, ott nincsenek vendégek. Nagyon szeretném egy vitorláshajó segítségével megismerni a világot, terveim között szerepel, hogy a családom társaságában felkerekedjek és több országban is körülnézzek. A hajózás minden formája kikapcsol, a munkám a hobbim, ez a kedvenc időtöltésem.

A vállalkozásaim szerencsére önjáróvá váltak. Nekem nem maga a pozíció volt a célom, hanem a szabadság. Jelenleg is van egy szállodavezető, aki a szálloda operatív ügyeit intézi. A hajós cégnél is van olyan kollégám, akiben megbízok, aki önállóan el tudja végezni a dolgokat, így egyre több mindent átvesz tőlem. Tudatosan úgy alakítottam, hogy a vállalkozások nélkülem is működőképesek legyenek, már nem én vagyok a fő összekötő láncszem. Ha a vállalkozást úgy képzeljük el, mint egy háromlábú széket, amelynek én vagyok az egyik lába, sohasem hiányozhatok, hiszen a szék eldől, ha nem vagyok jelen. Nekem az a célom, hogy a vállalkozásaim önmagukban megálljanak, nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül.

– A sikeres szakmai életút egyik első lépése az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az egyetemi diákság számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– A legfontosabb, hogy higgyék el, lehetnek sikeresek. Az egyik legfontosabb a magabiztosság. Ehhez természetesen tartalom is kell, de aki diplomát szerez, annak már van valamilyen szakmai tudása. Fontos, hogy elhiggyék, szükség van olyan fiatalokra, akiknek a már sikereket elért emberek át szeretnék adni a stafétát. Tudatosnak és magabiztosnak kell lenni.

A munkaerőpiacon a legnagyobb kereslet a megbízható és becsületes, jó szakmai tudással rendelkező motivált menedzserek iránt mutatkozik. Sokat kell érte dolgozni, de ha valaki ezeket az értékeket magáévá teszi, akkor rengeteg lehetősége lesz.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

A népdalénekes turisztikai szakember – Interjú Kruppa-Jakab Évával

Úgy gondolom, hogy következő interjúalanyunkat nem kell hosszasan bemutatnom, hiszen néhány hónapja még az egyetem padjait koptatta veletek együtt. Kruppa-Jakab Éva neve a veszprémi turizmusban otthonosan mozgók számára sem csenghet ismeretlenül, hiszen több mint 10 éven át dolgozott a veszprémi Tourinform iroda kötelékében, jelenleg pedig az egyetemen segíti az EKF program alakulását. Szakmai életútjáról és tapasztalatairól beszélgettünk most vele.

– Kérlek, mesélj kicsit a tanulmányaidról!

– Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni az alma materem, a Lovassy László Gimnáziumot, ahol angol nyelvi tagozatra jártam. A középiskolás évek alatt nagyon megszerettem az angol nyelvet és ez a mai napig is tart. Az érettségit követően a Pannon Egyetemen folytattam tovább a tanulmányaimat idegenforgalmi és szálloda szakon. Akkoriban ezt a szakot még négy évig tartott elvégezni, amiből nyolc hónapot szakmai gyakorlati helyen kellett eltölteni. Én ezt egy jó dolognak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy aki a turizmusban szeretne elhelyezkedni, annak érdemes jobban elmélyednie a gyakorlati életben.

Egyébként én a gyakorlatom a veszprémi önkormányzat kulturális irodáján töltöttem, de a tanulmányaim alatt belekóstoltam a vendéglátásba is. Több nyáron dolgoztam strandbüfében, ételbárban, illetve recepciósként is kipróbáltam magam a paloznaki Balatontourist Európa Kempingben. Ezeknek köszönhetően nagyon sok tapasztalatot szereztem a turizmus különböző területein és szakmailag is sokat fejlődtem.

– Ezek szerint te mindig is elhivatott voltál a turizmus iránt. Mi történt a végzésed után, hogyan csöppentél bele a nagybetűs életbe?

– A végzésem előtt 2003 márciusában nagy örömömre épp informátort kerestek a veszprémi Tourinform irodába, aminek akkoriban Lőrincz Katalin volt a vezetője. A meghirdetett pozíció elég misztikusan hangzott, de nagyon érdekelt a lehetőség. Szerencsére minden jól ment a felvételi elbeszélgetésen, így 2003 áprilisától hivatalosan is a csapat tagja lettem, nagyszerű kollégák közé kerültem.

Erre a mai napig büszke vagyok és örülök, hogy együtt dolgozhattam Katával, aki az ország egyik legjobb turisztikai szakembere. Katára szakmai példaképként tekintek. Már az egyetemi évek alatt is tartott nekem órákat, amik jó alapot adtak a szakmához, de a gyakorlatban is megtapaszthattam a profizmusát és kiváló vezetői képességeit.

Először a front office-ban tevékenykedtem, majd lassan bekapcsolódtam a back office feladataiba. Nagyon szerettem a turistákkal való közvetlen kapcsolatot, de a háttérmunkákból is kivettem a részem. A feladataim közé tartozott többek között a cikkírás, a nyomtatott hirdetések megfogalmazása és az akkoriban elég divatos újságírói és szakmai study tour-ok szervezése.

Mindeközben a családi vonalam is erősödött, 2006-ban megszületett az első gyermekünk, Gergely. Két otthon töltött év után mentem vissza dolgozni, ahol már nagyon vártak engem. Ezt követően pedig gyorsan fel kellett vennem a fonalat, hiszen a 2009-es TDM-mé (Turisztikai Desztináció Menedzsment) alakulás már a küszöbön állt, aminek az előkészítésében természetesen aktívan részt vettem. A kemény munkánk meghozta gyümölcsét, hiszen 2009. április 1-én Magyarország első bejegyzett TDM szervezete lett a miénk.

Ezt követően az én legfontosabb feladatom a TDM egyik tulajdonosával, a Veszprémi Turisztikai Egyesülettel való kapcsolattartás, valamit az ő kínálatuk hirdetésével kapcsolatos marketingmunkák elvégzése volt. Nagyon jó viszony alakult ki akkor az egyesülettel, aminek egyébként 2018 óta a titkára is vagyok.

2013-ban egy vezetőváltás történt a Tourinform csapatában, Bérczi Beáta került a menedzseri székbe. Ő egy másfajta szemléletet képviselt, de tőle is rengeteget tanultam. Azokban az időben is jól teljesítettünk, mindig kiváló eredményéket értünk el az MTÜ (Magyar Turisztikai Ügynökség) minősítési rendszerében és a rendszeres próbavásárlásokon.

A Tourinform csapatát egészen 2015-ig erősítettem. Akkor már két gyermekes anyuka voltam, hiszen 2009-ben megszületett második fiunk, Ákos. A hétvégézés és az ünnepnapokon való munka azonban nem volt egyszerű a család mellett, ezért, bár nehéz szívvel, de úgy döntöttem, hogy más területen kell elhelyezkednem.

– Mennyire volt nagy a váltás? Hova kerültél ezután?

– A Continental Automotive Hungary Kft. ellátási lánc menedzsment osztályán lettem a területi menedzser asszisztense. Teljesen más világba csöppentem, az 5 fős non-profit szervezet után egy 1000-1500 fős profitorientált multinacionális termelővállalat dolgozója lettem. Boldog voltam, hogy bizalmat szavaztak nekem, de az első három hónap kőkemény munkával telt, minden nap tanulnom kellett.

Nem döntéshozói pozícióban dolgoztam ugyan, de sok területre kellett rálátnom. Nekem kellett foglalkoznom 55 szellemi munkatárs HR-ügyeinek, kiküldetéseinek, irodai beszerzéseinek előkészítésével, miközben az SAP-rendszerrel is megismerkedtem és elláttam a menedzser-asszisztensi feladatokat. Amiben talán a legjobban hasonlított ez a Tourinform-os munkámra, az az volt, hogy itt is különböző forrásokból kellett összeszednem az információt, de itt nem a turistáknak, hanem a vezetői döntések előkészítéséhez.

Sokat tanultam és fejlődtem, sok kedves barátot szereztem az ott töltött időben, de folyamatosan úgy éreztem, hogy tudok én ennél többet is. Ezen kívül nagyon hiányzott a turizmus közege, a személyes találkozások és az, hogy élményt nyújtsak másoknak. Busszal jártam dolgozni és minden reggel, mikor átmentem a Viadukton és láttam a Várat, összeszorult a szívem, annyira hiányzott a korábbi munkám. Ezt orvosolva idegenvezetésbe kezdtem, csoportokat vezettem a városban szabadidőmben.

2016-ban pedig egy bombabiztos jelet kaptam, hogy ott kell hagynom a multik világát. Ekkor érkezett meg a családba a harmadik gyermekünk, Bálint. Tudtam, hogy vissza kell térnem a turizmusba, így a GYES alatt egy 4 csillagos szálloda online marketingjét egyengettem, folyattam az idegenvezetést és felsőfokú angol nyelvvizsgát is szereztem, amivel régóta tartoztam magamnak.

– Ha jól tudom, az iskolapadba is ekkortájt ültél vissza.

– Igen, bár ez egy merész lépés volt a részemről. Egy családi kupaktanács előzte meg a jelentkezésem, ahol a nagyszülők és a férjem is egyértelműen kifejezték a támogatásukat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Péter, a férjem ezekben az időkben is mellettem állt.

Ennek köszönhetően 2019-ben beiratkoztam nappali tagozaton az angol nyelvű Turizmus menedzsment mesterszakra a Pannon Egyetemen. Érdekes volt 38 évesen a nálam 10-12 évvel fiatalabbakkal együtt tanulni. A csapat egyébként elég nemzetközi volt, amit nagyon pozitívan éltem meg, kedves barátokat szereztem.

Örültem a régi tanároknak, de újakat is megismerhettem ebben a két évben. Szerettem, hogy angolul tanulhattam és hogy széleskörű rálátást kaptam a szakmára, a legújabb trendekre és a problémákra. Amit eddig a gyakorlatban tapasztaltam, annak végre az elméleti háttérét is jobban meg tudtam érteni (pl. TDM-ek átalakulása). Úgy gondolom, hogy a hallagatótársaimnak is tetszett, hogy gyakorlati példákkal tudtam színesíteni az órákat. Élveztem a közös feladatokat és a csoportmunkákat. Közben demonstrátorként is dolgoztam a Turizmus Intézeti Tanszék égisze alatt, ahol szintén sokat tanultam, és belekóstolhattam a tudományos munkába.

– Ezután kerültél hivatalosan is az egyetem kötelékébe?

– Igen, 2019 őszétől a Rektori Kabinetnél dolgozom Európa Kulturális Fővárosa ügyvivő szakértőként. Először részmunkaidőben foglalkoztattak, 2021 februárjától pedig teljes állásban vagyok itt. A felsőoktatás nekem teljesen új közeg volt, de mivel az EKF projektet már régóta ismerem, egy percig sem haboztam, hogy bekerüljek az egyetemi csapatba. Egyébként is rájöttem, hogy a közszolgálati világba talán jobban illek.

Főként Kővári Edit munkáját segítem, igyekszünk megtenni mindent a VEB2023 EKF program sikeréért az egyetemen. Mióta itt dolgozom, nagyon sok jó élményt szereztem (pl. rijekai karneváli részvétel, CoolLauch szervezeti tagság, pályázatírás és koordináció, nemzetközi kapcsolatok erősítése, stb.).

Közben kitüntetéses mesterdiplomát szereztem, amire büszke vagyok. Tanulni gyerekek mellett is lehet és érdemes – természetesen ehhez erős családi háttérre van szükség, ami nekem megadatott és nagyon hálás vagyok érte.

– Hallottál már az Alumni programról?

– Hallottam már róla, de még nem vagyok tagja. Érdekel a dolog, szeretném megismerni a szervezet működését és hátterét, ha pedig hozzátehetek valamit a szervezet munkájához, azt meg is teszem majd.

– A turizmushoz visszatérve van-e valami jó tanácsod a turizmus szakos hallgatók számára? Mire figyeljenek oda, mik a szakma buktatói?

– Elsősorban azt mondanám, hogy képzeljék magukat a turista helyébe, gondoljanak bele, hogy mit szeretne a vendég. Ha empatikusak vagyunk és ismerjük a kínálatot, akkor csak elő kell szedni a megfelelő ajánlatot a fejünkből. Azt gondolom, hogy aki nem szereti az embereket, annak nem érdemes ebben a szakmában elhelyezkednie.

Fontos még a nyitottság és a kommunikációs készség is, de a pultban lehet csak igazán megtanulni a szakma csínyját-bínját. Merjünk kérdezni és használjuk az idegen nyelveket is! Nem kell hibátlanul beszélni, de legyünk magabiztosak és szólaljunk meg! Régebben én is mindig szabadkoztam, ha németül kellett beszélnem, de rájöttem, hogy a vendégek nem a hibákat keresik a mondandómban, viszont nagyon hálásak minden szavamért.

– Ha jól tudom, az éneklés és a népi művészetek fontos szerepet játszanak az életedben. Mesélj kicsit erről is!

– A 13 éves néptáncos múltamból leginkább az éneklés maradt fent. Már kb. 25 éve foglalkozom népdalénekléssel, eddig főleg szólóban álltam színpadra. Azt szeretem ebben a legjobban, hogy a magyar népdalok tárháza végtelen, minden alkalomra találhatunk egy oda illő dalt. Sok városi és megyei rendezvényen léptem már fel, a közelmúltban pedig a Szentgáli Banda népzenei együttes énekese is vagyok, ahol igazán profi zenésezekkel dolgozom együtt. Igaz, a járvány miatt eddig csak egy fellépésem volt velük.

Nagyjából ugyanennyi idős, 25 éves a kórus múltam is, jelenleg a Gizella Nőikar tagja vagyok. A kar Veszprém egyetlen nőikara és megyei Prima díjjal is büszkélkedhet. Velük sokfelé jártam már a világban, a legutóbbi élményem egy dániai koncertsorozat volt. Nagyon szeretem a kórust, így a marketingből és a pályázatírásból is kiveszem a részem, ezzel is segítve a fejlődésünket.

– Ezen kívül mivel foglalkozol még a szabadidődben?

– Hobbim még a futás, de szeretek olvasni, rajzolni, alkotni a gyermekeimmel és túrázni a családommal. Ez utóbbit főleg a környéken űzzük. Hiszem, hogy a Balaton-felvidék tele van olyan kincsekkel, amiket érdemes felfedezni. Szeretem a madarakat is, erre a hobbimra a mostani karantén korszak abszolút pozitív hatást gyakorolt. Megkaptam az egyik legjobb madárhatározó könyvet, azóta pedig magasabb szintre léptem a madártan terén is.

Ha tehetem, önkénteskedem is, a Ragyogók és a CoolLaunch tagjaként, vagy a gyerekek iskolájában.

Ezeken kívül szeretek utazni is, ez persze a szakmámból is adódik, így én vagyok a család utazásszervezője. A nyaralásaink alatt pedig mindig figyelem, hogy ki mit és hogyan csinál, mit leshetek el más szakemberektől.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

Kiváló szereplés az OTDK-n!

A 35. OTDK Közgazdaságtudományi Szekcióját a Soproni Egyetem rendezte online térben. Az 50 tagozatban folyó tanácskozáson karunkat 32 dolgozattal képviselték a hallgatók.

Mindenki kiváló előadással koronázta meg eddigi kutatási teljesítményét. A szoros küzdelemben 2 első, hat második, három harmadik és négy különdíjat nyertek el hallgatóink, ezzel túlszárnyalták a két évvel ezelőtti eredményeket.

Gratulálunk a minden résztvevőnek és témavezetőiknek.


I. helyezettek:

  • Kovács Klaudia: A negyedik ipari forradalom hatása a kompetenciacserélődésre, Témavezetők: Dr. Abonyi János, Pató Gáborné Dr. Szücs Beáta
  • László Veronika: The social representation of sustainable food consumption, Témavezető: Csizmadiáné Dr. Czuppon Viktória

II. helyezettek:

  • Harta Péter: Agilis projektcsapat optimális kiválasztásának vizsgálata szoftver projekt környezetben, Témavezető: Dr. Kosztyán Zsolt Tibor
  • László Veronika: A fenntartható élelmiszerfogyasztás szociális reprezentációja Veszprém megyében, Témavezető: Csizmadiáné Dr. Czuppon Viktória
  • Lekszikov Kitti: Az Ipar 4.0 munkaerő-piaci hatásai a magyar KKV-k esetében, Témavezetők: Dr. Csizmadia Tibor, Dr. Obermayer Nóra
  • Neumann Eszter: Az Ipar 4.0 és a globális értékláncok szerepe az Európai Unióban, Témavezető: Dr. Molnárné Dr. Barna Katalin
  • Pócsa Krisztina: Analyzing Hungarian green hotels’ financial challenges and customers’ willingness to pay a premium for green hotels’ initiatives, Témavezető: Dr. Gyurácz-Németh Petra
  • Szmulai Éva Adrienn: A vállalkozásindításhoz szükséges készségek fejlesztése gyermekkorban, Témavezető: Dr. Dániel Zoltán András

III. helyezettek:

  • Molnár-Horváth Daniella: The Instagramability phenomenon: The impacts of the social media platform on the travel and tourism industry, Témavezető: Dr. Raffay-Danyi Ágnes Nóra
  • Soós Eszter: A fenntartható turizmus aspektusainak vizsgálata a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program tükrében, Témavezető: Dr. Lőrincz Katalin
  • Tan Panhavaon: The Impact of ASEAN Economic Integration on CLMV in Regional Trade Scenario, Témavezető: Dr. Veres Anita

Különdíjasok:

  • Király Tünde: Ellátási láncok földrajzi rövidülésének vizsgálata idősoros elemzéssel, Témavezető: Dr. Kosztyán Zsolt Tibor
  • Módos Zoltán: Az elektromos autógyártás jelene és jövője, Témavezető: Dr. Konka Boglárka
  • Molnár Bence: Matching Student Skills and Industry Needs: A potential Orientation and Talent Management Event “Carrier Opportunities Based on Your Personal Skills”, Témavezető: Dr. Raffay-Danyi Ágnes Nóra
  • Szendi-Joó Inez: Hétköznapi fogyasztás a Zero Waste jegyében – a magyarországi 18-25 éves fiatalok körében, Témavezető: Dr. Formádi Katalin

Bíztatunk mindenkit, hogy kutatási ötleteivel keresse meg leendő témavezetőjét és kezdje el a kutatómunkáját. Addig is várunk mindenkit május 5-én a Kari TDK előadásain, részletek és program hamarosan.

(Fotó: facebook.com/otdk.hu)

Gondoljunk kihívásként a problémákra! – Interjú Dr. Obermayer Nórával

Doktori Iskolánk interjúsorozatának következő alanya Dr. Obermayer Nóra, a Gazdaságtudományi Kar egyetemi docense és fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízottja, aki a GSDI-ben témavezetőként segíti a fiatal kutatók munkáját. Nóra eredetileg vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül egész máshova sodorta az élet. Szakmai életútjáról és a PhD képzés kihívásairól és előnyeiről beszélgettünk vele.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba először a Pannon Egyetemmel?

– Az egyetemi karrierem és a tudományos életben való elindulásom is Gaál Zoltán nevéhez köthető. Eredetileg azt terveztem, hogy vegyészmérnök leszek, de amikor ellátogattam az egyetem nyílt napjára minden megváltozott. A tanár úr előadásának hatására úgy döntöttem, hogy műszaki menedzserként izgalmasabb szakmai életút vár rám, így a felvételikor már csak erre a szakra adtam be a jelentkezésem. Ezt a döntést végül a mai napig nem bántam meg.

Az egyetem elvégzését követően, 2000-ben egy informatikai vállalkozás megalapításában vállaltam aktív szerepet, ahol sokrétű feladatköröm volt. Egyrészt a dokumentum-menedzsment üzletág létrehozásán dolgoztam, de emellett a nemzetközi partnerkapcsolatok kiépítésében is részt vettem. Ekkor kerültem először kapcsolatba a dokumentum- és a – Magyarországon akkor még gyerekcipőben járó – tudásmenedzsment gyakorlati jelentőségével. A cégnél először üzletágvezetői, majd ügyvezetői pozíciót töltöttem be.

Mindeközben annyira magával ragadott a tudásmenedzsment területe, hogy úgy döntöttem, hogy a gyakorlatban megszerzett tudásomat érdemes lenne egy doktori kutatás keretein belül tovább mélyíteni.

– Ezek szerint nem te kerested a témát, hanem az talált meg téged.

– Így van, nálam a téma főként a cégnek, vagyis az akkori gyakorlati tapasztalatomnak köszönhető, de ismét meg kell említenem Gaál tanár urat, aki nagymértékben inspirált arra, hogy egyáltalán belekezdjek a doktori tanulmányokba és témavezetőként segített engem végig azon a hosszú és kihívásokkal teli úton, amelynek a végén, 2008-ban a PhD fokozat várt rám.

– Ha jól gondolom, levelező tagozaton végezted el a képzést. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

– Igen, levelezőn jártam és talán ebből kifolyólag nincs is sok meghatározó emlékem, hiszen úgy jártunk órára, ahogy munka mellett tudtunk.

Talán akkortól kezdtem komolyabban emlékeket gyűjteni, amikor jobban bekapcsolódtam a tanszéki munkába. Azt hiszem, hogy az első cikkek megírása és az első óra megtartása nagy mérföldkő minden tudományos pályára tévedt ember életében. Én először stratment (stratégiai menedzsment) tartottam a Felnőttképzési Intézetben. Ezt sosem felejtem el.

– A kutatás mellett oktatóként is tevékenykedtél és tevékenykedsz is a mai a napig. Hogyan kerültél az egyetemre? Milyen pozíciót töltesz be itt jelenleg?

– 2012-ig dolgoztam az első kérdésnél említett cégnél, de már előtte is bele-belekóstoltam a tanszéki feladatokba. Szabó Lajos, akkori tanszékvezető támogatásával 2006 óta veszek részt különféle oktatási tevékenységekben, 2008 nyarától pedig először egyetemi adjunktusként, majd 2016-tól egyetemi docensként erősítem a Szervezési és Vezetési Tanszéket.

Ezen kívül dolgoztam a Felnőttképzési Intézetben, de egyéni vállalkozóként kompetenciafejlesztő tréningeket is tartok vállalkozásoknak. Ez utóbbira a vezetői pozíciók (tanszékvezető/Szervezési és Vezetési Tanszék, szakfelelős/Vezetés és szervezés mesterképzési szak, Fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízott/GTK) miatt egyre kevesebb időm jut, de azért ezzel is szívesen foglalkozom.

Jelenleg a habilitációmra készülök. Azt hiszem, hogy ez már a „kapuban” van. Úgy tervezem, hogyha mindent sikerült megvalósítanom idén, az év végére összerakom a pályázatom és a jövő év elején be is nyújtom.

– A tudásmenedzsmenten kívül milyen kutatási terület iránt érdeklődsz? Van valami más is, ami közel áll a szívedhez?

– Természetesen más témákban is kutattam már azóta, de úgy gondolom, hogy ez egy kifogyhatatlan terület. Például a közösségi média és a tudásmegosztási hajlandóság kérdése, vagyis hogy milyen jellemzők befolyásolják az embert abban, hogy megossza a tudását, illetve milyen eszközöket vesz ehhez igénybe. A két PhD hallgatómnak és a tématerületi kiválóság programnak köszönhetően két újabb témába is beleástam magam. Az egyik az Ipar 4.0 menedzsment irányú megközelítése, a munkavállalók digitális felkészültsége, a másik pedig a mesterséges intelligencia és tudásmenedzsment kapcsolatának témaköre.

– Témavezetőként gondolom nagyobb rálátásod van a PhD képzés előnyeire. Mit gondolsz, miért éri meg nappali vagy levelező tagozaton elvégezni a képzést?

– Alapvetően azért jó, ha valaki belekezd és elvégzi a képzést, mert ezzel sok olyan új ismeretre tehet szert, ami az élet bármely területén segítséget nyújthat a jövőben. Nekem például nagyon hasznos volt, hogy megismertem a jó kutatási folyamat fázisait. Megtanultam elmélyülni egy kutatásban, jobban átláttam az adott problémát, megismertem a kérdőívszerkesztés és a beérkezett válaszok elemzésének menetét.

Ha valaki nappalis hallgatóként vág bele, akkor fontos, hogy a téma iránt elkötelezett legyen és érezzen késztetést arra, hogy folyamatosan kutatásokat végezzen. Valamint az sem hátrány, ha a megszerzett tudást a felnövekvő generációknak is át tudja majd adni. Ez egy olyan pálya, aminek a célja mások fejlesztése saját magunk előmenetele által.

Levelezős hallgatók esetén pedig érdemes olyan témát választani, ami illeszkedik ahhoz a területhez, ahol dolgoznak, hiszen a fokozattal valószínűleg nemcsak eredményt, hanem rangot is szereznek majd a vállalatnál. Ha pedig valakit a kiégés veszélye fenyeget, akkor oldalirányú karrierként érdemes tekintenie a PhD-ra, ami egyfajta szellemi felüdülést hoz. Természetesen az is előfordulhat, hogy ennek a hatására egyéni vállalkozásba kezd valaki (pl. tréner vagy coach), sőt, vannak olyanok is, akik részmunkaidőben nálunk oktatnak a PhD megszerzése után.

– Van valami tanácsod az újonnan felvételizőknek?

– Talán azt mondanám, hogy fontos, hogy az akadályokat ne problémaként kezeljék, hanem kihívásként tekintsenek rá. Az életben minden nehéz, de ameddig kihívásként kezeljük ezeket a helyzeteket, addig harcolunk, ameddig el nem érjük a célunkat.

– Melyik részét szereted jobban a munkádnak, az oktatói vagy a kutatói feladatokat?

– Nem tudnék rangsorolni, mindkét részt nagyon szeretem csinálni.

Oktatói oldalról a sok csillogó szempár miatt érzem szerencsésnek magam. Általában mesteres hallgatókat tanítok, akik különösen fogékonyak a gyakorlati jellegű oktatásra, aminek én is a híve vagyok. Az órákon igyekszem tőlük is begyűjteni a való élet példáit, amit aztán a következő óráim egyikén akár tovább tudok adni. Úgy gondolom, hogy a hallgatóknak nem csak az elméleti modelleket kell látniuk, hanem már az iskolapadban is találkozniuk kell a valósággal.

A szakmával való kapcsolattartást pedig a kutatások segítik. Előfordul, hogy vállalatok keresnek meg engem azzal, hogy szeretnének valamilyen témában segítséget kérni (tudásmenedzsment rendszer, teljesítményértékelési rendszer, stratégiaalkotás, szervezetfejlesztés). Én úgy látom, hogy a jövő ebben lesz, az oktatóknak is kell, hogy legyen “kint egy lábuk”, amivel megszerzik a szükséges gyakorlati tapasztalatokat. A tudást így lehet a leghatékonyabban átadni a hallgatóknak.

– Úgy tűnik, hogy sok mindent csináltál már az életben. Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

– Nincs ilyen, én mindig inkább előre, a jövőbe tekintek, a „mi lett volna ha” kérdésekkel nem foglalkozom.

– A sok munka mellett gondolom neked is szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Levezetésként az utolsó kérdésem: hogyan szoktál lazítani?

– Amennyire az időm engedi sokat sportolok, leginkább a szabadban, szívesen túrázom, főképp a magashegyi és a via ferrata túrákat kedvelem. Ezen kívül szeretem a hegyi kerékpározást és egy darabig, ameddig időm engedte, intenzíven légakrobatikáztam.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.