Szakmai kirándulás a gödöllői Teva Magyarország Zrt. Logisztikai Központjában 2. rész

Egy korábbi bejegyzésünkben már beszámoltunk arról, hogy a logisztikai menedzsment mesterszakos hallgatók „Elosztási logisztika” keretében 2011. március 23-án, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a TEVA Magyarország ZRT. gödöllői logisztikai központjában. A következőkben Berki Csaba, Kertész Evelin, Knobloch Éva, Pánovics Adrienn, Tóth Norbert hallgatók élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

Amit megtudtunk

A TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központ általános bemutatása

2006-ig három helyen működtettek raktárt: Székesfehérváron, Budapesten és Gödöllőn. Ez utóbbi három 2.000 négyzetméteres raktár, ahonnan a kórházakat és a patikákat látták el, és amelyet jelenleg is használnak háttértárolóként. Az Európai Unión kívülről (Izreal, Mexikó, Svájc, de a világ bármely pontjáról) érkező árukat kötelező bevizsgálni, és a vizsgálat végéig külön kell tárolni. Ezeknek a termékeknek a tárolását oldják meg a régi gödöllői raktárban, ahol erre 1000-1500 raklapnyi hely áll rendelkezésre.

A jelenlegi 9.000 négyzetméteres alapterületű raktár építését 2005 augusztusában kezdték el, amelyet 2006 februárjában át is adtak. Ez egy zöldmezős beruházás volt, melynek eredményeként egy akkor legkorszerűbbnek számító központ létesült (bár jelenleg is a legkorszerűbbek közé tartozik). A költözést és az új rendszerekhez való alkalmazkodást, betanítást úgy valósították meg, hogy közben minden rendelést teljesítettek, nem állt le a kiszállítás és egyetlen vevőt sem veszítettek emiatt.

A központban körülbelül 160 főt foglalkoztatnak, akik körében nagyfokú az elégedettség, a lojalitás a cég iránt. Sem a körülmények, sem a fizetések és egyéb juttatások nem indokolják a cégtől való távozást/elválást, így meglehetősen kicsi a fluktuáció (a ”Bekerülés kihalásos alapon.” jó példája). Megbízhatóak az alkalmazottak, az üzemen belül nincs lopás, igaz 26 kamera van elhelyezve és alkalomszerűen személyi ellenőrzéseket (ruha- /táska-átvizsgálás) is tartanak. A dolgozók az üzemben 2 műszakos munkarendben dolgoznak.

Körülbelül 5.500 terméket forgalmaznak, amely szám folyamatosan változik (néha kikerül egy-egy termék, de inkább jellemző ezen termékszám növekedése). A termékeket gyártó alapján két csoportba sorolhatjuk:

a TEVA saját gyártású gyógyszerei
más gyártók termékei (keráru)

Az első csoportba körülbelül 750-800 termék tartozik bele, a második csoportba pedig az összes többi. Ez a mennyiségű termék a magyarországi gyógyszerpiac közel 90%-át le is fedi.

Tárolás/tárolási hőmérséklet szempontjából 3 termékcsoportot különböztetnek meg:

hűtős (2-8°)
hűvös (8-15°)
szobahőmérsékletű (15-25°)

Ezen hőmérsékletek betartása kötelező, szigorúan ellenőrzött (5-6 évre visszamenőleg meg tudják mondani a tárolási és kiszállítási hőmérséklet-adatokat). Fagyás esetén ezen termékek kárba vesznek, túlmelegedés esetén pedig egy bevizsgálás szükséges, hogy felhasználható-e, ha igen meddig).

Az épületüzemeltetést kiszervezték (kiv.: Peem-rendszer, amelynek felügyeletét 4, a Schäfer által kiképzett szakember végzi – például előfordult 15 hiba egy hónapban, amely kijavítása olyan gyors és szakszerű volt, hogy csupán 5 perces leállást vett igénybe). A folyamatos monitoring mellett a megfelelő üzemeltetést biztosítják a fény és hangjelzések, hiba esetén rendszer által küldött sms-ek az illetékesnek, jelzés a portán. A központ a gyártól kap áram- és vízellátást.

Mindkettő esetében (gyár és központ) olyan biztonsági intézkedéseket is tettek, amelyek biztosítják a folyamatos üzemelést, a termékek megfelelő tárolását (pl. agregátorok, olajfűtésű kazán).

Magát a szállítást nem a központ végzi, kiszervezett szállítóval dolgoznak. Megközelítőleg 100 autóval túrákba szervezve terítik az árut a patikák és a kórházak számára. A nagykerek ugyanis saját maguk gondoskodnak az áru elszállításáról, amelynek tervezett időpontját 48 órával korábban jelezniük kell a központ felé. 140 kórház 240 telephelyét látják el, gyógyszertárak esetében pedig a közel 2.000 gyógyszertárból 1.400-at látnak el. A kiszállítás először a depókba történik, ahonnan kisautókkal terítik a megrendelőkhöz. Ilyen depó üzemel Székesfehérváron, Csongrádon, Szekszárdon, Lukácsházán és Nyíregyházán. A lukácsházi depó a központ háttérraktáraként is funkcionál, 400-600 raklapnyi árut képesek itt tárolni. Erre azért van szükség, mert a központ 90%-os raktártelítettség fölé nem megy, de a beérkező árut valahol tárolni kell. A nyíregyházi depó pedig a dokumentumok tárolására is szolgál, több évre – 10 évre visszamenőleg tárolnak itt dokumentumokat (ellenőrzések, az esetleges pereskedések miatt van erre szükség).

A szállítás kapcsán fontos megemlíteni, hogy a szállítók (sofőrök) és a gyógyszertárak között bizalmai kapcsolat van, sok esetben ugyanis a sofőrnek kulcsa van a patika egy zárt részéhez (beviszi az árut, leteszi a számlát, elhozza a göngyöleget). Ezért nemcsak a túraszerűen közlekedő sofőröket kell bemutatni a gyógyszertáraknak, hanem az őt helyettesítő másik sofőrt is meg akarják ismerni. Hasonlóan jó kapcsolatot ápol a gyógyszertárakkal a patikalátogató is.

Kiszállítás Budapest és környékén naponta kétszer történik (hajnali 6 és délután1 órakor indulnak az autók), míg vidékre naponta egyszer. Havonta 20.000 kiszállítás történik, 440.000 km-t tesznek meg az autók, 110.000 göngyöleget mozgatnak meg. Naponta körülbelül 900-1.000 ügyfelet szolgálnak ki, 78 túrát indítanak. Túránként 15-20 (max. 30) ügyfél szerepel. Rendelést telefonon, faxon és modemen keresztül lehet leadni, min. 50.000 Ft értékben (ezalatt csak nagyon indokolt esetben szolgálnak ki ügyfelet). Raktári hiba okán (vagyis ide nem tartozik a vevőszolgálati hiba, minőségi hiba, közeli szavatosság, stb.) 1,4 millió rendelési sorra 300 reklamáció érkezik, amelyet természetesen megvizsgálnak, hogy jogos-e.

Szakmai kirándulás a gödöllői Teva Magyarország Zrt. Logisztikai Központjában 1. rész

Szakmai tanulmányi kirándulás…Ismét útnak indultunk…:)

2011. március 23. szerda, egy átlagos nap. De nem számunkra, logisztikai menedzsment mesterszakos hallgatók számára. Elosztási logisztika c. kurzus keretében, Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta tanárnő vezetésével, Dr. Vastag Gyula tanár úr és 2 PhD hallgató társaságában látogatást tettünk a TEVA Magyarország Zrt. Logisztikai Központjába Gödöllőn.

Korai ébredés és indulás (6.30), hosszú utazás (~160-170 km) jellemezte ezt a kirándulást, de a csapat most is teljes létszámmal jelent meg. Jó hangulatban indultunk útnak, ám a korai időpont miatt a csoport hamar elcsendesedett és rápihent a látogatásra. Budapest környékén már ébredezett a csapat: visszatért a jókedv, a mosoly az arcokra és nevetéstől volt hangos a busz. A közel 3 órás utazásunk után örömmel szálltunk ki a buszból, szívtunk egy kis friss levegőt és átmozgattuk magunkat. Az előzetesen egyeztetett időpontnál (10.00) valamivel korábban ékeztünk, de ennek ellenére nem várakoztattak meg minket, azonnal fogadtak.

Kedves fogadtatásban részesültünk itt is, akárcsak korábban az Algida-nál. A központ és környéke rendezett, tiszta, a tárgyaló pedig jól felszerelt. Előadónk és „idegenvezetőnk” jól felkészült erre az alkalomra. A megközelítőleg 2 órás látogatásunk első felében bemutatta magát a céget, második felében pedig végigjártuk az üzemet, ahol minden egyes területen megálltunk és felvázolta az ottani teendőket (ki – mit – hogyan végez). Előadása és az üzem körbejárása során is figyelt arra, hogy az előzetesen összeállított kérdéseinket megválaszolja. Ennek ellenére további kérdések fogalmazódtak meg bennünk, amelyekre természetesen készségesen válaszolt.

A látogatást követően a buszon elfogyasztottuk ebédünket, majd jól lakottan vártuk az út végét, a hazaérkezést. Ennek okán a hazafelé tartó úton is csendesebb volt a társaság. Délután fél 3 környékén, szép napos időben érkeztünk meg a Pannon Egyetem A épületéhez.

A látogatás képekben

1. Látogatás a TEVA Magyarország Zrt.-nél - A csapat

2. Az üzemben - előtérben a hallgatók egy csoportja; háttérben az egyirányú utcák

3. Az üzemben a teljes csoport és előadónk (középen,az oszlop mellett)

4. Érdeklődő tekintetek és jegyzetek a kézben

5. A fiúk beálltak targoncázni

6. A lányok sem hagyhatták ki

7. Hazaérkezés

Időkapszulát találtunk 1949-ből!

A Pannon Egyetem A épületének felújítási munkálatai közben megtalálták az egyetem építésénél 1949-ben elhelyezett időkapszulát. A múlt lenyomataként az építők dátummal ellátott feljegyzése és aláírása mellé tízmillió pengőt és a Népszava 1949. május 3-i számát helyezték el.Az egyetem első telephelyét, a mai A épületet a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1949. június 16-án vette át a Pénzügyminisztériumtól. Az áttervezés és az épület teljes felépítése után az első évnyitó ünnepséget 1949. szeptember 26-án 16 oktató és 107 hallgató részvételével már itt lehetett megtartani.

Az első évben az oktatás (előadóterem és szemináriumi helyiségek), a tanszékek és az adminisztráció helyiségei az A épület földszintjén és első emeletén voltak, a második emeleten az ugyancsak Veszprémbe telepített Nehézvegyipari Kutató Intézet kapott helyet.

Az A épület jelenleg Karunk és az Oktatási Igazgatóság épületéül szolgál, a felújítási munkálatok során a korábban felújított nagyelőadók mellé a teljes földszint, így az ott található tantermek is megújulnak.

Az időkapszula megszerzéséért köszönet illeti Dániel Zoltánt!

Az időkapszuláról az RTL Klub Fókusza is hírd adott 2011. szeptember 9-i adásában:

Tanévnyitó és elsős Információs Nap

Egyetemünk 2011. szeptember 7-én 11 órától az Aulában tartja központi Tanévnyitó Ünnepségét, amely egyben a Gazdaságtudományi Kar Évnyitó rendezvénye. Ünnepi beszédet mond Dr. Rétvári Bence a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti ügyekért felelős államtitkára. Kérjük a hallgatókat, hogy az évnyitón az ünnepséghez illő öltözékben jelenjenek meg!

Az évnyitót követően az elsős hallgatók részére Kari Információs Nap 14 órától az Aulában, ahol rövidebb tájékoztatók lesznek a Kar kínálta lehetőségekről, hogy végzéskor ne csak a diplomát tudjátok beleírni az önéletrajzba, hanem a külföldi ösztöndíjat, a Köztársasági-ösztöndíjat, vagy éppen azt, hogy a Karon tudományos kutatómunkát végeztetek. Az Információs Napon a központi tájékoztatókat követően szakvezetői tájékoztatók is lesznek a későbbiekben meghirdetett helyszíneken.

A gitártól a billentyűzetig

A 2011-es Utcazene Fesztivált a Gazdaságtudományi Kar Színpadon Klausz Melinda beszélgetése zárta Nagy Gergővel. Ahogy az előadás egy órája alatt is kiderül jelenleg az Eat me!-ben basszerozó és újabb könyvét gépelő Nagy Gergő élete rejt némi izgalmat magában.

Korábban a Kimnowákban tevékenykedett, amire csak azt mondja, hogy jó volt, szép volt, de köszönöm, ennyi. „Azután visszakerültem az undergroundba, a föld alá, de nem baj, mert a periférián történő dolgok mindig jobbak, mint a centrumban lévők” – és tényleg élvezi, hogy új zenei stílust is kedzett a rock után. Most egy kicsit elektronikusabb, művészbázisokon készülő zenével foglalkozik. Önszerveződőn, ahogy mondja, szerinte az intézményes kultúra haldoklik, de az azon kívüli viszont virágzik. Persze így nehezebben találja meg egymást a közönség és a művészek, de kialakul „egy kulturális térkép alatti kulturális térkép.” Ahogy a fesztiválon már mások említették Gergő is megjegyzi, hogy ma már nem lehet lemezt készíteni, nem lehet egy egészben gondolkodni, de nincs is ezzel semmi baj.

Aztán ugrunk a nagyvárosokra, Gergő amolyan városi gyerek, igazi budapesti srác. „Ha elhagyom a betont, kicsit bizonytalanná válok, de ahogy idefelé jöttünk, szépek voltak azok a aaaaa” – búzatáblák segíti ki őt a közönség. Ahogy elmeséli egyfajta szeretet-gyűlölet viszonya van a fővárossal, mert sok dolog van ott, ami szomorúvá teszi az embert, de rengeteg lehetőség is. Szerinte „Budapest most tényleg egy potenciális Berlin”, nincs már messze, hogy igazi kultközpont legyen, de azért még nem tartunk ott sajnos. Hogyan lehetséges ez? A szabadság a kulcsszó állítja. Például nem kellene a tereket eltüntetni vagy a Moszkva teret átnevezni, „legyen ami közösségileg is a múltra emlékeztet bennünket.” Mostanában sokat foglalkozik a múlttal, legújabb könyvét is a családja kollektív tudatából és emlékezéseiből rakja össze.

Már nincs kedve a szubkultúrához és a rockzenéhez, „basszusgitáros is csak abból lesz, aki egyébként nem jó semmi másra.” Ez azonban őt nem zavarja, rá az együttesekben is azt mondják, „olyan fura”, ahogy az író kortársak is. Így viszont sok dolgot kívülről tud figyelni, nem szeret bele a saját dolgaiba. A kettőt össze is lehet hozni, így született a Basszus című könyv, amelyből az első gitárja történetét hallgatjuk meg, ami egy neppertől és a ’70-es évekből van. Kiderül azóta is megvan. Még ülnénk ott, hallgatnánk, de vége lett a történetnek is, és az idei fesztiválnak is.

Az előadás élő adásának felvétele megtekinthető itt:

Paris és Snoop kutyája eladó

A fesztivál utolsó napján a Fortuna udvar színpadán a ReVision ügynökség ismét tiszteletét tette. Bonyhádi Gábor és Kaizer Gaben hasznos meglátásaikkal ismertették meg a közönséget. Ahogy az a felméréseken is jól látszik, és Gáborék is ezzel foglalkoznak sokkal jobban megbízunk egy termékben, ha azt az ismerősünk ajánlja. De még egy idegen véleményére is jobban adunk, mint egy TV reklámra vagy bannerre.

Szerintük a piac olyan, mint egy beszélgetés, és így is kezelik azt. Az is kiderül, hogy a tesco lengyel szó, és szintén ugyanezt jelenti. A Gazdaságtudományi Kar hallgatói biztosan jól tudják, ismerik és használják a 4p-t (product, price, place, promotion) ezekhez adják még hozzá Gáborék a saját p-jüket, ez pedig a Participation. Régen csak kutatásokkal lehetett bevonni az embereket a folyamatokba, ma már azt javasolják a szakemberek, hogy vidd le a termékedet az utcára! A lényeg, hogy az emberek beszéljenek a termékről. Újfajta közösségben élünk, ahol mindent meg kell osztanunk, méghozzá online because „sharing is sexy” – magyarázza Gábor.

Aztán az előadás közepe felé a p-ket áttesszük a social közegbe. Így kerülünk a social productba, amire az online kertészkedést említik példaként, ahol Paris Hilton és Snoop virtuális kutyáját virtuális pénzből egy virtuális térben meg lehet vásárolni. Ez a social product. De ilyen az a típusú pólógyártás is, ahol a közösség legjobb mintáit kinyomják.

Az árazásba is beleszólhatnak esetenként a vásárlók, hiszen ma már pénzzel is lehet lájkolni, magyarul flattrölni. Ugyanis a flattr egy olyan felület, ahol annyi pénzzel díjazhatunk egy zenét vagy egy blogbejegyzést, amennyit mi relevánsnak tartunk érte.

A social place szinte önmagáért beszél. Az, hogy a facebookon lévő alkalmazásokkal játszunk virtuálisan, rögtön meghatározza a teret is, ahol az időnket eltöltjük. Erre alapozott a bing is, amikor rengeteg pénzért egy bing parcellát építtetett a Farmville-be, és ha a felhasználó erre rákattintott, lájkolta az bing fan page-ét, akkor valamennyi virtuális pénzzel lett gazdagabb, amit a játékban felhasználhatott. Így kell 1,6 millió lájkot szerezni egy este alatt.

Aztán rátérünk arra, hogy mi olyan, mint a tiniszex? A megfejtés a social promotion, ugyanis mindenki szeretné csinálni, de senki sem tudja, hogy hogyan kell – tudjuk meg Gabentől. Erre példa szintén a facebook, méghozzá a connect, amikor az applikációk előtt megengedjük, hogy bizonyos adatainkhoz hozzáférjenek a számítógépzsenik. Így lehet, hogy ma már személyre szabott filmtrailert is kaphatunk, amelyben mi vagyunk a producerek és a barátaink a szereplők. Vagy, amikor Sylvester Stallone filmpromojában szétlövi a youtube-ot.

Búcsúzóul még biztatnak, hogy használjuk mi is a közösségi oldalakat a saját előnyünkre, Gábor saját magának is felépített egy kapmányt a facebookon, ugyanis eladná az autóját. Ha ajánljuk ismerőseinknek és pont a mi ismerősünk veszi meg tőle ténylegesen az autót, akkor megjutalmaz minket a fülesért.

Az előadás élő adása megtekinthető itt:

Backstage of Híradó

Manhalter Dániel legalább olyan lelkesen beszélt a televíziózás alapjáról, a híradózásról, mintha egy riportot készítene, látszik, örök szenvedélye ez. Előadásán egyre mélyebbre ássuk magunkat a hírműsorok bugyraiba.

Jelenleg az RTL Klubnál dolgozik, állítja, hogy a kereskedelmi híradókat nem lehet kikerülni, hiszen naponta 4-5 millió ember nézi a félórás műsort. Annak ellenére, hogy ma már nem elsődleges hírforrás a televízió. Dani személyes véleménye, hogy a „hírek megzenesítéséért kapcsolnak fél 7-kor az emberek az RTL-re vagy a TV2-re. Tudjuk, már régóta nem titok – Dani is ezt magyarázza -, azért nem lehet egyforma egy közszolgálati és egy kereskedelmi hírműsor, mert más a célcsoport. Előbbinek 18-tól a halálig, utóbbinak csak 18-tól 49 éves korig kell az ember kedvére tenni. Ez pedig más szerkesztési technikát kíván.

A nézettségi görbéket is érintjük, ez a tévézés Bibliája, ezen áll vagy bukik minden. Pontosan lehet látni, hogy melyik riportnál kapcsolnak el a nézők és milyen mértékben. Ez nagyban a szerkesztők segítségére is van, hiszen állandó visszajelzést kapnak a munkájukról.

1997 óta léteznek Magyarországon kereskedelmi csatornák, negyven évvel a királyi televízió megalapítása után. Kiderül, hogy az RTL a Rádió Televízió Luxemburg rövidítése, ebből ered a név. Az induláskor a német modellt követte a csatorna, sokkal több utca emberét mutatott, sokkal személyesebbek voltak a riportok, amely egyre több nézőt biztosított számukra.

Főcímeket nézegetünk, egyre rövidebbek, egyre ütemesebb zenékkel és egyre digitálisabbak. Az RTL korábbi zenéjét a MATÁV Szimfonikus Zenekar játszotta fel, pulzáló, izgalmas. Érdekességképp megnézzük a BBC 60 másodperces visszaszámlálást is, nemhogy lankasztana, szinte várnánk az utána következő híreket.

Dani szerint a közeljövőben újabb technikai ugrás várható, ezért megpróbál mindenre felkészülni, szerinte a nézői interaktivitás még hangsúlyosabb lesz. „Összement a technika” – mondja egyszóval. Míg régen 10-13 ember is kellett egy riporthoz, ma a szerkesztő a technikus, az operatőr, a vágó, a riporter és a sofőr is.

Az M1 Este című műsoránál lett gyakornok Manhalter Dániel, amikor fülest kapott 2005 májusában az érettségi tételek kikerüléséről. Ez volt az ő nagy riportja, meg is nézzük az ügyet, a közönség is kíváncsi, mi is lett a vége. Végezetül bíztat még mindenkit egy kicsit, akit érdekel ez a pálya az menjen és lásson neki, akit nem, annak jó szórakozást kíván a híradóhoz.

Az előadás élő adása megtekinthető itt:

Gyerekmizéria

Péntek délután a munkából hazafelé vagy az éjszakába igyekvők is meg-megálltak a Gazdaságtudományi Kar Színpadánál, ahol Klausz Melinda a kar marketing vezetője faggatta Takács Verát, aki sokunk gyerekkorát megalapozta azzal, hogy életre keltette nekünk Süsüt.

Egy rádiójátékban hallott a rendkívül jó szándékú egyfejűről Vera, és érezte, hogy neki ezzel valami dolga van. Ezért vette rá Szabó Péter bábrendezőt, készítsék el bábjátékban is a kis Sárkány meséjét. De 1975-ben nem volt ez ilyen egyszerű, Vera egy szerkesztő volt egy teljesen másik műsoron, nem lehetett csak úgy lavírozni vagy önkifejezni, sőt a megfelelő embereket is meg kellett találni a munkához. „De én lyukat beszéltem az MTV hasába, mondtam nekik, hogy mégiscsak kell egy sárkány” – meséli izgatottan Vera. Aztán találta meg Csukás Istvánt, aki végül Verára ragasztotta a Süsü anyukája elnevezést. Ez volt a csúcs, amit el lehetett érni, 27 országban mutatták be a műsort.

Aztán 1987-ben A világ legrosszabb gyereke következett. Azt meséli Vera, hogy Malek Miklós, akit többen ma már csak az X-Factorból ismerünk játszotta a nagyobb fiút, neki kellett „egy barna szemű fiúhoz, egy öccst szerezni.” Kovács Robi pedig abszolút nem illett a képbe, mert olyan „pulykatojás formájú, vörös képű volt, de nagyon csibész, ahogy szavalt nekünk, hát elámultunk, így beválogattuk”. Nagyon eredeti gyereknek vélte a rendezőnő Róbertet, így került be a következő produkcióba is.

A Kölyökidő című gyerekműsor 7 éven át tartott, 1989-ben indította az MTV, többek közt onnan ismerhettük először Szekeres Nórát vagy Aczél Rékát, Czippán Anettet és Kinizsi Ottót is. Vera a mostani életüket is nyomon követi a blogjában. „Ez a műsor azért volt jó, mert olyan dolgokról beszéltünk először gyerekek gyerekeknek, amiről addig nem esett szó, főleg nem a televízióban.

Meg kellett értetni a szereplőkkel, attól, hogy ők a tévében szerepelnek, nem különlegesebbek másoknál, nekik ez a dolguk. „Többnyire sikerült is, az volt a szabály, hogy nem lehet kettővel lerontani a jegyet, persze nem sikerült betartani, mert Szekeres Nóri mindig kitűnő volt, a Kovács Robinak meg már nem volt hová rontani” – neveti el magát Vera.

Egyébként pedagógusnak készült Takács Vera, de a vissza nem térítendő lehetőség nála is közbeszólt, így lett 37 éven át az MTV munkatársa. De az elhivatottság megmaradt, mert mindig terelgette a gyerekeket, a műsorok anyukája volt. Ahogy nézzük a videókat a munkáiból, kis handycamjével a közönséget videózza, természetesen az első sorban a gyerekek ülnek.

Megtudtuk, hogy most egy gyerekszínházi portált is vezet, ez sok energiáját leköti, mert irtózik a nyugdíjas léttől, vágyja, hogy egyszer majd tényleg legyen egy olyan gyerekcsatorna, ahol nem csak japán animációs filmek mennek, de most színházban fog rendezni, mert ezt még nem csinálta, kell neki a kihívás. Így engedtük további útjára Takács Verát.

Az előadásról készített élő adás felvétele megtekinthető itt. A beszélgetés 5. perctől indul!

Global bass Dermottal

Az Utcazene Fesztivál felénél a Gazdaságtudományi Kar Színpadánál az Irie Maffia Dermotjával találkoztunk, aki elkalauzolt bennünket a global bass mozgalom bugyraiba. Hatalmas frizurájával a babzsákra huppanva magyarázta, hogy ez a stílus a világzenéhez hasonló, mert tulajdonképpen minden beletartozik, ami „olyan más”.

Kezdésnek egy kis kumbiát hallgattunk Kolumbiából, ami a Karibi part vidékéről származik. Egy tangóharmonikákkal megrakott, majd elsüllyedt hajóról a partra kisodródó hangszerekkel kezdtek zenélni a helyi lakosok. Így lett ez a stílus. De Élő Márton nagy hozzáértéssel meséli, hogy indián, spanyol és afrikai hatások is keverednek vele.

Ezután Brazíliába keveredtünk a baile funk stílusba, ami kifejezetten Rio de Janeiroban született. Ahogy hallgattuk a zenét, valamivel erősebb basszus lüktetett, mint elébb. A következő lépés a kuduro volt, ami afrikai, méghozzá Angola szívéből való. A sambához hasonló ritmusok sejlettek fel, csak „nem olyan latinos a stílusa”.

Dermot személyes kötődései Ghánába hívtak bennünket egy pillanatra, maga is ilyen zenét készít és producerkedik. Az afrobeethez hasonló – mondja. Manapság csak hiplifenak hívják. Ahogy ültünk ott, és hallgattuk a zenéket, még a kisfiúk és nagylányok is táncra perdültek.

Mátrix valóság

Többen vagyunk, mint tegnap a megfogyatkozott babzsákokon Sándor Szabolcs előadásán, akivel a végére már egy közeli jövőbe vizionáljuk magunkat. Már nem is szimpla valóságról, hanem a kiterjesztett módról beszélgetünk. Hogyan és miként lehet praktikusan több és több információt megosztani, minél kevesebb közvetítő médiummal? Hol terem az információ? Újságokban, térképek lapjain, szórólapkon…, de hogyan tudnánk kiküszöbölni a technikai eszközöket?

Kicsit visszaemlékezünk az avatárosdira, de a second life pár ezer ázsiai fiatalon kívül nem igazán jött be. De sok az információ Szabolcs szerint, de még mindig túlságosan nagy a kötődés a számítógépünkhöz. „Az információt ki kell szabadítani, és ennek a legegyszerűbb módja, ha kiterjesztjük” – magyarázza Szabi. De mielőtt valamilyen fura szerkezetre gondolnánk, közli, hogy már a 60-as években használt kijelző a focimeccseken is a kiterjesztett valóság.

Napjainkban a legjobb megoldás az okostelefon, aminek a segítségével nem kell mindent kiírnunk, elég, ha elrejtjük egy QR kódba, így, amit egy üveg borról például tudni szeretnénk, az ott lebeg a palack felett. Csupán csak annyit kell tennünk, hogy lefotózzuk a kódot, és már kapjuk is az információkat. De ugyanígy helyettesítheti az audioguide-okat, az outdoor plakátokat, de a lokalizálásra is alkalmas, egy idegen városban nehéz útikönyvek helyett csak körbenézünk az telónkkal és máris tudjuk, hol van benzinkút vagy ATM. Ugyanígy lehet a gólyáknak egy alkalmazás, nehogy kimaradjanak egy DC-s vagy Canyonos buliból azért, mert nem tudják, hogy hol van. Lehet, hogy pár év múlva a valóságban nem létező virtuális szobrokat fogunk majd nézegetni?

Szabolcs szerint a marketingben a legjobb a navigáció, ami átformálja majd a hétköznapjainkat. Amikor már nem GPS vezérel majd minket, hanem a járdákra virtuálisan rajzolt nyilak. „Lebegjen a buszmegálló felett, hogy mikor jön a busz!” – kívánja Szabi. Az persze másik kérdés, hogy megtudjuk-e majd különböztetni a kézzel fogható valóságot a virtuálistól? Kinek a valósága lesz majd, ha egy-egy hirdetési felületen mindenki személyre szabott üzenteket lát majd? Ez a valóság. Ez a jövő. Akarjuk? Van választásunk?

Az előadás élő adása megtekinthető itt:

Szakmai kirándulás a gödöllői Teva Magyarország Zrt. Logisztikai Központjában 2. rész

Szakmai kirándulás a gödöllői Teva Magyarország Zrt. Logisztikai Központjában 1. rész

Időkapszulát találtunk 1949-ből!

Tanévnyitó és elsős Információs Nap

A gitártól a billentyűzetig

Paris és Snoop kutyája eladó

Backstage of Híradó

Gyerekmizéria

Global bass Dermottal

Mátrix valóság

Kategóriák

Archívum

Kategóriák

Címkék

Archívum