július 2011 - Oldal 2 a 3-ből - Pannon Egyetem - GTK
mobile menu icon
mobile menu icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
switch icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
PE icon

Gyerekmizéria

Péntek délután a munkából hazafelé vagy az éjszakába igyekvők is meg-megálltak a Gazdaságtudományi Kar Színpadánál, ahol Klausz Melinda a kar marketing vezetője faggatta Takács Verát, aki sokunk gyerekkorát megalapozta azzal, hogy életre keltette nekünk Süsüt.

Egy rádiójátékban hallott a rendkívül jó szándékú egyfejűről Vera, és érezte, hogy neki ezzel valami dolga van. Ezért vette rá Szabó Péter bábrendezőt, készítsék el bábjátékban is a kis Sárkány meséjét. De 1975-ben nem volt ez ilyen egyszerű, Vera egy szerkesztő volt egy teljesen másik műsoron, nem lehetett csak úgy lavírozni vagy önkifejezni, sőt a megfelelő embereket is meg kellett találni a munkához. „De én lyukat beszéltem az MTV hasába, mondtam nekik, hogy mégiscsak kell egy sárkány” – meséli izgatottan Vera. Aztán találta meg Csukás Istvánt, aki végül Verára ragasztotta a Süsü anyukája elnevezést. Ez volt a csúcs, amit el lehetett érni, 27 országban mutatták be a műsort.

Aztán 1987-ben A világ legrosszabb gyereke következett. Azt meséli Vera, hogy Malek Miklós, akit többen ma már csak az X-Factorból ismerünk játszotta a nagyobb fiút, neki kellett „egy barna szemű fiúhoz, egy öccst szerezni.” Kovács Robi pedig abszolút nem illett a képbe, mert olyan „pulykatojás formájú, vörös képű volt, de nagyon csibész, ahogy szavalt nekünk, hát elámultunk, így beválogattuk”. Nagyon eredeti gyereknek vélte a rendezőnő Róbertet, így került be a következő produkcióba is.

A Kölyökidő című gyerekműsor 7 éven át tartott, 1989-ben indította az MTV, többek közt onnan ismerhettük először Szekeres Nórát vagy Aczél Rékát, Czippán Anettet és Kinizsi Ottót is. Vera a mostani életüket is nyomon követi a blogjában. „Ez a műsor azért volt jó, mert olyan dolgokról beszéltünk először gyerekek gyerekeknek, amiről addig nem esett szó, főleg nem a televízióban.

Meg kellett értetni a szereplőkkel, attól, hogy ők a tévében szerepelnek, nem különlegesebbek másoknál, nekik ez a dolguk. „Többnyire sikerült is, az volt a szabály, hogy nem lehet kettővel lerontani a jegyet, persze nem sikerült betartani, mert Szekeres Nóri mindig kitűnő volt, a Kovács Robinak meg már nem volt hová rontani” – neveti el magát Vera.

Egyébként pedagógusnak készült Takács Vera, de a vissza nem térítendő lehetőség nála is közbeszólt, így lett 37 éven át az MTV munkatársa. De az elhivatottság megmaradt, mert mindig terelgette a gyerekeket, a műsorok anyukája volt. Ahogy nézzük a videókat a munkáiból, kis handycamjével a közönséget videózza, természetesen az első sorban a gyerekek ülnek.

Megtudtuk, hogy most egy gyerekszínházi portált is vezet, ez sok energiáját leköti, mert irtózik a nyugdíjas léttől, vágyja, hogy egyszer majd tényleg legyen egy olyan gyerekcsatorna, ahol nem csak japán animációs filmek mennek, de most színházban fog rendezni, mert ezt még nem csinálta, kell neki a kihívás. Így engedtük további útjára Takács Verát.

Az előadásról készített élő adás felvétele megtekinthető itt. A beszélgetés 5. perctől indul!

Global bass Dermottal

Az Utcazene Fesztivál felénél a Gazdaságtudományi Kar Színpadánál az Irie Maffia Dermotjával találkoztunk, aki elkalauzolt bennünket a global bass mozgalom bugyraiba. Hatalmas frizurájával a babzsákra huppanva magyarázta, hogy ez a stílus a világzenéhez hasonló, mert tulajdonképpen minden beletartozik, ami „olyan más”.

Kezdésnek egy kis kumbiát hallgattunk Kolumbiából, ami a Karibi part vidékéről származik. Egy tangóharmonikákkal megrakott, majd elsüllyedt hajóról a partra kisodródó hangszerekkel kezdtek zenélni a helyi lakosok. Így lett ez a stílus. De Élő Márton nagy hozzáértéssel meséli, hogy indián, spanyol és afrikai hatások is keverednek vele.

Ezután Brazíliába keveredtünk a baile funk stílusba, ami kifejezetten Rio de Janeiroban született. Ahogy hallgattuk a zenét, valamivel erősebb basszus lüktetett, mint elébb. A következő lépés a kuduro volt, ami afrikai, méghozzá Angola szívéből való. A sambához hasonló ritmusok sejlettek fel, csak „nem olyan latinos a stílusa”.

Dermot személyes kötődései Ghánába hívtak bennünket egy pillanatra, maga is ilyen zenét készít és producerkedik. Az afrobeethez hasonló – mondja. Manapság csak hiplifenak hívják. Ahogy ültünk ott, és hallgattuk a zenéket, még a kisfiúk és nagylányok is táncra perdültek.

Mátrix valóság

Többen vagyunk, mint tegnap a megfogyatkozott babzsákokon Sándor Szabolcs előadásán, akivel a végére már egy közeli jövőbe vizionáljuk magunkat. Már nem is szimpla valóságról, hanem a kiterjesztett módról beszélgetünk. Hogyan és miként lehet praktikusan több és több információt megosztani, minél kevesebb közvetítő médiummal? Hol terem az információ? Újságokban, térképek lapjain, szórólapkon…, de hogyan tudnánk kiküszöbölni a technikai eszközöket?

Kicsit visszaemlékezünk az avatárosdira, de a second life pár ezer ázsiai fiatalon kívül nem igazán jött be. De sok az információ Szabolcs szerint, de még mindig túlságosan nagy a kötődés a számítógépünkhöz. „Az információt ki kell szabadítani, és ennek a legegyszerűbb módja, ha kiterjesztjük” – magyarázza Szabi. De mielőtt valamilyen fura szerkezetre gondolnánk, közli, hogy már a 60-as években használt kijelző a focimeccseken is a kiterjesztett valóság.

Napjainkban a legjobb megoldás az okostelefon, aminek a segítségével nem kell mindent kiírnunk, elég, ha elrejtjük egy QR kódba, így, amit egy üveg borról például tudni szeretnénk, az ott lebeg a palack felett. Csupán csak annyit kell tennünk, hogy lefotózzuk a kódot, és már kapjuk is az információkat. De ugyanígy helyettesítheti az audioguide-okat, az outdoor plakátokat, de a lokalizálásra is alkalmas, egy idegen városban nehéz útikönyvek helyett csak körbenézünk az telónkkal és máris tudjuk, hol van benzinkút vagy ATM. Ugyanígy lehet a gólyáknak egy alkalmazás, nehogy kimaradjanak egy DC-s vagy Canyonos buliból azért, mert nem tudják, hogy hol van. Lehet, hogy pár év múlva a valóságban nem létező virtuális szobrokat fogunk majd nézegetni?

Szabolcs szerint a marketingben a legjobb a navigáció, ami átformálja majd a hétköznapjainkat. Amikor már nem GPS vezérel majd minket, hanem a járdákra virtuálisan rajzolt nyilak. „Lebegjen a buszmegálló felett, hogy mikor jön a busz!” – kívánja Szabi. Az persze másik kérdés, hogy megtudjuk-e majd különböztetni a kézzel fogható valóságot a virtuálistól? Kinek a valósága lesz majd, ha egy-egy hirdetési felületen mindenki személyre szabott üzenteket lát majd? Ez a valóság. Ez a jövő. Akarjuk? Van választásunk?

Az előadás élő adása megtekinthető itt:

Nappal álmodtam

„Egyetlen hibám, hogy verseket írok, és azokat megzenésítem.” Így köszöntötte a megjelenteket Zselenszky Tamás, akit már régóta ismerhet a közönség, korábban az Eleven Hold lemezein énekelt, és írta dalszövegeiket. Sokan voltak kíváncsiak rá a Fortuna udvarban, már a mikrofonpróbán is úgy énekeli a számokat egymás után, mintha egy valódi muzsikát adna elő.

Fütyülni piszkosul tud, énekelteti a közönséget, először szerelmes dalokat hallgatunk, aztán a Ceruza csonkok már az édesanyáknak szólnak. Márpedig egy gyereket úgy kell elfogadni, ahogy van és szeretni kell, ilyen egyszerű. Kicsit visszatérünk azokhoz az időkhöz, amikor még hegedű, elektromos gitárok és dobok is szóltak a háttérben az Eleven Holdban, és meghallgatjuk az egyszemélyes Hiábavalót, „amit még egy gyerek írt” – vezeti fel a közönségnek Nap.

Miután megtanultuk, hogy „…semmi az ember, csak vegyszer”, hangkitartási verseny veszi kezdetét. Feltartott kézzel ugyan  nehéz sokáig kiénekelni az -íííííít, de azért csak sikerül egy darabig. Miközben szappanbuborékok szállnak a szélben, Nap már búcsúzik, a Kisherceget méltatja. Ha valaki még nem olvasta érdemes, erre szánni kell egy órát. „Mielőtt a nagymamám átköltözött volna egy másik világba, leültettem őt és azt mondtam neki: – Nagymama, innen nem mehetsz el úgy, hogy nem olvastad a Kisherceget, és én felolvastam neki.” Végül csillagot számolunk, de csak 4057-ig jutunk, és még egy kis ráadás, mert bár a szervezők már nem engednék, de a közönség óhaja és a következő együttes jószívűsége még egy pár sort hagy nekünk meghallgatni.

Ingyen zene nem létezik?

Szerdán délután ismét különös hangulatba burkolózott a város. A Gazdaságtudományi Kar színpadán a babzsákot elsőként Jeszenkszky Zsolt foglalta el, azzal a témával készült, hogy ingyen van-e a zene vagy sem. A zenével tevékenykedő alkotók nehéz helyzetben vannak manapság. A legális, aka fizetős zenefelhasználás ma már csak néhány platformon működik. A DJ Szövetség elnöke pedig nem örvend túl nagy népszerűségnek azért, mert ez ellen küzd.

Mítoszrombolásban Zsolt is ügyeskedik. Nekifutottunk , hogy vajon tényleg Presser Gábor visz-e haza mindent, ami a jogdíjakból befolyik. Mivel irreális lenne, hogy az alkotó saját maga kövesse minden kocsmába vagy fodrászhoz a zenéjét, ezért a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (Artisjus) teszi ezt meg helyettük. A sok pénzt pedig a szerzők, az előadók és a kiadók bűvös körébe kerül. De ki kapja a legtöbbet? Nyilván az, akinek a legtöbbet játsszák a dalait. Így aztán Presser szövegíróként, zeneszerzőként és előadóként jókorát hasít a tortából. A kis előadók pedig vagy szerepelnek a játszási listákon vagy nem, mert nem mindenhol tudják ezt digitálisan rögzíteni. „Vannak torzulások” – magyarázza Zsolt, aki maga is dj-zik.

Megélhetne csupán a koncertezésből egy együttes vagy egy előadó? A U2 talán igen, de egy kis zenekar már kevésbé. Számoljunk egy kicsit! Heti 7 koncert lehetséges, de ezt az iramot nem lehet bírni szuflával. Így talán marad a hétvége kb. 3 zenéléssel, de erre nem kíváncsi a közönség hosszútávon. Ez pedig anyagilag és időigényében csak a fiataloknak éri meg, ha egyáltalán megéri.

Zsolt még felveti, hogy az lenne a legideálisabb, ha a zenealkotásért is kapnának pénzt a művészek. De talán együtt hördül fel a közönség, ha még nincs is kész a nagy mű, akkor mire kapnának pénzt?! Mennyibe kerüljön is egy CD, erről gondolkodunk még együtt egy kicsit. Több tényező is van, de Zsolt elmagyarázza, hogy valójában a Madonna és a Lady Gaga albumokon kívül a többi maxi mind veszteséges. „Mert egy előadót fel kell építeni, és míg a 80-as években több ikonikus jelenség is addig ma már csak egy-egy dallal találnak be a művészek.” Itt jön a képbe az is, hogy míg régen egy egész album fel volt építve egy koncepció köré, ma már csak arra a nótára vagyunk kíváncsiak, amit tegnap a buliban hallottunk. Mivel ezeket pedig bárki megtalálhatja az interneten, egyre kevesebb pénz folyik be. Abból ami marad, nem lehet finanszírozni az új előadók első szárnycsapásait, a nagyok pedig már nem alkotnak.

„Ingyen zene nem létezik!” – kiállt fel Zsolt. Most az alkotók és az internetszolgáltatók közti harc csillapításán dolgozik, szeretné, ha mindig az alkotók kezében maradna a kontroll. Ezzel zárta mondandóját a már-már őszes hajú Jeszenszky Zsolt.

Az előadás élő adása megtekinthető itt:

GTK Színpad élőben! Kérdezz Te is az Interneten keresztül!

A Veszprémi Utcazene Fesztivál történetében először a Gazdaságtudományi Kar Színpadon valósul meg a fesztivál programjának élő adású közvetítése az internet segítségével. A Veszprémtől távol lévő érdeklődők számítógépükön, vagy akár mobiltelefonjukon is követhetik a színpad eseményeit a UStream.tv Utcazene csatornáján és/vagy az Utcazene Fesztivál, valamint a Gazdaságtudományi Kar Facebook oldalába ágyazott Színpad Live! linken keresztül. Az adást követő érdeklődők is aktív részesei lehetnek az előadásoknak, mivel a Live Chat segítségével akár kérdezhetnek is az előadóktól. Az adás ma (szerdán) 16.40-től kezdődik

Játékok és újdonságok a GTK Színpadon @Utcazene Fesztivál – GTK Színpad

qrudvAz érdekes előadások mellett két játékkal és egyéb újdonságokkal is készültünk. Nézzük csak, miről is van szó!:)

JÁTÉK 1.0

Nyerj Sziget-belépőt, könyv- és CD-utalványt, GTK-s pólót, bögrét, vagy négy fő részére egy kalandnyi élményt a Kalandsziget Tihany élményparkban!

Válaszolj a kérdésekre, s vegyél három előadáson részt, s nyerhetsz! Öt előadáson való részvétellel Tiéd a garantált nyeremény is: egy GTK-s bögre!

A nyereményszelvényt keresd a kiadványban, vagy kérd el a GTK Színpad standjánál 16.45-19.45 között, majd add le ugyanitt!

Eredményhirdetés a itt, a blogon 2011. július 19-én!

JÁTÉK 2.0

Tölts le mobilodra egy tetszőleges QR olvasó szoftvert, olvasd le a GTK Színpadnál lévő QR kódot, kövesd az utasításokat, kalandozz a városban és élvezd a számos akciót, amelyeket a QR kódokban találsz! Ha végigjárod a 10 állomásos check-pointot nyeremények is várnak Rád!

LIVE SHOW

Nem tudsz kijönni valamelyik nap a GTK Színpadhoz? Kövesd élőben a GTK UStream-csatornáját, vagy nézd vissza kedvenc előadásodat/előadódat! Az élő adások közvetítését a T-Mobile támogatja.

http://www.ustream.tv/channel/utcazene

SZÍNPADOT KERESEL?

Itt a GTK Utcazene layer, amin keresztül nézve a világot, megtalálsz mindent, azt is, hol állsz éppen most, melyik színpad és/vagy GTK-s helyszín van Hozzád a legközelebb és ott éppen milyen program zajlik! A teendők mindehhez:

  1. Letöltöd telefonodra a GTK Színpad ingyenes wifi-jén (vagy bárhonnan) keresztül a Layar alkalmazást (www.layar.com)!
  2. Rákeresel a GTK Utcazene Layer-re!
  3. Feltartod a mobilod és megnézed mobilon keresztül a világot!

A városi harcos kézikönyve @Utcazene Fesztivál – GTK Színpad

Nagy_Gergely_fotoHajduAndras_1Július 16-án, szombaton 18.45-től Nagy Gergely lesz a GTK Színpad vendége. Nagy Gergely prózaíró, újságíró, szerkesztő. Budapesten született 1969-ben. 1992-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán. Dolgozott színházakban és kulturális televízióműsorokban. Prózai szövegekkel 1998-ban jelentkezett először, folyóiratokban. Három könyve jelent meg, két novelláskötet (Adjatok egy pontot, 2001, és Basszus! – Zene és szöveg, 2003), valamint egy regény (Angst, 2007). Több, mint tíz éve felhagyott a színházi munkákkal és újságírásból él. Tizenéves kora óta zenél, 1994 és 2007 között a Kimnowak együttes tagja volt. Jelenleg az Eat me! zenekar basszusgitárosa.

Alternatív közösségi média kampányok @Utcazene Fesztivál – GTK Színpad

bonyhadi kaizerA közösségi média kommunikáció ma már szerves része egy-egy kampánynak. Magára valamit adó, fogyasztókkal rendelkező márka már nem hagyhatja ki az integrált marketing kommunikációjából a facebook, twitter vagy akár a foursquare használatát. Sokan el tudják mondani, hogyan használjuk ezeket a felületeket rendeltetésszerűen, így ez már nem okoz meglepetést, nem segít abban, hogy kitűnjünk a zajból.

Bonyhádi Gábor és Kaizer Gaben a ReVISIONtől július 16-án 16.45-től a GTK Színpadon mutat pár példát arra, hogy hogyan lehet ezeket a nemrég még ismeretlen csatornákat alternatív módon használni.

„A ReVISION más!!!

Más, mert nem egy a gigászi multinacionális ügynökségek közül. Más, mert nem hagyományos marketing- és reklámstratégiákat gyárt. Mert szerintünk a klasszikus reklám haldoklik.

A technikai és az általa indukált társadalmi változások átformálták a hagyományos üzletmenetet. Két évtizeddel korábban a havi bérszámfejtés sok órás papír fölé görnyedést jelentett, ma pedig néhány egérkattintással elintézhető.

Eközben volt-e érdemi változás a marketing- kommunikációban?! Telnek az évek, de még mindig bosszantóan középszerű tv-szpotok és méregdrága, haszontalan sajtóhirdetések pókhálója.

Ahogy a vonat ablakából összemosódik a táj, vagy ahogy a tapétán egybeolvadnak a minták, úgy olvad bele az üzeneted a reklámmasszába… anélkül, hogy bármi hatással lenne a célcsoportodra. Elérkezett hát a revízió ideje!

Mi úgy gondoljuk, hogy a piac nem más, mint beszélgetés. Napjaink internettel beszőtt közege nagyon hasonlít az évszázadokkal ezelőtti piacokhoz, ahova az emberek nem csupán vásárolni jártak, hanem edukálódni, pletykálni, szórakozni. Szerintünk a potenciális fogyasztóidnak érdekes-értékes tartalmat kell adnod, sőt igyekezned kell minél öszintébb párbeszédet folytatnod velük! Nem érdemes többé megafonba üvöltve megpróbálni túlkiabálni a reklámzajt. Kreálj inkább zsongást és csatlakozz a beszélgetésekhez! Mi ebben tudunk segíteni.” (Forrás: revision.co.hu)

Hírek a XXI. században @Utcazene Fesztivál – GTK Színpad

kamera_Manhalter_DanielHíradózás Magyarországon -kik csinálják, és kinek?

Magyarországon minden nap több millió ember ül le naponta megnézni a kereskedelmi és a közszolgálati híradókat.  A híradók még mindig a legfontosabb és a leghitelesebb hírforrásnak számítanak országunkban.

A híradók élő műsorok, ha hibázik valaki, azt az egész ország láthatja. Szerencsére sok hibát nem láthat a néző, mert a híradók mögött profi és összeszokott csapatok állnak, akik képesek naponta akár 40 perces élő műsort is készíteni. Nem véletlenül mondják: aki megtanult híradózni, azt már sok meglepetés nem érheti a televíziózásban.

  • Hogyan áll össze egy híradó? Hány ember dolgozik egy sikeres adásért?
  • Hogyan lesz valakiből riporter, rendező, vágó vagy éppen műsorvezető?
  • És miből lesz hír? (És ezt ki dönti el?:)

Ezekre és sok más kérdésre a válaszokat elmondja Manhalter Dániel az RTL Klub munkatársa július 15-én 18.45 órától a GTK Színpadon.

Manhalter Dániel a Színház- és Filmművészeti Egyetemen és a Corvinus Egyetemen végzett. 2005-ben kezdett dolgozni gyakornokként az MTV Az Este című műsorában, és az egyik első önálló riportjával kirobbantotta a 2005-ös érettségi
botrányt. Az MTV után médiakutatással foglakozott a Miniszterelnöki Hivatalban, majd az RTL Híradó gazdasági riportere lett.

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.