Magyar Köztársaság Költségvetési Tanácsa, élt 1 év 9 hónapot. Az Országgyűlés legnagyobb parlamenti pártja frakciójának egy tagja – Varga József – által benyújtott T/1498/394 számú költségvetési módosító javaslata alapján a Költségvetési Tanács Titkársága jövőre 835,5 millió helyett 10 millió forintból kénytelen gazdálkodni. Ez lényegében azt jelenti, hogy a Titkárság szélnek eresztheti frissen toborzott, többségében elemző területen foglalkoztatott munkatársait. De a Tanács vezetői sem részesülnek további juttatásokban, a maradék 10 millió forintot ugyanis a javaslat dologi kiadásokra irányozza elő.

A három tanácstag közül kettőt – egyikük egyetemünk oktatója, Dr. Török Ádám akadémikus – és a Tanácsnak dolgozó 30 elemző munkatársból hatot személyesen ismerek. A többiekkel együtt remek közgazdászoknak tartom őket, vélhetően boldogulnak majd tudásukkal a piacon. Miattuk felesleges bárkinek is aggódnia. Közgazdasági elemző mesterszakos hallgatóinknak persze remek munkahely lett volna a Költségvetési Tanács, de biztos vagyok benne, hogy ők is találni fognak majd más munkahelyet. Az eredetileg 9 évre kinevezett vezetőkkel felálló intézmény azonban ennél az alig két évnél többet érdemelt volna. A Tanácsot létrehozó 2008. évi LXXV. számú törvény a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről ugyanis mérföldkő volt a magyar fiskális politika történetében. Először fordult elő, hogy egy kormányzat behatárolta a saját mozgásterét egy olyan független intézmény létrehozásával, amelynek feladatául az országgyűlési – valójában kormányzati – döntések pénzügyi vonzatának elemzését és bemutatását jelölte meg. A Költségvetési Tanács többek között makrogazdasági elemzéseket készített, költségvetést elemzett, módszertani ajánlásokat készített, elvégezte a törvényjavaslatok hatásvizsgálatát, szükség szerint tájékoztatta a Köztársasági Elnököt, az Állami Számvevőszék elnökét, az MNB elnökét, az Országgyűlést, és véleményezte a benyújtott törvényjavaslatokat. Előrejelzéseit, becsléseit, ajánlásait, amelyek elkészítéséhez gyakorlatilag minden – akár titkosított – államháztartási adathoz hozzáférhetett, a honlapján tette elérhetővé mindenki számára. Legutoljára például azt, amelyben a költségvetési törvényt övező vita küszöbén felszólította az országgyűlési képviselőket arra, hogy dolgozzák ki a költségvetéssel kapcsolatos javaslatok előtti hatásvizsgálatok rendszerét, amelyet a 2008-as törvény már régóta esedékessé tett.

Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy a fentiek alapján elképzelje, kinek állhatott érdekében a Tanács pénzügyi ellehetetlenítése. A kérdést ilyen módon megközelítve valójában nincs is ebben semmi meglepő. Nálunk már csak így mennek a dolgok. Érdemes azonban egy kicsit körülnézni, hogy máshol meg hogyan.

Az Egyesült Államokban például 1974 óta működik a Kongresszus Költségvetési Hivatala, amely a szövetségi költségvetési intézkedések meghozatalát elősegítő elemzéseket készít, s ellátja a szükséges információval, költségbecslésekkel a költségvetést előkészítő honatyákat. A hivatal 2010-ben 45,2 millió dollárból (9,1 milliárd forint) gazdálkodott, és mintegy 250 embert foglalkoztatott. Elnökeinek mandátuma eddig átlagosan 4,1 évig tartott, ami nem meglepő, hiszen a négyévenként újraválasztott Kongresszus és a Szenátus vezetői nevezik ki őket. Megszüntetni azonban még egyszer sem akarták, pedig ok biztosan lett volna rá bőven. Az ottani törvényhozás ugyanis felismerte a hivatal hozzáadott értékét a törvényhozási folyamatban.

Van még mit tanulnunk.