A turizmus szakos hallgatók idén is megszervezték szakkirándulásukat április 19-21. között. Az időjárás jócskán megtréfálta a lelkes csapatot: a mátrai boros kalandot igazi télies időjárás tette izgalmassá. Azonban a hóesés, a hideg, az áramkimaradás sem szegte kedvüket, sőt még inkább felejthetetlenné varázsolta a programot.

Nézzük, a szervező hallgatók élménybeszámolóját!

„Élmény? Ezt a szót nehezen használtuk volna a kirándulás előkészületeinél, de még a kirándulás első napján is. Hosszas előkészületek, rengeteg telefon és tárgyalás után végül április 19-én nyakunkba vettük az országot – na meg jó pár réteg ruhát – és elindultunk felfedezni a Mátrát. A két nap alatt – merthogy végül három helyett kettő napos lett a kirándulás – nagyon sok jót, rosszat, emléket, tapasztalatot és gondot kaptunk a sorstól és a természettől.

Az első nap már késéssel kezdődött, így egyből programváltoztatással indultunk, majd kicsit eltévedtünk az autópályán, de csak ezután jött az igazi hidegzuhany. Az aznapi programok és a szállás felé menet rendőrök közölték velünk, hogy a busz nem mehet Mátrafürednél feljebb a hóvihar, jég, szél és ki tudja még mi miatt. 180 fokos fordulatot véve – szó szerint és a programban is – meglátogattuk a péntekre tervezett Mátra Múzeumot, ám még 3 óra elteltével sem enyhült az idő, sőt ekkor már azt is tudtuk, hogy az első napra tervezett állomások egyikéből sem lesz semmi. Nagy szerencsénkre a szállás tulajdonosa a segítségünkre sietett, és Audis felvezetéssel elértünk „otthonunkba”, ami akkor már felvette a téli, 20 centi havas külsőt. A napunk további része, az éjszakánk, majd a második napunk is hasonlóan telt, programokat raktunk jobbra-balra, küzdöttünk a hóval, térerővel és az árammal, majd amikor ez utóbbi teljesen elhagyott minket, beletörődtünk a sorsunkba, visszapakoltuk csomagjainkat a buszba és elindultunk enni és bort inni. Sok bort.

A rengeteg gond és akadály ellenére, amiket kirándulótársaink véleménye szerint tökéletesen leküzdöttünk, nagyon jól éreztük magunkat, megpróbáltuk mindenből kihozni a legjobb, win-win helyzetet. Természetesen rengeteget tanultunk és nem bántuk meg, hogy belevágtunk, sőt, újra végigcsinálnánk.

Játszottunk a hóban, majd ugyanitt megfagytunk, nevettünk, egy kicsit sírtunk, aztán megvigasztaltuk magunkat borral, de hiszen sírva vigad a magyar és teher alatt nő a pálma!”

Köszönjük a zseniális élménybeszámolót és szervezést! 🙂

További képekért kattints ide! >>>

A program a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara által elnyert “Hazai Tudományos Diákköri műhelyek támogatására” címmel kiírt pályázat keretében támogatást nyert „Hallgatói tudományos munka támogatása” című projekthez (NTP-HHTDK-16-0040) kapcsolódóan valósul meg.

A turizmus szakos hallgatók idén is megszervezték szakkirándulásukat április 19-21. között. Az időjárás jócskán megtréfálta a lelkes csapatot: a mátrai boros kalandot igazi télies időjárás tette izgalmassá. Azonban a hóesés, a hideg, az áramkimaradás sem szegte kedvüket, sőt még inkább felejthetetlenné varázsolta a programot.

Az alábbiakban egy „külsős” résztvevő, Irsa Vivien (SZTE- szlavisztika orosz szakirány) osztja meg velünk élményeit.

„Már napokkal a kirándulás előtt nagyon izgatott voltam a programmal kapcsolatban, hiszen nincs sok közöm sem a turizmushoz, sem a vendéglátáshoz. Úgy gondoltam érdekes lesz meghallgatnom az előadásokat, megtapasztalni, milyen benne lenni ebben a szakmában/világban, nem csak mint vendég.

Az utazás jó hangulata már megalapozta ennek a pár napnak a kimenetelét, és bár az idő iszonyatos volt és többen meg voltunk kicsit fázva, mégsem zavart egyik tényező sem. Az időjárás miatt sajnos sok programot ki kellett hagynunk, szerencsére szervezőink voltak olyan talpraesettek, hogy változtassanak a napirendünkön.

Első programként a Mátra Múzeumot néztük meg, ami nagyon érdekes volt, és a gyöngyösi emberek viselkedése, illetve a szinte teljesen különböző szókincsük – felvértezve sok tájszóval -, nyelvszakos hallgatóként is felkeltette a figyelmemet. A múzeum után elfoglalhattuk szállásunkat, amit a rendőrök (akik a csúszós úton keletkezett balesetek miatt nem igen engedtek fel senkit) hagytak továbbindulni minket.

A szállásunk nagyon hangulatos kis hely volt, megmondom őszintén én valami diákszállóra számítottam enyhe vadregényes beütéssel, ahol még a háborút is túlélt bútorok képezik a berendezést. Ezzel szemben teljesen modern, családias hangulatú helyen szálltunk meg, pluszpont, hogy a nagy hideg miatt nem a kis faházakban kellett megszállnunk, hanem a hotel részen (ez milyen jól jött annak, aki elfelejtett törölközőt hozni). Ez a gesztus egyébként nagyon meglepett, és még az sem csökkentette az értékét, hogy estére a vihar kidöntött pár villanyoszlopot így áram nélkül maradtunk. Mi ezt úgy élveztük mintha táboroznánk. Sokat beszélgettünk még este, és nem zavart, hogy kint milyen idő van, vagy hogy nem tudjuk feltölteni a telefonjainkat. (Jó ez egy picit zavart…)

És igen, sajnos szintén az időjárás a ludas abban is, hogy egy nappal előbb kellett hazajönnünk, de úgy érzem a csütörtöki programok kárpótoltak minket. A borhotel, ahol bepillantást nyerhettem, hogy kell felépíteni egy ilyen nagy vállalkozást, és hogy micsoda elképesztő múltja lehet egy borospincének.

A Kékes Étteremben tett látogatásunkat sem felejti el egykönnyen az ember, az a profizmus, ahogy fogadtak minket, a színvonalas kiszolgálás és fogások elképesztőek voltak. Valamint nekem nagyon tetszett, ahogy körbevezettek minket a konyhán, részben mert ilyet még nem tapasztaltam sehol, eddig fogalmam sem volt hogyan működik egy konyha az éttermekben, és hogy mennyi odafigyelés kell ehhez a munkához. (Én nem lennék képes megtanulni hányféle kistányér meg mosogató van.)

Utolsó állomásként a Szőke Pincészetbe mentünk, amely méltó lezárása volt a programsorozatnak. A borok nagyon testesek voltak, érezni lehetett mennyi munka, kísérletezés eredménye lett ez az íz, a vendéglátóink kedves, jókedvű emberek voltak, akik rengeteget tudtak nekünk mesélni a borászatról anélkül, hogy meguntuk volna. Azt hiszem, ennél jobb vendéglátásban nem igen volt részem, és élmény volt hallgatni a történeteket.

Összességében élveztem a kirándulást, úgy érzem betekintést nyertem egy olyan munkakörbe, amibe mindenkinek kéne, hogy mennyi időt és energiát igényel egy munka, ami hogyha jól csináljuk és szeretjük, az másoknak is feltűnik, és így kamatozik a befektetett munkánk. Ez persze nem csak a turizmusban, vendéglátásban dolgozókra igaz, hanem mindenkire. Remélem, lesz még alkalmam többet megtudni erről a területről és még több élményt szerezni!”

Köszönjük Viviennek az élménybeszámolót, és hogy velünk utazott! 🙂

További képekért kattints ide! >>>

A program a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara által elnyert “Hazai Tudományos Diákköri műhelyek támogatására” címmel kiírt pályázat keretében támogatást nyert „Hallgatói tudományos munka támogatása” című projekthez (NTP-HHTDK-16-0040) kapcsolódóan valósul meg.