Az a megtiszteltetés ért, hogy az Alumni interjúsorozat keretében interjút készíthettem Szántó Balázzsal, a Gazdaságtudományi Kar egykori közgazdász hallgatójával, aki jelenleg a Központi Statisztikai Hivatal Lakossági szolgáltatások adatgyűjtési főosztályának vezetője. Hogy miért érzem ezt megtiszteltetésnek? Azért, mert Balázs egy igazi Pannon Egyetem rajongó, lelkes tagja a GTK alumni szervezetének, ráadásul egy kiemelkedően szorgalmas, segítőkész és józanul gondolkodó személyt ismertem meg személyében, aki jó példakép lehet bármely hallgató számára.
– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?
– A Központi Statisztikai Hivatal Adatgyűjtési Igazgatóságának a hazai népesedési, szociális, egészségügyi, kulturális, nonprofit és lakásstatisztikai területek adatgyűjtéseinek végrehajtásáért felelős főosztály vezetője vagyok. Emellett két fiúgyermek édesapjaként igyekszem helytállni.
– Ön a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?
– Az egykori Veszprémi Egyetem ötéves közgazdász szakára jelentkeztem, s a fél évtized alatt óriásit változó, akkor már Pannon Egyetem néven működő intézményben vehettem át a diplomámat. Egyfelől vonzottak a gazdaság működését magyarázó elméleti tantárgyak, másfelől lelkesedtem a marketing szemlélet kreativitása iránt, így végül marketing szakirányon, közgazdászként végeztem.
– Miért választotta ezt a pályát?
– Esetemben a pályaválasztást nem előzték meg álmatlan éjszakák, egész egyszerűen a szívem után mentem, amelyben a szüleim teljes mértékben támogattak. A családi hagyományt követve közgazdasági szakközépiskolában formálódott a szemléletem, s fantasztikus tanáraimnak köszönhetően szert tettem a szükséges alapokra. Abban biztos voltam, hogy közgazdász leszek, csak azt nem tudtam, hogy hol…
Erre a kérdésre Veszprémben érkezett meg a válasz egy beiskolázás alkalmával, ugyanis azt az ígéretet kaptam, hogy az ide jelentkezőknek lehetősége lesz „nem egynek lenni a sok között”, a leendő oktatóink az egyéni szakmai fejlődésünket is szemmel fogják tartani.
– Az ígéretből valóság lett?
– Igen, ez olyannyira így van, hogy több volt oktatómhoz a mai napig bátran fordulhatok szakmai kérdésekkel, s kapok tőlük tanácsokat is. Ezek a másfél évtizede tartó tanár-diák kapcsolatok számomra felbecsülhetetlen értéket jelentenek.
– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Mi az első, ami eszébe jut az egyetemről?
– Hogy a legfontosabbakat említsem: a feleségem, a nagyszerű barátságok, illetve a szinte határtalan lehetőségek. Ez utóbbi klaszterben kevésbé szerénytelenül olyan emlékképeket őrzök, melyek az OTDK-hoz (Országos Tudományos Diákköri Konferencia – a szerk.), demonstrátori feladatokhoz, Erasmus tanulmányutakhoz, illetve az akkori Egyetem TV főszerkesztőségéhez kötődnek.
– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el a KSH-nál betöltött főosztályvezetői pozícióig?
– A Pannon Egyetemen megszerzett alapokra épülő munkával. Egyébként az a legérdekesebb a történetben, hogy nem is terveztem a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgozni. Itt töltöttem a nyári gyakorlatomat, s a diploma átvételét követően ajánlottak egy statisztikusi munkakört. Azt elfogadva, két év alatt több szakmai területet is alaposan megismerhettem, majd 2011-ben egy újonnan szerveződő osztály vezetésére kaptam felkérést a békeidőben legnagyobb társadalmi megmozdulás, a népszámlálás Veszprém megyei végrehajtásának irányítása mellett. 2013-tól a KSH legfiatalabb főosztályvezetőjeként felügyelhettem a Közép-dunántúli régióban a statisztikai munkát. Az idő persze múlik, így ma már nem én vagyok a hivatalunk legfiatalabb főosztályvezetője, viszont e képzeletbeli címet jelenleg szintén a Pannon Egyetemen végzett ifjú kollégám viseli.
– A kemény és szorgalmas munka fontos, azonban néha lazítani is kell. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze a szakmai előmenetellel?
– Nálam az alkotás iránti vágy olyan családi szinten is hasznos és egészséges formákban testesül meg, mint a klasszikus barkácsolás, vagy a feleségemmel és a gyermekekkel közös kertészkedés. E tevékenységekre büntetlenül tudok időt szakítani. A sport terén pedig érzem, újra előtérbe fog kerülni a kerékpározás, a nagyobbik, 8 éves fiammal egyre hosszabb túrákra vagyunk képesek. Az első komolyabbnak tekinthető kerékpáromat egyébként az első éves tanulmányi ösztöndíjamból vásároltam. Ez a bringa idén lett nagykorú…
– Ha jól tudom, jelenleg is a GTK hallgatója. Milyen képzésben vesz részt?
– Igen, egy a Gazdaságtudományi Kar által szervezett posztgraduális programban tanulok, Kutatási és innovációs szakközgazdász szakirányon.
– Miért döntött úgy, hogy újabb végzettséget szerez? Ehhez miért a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karát választotta?
– El kell fogadni, hogy szükség van az élethosszig tartó tanulásra, még ha kevésbé komfortos is ezzel szembenézni. Viszont sokkal könnyebb fejet hajtani e tény előtt, ha az érdeklődési körünknek megfelelő irányba tudunk befektetni. És miért a Pannon? Győztes stratégián miért is változtatnék?
– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?
– Az, hogy ajánlanám-e a kart, nem is lehet kérdés. Én úgy látom, hogy a Pannon Egyetemnek, ezen belül a GTK-nak nem a tömegtermelés a specialitása. Annál sokkal fontosabb a hallgató, mint egyén, és az ő kiválóságának a fejlesztése.
– Egy sikeres szakmai karrier egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munkaerőpiac az iskolapadból nézve azonban sokszor félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?
– Az egyetemi évek alatt törekedjenek a kiválóságra. Ezt nagyszerűen meg lehet alapozni tudományos diákköri aktivitással (TDK – a szerk.), vagy akár demonstrátori feladatok vállalásával. Fontos, hogy igyekezzenek szakmailag is a legjobb gyakorlati helyet, munkahelyet megszerezni, nem mellékesen pedig az Erasmus ösztöndíj megpályázása is kötelezően ajánlott. A verejtékes magvetésnek, azaz a kemény munkának mindig lesz eredménye. Azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a vetést követő munkafázis nem az aratás. A két tevékenység között további kemény munka és hosszú út vár. Aztán van úgy, hogy látszólag vesztes helyzetbe kerül az ember, ekkor soha nem szabad azon bánkódni, hogy mit veszítettünk, hanem azon kell gondolkodni, hogyan tudnánk annak többszörösét visszanyerni.
Az interjút készítette: Strack Flórián
– Duration: 3 months
– Duration: 3 months
