Balog Zoltán, az Emberi erőforrások minisztere a Pedagógus Szolgálati Emlékérem miniszteri kitüntetését adományozta Czeglédi Józsefnek Karunk Turizmus Tanszéke egyik alapító tagjának, aki elsőként szerzett Magyarországon tudományos fokozatot idegenforgalmi témából.
Dr. Czeglédi József 1973-ban lett a közgazdaság tudományok kandidátusa turizmusból, s az elmúlt 47 évben a turizmus egyetemi és főiskolai oktatása mellett számos fontos munkakört töltött be a turizmus kormányzati irányításában. A kitüntetést ünnepélyes keretek között Dr. Friedler Ferenc egyetemi rektor adta át. Kiemelték a kitüntetett kiemelkedő turisztikai oktatási tevékenységét, széleskörű szakmai tapasztalatait, nyitottságát a kollégák és a hallgatók felé valamint sokrétű közéleti munkáját.
Czeglédi József a jövőben is folytatja a turizmussal kapcsolatos aktív tevékenységét, mint a Közép-Európai Club Pannonia Közhasznú Egyesület ügyvezető elnöke, az MTA Köztestület tagja valamint a Parlament turizmus tanácsadója. (Forrás: turizmus.com)
Kitüntetéséhez gratulálunk!
Ideje, hogy elkezdd tervezni a nyári programod!
Ha nem csak a hasadat süttetnéd egész nyáron, hanem hasznosan szeretnéd tölteni a nyarat, mit több! szeretnél egy életre szóló élményt és közben önmagadat fejleszteni, ragadd meg a lehetőséget, hiszen most kedvezményes áron jelentkezhetsz a CCUSA programjaira!
A CCUSA 3 programot kínál neked:
– Camp Counselor USA
– Work Experience USA
– Camp Counselor Canada
Az Immigropoly 2 ingyenes online játék célja, hogy hogy kiválasztott karakteredet különböző útvonalakon keresztül eljuttasd a világ számos pontjából az Európai Unióba.
Olvass minél többet az utad során érintett városokról, információkról, a migrációról és az EU bevándorlással kapcsolatos politikájáról. Ezáltal játszva bővítheted a migrációval, a világ számos országával és az Európai Unióval kapcsolatos ismereteidet.
Regisztrálj a http://en.immigropoly2.ittvagyunk.eu oldalon és indulhat a nagy kaland!
Fotó: Magyar Kata
Mivel Iván beszámolóját korábban már olvashattátok, a tavaszi szemeszterben eltöltött élményeiről Wroclaw városában, ezért én most igyekeznék egy másik nézőpontból képet adni e fantasztikus lengyel városról.
Csontig hatoló hideg. Ez volt a legelső benyomás, mikor megérkeztem szaktársammal, Hajmásy Gyöngyivel február közepén Wroclaw, akkor még lepukkantnak mondható vasútállomásra. Köszönhetően a 2012-es Futball EB-nek, ez az állomás olyan szépre változott júniusi búcsúzásunkkor, hogy csak ámultunk mire képes a város ilyen rövid idő alatt, ugyanis úgy eltelt ez a 4 hónap mintha 2 hétre utaztunk volna ki. Máig vissza húz a szívünk nap mint nap. A tél elmúltával a nappalok egyre korábban és egyre több napsütéssel érkeztek, egészen felmelegítve szívünket s napról napra több kedvet adva a lengyel élethez. E gyönyörű város – Alsó-Szilézia központja- már az első naptól kezdve elbűvölt minket varázslatos építészetével és a mozgalmas, fiatalos pörgésével. Szeretetünk iránta minden pillanatban csak nőtt. Elképzelhetetlen, hogy az ember egyszer megunja ezt a helyet!
Privát egyetemünk, a University of Business, a lehető legcsaládiasabban működő általam eddig ismert intézmény, mind méretét, kialakítását és közösségét tekintve. Az iskola a város egyik szélén található, de ennek ellenére remekül megközelíthető villamossal és busszal is. Óráink nagyobb része könnyű tananyagból állt, ám ezt kompenzálta a törekvés, hogy megismerjük egymás kultúráját, gazdaságát és hogy minél jobban fejleszthessük nemzetközi kapcsolatainkat. Csoporttársaink közt voltak: franciák, spanyolok, baszkok, portugálok, törökök, bolgárok, egy finn fiú és egy szlovák lány (vele éltünk később hármasban egy albérletben, valamint egy lengyel párral). Mentoraink minden esetben mellettünk voltak, segítették mindennapjainkat s mai napig jó kapcsolatot őrzünk mind velük, mind csoporttársaink igen nagy részével. Szép lassan tervezzük is a ”Reunion Party”-t, melyet minden bizonnyal kedvenc szórakozóhelyeink egyikén rendezünk majd meg. Ugyanis van miből választani az biztos… álmomból felébresztve tudom sorolni, hogy melyik nap hova érdemes menni erasmusos diákként. Hétfő Alibi/Mundo, kedd Domowka/Insomnia, szerda Antidotum, csütörtök Daytona/Domowka, péntek/Mystic és persze minden reggelt be lehet fejezni a Mananaban. Óráink többnyire délben, délután voltak így sosem okozott igazán problémát az, hogy összeegyeztessük a tanulást a társasági élettel. Minden héten várost néztünk, kutattuk az apró, városszerte elrejtett gnóm szobrokat, piknikeztünk a szigeten, kirándultunk, szerveztük az utazásainkat szerte Lengyelországba, s egy-egy külföldi útra is rávettük magunkat. Így sikerült bejárni Gdanskot, Varsót, Krakkót, Poznant, és persze Auschwitzet sem hagyhattuk ki. A fáradalmakat Málta és Kréta szigetének felfedezésével pihentük ki. 🙂 Lengyelországban/ból nagyon olcsó utazni és véleményem szerint a megélhetés is könnyebb, gondolok itt az élelmiszerekre, bárokra és éttermekre. Élményeimhez hozzátartozik persze az is, hogy a lengyel gasztronómiától nem voltam elragadtatva, de nemzetközi konyhát mindenhol találni s az élelmiszerek minősége is valamivel jobb mint hazánkban, így gyakran előkerült a fakanál és rendeztünk vacsora esteket barátainknak.
És hogy mégis mi a legfantasztikusabb és legmaradandóbb az egészben? A BARÁTSÁGOK melyek köttettek. Úgy éltünk kint, mint egy nagycsalád, csak még nagyobb békében 🙂 Mindig mindenkire lehetett számítani és a jókedv is határtalan volt. Rengeteget tanultam emberileg, s úgy érzem nagyon sokat kapott a személyiségem e félév alatt. Máshogy nézek a világra, s a benne levő parányi dolgokra, mintha még jobban kinyílt volna a szemem.
Persze a hazaút az borzalmas volt. Szép lassan napról napra egyre több embertől búcsút venni, mígnem neked is könnyekben úszik a szemed a vonaton hazafelé. Honvágy ide vagy oda, egy kis ideig nem találtam igazán a helyem itthon, de pár nap után kénytelen voltam feldolgozni, hogy VÉGE. Tartani kell a kapcsolatot az új barátokkal, meghívni/meglátogatni őket és KERESNI A TOVÁBBI KALANDOKAT! 🙂
Magyar Kata
Fotó: Magyar Kata
Mivel Iván beszámolóját korábban már olvashattátok, a tavaszi szemeszterben eltöltött élményeiről Wroclaw városában ezért én most igyekeznék egy másik nézőpontból képet adni e fantasztikus lengyel városról.
Csontig hatoló hideg. Ez volt a legelső benyomás, mikor megérkeztem szaktársammal, Hajmásy Gyöngyivel február közepén Wroclaw, akkor még lepukkantnak mondható vasútállomásra. Köszönhetően a 2012-es Futball EB-nek, ez az állomás olyan szépre változott júniusi búcsúzásunkkor, hogy csak ámultunk mire képes a város ilyen rövid idő alatt, ugyanis úgy eltelt ez a 4 hónap mintha 2 hétre utaztunk volna ki. Máig vissza húz a szívünk nap mint nap. A tél elmúltával a nappalok egyre korábban és egyre több napsütéssel érkeztek, egészen felmelegítve szívünket s napról napra több kedvet adva a lengyel élethez. E gyönyörű város – Alsó-Szilézia központja- már az első naptól kezdve elbűvölt minket varázslatos építészetével és a mozgalmas, fiatalos pörgésével. Szeretetünk iránta minden pillanatban csak nőtt. Elképzelhetetlen, hogy az ember egyszer megunja ezt a helyet!
Privát egyetemünk, a University of Business, a lehető legcsaládiasabban működő általam eddig ismert intézmény, mind méretét, kialakítását és közösségét tekintve. Az iskola a város egyik szélén található, de ennek ellenére remekül megközelíthető villamossal és busszal is. Óráink nagyobb része könnyű tananyagból állt, ám ezt kompenzálta a törekvés, hogy megismerjük egymás kultúráját, gazdaságát és hogy minél jobban fejleszthessük nemzetközi kapcsolatainkat. Csoporttársaink közt voltak: franciák, spanyolok, baszkok, portugálok, törökök, bolgárok, egy finn fiú és egy szlovák lány (vele éltünk később hármasban egy albérletben, valamint egy lengyel párral). Mentoraink minden esetben mellettünk voltak, segítették mindennapjainkat s mai napig jó kapcsolatot őrzünk mind velük, mind csoporttársaink igen nagy részével. Szép lassan tervezzük is a ”Reunion Party”-t, melyet minden bizonnyal kedvenc szórakozóhelyeink egyikén rendezünk majd meg. Ugyanis van miből választani az biztos… álmomból felébresztve tudom sorolni, hogy melyik nap hova érdemes menni erasmusos diákként. Hétfő Alibi/Mundo, kedd Domowka/Insomnia, szerda Antidotum, csütörtök Daytona/Domowka, péntek/Mystic és persze minden reggelt be lehet fejezni a Mananaban. Óráink többnyire délben, délután voltak így sosem okozott igazán problémát az, hogy összeegyeztessük a tanulást a társasági élettel. Minden héten várost néztünk, kutattuk az apró, városszerte elrejtett gnóm szobrokat, piknikeztünk a szigeten, kirándultunk, szerveztük az utazásainkat szerte Lengyelországba, s egy-egy külföldi útra is rávettük magunkat. Így sikerült bejárni Gdanskot, Varsót, Krakkót, Poznant, és persze Auschwitzet sem hagyhattuk ki. A fáradalmakat Málta és Kréta szigetének felfedezésével pihentük ki. 🙂 Lengyelországban/ból nagyon olcsó utazni és véleményem szerint a megélhetés is könnyebb, gondolok itt az élelmiszerekre, bárokra és éttermekre. Élményeimhez hozzátartozik persze az is, hogy a lengyel gasztronómiától nem voltam elragadtatva, de nemzetközi konyhát mindenhol találni s az élelmiszerek minősége is valamivel jobb mint hazánkban, így gyakran előkerült a fakanál és rendeztünk vacsora esteket barátainknak.
És hogy mégis mi a legfantasztikusabb és legmaradandóbb az egészben? A BARÁTSÁGOK melyek köttettek. Úgy éltünk kint, mint egy nagycsalád, csak még nagyobb békében 🙂 Mindig mindenkire lehetett számítani és a jókedv is határtalan volt. Rengeteget tanultam emberileg, s úgy érzem nagyon sokat kapott a személyiségem e félév alatt. Máshogy nézek a világra, s a benne levő parányi dolgokra, mintha még jobban kinyílt volna a szemem.
Persze a hazaút az borzalmas volt. Szép lassan napról napra egyre több embertől búcsút venni, mígnem neked is könnyekben úszik a szemed a vonaton hazafelé. Honvágy ide vagy oda, egy kis ideig nem találtam igazán a helyem itthon, de pár nap után kénytelen voltam feldolgozni, hogy VÉGE. Tartani kell a kapcsolatot az új barátokkal, meghívni/meglátogatni őket és KERESNI A TOVÁBBI KALANDOKAT! 🙂
Magyar Kata
Egyetemünk november 21-én szerdán 9.00 órától nyílt napot tart, amelyre minden érdeklődőt szeretettel várunk! A nyílt nap helyszíne a B épület aulája (Egyetem utca 10.).
A nyílt napon a Gazdaságtudományi Kar minden szakja külön-külön standdal jelenik meg, ahol oktatóktól, hallgatóktól kaphatnak részletes felvilágosítást a felvételi előtt állók. 11.30-tól Karunk mb. dékánja, Dr. Szabó Lajos tart előadást a Kar által kínált lehetőségekről, de a nap folyamán órarend szerinti tanóráinkba is betekinthetnek az érdeklődők.
A nyílt nap teljes időtartama alatt grafológiai tanácsadással, pályaorientációs önismereti tanácsadással, egyetemi öntevékeny csoportok bemutatkozásával várjuk az érdeklődőket a B épületben aulájában.
Képzéseinkről bővebb információ itt (Archivált link) olvasható.
Találkozzunk november 21-én Veszprémben a nyílt napon!
A Gazdaságtudományi Kar vezetése a Kar professzoraival egyetértésben új tudományos előadássorozatot indít „A Tudományos Gondolkodás Műhelyei – a Gazdaságtudomány aktuális kérdései” címmel. Az előadássorozat célja, hogy a Kollégák világhírű professzoraink kutatásait megismerve, a kutatásokkal kapcsolatos kérdések, dilemmák, módszerek és eredmények tanulmányozása által, ezeket a példákat követve még eredményesebben tudják tudományos karrierjüket építeni.
Az előadássorozat első állomásaként Dr. Török Ádám professzor úr, az akadémia rendes tagja A K+F és a versenyképesség kölcsönös kapcsolata címmel tart előadást 2012. november 6-én 15.00 órakor a „B” épület II. emeleti konferenciatermében, melyre szeretettel hívunk és várunk minden kedves érdeklődőt!
Fotó: Varga Iván
Életem meghatározó része marad az a néhány csodálatos hónap, amit Lengyelország negyedik legnagyobb és második legfejlettebb városában, az Odra folyó partját átölelő Wrocławban töltöttem Erasmusos hallgatóként.
Az első tapasztalataim a lengyelekkel kapcsolatban, hogy az utcán valamennyien segítőkészek és szívesen útbaigazítják az embert. Az idősebb generációk főleg oroszul és néha franciául beszélnek, viszont a lengyel fiatalok közül sokkal többen beszélnek angolul, mint a magyar fiatalság (lehetséges, hogy ez a feliratos filmeknek is köszönhető). Paprika helyett fokhagymával ízesítik az ételeket és saját ételüknek vallják a véres hurkát és a székelykáposztát (lengyelül: bigos). Az ország 90%-a katolikusnak vallja magát (ebben csak az apró Vatikán és Málta előzi őket meg) ami megmutatkozik a történelemszemléletükben és abban, hogy Húsvét idején országszerte minden zárva van és az élettel teli Wrocław is kísértetvárossá válik.
Az Erasmusos diákok számára a Wrocławi Gazdasági Egyetem jazz koncertet, filmharmónia koncertet, operabemutatót, állatkerti sétát és múzeumlátogatást szervezett (mindezt ingyen). Voltak köztünk spanyolok, törökök, afgánok, olaszok, ukránok, litvánok, lettek, ciprusiak, franciák, németek, románok és portugálok. Ebben a nemzetközi társaságban Ohr Klaudiával együtt képviseltük a Pannon Egyetemet.
Még soha nem éltem olyan fényűzésben, mint az ottani kollégiumban (saját konyhával és fürdőszobával), de mikor az ablakon keresztül kinéztem a szürke panelházakra eszembe jutott a Várfok Kollégium, az a barokk épület, Veszprém zöld szívében, a Szerelem-sziget felett…
Szobatársam egy török fiú, Çağrı (ejtsd: Csárő) volt. Vele és török-afgán barátaival teázás közben sokat beszélgettünk kultúráról, gazdaságról, a világ eseményeiről és vallásról. Igazi intellektuális társaság volt. A másik társaságomban vegyesen voltak franciák, lengyelek, olaszok, ciprusiak, lettek és litvánok. Velük inkább a város új részeit fedeztük fel, bowlingozni jártunk vagy esténként buliztunk. A közös főzések ugyanúgy a hétköznapi élet részei voltak, mint bejárni órákra. Az egyetemi kampusz az út túlsó oldalán volt, a kollégium mögött pedig uszodába járhattam és rengeteg más dolgot csináltam.
Ha minden út Rómába vezet, akkor minden út Wrocławból vezet. Új barátaimmal rengeteget utaztunk országon belül és külföldön egyaránt, melyek mindegyike megér egy külön cikket.
Egy álom volt. Visszagondolok milyen sok helyet bejártam, milyen sok lengyel filmmel és könyvvel ismerkedtem meg, milyen sokat megtudtam a kultúrájukról és őszintén elmondhatom mindez csak egy töredéke volt ennek a nagyszerű országnak.
Ha szeretnél többet hallani és szeretnéd megnézni a képeket, akkor gyere el november 7-én a Gazdaságtudományi Karon tartandó előadásomra. Részletek hamarosan.
Írta: Varga Iván
Fotó: Varga Iván
Sokat nem mondanak a számok senkinek, de miután elolvassák a következő bejegyzést, a fejükhöz fognak csapni, és rá fognak csodálkozni, hogy ilyen is van?!
A hazai menedzserképzés elősegítése, illetve a menedzsment ismeretek elsajátítása céljából magánkezdeményezés alapján 1991-ben életre hívott, a Magyar Innovációs Szövetség által gesztorált és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság által támogatott közhasznú Manager Képzés Alapítvány, elsősorban a gazdasági, a műszaki és a természet-tudományi felsőfokú intézményekben graduális és posztgraduális, valamint a PhD-képzés keretében tanuló hallgatók menedzsment ismereteinek bővítését, gyakorlatban történő alkalmazását hivatott elősegíteni.
Az Alapítvány Kuratóriuma, a Pro Progressio Alapítvány támogatásával a „Harsányi István-Díj” (és a velejáró kutatási ösztöndíj) elnyerésére 2004-től minden évben meghirdette eddig pályázatát.
A Kuratórium az innovációval
kapcsolatos menedzsment témakörben készített kiemelkedő színvonalú tudományos diákköri munkák, kutatási munkák, szakdolgozatok, diplomamunkák és természetesen PhD-disszertációk készítőit kívánja elismerésben részesíteni, és gyakorlati tevékenységüket támogatni.
De hogy miért is fontos ez számunkra? Elvégeztünk egy kis fejszámolást. 2004 óta összesen 282 dolgozatot nyújtottak be magyarországi felsőoktatási intézményekből hallgatok, fiatal kutatok, amelyből összesen, eddig 80-at részesítettek elismerésben. Nagyon szép eredmény, de még szebb lesz, ha tovább olvassák!
A 80 dolgozat között több magyarországi neves és nemes egyetem neve is megfordult, de amire a legbüszkébbek lehetünk, az az, hogy ebből a 80 díjazott munkából 21-e a MI EGYETEMÜNK nyert el. Amely országos szinten nézve a nyertes pályázatok 26,25%-a. Gondoltuk volna, hogy ennyi tehetséges hallgatóval rendelkezünk? Beszéljen, azonban helyettem az alábbi diagram, amely megmutatja, hogy mely felsőoktatási intézmény hány díjazott munkával rendelkezik egészen a mai napig.
A végén pedig szeretnék Önökkel egy „titkot” megosztani! A 21 pályamunkából ebben az évben a Magyar Innovációs Szövetség 3-at is díjazott, amelyek a nemrégiben alakult Kvantitatív Módszerek Tanszéken születtek és íródtak meg. Hogy kik is ők? Keressék fel a szövetség honlapját és akár a korábbi nyertes pályaműveket szerzői között magukra ismerhetnek. Eddigi és idei nyerteseknek szívből gratulálunk és kívánunk további sikereket az életükben! Köszönjük nekik, hogy Egyetemünk nevét tovább öregbítették és jó példával szolgáltak jelenlegi és jövendőbeli hallgatótársaiknak, kollégáiknak!
