A vezetőket gyakran egy korábbi (általában technikai) pozícióban szerzett tapasztalatuk és szaktudásuk alapján nevezik ki vezetőnek. Belépnek a vezetői szerepbe úgy, hogy nem vagy alig rendelkeznek a hatékony vezetői munkához szükséges készségekkel. A környezetükben lévők – felettesek, kollégák, beosztottak – mind nagy várakozásokkal tekintenek az új vezetőre. Így az illetőnek nincs más választása, kénytelen azonnal elkezdeni vezetni, és egyben kénytelen elkezdeni gyakorolni azokat a készségeket, amelyekkel nem vagy alig rendelkezik! Értekezleteket tart, kommunikál a beosztottaival, célokat tűz ki, feladatokat delegál, értékel, jutalmaz, jelent stb. Nap mint nap végzi, gyakorolja ezeket a tevékenységeket, de sajnos általában nagyon kevés visszajelzést kap. Ennek eredményeképpen sokszor abban lesz jó, hogy a dolgokat rosszul csinálja – rossz szokásokat alakít ki!
David Duerden (2006) a brit HR Kamara, a CIPD számára készített vezetőképző anyagának máig érvényes bevezetőjében1 hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyakorlás visszajelzés nélkül rossz szokások kialakításához vezet. Ezért rendkívül fontos, hogy ha egy vezető folyamatosan fejleszteni akarja a vezetői készségeit, akkor keresse meg a módját annak, hogy folyamatosan kapjon visszajelzést. A visszajelzéseken elgondolkodhat, és ennek révén fokozatosan új és és hatékonyabb szokásokat alakíthat ki.
A fentieket támasztja alá annak a menedzsernek az esete, aki egy 360 fokos értékelés eredménye alapján döbbent rá arra, hogy mekkora különbség van aközött, ahogy ő látja a saját teljesítményét, és aközött, ahogy mások látják azt. A felismerés elvezette ahhoz, hogy négyszemközti beszélgetések keretében még részletesebb visszajelzést kérjen a munkatársaitól, illetve hogy az értekezletek végén a résztvevőktől kérjen mindig visszajelzést. A hallottak alapján aztán változtatott a viselkedésén, aminek következtében a csapat viselkedése is megváltozott, és ezáltal a teljesítményük jelentősen megnőtt.
A szokások megváltoztatása hosszú időbe telik, és folyamatos megerősítést igényel. A visszajelzések adása és fogadása tehát a mindennapi közös tevékenység része kell, hogy legyen, nem csak egy évente egyszer történő esemény. Visszajelzést érdemes annyi embertől kérni, amennyitől csak lehet: felettestől, kollégától, beosztottól, ügyféltől. A visszajelzés legyen formális és informális is. A visszajelzés maga váljon szokássá.
Az Üzleti Tudásközpont Vezetőképző tréningjei keretében számos területen van mód önértékelésre és egymás értékelésére, sőt, a résztvevők megkapják mindazokat az eszközöket, amelyekkel egy-egy témában – a tréningen kívül, de a saját cégükön belül – szélesebb körben is adhatnak egymásnak visszajelzést.
A szerző Makkay-Chambers Adrienne, az Üzleti Tudásközpont vezetője
1 Duerden, D. (2006) Management Development Activities. London, Chartered Institute of Personnel and Development
