A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók „Elosztási logisztika” keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt az Unilever Magyarország Kft. Jégkrémgyárában. Kertész Evelin,  Knobloch Éva,  Kovács Zsófia,  Kovárczi Kristóf,  Németh Miklós,  Ohr Klaudia,  Tóth Norbert élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

3. rész – A márka – Algida (az üzem, a termékek)

Az Unilever, mint a világ legnagyobb jégkrémgyártója 5 milliárd euró éves forgalommal büszkélkedhet. Több mint 40 országban találhatóak meg az Algida finomságok.

Az ALGIDA tehát az Unilever egyik márkája. A veszprémi telep kezdetben csak kereskedelmi funkciót töltött be, az Ausztriából importált termékeket terítették, majd a Panda Cream megvásárlásával megkezdődött a jégkrémgyártás. A minőségi garanciát a fejlesztések, az oktatás, a folyamatos tréningek, a higiéniás körülmények és – odafigyelés együttesen biztosítják.

A logisztikai területen dolgozók a fix alkalmazotti létszám közel 1/5-ét teszik ki. A jégkrémbirodalom 52.000 négyzetméteren terül el, a gyárépület 8700 négyzetméter alapterületű.

Forrás: Unilever

A Magyarországon forgalmazott Algida jégkrémek több mint háromnegyede a veszprémi Jégkrémgyárban készül. A megrendeléseknek csupán az 1/6-a érkezik a magyar piacokról, a rendelések nagyobb hányada (5/6-a) külföldről érkezik. A cég, a jégkrémgyártás a válság ellenére növekszik, de ez a külföldi piacoknak/megrendeléseknek köszönhető, mivel a hazai piacot jelentősen érintette. A cseh-lengyel-szlovák és magyar piacokon a fogyasztók árérzékenysége miatt nincs kereslet az összes termék iránt, így számos olyan termékkel találkozhatunk, amelyet eleve csak a külföldi, illetve a Közép-Európai régión kívülre gyártanak. Látogatásunk alkalmával is épp üzemelt a jégkrém-bonbont előállító gyártósor.

Az Algida termékeinek legnagyobb konkurenciája valamikor a Nestlé volt, Schöller márkanevű jégkrémével. Mára azonban a legnagyobb vetélytársat az ún. saját márkás termékek jelentik, és – főleg a hazai piacokon – a legnagyobb forgalom-visszaesést ezek okozzák.

Az Algida Svájcban működtet egy ún. SCM-vállalatot. Ez egy központi vállalat, amely koordinálja a gyárak termeléseit, az országos kereskedelmi egységeinek tevékenységeit. A központ a hatékony irányításhoz egy jól felépített SAP alapú rendszert használ, mely rendszerben például a veszprémi gyárból is bármikor információhoz juthatnak, hogy adott termékből mekkora az előirányzott mennyiség a következő termelésben, vagy hogy az éppen aktuális szállítmányok hol tartanak, vagy hogy az egyes hűtőraktárak kapacitása hogyan áll. A veszprémi gyár kezdetben 8 saját depóval rendelkezett, amelyeket a központ utasítására kiszerveztek. Ezek területe túl nagynak bizonyult, így további kisebb koncessziós területekre osztották fel őket, így alakult ki az a 8-10 koncessziós terület, amely lefedi az országot. Koncessziós-szerződés keretében a helyi ellátók az Algida-kisautókkal osztják el a jégkrémeket. Ezen ellátók száma változhat az értékesítési mennyiségektől függően, ennek okán összevonásokra illeve szükség esetén további terület felosztásokra kerülhet sor. A karbantartási feladatokat egy éve teljes egészében kiszervezték.

A beszerzés központilag történik. A beszállítókkal szemben a legfontosabb elvárások a minőség, az ár, illetve a rugalmasság, vagyis a szállítások pontossága és a megbízhatósága. Minden alapanyag beszállítására a Központi beszerzés választ egy ún. főbeszállítót és egy alternatív beszállítót is. A központi beszerzés alapvetően úgy gondolkodik, hogy „össz-európának” mi a legjobb. Ami Európa egészének jó, az a magyar piacon nem mindig jó. Ezt mutatja az is, hogy a magyar beszállítók aránya – a helyi próbálkozás ellenére is – meglehetősen alacsony a veszprémi vállalatnál. A központ európai szinten több féle alapanyag, ezenkívül hatalmas mennyiségű csomagolóanyag beszerzését intézi. A veszprémi üzem esetében: vannak olyan alapanyagok, amelyek a legtöbb termék gyártásánál felhasználnak, így ezekre akár hetente 3 alkalommal is adnak le rendelést, míg a szezonálisan vagy kistételben gyártott termékek alapanyagait alkalomszerűen/szükség esetén rendelik meg.

Forrás: Unilever

A veszprémi telephelyen egy hűtőház található, amely a gyár termelési volumenéhez képest meglehetősen szűkös. Megfelelő méretű hűtőház hiányában a vállalat Győrben és Székesfehérváron bérel puffer-raktárakat, ahol az ÁNTSZ előírásoknak megfelelően 3 napig tárolják a késztermékeket. Ez idő alatt elkészülnek a szükséges bevizsgálások. A termékek vizsgálatát egyrészt a gyár saját maga végzi, de szükség van egy külső, független ellenőrzés lefolytatására is. Természetesen a cél, hogy az esetleges hibákat még maga a gyártó vegye észre.

Forrás:

• http://www.unilever.hu/vallalatunk/gyaraink/?WT.LHNAV=Az_Unilever_gy%C3%A1rai_Magyarorsz%C3%A1gon (2011-02-28)
• http://www.unilever.hu/vallalatunk/gyaraink/veszpremi-jegkremgyar/index.aspx (2011-02-28)

„Köszönjük vállalati partnereinknek Szatóri László gyárigazgató Úrnak, Rajki Henrietta Hr. vezető Úrhölgynek, Molnár Csaba gyártás támogató mérnök Úrnak, Csalló Péter gyári ellátási lánc vezető Úrnak, Jakus Gyula logisztikus Úrnak hogy lehetőséget biztosítottak hallgatóink gyakorlati ismereteinek bővítésére.”

Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta

Forrás: Unilever

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók „Elosztási logisztika” keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt az Unilever Magyarország Kft. Jégkrémgyárában. Kertész Evelin,  Knobloch Éva,  Kovács Zsófia,  Kovárczi Kristóf,  Németh Miklós,  Ohr Klaudia,  Tóth Norbert élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

2. rész – A vállalat

„160 millió alkalommal naponta valaki Unilever terméket választ: a család étkeztetésétől az otthon tisztán tartásáig márkáink jelen vannak a hétköznapokban.”

Az Unilever 1930-ben jött létre – a brit Lever Brothers és a holland Margarine-Unie összeolvadásakor – , mára világszerte több mint 400 márkával, mintegy 160 országban van jelen. Termékeivel igyekszik a fogyasztók mindennapi igényeit kielégíteni az étkezés, a higiénia és a szépségápolás területein. A vállalat küldetése, hogy termékei használatával az emberek jól érezzük magukat a bőrükben, szépnek lássák magukat és a környezetüket, és teljes életet éljenek.

A vállalat nagyságát mutatják a következő adatok is:

• 163.000 munkavállaló világszerte 2009-ben,
• 11 éve vezeti a Dow Jones Fenntarthatósági Indexet,
• 891 millió Euró a kutatás-fejlesztésre fordított összeg 2009-ben,
• számos díjjal büszkélkedhet (A Progresszív Szakmai Díjak 2010 versenyén az Unilever nyerte el az év partnerének járó díjat. Az év kedvenc kiskereskedelmi non-food termékének kategóriában a Dove Men+Care 3. helyezést ért el. Széles körben terjesztett testápolási kozmetikumok kategóriában a Dove Visiblecare Renewing krémtusfürdő első helyezést ért el a JOY Prix de Beauté – a szépség nagydíja elnevezésű versenyen. Baba, Lipton, Dove, Domestos, Signal, Coccolino termékeik elnyerték a Sikertermék 2010 díjat arany, ezüst és bronz fokozatban., stb.)

Forrás: Unilever

Az Unilever Magyarországon már a második világháborút megelőzően is jelen volt. Az Unilever Magyarország Kft. a Közép-Európa Régió cégcsoport része a csehországi, szlovákiai, szlovéniai, horvátországi és boszniai vállalatokkal együtt. A cég Budapestet választotta e régió központjának. Az Unilever Magyarországon három gyárral rendelkezik: a Nyírbátori Háztartás-vegyipari és Kozmetikai Gyárral, a Veszprémi Jégkrémgyárral és a Röszkei Élelmiszergyárral. A vállalat hazánkban 1000 munkavállalót foglalkoztat.

Forrás:

• http://www.unilever.hu/vallalatunk/az_unileverrol/az_Unilever.aspx (2011-02-28)
• http://www.unilever.hu/vallalatunk/?WT.GNAV=V%C3%A1llalatunk (2011-02-28)
• http://www.unilever.hu/vallalatunk/dijaink/ (2011-02-28)
• http://www.unilever.hu/vallalatunk/companystructure/szervezeti-felepites.aspx (2011-02-28)
• http://www.unilever.hu/vallalatunk/gyaraink/?WT.LHNAV=Az_Unilever_gy%C3%A1rai_Magyarorsz%C3%A1gon (2011-02-28)

Folytatás következik…

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók „Elosztási logisztika” keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt az Unilever Magyarország Kft. Jégkrémgyárában. Kertész Evelin,  Knobloch Éva,  Kovács Zsófia,  Kovárczi Kristóf,  Németh Miklós,  Ohr Klaudia,  Tóth Norbert élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

I. rész – Bevezető

Veszprém, szél, fagy, és a csapat még mindig kitart. 🙂

A Szervezési és Vezetési Tanszék mesterszakos hallgatóiként 2010. február 23-án az Elosztási logisztika kurzus keretében üzemlátogatást tettünk a veszprémi ALGIDA-nál.

Az időjárás viszontagságai ellenére a csapat teljes létszámmal a kora reggeli órákban már gyülekezett az üzem bejáratánál. Lelkesedésünk nem hagyott el minket és a mosolyunk sem fagyott az arcunkra, így jó hangulatban és érdeklődve indultunk befelé. Kedves fogadtatásban részesültünk. Fogadóink, előadóink között volt a logisztikai -, a műszaki – és a raktározási vezető, akiket kérdéseink sorával vártunk. A gyár bemutatása és az üzemlátogatás során felmerült kérdéseinket is szívesen fogadták, és ezekre készségesen válaszoltak.

Az üzem egyes területein eltérő a hőmérséklet: a rakodótérben 0-5° ill. 0-15°, a gyártósornál 0-15°, a hűtőházban pedig -25° van. Ehhez képest a kinti időjárás már egészen melegnek tűnt. 🙂 Természetesen az itt dolgozóknak megfelelő védőruházatot és pihenőidőt biztosítanak. Így például a -25°-os hűtőházban targoncázók óránként 10 perc pihenőt kapnak, ez éppen ott jártunkkor járt le.

Folytatás következik…

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika, Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

3. rész

„Délután 2 óra körül ért véget kirándulásunk a BILK-ben. Ekkor döntöttük el, ha már itt vagyunk, és időnk is engedi, akkor meglátogatjuk az AVEX Kft-t. Ez azért volt lehetséges, mert egyik, szintén elosztási logisztikai csoporttársunk ennél a cégnél dolgozik, és el tudta intézni, hogy a vállalatuk raktárának működését megtekintésük. Természetesen az oda vezető úton ismét mi voltunk az utolsók. De most nem a mi hibánk volt, hanem a forgalom nem tette lehetővé, hogy egymás mögött haladjunk. Az utolsóként helyszínre érkezésen azonban már mindenki csak nevetett.

Maga a raktár nem volt nagy, viszont sok érdekes dolgot láttunk itt is, és a körbevezetés is nagyon jó volt. A raklapokon meghatározott rendszer szerint voltak elhelyezve a Hauser termékek. Szemtanúi lehettünk, amint a legmagasabb szintről emelnek le egy raklap terméket. Páran kicsit féltünk, mert elég ingatagnak tűntek a termékek a raklapon. Azonban megnyugtattak bennünket; olyan baleset, hogy a termék leesett volna, még nem fordult elő.

Fotó. Dr. Kovács Zoltán

Miután végignéztünk mindent, akkor következett a hazaindulás ideje. Nem is mi lettünk volna, ha a hazaúton nem történt volna valami.  Az M0-ás autópályán rossz irányba mentünk: nem az M7-es felé, hanem vissza, a BILK irányába. Ezt az első lehetőségnél korrigálni kellett. Természetesen az egyik sofőr szerint ez csak azért történt, hogy megnézzük a Dunát, mert amikor a BILK-ből jöttünk borús volt az idő. Jelentjük: a Dunát már megismerjük, ugyanis kétszer is láttuk öt percen belül! 🙂

Hazafelé, az egyik autó bement Székesfehérvárra, mivel ott szállt ki az egyik utasa. Sofőrünk abban a tudatban volt, hogy itt megyünk le a pályáról, és majd innen rövidebb lesz, de szembesítettük a valódi okkal, miért erre jövünk. De nem baj, mert volt olyan személy, aki még sosem látta Fehérvár belvárosát, ezért nagyon jó volt egy kis kitérőt tenni. Azért is jó volt, mert mindenkinek volt valamilyen szép emléke, amit megosztott a másikkal. Az utolsó csapat, azaz mi, 16:45 körül érkeztünk vissza Veszprémbe. Miért nem lepődünk meg ezen?! 🙂

Egy felejthetetlen kirándulásban volt részünk, amit szeretnék megköszönni Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta tanárnőnek, mert lehetővé tette számunkra ezen izgalmak átélését.”

Köszönjük vállalati partnereinknek Fábián Zoltán kereskedelmi igazgató úrnak és Konrád Györgyi értékesítési vezetőnek, hogy lehetőséget biztosítottak hallgatóink gyakorlati ismereteinek bővítésére, valamint Bíró Koppány Ajtonynak és Firnicz Lászlónak, akik a vállalati kapcsolatfelvételben nyújtottak segítséget.

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika, Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

2. rész

„Elsőként a BILK Kombiterminál Zrt.-ről tartottak nekünk egy kis prezentációt, melyből megtudhattuk mikor alakult a cég, mekkora területen helyezkedik el, milyen tevékenységet folytatnak, milyen a terminál forgalma, milyen eszközök szükségesek a konténerek mozgatásához, melyek a legjellemzőbb irányvonatok, és bepillantást nyertünk, hogy milyen fejlesztéseket terveznek a közeljövőben.

Ezután gyakorlatban is megnézhettünk, milyen munkák folynak a terminálban. A prezentáció során láttunk az ablakból egy KALMÁR nevű teleszkópos konténerrakodó gépet, amely onnan szemlélve nem volt olyan nagy, mint mikor mellé álltunk. A kerekei hatalmasak voltak, és még Győző is kicsinek érezte magát mellette; nem is beszélve rólunk, lányokról. A KALMÁR kezelői nagyon készségesek voltak, és megmutatták, mit is csinálnak nap, mint nap; hogy fogja meg a gép a konténereket  és hogy viszi őket a megfelelő helyre. A teleszkópos megfogón kívül  különleges csereszekrény megfogóval is fel volt szerelve a KALMÁR, mely úgy nézett ki mintha 4 lábat növesztett volna hirtelen. Egy külön kis bemutatót tartottak számunkra. A séta során többször figyelmeztettek bennünket, hogy ne szakadjunk le egymástól, melyre párszor a Tanár Úr is felhívta a figyelmünket, aki mindeközben rengeteg képet, és videót készített a kirándulásról.

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

Miután itt véget ért kirándulásunk, átmentünk a BILK Logisztikai RT. irodaházába, ahol egy felejthetetlen előadásnak lehettünk szemtanúi. Az előadó olyan nagy lelkesedéssel adta elő, hogy mekkora területen fekszik ez az egész, ahol most vagyunk; mi, hol található; ki a fő tulajdonos; milyen fejlesztések folynak jelenleg, és hogy milyen kis aranyos vadnyulak találhatók a MNB Pénzverdéjének területén, hogy teljesen magával ragadta figyelmünket.

Itt lehetőségünk nyílt egy italraktár megtekintésére. A körbevezetés egyetlen negatívuma az volt, hogy a raktári utunk során végig egy biztonsági ember követett bennünket. Ez egy kissé kellemetlen érzéseket keltetett bennünk. A lényeg az, hogy megfigyelhettük az áruk mozgatását, illetve betekintést nyertünk a komissiózás folyamatába is, ami sok hasznos információval bővítette meglévő tudásunkat. Délután 2 óra körül ért véget kirándulásunk a BILK-ben.”

Folytatás következik…

Fotó: Dr. Kovács Zoltán

A logisztikai menedzsment mesterszakos  hallgatók elosztási logisztika keretében, szakmai tanulmányi kiránduláson vettek részt a Budapesti Intermodális Logisztikai Központban (BILK). Csordás Vivien, Szalai Erika és Petrucz Diána élménybeszámolóját folytatásban közöljük.

1. rész

„A közelmúltban 10 egyetemista tanulmányi kiránduláson vett rész, melyet Pató Gáborné Dr. Szűcs Beáta tanárnő szervezett, és melyre Dr. Kovács Zoltán tanár úr is elkísérte az elosztási logisztika csapatát. A tanórán szorgalmi feladatként rövid beszámolót kellett tartani az esetlegesen szóba jöhető megközelítési módokról. Optimális megoldásnak a rövid ppt szemléltetés után az autóval történő utazás bizonyult. Így történhetett, hogy három autóval vágtunk neki a tanulmányi kirándulásnak.

A mi csapatunk volt a lányos csapat, ahol is csak az autó tulajdonosa, sofőrje lógott ki a sorból, ennek ellenére egy nagyon vidám kis utazás vette kezdetét. Már az elindulásnál gond volt, mivel úgy terveztük, hogy a 2 csapat, akik fél nyolcra tervezték az indulást, együtt mennek fel Pestre. De nem így történt. A Tanár Úr által vezetett társaság már korábban elindult, de a többiek, köztük mi is úgy gondoltuk, hogy nekünk elég fél órával később indulni.  Az „A” épülettel szemben lévő utcában ültünk a kocsiban, és vártuk, hogy a harmadik kocsi elmenjen mellettünk, hogy követhessük, és együtt haladjunk. De mire rájöttünk, hogy nagy valószínűséggel már másik irányba elmentek, már időbeli lemaradásunk volt. Az indulási nehézségeket leküzdve viszont végül kikavarodtunk Veszprém városából és kezdetét vette utazásunk.

A GPS volt az egyik nagy gondunk, mivel úgy állítottuk be, hogy a leggyorsabb utat mutassa, folyton le akart vinni az autópályáról, és minden pihenőhelyre be akart invitálni. Ezért utunk során 2 alkalommal is meg kellett állni. Végül is úgy döntöttünk hallgatunk a modern technológiára, és követjük a GPS tanácsát. Így a mi csapatunk egy egészen más útvonalon érte el a célt, mint a másik két autó. De nem unatkoztunk, láttunk szép házakat, és furcsa embereket. Természetesen az egyetemen megszerzett tudásunkat is hasznosítottunk: sok szép darut láttunk, amiről egyből eszünkbe jutottak a Fizikai anyagkezelés órák csodás percei. Végül rátértünk az M0-ás autópályára, ahonnan már el sem lehetett téveszteni az irányt, hisz ki volt táblázva az úti célunk.

Az első megpróbáltatás után következett az újabb, megtalálni a csapat többi tagját. A főbejáratnál több autó várakozott, kamionok és személyautók egyaránt. Mivel igazából nem nagyon tudtuk, hogy hova és kihez megyünk, így a jegykezelő nem tudott nekünk segítséget nyújtani.  A területen hatalmas épületek voltak, melyeknek az oldalán csak egy-egy betű jelezte a nevet.  Az egyes területek nagyon jól elkülönültek egymástól. Mikor megérkeztünk a Kombiterminál sorompójához, be szerettünk volna menni. Előttünk volt egy kamion, láttuk, hogy bemegy. Utána mi következtünk. Vártuk, hogy felemelkedik a sorompó, de nem így lett. A sofőrünk majdnem kiszállt a kocsiból, mikor a mellettünk lévő sávból a kamionos integetett, hogy rossz sávban állunk, menjünk a személygépkocsik sávjába. Igen, ott egyszerűbb volt a jegykezelés! A sofőrünknek csak ki kellett nyújtania a karját az ablakon, bedugni a cetlit a jegykezelő-nyílásba, és a sorompó egyből felemelkedett. Végül a csapatunkat is sikerült megtalálnunk.”

Folytatás következik…