Doktori Iskolánk interjúsorozatának következő alanya Dr. Obermayer Nóra, a Gazdaságtudományi Kar egyetemi docense és fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízottja, aki a GSDI-ben témavezetőként segíti a fiatal kutatók munkáját. Nóra eredetileg vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül egész máshova sodorta az élet. Szakmai életútjáról és a PhD képzés kihívásairól és előnyeiről beszélgettünk vele.
– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba először a Pannon Egyetemmel?
– Az egyetemi karrierem és a tudományos életben való elindulásom is Gaál Zoltán nevéhez köthető. Eredetileg azt terveztem, hogy vegyészmérnök leszek, de amikor ellátogattam az egyetem nyílt napjára minden megváltozott. A tanár úr előadásának hatására úgy döntöttem, hogy műszaki menedzserként izgalmasabb szakmai életút vár rám, így a felvételikor már csak erre a szakra adtam be a jelentkezésem. Ezt a döntést végül a mai napig nem bántam meg.
Az egyetem elvégzését követően, 2000-ben egy informatikai vállalkozás megalapításában vállaltam aktív szerepet, ahol sokrétű feladatköröm volt. Egyrészt a dokumentum-menedzsment üzletág létrehozásán dolgoztam, de emellett a nemzetközi partnerkapcsolatok kiépítésében is részt vettem. Ekkor kerültem először kapcsolatba a dokumentum- és a – Magyarországon akkor még gyerekcipőben járó – tudásmenedzsment gyakorlati jelentőségével. A cégnél először üzletágvezetői, majd ügyvezetői pozíciót töltöttem be.
Mindeközben annyira magával ragadott a tudásmenedzsment területe, hogy úgy döntöttem, hogy a gyakorlatban megszerzett tudásomat érdemes lenne egy doktori kutatás keretein belül tovább mélyíteni.
– Ezek szerint nem te kerested a témát, hanem az talált meg téged.
– Így van, nálam a téma főként a cégnek, vagyis az akkori gyakorlati tapasztalatomnak köszönhető, de ismét meg kell említenem Gaál tanár urat, aki nagymértékben inspirált arra, hogy egyáltalán belekezdjek a doktori tanulmányokba és témavezetőként segített engem végig azon a hosszú és kihívásokkal teli úton, amelynek a végén, 2008-ban a PhD fokozat várt rám.
– Ha jól gondolom, levelező tagozaton végezted el a képzést. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?
– Igen, levelezőn jártam és talán ebből kifolyólag nincs is sok meghatározó emlékem, hiszen úgy jártunk órára, ahogy munka mellett tudtunk.
Talán akkortól kezdtem komolyabban emlékeket gyűjteni, amikor jobban bekapcsolódtam a tanszéki munkába. Azt hiszem, hogy az első cikkek megírása és az első óra megtartása nagy mérföldkő minden tudományos pályára tévedt ember életében. Én először stratment (stratégiai menedzsment) tartottam a Felnőttképzési Intézetben. Ezt sosem felejtem el.
– A kutatás mellett oktatóként is tevékenykedtél és tevékenykedsz is a mai a napig. Hogyan kerültél az egyetemre? Milyen pozíciót töltesz be itt jelenleg?
– 2012-ig dolgoztam az első kérdésnél említett cégnél, de már előtte is bele-belekóstoltam a tanszéki feladatokba. Szabó Lajos, akkori tanszékvezető támogatásával 2006 óta veszek részt különféle oktatási tevékenységekben, 2008 nyarától pedig először egyetemi adjunktusként, majd 2016-tól egyetemi docensként erősítem a Szervezési és Vezetési Tanszéket.
Ezen kívül dolgoztam a Felnőttképzési Intézetben, de egyéni vállalkozóként kompetenciafejlesztő tréningeket is tartok vállalkozásoknak. Ez utóbbira a vezetői pozíciók (tanszékvezető/Szervezési és Vezetési Tanszék, szakfelelős/Vezetés és szervezés mesterképzési szak, Fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízott/GTK) miatt egyre kevesebb időm jut, de azért ezzel is szívesen foglalkozom.
Jelenleg a habilitációmra készülök. Azt hiszem, hogy ez már a „kapuban” van. Úgy tervezem, hogyha mindent sikerült megvalósítanom idén, az év végére összerakom a pályázatom és a jövő év elején be is nyújtom.
– A tudásmenedzsmenten kívül milyen kutatási terület iránt érdeklődsz? Van valami más is, ami közel áll a szívedhez?
– Természetesen más témákban is kutattam már azóta, de úgy gondolom, hogy ez egy kifogyhatatlan terület. Például a közösségi média és a tudásmegosztási hajlandóság kérdése, vagyis hogy milyen jellemzők befolyásolják az embert abban, hogy megossza a tudását, illetve milyen eszközöket vesz ehhez igénybe. A két PhD hallgatómnak és a tématerületi kiválóság programnak köszönhetően két újabb témába is beleástam magam. Az egyik az Ipar 4.0 menedzsment irányú megközelítése, a munkavállalók digitális felkészültsége, a másik pedig a mesterséges intelligencia és tudásmenedzsment kapcsolatának témaköre.
– Témavezetőként gondolom nagyobb rálátásod van a PhD képzés előnyeire. Mit gondolsz, miért éri meg nappali vagy levelező tagozaton elvégezni a képzést?
– Alapvetően azért jó, ha valaki belekezd és elvégzi a képzést, mert ezzel sok olyan új ismeretre tehet szert, ami az élet bármely területén segítséget nyújthat a jövőben. Nekem például nagyon hasznos volt, hogy megismertem a jó kutatási folyamat fázisait. Megtanultam elmélyülni egy kutatásban, jobban átláttam az adott problémát, megismertem a kérdőívszerkesztés és a beérkezett válaszok elemzésének menetét.
Ha valaki nappalis hallgatóként vág bele, akkor fontos, hogy a téma iránt elkötelezett legyen és érezzen késztetést arra, hogy folyamatosan kutatásokat végezzen. Valamint az sem hátrány, ha a megszerzett tudást a felnövekvő generációknak is át tudja majd adni. Ez egy olyan pálya, aminek a célja mások fejlesztése saját magunk előmenetele által.
Levelezős hallgatók esetén pedig érdemes olyan témát választani, ami illeszkedik ahhoz a területhez, ahol dolgoznak, hiszen a fokozattal valószínűleg nemcsak eredményt, hanem rangot is szereznek majd a vállalatnál. Ha pedig valakit a kiégés veszélye fenyeget, akkor oldalirányú karrierként érdemes tekintenie a PhD-ra, ami egyfajta szellemi felüdülést hoz. Természetesen az is előfordulhat, hogy ennek a hatására egyéni vállalkozásba kezd valaki (pl. tréner vagy coach), sőt, vannak olyanok is, akik részmunkaidőben nálunk oktatnak a PhD megszerzése után.
– Van valami tanácsod az újonnan felvételizőknek?
– Talán azt mondanám, hogy fontos, hogy az akadályokat ne problémaként kezeljék, hanem kihívásként tekintsenek rá. Az életben minden nehéz, de ameddig kihívásként kezeljük ezeket a helyzeteket, addig harcolunk, ameddig el nem érjük a célunkat.
– Melyik részét szereted jobban a munkádnak, az oktatói vagy a kutatói feladatokat?
– Nem tudnék rangsorolni, mindkét részt nagyon szeretem csinálni.
Oktatói oldalról a sok csillogó szempár miatt érzem szerencsésnek magam. Általában mesteres hallgatókat tanítok, akik különösen fogékonyak a gyakorlati jellegű oktatásra, aminek én is a híve vagyok. Az órákon igyekszem tőlük is begyűjteni a való élet példáit, amit aztán a következő óráim egyikén akár tovább tudok adni. Úgy gondolom, hogy a hallgatóknak nem csak az elméleti modelleket kell látniuk, hanem már az iskolapadban is találkozniuk kell a valósággal.
A szakmával való kapcsolattartást pedig a kutatások segítik. Előfordul, hogy vállalatok keresnek meg engem azzal, hogy szeretnének valamilyen témában segítséget kérni (tudásmenedzsment rendszer, teljesítményértékelési rendszer, stratégiaalkotás, szervezetfejlesztés). Én úgy látom, hogy a jövő ebben lesz, az oktatóknak is kell, hogy legyen “kint egy lábuk”, amivel megszerzik a szükséges gyakorlati tapasztalatokat. A tudást így lehet a leghatékonyabban átadni a hallgatóknak.
– Úgy tűnik, hogy sok mindent csináltál már az életben. Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?
– Nincs ilyen, én mindig inkább előre, a jövőbe tekintek, a „mi lett volna ha” kérdésekkel nem foglalkozom.
– A sok munka mellett gondolom neked is szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Levezetésként az utolsó kérdésem: hogyan szoktál lazítani?
– Amennyire az időm engedi sokat sportolok, leginkább a szabadban, szívesen túrázom, főképp a magashegyi és a via ferrata túrákat kedvelem. Ezen kívül szeretem a hegyi kerékpározást és egy darabig, ameddig időm engedte, intenzíven légakrobatikáztam.
Az interjút készítette: Kántor Szilvia
