Kiss Henrietta élményei
„Egy álmom vált valóra, amikor a nyertes Erasmus pályázók listájában megpillantottam a nevem. Innentől kezdve elkezdtem kis aggodalommal, de büszkén készülni a féléves tanulmányutamra, amely Lengyelország számomra legszebb városában, Wrocławban kapott helyet.
Remegő lábakkal szálltam fel a buszra a másik magyar társammal Takács Ádámmal, akkor még kissé tartottam a kinti megpróbáltatásoktól, gondolván mégis egy idegen országban kell megállnom a helyem és idegen nyelven kell elintéznem mindent. Az aggodalom csupán addig tartott, míg mintegy 10 órás buszút után oda nem értünk a wrocławi kollégiumba a Przegubowiecbe, ahol német szobatársnőm rendkívüli kedvességgel fogadott és egyből megtaláltuk a közös hangnemet. Nagy szerencsémre Natalie szülei Lengyelországból származtak, szóval nagyon jól tudott lengyelül beszélni, így sokat segített nekem a kinti adminisztrációs dolgok elintézésében. Azonban sohasem volt gond igazán az ügyintézéssel, ugyanis a lengyel diákok rendkívül segítőkészek és mindamellett kiváló kiejtéssel beszélik az angol nyelvet.
A mi kis Erasmusos csoportunkba sok országból érkeztek diákok többek között németek, portugálok, spanyolok, osztrákok, macedónok, oroszok, ukránok, törökök, franciák, amerikaiak és még sorolhatnám. Így sokféle kultúrával és sokféle angol kiejtéssel is egyben megismerkedhettem. Ezáltal a nemzetek sokszínűsége népesítette be a mi kis egyetemünket az University of Economics-ot. Az órákat nagyon élveztem, rendkívül gyakorlatiasak és interaktívak voltak, sokat prezentáltam, beadandókat és zh-kat írtam.
A törpék városa, Wrocław közel 700 ezres lakosságával, gyönyörű romantikus hídjaival az Odra folyón, sok parkjával, lendületes idegenforgalmával, lenyűgöző éjszakai életével, valamint hatalmas shopping centereivel a szívem egy részévé vált. Megismerkedtem a lengyel gasztronómiával: a żurekkel, a pierogival, a bigos-szal megfigyeltem, hogy a lengyelek szeretnek mindenbe káposztát tenni, valamint a lengyel sütemények változatos ízharmóniájába is belekóstolhattam. Az egyetemen lengyelül is megtanultam annyira, hogy a mindennapi életben megértessem magam, mindemellett a lengyel csoporttal változatos programokban vettem részt. Valamint köztudott a lengyel-magyar jó barátság, szóval sehol sem mulasztattam elmondani a bűvös mondatot: „Polak węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”, tehát magyarra fordítva: „Lengyel-magyar két jó barát együtt harcol, s issza borát”. Ennek meg is lett a gyümölcse ugyanis bárhol ezt elmondtam túláradó barátsággal fogadtak.
Hazatérve furcsa volt visszailleszkedni újra az itthoni környezetbe, de azt tudom, hogy Wrocław olyan emlékeket nyújtott, amelyeket soha nem felejtek el és a külföldi társaimmal megbeszéltem, hogy a jövőben egy találkozási célpont lesz a lengyel város.
Nem utolsó sorban szeretnék köszönetet mondani az Pannon Egyetemnek, és a Tempus Közalapítványnak, hogy biztosította számomra ezt a lehetőséget, ugyanis ez alatt a pár hónap alatt sokat fejlődött a személyiségem, jobban megismertem magamat, valamint új barátságokat kötöttem, mindemellett pedig nyelveket tanultam, amely a jövőben, munkavállalásnál is nagy előnyt nyújt.”
