Szerdán délután ismét különös hangulatba burkolózott a város. A Gazdaságtudományi Kar színpadán a babzsákot elsőként Jeszenkszky Zsolt foglalta el, azzal a témával készült, hogy ingyen van-e a zene vagy sem. A zenével tevékenykedő alkotók nehéz helyzetben vannak manapság. A legális, aka fizetős zenefelhasználás ma már csak néhány platformon működik. A DJ Szövetség elnöke pedig nem örvend túl nagy népszerűségnek azért, mert ez ellen küzd.
Mítoszrombolásban Zsolt is ügyeskedik. Nekifutottunk , hogy vajon tényleg Presser Gábor visz-e haza mindent, ami a jogdíjakból befolyik. Mivel irreális lenne, hogy az alkotó saját maga kövesse minden kocsmába vagy fodrászhoz a zenéjét, ezért a Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület (Artisjus) teszi ezt meg helyettük. A sok pénzt pedig a szerzők, az előadók és a kiadók bűvös körébe kerül. De ki kapja a legtöbbet? Nyilván az, akinek a legtöbbet játsszák a dalait. Így aztán Presser szövegíróként, zeneszerzőként és előadóként jókorát hasít a tortából. A kis előadók pedig vagy szerepelnek a játszási listákon vagy nem, mert nem mindenhol tudják ezt digitálisan rögzíteni. „Vannak torzulások” – magyarázza Zsolt, aki maga is dj-zik.
Megélhetne csupán a koncertezésből egy együttes vagy egy előadó? A U2 talán igen, de egy kis zenekar már kevésbé. Számoljunk egy kicsit! Heti 7 koncert lehetséges, de ezt az iramot nem lehet bírni szuflával. Így talán marad a hétvége kb. 3 zenéléssel, de erre nem kíváncsi a közönség hosszútávon. Ez pedig anyagilag és időigényében csak a fiataloknak éri meg, ha egyáltalán megéri.
Zsolt még felveti, hogy az lenne a legideálisabb, ha a zenealkotásért is kapnának pénzt a művészek. De talán együtt hördül fel a közönség, ha még nincs is kész a nagy mű, akkor mire kapnának pénzt?! Mennyibe kerüljön is egy CD, erről gondolkodunk még együtt egy kicsit. Több tényező is van, de Zsolt elmagyarázza, hogy valójában a Madonna és a Lady Gaga albumokon kívül a többi maxi mind veszteséges. „Mert egy előadót fel kell építeni, és míg a 80-as években több ikonikus jelenség is addig ma már csak egy-egy dallal találnak be a művészek.” Itt jön a képbe az is, hogy míg régen egy egész album fel volt építve egy koncepció köré, ma már csak arra a nótára vagyunk kíváncsiak, amit tegnap a buliban hallottunk. Mivel ezeket pedig bárki megtalálhatja az interneten, egyre kevesebb pénz folyik be. Abból ami marad, nem lehet finanszírozni az új előadók első szárnycsapásait, a nagyok pedig már nem alkotnak.
„Ingyen zene nem létezik!” – kiállt fel Zsolt. Most az alkotók és az internetszolgáltatók közti harc csillapításán dolgozik, szeretné, ha mindig az alkotók kezében maradna a kontroll. Ezzel zárta mondandóját a már-már őszes hajú Jeszenszky Zsolt.
Az előadás élő adása megtekinthető itt:
