Addig kell ütni a vasat, amíg meleg, így mivel még friss az élmény, gyorsan „monitorra vetem”. Eddig mások élménybeszámolóit tettem közzé a blogon gyárlátogatásokról, szakkirándulásokról, most a sajátom következik az Alex Állatmenhelyen tett látogatásunkról, mert ez a téma igazán közel áll a szívemhez.
Ma, azaz december 20-án adtuk át az adventi adománygyűjtésen összegyűlt adományokat az Alex Állatvédő Egyesületnek. Képzeljétek, közel 300 kg táp és 100 kg konzerv gyűlt össze, a sok-sok szalámiról, törölközőről, takaróról, jutifalatról és egyéb apróságról nem is beszélve. Valaki még labdát is ajándékozott a kutyusoknak! Sőt volt olyan, aki szépen becsomagolta adományát, mint a karácsonyi ajándékot! Fantasztikusak vagytok, de tényleg! Hálásan köszönöm a saját és a Gazdaságtudományi Kar nevében is mindenkinek, aki csatlakozott hozzánk. Ismét megmutattuk, hogy egy szuper, összetartó közösség vagyunk, amelynek tagjai ott segítenek, ahol tudnak. Jó közétek tartozni!
Szóval ma reggel bepakoltuk a rengeteg holmit az egyetemi Transporterbe, és útra keltünk Inotára. Velünk tartott Biró Gábor a kisbuszával, aki már sok éve szállítja csapatunkat szerte az országban, és aki most azzal járult hozzá akciónkhoz, hogy vállalta önkénteseink utaztatását. Ezúton is hálásan köszönjük, Gábor, hogy mindig számíthatunk Rád!
Köszönjük Horváth Lászlónak, a mi „Babánknak”:), hogy az adományokat elszállította Inotára, és természetesen köszönjük az Egyetem Centrum Kft. munkatársainak a segítségét is, akikre szintén mindig számíthatunk! Váradiné Sziklai Erikának külön köszönet a sok-sok szervezésért mindig, mindenkor!
És hálásan köszönjük a Mind-Diák Szövetkezet Veszprémnek, akik szintén csatlakoztak kezdeményezésünkhöz, és sok-sok adományt összegyűjtöttek a menhely lakóinak!
Tudom, hogy sok a köszönetnyilvánítás az irományban, de karácsony jön, úgyhogy ennek most itt az ideje és a helye.
Tehát útra keltünk kis csapatunkkal, akiket név szerint is szeretnék megemlíteni, mert megérdemlik! Köszönjük hallgatóinknak – Bonczók Zsófinak, Molnár Edinának, Molnár Gábornak, Zaránd Sziszinek -, PhD hallgatónknak, Kozma Dorottya Edinának és édesanyjának, Kozma Enikőnek, kollégáinknak Simon-Szabó Tündének, aki kari kabala kutyusunk, Maja „anyukája” és rendszergazdánknak, Kohlrusz Gábornak, aki jó lenne, ha nem csak az informatikai rendszereinknek lenne a gazdája, hanem egy kutyusnak is… Mindenesetre, mi nagyon próbáljuk rábeszélni!:) Molnár Edinának pedig külön köszönet a szuper fotókért!
Kis autózást követően megérkeztünk a menhelyre, ahol Kovácsné Gali Éva és óriási kutyaugatás fogadott minket. Azonnal tudtuk, hogy jó helyre jöttünk mi is, és jó helyre kerültek az adományok is. Miután kipakoltunk, kezdetét vette a munka. Volt, aki a kennelek takarításában, a menhely „aknamentesítésében” (értsd: kutyagumi gyűjtés), a kutyusok sétáltatásában vett részt, miközben Edina és Zsófi lelkesen fotózta az ebeket, hogy a gazdikereső hirdetésekben mindegyik négylábú a legelőnyösebb oldalát mutassa.
Jómagam 4 kutyussal ismerkedtem meg közelebbről. Először Macival, a békés fekete óriással mentünk sétálni, majd Titán következett, aki egy nagyon súlyos hasnyálmirigy betegségből épült fel, majd jött Tapi, az édes kis apróság, aki gerincproblémákkal küzd, és sürgősen ideiglenes befogadót keres, akinél meleg lakásban lábadozhat, de egyébként egy álomkutya, szépen sétál pórázon, szobatiszta és übercuki! Végül Bundás következett, a gyönyörű és okos németjuhász, aki szintén szépen sétál pórázon, szófogadó, szelíd. Nem is értem, miért nincs gazdája!? Mindegyik kutyusban közös volt, hogy amint kikerültek a kennelből, alig lehetett visszafogni őket, annyira örültek, hogy mehetnek sétálni, majd miután mentünk egy nagy kört, és visszaértünk a menhely kapujához, alig lehetett őket visszatartani, rohantak vissza a saját helyükre, mert tudták, hogy a frissen takarított kennelben ott várja őket a teli tál.
Szuper volt ez a nap! Sok-sok kutyust simogattunk, segítettünk Éváéknak, akik nagyon kedves, önzetlen emberek, le a kalappal a munkájuk előtt! Jó volt látni a sok kétlábút, ahogy négylábút sétáltat, de láttunk fordított esetet is, amikor a túl lendületes négylábú „sétáltatta” a lelkes kétlábút.:) Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A cicapártiaknak jegyzem meg, hogy az ő adományaik is jó helyre kerültek, hiszen macskák is vannak az egyesület gondozásában, csak ők ideiglenes befogadóknál tengetik napjaikat.
Délután kicsit átfagyva, de maximálisan feltöltődve értem haza, ahol már várt az én kis négylábú társam, Phoebe (Fibi, Fibóca, Manókutya, meg még vagy 10 féle név, amivel illetjük), aki ezt az egész adománygyűjtést ihlette.:) Röviden: nyáron volt egy csúnya betegsége, s megfogadtam, hogy ha felépül, karácsonyra szervezek egy adománygyűjtést egy állatmenhelynek. Meggyógyult, én pedig szívből köszönöm, hogy ilyen sokan csatlakoztatok hozzánk!
Szóval, amikor hazaértem, Phoebe kicsit furcsállotta a sok idegen kutyaszagot rajtam, de azért örült, ahogy mindig. Ilyenek ők, mindig kitörő örömmel fogadnak, amikor hazamész, hiszen egész nap Rád várnak. Legyen rossz vagy jó napod, mindig ugyanúgy szeretnek feltétel nélkül, Te vagy a szemük fénye! Éppen ezért, ha van kutyusod, vigyázz rá és szeresd nagyon, mert megérdemli!
Ha pedig (még) nincs négylábú társad, akkor irány egy állatmenhely, akár az Alex, és fogadj örökbe egyet, mert általa Te is jobb ember leszel. És jó emberekre nagy szükség van ebben a világban…
Áldott, békés karácsonyt kívánok mindenkinek a Gazdaságtudományi Kar nevében is!
Iván Kati, marketing referens
