Alumni interjúsorozatunk következő alanya Halik Péter, aki 2007-ben vette át műszaki menedzser diplomáját nálunk. Azóta sok mindent kipróbált, dolgozott már pályázati tanácsadó cégnél, de volt már gyártástámogató mérnök is, most pedig egy műszaki csoport vezetőjeként tapasztalja meg azt nap mint nap, hogy mit is jelent pontosan a szakmában elhelyezkedni. Az interjúban pedig számos hasznos tanáccsal szolgál azoknak, akik szintén ezt a pályát választották maguknak.
– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Mivel foglalkozol jelenleg és hogyan jutottál el idáig?
– Hajdúszoboszlóról kerültem ide, Veszprémbe. Az egyetemet 2000-ben kezdtem műszaki menedzser szakon, majd kisebb vargabetűk után 2007-ben vettem át a diplomám. Az itt eltöltött hét egyetemi évem alatt nagyon megtetszett a város és eldöntöttem, hogy itt fogok maradni.
2008-ban kezdtem el dolgozni. Az első években egy pályázati tanácsadó cégnél próbáltam meg bevetni magam, de két év után körvonalazódott bennem, hogy nem ez az, amit csinálni szeretnék a jövőben. Ezután Székesfehérváron a Videotonnál helyezkedtem el gyártástámogató mérnökként és 3 évet le is húztam itt. Akkor kezdtem el felismerni, hogy van potenciál ezen a területen. Én még Kovács Zoltán tanár úr égisze alatt végeztem termelés szakirányon, de akkor még nem tudtam, hogy a valóságban mit is jelent ez pontosan. A Videotonnál eltöltött évek alatt azonban rájöttem, hogy itt aztán tényleg tudom kamatoztatni a műszaki menedzser tudásom, hiszen ez egy olyan kreatív munkakör volt, ahol sok mindenkivel kellett együtt dolgoznom, nem csak a gép előtt ülve kellett lehúznom a napi 8 órás munkaidőt.
Három év után elkerültem a Balluff-hoz és jelenleg is itt dolgozom, már több, mint öt éve. Itt is gyártástámogató mérnökként kezdtem, így volt lehetőségem látni a két cég közötti különbségeket. Megtanultam azt is, hogy nem megoldás egyik cégtől a másikhoz menekülni, hiszen problémák mindenhol vannak, az ilyen helyzetekbe néha igenis bele kell állni.
Két évvel ezelőtt csoportvezető lettem, hét emberből választottak ki engem erre a feladatra. A jelenlegi munkámnak kevesebb a műszaki tartalma, de több vezetői skill-re van szükségem ahhoz, hogy vezetőként boldogulni tudjak. Egy évvel ezelőtt pedig olyan személyi változások történtek a cégnél, aminek következtében a felsővezetők lecserélődtek és olyanok kerültek a helyükre, akikre felnézhetek és akiktől sokat tanulhatok. Azóta én is egyre lelkesebb vagyok és próbálok vezetőként is jobban érvényesülni.
Az elmúlt években körvonalazódott bennem igazán, hogy mit jelent a szakmában elhelyezkedni, hiszen csoportvezetőként embereket vezetek, de mivel mérnök csoportom van, műszakilag is képben kell lennem. A tanulmányaim közben még nem tudtam mire lesz jó az a sok dolog, amit tanítottak, de most azt mondhatom, hogy azt dolgozom, amit tanultam. Lelkesen jövök be minden nap, hiszen van lehetőségem arra, hogy hónapról hónapra egyre többet fejlődjek.
– Hallottam már, hogy a műszaki menedzser szaknak a fő hiányossága az, hogy a hallgatók sok mindenből kapnak egy kicsit, de egyik területen sem mélyednek el igazán. Ezek szerint te ezt egyáltalán nem így gondolod.
– Vannak olyan területek, ahol általános rálátás kell, míg ha elmélyülsz egy szaktudásban, akkor csak azt tudod csinálni. Egy egyszerű példával élve ilyen a cipőfelsőrész készítő szakmája. Mi műszaki menedzser hallgatóként jobban belekóstoltunk a logisztika, a minőségbiztosítás és a termeléstervezés világába, de tanultunk többek között egy kicsi könyvelést, makroökonómiát, szerveskémiát és gépáramlástant is. Én azt mondom, hogy az szerezzen több ismeretet egy-egy szakterületről, aki azzal is szeretne foglalkozni a jövőben.
Az ilyen emberek mellett azonban kellenek olyanok is, akik általános tudással rendelkeznek. Ma inkább kompetencia alapú oktatás van, a menedzser szakok pedig pont erre jók. Itt vezetőket képeznek, de persze tudni kell azt is, hogy nem lehet egyből annak lenni. Menedzserként meg kell értenünk mindenkit, tudnunk kell, hogy miről beszélnek a beosztottaink, de persze az ő munkájukat nem nekünk kell elvégeznünk. Az, hogy a hallgatók mindenből egy kicsit tanulnak pont erre jó. Én is azokat a diákokat keresem, akik műszaki vénájúak, de egyben talpraesettek is és tudnak csapatban gondolkodni és dolgozni.
– Mit gondolsz a mai hallgatókról? Szeretsz velük dolgozni?
– A mai fiatalokhoz képest én már nagyon öreg vagyok, de tudom, hogy nem lehet azt elvárni, hogy valaki az iskolapadból kilépve mindenhez értsen. A legtöbb tudást az első hónapokban lehet felszedni az új munkahelyen. Azt viszont hiányolom a felsőoktatásból, hogy a hallgatókat több életszagú szituációba tegyék, akár a cégekkel együttműködve oktassák őket. Mi a Balluff-nál igyekszünk ebben a szemléletben tevékenykedni, szeretünk a hallgatókkal foglalkozni.
Sajnos az iskolapadban ülve nehéz elképzelni, hogy milyen szakmák vannak és hogy egy-egy munkakörben milyen feladatokat kell ellátni pontosan. Sok esetben hiányzik az életre való felkészítés. Szerintem érdemes mihamarabb belökni a hallgatókat a céges világba, de sajnos ez leginkább csak akkor szokott megvalósulni, amikor egy szakmai tapasztalattal rendelkező ül vissza az iskolapadba. Ha valaki már dolgozik a tanulmányai mellett, akkor könnyebb elképzelnie, hogy az egyetemen tanultak hogyan is jelennek meg a való életben.
– Szerinted mi az, amit a műszaki menedzser szakos hallgatóknak érdemes magukban fejleszteniük ahhoz, hogy később sikeresek legyenek a munkaerőpiacon?
– Úgy látom, hogy a soft skill-ek nagyon hiányoznak, ez pedig a műszaki menedzsereknél kifejezett elvárás. Naponta 20-30 emberrel is beszélni kell, nekik általában eltérőek a céljaik, így kezelni kell az esetleges konfliktusokat is. Tudni kell érteni a többi emberhez és fontos az is, hogy jók legyenek a csapatmunkában még akkor is, ha nem ők a főnökök.
Szerencsére mostanában azt tapasztaltam, hogy az egyetem is egyre nagyobb hangsúlyt fektet az ilyen jellegű ismeretek átadására és annak is nagyon örülök, hogy vannak üzleti szimulációk és csoportmunkák, de én talán még jobban belökném a hallgatókat a mélyvízbe.
– Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amelyekből sokat tanultál, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most vagy?
– Tanulni sok mindenből lehet. Amikor elkezdtem a Balluff-nál dolgozni, az emberek nagy része már 20 éve itt volt és hozzászokott a „jó ez így” hozzáálláshoz. Én pedig sokszor feltettem a kérdéseimet, hiszen miért is ne tanulhatnánk bizonyos helyzetekből vagy hibákból? Merni kell kibontakozni, tanulni, építő jelleggel és jobbító szándékkal ötletelni. Az évek alatt azt is megfigyeltem, hogy aki menni akar és csinálja a dolgát, azt általában engedik és támogatják. Proaktív hozzáállás nélkül az ember könnyen belesüppedhet a középszerűségbe. Ha megnézed a sikeres embereket, mindegyükben közös az, hogy nem elégedtek meg azzal, amijük volt.
Vezetőként kaptam már olyan beosztottakat, akik eddig nem olyan helyen dolgoztak, ahol meghallgatták az ötleteiket. Mikor látták rajtam, hogy én támogatom őket ebben és szeretem a proaktív hozzáállást, igencsak meglepődtek, de gyorsan hozzászoktak ahhoz, hogy bátran elmondhatják, amit szeretnének.
Egyszer már kerültem olyan helyzetbe, hogy fel kellett mondanom. Mostani szemmel nézve azt mondom, hogy tapasztalatlanul könnyű a rendszert hibáztatni. Könnyebb otthagyni a munkahelyet, mintsem tovább csinálni és megismerni vagy megérteni a dolgokat. Ma már úgy gondolom, hogy az akkori döntésem inkább megfutamodás volt, mintsem racionális cselekedet.
– Ha jól tudom, te lelkes tagja vagy a GTK Alumni programjának. Mit gondolsz erről a kezdeményezésről és mit vársz tőle a jövőben?
– Ez alapvetően egy nagyon jó kezdeményezés, de még többet is ki lehetne hozni belőle. Én azt vettem észre, hogy mind a cégek, mind pedig az egyetem oldaláról mutatkozik igény a szorosabb partnerkapcsolatokra, hiszen sok esetben közösek a céljaink és a motivációnk. Ha például nálunk a cégnél gyakornokot keres a HR-es, jó lenne az egyetemekkel könnyebben kapcsolatba lépni, hiszen ők is szeretnék a hallgatóikat támogatni abban, hogy el tudjanak helyezkedni. Talán az Alumni lehetőséget adhat a két fél összeköttetésére és a jobb kommunikációra.
Szerintem az is nagyon érdekes, amikor más cégeknél dolgozó emberek elmesélik az életútjukat, vagy különböző tematikák mentén beszélünk a szakmai dolgokról. Ezekből a találkozásokból sok mindent ki lehet venni. Fontos, hogy kapjunk inputot egymástól és a külvilágtól.
Arról már nem is beszélve, hogy az Alumniból közvetve még a hallgatók is profitálhatnának. A szakmai beszélgetések jó lehetőséget biztosíthatnak arra, hogy az oktatók és az öregdiákok egymásra találjanak, aminek hatására még több vendégelőadó mesélhetne arról, hogy mit is jelent egy adott munkakör a valóságban. Én például szívesen beszélnék arról műszaki menedzser szakos hallgatóknak, hogy ki vagyok és mivel foglalkozom, így ők is jobban tudnák, hogy mi vár rájuk, ha a szakmában helyezkednek el.
– Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben? Mi az, ami kikapcsol?
– Van két kislányom, ők mindig ki tudnak kapcsolni. Amint kilépek a gyárkapun igyekszem kilépni a munkából és mással foglalkozni. Azt vallom, hogy a sport és a testmozgás szükséges a szellemi felfrissüléshez. Átalában egyéni sportokat űzök, szeretek biciklizni és úszni. A gondolataimat ilyenkor könnyebben feldolgozom, és még ha nem is tudok minden problémát megoldani, húsz kör után már másképp látom a dolgokat.
Az interjút készítette: Kántor Szilvia
