
Dávid elmesélte, hogy 2008 óta dolgozik a Szigettel, modern megközelítésben, ami annyit tesz, hogy nem agyal azon fél évet, hogy Sanyának vajon milyen legyen a szerelése, hanem megfigyeli a reakciókat és reagál is rájuk, ezek alapján hozza meg a következő döntéseket, forgat le egy új reklámot. Nagyban támaszkodik a fogyasztókra, ahogy ő mondta: a fogyasztó 2.0-ra, mert a mai vásárlók nagyon aktívak, éppen ezért beszélgetni kell velük, nem pedig rájuk ömleszteni a termékeket.
A Sziget reklámsorozat készítése, már a téli időszakban megkezdődik, ahol nemcsak egy szobában néhány ember jó sok sör mellett kitalálja, hogy mitől lesz vicces valami, hanem megnézik az előzetes felméréseket. Az ilyen felmérések persze egyértelműen kimutatják, hogy van egy réteg, aki nem szereti a Szigetet, és nem is volt kinn soha. Az ilyen negatív sztereotípiával élő figurát játszották meg Dávidék, és megszületett Peti, aki soha nem is volt, és nem is lesz a Szigeten. Arról nem is beszélve, hogy egy karakter köré építeni a kommunikációt mindig költséghatékony.

Ez egy anti-reklámhadjárat volt, ami nagyszerűen működött, ezért lehet most is velünk Peti, aki idén rájött, hogy ez mekkora biznisz, és jegyeket ad el a Szigetre, mégiscsak ez a végső cél. Dávid elmesélte, hogy gyakran semmi tudatosság nincs a reklámokban, egyszerűen csak a helyzet ad ki egy jó filmet, néha meg csak igyekeznek elejteni néhány jól hangzó szót, ami szállóigévé válhat és válik is, mint a „senkiháziak kezében van a popszakma” és a többi.
A Sziget Európában a legnépszerűbb magyar márkák között van, mégsem kell nemzetközi kampány, a levelek viszont sűrűsödnek, nagy igény van egy angolul beszélő Petire. A reklámkészítők olykor csak a saját kedvtelésükből forgatnak le néhány netes reklámot, ilyen volt a 2009-es karácsonyi videó is, amelynek Dávid lakása volt a helyszíne.
Így zajlik a Sziget háttérmunka, figyeljétek az új reklámokat, mert előbb-utóbb Sanyáról is lekerül a kötés.
Részlet az előadásból:









