Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Nagy Dávid Krisztiánnal beszélgettem, aki jelenleg Barcelonában él és dolgozik, munkába állás előtt azonban még a CEU-n és a Princeton-on is megfordult, ahol egészen a doktori fokozat megszerzéséig jutott.

– Milyen szakot végeztél a Pannon Egyetemen?

– 2003-ban kezdtem a közgazdász-gazdálkodási szakot a Pannon Egyetemen az akkori 5 éves osztatlan képzésben; a diplomát így 2008-ban vehettem kézhez.

– A diploma megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál el oda, ahol most vagy?

– Diplomázás után nem mentem el egyből dolgozni, hanem a CEU (Central European University) Közgazdász mesterképzésére jelentkeztem, amit az előírt 2 év alatt el is végeztem. Ezt követően egy Pannonos és egy CEU-s diplomával a kezemben mentem ki Amerikába, ahol a Princeton egyetemen megcsináltam egy doktori képzést 2010 és 2016 között. Ezután kerültem csak vissza Európába, pontosabban Barcelonába, ahol azóta is élek és dolgozom.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Jelenleg Barcelona-ban a CREI (Centre de Recerca en Economia Internacional) kutatóintézetnél dolgozom elméleti közgazdászként.

Elsősorban tudományos kutatással foglalkozom és különféle nemzetközi folyóiratokba publikálom ezek eredményeit. Egy-egy cikk megszületését akár 3-4-5 éves kutatómunka is megelőzi, amely az idő előre haladtával úgy érzem, hogy egyre hosszabb lesz. A legtöbb kutatáson és így a legtöbb cikken is társszerzővel / társszerzőkkel dolgozom együtt, akik között magyar és külföldi is akad. Mintegy másodállásként pedig a kutatóintézet mellett található egyetemen oktatok.

A kutatási területem a gazdaságföldrajz, munkám során pedig olyan dolgokat vizsgálok, mint például, hogy a városok miért ott jönnek létre, ahol; a különböző helyeken (városokban és vidéken például) a jövedelmek között miért alakulnak ki nagy különbségek; illetve, hogy a nagyvárosok hogyan befolyásolják a gazdasági tevékenységek megoszlását és összpontosulnak-e ezek a tevékenységek, és ha igen, akkor miért – vagyis kicsit a nemzetközi kereskedelembe is belelóg a témám.

– Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Alapvetően kettő dolgot tudnék kiemelni, bár valószínűsítem, hogy én azokat a részeit is élvezem a munkámnak, amelyeket más talán unalmasnak találna benne.

Gyerekkorom óta szeretem a matematikát, így nem meglepő, hogy a kutatások mögött húzódó szigorú logika az, amit a legjobban élvezek a munkám során. Továbbá izgalmasnak találom azt is, hogy a kutatás kicsit olyan, mint valami nyomozó munka, amely során az ember számára rengeteg új és érdekes dologra derül fény.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– Több intézményben megfordultam tanulmányaim során, ám sehol máshol nem volt meg az a közvetlen, mondhatni „családias” hangulat, mint a Pannon Egyetemen, annak ellenére is, hogy elég sokan kezdtük meg az egyetemet a felvételem évében a szakomon. Biztos vagyok benne, hogy az oktatóknak legalább akkora szerep jutott ebben az elfogadó, nyitott hangulat kialakításában, mint az évfolyamtársaimnak, hiszen mindig lehetett tőlük kérdezni és beszélgetni velük. Sosem éreztem magam elidegenítettnek és egyedül a Pannonon, míg más oktatási intézményekben távolságtartóbbak voltak velünk, hallgatókkal szemben a tanáraink.

Ugyancsak érdekes emlékként él bennem az, hogy mennyire más szinten állt a technológia akkor, amikor elkezdtem egyetemre járni. Nem hogy mobilinternet nem volt, de még otthon sem volt netünk. Külön számítógépes termek álltak rendelkezésünkre, ha elektronikus módon kellett valamit elintéznünk és a zárthelyik eredményeit sem a moodle-ben tették közzé, hanem kiszögezték a folyosón található parafa táblákra, mi pedig egymással tolongva próbáltuk minél hamarabb megnézni, hogyan sikerült a dolgozatunk. Ez nagyon érdekes élményként él bennem, hiszen a mai világban, ahol minden elektronikus úton történik, szinte elképzelhetetlen, hogy ez nem mindig volt így.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Először is azt tanácsolnám mindenkinek, hogy foglalkozzanak azzal, amit szeretnek. Úgy, mint később az életben, az egyetemen is igaz, hogy sokfelé kell osztanunk a figyelmünket, emiatt pedig sokszor nehéz beosztani az időnket úgy, hogy a szabadidős foglalkozásokra is jusson energiánk, és az anyagiakra is gondolnunk kell. Mégis az a véleményem, hogy igyekeznünk kell megtalálni a lehetőségeket arra, hogy azzal töltsük az időnket, amit élvezünk csinálni. Azt javaslom minden diáknak, hogy merjenek olyan tantárgyakat is felvenni, amelyek érdeklik őket akkor is, ha azok nem feltétlenül kötődnek szorosan a tanulmányaikhoz. Nincs annál rosszabb, ha olyan dolgokat kell csinálnia, amit nem szeret az ember.

Másodszor pedig azt tanácsolom minden hallgatónak, hogy élvezzék és használják ki a szabadidejüket addig, amíg még van. Egyetemista koromban sokkal több időm volt, amit én is sokszor „elpazaroltam”. Az idő egy hatalmas lehetőség, amivel meg kell próbálnia, meg kell tanulnia élni az embernek és tartalmasan eltölteni azt.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Bár már nem most végeztem a Pannon Egyetemen, mégis úgy gondolom, hogy remek oktatási intézményről van szó. Visszautalva megismételném, hogy más itt a hangulat, mint az átlagos egyetemeken. Nem tömegtermelés történik a Pannonon, és nem csak számok voltunk / vagyunk mi, hallgatók, hanem az emberközeli oktatás és hozzáállás miatt valóban odafigyelnek az egyénre, ami egy hatalmas érték és lehetőség egyben. Igyekszem nyomon követni az egyetemmel kapcsolatos történéseket, és úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás az évek során nem változott a Pannon Egyetemen.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>