Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Nagy Dávid Krisztiánnal beszélgettem, aki jelenleg Barcelonában él és dolgozik, munkába állás előtt azonban még a CEU-n és a Princeton-on is megfordult, ahol egészen a doktori fokozat megszerzéséig jutott.

– Milyen szakot végeztél a Pannon Egyetemen?

– 2003-ban kezdtem a közgazdász-gazdálkodási szakot a Pannon Egyetemen az akkori 5 éves osztatlan képzésben; a diplomát így 2008-ban vehettem kézhez.

– A diploma megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál el oda, ahol most vagy?

– Diplomázás után nem mentem el egyből dolgozni, hanem a CEU (Central European University) Közgazdász mesterképzésére jelentkeztem, amit az előírt 2 év alatt el is végeztem. Ezt követően egy Pannonos és egy CEU-s diplomával a kezemben mentem ki Amerikába, ahol a Princeton egyetemen megcsináltam egy doktori képzést 2010 és 2016 között. Ezután kerültem csak vissza Európába, pontosabban Barcelonába, ahol azóta is élek és dolgozom.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Jelenleg Barcelona-ban a CREI (Centre de Recerca en Economia Internacional) kutatóintézetnél dolgozom elméleti közgazdászként.

Elsősorban tudományos kutatással foglalkozom és különféle nemzetközi folyóiratokba publikálom ezek eredményeit. Egy-egy cikk megszületését akár 3-4-5 éves kutatómunka is megelőzi, amely az idő előre haladtával úgy érzem, hogy egyre hosszabb lesz. A legtöbb kutatáson és így a legtöbb cikken is társszerzővel / társszerzőkkel dolgozom együtt, akik között magyar és külföldi is akad. Mintegy másodállásként pedig a kutatóintézet mellett található egyetemen oktatok.

A kutatási területem a gazdaságföldrajz, munkám során pedig olyan dolgokat vizsgálok, mint például, hogy a városok miért ott jönnek létre, ahol; a különböző helyeken (városokban és vidéken például) a jövedelmek között miért alakulnak ki nagy különbségek; illetve, hogy a nagyvárosok hogyan befolyásolják a gazdasági tevékenységek megoszlását és összpontosulnak-e ezek a tevékenységek, és ha igen, akkor miért – vagyis kicsit a nemzetközi kereskedelembe is belelóg a témám.

– Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Alapvetően kettő dolgot tudnék kiemelni, bár valószínűsítem, hogy én azokat a részeit is élvezem a munkámnak, amelyeket más talán unalmasnak találna benne.

Gyerekkorom óta szeretem a matematikát, így nem meglepő, hogy a kutatások mögött húzódó szigorú logika az, amit a legjobban élvezek a munkám során. Továbbá izgalmasnak találom azt is, hogy a kutatás kicsit olyan, mint valami nyomozó munka, amely során az ember számára rengeteg új és érdekes dologra derül fény.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– Több intézményben megfordultam tanulmányaim során, ám sehol máshol nem volt meg az a közvetlen, mondhatni „családias” hangulat, mint a Pannon Egyetemen, annak ellenére is, hogy elég sokan kezdtük meg az egyetemet a felvételem évében a szakomon. Biztos vagyok benne, hogy az oktatóknak legalább akkora szerep jutott ebben az elfogadó, nyitott hangulat kialakításában, mint az évfolyamtársaimnak, hiszen mindig lehetett tőlük kérdezni és beszélgetni velük. Sosem éreztem magam elidegenítettnek és egyedül a Pannonon, míg más oktatási intézményekben távolságtartóbbak voltak velünk, hallgatókkal szemben a tanáraink.

Ugyancsak érdekes emlékként él bennem az, hogy mennyire más szinten állt a technológia akkor, amikor elkezdtem egyetemre járni. Nem hogy mobilinternet nem volt, de még otthon sem volt netünk. Külön számítógépes termek álltak rendelkezésünkre, ha elektronikus módon kellett valamit elintéznünk és a zárthelyik eredményeit sem a moodle-ben tették közzé, hanem kiszögezték a folyosón található parafa táblákra, mi pedig egymással tolongva próbáltuk minél hamarabb megnézni, hogyan sikerült a dolgozatunk. Ez nagyon érdekes élményként él bennem, hiszen a mai világban, ahol minden elektronikus úton történik, szinte elképzelhetetlen, hogy ez nem mindig volt így.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Először is azt tanácsolnám mindenkinek, hogy foglalkozzanak azzal, amit szeretnek. Úgy, mint később az életben, az egyetemen is igaz, hogy sokfelé kell osztanunk a figyelmünket, emiatt pedig sokszor nehéz beosztani az időnket úgy, hogy a szabadidős foglalkozásokra is jusson energiánk, és az anyagiakra is gondolnunk kell. Mégis az a véleményem, hogy igyekeznünk kell megtalálni a lehetőségeket arra, hogy azzal töltsük az időnket, amit élvezünk csinálni. Azt javaslom minden diáknak, hogy merjenek olyan tantárgyakat is felvenni, amelyek érdeklik őket akkor is, ha azok nem feltétlenül kötődnek szorosan a tanulmányaikhoz. Nincs annál rosszabb, ha olyan dolgokat kell csinálnia, amit nem szeret az ember.

Másodszor pedig azt tanácsolom minden hallgatónak, hogy élvezzék és használják ki a szabadidejüket addig, amíg még van. Egyetemista koromban sokkal több időm volt, amit én is sokszor „elpazaroltam”. Az idő egy hatalmas lehetőség, amivel meg kell próbálnia, meg kell tanulnia élni az embernek és tartalmasan eltölteni azt.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Bár már nem most végeztem a Pannon Egyetemen, mégis úgy gondolom, hogy remek oktatási intézményről van szó. Visszautalva megismételném, hogy más itt a hangulat, mint az átlagos egyetemeken. Nem tömegtermelés történik a Pannonon, és nem csak számok voltunk / vagyunk mi, hallgatók, hanem az emberközeli oktatás és hozzáállás miatt valóban odafigyelnek az egyénre, ami egy hatalmas érték és lehetőség egyben. Igyekszem nyomon követni az egyetemmel kapcsolatos történéseket, és úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás az évek során nem változott a Pannon Egyetemen.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Jagudits Péter ugyancsak karunk aktív hallgatója volt a kétezres évek első felében. A borászattal is magas szinten foglalkozó, Ausztriában ügyvezető igazgató pozíciót betöltő turisztikai szakember története színes és érdekes, a jövő generációjának adott tanácsai pedig még annál is figyelemfelkeltőbbek.

– A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Elsőként idegenforgalmi és szálloda szakon, vendégfogadás szakirányon szereztem diplomát, majd egy kétéves időtartamú kiegészítő képzést követően egyetemi közgazdász oklevelet szereztem marketing szakirányon.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Háromgyermekes családapa vagyok, Zircen születtem, 2000 és 2007 között voltam az akkor még Veszprémi Egyetem néven működő egyetem hallgatója. Jelenleg Ausztriában, a Salzburg tartományban található Obertauernben vezetek egy 250 ágyas négy csillagos szállodát, a hozzá tartozó céggel együtt.

– Miért választotta ezt a pályát?

– A középfokú tanulmányaimat az egyik unokatestvérem ajánlásának és élménybeszámolójának köszönhetően egy kéttannyelvű szombathelyi idegenforgalmi szakközépiskolában kezdtem meg. Nyelvérzékemnek és kapcsolatteremtő képességemnek már korán nagy hasznát vettem az akkor külföldön töltött gyakorlatokon és onnantól kezdve nem volt visszaút. Szeretem azt a fajta pörgést és változatosságot, amit egy szálloda üzemeltetése és folyamatai jelentenek. Jövőre, 2021-ben már 24 éve lesz annak, hogy a nemzetközi szállodaiparban dolgozom. Ez idő alatt megfordultam Magyarországon, Németországban, Angliában és Ausztriában is.

– Jelenleg a szállodaiparban dolgozik, de úgy tudom, erős kötődése van a borhoz, a borászathoz is. Mesélne erről egy kicsit?

– Öröklés révén egy balatonfüredi szőlőültetvény került a tulajdonomba, amit eleinte még inkább kényszerből, mint élvezetből kezdtem művelni. Először autodidakta módon sajátítottam el az alapokat, de később Budapesten a Borkollégiumban elvégeztem a WSET (World Spirit Education Trust) Magyarországon elvégezhető két tanfolyamát, két év múlva pedig már az osztrák Borakadémián vehettem át Nemzetközi Borakadémikusi Oklevelemet. Időközben a szőlőművelés, a borászkodás és a bor mint téma a családom után a legfontosabb tényezővé vált az életemben.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Hogyan került Ausztriába, hogyan lett Önből vezető?

– A korábbi külföldi állomásokat követően az akkori párommal döntöttünk úgy 2007-ben, hogy kipróbáljuk magunkat Ausztriában. Négy téli szezon után F&B managerként már az egész vendéglátásért én feleltem a szállodában, majd a három éve történt tulajdonosváltást követően kineveztek ügyvezető igazgatónak. Ehhez a céghez való lojalitás, kemény munka és a folyamatos fejlődni akarás kellett, de úgy gondolom csak így érdemes bárminek nekiállni.

– Hogyan emlékszik vissza az egyetemi évekre? Kik voltak a kedvenc tanárai, melyek voltak a hallgatói lét legemlékezetesebb pillanatai?

– Én ugyan bejárós voltam, ezért az elején talán kicsit nehezebben rázódtam bele az egyetemi életbe, később viszont annál inkább belecsaptunk a „lecsóba”. Részt vettem a Komakút Tánckör és a Tudássziget tevékenységében. 2002 és 2008 között az összes VEN-en ott voltam, vagy csapattagként, vagy épp a DIRH (Diákrektori Hivatal – a szerk.) munkáját segítettem, amivel kellett. Megismételhetetlen, örök és bármikor újra csinálnám.

Sajnos kissé későn, de belecsöppentem az egyetemi evezős életbe is, Regattán vagy Országos Bajnokságon résztvenni örök élmény. Az akkori csapattagokkal életre szóló barátságok köttettek.

– Mit adott Önnek a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara?

– Örök élményeket, szakmai hátteret, kapcsolati tőkét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ugyan nem biztos, hogy mindennek hasznát veszi az ember a későbbi élete során, de alapok nélkül nem lehet építkezni sem.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE GTK-t?

– Már Veszprém, mint oktatási helyszín is nagyon vonzó, elégendő csak a sokszínű kulturális és sportéletre gondolni. Az egyetem oktatói gárdája magas színvonalat képvisel, legyen szó bármilyen részterületről a tanulmányok során. A Balaton közelsége, az egyetemi és hallgatói élet sokrétű programkínálata pedig garancia arra, hogy sohasem kell és valójában nem is lehet unatkozni.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg az alumni szervezethez való csatlakozást?

– Természetesen hallotam már róla, kiváló kezdeményezésnek tartom. Más oktatási intézmény alumni szervezetének is tagja vagyok már, így szívesen csatlakozom majd a Gazdaságtudományi Karéhoz is, amint arra lehetőségem nyílik.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos lépés egy hallgató számára, a valódi szakmai kihívások azonban csak ezután kezdődnek. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minél előbb induljanak el világot látni. A szakmai, elméleti alapok kellenek, de nem elegendőek egy sikeres karrier felépítéséhez. Legyen szó akár Erasmusról vagy bármilyen gyakorlati programról minden alkalmat meg kell ragadni és önszorgalomból utánajárni ezeknek a lehetőségeknek. Nem csupán a külföldi tapasztalatszerzést értem ez alatt, hanem akár Magyarországon belül is az adott iparágak és iparági szereplők minél szélesebb megismerését. Fontosnak tartom továbbá, hogy a szakma iránti alázattal kezdjék meg munkahelyi életüket akármi is legyen a feladatuk. A tanulni és fejlődni akarás kövezi ki a felfelé vezető utat.

– Sokat beszéltünk már a tanulásról és a munkáról, az élet azonban nem csak ezekből áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze egy turisztikai szakember munkahelyi elfoglaltságaival és a szakmai előmenetellel?

– A szabadidőm nagy részét a három gyermekemmel és a feleségemmel igyekszem eltölteni. A borászati dolgaimra kevesebb idő jut mostanában, a maradék időmben pedig szívesen mozgok akár a Bakonyban vagy az osztrák hegyekben. A munkámmal járó stresszt és idegi leterheltséget ezzel tudom a legjobban kiegyensúlyozni.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Lipóczi Tamással beszélgettem. Tamás a Pannon Egyetem nemzetközi gazdálkodás szakán szerezte diplomáját, amely tudást a mindennapokban a németországi Ingram Micro KPI vállalatánál (Ingram Micro Pan Europe) kamatoztat, mint pénzügyi vezető.

– Milyen szakot végeztél a Pannonon? Diplomaszerzés után hol helyezkedtél el?

– A Pannon Egyetemen nemzetközi gazdálkodás szakon végeztem 2015-ben és 2017-ben államvizsgáztam, a diplomát viszont csak idén kaptam kézhez. Az első nyelvvizsgámat angolból szereztem és azóta is napi szinten használom ezt a tudást, a második nyelvvizsga letételére azonban nem került sor. Ennek fő oka az időhiány volt, hiszen már hallgatókoromban is párhuzamosan dolgoztam a tanulmányaim mellett, másrészt pedig azért, mert az utóbbi években is inkább a karrierem építésére fókuszáltam.

Az első munkahelyemen, a Raiffeisen Banknál egy évig dolgoztam, ekkor még hallgatóként és a cégen belüli IT csoportban adabáziskezeléssel és programozással foglalkoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, mert rendkívül tapasztalt és segítőkész kollegák mellé kerültem, valamint a csapat vezetője rengeteg projektbe bevont, aminek következtében rengeteg informatikai ismeretre tettem szert az itt töltött idő alatt.

Ezután az UniCredit Bank Shared Service Centerében – UBIS (UniCredit Business Integrated Solutions) – helyezkedtem el, immáron főállásban. Itt IT projekt portfólió menedzserként tevékenykedtem és a Közép-Kelet-Európai régióval kapcsolatos közepes méretű, 5-50 ezer euró közötti IT projektek menedzselésével és monitorozásával foglalkoztam. Ebben a pozícióban mindösszesen 8 hónapig voltam, ami idő alatt leginkább a szakmai angol nyelvű kommunikációban fejlődtem, de mivel nem éreztem magaménak a munkakört, úgy döntöttem, hogy továbbállok és új állás után nézek.

Ekkor talált meg egy fejvadász, aki által az Ingram Micro Magyarországhoz kerültem, ami az egyik legnagyobb IT disztribútor vállalat a világon. Itt közvetlenül a pénzügyi igazgató mellett dolgoztam, mint kontrolling és FP&A (Forecasting, Planning and Analysis) manager és a pénzügyi osztály munkájának segítése mellett különféle pénzügyi – informatikai fejlesztések koordinálását és felügyeletét, hóvégi zárások elkészítését és a vállalat pénzügyeinek tervezését végeztem.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Egy éve dolgoztam az Ingram Micro magyarországi vállalatánál, amikor felvásárolták az egyik konkurens céget a közép-keleti régióban. Az akvizíció következtében a felvásárolt vállalat összesen kilenc országban elhelyezkedő minden telephelye magyar vezetés alá került, ebből kifolyólag pedig Magyarország regionális központtá nőtte ki magát. Ennek következtében én is feljebb léptem egy szinttel a ranglétrán: immáron közvetlenül a regionális pénzügyi igazgató alatt dolgoztam. A vállalatok integrációja során kulcsszerepet töltöttem be és felelős voltam azok pénzügyi és riporting zökkenőmentes beolvadásáért. Amint az akvizíció lezárult, a régió országainak pénzügyi tevekénységeit segítettem illetve fogtam össze, beleértve a kontrolling és az FP&A feladatokat.

Már három éve ebben a beosztásban dolgoztam, amikor lehetőséget kaptam egy központi szerep betöltésére, amely együtt járt azzal, hogy Hollandiába kellett költöznöm. A titulusom pontos megnevezése a Manager of Global Finance Systems volt. Ekkor különféle globális projektekkel foglalkoztam és egy évig kulcsfontosságú szerepet töltöttem be az új profitabilitási eszköz fejlesztésével és bevezetésével kapcsolatos csapatban is.

Idén májustól pedig a németországi Ingram Micro KPI vállalatánál (Ingram Micro Pan Europe) dolgozom pénzügyi vezetőként, amely cég mintegy 3,5 milliárd dolláros forgalmat tudhat magáénak, központi szerepet tölt be Európában és központosított gyártók termékeivel látja el az európai és a META (Közel-Kelet és Afrika) országokat. Feladatom az üzlet pénzügyi szempontból való támogatása, a zárások felügyelete és a pénzügyek megtervezése. Nemzetközi csapattal dolgozunk: a Szófiában található SSC központban fut össze a pénzügyek nagy része, az üzlet maga pedig Németországban van, ebből fakadóan a mindennapjaimat nemzetközi környezetben, különböző kultúrájú emberekkel töltöm.

Az IT piac egy nagyon izgalmas szegmens, hiszen a folyamatos, dinamikus fejlődés és a változó piaci igények miatt IT disztribútor cégként egyfolytában alkalmazkodnunk kell az új körülményekhez. Emiatt aztán a munkánk sosem egyhangú, a mindennapjaink pedig tele vannak kihívásokkal.

Immáron több, mint öt éve dolgozom az Ingram Micro-nál, ez idő alatt pedig rengeteg különböző országból és más kultúrával rendelkező emberrel dolgozhattam együtt a vállalati hierarchia minden szintjéről. Leginkább azért szeretek az Ingram Micro-nál dolgozni, mert mindenki számára adott a fejlődési és a felelősségvállalási lehetőség, amelyből szabadon választhat a munkavállaló, hogy mennyit vállal magára.

– Milyen élményekre emlékszel vissza szívesen a Pannonon eltöltött évekről?

– A Pannon Egyetemhez sok szép emlék köt és a mai napig szívesen emlékszem vissza a Veszprémben eltöltött évekre, bár igaz, hogy a tanulás mellett folyamatosan dolgoztam és a hétvégéket általában otthon töltöttem, Esztergomban.

Úgy gondolom, hogy az évfolyamunk rendkívül jó közösséget alkotott és az egyetemen oktató tanárok is kiválóak voltak. A tanáraink rendkívül érdekessé tudták tenni még a szárazabb tananyagot is, ami miatt nagyon élveztem az előadásokat. Emellett a nemzetközi hangulatot emelném még ki, hiszen rengeteg idegennyelvű kurzusból válogathattunk, az így szerzett tudást pedig mindannyian kamatoztathattuk a munkaerőpiacra kilépve.

– Mit tanácsolnál a mostani hallgatók számára?

– Az imént említett idegennyelvű kurzusokat mindenképp a hallgatók figyelmébe ajánlanám, a stabil nyelvtudás a mai világban ugyanis szinte már alapkövetelmény.
Emellett azt javaslom, hogy keressenek gyakorlati lehetőségeket és dolgozzanak, akár még a tanulmányaik alatt is. Az egyetemen megszerzett elméleti tudás mellett sok olyan dolog van, amit csak a gyakorlatban képes elsajátítani az ember, ez a munkatapasztalat pedig rengeteget fog számítani majd akkor, amikor kilépnek a munkaerőpiacra.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– Tapasztalatom szerint a Pannon Egyetemen az elméleti oktatás nagyon jó alapokat helyez le a hallgatókban, amely tudást a diákok majd a gyakorlatban is képesek lesznek kamatoztatni.

Véleményem szerint a különféle vállalatok és az iskola közötti együttműködés mindkét fél számára rengeteg pluszt adhat, hiszen a cégek pontos igényeik definiálásával értékes tudással és tapasztalattal rendelkező szakemberek képzésére adhatnak lehetőséget az egyetem számára.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Hősi István már közel 20 éve végzett nálunk műszaki menedzser szakon, de még mindig szép emlékeket őriz az egyetemről. Szakmai karrierje rendkívül izgalmas, dolgozott már többek között a GE-nél is, jelenleg pedig a LightTech Lámpatechnológia Kft. ügyvezető igazgatói pozícióját tölti be. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Először arra szeretnélek kérni, hogy mutasd be magad röviden az olvasóknak. Mit csináltál eddig és mivel foglalkozol jelenleg?

– 2001-ben műszaki menedzser szakon végeztem a Veszprémi Egyetemen termelésmenedzsment szakirányon. A diplomám megszerzését követően egy vezetőképző programban vettem részt a GE-nél (General Electric), ami fantasztikus lehetőséget kínált a szakmai tapasztalatszerzésre. Ezután több munkakörben is dolgoztam itt, a cégnél eltöltött utolsó három évben pedig a budapesti fényforrás gyár gyárigazgatói pozícióját töltöttem be.

Ezt követően váltottam, a multinacionális világ után egy magáncéghez, a LightTech Lámpatechnológia Kft.-hez jöttem, ahol jelenleg is dolgozom, immár 5 éve. Jelenleg ügyvezető igazgatóként veszek részt a vállalat életében. Ha szabad kicsit reklámozni magunkat, egy 800 főt foglalkoztató magyar tulajdonú gyártóvállalatként, speciális, UV tartományban sugárzó lámpákat gyártunk 98%-ban exportra a világpiacra. Fő termékeink közül büszkék vagyunk arra, hogy a világon legyártásra kerülő minden három napozó lámpából kettő itt készül Dunakeszin, míg a víz és levegőfertőtlenítő, germicid lámpáinkkal a vegyszermentes vízkezelést és levegőtisztítást lehet megvalósítani.

– Ezek szerint az eddigiekben a termelésmenedzsment világában dolgoztál. Mennyire tudtad hasznosítani az egyetemen tanultakat a munkád során?

– Az első munkahelyemen meglepetten tapasztaltam, hogy amit nekünk a 2000-es évek fordulóján tanítottak az egyetemen a különböző menedzsment tárgyakból, szinte teljes mértékben ugyanazt az ismeretanyagot adták át a GE vezetőképzőjében is. Az egyetemen leadott anyagok utólag visszatekintve frissnek, profinak és piacképesnek tűnnek, sajnos azonban – többek között a magyar oktatási rendszer sajátosságainak köszönhetően – nem minden esetben tudott megfelelően elmélyülni a tanagyag a fejemben. Így ezeket a hiányosságokat később, a vezetőképző alatt és a munkám során kellett pótolnom.

A műszaki menedzser szak szerintem egyébként egy nagyon jó koncepció alapján működött Gaál tanár úr elképzelése alapján, hiszen valahol félúton helyezkedik el a műszaki és a gazdasági irány között, de rendkívül jó alapot ad a menedzsment készségek és képességek erősítésére is. A munkám során ebből nagyon sokat profitáltam, hiszen alapvetően termelést menedzselek, de ha kell, tudok kérdezni a műszaki és a gazdasági dolgokról is – összességében azt csinálom majd 20 éve, amit tanultam papíron, termelést menedzselek.

A szak egyébként akkoriban nagyon jónak és erősnek számított, magas volt a bekerülési küszöb, jó képességű hallgatók kerültek be az egyetemre, így egy jó közösségbe kerültem a középiskola után.

– Téged mindig is érdekelt a menedzsment, vagy véletlenül kerültél erre a szakra? És miért éppen Veszprémre esett a választásod?

– Amikor 18 évesen választani kellett, hogy hova tovább, nekem még nem volt meg a fejemben, hogy mi szeretnék lenni. Jó eredményekkel rendelkeztem, sok helyre mehettem volna. Szakmailag érződött rajtam, hogy vezető alkat vagyok, így olyan szakok iránt kezdtem el érdeklődni, ahol nem kellett elköteleződni egyetlen terület iránt sem, de a vezetői képességemet tudom kamatoztatni. Így került képbe a műszaki menedzser szak.

A másik dolog, ami meghatározta a döntésem, az az egyetem bemutatkozó előadása volt, amit még a középiskolámban hallgattam meg. Nagyon jól kampányoltak az egyetem és a műszaki menedzser szak mellett, és teljesen meggyőztek arról, hogy ide kell járnom. Szerencsére az akkori barátaim közül másokra is hatással volt ez az előadás, így többekkel együtt jelentkeztünk Veszprémbe.

– Milyen emlékeket őrzöl Veszprémről és az egyetemi évekről? Beigazolódott végül a döntésed és jól választottál?

– A legmeghatározóbb emlékem az egyetemi léttel kapcsolatban talán a közösség volt. Huszonvalahány éves barátságaim köttettek az egyetem falai között. Belátható mértékű, emberi egyetem volt a veszprémi, jó színvonalú szakmai képzéssel, nekem mégis a legfontosabbak az ott szövődött emberi kapcsolatok voltak. Emellett, pedig nem mellékesen a városban is nagyon jól éreztem magam.

– A Veszprémben kialakult baráti kapcsolatok ezek szerint nagy fontosak számodra. Szakmailag is segítitek egymást?

– Az egyetemen szoros barátságokat kötöttem a kollégiumi szobatársaimmal és a szaktársaimmal, amiből egy nagyon jó baráti társaság alakult ki az évek alatt. Szakmailag mindegyikünk teljesen más irányba ment, de természetesen, ha lehet, segítjük egymást. Úgy gondolom, hogy egy ponton túl már majdnem mindegy, hogy ki hol dolgozik, bizonyos kérdésekben (pl. beszállító választásnál, vagy felvételnél) vagy egyszerűen csak vezetői tapasztalatokról mindenki tud jó tanácsot adni a másiknak.

Én személy szerint jobban örülök annak, hogy ilyen jó magánbarátságok szövődtek azokban az években és nem csak üzleti kapcsoltban állunk egymással.

– A tárgyakra és az oktatókra visszagondolva, van olyan pillanat, amire szívesen emlékszel vissza?

– Gaál tanár úr meghatározó személyiség volt, kicsit úgy tekintek rá, mint az első olyan „főnökömre”, akitől nagyon sokat lehetett tanulni. Tetszett az a szemlélet, ahogy gondolkodott az egyetemről és magáról a szakról, de szívesen gondolok vissza a finoman fogalmazva lazábbra sikeredett bankettünkre is vele kapcsolatban.:)  A tanár úr mellett meghatározó volt Szabó Lajos és az általa tartott tárgyak is, de azt hiszem, hogy az egész Szervezési és Vezetési Tanszék nagyon jó volt azokban az időkben.

– Voltak olyan fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karriered során, amikből sokat tanultál, és amik segítettek eljutni oda, ahol most tartasz?

– Úgy gondolom, hogy a karrierben a szerencsefaktor elkerülhetetlen, nekem például három szerencsés körülmény is meghatározta a szakmai életutamat. Ez azonban nem elég ahhoz, hogy valaki sikeres legyen, ehhez kőkemény melót kell tenni abba, amit csinálunk. A munkát, amit éppen végzünk, alaposan meg kell tölteni tartalommal és látnunk kell, a jó és a rossz döntéseink eredményét is. Azt hiszem, az a fontos a karrierépítésben, hogy az egyes lépcsőfokoknak legyen eleje, közepe és vége, és csak akkor lépjünk tovább, ha ezt a három szakaszt látjuk.

– Milyen tanácsot tudnál adni azoknak a hallgatóknak, akik végzés előtt állva egy sikeres szakmai karrier építését tervezik?

– A kulcs az, hogy higgy abban, amit csinálsz és teljesíts benne jól. Kiemelten fontos egyfajta felelősségtudat is, amit úgy tudsz a legjobban kialakítani, ha magadénak érzed a munkád és tudsz azonosulni a feladataiddal. Engem legalábbis mindig ez vitt előre. Ez az egész azonban hosszútávon semmit sem ér a munka és a tanulás iránti igény nélkül. Sok gyors karriert láttam megtorpanni azért, mert a szembejövő szerencse nem találkozott a munka iránti alázattal. A melót bele kell tenni, ez megkerülhetetlen hosszútávon, ami mellé lényeges, hogy mindig van hova, miben fejlődni, tapasztalatot szerezni – a tanulást, egyéni gyarapodást érdemes hajszolni a munkafeladatok során.

– Neked vannak még céljaid a munkában a jövőre nézve, amit mindenképpen el szeretnél érni?

– Nekem sosem voltak céljaim a munkámban, mindig azzal foglalkoztam, amivel kellett és abban próbáltam igazán kiteljesedni. Nem jó dolog folyamatosan a határt kémlelni és közben elbotlani az előtted lévő akadályokban… Az én célom talán inkább az, hogy jól teljesítsek abban, amit csinálok. Sose tudtam mit kezdeni az ilyen „5-10 év múlva hol képzeled magad” HR-es időkitöltő kérdésekkel, személyes karrierben szerintem lényegesebb a rövid távú megfelelés, legyen meg a feladatban az elérhető eredmény és főképp a tanulás lehetősége, aztán arra lehet építkezni tovább.

Úgy gondolom, hogy az a fontos, hogy bizonyítani tudjunk a környezetünknek, vezetőnknek és persze magunknak is, valamint az sem árt, ha a munkánkkal olyan értéket teremtünk, amire büszkék lehetünk.

– A munka mellett – gondolom – Te is szeretsz kikapcsolódni. Mivel foglalkozol szívesen ilyenkor?

– Erre a kérdésre nincs jó, rövid válaszom.:) Ráadásul a magánélet szentsége fontos nekem. Szívesen osztom meg ezt a barátaimmal, de a nyilvánossággal nem (pl. a közösségi média sem az én világom…). Ha néhány szóban kellene összefoglalnom, akkor azt mondanám, hogy ÉLEK és igyekszem sok-sok olyan pillanatot gyűjteni a munkán kívüli életemben, amire jó lesz majd visszaemlékezni később.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Alumni interjúsorozatunk keretében Horváth Ádámmal beszélgettünk, aki a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának hallgatójaként magas szinten sportolt és kivette részét az egyetemi életből is. Szóba kerültek a karrierútja során szerzett tapasztalatok és megosztotta velünk a jelennel, illetve jövővel kapcsolatos meglátásait is.

– Milyen szakon tanultál a Pannon Egyetemen?

– 2009-ben emberi erőforrások alapszakon végeztem, majd ezt követően 2011-ben a vezetés és szervezés mesterszak szervezetfejlesztési szakirányán szereztem diplomát. Néhány hét múlva egy újabb izgalmas intellektuális kaland kezdődik az életemben: az MIT (Massachusetts Institute of Technology) Sloan Business School posztgraduális Executives in Management, Innovation & Technology (ACE) programjában vehetek részt. Itt digitális üzleti stratégiát, AI, machine learning és szervezeti transzformáció tárgyakat fogok hallgatni.

– Az egyetemi évek során számos aktivitásban részt vettél. Melyek maradtak meg a legjobban benned?

– Az egyetem Karrier Irodájában dolgoztam hosszabb ideig, ahol például alumni magazint is szerkesztettünk Merkel Dáviddal, Gadár László vezetése alatt. Ezen kívül az esettanulmányi versenyek voltak számomra a legmeghatározóbbak, tanulmányaim során vagy harminc alkalommal képviseltem az egyetemet ilyen megmérettetésen. Volt köztük stratégiai, online vagy üzleti szimuláció is. Rengeteget tanultam belőlük és nagyon sok olyan emléket őrzök, amit az egyetem nélkül nem kaptam volna meg.

– Mit ajánlasz nekünk, jelenlegi hallgatóknak? Melyek azok a programok, amelyeken érdemes részt venni, mindenképpen kipróbálni magunkat tanulmányaink során?

– Munkáltatói márkaépítéssel foglalkozunk a Brandfizz-ben és az Európai Employer Brand Szövetségben (EAEBA). Azt látom, hogy a cégek is keresik a legtehetségesebb, ambiciózus végzetteket, akiknek terveik, céljaik vannak. Én arra bátorítok mindenkit, hogy éljenek a lehetőségekkel, vegyenek részt vállalati nyílt napokon nemcsak Veszprémben, hanem más városokban vagy más országokban, akár személyesen, akár online. Mi a Brandfizz-nél egy úgynevezett Campusfizz nevű programot működtetünk, ami pont azt segíti, hogy ez a két fél egymásra találjon.

– Már saját vállalatod van, mint említetted. Ez a Brandfizz Employer Branding. Mesélnél nekünk arról, hogyan jutottál el idáig?

– Klasszikus értelemben véve én is a startup Bermuda-háromszögben kezdtem vállalkozni: ami a gyors internet – lassú számítógép – hideg pizza triásza volt. Csak akkor még senki nem hívta startupnak az induló cégeket és befektetői pitchek helyett az új ügyfelek és az árbevétel versenypiacról történő növelése kötötte le a figyelmünket. A Hotel Magister 2112-es szobájából induló kreatív ügynökség tipikusan gyorsan növekvő cég lett. Mire a tanulmányaimmal végeztem, már nem munkahelyet kerestem, hanem tudtam, hogy saját utamat fogom járni.

– Az egyetem első évétől tudatosan erre készültél?

– Dehogy. Középiskola ötödik évében szereztem meg a felsőfokú multimédiafejlesztő végzettségemet. A legelső munkám az egyetemen látszólag a véletlennek köszönhetően jött össze. Kötelező szakmai gyakorlatomat teljesítettem HR szakirányon, amikor azt a megbízást kaptam a cégtől, hogy keressek nekik olyan embert, aki elkészítené egy weblapjukat. 2006-ot írtunk. Hazafelé jövet a buszon gondoltam át, hogy elvileg erről nekem papírom van, csak még sosem csináltam élesben. Az ügyvezető belement, hogy tegyek egy próbát és ha sikerül, további megbízást adnak. Az egyetem végére már tíz fővel dolgoztam együtt az ügynökségben.

– Hogyan lett a hivatásod a munkáltatói márka és a Brandfizz?

– Már a legelső ügynökségi megbízásaink között volt olyan feladat, ami employer brandinghez kapcsolódott. Az esettanulmányi versenyek és jó pár állásbörze szervezésében való részvétel után könnyen rá tudtam kapcsolódni a vállalatok igényeire. A Brandfizzt azért hoztuk létre Zvezdovics Anitával, hogy felpezsdítsük a cégek munkáltatói márkáját és hogy minél több igazán nagyszerű munkahely jöjjön létre Magyarországon. Olyanok, ahol élmény dolgozni.

Ébren töltött óráink legnagyobb részét a munkahelyünkön töltjük, így a munkavállalói élményünk kihat az egész életünkre. Nem lehet felhőtlenül boldog az az ember aki napi 8 órában utálja, amivel foglalkoznia kell.

A Brandfizz pár év alatt a legkeresettebb employer branding ügynökség lett idehaza, valamint az európai és világszintű szakmai szervezetekben is képviseljük a magyar munkáltatói márka szakmát. Megbízóink azok a vállalatok, akik mérhető üzleti eredményeket várnak a munkáltatói márkától és nem három babzsákot a társalgóba.

– Most egy programsorozat keretein belül jöttél el az egyetemre, amely témája a szóbeli előadásmód fejlesztése volt. Sokaknak nehéz mások előtt beszélni, és nem túl szerencsés, ha az első ilyen komolyabb szituáció például a szakdolgozat védése. Mit ajánlanál annak, aki szeretné magát fejleszteni ezen a téren?

– Teljes mértékben át tudom érezni, milyen az, amikor valaki szorong, feszült, ideges lesz egy ilyen helyezettől. Ez a készség olyan, mint a biciklizés: nem lehet tankönyvekből megtanulni. Én Toastmaster Clubba jártam rendszeresen, ahol hétről-hétre visszajelzést kaptam és a legjobbaktól tanulhattam. 6 év után 2020-ban 2x Nyilvános Beszéd Magyar Bajnok lettem. Ez a szervezet most már elérhető itt, Veszprémben is.

– Az oldalatokon olvastam egy érdekes cikket. Jávorszarvas teszt volt a címe. Ahol az elnevezés abból ered, hogy a tavaszi időszak olyan helyzet elé állította a vállalatokat, mint a sofőrt az úton előtte megjelenő jávorszarvas. Az akkori reakcióknak hosszútávon lesznek következményei. Fél évet írtál, hogy már ennyi idő múlva lehet érezni a hatást. Érezhetőek-e már a Jávorszarvas teszt hatásai?

– Igen, azok a cégek, akik pozitívan kezelték a helyzetet, nem csak hogy hozták a várt teljesítményt, de növelni is tudták a dolgozói elégedettséget. Mi is folyamatosan bővítjük csapatunkat, mert nagyon nagy lett az igény arra, hogy a cégek tudják, hogyan lehet bevonzani, elkötelezni és megtartani a legjobbakat. Azok a cégek, akik a munkavállalói élményben jobban teljesítenek, mint a versenytársaik, nem csak megelőzik versenytársaikat a konkrét üzleti mérőszámokban, de túl is teljesítik azokat. Az MIT készített erről egy átfogó kutatást, ahol Fortune 500-as céget vizsgáltak. A munkavállalói élményben jobban teljesítők innovációs képessége dupla akkora, mint a versenytársaké, ami azt jelenti, hogy az elmúlt két évben bevezetett, feltalált új termékekből kétszer akkora árbevételt tudnak generálni, mint azok a cégek, akiknél ez az élmény nem ilyen erős. Egész egyszerűen üzleti érdek jó munkahelyeket létrehozni. Mi ebben segítünk olyan partnereknek, mint az EY, Telenor vagy az NN Biztosító.

– Hogyan látod, Magyarországon ez a szemléletmód már ott van a felsővezetők gondolkodásában? Érzik, tudják, hogy erre szükség van?

– Abszolút. Ritkán kell ezt magyarázni már. Az más kérdés, hogy melyik vezető tesz ezután konkrét lépéseket is és hányan ragadnak meg az elképzelések, tervek szintjén. Úgy látom, hogy egyre több cég szeretne odafigyelni arra, hogy valóban jó munkahely legyen. Egyre kevesebb tehetségből vadásznak a vállalatok, ennek demográfiai okai vannak és ez a trend látványosan erősödni fog 10 éves időtávon idehaza. Illetve a mai fiatalok sokkal könnyebben találnak munkát a globalizált világnak köszönhetően, így azoknak a cégeknek, akik szeretnének innovatívak maradni, digitalizálni, agilisan működni, árbevételt növelni Magyarországon, azoknak kulcskérdés, hogy láthatóak legyenek a munkaerőpiacon, és bevonzzák a tehetséges fiatalokat.

2019-ben még a vírus előtt, egy felmérésben, amit vezérigazgatók között végeztek, a megkérdezettek 93% válaszolta azt, hogy legfontosabb megoldandó kihívása megtalálni a megfelelő embert a megfelelő pozícióra. Azt már látjuk, hogy a tavaszi időszak alatt nem a top performerek vesztették el munkájukat. A tehetségekért, jó szakemberekért továbbra is elképesztően nagy a verseny.

– Úgy látom, te magad is az élethosszig tartó tanulásban hiszel. A következő generációnak is ezt ajánlod?

– Igen, de főleg a vállalatvezetőknek. Azt szoktam mondani, hogy egy dolog rosszabb annál, ha képzed a kollégáidat és elmennek, ez pedig az, ha nem képzed őket és maradnak. Azoknak, akik még az egyetemen tanulnak, azt tudom elmondani, hogy ez csak fel fog gyorsulni. Aki gyorsabban reagál új helyzetekre, gyorsabban adaptálódik – és a vírus megtanított minket arra, hogy nem tudhatjuk, mi lesz a jövő héten -, az előrébb jut. Sokan azt mondják, hogy felgyorsult a világ. Én azt látom, hogy a világ már sosem lesz olyan lassú, mint most.

– Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. Zárásként szeretném megkérdezni, hogy miért ajánlod az egyetemet, a Gazdaságtudományi Kart a jövendőbeli hallgatóknak?

– Én itt az egyetemen nagyon nagy szabadságot kaptam. NB1-es sportoló voltam az iskola mellett. Már önmagában ezt a kettőt összehangolni nem volt egyszerű, itt figyelembe vették ezt is. Rengeteg segítséget kaptam, például a kollégiummal kapcsolatban is. Különleges az a típusú személyes kapcsolódás, amire itt az egyetem mérete miatt lehetőség nyílik. Az, hogy tudják, ki vagy, érdekli őket, mi történik veled, nekem óriási segítség volt. Olyan nagyszerű embereket ismerhettem meg, akikhez a mai napig szoros kapcsolat fűz.

Az interjút készítette: Szeifert Anita

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>