„Február 23. és 25. között került megrendezésre a XVIII. Tímár László Esettanulmányi Megoldó Verseny, idén pedig első alkalommal volt szerencsém megmérettetni magam, mint versenyző.
A csapatunkat kettő pénzügy és számvitel szakos, és kettő műszaki menedzser szakos hallgató alkotta. A megnyitó ünnepségre szombaton került sor, maga az eset is ekkor lett ismertetve. Az idei témát az Unilever Veszprémi Jégkrémgyára, az Algida biztosította HR témában.
Az eset a következő volt: „A megtartás az új toborzás”. Ezen belül 4 fő témakör volt, amelyet körbe kellett járnunk és belőle egy PPT-t kellett készítenünk, valamint minden témakörre egy-egy OnePager-t is le kellett adnunk. A visszaszámlálás 15 órakor kezdődött, innentől kezdve 24 óránk volt a projektre. A négy fős csapatokból egy-egy személyt gyárlátogatásra vitt az Unilever, az élményt pedig fotókkal dokumentálták; amelyeket a feladatmegoldás során fel is használtunk.
Ez idő alatt nekiláttunk a feladat értelmezésének. Véleményem szerint az egyik legnagyobb nehézséget az jelentette, hogy kevés konkrét adatot kaptunk a megoldáshoz, és emiatt nagyon sok időt elvett a kutatás, a megbízható szakirodalom keresése, azok elolvasása, elemzése, értékelése. Este 10-kor még semmit nem írtunk, csak próbáltuk lefordítani az angol nyelvű anyagot, amit kaptunk.
Egész éjjel fent voltunk, egy percet sem aludtunk, – na jó én 1,5 órára kidőltem… – ötleteltünk, és sikerült mindent időben beadnunk. A csapatunk jól működött együtt, jókat nevettünk akkor is, amikor már mindenki hulla fáradt volt és nehezebben ment a gondolkozás, mindenki próbálta a lehető legtöbbet kihozni magából. Nagyon örülök neki, hogy nem ment a hangulatunk rovására egy-két összezördülés, és az eset leadásakor ugyanolyan jó kedvvel mentünk haza aludni egy keveset, mint ahogyan találkoztunk szombat délután.
Vasárnap este a Hotel Historia Malomkertben „Előre eszünk-iszunk a medve bőrére” közös vacsora keretén belül, a hosszú munka után jobban megismertük a csapatokat és a zsűritagokat egy kötetlen, ismerkedő est keretén belül. A vacsora nagyon finom volt, de a végére – több mint 35 óra nem alvás után – mindenki kidőlt.
Hétfőn került sor a prezentációk előadására a zsűri előtt. Nagyon féltem tőle, lévén, hogy még csak hasonló versenyen sem voltam, de kellemesen csalódtam. Mindenki nagyon kedves és közvetlen volt, és építő jellegű kritikát ugyan kaptunk, de a feltett kérdések jogosak és érdekesek voltak, és szerencsére nem tudtak kizökkenteni minket egy-két nehezebbel sem – sőt volt, amelyik kérdésre adott válasz hangos nevetésbe torkollott. Várakozás közben üdítővel, szendvicsekkel láttak el minket, este pedig vacsorát is kaptunk.
Az elsőkörös eredményhirdetés dél körül volt, ahol az elődöntő második helyén zártuk a versenyt és én nagyon büszke vagyok az elért eredményünkre. Ezúton is szeretnék gratulálni a nyertes CTU-nak, meghallgattam az előadásukat a döntő során és valóban elképesztő ötlettel álltak elő, teljes mértékben megérdemelték a győzelmet.
Szeretném megköszönni a szervezőknek a rengeteg munkát, amit a verseny szervezésébe és lebonyolításába belefektettek és minden gördülékenyen ment. Mindenkit bíztatok, hogy egyszer méresse meg magát egy ilyen versenyen, mert valóban felejthetetlen élményekkel gazdagodtam. Jövőre pedig akár velem vagy ellenem is versenyezhettek majd, a XIX. Tímár László Esettanulmányi Megoldó Versenyen. Ott találkozunk!”
Írta: Gyulai Edina, műszaki menedzser alapszakos hallgató (A cikk az Egyetemünk újság 2. számában jelent meg.)
A jó hangulatú versenyzők:
És a jó hangulatú zsűri:
