mobile menu icon
PE-GTK
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
switch icon
Pannon Egyetem
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon

Gondoljunk kihívásként a problémákra! – Interjú Dr. Obermayer Nórával

Doktori Iskolánk interjúsorozatának következő alanya Dr. Obermayer Nóra, a Gazdaságtudományi Kar egyetemi docense és fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízottja, aki a GSDI-ben témavezetőként segíti a fiatal kutatók munkáját. Nóra eredetileg vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül egész máshova sodorta az élet. Szakmai életútjáról és a PhD képzés kihívásairól és előnyeiről beszélgettünk vele.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba először a Pannon Egyetemmel?

– Az egyetemi karrierem és a tudományos életben való elindulásom is Gaál Zoltán nevéhez köthető. Eredetileg azt terveztem, hogy vegyészmérnök leszek, de amikor ellátogattam az egyetem nyílt napjára minden megváltozott. A tanár úr előadásának hatására úgy döntöttem, hogy műszaki menedzserként izgalmasabb szakmai életút vár rám, így a felvételikor már csak erre a szakra adtam be a jelentkezésem. Ezt a döntést végül a mai napig nem bántam meg.

Az egyetem elvégzését követően, 2000-ben egy informatikai vállalkozás megalapításában vállaltam aktív szerepet, ahol sokrétű feladatköröm volt. Egyrészt a dokumentum-menedzsment üzletág létrehozásán dolgoztam, de emellett a nemzetközi partnerkapcsolatok kiépítésében is részt vettem. Ekkor kerültem először kapcsolatba a dokumentum- és a – Magyarországon akkor még gyerekcipőben járó – tudásmenedzsment gyakorlati jelentőségével. A cégnél először üzletágvezetői, majd ügyvezetői pozíciót töltöttem be.

Mindeközben annyira magával ragadott a tudásmenedzsment területe, hogy úgy döntöttem, hogy a gyakorlatban megszerzett tudásomat érdemes lenne egy doktori kutatás keretein belül tovább mélyíteni.

– Ezek szerint nem te kerested a témát, hanem az talált meg téged.

– Így van, nálam a téma főként a cégnek, vagyis az akkori gyakorlati tapasztalatomnak köszönhető, de ismét meg kell említenem Gaál tanár urat, aki nagymértékben inspirált arra, hogy egyáltalán belekezdjek a doktori tanulmányokba és témavezetőként segített engem végig azon a hosszú és kihívásokkal teli úton, amelynek a végén, 2008-ban a PhD fokozat várt rám.

– Ha jól gondolom, levelező tagozaton végezted el a képzést. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

– Igen, levelezőn jártam és talán ebből kifolyólag nincs is sok meghatározó emlékem, hiszen úgy jártunk órára, ahogy munka mellett tudtunk.

Talán akkortól kezdtem komolyabban emlékeket gyűjteni, amikor jobban bekapcsolódtam a tanszéki munkába. Azt hiszem, hogy az első cikkek megírása és az első óra megtartása nagy mérföldkő minden tudományos pályára tévedt ember életében. Én először stratment (stratégiai menedzsment) tartottam a Felnőttképzési Intézetben. Ezt sosem felejtem el.

– A kutatás mellett oktatóként is tevékenykedtél és tevékenykedsz is a mai a napig. Hogyan kerültél az egyetemre? Milyen pozíciót töltesz be itt jelenleg?

– 2012-ig dolgoztam az első kérdésnél említett cégnél, de már előtte is bele-belekóstoltam a tanszéki feladatokba. Szabó Lajos, akkori tanszékvezető támogatásával 2006 óta veszek részt különféle oktatási tevékenységekben, 2008 nyarától pedig először egyetemi adjunktusként, majd 2016-tól egyetemi docensként erősítem a Szervezési és Vezetési Tanszéket.

Ezen kívül dolgoztam a Felnőttképzési Intézetben, de egyéni vállalkozóként kompetenciafejlesztő tréningeket is tartok vállalkozásoknak. Ez utóbbira a vezetői pozíciók (tanszékvezető/Szervezési és Vezetési Tanszék, szakfelelős/Vezetés és szervezés mesterképzési szak, Fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízott/GTK) miatt egyre kevesebb időm jut, de azért ezzel is szívesen foglalkozom.

Jelenleg a habilitációmra készülök. Azt hiszem, hogy ez már a „kapuban” van. Úgy tervezem, hogyha mindent sikerült megvalósítanom idén, az év végére összerakom a pályázatom és a jövő év elején be is nyújtom.

– A tudásmenedzsmenten kívül milyen kutatási terület iránt érdeklődsz? Van valami más is, ami közel áll a szívedhez?

– Természetesen más témákban is kutattam már azóta, de úgy gondolom, hogy ez egy kifogyhatatlan terület. Például a közösségi média és a tudásmegosztási hajlandóság kérdése, vagyis hogy milyen jellemzők befolyásolják az embert abban, hogy megossza a tudását, illetve milyen eszközöket vesz ehhez igénybe. A két PhD hallgatómnak és a tématerületi kiválóság programnak köszönhetően két újabb témába is beleástam magam. Az egyik az Ipar 4.0 menedzsment irányú megközelítése, a munkavállalók digitális felkészültsége, a másik pedig a mesterséges intelligencia és tudásmenedzsment kapcsolatának témaköre.

– Témavezetőként gondolom nagyobb rálátásod van a PhD képzés előnyeire. Mit gondolsz, miért éri meg nappali vagy levelező tagozaton elvégezni a képzést?

– Alapvetően azért jó, ha valaki belekezd és elvégzi a képzést, mert ezzel sok olyan új ismeretre tehet szert, ami az élet bármely területén segítséget nyújthat a jövőben. Nekem például nagyon hasznos volt, hogy megismertem a jó kutatási folyamat fázisait. Megtanultam elmélyülni egy kutatásban, jobban átláttam az adott problémát, megismertem a kérdőívszerkesztés és a beérkezett válaszok elemzésének menetét.

Ha valaki nappalis hallgatóként vág bele, akkor fontos, hogy a téma iránt elkötelezett legyen és érezzen késztetést arra, hogy folyamatosan kutatásokat végezzen. Valamint az sem hátrány, ha a megszerzett tudást a felnövekvő generációknak is át tudja majd adni. Ez egy olyan pálya, aminek a célja mások fejlesztése saját magunk előmenetele által.

Levelezős hallgatók esetén pedig érdemes olyan témát választani, ami illeszkedik ahhoz a területhez, ahol dolgoznak, hiszen a fokozattal valószínűleg nemcsak eredményt, hanem rangot is szereznek majd a vállalatnál. Ha pedig valakit a kiégés veszélye fenyeget, akkor oldalirányú karrierként érdemes tekintenie a PhD-ra, ami egyfajta szellemi felüdülést hoz. Természetesen az is előfordulhat, hogy ennek a hatására egyéni vállalkozásba kezd valaki (pl. tréner vagy coach), sőt, vannak olyanok is, akik részmunkaidőben nálunk oktatnak a PhD megszerzése után.

– Van valami tanácsod az újonnan felvételizőknek?

– Talán azt mondanám, hogy fontos, hogy az akadályokat ne problémaként kezeljék, hanem kihívásként tekintsenek rá. Az életben minden nehéz, de ameddig kihívásként kezeljük ezeket a helyzeteket, addig harcolunk, ameddig el nem érjük a célunkat.

– Melyik részét szereted jobban a munkádnak, az oktatói vagy a kutatói feladatokat?

– Nem tudnék rangsorolni, mindkét részt nagyon szeretem csinálni.

Oktatói oldalról a sok csillogó szempár miatt érzem szerencsésnek magam. Általában mesteres hallgatókat tanítok, akik különösen fogékonyak a gyakorlati jellegű oktatásra, aminek én is a híve vagyok. Az órákon igyekszem tőlük is begyűjteni a való élet példáit, amit aztán a következő óráim egyikén akár tovább tudok adni. Úgy gondolom, hogy a hallgatóknak nem csak az elméleti modelleket kell látniuk, hanem már az iskolapadban is találkozniuk kell a valósággal.

A szakmával való kapcsolattartást pedig a kutatások segítik. Előfordul, hogy vállalatok keresnek meg engem azzal, hogy szeretnének valamilyen témában segítséget kérni (tudásmenedzsment rendszer, teljesítményértékelési rendszer, stratégiaalkotás, szervezetfejlesztés). Én úgy látom, hogy a jövő ebben lesz, az oktatóknak is kell, hogy legyen “kint egy lábuk”, amivel megszerzik a szükséges gyakorlati tapasztalatokat. A tudást így lehet a leghatékonyabban átadni a hallgatóknak.

– Úgy tűnik, hogy sok mindent csináltál már az életben. Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

– Nincs ilyen, én mindig inkább előre, a jövőbe tekintek, a „mi lett volna ha” kérdésekkel nem foglalkozom.

– A sok munka mellett gondolom neked is szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Levezetésként az utolsó kérdésem: hogyan szoktál lazítani?

– Amennyire az időm engedi sokat sportolok, leginkább a szabadban, szívesen túrázom, főképp a magashegyi és a via ferrata túrákat kedvelem. Ezen kívül szeretem a hegyi kerékpározást és egy darabig, ameddig időm engedte, intenzíven légakrobatikáztam.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

“Éreztem, hogy nem dőlhetek hátra” – Interjú Dr. Birkner Zoltánnal

A Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola (GSDI) kapcsán a következő interjúalanyunk egy olyan személy, aki meghatározó tevékenységet végzett a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának létrehozásában és fejlődésében. Eredetileg földrajz-történelem szakos tanárként lépett ki a munka világába, végül teljesen más területen ért el sikereket. A doktori fokozat megszerzését követően pedig a tudományos életben, és 2018-tól a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) élén is megállíthatatlan. Fogadjátok szeretettel az NKFIH elnökével, Dr. Birkner Zoltánnal készült interjúnkat.

– Kérem, mondjon pár szót magáról! Honnan indult?

– 1971-ben születtem Nagykanizsán és egészen a középiskola végégig itt is éltem. A felsőfokú tanulmányok azonban néhány évre elszólítottak a városból. Földrajz-történelem szakos tanár akartam lenni, amihez akkoriban csak két helyen volt elérhető képzés az országban. Én a debrecenit választottam, és a sikeres felvételi után 1989-ben bekerültem a hőn áhított szakra. A Debrecenben eltöltött évek izgalmasak voltak, nagyon szerettem oda járni. A diplomám megszerzése után visszakerültem Nagykanizsára, és egy igen rangos középiskolában kezdtem tanítani. De éreztem, hogy nem dőlhetek hátra, rengeteg felfedezésre váró terület izgatta még a fantáziámat.

Mivel ez az érzés nem hagyott nyugodni, 1996-ban újra iskolapadba ültem, és egy teljesen más szakterületen mélyedtem el a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Két évvel később, 1998-ban pénzügyi szakközgazda végzettséggel léptem ki az intézményből, ez az új diplomám pedig kiváló karrierlehetőségekkel kecsegtetett.

Hamarosan kaptam egy banki osztályvezetői állásajánlatot, ami egész magas belépési pozíciót jelentett volna a szakmába. Ennek ellenére én inkább egy másik, akkor még szinte szürreálisnak tűnő, mégis izgalmas kihívást fogadtam el. Felkértek, hogy vegyek részt egy nagykanizsai felsőoktatási intézmény létrehozásában, ami azért volt különösen nehéz feladat, mert akkor a városban egyáltalán nem folyt ilyen jellegű oktatás.

1998-tól több kollégámmal együtt félállásban kezdtünk dolgozni és szervezkedni, hogy sikerüljön elérni a kitűzött célt. Két éven keresztül próbálkoztunk a környék felsőoktatási intézményeinél, mígnem találkoztunk Dr. Gaál Zoltán professzor úrral, a Veszprémi Egyetem (mai nevén Pannon Egyetem) rektorával. Ő volt az az egyetemi vezető, aki szívvel-lélekkel csatlakozott a törekvéseinkhez, felkarolt minket és segített a nagykanizsai kihelyezett képzés elindításában.

Rekord idő alatt értünk el nagy sikereket. 2000 tavaszán találkoztunk először Gaál Zoltánnal, de augusztusban, a pótfelvételi időszakában már Nagykanizsán indult képzés idegenforgalmi és szálloda szakon. Népszerűek lettünk, 17 megyéből érkeztek hozzánk hallgatók.

Ekkor már teljes állásban az egyetem közegében dolgoztam, így érlelődött meg bennem a gondolat, hogy elmélyüljek a tudományos életben, és fokozatot szerezzek.

– Ekkor kezdte meg doktori tanulmányait Veszprémben?

– Igen, így kerültem a GSDI-be. 2007 körül kértem a felvételemet egyéni felkészüléssel, majd rövid időn belül, 2010-ben Gaál professzor úr témavezetésével sikeresen meg is védtem a “Zala megyében is az innováció a siker motorja?” című doktori disszertációmat. Ahogy a téma is mutatja, a PhD-tanulmányaim során Zala megye, illetve a helyi kis- és középvállalkozások innovációs képességét mértem fel és kutattam.

– Ezek szerint Ön nem nappali tagozatos hallgatóként járta végig az utat. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? Jelentett valamilyen előnyt, hogy Önnek ekkor már sok gyakorlati tapasztalata volt?

– Ebben az időszakban számomra az volt a legmeghatározóbb, hogy egyszerre tehettem szert széles körű elméleti és gyakorlati vezetői ismeretekre. Akkoriban oktatási igazgató voltam, így a való életben is megtapasztaltam, sőt hasznosíthattam a doktori iskolában tanultakat.

– Ez izgalmasan hangzik. És mi a helyzet azóta? Ha jól tudom, a fokozat megszerzése után sem hagyta el teljesen a tudományos pályát.

– Természetesen azután is tovább építettem a tudományos karrierem: a ranglétrán felfelé lépegetve docens lettem, majd témavezetőként én is vállaltam PhD-hallgatókat. 2018-ban volt az első sikeres védésünk Rodek Nórával, majd 2019-ben Máhr Tivadarral, és bízom benne, hogy a következő években a mostani hallgatóim közül is sokan szereznek majd fokozatot.

– Ön tehát az érem mindkét oldalát látta, volt már hallgató és témavezető is. Tapasztalatai alapján miért érdemes belekezdeni a doktori tanulmányokba?

– Azt gondolom, hogy a tudományos utánpótlás nevelése minden fél számára hasznos befektetés. A doktori tanulmányok segítenek fókuszálni és megoldást találni a különböző problémákra, új perspektívákat nyitnak mind a hallgató, mind az egyetem, mind pedig a helyi közösség előtt. A hétköznapok gyakorlatában sokszor azért nehéz egy-egy helyzetet hatékonyan kezelni, mert az operatív és a stratégiai szempontok vetélkednek egymással. A PhD elvégzése során a hallgatók egy olyan látásmódot sajátíthatnak el, ami segíthet kilépni a “dobozból” a nagyobb és nehezebben átlátható problémák esetén is. Amint rálátás nyílik a nagy egészre, újszerű megoldási irányok kerülnek felszínre.

– Mire emlékszik vissza szívesen a GSDI-ben eltöltött évekről? Voltak olyan oktatók, akik meghatározóak voltak a tanulmányai során?

– Természetesen voltak. Egyikük a már korábban említett Gaál Zoltán, akinek nagyon sokat köszönhetek. Rengeteget tanultam még Török Ádám professzor úrtól, aki jelenleg is a GSDI vezetője. Azt hiszem, a kettejükkel folytatott közös beszélgetések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma a kutatás-fejlesztés és az innováció országos szakpolitikai műhelyében dolgozhatok.

A másik plusz, amit kiemelnék a doktori tanulmányokból, azok a hallgatótársak. Sok helyről és sokféle élethelyzetből érkeztünk, ennek köszönhetően különböző megvilágításban láttuk és értelmeztük a körülöttünk lévő világot, miközben egymásra is hatással voltunk. Azt hiszem, ez is nagyban hozzájárult a tudományos látásmódom érlelődéséhez.

– Ha jól tudom, jelenleg is sokféle kihívásnak tesz eleget a tudományos karrier építése mellett.

– A Nagykanizsai Kampusz mindig fontos volt számomra. Az évek alatt szépen fejlődtünk, 13 szakunk lett stabil oktatói gárdával. A munkatársak közül mindenkinek lehetősége volt a doktorálásra, kecsegtető karrierlehetőségek nyíltak meg előttünk. Én is kiváló ajánlatot kaptam, aminek köszönhetően 2018 júliusa óta az NKFIH elnökeként dolgozom a hazai innovációs ökoszisztéma újjászervezésén.

– Az innováció mellett van még olyan terület, amivel szívesen foglalatoskodik?

– Az elmúlt években megtanultam egyszerre nagykanizsai, veszprémi és budapesti szemmel is nézni a világot. Ez alatt megérett bennem a gondolat, hogy a vidéki Magyarországnak is meg kell tanulnia a saját útját járni. Minden térségnek meg kell találnia az azt egyedi és frappáns üzenetet, amivel maga köré vonzhatja és meg is tarthatja a népességét és a vállalkozásokat. Ha érdemben foglalkozunk a régiók szerepének újraértelmezésével és a városi identitás kérdéseivel, az az egész ország versenyképességét növelni fogja. Az elmúlt években ezen is dolgozunk a kollégáimmal.

– Az utolsó kérdésem: ha újrakezdené, mi az, amit másképp csinálna?

– Azt hiszem, nem változtatnék semmin. Amikor 1998-ban “szirénhangok” csábítottak egy kényelmes banki állás felé, jól döntöttem, hogy helyette inkább a felsőoktatás fejlesztését és az innovációt választottam. Engem vonzanak a kreativitást is próbára tevő kihívások, és biztos vagyok benne, hogy a jövő még sok hasonlóan izgalmas feladatot tartogat számomra.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

Marketinges, aki nem csupán a marketinghez ért – Interjú öregdiákunkkal, Dr. Pethő Beátával

Dr. Pethő Beáta szintén karunk lelkes hallgatója volt, nem egy, nem kettő, hanem három képzést is elvégzett a GTK oktatóinak olykor szigorú, ám mindig gondoskodó és segítőkész felügyelete alatt. Beáta turizmus, majd marketing szakirányon szerzett közgazdasági diplomáját hét versenyszférában töltött dolgos év követte, mígnem visszatért hozzánk azért, hogy PhD fokozatot szerezzen.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Hol dolgozik jelenleg, mivel foglalkozik pontosan?

– Alapvetően Győr közeléből származom, de Veszprémben élek már egy ideje. 2019-ben szereztem tudományos fokozatot marketing területen a GTK PhD képzésén. A szakma elméleti és gyakorlati részét egyaránt jól ismerem, hiszen marketing vezető vagyok a Haribo Hungária Kft.-nél, ezzel párhuzamosan alkalmanként a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán is vállalok előadásokat.

– Úgy tudom, hogy az egyetemen alapvetően turizmust tanult. Hogyan lett ebből marketing?

– A turizmus nem teljesen volt tudatos választás, valójában mindig a marketing, főleg annak pszichológiai aspektusa érdekelt. Ebből írtam később a doktori értekezésemet is. Én még a bolognai típusú rendszer bevezetése előtt, öt éves egyetemi képzéseken tanultam a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.). Már akkoriban is érdeklődtem a marketing iránt, viszont annak idején nem volt ilyen széles a szakok kínálata, mint most. A marketing mellett viszont továbbra is kitartottam, később, miközben szakmai gyakorlatomat töltve a Turizmus Tanszéken dolgoztam, marketing szakirányon szereztem másoddiplomát.

– A diplomák megszerzését követően hogyan jutott el a marketing vezetői pozícióig? Már az elején is ez volt a cél, vagy az élet hozta lehetőségek mentén haladva alakultak így a dolgok?

– Az iskola elvégzését követően nem lesz azonnal vezető az emberből, végig kell járni a lépcsőfokokat. A szakmai előmenetel természetesen tudatos tervezés eredménye, maga a terv azonban nem elegendő, munka és elhivatottság is szükséges a sikerhez. Nem azért kezdtem el tanulni, mert vezetői beosztásra vágytam, hanem azért, mert érdekelt a marketing és a hozzá kapcsolódó szakmai kihívások. Az ilyen szakmában dolgozók élete egyébként is folyamatos tanulásból áll, hiszen a marketing igen széles terület, innovatív és gyorsan változik, így nem lehet megelégedni az iskolapadban tanultakkal, folyamatosan ismerni, megérteni és – ha hasznos – követni kell a trendeket.

A vezetői pozíció megszerzéséhez rengeteg munka, eredmény, kitartás és lojalitás kellett, ez azonban sohasem jelentett számomra terhet, hiszen emberekkel is szeretek foglalkozni.

– Ön a doktori fokozatát is a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte. Mi motiválta abban, hogy elvégezze a PhD képzést?

– A PhD képzés megkezdése sokrétű motiváció eredménye volt. Már elég régóta dolgoztam a versenyszférában, ezért egyrészt úgy éreztem, hogy szükségem van valami plusz szellemi kihívásra, ami nem a napi munkához kötődik. Másrészt azt gondolom, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalat nem elegendő a szakmai kihívások magas minőségű megoldásához, elméleti tudás is szükséges mellé. Azt kérdezi tőlem, hogy mi a legfőbb ok, amiért elvégeztem doktori képzést? A szakmai igényesség miatt, az adta a fő motivációt. Emellett azonban volt egy másik nagyon erős hajtóerő is, ígéretet tettem édesapámnak, aki sajnos a doktori avatót már nem élhette meg.

– Így utólag visszanézve mit gondol, szakmai szempontból megérte néhány évet és rengeteg energiát szánni a doktori fokozat megszerzésére?

– Úgy vélem, hogy tanulni és fejlődni mindig megéri. Ezt magáért teszi az ember, nem azért, hogy újabb és újabb diplomákat szerezzen. Bár a PhD sok erőt és még annál is több kitartást igényelt, az ilyen célokért mindig megéri dolgozni.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, kik voltak a kedvenc oktatók?

– A hallgatói létet én több lépcsőben éltem meg. A PhD különös élmény volt, hiszen hosszú évek után tértem vissza az iskolapadba. Furcsa volt a versenyszférából visszatérni az egyetemre, azonban nagyon sokat kaptam, hallgatóként teljesen más sikereket él meg az ember, mint munkavállalóként. Az oktatók közül dr. Veres Zoltánt emelném ki, Ő volt a témavezetőm, sokat köszönhetek Neki.

A másik két diplomámat is a Pannon Egyetemen szereztem. Szerettem a közösséget mind az egyetemen, mind pedig a kollégiumban, szívesen emlékszem vissza a diákként itt töltött évekre.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Szerettem az aktív diákéletet a karon, de számomra ebben az akkori Fenyves kollégium is meghatározó szerepet töltött be. Szívesen emlékszem vissza a Turizmus Tanszéken töltött demonstrátor éveimre is, összetartó csapattal dolgozhattam együtt. Megítélésem szerint a GTK a Pannon Egyetem egyik legjobb kara. Folyamatosan fejlődik és még mindig látok benne további potenciált.

– Mi a véleménye a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Hasznosnak találja a kezdeményezést?

– Eddig még nem hallottam róla túl sokat. Ha az öregdiákok aktivizálásáról van szó, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom, ez egy jó irány a jövőre nézve. Sok végzett hallgató tudna partner lenni ebben, talán még erősebb kommunikációra lenne szükség, hogy a szervezet híre még több öregdiákhoz eljusson.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A Pannon Egyetem véleményem szerint a legjobb vidéki egyetemek között foglal helyet, ahol versenyképes diplomát lehet szerezni. Továbbá, ha valaki nyugodt környezetre vágyik, Veszprém egy jó választás lehet. A GTK képzései innovatívak és naprakészek, a kínálat pedig folyamatosan bővül, a légkör ugyanakkor családias.

– A szakmai előmenetel és a tudományos fokozat megszerzése kapcsán talán sokan úgy gondolják, hogy mindezek mellett másra már nem juthat idő. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tud időt szakítani rá?

– Az utóbbi néhány évben ez nehéz volt, hiszen, ha mondhatom így, a PhD volt a „hobbi”, ami minden szabadidőmet kitöltötte. Egyébként szeretek sportolni, például rendszeresen futok, de szívesen próbálok ki újabb és újabb sportokat is, mert nem szeretem a monotonitást. Ezen felül szeretek a természetben lenni, rendszeresen foglalkozom kreatív dolgokkal és sokat olvasok, valamint érdekel a pszichológia is.

– A megszerzett tudás hatalmas értéket képvisel, a munka világában elért sikerhez azonban sokszor nem csupán szakmai ismeretekre van szükség. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Már a diploma megszerzése előtt szerezzenek gyakorlatot. Ha munkát vállalnak a diákévek alatt, olyat válasszanak, amivel az iskola befejezését követően is foglalkozni szeretnének. Legyenek célirányosak, az elmélet a gyakorlat nélkül semmit sem ér, de ez fordítva is érvényes. Az egyetemek tudományos világa és az üzleti élet távol állnak egymástól, ezért ki kell nyitni a kettőt összekötő kaput, már az egyetemi évek alatt érdemes megnézni, hogyan működik mindaz a gyakorlatban, amiről az egyetemi előadásokon és szemináriumokon szó van.


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

MNB Kiválósági Ösztöndíjas hallgatóink a 2020/21-es tanévben

“A Magyar Nemzeti Bank – a társadalmi felelősségvállalási stratégiájának keretében – vezető szerepet kíván betölteni a hazai közgazdasági és pénzügyi szakemberképzés megújításában. E cél megvalósítása érdekében a 2016/2017-es tanévtől kezdődően a jegybank vezetése létrehozta az MNB Kiválósági Ösztöndíjprogramot az MNB tevékenységéhez kapcsolódó alap- és mesterképzési szakos hallgatók támogatására.

Az ösztöndíjak odaítélésének legfontosabb alapfeltételei a kiemelkedő tanulmányi-, tudományos- és közösségi teljesítmény.

Az MNB egy tanév során 10 hónapon keresztül folyósít immáron havi 40 ezer forint ösztöndíjat a gazdasági témájú alap- és mesterképzésben résztvevő hallgatók legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó 3-3 százalékának.” (Forrás)


MNB Kiválósági Ösztöndíjas hallgatóink:

  • Demény Márton: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Jarjabka Éva Erzsébet: gazdálkodási és menedzsment alapképzés
  • Kavalecz Edit Eszter: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Király Tünde: nemzetközi gazdálkodási alapképzés
  • Kreitl Kitti: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Lekszikov Kitti: vezetés és szervezés mesterképzés
  • Mocher Dóra: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Németh Regina: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Porkoláb Patrícia Fanni: gazdálkodási és menedzsment alapképzés
  • Szakács Krisztián: pénzügy és számvitel alapképzés
  • Szmulai Éva Adrienn: gazdálkodási és menedzsment alapképzés
  • Varga Stefánia: nemzetközi gazdálkodási alapképzés

Hallgatóinknak ezúton is gratulálunk, tanulmányaikhoz sok sikert kívánunk!

Hallgatóink 2. helyezést értek el a nemzetközi utazási irodai szimulációs versenyen

Gratulálunk hallgatóinknak – Koncz Júliának, Parcsami Sárának és Lorn Reaksmey-nek-, akik a nemzetközi utazási irodai szimulációs versenyen 2. helyezést értek el! Felkészítő tanáraiknak, Dr. Madarász Eszternek és Dr. Papp Zsófiának szintén szívből gratulálunk!

A versenyről:

Hallgatóink a meghívásos versenyen a Revas szimulációs játékokat fejlesztő cég programjának használatával ukrán, lengyel és indiai egyetemek hallgatóival versenyeztek. A verseny egy online felületen zajlott, 7 napon át.

Az első feladat egy utazási iroda létrehozása volt, mely során az utazási irodának nevet kellett adni, logót tervezni, küldetést készíteni, illetve bankot, könyvelőt választani. Ezt követően minden nap számos döntést kellett meghoznia a csapatnak a kínált termékekre, azok áraira, a munkaerőre, az iroda berendezésére, majd a marketingre vonatkozóan.

Minden nap egy hónap elteltét jelképezte, a következő nap elejére pedig mindig készült egy kimutatás az előző teljesítményéről, számos adatot tudatva a versenyzőkkel, pl. eladásokat, vevői elégedettséget, versenytársak jellemzőit.

A verseny a 7. kör végén zárult, az eredményt az üzleti teljesítmény alapján döntötték el. Csapatunk a 2. helyen végzett, de például vevői és dolgozói elégedettségben mindvégig nagyon erősek voltak.

Hallgatóink 2. helyezése a Global Wellness Summit-on

Hallgatóink 2. helyezést értek el a Global Wellness Summit, Shark Tank 2020 nemzetközi versenyen!

A versenyre 36 országból 121 pályázat érkezett, így óriási eredmény Bakay Richárd, Horváth Fruzsina és Csatlós Balázs ezüst érmes helyezése. Szívből gratulálunk, és nagyon büszkék vagyunk Rátok!

A csapat felkészítéséért pedig hálás köszönet Dr. Sulyok Judit tanárnőnek!

GreenLike – Környezettudatos középiskolások versenye a Pannon Egyetemen

Óriási érdeklődés kísérte a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának első, körforgásos gazdaság jegyében meghirdetett GreenLike versenyét. Több, mint 120 középiskolás diák vett részt a megmérettetésen, mely a környezettudatosság, fenntarthatóság és körforgásos gazdaság témáját helyezte középpontba.

A kétfordulós GreenLike verseny a 2019-1.3.1-KK-2019-00015 azonosító számú “Körforgásos gazdasági alapokon nyugvó fenntartható kompetencia központ létrehozása a Pannon Egyetemen” c. projekt keretében, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal támogatásával valósult meg.

Az online előválogatón, 2020. október 20-án a versenyző csapatok körforgásos gazdasággal kapcsolatos feladatokat oldottak meg, melyek között volt keresztrejtvény, feleletválasztós teszt és kifejtendő kérdésekre történő válaszadás. A tíz legtöbb pontot elérő csapat jutott tovább a november 6-ai döntőre, amely a járványhelyzet miatt szintén online került megrendezésre.

A döntőn interaktív és kreatív feladatokat kellett megoldaniuk a versenyzőknek: egy rövid videóban mutatták be a csapatot és körforgásos gazdasághoz kapcsolódó viszonyukat, majd rögtönzött beszéd formájában körforgásos gazdasággal kapcsolatos fotók alapján alkottak összefüggő szöveget, végül pedig megtervezték és prezentálták a jövő körforgásosan gazdálkodó városát.

A döntőn, a csapatok teljesítményét értékelő szakértő zsűri tagjai Dr. Lukács Pál Zoltán, a Pannon Egyetem Körforgásos Gazdasági Fenntarthatósági Kompetencia Központjának igazgatója, Dr. Temesvári Balázs, a “VKSZ” Veszprémi Közüzemi Szolgáltató Zrt. vezérigazgatója és Mike Friderika, a VEB2023 EKF Veszprém-Balaton 2023 Zrt. programfejlesztésért felelős igazgatója voltak.

Az országos versenyre összesen 34 csapat regisztrált, így több, mint 120 diák vett részt az online előválogatón. Jelentkeztek csapatok Egerből, Budapestről, Szekszárdról, Székesfehérvárról és természetesen Veszprém megyéből – Pápáról, Várpalotáról és Veszprémből – is. A döntőre 10 csapat jutott tovább, vagyis kb. 40 diák mérte össze tudását.

A verseny végeredménye:

1. helyezett: az egri Andrássy György Katolikus Közgazdasági Technikum, Gimnázium és Kollégium “Andrássy zöldjei” csapata, melynek tagjai: Buzás Blanka, Géczi Janka, Híves Janka, Várszegi Virág.

2. helyezett: a Pápai Petőfi Sándor Gimnázium “Többsejtű eukarióták” csapata, melynek tagjai: Barta Boglárka, Csicsai Hanna, Horváth Fanni, Nagy Ákos.

3. helyezett holtversenyben:

  • a Pápai Petőfi Sándor Gimnázium “Nyerő páros a négyzeten” csapata, melynek tagjai: Bognár Csenge, Hunyadi-Nagy Sára, Marton Anna, Szalay Violetta.
  • és a budapesti Városmajori Gimnázium “Óceán” csapata, melynek tagjai: Bacsó Dániel, Bodó Sándor, Hajdu Erik, Jámbor Marcell.

„Az idősebb generációk számára már életbevágó, hogy a mostani fiatalok mit gondolnak, mit tudnak a klímaváltozásról, a fenntarthatóságról és a körforgásos gazdaságról, és mit fognak tenni a szebb jövőnkért. Fontos, hogy a fiatalok már ne csak nézzék, de lássák is a körülöttük levő világot, és cselekedjenek érte! Hiszem, hogy a versenyen résztvevő 120 diák nem csak többet tud ma már a körforgásos gazdaságról, mint a verseny előtt, de a téma iránt elkötelezett és tevékeny állampolgárrá is válik.” – mondta el Dr. Fehérvölgyi Beáta, a Gazdaságtudományi Kar dékánja, a verseny fővédnöke.

Kicsit és könnyűt sosem akartam – Interjú öregdiákunkkal, Böröcz Istvánnal

Következő interjúalanyunk Böröcz István, aki jelenleg a Balatonfüredi Yacht Club ügyvezető igazgatója. István munka mellett, levelező tagozaton végzett nálunk vezetés és szervezés mesterszakon, szakmai életútja pedig rendkívül érdekes. Karrierje során számos pozíciót betöltött már és olyan értékes tapasztalatokat szerzett, melyek a mai napig meghatározzák a személetmódját és a munkája során felmerülő problémákhoz való hozzáállását.

– Először talán arra kérnélek, hogy mutasd be magad egy kicsit. Hogyan kerültél kapcsolatba az egyetemmel, milyen szakon végeztél?

– Levelező tagozaton végeztem vezetés és szervezés mesterszakon. Alapvetően nem ez az irány érdekelt a legjobban, hiszen akkoriban egy gyártó cégnél dolgoztam logisztikai vezetőként. Amikor 2005-ben bevezették a Bologna-rendszert Magyarországon, szó volt róla, hogy logisztika mesterszak is indul majd Veszprémben, de sajnos nem így lett. Az azonban sosem volt kérdés, hogy elvégezzek-e egy mesterszakot, hiszen mindig úgy gondoltam, hogy folyamatosan képben kell lenni a legújabb ismeretekkel, nem szabad lemaradni másoktól. Tanulni kell folyamatosan. Végül a vezetés és szervezés szak mellett döntöttem, ahol a vezetési ismeretekkel foglalkozó szakirányt választottam.

– Ezek szerint elég elkötelezett voltál az iránt, hogy a tudásod tovább gyarapítsd. Miért pont Veszprémre esett a választásod?

– Ennek több oka is volt. Egyrészt családi kötődéseim vannak az egyetem felé, hiszen édesapám itt oktatott az akkoriban még Veszprémi Vegyipari Egyetem nevet viselő intézményben. Másrészt, mivel a munkám is a városhoz kötött, kézenfekvő volt, hogy Veszprémet válasszam.

Mindezek mellett sok jót hallottam az egyetemről azoktól, akik korábban itt végeztek. A munkám révén pedig személyesen is kapcsolatba kerültem néhány oktatóval. Céges együttműködés keretein belül például Kovács tanár úrral és Gaál tanár úrral többször is dolgoztam együtt azokban az időkben, különböző témákban.

– Hogyan emlékszel vissza azokra az évekre, amikor ide jártál?

– Magában az egyetemi életben nem igazán vettem részt, hiszen, ahogy már említettem, én levelezőre jártam. Ennek ellenére nagyon tetszett, hogy az órák során különböző életkorú emberekkel kerültem kapcsolatba. Mindig is úgy gondoltam, hogy a fiataloktól nem szabad lemaradni, mert nagyon sokat lehet tanulni tőlük. A fiataloké a jövő! A tanulmányaim során pedig én is igyekeztem átadni a tapasztalataimat ifjabb hallgatótársaim számára, illetve sokat is tanultam tőlük.

Az órákra visszagondolva, körülbelül hárman-négyen voltunk a csoportban, akik a mesterszak mellett már dolgoztak, ami talán mindannyiunk hasznára vált. Az általunk megszerzett munkatapasztalat sokszor a csoporttársainknak is jól jött, hiszen összevethettük a tankönyvi anyagot a különböző szemléletekkel és a valós élet történéseivel.

– Egész biztos másképp élted meg a mesterszakot, hiszen, ha jól tudom, már akkoriban is szép szakmai karrier állt mögötted. Hogyan kezdődött a szakmai pályafutásod?

– Erdészeti és faipari középiskolába jártam Sopronban, majd ezt követően egy technikusi képzőt is elvégeztem. Akkoriban más iskolarendszer volt. Az iskola után, egy faházak gyártásával foglalkozó cégnél helyezkedtem el. Ezután másfél évig sorkatonaként, egy reptéren teljesítettem szolgálatot. Itt rengeteget lehetett tanulni, hiszen nagyon sok érték van a repüléskiszolgálásban és a logisztikában. Ezekre az évekre jó szájízzel gondolok vissza, számos pozitív élményt szereztem.

Miután leszereltem, a Balaton Bútorgyárhoz kerültem a rendszerváltás környékén. Az évek során nagyon sok és sokrétű feladatom volt, a termelési logisztika keretein belül többek között raktárrendszerekkel, beszerzéssel, készletezéssel, nemzetközi szállítmányozással és garanciális ügyintézéssel is foglalkoztam. 19 évet töltöttem el ennél a cégnél, jelen voltam az ERP rendszer bevezetésénél, a gyárépítésnél és különböző technológiai fejlesztéseknél is. A munkám indulásakor félig-meddig manufakturális gyárként működött, de egy nagyon jó és kiváló képességű szakember gárda dolgozott ott, a technológiai fejlődés folyamatos volt. Számos technológiát alkalmaztunk az elsők között nemzetközi szinten is, de a beszállítói klaszterépítésben is vezetők voltunk. Ezek az évek is meghatározóak voltak számomra, viszonylag fiatalon kerültem a cégnél vezetői pozícióba és mindig egy támogató és segítőkész csapat részeként dolgozhattam. Rendkívül inspiratív és változatos munkakörnyezetben dolgozhattam. Azonban volt egy pont a változásokban, amikor a véleményem egyszerűen nem egyezett a kialakult iránnyal.

– Mi történt veled ezután?

– A munka mellett az egyik meghatározó környezetem a vitorlázás volt, mindkét gyermekem ebben nőtt fel. Akkoriban elnökségi tagként tevékenykedve épp kerestünk valakit a Balatonfüredi Yacht Clubba (BYC) egy megújuló beruházási projekt lebonyolításához és a klub operatív vezetésére, végül úgy alakult, hogy ez a valaki én lettem. Nagyívű gondolkodással indultam, sok tervem volt a klubbal és ebben sok társra is találtam. Azt gondolom, ez sikeres időszak volt, hiszen többek között kikötőt és klubházat építettünk, az utánpótlás képzés keretein belül pedig nagyon sok gyerekkel foglalkozunk, van világbajnok, olimpikon sportolója a klubnak és hazai, nemzetközi versenyrendezésben is magas szinten teljesítünk. A szakmai múltamnak köszönhetően úgy gondolom, hogy talán az egyik legnagyobb változás, amit az egyesületnek hoztam, az a logisztikai és termelési gondolkodás, ami már sok probléma megoldásának szolgált az alapjául.

A BYC és projektjei kapcsán Balatonfüred turisztikai életével is egyre szorosabb kapcsolatba kerültem, különböző pályázatok lebonyolításában is részt vettem az évek során. Ennek kapcsán feladataim is sokasodtak. Önkormányzati képviselőként Balatonfüreden, a Magyar Vitorlás Szövetség elnökségi tagjaként is van feladatom. Mindezek közben szerencsére nem szakadtam el teljesen az erdőtől, és a faipartól sem.

Alapvetően mindig azzal foglalkozhattam, ami érdekelt, de ahogy eddig tapasztaltam az életben, minden összefügg mindennel. A katonai reptéren, a Balaton Bútorgyárban szerzett tudás kiegészülve a tanulmányokkal a Balatonfüredi Yacht Clubban is meghatározó volt.

– Ezek szerint elég sok mindent kipróbáltál már, sokféle feladatot kellett ellátnod a különböző munkakörök során. Hogyan maradtál végig motivált?

– Én kicsit és könnyűt sosem akartam. Jó példa erre, hogy 2013-ben a BYC szervezte meg a világ akkor legnagyobb létszámú ifjúsági vitorlás világ-és Európa-bajnokságainak versenyét a Laser hajóosztályok számára. Magyarország a nemzetközi vitorlázásban ennek kapcsán sok lehetőséget kapott. A versenyen a kollégák olyan jó munkát végeztek, hogy a rendezési leírásainkat már nemzetközi szinten is beépítik. A szakma mellett pedig a magánéletemben is profitáltam a dologból, hiszen a fiam részben ennek köszönhetően lett a legfiatalabb versenybíró a világon, ma már az olimpián.

Nem szeretem a rombolást, igyekszem mindig valami újat létrehozni. A BYC-ben most például próbáljuk lerakni a virtuális vitorlázás hazai alapjait, ami hamarosan olimpiai e-sportág lesz. Itt is szeretünk nagyobb léptékben gondolkodni, mint mások, világszintű technológiai megoldásokat törekszünk alkalmazni ebben is.

Emellett pedig több projekten is dolgozunk, kikötőbővítés, energetikai beruházás és a régi klubház visszavásárlása is szerepel a konkrét terveink között, de igyekszünk a BYC hosszú távú működésének a gazdasági és szakmai alapjait is megteremteni. Személy szerint sok fiatalt szeretnék még magam körül látni az elkövetkező években a Balatonfüredi Yacht Clubban, velük és rajtuk keresztül figyelni a jövőre.

– Van valami jó tanácsod a hallgatóknak?

Végezzék el az egyetemet minél rövidebb idő alatt és tapasztalják meg a valódi életet, hasznosítsák a tudásukat. Munkájuk során pedig törekedjenek arra, hogy csak, és kizárólag minőséget hozzanak létre! Emellett a legfontosabb, hogy tiszteljék a többi embert a környezetükben, hiszen bárkitől – legyen az idős vagy fiatal – lehet tanulni.

– Végezetül már csak egy kérdésem maradt. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Én szerencsés helyzetben vagyok, hiszen azzal foglalkozom, ami egyébként is érdekel, és amit szeretek csinálni. Úgy gondolom, hogy amíg egyik tevékenységem sem megy a másik rovására, addig minden feladatommal más energiákat mozgatok meg magamban. Talán ez az, ami igazán pihentet.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A controlling bűvöletében – Interjú öregdiákunkkal, Povázsai Zsuzsával

Az interjúsorozatunk következő alanya Povázsai Zsuzsa, aki rendkívül izgalmas karriert futott be könyvvizsgálóként, jelenleg pedig a bp budapesti business service centerében dolgozik az internal control csapat tagjaként. Az interjú során egyetemi emlékeiről, volt és jelenlegi munkahelyeiről és szakmai tapasztalatairól számolt be.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Milyen szakon végeztél Veszprémben?

– 2002-ben végeztem gazdász szakon, ami akkor még 3 éves képzés volt. Az utolsó évünkben már pedzegették, hogy elindul egy új plusz kétéves kiegészítő képzés és mivel nagyon szerettem a sulit, a tantárgyakat, a tanárokat és a hallgatói életet is, kézenfekvő volt, hogy itt maradok és elvégzem ezt is. Végül 2004-ben diplomáztam szervezés-vezetés szakirányon (ami a mostani mesterdiplomával egyenértékű).

– Miért éppen ezt a szakot és miért pont Veszprémet választottad?

– Győrben születtem, ott is nőttem fel. Amikor egyetemet választottam, fontos szempont volt, hogy viszonylag közel legyen a szülővárosomhoz és legyen gazdász képzése. Így kerültem Veszprémbe.

– Mi történt Veled az egyetem után?

– Az egyetem elvégzése után visszaköltöztem Győrbe és először ott próbáltam munkát találni. Pár hónap küszködés után úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok más városokban is. Így jutottam el Budapestre.

Az első munkahelyemet egy volt szaktársam segítségével szereztem, aki akkor egy magánnyugdíj- és egészségpénztárak könyvelésével foglalkozó cégnél dolgozott számviteli területen. Felvettük a kapcsolatot és a sikeres interjú után picivel több, mint egy évig dolgoztam ott könyvelőként.

A következő munkahelyem, a PricewaterhouseCoopers (PwC) nemzetközi könyvvizsgáló cég egy igazán nagy ugrás volt a szakmai életemben. Könyvvizsgáló asszisztensként kezdtem itt a karrieremet, de kétévente mindig sikerült előrébb lépnem és végül asszisztens menedzser pozicióig jutottam az itt eltöltött hat és fél év alatt.

Könyvvizsgálóként nagyon sokféle cég pénzügyi és számviteli folyamataiba belátást nyertem és rengeteg dolgot megtanultam, mivel az ügyfelek és az auditcsapat összetétele is 2-3 hetente változott. Szinte egész Magyarországot bejártam azokban az időkben. Sajnos a munka – magánélet egyensúly kevésbe tudott megvalósulni a munka természeténél fogva, és ez volt az egyik fő oka, hogy eljöttem ettől a cégtől.

Ennek ellenére egyáltalán nem bántam meg, hogy itt dolgoztam, mivel ilyen sokrétű tapasztalatot kevés másik helyen lehetett volna megszerezni ennyi idő alatt. Azoknak a pályakezdőknek, akik érdeklődnek a könyvvizsgálat iránt nagyon tudom ajánlani ezt a karrierutat, mivel már 1-2 év alatt rengeteg tapasztalatra lehet szert tenni.

A PwC után egy nemzetközi energiavállalat (bp) üzleti szolgáltató központjában kezdtem el dolgozni “internal control advisor” munkakörben. A központ a bp különböző üzleti egységeinek nyújt szolgáltatásokat többek között ügyfélszolgálat, pénzügy-számvitel, beszerzés és HR területen.

Az “internal control” csapat célja a belső folyamatok javítása és az operáció szabályoknak való megfelelésének támogatása. Ez szerencsére nem áll messze attól, amit előtte könyvvizsgálóként csináltam. A cégnél töltött 7 és fél év alatt 1000 fősről közel 2500 fősre növekedtünk és mára már két városban, Budapesten és Szegeden működik irodánk.

A bp karrierem során végig az internal control csapat tagja voltam, de 2 évente mindig adódott olyan lehetőség, amivel előrébb tudtam lépni a karrieremben és szélesebb felelősségkörrel rendelkező magasabb pozíciókat szereztem meg: kezdetben csak az egyik brit cégért voltam felelős, később már európai szintet, most pedig egy (globális) egész szegmenst lefedő csapatban dolgozom.

A mindennapi munkám során rendszeres kapcsolatban vagyok külföldi kollegákkal is, ezért elengedhetetlen az angol nyelv intenzív használata szóban és írásban is. Tulajdonképpen a bp-nél tanultam meg folyékonyan és magabiztosan angolul kommunikálni és prezentálni, mivel az előző munkahelyeimen erre nem nagyon volt szükség, és így ott nem is használtam ezt a készségemet.

– Elég sok mindennel foglalkoztál már. Az egyetemen tanultakat mennyire tudtad hasznosítani az elmúlt években a munkád során?

– A számviteli és a controlling tárgyakon megszerzett tudásomat sokszor hasznosítottam, ezek jó alapot adtak a karrierem kezdetén. A menedzsment tárgyakat nagyon szerettem az egyetemen, és ismerősen csengett néhány fogalom, amikor projektmunkában vettem részt, vagy akár én voltam annak a felelős vezetője.

– Mire emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi évekből? Volt kedvenc kurzusod, oktatód vagy van olyan emléked, ami meghatározó volt a későbbi életében?

– Nagyon szívesen emlékszem vissza a Szervezési és Vezetési Tanszék által oktatott tárgyakra, ezek közül kiemelkednek Gaál Zoltán menedzsment tárgyai.

Az egyetemi életre visszagondolva nagyon élveztem a VEN-eket és az AKÓ-kat és még most is sokszor nosztalgiázunk ezekről az eseményekről az egyetemi barátokkal. Ezen kívül emlékezetesek voltak a szerda esti egyetemi mozik és a DC-s bulik is.

– Említetted, hogy az első munkahelyedet a szaktársad segítségével szerezted. Vannak olyan barátságaid vagy munkakapcsolataid, amelyek az egyetemi évek alatt szövődtek és még most is tartanak?

– Természetesen nem vagyok minden volt évfolyamtársammal napi szintű kapcsolatban, de néhány emberrel még most is rendszeresen találkozom. Ilyen például a korábbiakban említett hölgy, aki beajánlott az első munkahelyemre, vagy a nálatok dolgozó Fekete-Berzsenyi Hajni, akinek ezt az interjút köszönhetem.

– Elég szép szakmai életutat sikerült befutnod. Mit tanácsolnál azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, a Tiédhez hasonló munka?

– Szerintem bárki számára hasznos tanács lehet az, hogy nem szabad elkeseredni, ha az álommeló nem az első alkalommal jön össze. A diplomaszerzés után 7-8 hónapig én sem találtam munkát, pedig rengeteg interjún voltam. Sokszor éreztem azt, hogy nem igazság, hogy nem engem választanak, de nem adtam fel. Így utólag visszatekintve végülis jól alakult minden és az összes eddigi munkahelyem adott valamit a szakmai fejlődésemhez.

– Úgy látom, lendületesen haladsz felfelé a ranglétrán, hiszen gyakran kerülsz egyre magasabb és magasabb pozíciókba. Van olyan cél, amit a szakmai életedben szeretnél még elérni?

– Ugyan belekóstoltam a pénzügy-számvitel területbe is, de rá kellett jönnöm, hogy az nem az én világom, úgyhogy szeretnék az internal control vagy controlling vonalon maradni továbbra is, mert ott – véleményem szerint – mindig változatos a munka, semmi sem állandó és erre a területre szinte minden cégnél szükség van. Remélem, hogy a jövő tartogat még lehetőséget a számomra ezen az úton. Nagyon élvezem a nemzetközi cégek világát, így a későbbiekben is mindenképpen ilyen helyen képzelem el magamat.

– A számok világa mellett gondolom szükséged van egy kis pihenésre is. Mivel foglalkozol szívesen a szabadidődben, mi az, amivel könnyen ki tudsz kapcsolódni?

– Mindig is szívesen jártam kiscsoportos sportfoglalkozásokra, régebben az aerobikot, most pedig inkább a funkcionális edzéseket részesítem előnyben. A sport mellett nagy filmrajongó vagyok és gyakran szervezek közös programot a családommal, barátainkkal és a kiskutyánkkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

“Az önkormányzatiság a véremben csörgedezik” – Interjú öregdiákunkkal, Pill Eszterrel

Alumni interjúsorozatunk legújabb részében Pill Eszterrel beszélgettünk, aki gazdálkodási szakon végzett az akkor még Veszpréni Egyetemen, jelenleg pedig a Zirci Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozik pénzügyi osztályvezetőként.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Mivel foglalkozik jelenleg, mi az, amit mindenképpen fontosnak tart megemlíteni a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– Negyvenhárom éves vagyok, Zircen születtem, jelenleg is itt élek és itt is dolgozom. Férjnél vagyok, két fiam van, az idősebb húsz, a fiatalabb pedig tizenkét éves. Jelenleg szülővárosom pénzügyeit igazgatom, a Zirci Közös Önkormányzati Hivatalban dolgozom pénzügyi osztályvezetőként. A “tartozik-követel” világában kifejezetten üdítőnek hat, hogy időnként anyakönyvvezetői feladatokat is ellátok, hiszen anyakönyvi szakvizsgával is rendelkezem.

A pénzügyi osztályvezetőség nagyon felelősségteljes és összetett feladat, hiszen közös önkormányzati hivatalról beszélünk. Ez azt jelenti, hogy nem csupán a Zirc Városi Önkormányzat, hanem a közös hivatalhoz tartozó települések – Borzavár és Lókút községek – továbbá a településeken tevékenykedő nemzetiségi önkormányzatok gazdasági vezetője is én vagyok. Itt viszont még nincs vége a sornak, hiszen Zirc két társulás székhelye is. A Zirci Járás Önkormányzati Társulás, valamint a Zirc és Lókút Óvodatársulás gazdasági vezetői feladatait is én látom el. A települések vezetői, a képviselő-testületek és társulási tanácsok által megálmodott célokat, a közfeladatot ellátó intézmények igényeit igyekszem összefésülni az önkormányzatok és társulások költségvetési lehetőségeivel. Ez a legtöbb esetben nagyon nehéz feladat.

–  Tehát pénzügyi osztályvezetőként dolgozik. Miért választotta ezt a pályát?

– Valójában az élet sodort erre a pályára, korábban sokáig tanárnak készültem. Egyszer a 90-es évek elején, még általános iskolás diákként egy pénzintézetnél kellett hosszasan várakoznom, így közben lehetőségem nyílt megfigyelni az ott dolgozók munkáját. Megtetszett, amit csináltak és megkérdeztem, hol kell tanulnom ahhoz, hogy ilyen munkát végezhessek. Azt mondták: közgazdasági szakközépiskolában. A Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolába adtam be a jelentkezésemet és pénzügyi szakirányon, pénzügyi ügyintézőként és képesített könyvelőként végeztem. Akkor már tudtam, hogy valóban ez az én utam. Nem túlzás azt mondanom, hogy a gondviselés vezetett erre a pályára, mert imádok mindent, amit ez a terület tudás és ismeret szintjén nyújtani tud számomra.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el az osztályvezetői pozícióig? Rögös volt az út, vagy könnyen mentek a dolgok?

– A diploma megszerzésekor az idősebb fiam már kétéves volt. Akkoriban kis gyermekkel, pályakezdőként nem volt egyszerű állást találnom. Sok helyre pályáztam, de nem jártam sikerrel. Később beadtam a pályázatomat a zirci Polgármesteri Hivatalba is, gondoltam, nem veszíthetek vele. Az önkormányzatiság egyébként is a véremben csörgedezik, hiszen anyai nagypapám hosszú évtizedekig pénzügyi csoportvezetőként dolgozott ugyanitt, Zircen. Végül 2004. december 1-jével, közfoglalkoztatottként, egy éves időtartamra szóló munkaszerződéssel felvételt nyertem a Pénzügyi Osztályra. Ez alatt az egy év alatt az osztályon előforduló minden feladattal megismerkedtem. Az ismerkedés olyan jól sikerült, hogy egy év után meghosszabbították a szerződésemet, majd kineveztek köztisztviselőnek. Az akkori polgármester nagy lehetőséget látott bennem és úgy gondolta, alkalmas vagyok a pénzügyi osztályvezetői feladatok ellátására. Nagy szakmai tudású kollégák dolgoztak az osztályon, a családom is a támogatásáról biztosított, így éltem a lehetőséggel, elvállaltam a feladatot. Elődöm nyugdíjba vonulásakor, 2006. április 1-jével neveztek ki.

Rengeteget kellett tanulnom és fejlődnöm, hiszen a tanulmányaim során eredményszemléletű számvitelt tanultam. A költségvetési gazdálkodás, az államháztartási számvitel akkoriban még teljesen más világ volt. Nagyon sokat dolgoztam azért, hogy ne csak egy pozíció legyek, hanem ténylegesen vezetni tudjam az osztályt, szakmai támaszt, iránymutatást nyújtva a kollégáimnak és a feletteseimnek is. Az osztályomon én voltam a második legfiatalabb kolléga, 29 éves kisgyermekes anyukaként kellett megállnom a helyem az első munkahelyemen. Ki kellett vívnom a kollégáim, a feletteseim és a képviselők tiszteletét, illetve megbecsülését. Úgy vélem, hogy ez hamar sikerült, a dolog nehezebb részét az jelentette, hogy mindemellett családanyaként is helyt kellett állnom.

– Ön a Pannon Egyetem szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Mivel a Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem, nagy álmom volt a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Akkoriban Veszprémben még nem volt Gazdaságtudományi Kar, így édesanyám betegsége és a családunk anyagi helyzete miatt végül a Veszprémi Egyetem Mérnöki Karának Műszaki menedzser szakára jelentkeztem, hogy közel maradhassak a szülővárosomhoz, a családomhoz. Azért erre a szakra esett a választásom, mert itt a műszaki ismeretek mellett gazdasági tárgyakat is tanulhattam. Amikor a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.) elindult a gazdász képzés, átjelentkeztem a Gazdaságtudományi Kar Gazdálkodási szakára. Itt főiskolai oklevelet szereztem, közgazdász lettem.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi az, ami elsőként eszébe jut az egyetemről?

– Szerettem az egyetemre járni. Elsőként a B épület aulájának sajátos hangulata jut eszembe. Eszembe jut még az “A” épület alagsorában lévő ping-pong asztal, ahol két előadás közti hosszabb szünetekben hatalmas meccseket vívtunk a csoporttársaimmal. Leginkább az első hónapok, az akkor történtek emlékezetesek, hiszen az egyetem világa nagyon más volt a középiskolás évekhez képest.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– A tudást, amit ott kaptam.

– Hallott már a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Tervezi esetleg a szervezethez való csatlakozást?

– Ebben az évben hallottam róla először egyetemi csoporttársamtól és barátnőmtől Dr. Fehér Helgától, aki az egyetemen tanít. Elképzelhető, hogy csatlakozni fogok.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Azt gondolom, hogy a karon megszerzett tudás rendkívül sokrétű, így sok lehetőséget hordoz magában. Az a fiatal, aki tényleg szeretné gazdasági területen képezni magát, szeretne ebben a szakmában dolgozni, nagy dolgokat érhet el azzal a tudással, amit a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerez. Viszont azt is látom és tapasztalom, hogy ezt a szakmát szeretni kell, hiszen csak úgy lehet szívvel-lélekkel és igazán jól csinálni.

– A szorgalmas munka elengedhetetlen a szakmai előmenetel szempontjából, néha azonban lazítani is kell. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tudja azt összeegyeztetni a munkahelyi teendőkkel?

– Most trenírozom magam arra, hogy képes legyek elengedni a munkahelyi gondokat és feladatokat, hogy képes legyek kiüríteni a fejemet, helyet engedve másnak is. Szabadidőmben olvasok és kirándulunk a családdal.

– A szakmai sikerek egyik alapja lehet az egyetemi oklevél megszerzése. Hallgatóként a munka világa azonban sokszor távolinak és rémisztőnek tűnhet. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Az oklevél megszerzése egy fontos állomás a fiatalok életében. Kezükbe kerül egy kulcs, amivel sok ajtó kinyílhat. A munkahelyen, a munka világában azonban új tanulási folyamat kezdődik. Fontos, hogy a szakmájukat kellő alázattal és tisztelettel képviselve végezzék feladataikat annak érdekében, hogy elérhessék a saját maguk számára kitűzött célokat, álmokat. Kívánom, hogy megszerzett tudásukkal olyan munkát tudjanak végezni, amit igazán szeretnek, amiben kiteljesedhetnek.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

<<<

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.