Öregdiákunk, Jakab Emese szakmai életútja igazán kacskaringós, azonban az egészen átívelő stabil pont a pályázatok világa, amely akár kreatív és érdekes is lehet. Nem is szaporítom tovább a szót, azt, hogy hogyan lett lelkészből közgazdász, főiskolai óraadó, cégvezető és profi pályázatíró, inkább mesélje el Ő maga.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! Mivel foglalkozol jelenleg, mit emelnél ki a jelenlegi munkáddal kapcsolatban?

– Jelenleg a saját vállalkozásom keretében foglalkozom pályázati tanácsadással, pályázatírás oktatással és pályázatírással, valamint induló vállalkozásokat segítek üzleti és marketing terv készítéssel, tanácsadással.
A legaktuálisabb dolog pedig az, hogy folyamatban van a Pályázatírás 1×1 online tanfolyamom készítése, melyben a pályázatírás alapjait mutatom majd meg egyszerű, érthető és gyakorlatorientált módon.

– Kérlek, mesélj még egy kicsit a pályázatírásról. Izgalmas és érdekes feladatnak kell ezt elképzelni, vagy inkább csak unalmas papírhalmok gyártásáról van szó?

– A pályázatok elkészítése, még inkább a megvalósítása és az elszámolás természetesen rengeteg papírmunkával jár. Ugyanakkor sok kreatív és számomra érdekes része is van a munkafolyamatnak. Ilyen például a pályázati projektek megtervezése, felépítése, a költségvetések összeállítása. Szeretek számokkal dolgozni, tervezni, eredményeket mérni, így ez nekem nem száraz, unalmas feladat. Szeretek ügyfelekkel találkozni, egyeztetni, velük együtt gondolkodni. A pályázatírás a szaktudáson kívül némi kreativitást is igényel, a feladat e részét különösen élvezem.

Sokféle céggel dolgozom együtt, ez változatossá teszi a munkámat. Ezek a cégek más-más területeken dolgoznak, így a projektek és tervek is különbözők. A sokszínűségnek köszönhetően még az ugyanarra a pályázati kiírásra készülő pályázatok sem egyformák. Sosem voltam híve a sorozatgyártott pályázatnak, mert hiszem, hogy ahogyan minden cég más és más, minden projekt különböző, úgy a pályázati anyag is akkor lesz értékelhető és kellően jó minőségű, ha az cégre, vagy egyénre szabott.

Kedvenc tevékenységem a vállalkozások indításának a segítése, akár tanácsadással, üzleti és marketing terv készítéssel, akár pályázatok összeállításával. Az elmúlt években sok veszprémi és környékbeli vállalkozás indulását, sok magánszemély egyéni vállalkozásának elindítását segíthettem munkámmal. Ezek a vállalkozások azóta is sikeresen működnek. Jó érzés tudni, hogy ebben nekem is volt egy kis részem.

– Miért választottad ezt a pályát?

– Valójában inkább a pálya választott engem és nem én a pályát, de ezt cseppet sem bánom. Első diplomámat a Pünkösdi Teológiai Főiskolán szereztem teológus-lelkész szakon. Volt egy nagyon kedves tanárom, aki végig azt mondta nekem, nem érti, hogy mit keresek én ott, abban az iskolában, nekem inkább marketinget és közgazdaságtant kellene tanulnom, mert az jobban illik hozzám.

És valóban, már a főiskola alatt is rengeteg olyan önkéntes tevékenységben vettem részt, amely ezekhez a területekhez kapcsolódott, valamint az első nyertes pályázatomat is főiskolás koromban készítettem. A főiskola elvégzése után munkát vállaltam egy cégnél, ahol a közbeszerzési pályázatok összeállítása volt a feladatom. Később megkerestek egy pályázatíró cégtől is és külsős pályázatíró állást ajánlottak. Elvállaltam a munkát, majd annak érdekében, hogy szakmailag felzárkózzam a feladathoz, elvégeztem egy online európai uniós pályázatíró képzést.
Egy idő után pedig elindítottam saját vállalkozásomat is ezen a területen, így találtuk meg egymást mi, a pályázatok és én.

– A mesterszakos diplomádat a Pannon Egyetem szerezted. Milyen szakon végeztél, mit tanultál pontosan?

– Vezetés és szervezés szakon végeztem, szervezetfejlesztési és HR szakirányon, amely képzés egy korábban megszerzett közgazdász alapképzésre épült rá.

– Ha az információim helyesek, akkor a közgazdász alapképzést egy másik város, másik egyetemén teljesítetted. Mi volt annak az oka, hogy ennek ellenére mégis Veszprémet és a Pannon Egyetem választottad a mesterszakos tanulmányaid helyszínéül?

– Igen az alapképzést Budapesten az akkor még Külkereskedelmi Főiskola néven működő intézmény nemzetközi marketing és TQM szakán teljesítettem, mivel akkoriban még Budapesten éltünk. 2009-ben költöztünk Veszprém megyébe és amikor úgy alakult az életem, hogy tovább kellett tanulnom (akkoriban óraadó oktató voltam a volt főiskolámon és ahhoz, hogy a szakirányú továbbképzésen és a mesterképzésen is oktathassak, szükségem volt mesterszakos diplomára) kézenfekvő volt, hogy a Pannon Egyetemet válasszam. Egyrészt a közelsége miatt, másrészt, mert nagyon tetszett a képzés tematikája.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók?

– Számomra nagyon kedves időszak volt a Pannon Egyetemen eltöltött néhány félév. Bár az egyetem életében levelező hallgatóként kevésbé vettem rész, a csoporttársakkal a sok csoportos feladatnak és gyakorlati órának köszönhetően jó kapcsolat alakult ki.

Emlékezetes pillanatok? Az egyik ilyen pillanatom a felvételi elbeszélgetés volt. Ma sem tudom miért, de nagyon izgultam. Annyira, hogy amikor Szentes Balázs felírta a korábbi végzettségeimet és megkérdezte, hogy a TQM szakon milyen tárgyakat tanultunk, annyira leblokkoltam, hogy összesen annyit tudtam mondani: minőségügyet.

Sok-sok apró dologra emlékszem vissza szívesen, az órák közti beszélgetésekre az alagsori babzsákokon, a büfé visszafelé járó órájára, Gaál tanár úr példáira – például a desztillálásról. Kedves tanáraim voltak még Szabó Lajos tanár úr, Obermayer Nóra, Szentes Balázs és Csizmadia Tibor.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Leginkább a jó hallgatói közösséget szerettem, hogy a levelező képzés és a csupán hétvégékre korlátozódó személyes találkozások ellenére együtt tudtunk működni és együtt tudtunk tanulni.

Nagyon szerettem még, hogy sok külsős oktató és óraadó is részt vett a képzésünkben, akik a saját vállalkozói és vezetői tapasztalataikat megosztva adták át a szakmai ismereteket. Az órák többségén valódi, az életben is használható ismereteket szereztünk.

–  Az alumni szervezet révén jelenleg is kötődsz a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkoztál az alumni programmal és véleményed szerint hasznos lehet-e ez a kezdeményezés az öregdiákok számára?

– Egyszerre kezdtük a mesterképzést Véber Zoltánnal, aki hallgatói részről az Alumni megálmodója. Zolival rögtön az első órák egyikén közös csoportba kerültünk, így hamar kialakult az ismeretség és a jó kapcsolat, ami a későbbiek során is megmaradt. Amikor Zoli fejében megfogant az alumni gondolata, másokkal együtt engem is megkeresett, hogy lenne-e kedvem ebben részt venni. Természetesen azonnal igent mondtam, nem csak hallgatóként látom ennek a jelentőségét, hanem mivel már ültem az asztal túloldalán, iskolai oldalról is tudom, mit jelent egy erős alumni közösség. Már az első ötletelős, tervezgetős informatív alkalmakon is részt vettem, amiknek az eredménye a mostani alumni szervezet.

Ebből is látszik, abszolút úgy vélem, hogy ez a kezdeményezés nagyon hasznos lehet az öregdiákok számára. Egyrészt a kapcsolatok fenntartása és újak kiépítése miatt, másrészt a tudásmegosztás, az együttműködések kialakítása segítheti a további fejlődést, szakmai épülést. Mi magunk is sokat kaptunk az egyetemtől az ott töltött évek alatt, a képzés szerintem sokunknak nagy mértékben hozzájárult a szakmai előmeneteléhez, a fejlődéséhez, ezért az alumni jó lehetőség arra, hogy ebből valamit megháláljunk, visszaadjunk. Gondolok itt arra, hogy a mentor program elindításával segíthetjük a jelenlegi hallgatókat, hogy még felkészültebben lépjenek ki az egyetem kapuján, vagy különböző workshopok, előadások segítségével átadhatjuk tudásunkat, tapasztalatainkat a hallgatók számára, segítve az egyetemet abban, hogy a végzett hallgatók valódi, verseny- és piacképes tudással induljanak.

– Mit üzennél az alumni szervezet vezetőinek, szerinted van-e olyan terület, amin érdemes lenne még fejleszteni?

– Nagyon jó a kezdet, nagyon jók a célok, teljes mértékben be tudok állni mögéjük. A GTK alumni közössége egy bizalmi szervezet, ahol a tagok önként vesznek részt. Idő kell ahhoz, hogy ez kiforrja magát, ugyanakkor azt gondolom, hogy az elköteleződés, a tagok közötti kapcsolatépítés lehetne hangsúlyosabb. Nagyszerű ötlet az Egyesület megalakítása, szerintem ez elő fogja mozdítani ennek a megvalósulását is.

– A diploma megszerzését követően milyen úton jutottál el oda, ahol jelenleg a karrieredben tartasz?

– Igazából már a diploma megszerzése előtt is azzal foglalkoztam, amivel most. A képzés azonban sokat adott szakmailag és tudás szempontjából is. Sok olyan tantárgyunk volt, amelynek ismereteit a mai napig használom a munkám során. Ilyen volt például a projektek tervezése és irányítása, a vállalati gazdaságtan, illetve Szentes Balázs gyakorlati üzleti óráin tapasztaltak, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy még eredményesebb és magabiztosabb legyek a munkámban.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Leginkább azért ajánlanám, mert a GTK a jelenlegi vezetőinek köszönhetően nagyon jó irányba fejlődik, nagyon tetszenek az új képzések, például a duális mesterképzés, a mini MBA és a többi.

Úgy gondolom, hogy a Pannon Egyetem egy közvetlen légkörű egyetem, ahol jó a tanár-diák kapcsolat, az oktatott tananyag megfelel a 21. századi kihívásoknak és a való életben is használható tudást ad. Az egyetemnek nagyon jó üzleti kapcsolatai vannak, amelyek segíthetik a szakmai karrier elindulását és az egyetem utáni elhelyezkedést is.

Nem beszélve arról, hogy Veszprém a kedvenc városom, ahol mindig van lehetőség egy jó kávéra és sok a fesztivál is.

– A karrierépítés nehéz és sok munkával járó feladat, azonban a megfelelő kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Van valamilyen hobbid? Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a szakmai előmenetellel?

– Elsődleges hobbim az olvasás, melyre leginkább esténként van időm. A szépirodalom mellett szívesen olvasok szakmai könyveket, így ez egyszerre hobbi és tanulás is. Emellett nagyon szeretek sétálni és kirándulni. Erre leginkább hétvégén van időm a családommal. Ezek a programok kikapcsolnak és feltöltenek, így a hét elején újult erővel tudok a feladataimra koncentrálni.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépéseként tekinthetünk az egyetemi oklevél megszerzésére. A munka világa, az üzleti élet azonban hallgatói szemmel nézve gyakran félelmetesnek és túl nagy falatnak tűnik. Mit tanácsolnál a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Először is azt tanácsolom, hogy már az egyetem mellett is kezdjenek el önkénteskedni, vegyenek részt őket érdeklő tevékenységekben, jelentkezzenek gyakorlatra, önkéntes munkára olyan vállalatokhoz és cégekhez, ahol szívesen dolgoznának a későbbiekben. Már az egyetemi évek alatt ismerkedjenek meg a munka világával. Erre jó lehetőséget kínál az egyetem duális mesterképzése is, illetve bízom benne, hogy ha elindul a mentorálás az alumni keretein belül, akkor a végzett hallgatók is tudnak majd segíteni a jelenlegi hallgatóknak abban, hogy felkészüljenek arra, mi vár rájuk a diploma megszerzését követően.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Az interjúsorozat további részei itt érhetők el. >>>

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A Gazdaságtudományi Kar számos olyan hallgatóval büszkélkedhet, akik az egyetem befejezését követően példás karriert futottak be. Természetesen mindegyikük története más, de közös bennük a kitartás, a nyitottság, valamint a szakmai ismeretek állandó bővítése. Jó példa erre Farkas Pál is, aki önmagát folyamatosan fejlesztve lépkedett felfelé a ranglétrán, ma pedig termelési felsővezető pozíciót tölt be a Continental Automotive Hungary Kft-nél. Ezen a héten az ő történetéről olvashattok Alumni interjúsorozatunk legújabb részében.

– 2005-ben szerezte műszaki menedzser egyetemi diplomáját a Pannon Egyetemen. Miért pont erre az egyetemre és erre a szakra esett a választása?

– Célirányosan a műszaki menedzser szakot választottam, mert már a középiskola vége felé eldöntöttem, hogy később majd vezetőként szeretnék dolgozni valamilyen termelő gyárban műszaki területen. Abban az időben Budapesten, Miskolcon és Veszprémben volt egyetemi szintű műszaki menedzser képzés, így mindhárom egyetem nyílt napját végiglátogattam. A veszprémi egyetemi nyílt nap látogatása során megfogott az egyetem és a város közvetlen légköre és hangulata, így aztán már nem volt kérdés, hogy Veszprém mellett döntsek.

– Sokan mondják, hogy a műszaki menedzser szaknak az a legnagyobb hibája, hogy a hallgatók sok mindenbe „belekóstólnak”, de nem tudnak igazán elmélyedni egy területben sem. Ön mit gondol erről?

– Én ezt inkább előnynek éreztem. Széleskörű műszaki és gazdasági területtel ismerkedtünk meg a képzés során, azután pedig mindenki eldönthette, hogy mely területen szeretné tovább mélyíteni a tudását. Én a termelés menedzsment szakirány mellett döntöttem.

Úgy gondolom, hogy a mai világban különösen nagy előny, ha valaki a szakmai specifikus tudás mellett, átfogóan, széleskörűen érti és ismeri a gazdasági vállalkozások működését. Ehhez a műszaki menedzser szak nagyon jó alapot adott.

– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az egyetemi évekből? Volt-e kedvenc kurzusa, oktatója, vagy van olyan emléke, ami meghatározó volt a későbbi életében?

– Gaál Zoltán általános menedzsment és stratégiai menedzsment kurzusai, illetve Kovács Zoltán termelés menedzsment órái meghatározó élmények voltak, és azóta is vallom, hogy az alapos felkészülés és a megfelelő fókuszálás végül mindig meghozza az elvárt eredményt. Természetesen az egyetemi közösségi élet eseményei, az egyetemi DC-s bulik és VEN-ek emlékei is maradandóak. 🙂

– Vannak olyan barátságai vagy munkakapcsolatai, amelyek az egyetemi évek alatt szövődtek és még most is tartanak?

– Igen, számtalan baráti és szakmai kapcsolatom tart az egyetemi évek óta. Rendszeresek a baráti összejövetelek a korábbi évfolyamtársakkal, illetve több korábbi szaktárssal kollégák is vagyunk, azonos iparágban, illetve azonos cégnél is dolgozunk.

– Ezek szerint gyakran találkozik az alma materben szerzett barátaival. Ennek is volt szerepe abban, hogy csatlakozott az Alumni programhoz?

– Az Alumni programhoz csatlakozásban engem az motivált, hogy ez egy remek lehetőség és kiváló fórum a hasonló egyetemi gyökerekkel rendelkező tagoknak a szakmai közösségi élet aktív ápolására. A találkozókon nagyon jó hangulatban lehet személyesen és szakmailag is fejlődni, illetve visszaadni a közösségnek tudás- és tapasztalatmegosztáson keresztül.

– Ha jól tudom még pályakezdőként helyezkedett el a Continental Automotive Hungary Kft-nél. Mesélne röviden arról, hogy milyen munkaköröket látott el az évek folyamán, illetve, hogy mivel foglalkozik jelenleg?

– Az egyetem elvégzését követően pályakezdőként helyezkedtem el a Continental veszprémi gyárában műszakvezető pozícióban. Az elmúlt 15 évben lehetőségem volt folyamatosan bővíteni a felelősségi körömet és több különböző vezetői munkakörben kipróbálhattam magam, jelenleg termelési felsővezetőként egy 300 fős gyártóegység vezetése tartozik a felelősségi körömbe.

– Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karrierje során, amelyekből sokat tanult, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most van?

– Nagyon meghatározóak voltak azok az operatív vezetői tapasztalatok, amelyeket még műszakvezetőként szereztem 3 műszakos munkarendben. Az ott megszerzett termelési, szakmai és személyi jellegű tapasztalatok a mai napig segítenek a vezetői munkámban a megfelelő döntések meghozatalánál.

– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, az Önéhez hasonló munka?

– Tudom, hogy a mai világban már nem divat egy cégnél 10-15 évig dolgozni, viszont az én példám is azt mutatja, hogy nem feltétlenül kell néhány évente egyik cégtől a másikra ugrálni ahhoz, hogy valaki szakmai-vezetői karriert tudjon csinálni. Arra bíztatok mindenkit, akit érdekel a vezetői munka egy termelő gyárban, hogy legyenek kitartóak és legyenek elkötelezettek. Vállaljanak el olyan szakmai, vezetői vagy projektfeladatokat, amelyeket mások nem, vagy nem szívesen vállalnak el. Ezekből a munkahelyi feladatmegoldásokból lehet a legtöbbet tanulni és hosszú távon profitálni.

– Milyen céljai vannak még a jövőre nézve?

– Azt gondolom, hogy 15 év operatív vezetői tapasztalattal a hátam mögött, jelenleg aktív felsővezetőként is még bőven van hova tovább fejlődnöm a vezetői karrierpályán, tehát szeretném tovább bővíteni és szélesíteni az autóipari felsővezetői tapasztalataimat, emellett egyre inkább szeretném megosztani a vezetői ismereteimet azokkal a fiatal vezető kollégáimmal, akik még az elején járnak ennek az útnak.

– Az élet természetesen nemcsak tanulásból és munkából áll. Ön mivel foglalatoskodik szívesen a szabadidejében?

– Azt gondolom, hogy az eredményes szakmai-vezetői munkához elengedhetetlen, hogy az embernek legyen a munkán kívül is olyan érdeklődési köre, ami segíti a feltöltődésben, kikapcsolódásban. Szabadidőmben sokat sportolok, utazok, természetben túrázok vagy baráti társaságba járok. Tavasszal és nyáron egy fárasztó munkanap után a kedvenc időtöltésem, hogy Veszprémből lekerékpározok a Balaton-partra, ott megmártózok a vízben, illetve elfogyasztok egy lángost, aztán pedig visszatekerek Veszprémbe. Ezt Budapestről vagy Miskolcról nem könnyen tudnám megcsinálni, így annak idején talán ez volt az egyik oka, hogy Veszprémet választottam. 😉

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az a megtiszteltetés ért, hogy az Alumni interjúsorozat keretében interjút készíthettem Szántó Balázzsal, a Gazdaságtudományi Kar egykori közgazdász hallgatójával, aki jelenleg a Központi Statisztikai Hivatal Lakossági szolgáltatások adatgyűjtési főosztályának vezetője. Hogy miért érzem ezt megtiszteltetésnek? Azért, mert Balázs egy igazi Pannon Egyetem rajongó, lelkes tagja a GTK alumni szervezetének, ráadásul egy kiemelkedően szorgalmas, segítőkész és józanul gondolkodó személyt ismertem meg személyében, aki jó példakép lehet bármely hallgató számára.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– A Központi Statisztikai Hivatal Adatgyűjtési Igazgatóságának a hazai népesedési, szociális, egészségügyi, kulturális, nonprofit és lakásstatisztikai területek adatgyűjtéseinek végrehajtásáért felelős főosztály vezetője vagyok. Emellett két fiúgyermek édesapjaként igyekszem helytállni.

– Ön a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Az egykori Veszprémi Egyetem ötéves közgazdász szakára jelentkeztem, s a fél évtized alatt óriásit változó, akkor már Pannon Egyetem néven működő intézményben vehettem át a diplomámat. Egyfelől vonzottak a gazdaság működését magyarázó elméleti tantárgyak, másfelől lelkesedtem a marketing szemlélet kreativitása iránt, így végül marketing szakirányon, közgazdászként végeztem.

– Miért választotta ezt a pályát?

– Esetemben a pályaválasztást nem előzték meg álmatlan éjszakák, egész egyszerűen a szívem után mentem, amelyben a szüleim teljes mértékben támogattak. A családi hagyományt követve közgazdasági szakközépiskolában formálódott a szemléletem, s fantasztikus tanáraimnak köszönhetően szert tettem a szükséges alapokra. Abban biztos voltam, hogy közgazdász leszek, csak azt nem tudtam, hogy hol…

Erre a kérdésre Veszprémben érkezett meg a válasz egy beiskolázás alkalmával, ugyanis azt az ígéretet kaptam, hogy az ide jelentkezőknek lehetősége lesz „nem egynek lenni a sok között”, a leendő oktatóink az egyéni szakmai fejlődésünket is szemmel fogják tartani.

– Az ígéretből valóság lett?

– Igen, ez olyannyira így van, hogy több volt oktatómhoz a mai napig bátran fordulhatok szakmai kérdésekkel, s kapok tőlük tanácsokat is. Ezek a másfél évtizede tartó tanár-diák kapcsolatok számomra felbecsülhetetlen értéket jelentenek.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Mi az első, ami eszébe jut az egyetemről?

– Hogy a legfontosabbakat említsem: a feleségem, a nagyszerű barátságok, illetve a szinte határtalan lehetőségek. Ez utóbbi klaszterben kevésbé szerénytelenül olyan emlékképeket őrzök, melyek az OTDK-hoz (Országos Tudományos Diákköri Konferencia – a szerk.), demonstrátori feladatokhoz, Erasmus tanulmányutakhoz, illetve az akkori Egyetem TV főszerkesztőségéhez kötődnek.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el a KSH-nál betöltött főosztályvezetői pozícióig?

– A Pannon Egyetemen megszerzett alapokra épülő munkával. Egyébként az a legérdekesebb a történetben, hogy nem is terveztem a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgozni. Itt töltöttem a nyári gyakorlatomat, s a diploma átvételét követően ajánlottak egy statisztikusi munkakört. Azt elfogadva, két év alatt több szakmai területet is alaposan megismerhettem, majd 2011-ben egy újonnan szerveződő osztály vezetésére kaptam felkérést a békeidőben legnagyobb társadalmi megmozdulás, a népszámlálás Veszprém megyei végrehajtásának irányítása mellett. 2013-tól a KSH legfiatalabb főosztályvezetőjeként felügyelhettem a Közép-dunántúli régióban a statisztikai munkát. Az idő persze múlik, így ma már nem én vagyok a hivatalunk legfiatalabb főosztályvezetője, viszont e képzeletbeli címet jelenleg szintén a Pannon Egyetemen végzett ifjú kollégám viseli.

– A kemény és szorgalmas munka fontos, azonban néha lazítani is kell. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze a szakmai előmenetellel?

– Nálam az alkotás iránti vágy olyan családi szinten is hasznos és egészséges formákban testesül meg, mint a klasszikus barkácsolás, vagy a feleségemmel és a gyermekekkel közös kertészkedés. E tevékenységekre büntetlenül tudok időt szakítani. A sport terén pedig érzem, újra előtérbe fog kerülni a kerékpározás, a nagyobbik, 8 éves fiammal egyre hosszabb túrákra vagyunk képesek. Az első komolyabbnak tekinthető kerékpáromat egyébként az első éves tanulmányi ösztöndíjamból vásároltam. Ez a bringa idén lett nagykorú…

– Ha jól tudom, jelenleg is a GTK hallgatója. Milyen képzésben vesz részt?

– Igen, egy a Gazdaságtudományi Kar által szervezett posztgraduális programban tanulok, Kutatási és innovációs szakközgazdász szakirányon.

– Miért döntött úgy, hogy újabb végzettséget szerez? Ehhez miért a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karát választotta?

– El kell fogadni, hogy szükség van az élethosszig tartó tanulásra, még ha kevésbé komfortos is ezzel szembenézni. Viszont sokkal könnyebb fejet hajtani e tény előtt, ha az érdeklődési körünknek megfelelő irányba tudunk befektetni. És miért a Pannon? Győztes stratégián miért is változtatnék?

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Az, hogy ajánlanám-e a kart, nem is lehet kérdés. Én úgy látom, hogy a Pannon Egyetemnek, ezen belül a GTK-nak nem a tömegtermelés a specialitása. Annál sokkal fontosabb a hallgató, mint egyén, és az ő kiválóságának a fejlesztése.

– Egy sikeres szakmai karrier egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munkaerőpiac az iskolapadból nézve azonban sokszor félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Az egyetemi évek alatt törekedjenek a kiválóságra. Ezt nagyszerűen meg lehet alapozni tudományos diákköri aktivitással (TDK – a szerk.), vagy akár demonstrátori feladatok vállalásával. Fontos, hogy igyekezzenek szakmailag is a legjobb gyakorlati helyet, munkahelyet megszerezni, nem mellékesen pedig az Erasmus ösztöndíj megpályázása is kötelezően ajánlott. A verejtékes magvetésnek, azaz a kemény munkának mindig lesz eredménye. Azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a vetést követő munkafázis nem az aratás. A két tevékenység között további kemény munka és hosszú út vár. Aztán van úgy, hogy látszólag vesztes helyzetbe kerül az ember, ekkor soha nem szabad azon bánkódni, hogy mit veszítettünk, hanem azon kell gondolkodni, hogyan tudnánk annak többszörösét visszanyerni.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Alumni interjúsorozatunk következő alanya egy erőteljes projektszemlélettel és nemzetközi érdeklődéssel rendelkező volt műszaki menedzser hallgatónk, Varga Balázs, aki a mai napig szép emlékekkel gondol vissza a Pannon Egyetemre és ha tehetné, újra minket választana.

– 2008-ban műszaki menedzserként végeztél a Pannon Egyetemen. Mi fogott meg igazán ebben a szakban, miért pont erre esett a választásod?

– Még egyetem választás előtt álltam, amikor ellátogattam a Pannon Egyetem nyílt napjára. Engem már akkor is érdekelt a műszaki menedzser vonal, így odasétáltam a szak standjához, ahol éppen Szabó Lajos tanár úr fogadta az érdeklődőket. Olyan érdekesen beszélt, és annyira jól előadta a képzési tervet, hogy még biztosabbá váltam abban, hogy ezt szeretném tanulni. Veszprémből már úgy mentem haza, hogy tudtam, ide akarok járni. Első helyen jelöltem meg a szakot, és sikeresen fel is vettek az egyetemre.

– Ez a szak elég sokoldalú, számos terület ismeretanyagába kóstolhatnak bele a hallgatók. Utólag visszatekintve elégedett vagy a választásoddal? Jól döntöttél, hogy műszaki menedzser lettél?

– A képzés célja nem kimondottan az, hogy egy adott szakterületen alaposan elmélyedhessünk, de ez pont azért jó, mert nagyon sok mindennel találkozhatunk. A későbbiekben pedig mindenki maga dönthet arról, hogy mi az, ami a leginkább érdekli, mire koncentrálna jobban.

Nekem a tanulmányaim kezdetén legjobban a gazdasági ismeretek, a projektmenedzsment és a termelésmenedzsment keltette fel az érdeklődésem, aztán ahogy teltek az évek a projektmenedzsment fogott meg a leginkább. Ebből írtam a diplomadolgozatom, és az egyetem alatt is ilyen területen dolgoztam.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Van olyan konkrét kurzus vagy oktató, ami/aki meghatározó volt a későbbi szakmai pályafutásod során?

– Igen, persze. Jó emlékekkel gondolok vissza Szabó Lajos tanár úr projektmenedzsment óráira, de rengeteget tanultam Gaál tanár úrtól is. Szerettem Kovács Zoltán tanár úr angol termelésmenedzsment kurzusát, de Csizmadia tanár úr is elég nagy hatással volt rám szakmailag. Az óráikon gyakorlati példákkal támasztották alá az elméletben tanultakat, így már hallgatóként is szerezhettünk tapasztalatot a valós életből. Nagyon sokat tanultunk az egyetemi évek alatt, nem utolsó sorban pedig az órák még élvezetesek is voltak.

– És mi a helyzet a hallgatói élettel? Szereztél olyan barátokat, akikkel a mai napig tartod a kapcsolatot?

– Természetesen. Ebből a szempontból is hálás lehetek az egyetemnek. Olyan jó barátokra találtam itt, akikkel rendszeresen találkozunk, és segítjük egymást még a szakmai életben is.

– Mai fejjel mit tanácsolnál az egyetemista énednek? Van valami, amit másképp csinálnál?

– Ha újra kezdhetném, semmin sem változtatnék, még mindig a Pannon Egyetemre jönnék műszaki menedzsernek. Összeségében nagyon elégedett voltam a képzéssel, sokat tanultam itt.

– Hogyan kezdted meg a nagybetűs életet? Mi történt veled az egyetem után?

– A diploma megszerzését követően 2008 októberében Rómába vezetett az utam, ahol egy hasonló jellegű MBA képzésen vettem részt egy nemzetközi cég finanszírozásában. A 117 országból érkező 6500 pályázó közül mindössze 30 jelentkezőt vettek fel, amibe végül én is belekerültem.

A szak felépítése hasonló volt a Pannonos műszaki menedzseréhez, itt azonban 8 hónapba sűrítették bele a tanagyagot. A műszaki vonal mellett erős volt a gazdasági és a menedzsment rész is, nagyon sok ilyen jellegű tárgyat hallgattunk. Az intézmény erőssége volt a nemzetközi oktatógárda, a világ minden részéről érkeztek ide professzorok. Természetesen itt is a projektmenedzsment érdekelt a legjobban, ezt próbáltam még inkább erősíteni magamban.

Amikor elhelyezkedtem, akkor is ehhez illő szakmát választottam. Egy olyan cégnél dolgoztam, ami vezető nélküli metrórendszereket épített világszerte. Sales és proposal menedzserként 20-22 fő munkáját szerveztem össze, és felelős voltam a pályázatok benyújtásáért is.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Több, mint 6 évet éltem Olaszországban mielőtt hazaköltöztem. Most egy víz- és szennyvíztisztítással foglalkozó cégnél dolgozom exportigazgatóként, és természetesen a projektekért is felelős vagyok.

A projektmenedzsment mellett a nemzetközi vonal is fontos szerepet játszott az eddigi életemben. Még az egyetem alatt egy szemesztert Finnországban töltöttem, ami aztán meghatározta a szemléletmódomat is. Még több tapasztalatot akartam szerezni ezen a téren, így sokat utaztam mind szakmai, mind pedig magánjellegű utak keretén belül. Amíg Olaszországban éltem, voltam többek között az USA-ban, Szaúd-Arábiában, Indiában és Dániában. A jelenlegi munkahelyemen is igyekszem a nemzetközi részt erősíteni, most leginkább a távol-keleti és az afrikai országokra fókuszálunk. Az olasz időszakom alatt nagyon sokat utaztam, szinte havonta, sőt néha havonta többször is mennem kellett. Mióta itthon vagyok ez ritkult, de 2-3 havonta így is ellátogatok valahova. Volt olyan hónap, hogy az egyik héten még Ghánában voltam, 7 nappal később már Egyiptomban. Volt, hogy Vietnámba kellett utaznom, visszafelé pedig megálltam Indiában egy üzleti tárgyalásra.

Erről nagyon sokat tudnék még mesélni, de nem szeretném lelőni az összes poént. Aki kíváncsi a „kalandjaimra”, látogasson el a következő Alumni Délutánra, ahol én is tartok majd előadást!

– Ez igazán izgalmasan hangzik. Milyen tippeket adnál azoknak a hallgatóknak, akik úgy gondolják, hogy a jövőben ők is szívesen dolgoznának hasonló munkakörben?

– Legyen egy tiszta céljuk, amit kitűznek maguk elé. Majd ezt bontsák le mérföldkövekre, és határozzák meg az ezek eléréshez szükséges lépéseket, amiket szigorúan be is tartanak! Fontos, hogy higgyenek a céljukban és küzdjenek is meg érte, ha kell.

– Látszik, hogy mennyire megfogott téged a projektmenedzsment, ezen a válaszon is érezni lehetett a projektszemléletet. Te milyen célokat tűztél még ki magad elé?

– A munkahelyemen belevágtuk a fejszénket a szervezetfejlesztésbe. Célunk, hogy mind az előkészítés, mind pedig a kivitelezés során magasabb szintre tudjuk emelni a projektjeinket mennyiségben és minőségben is. Jelenleg ezen dolgozom.

– Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a karriered során, amit sikeresen megoldottál?

– Az összes projekt azt volt, amiben eddig részt vettem. Mindegyik során komoly nemzetközi versenyben tudtunk diadalmaskodni egy nagyon komoly csapatmunkával a háttérben. Akár az olaszországi időszak alatt, akár itthon, minden nyertes projektet sikerként könyveltem el magamban.

– A munka nagy szeletet tesz ki az életedből, de néha pihenni is kell. Te hogyan töltöd a szabadidőd, van valamilyen hobbid?

– Nagyon sok minden. Edzés, futás, vitorlázás és a gasztrovilág is nagyon érdekel az utóbbi időben. Szeretek a barátaimnak főzni. Amikor pedig tehetem meglátogatom az olaszországi barátaimat.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az Alumni kezdeményezés 8-10 lelkes öregdiáktól indult, majd a Gazdaságtudományi Kar támogatásával 2019 nyarán megalakult az a Pannon GTK Alumni szervezet, amely már több sikeres rendezvényt tudhat maga mögött, s célja egy olyan egymást segítő közösség létrehozása, mely mindenki számára értéket, megbecsülést és a hovatartozás érzését nyújtja.

A következő hetekben, hónapokban egy interjúsorozat formájában szeretnénk betekintést nyújtani az Alumni tagok életébe annak érdekében, hogy megtudjátok, hogy kik ők és mivel foglalkoznak a mindennapok során.

Az első interjúalany a program szíve-lelke és vezetője Véber Zoltán, akit egy skype beszélgetés során kérdeztem többek között arról, hogy mi az, amivel most foglalkozik, milyen emlékek kötik a Pannonhoz, valamint milyen tanácsokat adna a mostani hallgatóknak.

– Hogy kerültél az egyetemre, milyen szakot/szakokat végeztél a Pannonon?

– Annak idején, középiskolában gőzöm nem volt arról, hogy mit szeretnék csinálni. Annyit tudtam, hogy az egyik legnehezebb dolog emberekkel foglalkozni, én pedig azt szerettem – így választottam az Emberi erőforrások alapszakot, ahol ezt követően diplomát szereztem. Ezután fél évet csak a munkára koncentráltam, majd munka mellett, levelezőn végeztem el a Vezetés-szervezés mesterképzést Szervezetfejlesztés és HR-specializáció szakirányon.

– A diploma/diplomák megszerzése után hol helyezkedtél el és hogyan jutottál oda, ahol most vagy?

– Az alapdiploma megszerzése után HR területen kezdtem dolgozni egy termelő cégnél, majd egy kereskedelmi cégnél B2B értékesítés fejlesztéssel, tréningekkel kezdtem el foglalkozni – ekkor voltam 24 éves és már komolyabban érdeklődtem a személyzetfejlesztés iránt.

A fél éves projektmunkám lejárta után megkértek, hogy maradjak, így a következő években nekik dolgoztam kereskedelmi vezetőként és belső trénerként. Ezalatt végeztem el a mesterszakot, majd egy másik kereskedelmi cégnél helyezkedtem el, ahol a B2C szegmensben képzési és személyzetfejlesztési vezetőként voltam jelen. Az előzőhöz hasonlóan itt is vezetőképzés volt a fő feladatom – egyébként a mesterdiplomámat is ebben a témában írtam.

Tréningekkel és szervezetfejlesztéssel 2017-ben kezdtem el hivatásszerűen, saját vállalkozás keretében foglalkozni.

– Miért döntöttél úgy, hogy tréningekkel szeretnél foglalkozni?

– Az alapszakomon volt egy külsős óraadó, aki a kezembe adta „A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokása” című könyvet. Tudom, hogy elcsépelten hangzik, de ez a könyv tényleg megváltoztatta az életemet. Minden tréner így kezdi szerintem: kipróbál valamit, ami nagyon jól működik és szeretne minél több embernek segíteni ezzel a tapasztalattal.

22-23 évesen jelentkeztem a FranklinCovey-hoz, viszont még nagyon fiatal voltam ahhoz, hogy tréner legyek. Az ügyvezető igazgató – aki jelenleg a vezetőm azt mondta akkor, hogy tegyek még egy pár szakmai kilométert magamba és beszéljünk, hogyha elmúltam 30. Ez a visszajelzés elég jó irányt adott akkor számomra. Egész tudatos volt a karrierem építése ezután, hiszen minden munkámban tudtam olyan részt vállalni, ahol tréningekkel és vezetőfejlesztéssel foglalkoztam, így készültem fel a jelenlegi hivatásomra.

– Mesélj kicsit arról, hogy mivel foglalkozol jelenleg! Milyen érdekességeket emelnél ki a munkáddal kapcsolatban?

– Jelenleg a FranklinCovey-nál dolgozom stratégiai szervezetfejlesztési tanácsadóként és trénerként. Érdemes tudni rólunk, hogy a Fortune 500 listáján szereplő cégek 80%-át a FranklinCovey fejleszti, azaz a top szervezetfejlesztési tanácsadók közé tartozunk, valamint az a cég vagyunk, akik világelsők a Blended (Online-Offline) fejlesztési folyamatokban, így talán elmondható, hogy a leginkább felkészültek a jelenlegi helyzet kihívásaira is. Nagyon büszke vagyok, hogy egy ilyen csapatban dolgozhatok – ráadásul én vagyok a legfiatalabb, valamint az egyetlen vidéki FranklinCovey tanácsadó az egész országban.

Emellett van egy saját cégem is, amivel 2017 óta foglalkozom: a MindKiDo. Különböző szakterületekről jövő szakértőkkel kidolgoztunk egy olyan „harcművészeti szemléletmódon alapuló koncepciót”, ami segít legyőzhetetlenné válni a szervezeteknek. Ezt a nevünk is tükrözi: MindKiDo – Legyőzhetetlen szervezetek fejlesztése és benne magunkat úgy határozzuk meg, mint innovációs szervezetfejlesztő csoport. A legmodernebb harcművészetekhez hasonlóan úgy épül fel a MindKiDo, hogy több területről ötvözi a legjobb szemléletmódokat, módszereket és technikákat – ezáltal válik a szervezetfejlesztés harcművészetévé.

A feleségem szokta mondani, hogy milyen jó nekem, hogy én igazából nem is dolgozom, mert élvezem, amit csinálok és a partnereimhez is úgy állok, hogy őszintén érdekel, milyen kihívásokkal néznek szembe.

Az egyetem során megismertem A kiemelkedően eredményes emberek 7 szokását és a régióban elsőként ezt is tanítom – így az egyik célom az, hogy Veszprémből 7 szokás város válhasson. Ez egy szervezeti kultúrafejlesztő és egyéni eredményességfejlesztő, személetmódformáló program, amit nem csak az üzleti életben lehet alkalmazni, hanem az oktatásban és a városvezetésben is. A használt módszerek implementálhatók a kultúrafejlesztésbe – ezáltal pedig a most aktuális EKF 2023 programba is. Ha olyan dolgot tervezünk létrehozni, amit hosszútávon szeretnénk fenntartani, akkor azt érdemes megfelelő alapokra helyezni – ez a program pedig olyan értékeket tartalmaz, ami biztosan pozitívan járulna hozzá Veszprém jövőjéhez is.

– A következő kérdésemmel kicsit más vizekre evezünk, hiszen nem mehetünk el amellett sem, hogy Te vagy az Alumni program vezetője. Mesélj kicsit arról, hogy mit jelent és miért jó az Alumni program?

– Amikor végeztem az egyetemmel egyre inkább azt vettem észre, hogy elkezdett szétszakadni a társaságunk. Az egyetem volt, ami összekötött minket és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne egy hely, egy csoport, ahol szakmailag és személyesen is meg tudnánk maradni egymásnak.

Az Alumni arról szól, hogy öregdiákként építünk egy közösséget, ahol magunkat és egymást is tudjuk fejleszteni. Többek között azt a célt is szolgálja, hogy a jövő nemzedékét bevonjuk a saját munkahelyeinkre és megmutassuk, hogy mivel foglalkozunk. Emellett mentorálást és külső óraadást is vállalunk. Összességében tehát egy olyan platform létrehozása a cél, ahol fejlődünk mi, ez pedig hasznos a hallgatóknak és ezáltal az egyetemnek is.

Az érték, ami összeköt minket és nem önnön érdekeink. Nagyon fontos az Alumni építésénél, hogy ez egy magas bizalmi szintű csapat.
A program keretén belül különféle eseményeket szervezünk. Ezek egy-egy téma köré épülnek, amellyel kapcsolatban vállalati és egyetemi kutatói előadókat állítunk „szembe” egymással – ők elmondják, hogy mi kapcsolódik az adott témához az elméletben, hogyan történik a megvalósítás a gyakorlatban, majd a résztvevők egy workshop keretén belül bővíthetik az ismereteiket.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A legszebb élményeim a közösséghez kapcsolódnak. Egyrészről a kollégiumi másrészről pedig a sportközösség, ami nagyon fontos volt számomra – Szentessy Balázs evezőse voltam.

Amikor hajnalban kelt fel a nap és mi a csapattal már lent eveztünk a Balatonon és készültünk a versenyre; a kollégiumi bulik; ahogy egy-egy vizsgára segítettünk egymásnak felkészülni, infókat és anyagokat szerezni – együtt vettük az akadályokat és nekem ezek a legkedvesebb emlékeim.

Úgy tekintettem az egyetemi évekre, hogy ez egy once-in-a-lifetime dolog és a lehető legtöbbet akartam kihozni belőle. Mindenbe teljesen beletettem magam: a tanulásba és a bulizásba is – azt hiszem ebben egészen jeles voltam a szaktársaim között.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Ha most magammal skype-olnék egy pár évvel ezelőttről, akkor azt mondanám, hogy nagyon gyorsan el fognak menni az egyetemi évek, és ha most nem élsz az egyetem adta lehetőségekkel tudatosan, akkor azt biztosan meg fogod bánni.

Azt tanácsolnám minden hallgatónak, hogy olvassa el a 7 szokás című könyvet, ossza be úgy az idejét, hogy beleférjen minden fontos: a sport, a tanulás, a szakmai tapasztalat szerzése és persze szórakozás; valamint legyen fegyelmezett. Azt szoktam mondani, hogy sosem veszem magam komolyan, de amit csinálok, azt komolyan veszem.

Tartsd egyensúlyban az életed, használd ki a lehetőségeket és éld meg az élményeket, mert csak azt tudod kivenni az egyetemből, amit beleteszel.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

A Pannon Egyetem olyan, mint Veszprém városa maga: egy gyöngyszem az országban. Itt van mellettünk a Balaton, lehet síelni Eplényben, történelmi és modern városrészek is vannak Veszprémben – és az egyetem is ilyen: kicsi, viszont egy nagyon értékes közösség, értékes lehetőségekkel. Itt még nem személytelenedtek el a dolgok, így pedig valós, értékes és minőségi emberi kapcsolatokat lehet kialakítani az oktatókkal és a szaktársakkal is.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>