Ez alkalommal Simon Kornéllal beszélgettem, aki különösen elkötelezett a turizmus iránt és már a középiskola óta tudatosan alakítja a szakmai életútját. Nem is szaporítom a szót, azt, hogy külföldről hazatérve, de a korábbi munkaadójától nem elszakadva hogyan alapított saját vállalkozást Magyarországon, illetve hogyan lehetséges összeegyeztetni a versenyszerű sportot a szakmai karrierrel, mesélje el Ő.

– Ön a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Több, mint tíz évvel ezelőtt, 2007-ben végeztem közgazdászként Idegenforgalmi és szálloda szakon, szakiránynak pedig a programtervezést választottam.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával/munkahelyével kapcsolatban?

– Jelenleg a saját vállalkozásomon keresztül egy svájci székhelyű cég, a Reconline AG partnereként szállodáknak nyújtunk technikai hátteret ahhoz, hogy a GDS (Global Distribution Systems) rendszerekben foglalhatók legyenek. Ez egy eléggé összetett feladat, amihez némi technikai háttér is társul, ám épp ez adja a vonzerejét és a szépségét, szinte minden nap tud az ember valami újat tanulni.

– Miért választotta ezt a pályát?

– Mindig is érdekelt az utazás és a turizmus, már a középiskolai éveim alatt is erre készültem, később pedig az egyetemi évek alatt is arra törekedtem, hogy a lehető legtöbb szállodai tapasztalatot szerezzem. Ez utólag helyes döntésnek bizonyult, hiszen a mintegy tíz éves szállodai tapasztalatot hasznosan tudom kamatoztatni a napi munkavégzés során is.

– Úgy tudom, Önnek nagy szerepe volt abban, hogy a Reconline-nak hazánkban is legyen „leányvállalata”. Hogyan sikerült ezt elérnie, milyen stratégiát alkalmazott a vezetőség meggyőzéséhez?

– A svájci székhelyű céghez 2011-ben kerültem, a hazatérés gondolata pedig öt évvel később vált aktuálissá. Abban, hogy ez végül megvalósulhatott, nagy szerepe volt a rendelkezésre álló modern technológiának, amely lehetővé tette azt, hogy a szükséges munkát Magyarországról is változatlan színvonalon lehessen elvégezni. Ez önmagában természetesen nem volt elég, szükség volt még az évek során a kollégákkal és a vezetőséggel kialakított jó kapcsolatra is. Az ötletet nyíltan közöltem a vezetőséggel, akik szerencsére nyitottak voltak és támogattak, így végül megvalósíthattam a tervemet.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Mi az első, ami eszébe jut az egyetemről?

– Hogy mi jut eszembe elsőként? Talán egy szóbeli vizsgám az A/1 előadóban az, ami egyből eszembe jut. Ez alapvetően egy írásbeli vizsga lett volna, azonban egy csonttörés miatt az írókezemet nem tudtam használni. Mialatt a többiek a válaszokat írták, én a tanári asztal mellett feleltem a tanár úr kérdéseire. Szerencsére sikeres vizsga volt. Emellett természetesen a DC és a VEN, amelyek szintén felejthetetlen élmények, nem egy hallgatóval mai napig tartó barátság alakult ki ezeknek is köszönhetően.

– Mi az, amit leginkább szeretett a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában, mit adott Önnek az egyetem?

– Elsőrorban a turizmus specifikus tárgyak vonzottak, ezek színvonala és a változatosság nagyon pozitív összképet ad. Tetszik, hogy a kar mindig igyekezett és igyekszik ma is naprakész tananyaggal szolgálni a hallgatók számára.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el oda, ahol most a karrierjében tart? Egyenes és sima volt az út, vagy kanyargós és rögös, esetleg ezek kombinációja?

– Ahogyan korábban említettem, már az egyetemi évek alatt elkezdtem szállodai tapasztalatot gyűjteni és ez talán némi előnyt biztosított számomra a későbbiekben. A külföldi munkavállaláshoz azonban elengedhetelten volt a megfelelő nyelvtudás, ez nagyban növelte az esélyeimet és jelentősen hozzájárult a későbbi sikereimhez is.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Úgy vélem, hogy több szempontból is érdemes a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karát választani. Az oktatók elhivatottak, a termek jól felszereltek, a tananyag pedig érdekes és naprakész. A turizmus a gazdaság egy nagyon színes területe, hiszen a mindennapi munkavégzés, vagy akár az utazás során számos kultúrával lehet megismerkedni.

– Ha információim helyesek, az alumni szervezet révén jelenleg is kötődik a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkozott az alumni programmal és milyen tapasztalatokat szerzett eddig azzal kapcsolatban?

– Igen, és nagy örömmel tölt el, hogy meghívást kaptam a szervezetbe. Sok jót hallottam róla, azonban eddig sajnos egyéb elfoglaltságaim miatt nem tudtam részt venni az alumni által szervezett programokon, de remélem, hogy ez a jövőben változni fog. Az biztos, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd annak érdekében, hogy a lehető legtöbb alkalmon jelen lehessek.

– Sokat beszéltünk már a munkáról, az élet azonban nem csak abból áll. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető az össze a szakmai előmenetellel?

– Versenyszerűen kézilabdáztam több, mint 20 évig és ebből a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hiszen minden munkahelyemen rugalmasan és támogatóan álltak hozzá a sportpályafutásomhoz. Jelenleg a hegyi sportok (túrázás, síelés) irányába indultam el, ezek azonban már szigorúan csak hobbi szinten értendők.

– Az egyetemi oklevél megszerzése fontos pontja lehet a sikeres szakmai életpályának, a munka világa az egyetemi tantermekből azonban ijesztőnek tűnhet. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Legyenek mindig nyitottak az új dolgokra, és ne feledjék el, hogy a tanulás nem áll meg az oklevél megszerzésével. Igyekezzenek olyan munkát találni, amiben napi szinten örömüket lelik, hiszen ez hosszú távon minden téren meghozza majd a gyümölcsét.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A következő interjúalanyunk, Kanyár Edina szíve már az egyetem elkezdésekor Budapestre húzott – mégis Veszprémben maradt. Az egyetemi évek alatt sok, még ma is tartó barátságot épített ki és úgy gondolja, hogy a Pannon Egyetem értékes diplomát adott a kezébe. Mindig is tudta, hogy itthon szeretne elhelyezkedni, a válság viszont rákényszerítette arra, hogy külföldön próbáljon szerencsét. Hazaérkezve értékesítéssel kezdett foglalkozni, és végül felkerült Budapestre is, ahol a mindennapok során olyan nagy nevekkel dolgozhat együtt, mint például Alföldi Róbert, Nánási Pál és még sokan mások.

– Hogy kerültél az egyetemünkre? Milyen szakot végeztél a Pannonon?

– Annak idején minden vágyam volt Budapesten járni főiskolára. Vonzott a nyüzsgés és a rengeteg lehetőség, a fővárosi élettel járó költségeket viszont nem tudtam volna fedezni, így maradtam Veszprémben, a szülővárosomban. 2007-ben kezdtem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának Turizmus-vendéglátás alapszakán és ennyi év távlatában sem bántam meg, hogy végül itt maradtam.
A kötelezően teljesítendő szakmai gyakorlatot a budapesti Boscolo New York Palace szállodájában töltöttem rendezvényszervezőként, így végül mégis felkerültem a fővárosba. Az egyetemi éveim alatt viszont nem fektettem akkora hangsúlyt a nyelvtanulásra, így amikor elhatároztam, hogy maradni szeretnék, sajnos nem vettek fel.

– A diploma után hol dolgoztál? Mesélj kicsit a karrierutadról!

– Diplomaszerzés után mintegy 130 álláshirdetésre adtam be a jelentkezésemet, amiből csak 2 interjúra hívtak be, és a válságnak köszönhetően egy OKJ-s pénzügyi bizonyítvánnyal a kezemben sem találtam munkát.

Végső elkeseredésemben külföldön próbáltam szerencsét. Három napon belül itt kellett hagyom Veszprémet, a szülői és baráti közeg biztonságát, hogy egyedül vágjak neki az ismeretlennek. Egy síparadicsom négycsillagos hoteljében dolgoztam felszolgálóként. Kiválóan megtanultam angolul és németül is, sokat tanultam az emberi kapcsolatokról, a küzdelmekről és kihasználva a környezet lehetőségeit profin megtanultam snowboardozni is. Ez egy nagyon nehéz, kihívásokkal teli időszak volt a számomra, hiszen életemben először egyedül kellett helytállnom egy idegen országban, nem túl jó nyelvtudással, ezt a tapasztalatot mégsem cserélném el semmi pénzért.

Mivel mindenképp itthon szerettem volna elhelyezkedni, hat hónap után hazaköltöztem. Egy nap aztán megakadt a szemem a Pannon Lapok Társasága által meghirdetett rendezvényszervező asszisztensi álláshirdetésen. Az interjú során kiderült, hogy ezt a pozíciót mégsem indítják, viszont volt egy értékesítői állás a Maraton Lapcsoportnál, amit felajánlottak nekem. Fogalmam sem volt, mit takar ez a titulus, de akkor már bármit elvállaltam volna csak, hogy dolgozhassak.

A következő időszakban rengeteg munkám volt, sokat dolgoztam és hamar komoly sikereket értem el. Megtanultam magas beosztású emberekkel tárgyalni, megismertem az üzleti szférát, beleláttam a média és újságnyomtatás világába, a rendezvényszervezésbe és a marketingbe is; sőt, még egy saját kiadványt (Csúcskézi magazin) is létrehoztunk a veszprémi kézilabdaszurkolóknak.

A vezetőim is felfigyeltek a sikereimre és tudták, hogy elveszítenek, ha nem találnak számomra valami nagyobb kihívást, így cégen belül felajánlották a Budapesti Médiaképviselet Key Account Manager pozícióját – és ismét Budapestre kerültem. Pár évvel később beolvadtunk a Mediaworks hatalmas média birodalmába, ahol a Világgazdaság konferenciáinak teljes értékesítési üzletágát rám bízták.

– Mivel foglalkozol jelenleg?

– Már 6 éve dolgoztam a média világában, amikor egy fejvadász cég megkeresett. Már az interjú alkalmával teljesen magával ragadott a Forbes életérzés: a profizmus, a fiatalos lendület és az a presztízs, amit képviseltek, így nem tudtam nemet mondani.

Jelenleg is Key Account Managereként dolgozom és a kiadvány B2B értékesítéséért, illetve a Mester Akadémia online kurzusainak eladásáért vagyok felelős. A munkám során olyan nagy nevekkel működünk együtt, mint Alföldi Róbert, D. Tóth Kriszta, Nánási Pál, Kiss Ádám, Caramel, Gere Andrea és Sauska Krisztián.

Szeptemberben jövünk az új szakmai kurzusunkkal, amelynek Magyarország egyik legsikeresebb, nemzetközileg is elismert üzletembere lesz a mestere. Hihetetlenül izgalmasnak találom ezt a feladatot, hiszen nem minden nap láthat bele az ember egy ilyen inspiráló termék születésébe.

– Miért találod érdekesnek a munkádat?

– Az emberekkel való folyamatos kommunikációt és a sokszínűséget emelném ki a munkámból, hiszen nálunk nincs két egyforma nap. Érdekfeszítő nagynevű cégek vezetőivel tárgyalni és megoldást kínálni a problémáikra a profi termékeink segítségével.

Természetesen vannak a szakmának nehézségei is. Minden ügyfelünkért meg kell küzdenünk, és sokszor nehéz kielégíteni a különböző igényeket, hiszen ez keményen a versenyszféra.

Szerintem nem árulok el titkot azzal, hogy rengeteg stresszel jár a feladatkörünk, amiben sok buktató és még több kudarc van. Az ideális ügyfél nem létezik, az eredményeinkben pedig sokszor akár hosszú hetek, hónapok, sőt akár évek munkája ölt testet.

Egy biztos: felemelő egy olyan profi csapat tagja lenni, akik olyan színvonalas termékeket hoznak létre, mint a Forbes magazin, a forbes.hu, az Espresso hírlevél, vagy a Forbes események és könyvek, na meg persze a Mester Akadémia online kurzusok!

– Milyen szál fűz Téged az Alumni programhoz? Szerinted miért érdemes tagnak lenni?

– Az első Alumni program, amire meghívtak idén március 13-án lett volna, viszont a vírus miatt ez sajnos csak online került megrendezésre.

Dr. Gyurácz-Németh Petra, egykori tanárom invitált az Alumni csoportba és mivel az egyetemi éveim alatt nagyon szerettem az óráit, biztos voltam benne, hogy nem fogok csalódni.

Az online előadást is élveztem, így már nagyon várom, hogy minél hamarabb részt vehessek egy olyan eseményen, ahol személyesen is megismerkedhetek az Alumnival és annak tagjaival. Mindig is szívesen részt vettem hasonló eseményeken és meggyőződésem, hogy rengeteg múlik az ember kapcsolatrendszerén – az Alumnit pedig többek között remek networking lehetőségnek tartom. Emellett úgy gondolom, hogy egymástól tudunk a legtöbbet tanulni, egy ilyen közösség pedig tökéletes keretet biztosít a beszélgetésre, az informálódásra és egymás segítésére.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi éveid kapcsán?

– Nagyon sok kedves emlék fűz az egyetemünkhöz. Annak idején tagja voltam a Szenior Szervezetnek, akikkel segítettük a gólyák beilleszkedését, gólyatábort, illetve más, izgalmas programokat szerveztünk nekik.

Az itt eltöltött évek alatt rengeteg olyan barátot szereztem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Bármerre járok a világban, szinte nincs olyan hely vagy program, ahol ne lenne ott egy veszprémi vagy egy régi, Pannonos diák – mi mindenhol ott vagyunk!

A kedd esti DC-s bulik és az együtt átmulatott VEN-ek szintén örök emlékül szolgálnak, amikre természetesen mindig visszajárunk nosztalgiázni a régi szaktársakkal!

– Milyen tanáccsal szolgálnál az egyetemi hallgatók számára?

– Amikor elkezdtem az egyetemet, még nem tudtam pontosan, hogy mi is szeretnék lenni. Emiatt úgy gondolom, hogy fontos emlékeztetni a fiatalságot, hogy ne legyenek elkeseredve, ha esetleg ők is hasonló cipőben járnak! Csinálják azt, amit szeretnek, és azzal foglalkozzanak, ami valóban érdekli őket. Az ember holtig tanul és érdemes azt minél hamarabb elkezdeni, az élet pedig majd úgyis számtalan lehetőséget sodor az útjukba, amik aztán formálják az életüket.

– Miért ajánlod a Pannon Egyetemet másoknak?

– Veszprém gyönyörű és sok lehetőséget rejtő város. A Balaton közelsége, a Bakony szépsége, a kirándulóhelyek sokszínűsége, a sportolási lehetőségek, a város lüktetése és az egyetemi élet dinamikája az, ami mindenki számára vonzó lehet. Az oktatás színvonala kiváló, a tanárok szakértelme és segítőkészsége pedig kiemelkedő; a munkaerőpiacon pedig elismerik és szeretik a Pannon Egyetem által adott diplomát.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Vincze Péter a PE-GTK rendkívül aktív hallgatója volt, aki éveken keresztül töltött be tisztségeket a Hallgatói Önkormányzatnál, szervezőként rengeteg rendezvényen megjelent, napjainkban pedig végzettségének és családja hagyományainak megfelelően vállalkozóként vendéglátóhelyet üzemeltet a Balaton-felvidéken. Hazánk legnagyobb tava azonban nem csupán Péter kenyéradója, hanem szívügye is.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! Mivel foglalkozol jelenleg?

– A családom 2002 óta foglalkozik vendéglátással, ebben nőttem fel és innen jött az egyetemen a Turizmus-vendéglátás szak iránti érdeklődés is. 2017 óta vállalkozóként dolgozom, a feleségemmel közösen üzemeltetjük a Tölgyes Kúriát, de sokat segítek a család más vállalkozásaiban is, a szigligeti Kikötő Étteremben, vagy a közelmúltban a szintén Szigligeten nyílt delikátban, a Kisboltban is.

– Tehát a feleségeddel közösen üzemeltetitek a Tölgyes Kúriát. Úgy tudom, hogy ő is a GTK-ra járt. Az egyetemi évek során találtatok egymásra?

– Igen, ő Gazdálkodás és menedzsment szakon végzett. Az egyetemen ismertük meg egymást egy 2012-es VEN (Veszprémi Egyetemi Napok – a szerk.) csapatgyűlésen, bár a kapcsolatunk kicsivel később, egy VEN-kocsma festésen teljesedett ki. Már a kezdetektől fogva jól kiegészítjük egymást, néhány éve még Veszprémben éltünk, ő ott, én pedig itthon, a családi vállalkozásban dolgoztam. 2017-ben a család támogatását élvezve úgy határoztunk, hogy saját vállalkozást indítunk, ez lett a Tölgyes Kúria. A vendéglátóhelyet közösen üzemeltetjük, Zita, a feleségem menedzsment tekintetében inkább a pénzügyekért felel, a hétköznapi teendők, a rendezvényszervezés során pedig ő intézi a dekorációt és minden ehhez kapcsolódó részletet.

– Ha emlékezetem nem csal, a rendezvények világa, illetve a menedzseri teendők nem állnak távol tőled, hiszen az egyetemi éveid alatt is számtalan helyen megjelentél rendezőként, és több, fontos hallgatói tisztséget is betöltöttél. Mesélnél ezekről egy kicsit?

– Amikor elsőéves hallgatóként részt vettem a 2009-es gólyatáboron, Csikós Viktor, későbbi jó barátom volt a hallgatói önkormányzat elnöke. Új belépőként már akkor vonzóvá vált számomra ez a tisztség és arra gondoltam, milyen jó volna, ha egyszer én köszönthetném majd az új hallgatókat az egyetem nevében.

A hallgatói önkormányzattal végül egy tantárgy és a hozzá tartozó oktatóval kialakult vitás kérdés rendezése során kerültem kapcsolatba. Ekkor sok segítséget kaptam a HÖK-től (Hallgatói Önkormányzat – a szerk.) és rengeteg egyetemi személyt is megismertem.

A soron következő HÖK választáson már a Turizmus-vendéglátás szak képviselőjeként indultam és a hallgatótársaktól meg is kaptam a bizalmat. Nagyon tetszett a hallgatói önkormányzat munkája, a GTK HÖK elnökhelyettese, majd elnöke lettem, később pedig a Pannon Egyetem Hallgatói Önkormányzatának (PEHÖK – a szerk.) általános elnökhelyettesévé neveztek ki, kisvártatva pedig elnökévé is választottak. Az elnöki tisztséget összesen két évig töltöttem be, nagyon élveztem minden percét. Megmásztam tehát a szamárlétrát, minden szempontból megismertem a hallgatói szervezetet és olyan szoros barátságokat kötöttem, amelyek még ma is rendszeres beszélgetéseket és találkozókat eredményeznek.

A HÖK-ös csapat akkoriban nagyon jó volt, rengeteg rendezvényt szerveztünk közösen az Egyetem Centrum Kft.-vel, nagyon sok eredményt értünk el, sok meghatározó dolgot véghez vittünk. A HÖK-nél betöltött tisztségek mellett az egyetemi évek során voltam többek között VEN jelölt, de gólyatábor- és szakest rendező is. Ha az egészet újra kezdhetném, semmit sem csinálnék másképp, talán csak annyit, hogy a tanulmányaimmal egy kicsit többet foglalkoznék.

– Sosem gondolkodtál azon, hogy az egyetemen maradj valamilyen formában?

– De igen, gondolkodtam rajta, viszont végül máshogyan alakult. Kollégáimmal, egyben barátaimmal sok tervünk volt az egyetem kapcsán, azonban végül nem tudtuk őket megvalósítani. Egy kicsit bánom a dolgot, mert azóta az akkori csapat minden tagja sikeres egyéni karriert futott be. Végül így is jól alakultak a dolgok, már túl vagyok ezen, a Gazdaságtudományi Karra pedig bármikor szívesen jövök, ha hívnak, vagy tudok valamiben segíteni.

– Az egyetemi évek alatt a Hallgatói Önkormányzatnál és a különféle egyetemi rendezvényeken szerzett tapasztalatok mennyiben járultak hozzá ahhoz, hogy most saját vállalkozást viszel? Jelentettek ezek plusz löketet és segítséget, vagy egyébként is hasonló terveid voltak?

– Ezek a tapasztalatok nagyon sokat segítettek. Talán a hallgatói évek során szerzett kapcsolati tőke volt a legfontosabb, ez megfizethetetlen. Sok olyan telefonszám van a telefonomban, amikről korábban nem is sejtettem, hogy bármikor fel fogom hívni, de végül majd’ mindegyik hasznosnak bizonyult. Ha szakmai jellegű gondom, vagy kérdésem volt, az egyetemi évek során szerzett barátok és ismerősök mindig szívesen segítettek. A családi vállalkozásaink social media megjelenéseit most például néhány korábbi egyetemi barátom cége koordinálja, de a multinacionális vállalatoknál alkalmazottként dolgozók is sokat segítettek már, akár tapasztalatok átadásáról, akár szponzorációról volt szó. Van persze olyan is, amiben én tudok segíteni számukra, mindnyájan örülünk, ha segíthetünk egymásnak.

– Mennyiben járultak hozzá az egyetemi tapasztalatok a vállalkozásod sikeréhez?

– Mindig is szerettem volna feljebb és feljebb jutni. Itthon ezt a vállalkozói modellt láttam. Az egyetemi tapasztalatok annyit változtattak, hogy megtanultam, minden, amit magad csinálsz, az profibb lehet és pénzügyileg is jobban megéri. Megtanultam, hogyan érdemes vállalkozást üzemeltetni, tapasztalatokat szereztem.

– Úgy tudom, hogy a saját vállalkozásod mellett oszlopos tagként a Balatoni Kör egyesületben is szerepet vállalsz. Kérlek, mondj pár szót arról, hogy egyesületként min dolgoztok pontosan!

– Az olyan típusú társaságszerető emberek, mint én, mindig hasonló érdeklődési körrel rendelkező csoportokat keresnek. A HÖK-ös évek után maradt egy űr, amelyet aztán a 2014-ben megalakult Balatoni Kör tudott betölteni. Sok ismerősöm lépett be az egyesületbe, nekem pedig nagyon megtetszett az, amit ez a csoportosulás képvisel. Utánajártam, hogyan lehet csatlakozni és végül felvételt nyertem, majd két év után elnökségi tag is lettem.

Az egyesület a Balatont, mint desztinációt szeretné magasabb szintre emelni. Egy egész éves Balatonért dolgozunk, egész éves nyitva tartással, minél rövidebb ellátási lánccal. Minden a vállalkozásaink működéséhez szükséges alapanyagot helyben, a lehető legközelebbről próbálunk beszerezni. Úgy véljük, hogy ez egy hazánkban példátlan régiós összefogás, egy olyan véleményvezér társaság a Balatonnál, amelynek tagjai nagymértékben különböznek ugyan, viszont közös bennük, hogy mindnyájuk szenvedélye a Balaton, így a jó ügy érdekében mindig konszenzusra tudnak jutni. Egyesületként többek között rendezvényeket szervezünk, bormárkát és honlapot fejlesztünk. Ha kérik, akkor véleményezünk, segítünk a partnerszervezeteknek és részt veszünk a Kék Hullám Zászló minősítésben is. Talán néhány év kell még ahhoz, hogy beérjen az egész éves Balaton koncepció, de úgy látom, hogy jó úton haladunk és sikerrel fogunk járni.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami elsőként eszedbe jut az egyetemről? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók, mik voltak a legmaradandóbb élmények?

– Az első meghatározó élmény a saját gólyatáborom volt 2009-ben, amikor elkezdtem az egyetemet. Emlékezetesek még Balogh Ágnes üzleti kommunikáció órái, a hatalmas előadó, a Polinszky-terem tele emberrel, emlékezetesek az olykor végtelennek tűnő Makroökonómia előadások, de a beiratkozás, a szakismertető, a nyelvi szintfelmérő mind-mind megmaradtak az emlékezetemben. A vizsgaidőszakban a Neptunnal való küzdelem és a Szabó Lajos dékán úrral végzett közös munka is nagyon meghatározó volt, hiszen sokat tanultam tőle.

Klasszik még az első VEN is, valamint az, amikor kialakulnak az egyetemi baráti társaságok, közösségek. Azokra az időkre, amikor meghatározó személy, tisztségviselő leszel, már máshogyan emlékszel vissza.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a PE-GTK-ban, mit adott neked az egyetem?

– Tapasztalataim alapján a GTK-n különlegesen jó oktatói gárda volt és van is, akik családias környezetet teremtenek a hallgatók számára és mindig segítenek, ha tudnak, a diákokat pedig az életre is nevelik. Honorálják, ha közösségben, vagy tudományos területen dolgoztál, de nem is kivételeznek soha senkivel, legalábbis én ezt éreztem. Ha bármilyen problémám volt, mindig fordulhattam bárkihez. Később HÖK-ösként azt is láttam, hogy mindig figyelembe vették a hallgatói kéréseket és igényeket, még az egyes tantárgyak esetén is. A HÖK véleményét sokszor kikérték, így nagyon hallgatóbaráttá vált a kar.

Veszprém városa földrajzi elhelyezkedését és méretét tekintve is ideális, biztos vagyok abban, hogy bárki, aki élt ott, vagy nem hagyja el sosem, vagy mindig visszavágyik majd.

Amit az egyetemnek köszönhetek az elsősorban a feleségem, valamint az életre szóló barátok és ismerősök.

– Bár még csak nemrégiben szerezted meg a diplomádat, biztosan hallottál már a GTK alumni programjáról. Jó kezdeményezésnek tartod? Tervezed, hogy te is csatlakozni fogsz?

– Már csatlakoztam is hozzá, jeleztem a vezetők számára, hogy szívesen részt veszek és ha kell, akkor szívesen segítek helyszínnel, rendezvényszervezéssel, vagy bármi mással. Úgy gondolom, hogy az az öregdiák, aki tud segíteni a karnak, az nem azért segít, mert vár valamit cserébe. Amiatt, hogy az alumni keretein belül lehet találkozni más évfolyamokkal és más területen dolgozó szakemberekkel, úgy gondolom, hogy olyan együttműködések tudnak születni, amelyek egyébként nem születtek volna meg. Itt is tudunk segíteni egymásnak, az mindenképpen összeköt minket, hogy mindannyian a GTK-n végeztünk.

– A karrierépítés, főleg egyéni vállalkozóként nehéz feladat, azonban a pihenés és a kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Nemrégiben egy televíziós főzőműsorban is feltűntél versenyzőként. Kijelenthetjük, hogy a főzés a hobbid, vagy az csupán egy mellékvágány, szárnypróbálgatás volt?

– A tévés főzés inkább csak egy poén volt. Úgy gondoltam, hogy ha mások tudnak ott főzni, akkor talán nekem is sikerülhet. Ez a kaland végül egy jó emlék lett az életemben, olyan embereket ismertem meg, akikkel azóta heti-havi kapcsolatban vagyok.

A hobbim inkább a horgászat és az utazás, valamint a barátaimmal való időtöltés. Amikor tehetjük, Zitával rengeteget utazunk, főleg Európán belül. Imádjuk a gasztronómiát, talán azt is mondhatom, hogy elsősorban ezért utazunk. Az elsődleges úticél azonban mindig a Balaton, a horgászat vagy a vitorlázás. Ha a víz az ember közelében van, akkor nagy baj nem lehet.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa, főleg a vállalkozói lét hallgató szemmel nézve azonban ijesztő és bizonytalanságokkal teli. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Minden lehetőséget ragadjanak meg. Az előrelépéshez mindig a döntések a legfontosabbak, ezeket nem érdemes halogatni még akkor sem, ha végül esetleg rövid távon nem alakulnak jól a dolgok. A rossz döntésekből is sokat lehet tanulni, nem szabad az állóvízben topogni, dönteni, lépni kell és menni kell előre. A munkának előbb-utóbb meglesz a gyümölcse, ahogyan Gaál tanár úr szokta mondani, „ha valamibe belerakja az ember a kilométert, az biztosan meg fog térülni”.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az Alumni interjúsorozat e heti vendége Gyenes Ákos, akit a turizmus területén tevékenykedőknek biztosan nem kell bemutatni. Ákos egyike volt azoknak, akik elsőként végeztek idegenforgalmi és szálloda szakon nálunk, azóta pedig széleskörű szakmai tapasztalatra tett szert a turizmus területén. Jelenleg a BookDirect mozgalom éllovasaként a RESnWEB szakmai vezetői székéből segíti a hazai szállodák online értékesítési folyamatait.

– Ha jól tudom az elsők között végeztél idegenforgalmi és szálloda szakon Veszprémben. Miért pont ide jelentkeztél?

– Eredetileg székesfehérvári vagyok, szoktam is mondani, hogy a Királyok városából a Királynék városában kötöttem ki. A középiskola után olyan felsőoktatási intézményt kerestem, ami Székesfehérvárhoz közel van, de Budapestre nem akartam járni. Szerencsére nem bántam meg, hogy Veszprémet választottam, hiszen szoros barátságok alakultak ki az itteni hallgatótársaimmal. Ugyan bejárós voltam, de egy DC buli után sosem okozott problémát, hogy hol aludjak.

A turizmus iránt egyébként nem voltak családi előképeim, mindkét szülőm mérnök. Már a középiskola alatt kiderült, hogy szeretem az idegennyelveket, így nem lett volna jó döntés nekem is a matematika felé fordulni. Emellett mindig is szívesen foglalkoztam emberekkel és nem szerettem volna beülni egy számítógép elé egész napra.

– Mit csináltál a diploma megszerzését követően? Milyen szakmai tapasztalatokra tettél szert ezekben az években?

– Mint minden turizmusos hallgató, én is szívesen néztem a nagy szállodákat, szakmai gyakorlatomat pedig a margit-szigeti szállodáknál töltöttem. A Grand Hotelnek és a Thermal Hotelnek közös értékesítése volt, ott voltam gyakornok. Akkoriban még az értékesítés máshogy ment, a postás által reggel 9-kor hozott levélkupacban voltak a vendégek ajánlatkérései és a foglalási visszaigazolásai. Így utólag visszatekintve elég éles a kontraszt, sokat változott a világ 20 év alatt.

A gyakornoki idő végeztével Székesfehérváron éppen folyamatban volt a Novotel hotel megnyitása. Gondoltam egyet, kisétáltam az építkezésre, megnéztem az építtetőt, majd írtam egy motivációs levelet nekik (Pannonia Hotels), melyben kifejtettem, hogy szívesen dolgoznék a szállodában az értékesítésen. Én voltam az első jelentkező és asszisztensi feladatot kaptam a pre-opening időszakára. Azt is megbeszéltük, hogy a nyitás után majd kapok egy konkrét pozíciót is. Végül recepciós lettem, és mivel nekem volt a legtöbb tapasztalatom, és engem ismertek a legjobban, megkértek, hogy legyek én a vezető. Még a nyitás előtt tréningekre küldtek Budapestre, hogy minél jobban megismerjem a recepció világát.

Sajnálatos módon a nyitás előtti utolsó néhány hétben történt a szeptember 11-ei terrortámadás, ami a szálloda nyitására is rányomta a bélyegét. Utazási stopot rendeltek el, és mivel mi főként üzleti vendégeket vártunk, elég érdekesre sikeredett a szálloda indulása. Később szerencsére beindult a működés, 4*-os szállodaként hiánypótlóak voltunk a városban, sok volt a külföldi vendégünk.

2,5 évet töltöttem el ott, amikor jött egy jó lehetőség, és kikerültem egy londoni Novotel szállodába. Az addigi 96 szoba helyett 630-as méretre váltottam, a korábbi 40 be- és kijelentkeztetés helyett 400-500 check in és out lett a mindennapos. 2 évig dolgoztam itt, még jobban megismertem a strandardeket. A külföldi tapasztalat során sokat tanultam, a kollégákkal pedig olyan barátságba kerültem, melyek a mai napig tartanak. 2 év után azonban elvonási tüneteim lettek, rájöttem, hogy engem nem szabad elvinni a Balatontól, így hazajöttem. Már 33 éve versenyszerűen vitorlázom, fontos nekem a tó.

A hazaérkezésem után egy Ibis szállodában helyezkedtem el igazgatóhelyettesként és egyben front office managerként. Ezt a lehetőséget a londoni munkának köszönhettem, hiszen az akkori igazgató kifejezetten olyan embert keresett, aki dolgozott már külföldön. Ezt követően a Sofitel távozó front office vezetőjének helyére kerültem, amihez szintén a nemzetközi tapasztalom segített hozzá.

Később egy olyan ember került a szálloda igazgatói székébe, akivel már Londonban is együtt dolgoztam. Neki köszönhetem, hogy ma itt ülünk, mert ő indított el a revenue management területén. Akkoriban, 2007-ben ez még gyerekcipőben járt, de ő kitalálta, hogy a szálloda jelentkezzen be egy revenue management szoftver tesztelésre. Engem akart revenue managernek, így mindenféle tréningre elküldött. Ehhez hozzátartozott az e-commerce is, így ismerkedtem meg az online értékesítés világával.

2 év után szerettem volna visszatérni az üzemeltetésbe, de az igazgató időközben távozott. A balatonalmádi Ramadában pedig épp megüresedett a szállodaigazgatói pozíció, melyre be is adtam a jelentkezésem. A tulajdonos nagy vitorlázó volt, így amikor megtudta, hogy én is ezt a sportot űzöm és még nemzetközi tapasztalom is van, nem volt kérdés, hogy kit választ.

2008 után a válság a vidéki szállodákba is begyűrűzött, aminek a hatására rájöttem, hogy nem dolgozhatok a végtelenségig az üzemeltetésben. Inkább a revenue management és az e-commerce felé kezdtem kacsintgatni.

– Gondolom ezután fogant meg benned a saját vállalkozás gondolata. Hogy történt ez pontosan?

– Az almádi szállodának nem volt saját foglalórendszere, mert független szálloda voltunk. Egy volt hallgatótársam segítségével kerültem kapcsolatba Gál Zoltánnal, akinek egy egyszemélyes informatikai vállalkozása volt. Megkértem, hogy segítsen a szállodának létrehozni egy új weboldalt és egy olyan rendszert, amivel a foglalások egyszerűbben visszaigazolhatóak. Ekkor készült el a RESnWEB 1.0, melyet a Ramada kezdett el használni először.

Amikor végleg meguntam az üzemeltetést 2010-ben, adta magát, hogy komolyabban is elkezdjek ezzel foglalkozni. Ezzel egyidőben egy barátom felkért, hogy tartsak néhány szakmai tréninget szállodai szakembereknek. Ezeket a felkéréséket addig rendszerint visszautasítottam, de miután kiléptem a szálloda kötelékéből, úgy éreztem, hogy szívesen foglalkoznék ilyen feladatokkal is.

A kezdetben egy fős programozó cég mára 10 fősre duzzadt, Magyarország piacvezető foglalási rendszere lettünk a vidéki piacon. A sikerünk titka talán az, hogy nemcsak egy informatikai szoftvert nyújtunk a partnereinknek, hanem szakami tanácsadással is segítjük a munkájukat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden értékesítési kérdésben a szállodák segítségére legyünk. 2016 óta évente szervezünk egy BookDirect MeetUp rendezvényt, ami egy olyan egynapos konferencia, ahol olyan témákban hívunk meg előadókat, melyek a direkt értékesítés hatékonysága szempontjából nélkülözhetetlenek. Mi a foglalási rendszerünkkel csak az online foglalási folyamat végén vagyunk jelen, de igyekszünk az előttünk lévő döntéseket, folyamatokat szakmailag is megtámogatni. Ezért pedig nagyon hálásak a szállodák.

– Elég ismert név vagy a turizmus szakmában. Mi a sikered titka?

– Sosem elégedtem meg azzal, ami volt, vagy ami akkor éppen jónak tűnt. Ha így tettem volna, akkor valószínűleg egy budapesti szállodában kötöttem volna ki, és a mai napig recepciós lennék.

Mindig ki mertem lépni a komfortzónámból, még akkor is, ha az akkori kollégáim hajmeresztőnek érezték a cselekedeteimet. Amikor kimentem Londonba dolgozni 2003-ban még nem volt ilyen egyszerű a helyzet, a lakhatás és a szükséges adminisztráció elintézése az akkori munkatársaim számára például túl bonyolultnak tűnt. Ugyanilyen 180 fokos fordulat volt, amikor a front office-t otthagyva a revenue management területén kezdtem el dolgozni.

Utólag belegondolva azonban ezek voltak a helyes döntések. Merni kell egy kicsit bátrabbnak lenni a környezetünknél. Amikor elindult a RESnWEB a vidéki szállodák még nem értették a direkt online foglalási rendszerek lényegét. Legtöbbször el kellett magyarázni az akkori tulajdonosoknak, igazgatóknak vagy értékesítőknek, hogy ez milyen előnyökkel jár a számukra. Szerencsére sosem kellett hideghívásos módszerrel új ügyfeleket szereznünk, a rendszeres tréningeknek és tanácsadásoknak köszönhetően sok szállodával, potenciális új partnerrel kerültem hétről-hétre kapcsolatba. A tréningek során felnyitottam a kollégák szemét, hogy lehet ezt másképp, jövedelmezőbb módon is csinálni, így az egynapos képzések után sokan érdeklődtek és kértek konzultációt tőlünk. A mai napig sok szállodánál vagyok konzultációs tanácsadó, havonta összeülünk és megbeszéljük a szakmai kérdéseiket. Az így kiépített kapcsolatrendszernek köszönhetően nagy piaci rálátásunk van.

– Az Alumni program nem ismeretlen számodra. Mennyire érzed hasznosnak ezt a kezdeményezést? Milyen előnyökkel jár a tagság?

– Őszintén szólva még nem voltam ilyen rendezvényen, de már hallottam a program jó híréről. Szerintem a kapcsolati tőke nélkülözhetetlen a szakmai boldoguláshoz, így mindenképp érdemes ebben részt venni.

Szokták mondani, hogy a legjobb üzletek a golfpályán köttetnek. Én is úgy gondolom, hogy a helyszín nem számít, ha azonos érdeklődési körű emberek találkoznak egymással, mindig jó lehetőség nyílik a tapasztalatcserére és az esetleges üzletkötésre. Ez a kezdeményezés egyfajta előszobája lehet a hosszú távú üzleti alapú kapcsolatoknak, vagy akár az egymás felé irányuló önkéntes segítséggyújtásnak.

Egyébként is úgy gondolom, hogy az ilyen informális beszélgetések, találkozások nagyon fontosak, hiszen nem elég a saját szakmánkhoz jól érteni, a kapcsolatépítés képessége is nélkülözhetetlen a boldoguláshoz.

– Mivel engeded ki a fáradt gőzt? Hogyan töltöd a szabadidőd?

– Versenyszerűen vitorlázom, tavasztól őszig űzöm ezt a sportot. Emellett squasholni is járok, de alapvetően is nyitott vagyok a sportok iránt. Szabadidőmben szívesen utazom, így Magyarországot és a környező országokat is bejártam már.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az Alumni interjúsorozat következő alanya Nagy Ádám, aki az egyetemen töltött évei során kettő képzésben is részt vett, jelenleg pedig Veszprém egyik legismertebb szállodájának Sales & Marketing menedzsereként dolgozik.

– Milyen szakot/szakokat végzett a Pannonon? Ezt követően hol helyezkedett el?

– 2007-ben végeztem idegenforgalmi szakmenedzserként a Pannon Egyetemen, ezt követően pedig Turizmus-vendéglátás alapszakon folytattam a tanulmányaimat, ahol aztán szállodaszervezés szakirányra szakosodtam és végül 2013-ban vettem át a diplomámat.

A tanulmányaim befejezése után a Forest Hills Hotel & Golf szálloda golf klub és szállodai recepciós pozícióját nyertem el, ezután pedig a Front Office menedzseri feladatait láttam el. Ezt követően ugyanitt, további három évig szállodavezetőként dolgoztam. Az itt eltöltött évek során rengeteget fejlődtem szakmailag, és sokat tanultam mind a vendégekkel, mind pedig a kollégákkal való kommunikációról és kooperációról. Az évek során több területen gyarapíthattam a szakmai ismereteimet, valamint kipróbálhattam magam olyan helyzetek megoldásában és kezelésében is, amelyek speciális tudást és képzettséget igényeltek – ehhez pedig a legtöbb esetben segítséget is kaptam.

Annak idején számítástechnika szakos gimnáziumban végeztem, emiatt pedig az informatika világa sem áll tőlem messze; a szállodai értékesítés és marketing nagy része pedig online formában történik, így igyekeztem főként erre a területre összpontosítva fejleszteni magam a mindennapok során.

– Mivel foglalkozik jelenleg? Milyen érdekességeket emelne ki a munkájával kapcsolatban?

– Jelenleg a veszprémi Betekints Wellness és Konferencia Hotel Sales & Marketing vezetői pozíciójában dolgozom immáron kettő és fél éve. Kis szálloda révén a munkaköröm szerteágazó feladatokat foglal magába és aktív részvételt követel meg tőlem minden területen: az éttermi alapanyag-gazdálkodástól kezdve, az értékesítési- és marketingtevékenységeken át a pályázatírásig.

Érdekességként kiemelném, hogy mindkettő említett szálloda esetében rendszerszinten, az alapoktól kellett felépíteni, esetlegesen újraértelmezni a modern értékesítési- és marketingtevékenységek végzéséhez szükséges feltételeket, ami izgalmas kihívásnak bizonyult.

Főállásom mellett saját vállalkozásomban is dolgozom: honlapkészítéssel, webáruház tervezéssel és online marketinggel foglalkozom. Partnereim nagy része nem a turisztikai szektor résztvevője, így ez is egy izgalmas feladat, hiszen lehetőségem nyílik egyéb, szolgáltató és termelő tevékenységet végző vállalatok működésébe betekinteni, ami pedig meglehetősen eltérő gondolkodásmódot és másfajta módszerek alkalmazását követeli meg tőlem.

– Hogyan került kapcsolatba az Alumni programmal? Miért érdemes tagnak lenni, mit vár a programtól a jövőben?

– Az Alumni programra és az általa nyújtott lehetőségekre Dr. Gyurácz-Németh Petra hívta fel a figyelmemet, bár már ezt megelőzően is hallottam róla.

A turisztikai szektort a vírus által előidézett vészhelyzet finoman fogalmazva érzékenyen érintette, az így kialakult helyzet miatt pedig sajnos nem volt lehetőségem az első virtuális Alumni délutánon részt venni.

Visszatekintve azonban az elmúlt rendezvények programjaira, úgy gondolom, hogy egy szükséges és hiánypótló kezdeményezésről beszélhetünk, amely a kapcsolatépítésen túl lehetővé teszi hasznos gyakorlati és elméleti kérdések megvitatását is a tagok között, valamint lehetőséget ad az öregdiákoknak az egyetemhez és a hallgatótársaikhoz való kötődés fenntartására, és a kötelék megerősítésére is.

Reményeim szerint a jövőben lehetőségem lesz aktívan is részt venni a csoport működésében.

– Milyen élményekre emlékszik vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A nagybetűs élet előszobájában egy furcsa, újfajta érzés ragadt meg bennem: az a bizonyos szabadságérzet, ami úgy gondolom, hogy minden újdonsült hallgató első, meghatározó élménye a középiskola vagy a gimnázium padjaiból kikerülve. Ez az, ami aztán jobb esetben megnövekedett felelősségérzettel is párosul.

Összességében elmondhatom, hogy a tanórák során és azokon kívül is rengeteg élménnyel gazdagodtam, hiszen az egyetem és maga Veszprém városa is bőven kínál lehetőséget a kikapcsolódásra.

A szállodaszervezés szakirány elvégzését tűztem ki célul, így természetesen Petra órái voltak a legérdekesebbek; pályakezdőként pedig még az is előfordult velem, hogy elő kellett vennem az egyetemi jegyzeteimet – természetesen csak megerősítésnek…

A szabadidős tevékenységek közül a Veszprémi Egyetemi Napok hete minden alkalommal különleges hangulatban telt, a hallgatótársaimmal mindig nagyon jól szórakoztunk a rendezvényen. Meghatározó volt még a Testnevelés Tanszék által szervezett gyakorlati tárgyak órái közül is néhány: mosolyogva gondolok vissza például a balatoni kerékpártúrákra és itt szerettem meg a röplabdát is.

A diplomaátadó pedig – mint mindenkinek – csak a pont volt arra a bizonyos i-re.

– Milyen tanácsa lenne a mostani hallgatók számára?

– Azt tanácsolnám, hogy legyenek nyitottak az újdonságok befogadására és járjanak nyitott szemmel a világban.

Emellett fontosnak tartom, hogy a tanulmányaik mellett folyamatosan készüljenek a munkaerőpiaci belépésre és a munkavállalásra is. Habár a legtöbb vállalat sajnálatos módon irreális munkatapasztalatot vár el az új munkavállalóitól, a helytállást nagyban megkönnyítheti, ha a hallgatók a nyári szünetek alkalmával vagy a szorgalmi időszak alatt hetente pár napot szakmailag releváns vállalatoknál, releváns pozícióban töltenek el gyakornokként.

Továbbá még azt javasolnám, hogy ha van olyan témakör, ami kifejezetten érdekli őket, akkor próbálják meg minél jobban beleásni magukat annak gyakorlati alkalmazásába, hiszen bármilyen plusz tapasztalat sokat dob egy pályakezdő önéletrajzán.

És bár tudom, hogy ez a legnehezebb pont, mégis úgy gondolom, hogy a kapcsolatépítés is rendkívül fontos, hiszen egy jó kapcsolat sokat segíthet az ember céljainak (gyorsabb) elérésében.

Egy olyan világban, amely nem csak hétről-hétre, hanem napról-napra is változik, véleményem szerint ezek a kulcsai a boldogulásnak – akkor is, ha ezek a lépések néha nagy mennyiségű energia- és időbefektetést igényelnek.

– Miért ajánlaná a Pannon Egyetemet másoknak?

– Úgy gondolom, hogy a Pannon Egyetemen az oktatás színvonala felveszi a versenyt a sok esetben „túlhypeolt” intézményekével, amelyet a munkám során hozzám került gyakornokok és frissen végzett, újonnan érkezett kollégák esetei is alátámasztanak.

A tanszékeken és a karokon egyaránt bizalmas és „családias” a hangulat, a hallgatóknak pedig emiatt lehetőségük nyílik bensőséges kapcsolatot kialakítani az oktatókkal.

A város szép, a Balaton a szomszédban és Budapest is csak másfél órára van, emellett pedig rengeteg program várja az érdeklődőket az év minden szakaszában.

A mai napig nagyon jó döntésnek tartom, hogy a Pannon Egyetemet választottam.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Balassa Lilla egy rendkívül energikus, kreatív és sokszínű személy, egyben pedig a Gazdaságtudományi Kar végzett hallgatója. Turizmust tanult, most mégis marketingesként dolgozik a saját vállalkozásában. A szakmaváltásról, az egyetemi évekről, magáról az egyetemről és az általa biztosított lehetőségekről, valamint a jelenlegi hallgatóknak szóló tanácsairól beszélgettünk alumni interjúsorozatunk legújabb részében.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Egyéni vállalkozóként, online marketingesként dolgozom. Főként honlapokat készítek, cégek közösségi oldalait kezelem, illetve hirdetési kampányokkal és tanácsadással is foglalkozom. Azonban vannak olyan ügyfeleim, akik a teljes marketing stratégiájuk megtervezését és kivitelezését bízták rám.

– Ha jól tudom, Turizmus-vendéglátás szakon végeztél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán. Hogyan lett ebből online marketing?

– Ez valójában egy hosszú folyamat volt, idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, pontosan mivel szeretnék foglalkozni. A diploma megszerzése után két évvel éppen munkát kerestem, amikor egy barátom felhívta a figyelmemet egy közösségi média menedzsert kereső állásajánlatra. Felvételi feladatként egy, a témával kapcsolatos cikket kellett írnom. Minden bátorságomat összeszedtem, majd megírtam életem első blogposztját, amely a LinkedIn használatáról szólt. Úgy tűnik, nem sikerült rosszul, hiszen személyes interjúra hívtak, majd megkaptam az állást. Ezzel indult az online marketinges karrierem hat évvel ezelőtt.

– Hogyan jutottál el oda, ahol most a karrieredben tartasz?

– Az egyetem elvégzését követően még eszembe sem jutott, hogy én valaha marketingesként fogok dolgozni. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a rendezvényszervezés lesz az én pályám, de kíváncsiságból kipróbáltam a turizmus több területét is. Dolgoztam utazási irodában gyakornokként, görög szállodában recepciósként és még önkénteskedtem is egy rendezvényszervező cégnél. Miután ezeket kipróbáltam, rájöttem, hogy ezek közül valójában egyik sem az, amivel hosszú távon is szívesen foglalkoznék. Ekkortájt talált rám a már korábban említett állásajánlat. Mivel online marketinges tapasztalatom nem volt (bár jó alapot nyújtott az egyetemi képzés), rengeteg tanulás várt rám. Szinte mindent menet közben, sok utánajárással, mondhatni autodidakta módon sajátítottam el. A különböző közösségi felületek használatát, kép-, videó- és kiadványszerkesztést, honlap- és webshopépítést és az e-commerce automatizálást. Én is meglepődtem rajta, mennyire élveztem az egészet. Úgy gondolom, ez egy olyan szakma, ahol soha nem mondhatod azt, hogy már mindent tudsz, hiszen napról napra változik és megújul minden, folyamatosan újabb és újabb innovatív eszközök és módszerek jelennek meg.

– Miért indítottál egyéni vállalkozást és miért választottad a marketinges pályát?

– Gyerekkorom óta imádtam a kreatív dolgokat, mindig szerettem valami újat alkotni. Számomra a marketing is egyfajta kreatív alkotás. Kitalálni és megtervezni azt a folyamatot, ami a cégeket, szolgáltatókat és a fogyasztókat összeköti egymással. Míg alkalmazottként dolgoztam, többször megkerestek barátok, ismerősök, hogy segítsek nekik egy-két ilyen jellegű apróságban. Kis idő múlva ezekből egyre több lett, míg végül arra gondoltam, ezt akár saját vállalkozás formájában is csinálhatnám. Szerencsére jelenleg sem kell hirdetnem magam, az ismerősök ajánlásainak köszönhetően elegendő ügyfelem van.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami elsőként eszedbe jut az egyetemről? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók számodra?

– Összességében azt kell mondjam, nagyon szerettem az egyetemi éveket. Rengeteg rendezvényre és programra emlékszem vissza szívesen, mint például a VEN (Veszprémi Egyetemi Napok – a szerk.), vagy a szakkirándulások. Az egyik ilyen szakkirándulás alkalmával például körbejártuk Toszkánát.

Igaz, hogy nem a turizmusban dolgozom (bár több ügyfelem a turisztikai szektorból való, így, ha közvetetten is, de maradtam kicsit ezen a vonalon), mégis vannak olyan órák, amelyek tananyagára a mai napig emlékszem. Ilyen például Pénzes Erzsébet „Magyarország turizmusföldrajza”, illetve Jancsik András órái, aki mindig saját fényképei segítségével mutatta be az egyes desztinációkat.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a PE-GTK-ban, mit adott Neked az egyetem?

– Valójában szinte a teljes karrieremet az egyetemnek köszönhetem, hiszen rengeteg szakmai kapcsolatom a GTK-n gyökeredzik. Sőt, az egyetemre vendégelőadóként a mai napig visszajárok egy-egy előadás erejéig. Diákként sosem gondoltam volna, hogy lesz erre lehetőségem.

– Az alumni szervezet révén jelenleg is kötődsz a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkoztál az alumni programmal, és milyen tapasztalatokat szereztél eddig azzal kapcsolatban?

– Több helyről hallottam/olvastam róla már az induláskor, úgyhogy kíváncsi voltam, mi ez pontosan. Eddig jó tapasztalatokat szereztem, hiszen mindig gazdagodhatunk egy-egy hasznos előadással, és egymás munkáját is jobban megismerhetjük.

– Sokat kellett győzködnöd magad, mielőtt csatlakoztál, vagy azonnal lecsaptál a lehetőségre?

– Mivel már az alumni program indulása előttről ismerem Petrát, Zolit és Katit, (dr. Gyurácz-Németh Petra, Véber Zoltán, Iván Katalin – a szerk.) valamint a munkásságukat, azonnal arra gondoltam, hogy ebből csak jó dolog sülhet ki.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Eleve Veszprém egy nagyon élhető város, amely számtalan rendezvénnyel rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy mennyire közel van hozzá a Balaton. Az egyetem valóban színvonalas oktatást és rengeteg lehetőséget biztosít a hallgatók számára és számos programot kínál annak érdekében, hogy a hallgatók tovább képezzék és fejlesszék magukat.

– A karrierépítés, főleg egyéni vállalkozóként nehéz és sok erőfeszítést igénylő feladat, azonban a pihenés és a kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Van valamilyen hobbid? Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a munkával?

– Egyéni vállalkozóként kötetlen munkaidőben dolgozom, ennek minden előnyével és hátrányával. Az időmet magamnak osztom be, tehát van, amikor délelőtt éppen nem dolgozom, de olyan is gyakran előfordul, hogy éjszaka, vagy épp hétvégén van szükség a munkámra.

A munka mellett talán az egyik legkedvesebb hobbim az utazás, ezért gyakran utazunk a párommal, aki szintén nagy kalandor (Dallos Ádám, alumni tag). Nem feltétlenül a szokásos „pár nap alatt körbesétálunk egy várost és irány haza” módon. Már ötödik éve utazunk el a téli hónapok során valamilyen melegebb vidékre, ami általában Spanyolországot és Portugáliát jelenti. Ilyenkor egy-másfél hónapot is külföldön töltünk, amit önkénteskedéssel és kirándulásokkal teszünk színesebbé. Ezt persze nem mindig egyszerű összeegyeztetni a munkával, gyakran előfordul, hogy 4-6 óra fizikai munka után ülök le a gép elé dolgozni. Ezek az élmények azonban segítenek számomra, hiszen az időm nagy részében ülő munkát végzek, így az utazás és az önkénteskedés energiával tölt fel, sőt, gyakran még ihletet is nyújt a marketinges munkámhoz.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az iskolai padsorokból ártatlan szemekkel tekintgető hallgató számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Azt tanácsolom a diákoknak, hogy próbáljanak ki minél többet az egyetem által nyújtott lehetőségekből (diákszervezetek, tanulmányi kirándulások, ösztöndíjak, stb.). Az embernek 18 évesen legtöbbször teljesen más elképzelései vannak a későbbi életével kapcsolatban, mint pár évvel később (akárcsak az én estemben), ezért érdemes felnézni néha a könyvekből. Az egyetem nagyon jó alapot nyújt ahhoz, hogy elindítsuk a karrierünket, de érdemes a lehető legtöbb lehetőséget mérlegelni.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Alumni interjúsorozatunk e heti részében egy nem mindennapi életutat mutatunk be. Egykori turizmus-vendéglátás szakos hallgatónk, Dallos Ádám most éppen a tihanyi Aktív Pont vezetőjeként tevékenykedik, de dolgozott már éjszaki recepciósként Angliában, pincérként Ausztriában, sőt rövid ideig még az autóipari szalagmunkát is kipróbálta. Fogadjátok hát szeretettel az ő történetét!

– Ha jól tudom, lételemed a kaland és nagyon szeretsz utazni. Önkénteskedtél narancsültetvényeken és bejártad már autóstoppal Európát. Honnan ered ez a nagy kalandvágy?

– Már gyermekként is nagyon érdekelt az utazás világa, sok olyan könyvet olvastam, ami ilyen témában íródott. A családommal sajnos nem igazán utazgattunk külföldre, de 18 éves koromban elég sok olyan barátra és ismerősre tettem szert, akik már sok helyen jártak. Azt hiszem, főleg ezek az emberek inspiráltak, és tőlük kaptam először kedvet arra, hogy én is útra kelljek.

19 éves koromban töltöttem először hosszabb időt külföldön, Angliában egy egész nyarat végig dolgoztam. Egyik szabadnapomon a vasútállomáson várakozva rájöttem, hogy milyen sok helyre indulnak onnan vonatok, szinte bárhova eljuthatnék. Talán akkor gondoltam először komolyabban arra, hogy milyen jó lenne minél több helyre ellátogatni. Később a munka miatt nagyon sok külföldi ismerőst, barátot szereztem, akikkel szabadidőnkben gyakran látogattuk egymást, így én is egyre többet utazgattam.

– Melyik utad volt a legemlékezetesebb?

– Az egyik legnagyobb szabású utam az Egyesült Államokba vezetett. Még egyetemista koromban ismerkedtem meg egy amerikai cserediákkal, aki egy GTK-s csereprogram keretein belül töltött egy félévet Veszprémben. Összebarátkoztunk, és néhány év múlva kaptam egy meghívót az esküvőjére. Így hát egy másik meghívott barátommal útra keltünk, és ha már ott jártunk természetesen mást is megnéztünk az USA-ban.

Európán belül is szívesen utazgatok, jártam többek között Skóciában, Portugáliában, Ukrajnában, Spanyolországban és Boszniában, de az is előfordult már, hogy Észtországból vagy épp Hollandiából stoppoltam haza. Minden utazásom más miatt emlékezetes.

– Átalában magányos utazó vagy, vagy jobban szereted megosztani az élményeket útitársakkal?

– Az elején inkább egyedül utazgattam, főleg amikor barátokat látogattam. Jó pár éve már a barátnőmmel közösen indulunk útnak. Ilyenkor egy-másfél hónapra elmegyünk, keresünk valamilyen önkéntes munkát, néhány hetet dolgozunk, majd bejárjuk a környéket.

– Jelenleg a tihanyi Aktív Pont vezetői pozícióját töltöd be, ez is elég izgalmasnak hangzik. Kérlek, mesélj kicsit erről a munkakörről!

– Érdekesen kezdődött itt a pályafutásom. Az egyetem után a konzulensem, Raffai Csilla az egyik ismerőse javaslatára hívta fel a figyelmem erre a lehetőségre az Aquilo Hotel Panorámában. Eredetileg a szálloda 40 kerékpárját kellett karbantartanom és kiadnom, így jobbára a műszaki dolgokkal foglalkoztam, de mondhatjuk, hogy ezt a részleget én vezettem. A munka során pedig gyakran volt lehetőségem vezetett kerékpáros túrákat is tartani.

Az első itt töltött nyár után megszereztem a vitorlás jogsit, azóta pedig szállóvendégeket és céges csoportokat is vitorláztatok a Balatonon. Ezen kívül geocachinggel is foglalkozom, ha van rá igény.

Egyébként elég sokféle feladatot bíztak már rám a szállodában. Ha kell pincérkedem, vagy beállok éjszakai recepciósnak, de például kikötőben is szoktam dolgozni, és sok karbantartási, műszaki feladatban is részt veszek elsősorban a nyári szezonra való felkészülés során.

– Hol dolgoztál ez előtt? Milyen munkatapasztalatokat szereztél, míg eljutottál a jelenlegi pozíciódba? 

– Elég sok mindent csináltam már. A diploma utáni két nyáron Görögországban dolgoztam egy tengerparti szállodában, az egyetemi projektirodában pedig rendezvényeket és oktatók külföldi tanulmányútjait szerveztem. Rövid ideig kipróbáltam az autóipari szalagmunkát is, Angliában éjszakai recepciósként, Ausztriában pedig pincérként dolgoztam. Általában a turizmus-vendéglátás vonalán helyezkedtem el, de az egyetemi évek során az AIESEC nemzetközi hallgatói szervezet tagjaként a multinacionális vállalatok fehérgalléros életébe is belekóstoltam.
Érdekes, hogy érettségi után nukleáris energetikai mérnöki szakra jártam. Középiskolában jó voltam a reál tárgyakból, szerettem a matekot és a fizikát, így kézenfekvő volt, hogy valami ilyennel foglalkozzak. 1-1,5 év után azonban rájöttem, hogy ez nem az én világom, így otthagytam a képzést. Ezt követően vállaltam el Angliában az éjszakai recepciós állást és egészen 8 hónapig ott is dolgoztam. Szerettem emberekkel foglalkozni és ellátni őket, élményt nyújtani nekik, ezért eldöntöttem, hogy ilyen szakra szeretnék járni, majd beadtam a jelentkezésem Veszprémbe.

– Miért pont Veszprémre esett a választásod?

– Budapesten nőttem fel, de semmiképp sem szerettem volna ott maradni. Utánajártam, hogy az országban hol van turizmus-vendéglátás képzés, de Szeged, Pécs és Debrecen már túl messzinek tűnt, mert szerettem volna gyakran hazajárni a barátaimhoz. A távolság tekintetében Veszprém ideálisnak tűnt, és egy nagyon jó MFTK-s barátom is ajánlotta az egyetemet. Egyszer el is látogattam hozzá, megtetszett a város és a hallgatói élet. A Kopogtató Táborba úgy érkeztem, hogy nem ismertem senkit, de később sok barátságot kötöttem az egyetemen. Az alapszak utáni 2-3 évben is itt dolgoztam, nagyon megszerettem Veszprémet.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre? Tudnál említeni néhány olyan oktatót, tárgyat vagy hallgatótársat, aki nagy hatást gyakorolt rád szakmailag?

– A diplomaátadón mondott búcsúbeszédem az áltmen körüli megpróbáltatásokra építettem, azt hiszem, ez minden GTK-n végzett hallgató számára emlékezetes. A szebb pillanatokat tekintve, szívesen emlékszem vissza Kovács Zoltán termelés- és szolgáltatásmenedzsment, valamint logisztika tárgyaira, Alan Clarke közvetlen és jó hangulatú beszélgetéseire, vagy Kővári Edit szakmailag magas színvonalú, közvetlen óráira.

Természetesen a hallgatói élet, az AIESEC tagság, a kollégiumi szobatársak és a szint bulik is mind-mind jó emlékeket idéznek fel. Szerencsére a színfalak mögé is lehetőségem volt benézni, számos egyetemi és kari rendezvényen segítő hallgatóként tevékenykedtem, ami jó lehetőséget adott arra, hogy az oktatókkal is jobban megismerkedhessek.

– A kapcsolatod az egyetemmel a mai napig nem szakadt meg, a Turizmus Intézeti Tanszéken gyakran feltűnsz zsűritagként versenyeken, vagy ha úgy adódik a hallgatóknak is beszámolsz a munkádról különböző órák keretein belül. Szeretsz visszatérni az egyetem falai közé?

– Igen, persze. Ez az egész úgy kezdődött, hogy amikor már Tihanyban dolgoztam recepcióst kerestünk. Gondoltam, megkérdezem a volt oktatókat, hogy nem tudnak-e ajánlani valakit. Ebből hosszabb távú együttműködés lett a tanszékkel, szerveztünk közösen tanulmányi versenyeket, bíráltam hallgatói prezentációkat és beadandókat, de voltam már tagja záróvizsga bizottságnak is. Nem volt tehát kérdés, hogy az Alumni programban is ott a helyem.

– Igen, az Alumni programnak is a kezdetektől fogva tagja vagy. Mit gondolsz eddig a programról?

– Nagyon szimpatikus volt, hogy egyik alkalommal a dékán asszony mutatta be a kar lehetőségeit és tőle is lehetett kérdezni. Jól látszott, hogy a karnak szándékai vannak az Alumni programmal, szeretnének komolyabb kapcsolatot kiépíteni és fenntartani a volt hallgatókkal. Emellett, az előadások is színvonalasak.

– Mit gondolsz, miért érdemes egy ilyen kezdeményezésben részt venni? Milyen előnyökkel jár a tagság?

– Ha valaki szívesen emlékszik vissza az egyetemi évekre, tekinthet úgy az Alumni programra, mintha meghosszabbítaná azokat. Az is nagyon jó, hogy lehetőség van a más szakterületeken dolgozókkal való találkozásra, kapcsolatépítésre, és az előadásaik során az ő nézőpontjuk megismerésére. Ezek az előadások gyakran olyan szakmai tudást adnak, aminek a megszerzésére a munka mellett nem biztos, hogy lenne időm. Ezek a havi, másfélhavi találkozók szerintem mindenkinek bevállalhatóak, így érdemes tagnak lenni.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Orbán Asztridot kérdeztem az egyetemmel való kapcsolatáról és itt szerzett élményeiről, a munkájáról és az Alumni programhoz való kötődéséről.

– Milyen szakot/szakokat végeztél a Pannonon?

– 2007-ben kezdtem az Emberi erőforrások alapszakot az egyetem Gazdaságtudományi Karán. Pár év múlva felvettem mellé a Nemzetközi gazdálkodás alapszakot, valamint ezekkel párhuzamosan gyakornokként is dolgoztam. Mindenképp szerettem volna két különböző szakterülettel megismerkedni tanulmányaim során, mivel annak idején abban sem voltam biztos, hogy a HR területén szeretnék majd elhelyezkedni. Úgy gondolom, hogy ezek a szakok szépen kiegészítik egymást és bár sokszor nehéz volt koordinálni az életemet, mégis megérte a sok erőfeszítés, mert így volt alkalmam tapasztalatokat szerezni és szélesíteni a látókörömet.

Mesterképzésben nem szerettem volna részt venni, inkább minél előbb ki akartam kerülni a munkaerőpiacra. A két alapszak, a munka és egyéb aktivitások – na meg az általános menedzsment tantárgy miatt – nem 3 év alatt fejeztem be az egyetemet, de én ezt egy cseppet sem bánom; egyébként is úgy éreztem, hogy a 3 év kevés lenne ahhoz, hogy átéljem azt a sok jót, amit ez az egyetem adni tud. Az én történetem így lett kerek egész.

A mai napig vannak terveim, hogy hová szeretnék fejlődni és már azt is eldöntöttem, hogy újra visszaülök az iskolapadba, távoktatásban.

– Említetted, hogy gyakornokként dolgoztál az egyetemi tanulmányaid alatt. Mesélj erről egy kicsit!

– A két szakon 2×4, illetve 14 hét gyakorlat teljesítése volt kötelezően előírva. Az első négy hetet egy kisebb, zalaegerszegi cégnél végeztem. Ezt követően 2010-ben felvételt nyertem a veszprémi Continental Automotive Hungary Kft. HR osztályára a második 4 hét teljesítésére.

Akkor még nem volt sok lehetőség HR területre hosszú távú gyakornokként bekerülni, így megbecsültem a helyemet és éltem a lehetőséggel: igyekeztem pontosan és proaktívan végezni a munkámat. A kötelező időtartam lejárta után pár hónap múlva visszahívtak, hogy szeretnének továbbra is foglalkoztatni. A többi már történelem, hiszen ez a tizedik év, hogy a Continental-nál dolgozom.

– Mivel foglalkozol jelenleg? Mesélj a munkádról és magadról!

– Mint azt már említettem, én eddig „egy munkahelyes” vagyok. A kezdetek kezdetén engem kértek fel, hogy alakítsam ki a Continental gyakornoki programját és országos szinten fejlesszem az egyetemi kapcsolatokat. Elég jól ismertem az egyetemi rendszereket, és a felettesem is látta bennem a potenciált, én pedig nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Ebben a munkakörben többek között HR generalista, utánpótlási és toborzási feladatokat láttam el; egyetemeket kerestem fel és tartottam előadást a vállalatot képviselve, valamint ápoltam velük a kapcsolatot. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy a tanterem másik oldalán álltam, de egyre jobban megszerettem a dolgot.

Ezt követően a Kommunikáció és Employer Branding csoport vezetője voltam, jelenleg pedig két és fél éve a Continental Fejlesztési Központjának HR business partnereként dolgozom. Ez elég szerteágazó feladatkört jelent, átfogó tudásra van szükségem az emberi erőforrások szakterületével kapcsolatban. Többek között tehetségmenedzsment és szervezetfejlesztési feladatokat, toborzástámogatást és koordinációt látok el, továbbá munkaügyi feladatok, munkajogi esetek kezelése és a külföldi kiküldetés koordinációja is hozzám tartozik. Főként mérnök kollégákkal és vezetőkkel dolgozom együtt a mindennapok során. Fontosnak tartom, hogy HR szakemberként szakszerűen és segítőkészen tudjuk támogatni a kollégáinkat mind a beosztottakat, mind a vezetőket. Élvezem a munkámat, szeretek emberekkel foglalkozni és eddigi szakmai életszakaszomban ez a munkakör volt számomra az „áhított cél”.

Idén a vállalat jóvoltából egy coach képzésben is részt veszek – az önfejlesztés mindig fontos szerepet játszott az életemben. Úgy gondolom, hogy fontos önismerettel foglalkoznia az embernek, multinacionális környezetben pedig szinte elengedhetetlen megtanulnunk, hogyan szakadjunk ki a hétköznapokból. Szabadidőmben ezért meditálok, önfejlesztő és pszichológiai könyveket olvasok, illetve sportolok, úszok, futok és TRX-ezek – 25 éves koromig pedig versenyszerűen kézilabdáztam.

– Milyen kapocs fűz Téged az Alumnihoz? Miért ajánlanád azt másoknak?

– Talán 2 éve is van már, hogy Véber Zoli felkeresett egy ötlettel a fejében az Alumni program indításáról. Annak idején együtt kezdtük az egyetemet szaktársakként, a gólyatáborban ismerkedtünk meg. Még emlékszem rá, ahogy az első gyűlésen 5-6 öregdiákkal azon ötleteltünk, hogyan valósítsuk meg ezt a tervet és hová szeretnénk eljutni az Alumni programmal.

A kezdeti találkozókon is voltak mini tréningek és már akkor úgy gondoltam, hogy jó irányba haladunk. Szerintem a nagy átütést az jelentette, amikor a Gazdaságtudományi Kar emberi erőforrás delegálásával segíteni kezdte a szervezetünket. Úgy gondolom, hogy az egyetemmel közös érdekünk építeni az Alumni programot.

Fontosnak tartom, hogy egy ilyen neves egyetemnek létezzen és működjön egy Alumni közössége, ahol a tudásmegosztás révén tanulhatunk egymástól. Az Alumni program benchmarking lehetőséget is biztosít a tagoknak, megismerhetünk különböző élet- és karriertörténeteket, más jellegű vállalati működésekről hallhatunk és építhetjük a kapcsolati tőkénket.

– Melyek a legkedvesebb emlékeid a Pannonon eltöltött évekről?

– Az egyetemi évek során a legnagyobb hatást a BEST (Board of European Students of Technology) diákszervezet gyakorolta rám, rengeteg tapasztalatot szereztem általa. Gyakorlatban volt lehetőségem projektmenedzsmentet tanulni – például szerveztem nyári egyetemet, amelyre több különböző országból érkezett hozzánk 20-25 diák. Szponzorokat kellett szereznem és mivel gyárlátogatásra is vittük a diákokat, olyan vállalatokkal egyeztettem, mint pl. az EGIS és a Richter.

Az itt eltöltött évek során megtanultam a gyakorlati alapjait, hogy hogyan dolgozzak csoportban, kezeljem a konfliktusos helyzeteket és oldjak meg ad-hoc jellegű problémákat. Európa szinte minden országában van ismerősöm, akivel fel tudom venni a kapcsolatot, ha éppen arra lenne szükségem. Nyelvet tanultam és volt lehetőségem külföldön, nyári egyetemeken és különféle kurzusokon részt venni, világot látni. Megismertem többféle kultúrát és a munka mellett természetesen nagyon jól szórakoztunk.

Az egyetemen a HR specifikus tanórákat élveztem a legjobban, amelyek gyakorlati ismereteket is adtak. A mai napig sem szakadtam el a vizsgák világától, hiszen sokszor kérnek fel az oktatók vizsgabizottsági elnöknek, amely kéréseknek örömmel teszek eleget.

Balogh Ágnes és Biermann Margit tanárnővel ma is ápoljuk a kapcsolatunkat; Kovács Zoltán tanár úrral pedig az egyetem után kerültem szorosabb kapcsolatba a munkám által.

Emlékezetes pillanat még, hogy ikertestvéremmel – akivel ugyanazon a szakon tanultuk és szinte mindent együtt csináltunk – felkértek minket, hogy a gólyabálon együtt mondjuk a gólya esküt a színpadon, amire a mai napig mosolyogva és büszkén gondolok vissza.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– A tanácsom az, hogy alakítsák tudatosan az egyetemi élményeiket: vállaljanak részt különféle diákszervezetek munkájában, igyekezzenek minél több plusz dologban részt venni, vagy ösztöndíjjal külföldre utazni és legyenek aktívak, proaktívak. A tanulmányaik vége felé fókuszáljanak a vállalati kapcsolataik kiépítésére, keressenek gyakornoki munkát, hogy gyakorlati tapasztalattal léphessenek ki a munkaerőpiacra a diplomájuk megszerzését követően.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet?

– A Pannon Egyetemet első sorban az oktatás színvonala miatt ajánlanám. Véleményem szerint a vállalati kapcsolatok kezelése is példaértékű, és a munkaerőpiaci változásokat szem előtt tartva igyekeznek az oktatást a vállalatok igényeihez igazítani a karon dolgozók.

Emellett Veszprém földrajzi- és kulturális szempontból is jó lehetőségeket biztosít. Maga a város és vonzáskörzete nagyon élhető, kedvelhető – szeretem azt is, hogy hétköznap, akár munka után elbiciklizhetek a Balatonhoz és elfogyaszthatom a kedvenc nutellás palacsintámat.

Továbbá Veszprém megye az észak-nyugati ipari régió fontos szereplője, így értékes karrierépítési lehetőséget biztosít. Én Zalaegerszeg mellől származom, de magáért beszél a tény, hogy még mindig itt élek. Egy percig sem bánom, hogy ide jöttem tanulni.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>