mobile menu icon
PE-GTK
uni-pan icon
facebook icon
youtube icon
gallery icon
linkedin icon
switch icon
Pannon Egyetem
uni-pan icon
facebook icon
youtube icon
gallery icon
linkedin icon

Merj bátrabb lenni a környezetednél – Interjú öregdiákunkkal, Gyenes Ákossal

Az Alumni interjúsorozat e heti vendége Gyenes Ákos, akit a turizmus területén tevékenykedőknek biztosan nem kell bemutatni. Ákos egyike volt azoknak, akik elsőként végeztek idegenforgalmi és szálloda szakon nálunk, azóta pedig széleskörű szakmai tapasztalatra tett szert a turizmus területén. Jelenleg a BookDirect mozgalom éllovasaként a RESnWEB szakmai vezetői székéből segíti a hazai szállodák online értékesítési folyamatait.

– Ha jól tudom az elsők között végeztél idegenforgalmi és szálloda szakon Veszprémben. Miért pont ide jelentkeztél?

– Eredetileg székesfehérvári vagyok, szoktam is mondani, hogy a Királyok városából a Királynék városában kötöttem ki. A középiskola után olyan felsőoktatási intézményt kerestem, ami Székesfehérvárhoz közel van, de Budapestre nem akartam járni. Szerencsére nem bántam meg, hogy Veszprémet választottam, hiszen szoros barátságok alakultak ki az itteni hallgatótársaimmal. Ugyan bejárós voltam, de egy DC buli után sosem okozott problémát, hogy hol aludjak.

A turizmus iránt egyébként nem voltak családi előképeim, mindkét szülőm mérnök. Már a középiskola alatt kiderült, hogy szeretem az idegennyelveket, így nem lett volna jó döntés nekem is a matematika felé fordulni. Emellett mindig is szívesen foglalkoztam emberekkel és nem szerettem volna beülni egy számítógép elé egész napra.

– Mit csináltál a diploma megszerzését követően? Milyen szakmai tapasztalatokra tettél szert ezekben az években?

– Mint minden turizmusos hallgató, én is szívesen néztem a nagy szállodákat, szakmai gyakorlatomat pedig a margit-szigeti szállodáknál töltöttem. A Grand Hotelnek és a Thermal Hotelnek közös értékesítése volt, ott voltam gyakornok. Akkoriban még az értékesítés máshogy ment, a postás által reggel 9-kor hozott levélkupacban voltak a vendégek ajánlatkérései és a foglalási visszaigazolásai. Így utólag visszatekintve elég éles a kontraszt, sokat változott a világ 20 év alatt.

A gyakornoki idő végeztével Székesfehérváron éppen folyamatban volt a Novotel hotel megnyitása. Gondoltam egyet, kisétáltam az építkezésre, megnéztem az építtetőt, majd írtam egy motivációs levelet nekik (Pannonia Hotels), melyben kifejtettem, hogy szívesen dolgoznék a szállodában az értékesítésen. Én voltam az első jelentkező és asszisztensi feladatot kaptam a pre-opening időszakára. Azt is megbeszéltük, hogy a nyitás után majd kapok egy konkrét pozíciót is. Végül recepciós lettem, és mivel nekem volt a legtöbb tapasztalatom, és engem ismertek a legjobban, megkértek, hogy legyek én a vezető. Még a nyitás előtt tréningekre küldtek Budapestre, hogy minél jobban megismerjem a recepció világát.

Sajnálatos módon a nyitás előtti utolsó néhány hétben történt a szeptember 11-ei terrortámadás, ami a szálloda nyitására is rányomta a bélyegét. Utazási stopot rendeltek el, és mivel mi főként üzleti vendégeket vártunk, elég érdekesre sikeredett a szálloda indulása. Később szerencsére beindult a működés, 4*-os szállodaként hiánypótlóak voltunk a városban, sok volt a külföldi vendégünk.

2,5 évet töltöttem el ott, amikor jött egy jó lehetőség, és kikerültem egy londoni Novotel szállodába. Az addigi 96 szoba helyett 630-as méretre váltottam, a korábbi 40 be- és kijelentkeztetés helyett 400-500 check in és out lett a mindennapos. 2 évig dolgoztam itt, még jobban megismertem a strandardeket. A külföldi tapasztalat során sokat tanultam, a kollégákkal pedig olyan barátságba kerültem, melyek a mai napig tartanak. 2 év után azonban elvonási tüneteim lettek, rájöttem, hogy engem nem szabad elvinni a Balatontól, így hazajöttem. Már 33 éve versenyszerűen vitorlázom, fontos nekem a tó.

A hazaérkezésem után egy Ibis szállodában helyezkedtem el igazgatóhelyettesként és egyben front office managerként. Ezt a lehetőséget a londoni munkának köszönhettem, hiszen az akkori igazgató kifejezetten olyan embert keresett, aki dolgozott már külföldön. Ezt követően a Sofitel távozó front office vezetőjének helyére kerültem, amihez szintén a nemzetközi tapasztalom segített hozzá.

Később egy olyan ember került a szálloda igazgatói székébe, akivel már Londonban is együtt dolgoztam. Neki köszönhetem, hogy ma itt ülünk, mert ő indított el a revenue management területén. Akkoriban, 2007-ben ez még gyerekcipőben járt, de ő kitalálta, hogy a szálloda jelentkezzen be egy revenue management szoftver tesztelésre. Engem akart revenue managernek, így mindenféle tréningre elküldött. Ehhez hozzátartozott az e-commerce is, így ismerkedtem meg az online értékesítés világával.

2 év után szerettem volna visszatérni az üzemeltetésbe, de az igazgató időközben távozott. A balatonalmádi Ramadában pedig épp megüresedett a szállodaigazgatói pozíció, melyre be is adtam a jelentkezésem. A tulajdonos nagy vitorlázó volt, így amikor megtudta, hogy én is ezt a sportot űzöm és még nemzetközi tapasztalom is van, nem volt kérdés, hogy kit választ.

2008 után a válság a vidéki szállodákba is begyűrűzött, aminek a hatására rájöttem, hogy nem dolgozhatok a végtelenségig az üzemeltetésben. Inkább a revenue management és az e-commerce felé kezdtem kacsintgatni.

– Gondolom ezután fogant meg benned a saját vállalkozás gondolata. Hogy történt ez pontosan?

– Az almádi szállodának nem volt saját foglalórendszere, mert független szálloda voltunk. Egy volt hallgatótársam segítségével kerültem kapcsolatba Gál Zoltánnal, akinek egy egyszemélyes informatikai vállalkozása volt. Megkértem, hogy segítsen a szállodának létrehozni egy új weboldalt és egy olyan rendszert, amivel a foglalások egyszerűbben visszaigazolhatóak. Ekkor készült el a RESnWEB 1.0, melyet a Ramada kezdett el használni először.

Amikor végleg meguntam az üzemeltetést 2010-ben, adta magát, hogy komolyabban is elkezdjek ezzel foglalkozni. Ezzel egyidőben egy barátom felkért, hogy tartsak néhány szakmai tréninget szállodai szakembereknek. Ezeket a felkéréséket addig rendszerint visszautasítottam, de miután kiléptem a szálloda kötelékéből, úgy éreztem, hogy szívesen foglalkoznék ilyen feladatokkal is.

A kezdetben egy fős programozó cég mára 10 fősre duzzadt, Magyarország piacvezető foglalási rendszere lettünk a vidéki piacon. A sikerünk titka talán az, hogy nemcsak egy informatikai szoftvert nyújtunk a partnereinknek, hanem szakami tanácsadással is segítjük a munkájukat. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy minden értékesítési kérdésben a szállodák segítségére legyünk. 2016 óta évente szervezünk egy BookDirect MeetUp rendezvényt, ami egy olyan egynapos konferencia, ahol olyan témákban hívunk meg előadókat, melyek a direkt értékesítés hatékonysága szempontjából nélkülözhetetlenek. Mi a foglalási rendszerünkkel csak az online foglalási folyamat végén vagyunk jelen, de igyekszünk az előttünk lévő döntéseket, folyamatokat szakmailag is megtámogatni. Ezért pedig nagyon hálásak a szállodák.

– Elég ismert név vagy a turizmus szakmában. Mi a sikered titka?

– Sosem elégedtem meg azzal, ami volt, vagy ami akkor éppen jónak tűnt. Ha így tettem volna, akkor valószínűleg egy budapesti szállodában kötöttem volna ki, és a mai napig recepciós lennék.

Mindig ki mertem lépni a komfortzónámból, még akkor is, ha az akkori kollégáim hajmeresztőnek érezték a cselekedeteimet. Amikor kimentem Londonba dolgozni 2003-ban még nem volt ilyen egyszerű a helyzet, a lakhatás és a szükséges adminisztráció elintézése az akkori munkatársaim számára például túl bonyolultnak tűnt. Ugyanilyen 180 fokos fordulat volt, amikor a front office-t otthagyva a revenue management területén kezdtem el dolgozni.

Utólag belegondolva azonban ezek voltak a helyes döntések. Merni kell egy kicsit bátrabbnak lenni a környezetünknél. Amikor elindult a RESnWEB a vidéki szállodák még nem értették a direkt online foglalási rendszerek lényegét. Legtöbbször el kellett magyarázni az akkori tulajdonosoknak, igazgatóknak vagy értékesítőknek, hogy ez milyen előnyökkel jár a számukra. Szerencsére sosem kellett hideghívásos módszerrel új ügyfeleket szereznünk, a rendszeres tréningeknek és tanácsadásoknak köszönhetően sok szállodával, potenciális új partnerrel kerültem hétről-hétre kapcsolatba. A tréningek során felnyitottam a kollégák szemét, hogy lehet ezt másképp, jövedelmezőbb módon is csinálni, így az egynapos képzések után sokan érdeklődtek és kértek konzultációt tőlünk. A mai napig sok szállodánál vagyok konzultációs tanácsadó, havonta összeülünk és megbeszéljük a szakmai kérdéseiket. Az így kiépített kapcsolatrendszernek köszönhetően nagy piaci rálátásunk van.

– Az Alumni program nem ismeretlen számodra. Mennyire érzed hasznosnak ezt a kezdeményezést? Milyen előnyökkel jár a tagság?

– Őszintén szólva még nem voltam ilyen rendezvényen, de már hallottam a program jó híréről. Szerintem a kapcsolati tőke nélkülözhetetlen a szakmai boldoguláshoz, így mindenképp érdemes ebben részt venni.

Szokták mondani, hogy a legjobb üzletek a golfpályán köttetnek. Én is úgy gondolom, hogy a helyszín nem számít, ha azonos érdeklődési körű emberek találkoznak egymással, mindig jó lehetőség nyílik a tapasztalatcserére és az esetleges üzletkötésre. Ez a kezdeményezés egyfajta előszobája lehet a hosszú távú üzleti alapú kapcsolatoknak, vagy akár az egymás felé irányuló önkéntes segítséggyújtásnak.

Egyébként is úgy gondolom, hogy az ilyen informális beszélgetések, találkozások nagyon fontosak, hiszen nem elég a saját szakmánkhoz jól érteni, a kapcsolatépítés képessége is nélkülözhetetlen a boldoguláshoz.

– Mivel engeded ki a fáradt gőzt? Hogyan töltöd a szabadidőd?

– Versenyszerűen vitorlázom, tavasztól őszig űzöm ezt a sportot. Emellett squasholni is járok, de alapvetően is nyitott vagyok a sportok iránt. Szabadidőmben szívesen utazom, így Magyarországot és a környező országokat is bejártam már.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A mai napig nagyon jó döntésnek tartom, hogy a Pannon Egyetemet választottam – Interjú öregdiákunkkal, Nagy Ádámmal

Az Alumni interjúsorozat következő alanya Nagy Ádám, aki az egyetemen töltött évei során kettő képzésben is részt vett, jelenleg pedig Veszprém egyik legismertebb szállodájának Sales & Marketing menedzsereként dolgozik.

– Milyen szakot/szakokat végzett a Pannonon? Ezt követően hol helyezkedett el?

– 2007-ben végeztem idegenforgalmi szakmenedzserként a Pannon Egyetemen, ezt követően pedig Turizmus-vendéglátás alapszakon folytattam a tanulmányaimat, ahol aztán szállodaszervezés szakirányra szakosodtam és végül 2013-ban vettem át a diplomámat.

A tanulmányaim befejezése után a Forest Hills Hotel & Golf szálloda golf klub és szállodai recepciós pozícióját nyertem el, ezután pedig a Front Office menedzseri feladatait láttam el. Ezt követően ugyanitt, további három évig szállodavezetőként dolgoztam. Az itt eltöltött évek során rengeteget fejlődtem szakmailag, és sokat tanultam mind a vendégekkel, mind pedig a kollégákkal való kommunikációról és kooperációról. Az évek során több területen gyarapíthattam a szakmai ismereteimet, valamint kipróbálhattam magam olyan helyzetek megoldásában és kezelésében is, amelyek speciális tudást és képzettséget igényeltek – ehhez pedig a legtöbb esetben segítséget is kaptam.

Annak idején számítástechnika szakos gimnáziumban végeztem, emiatt pedig az informatika világa sem áll tőlem messze; a szállodai értékesítés és marketing nagy része pedig online formában történik, így igyekeztem főként erre a területre összpontosítva fejleszteni magam a mindennapok során.

– Mivel foglalkozik jelenleg? Milyen érdekességeket emelne ki a munkájával kapcsolatban?

– Jelenleg a veszprémi Betekints Wellness és Konferencia Hotel Sales & Marketing vezetői pozíciójában dolgozom immáron kettő és fél éve. Kis szálloda révén a munkaköröm szerteágazó feladatokat foglal magába és aktív részvételt követel meg tőlem minden területen: az éttermi alapanyag-gazdálkodástól kezdve, az értékesítési- és marketingtevékenységeken át a pályázatírásig.

Érdekességként kiemelném, hogy mindkettő említett szálloda esetében rendszerszinten, az alapoktól kellett felépíteni, esetlegesen újraértelmezni a modern értékesítési- és marketingtevékenységek végzéséhez szükséges feltételeket, ami izgalmas kihívásnak bizonyult.

Főállásom mellett saját vállalkozásomban is dolgozom: honlapkészítéssel, webáruház tervezéssel és online marketinggel foglalkozom. Partnereim nagy része nem a turisztikai szektor résztvevője, így ez is egy izgalmas feladat, hiszen lehetőségem nyílik egyéb, szolgáltató és termelő tevékenységet végző vállalatok működésébe betekinteni, ami pedig meglehetősen eltérő gondolkodásmódot és másfajta módszerek alkalmazását követeli meg tőlem.

– Hogyan került kapcsolatba az Alumni programmal? Miért érdemes tagnak lenni, mit vár a programtól a jövőben?

– Az Alumni programra és az általa nyújtott lehetőségekre Dr. Gyurácz-Németh Petra hívta fel a figyelmemet, bár már ezt megelőzően is hallottam róla.

A turisztikai szektort a vírus által előidézett vészhelyzet finoman fogalmazva érzékenyen érintette, az így kialakult helyzet miatt pedig sajnos nem volt lehetőségem az első virtuális Alumni délutánon részt venni.

Visszatekintve azonban az elmúlt rendezvények programjaira, úgy gondolom, hogy egy szükséges és hiánypótló kezdeményezésről beszélhetünk, amely a kapcsolatépítésen túl lehetővé teszi hasznos gyakorlati és elméleti kérdések megvitatását is a tagok között, valamint lehetőséget ad az öregdiákoknak az egyetemhez és a hallgatótársaikhoz való kötődés fenntartására, és a kötelék megerősítésére is.

Reményeim szerint a jövőben lehetőségem lesz aktívan is részt venni a csoport működésében.

– Milyen élményekre emlékszik vissza a legszívesebben a Pannonon eltöltött évekkel kapcsolatban?

– A nagybetűs élet előszobájában egy furcsa, újfajta érzés ragadt meg bennem: az a bizonyos szabadságérzet, ami úgy gondolom, hogy minden újdonsült hallgató első, meghatározó élménye a középiskola vagy a gimnázium padjaiból kikerülve. Ez az, ami aztán jobb esetben megnövekedett felelősségérzettel is párosul.

Összességében elmondhatom, hogy a tanórák során és azokon kívül is rengeteg élménnyel gazdagodtam, hiszen az egyetem és maga Veszprém városa is bőven kínál lehetőséget a kikapcsolódásra.

A szállodaszervezés szakirány elvégzését tűztem ki célul, így természetesen Petra órái voltak a legérdekesebbek; pályakezdőként pedig még az is előfordult velem, hogy elő kellett vennem az egyetemi jegyzeteimet – természetesen csak megerősítésnek…

A szabadidős tevékenységek közül a Veszprémi Egyetemi Napok hete minden alkalommal különleges hangulatban telt, a hallgatótársaimmal mindig nagyon jól szórakoztunk a rendezvényen. Meghatározó volt még a Testnevelés Tanszék által szervezett gyakorlati tárgyak órái közül is néhány: mosolyogva gondolok vissza például a balatoni kerékpártúrákra és itt szerettem meg a röplabdát is.

A diplomaátadó pedig – mint mindenkinek – csak a pont volt arra a bizonyos i-re.

– Milyen tanácsa lenne a mostani hallgatók számára?

– Azt tanácsolnám, hogy legyenek nyitottak az újdonságok befogadására és járjanak nyitott szemmel a világban.

Emellett fontosnak tartom, hogy a tanulmányaik mellett folyamatosan készüljenek a munkaerőpiaci belépésre és a munkavállalásra is. Habár a legtöbb vállalat sajnálatos módon irreális munkatapasztalatot vár el az új munkavállalóitól, a helytállást nagyban megkönnyítheti, ha a hallgatók a nyári szünetek alkalmával vagy a szorgalmi időszak alatt hetente pár napot szakmailag releváns vállalatoknál, releváns pozícióban töltenek el gyakornokként.

Továbbá még azt javasolnám, hogy ha van olyan témakör, ami kifejezetten érdekli őket, akkor próbálják meg minél jobban beleásni magukat annak gyakorlati alkalmazásába, hiszen bármilyen plusz tapasztalat sokat dob egy pályakezdő önéletrajzán.

És bár tudom, hogy ez a legnehezebb pont, mégis úgy gondolom, hogy a kapcsolatépítés is rendkívül fontos, hiszen egy jó kapcsolat sokat segíthet az ember céljainak (gyorsabb) elérésében.

Egy olyan világban, amely nem csak hétről-hétre, hanem napról-napra is változik, véleményem szerint ezek a kulcsai a boldogulásnak – akkor is, ha ezek a lépések néha nagy mennyiségű energia- és időbefektetést igényelnek.

– Miért ajánlaná a Pannon Egyetemet másoknak?

– Úgy gondolom, hogy a Pannon Egyetemen az oktatás színvonala felveszi a versenyt a sok esetben „túlhypeolt” intézményekével, amelyet a munkám során hozzám került gyakornokok és frissen végzett, újonnan érkezett kollégák esetei is alátámasztanak.

A tanszékeken és a karokon egyaránt bizalmas és „családias” a hangulat, a hallgatóknak pedig emiatt lehetőségük nyílik bensőséges kapcsolatot kialakítani az oktatókkal.

A város szép, a Balaton a szomszédban és Budapest is csak másfél órára van, emellett pedig rengeteg program várja az érdeklődőket az év minden szakaszában.

A mai napig nagyon jó döntésnek tartom, hogy a Pannon Egyetemet választottam.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Turizmusból marketing, alkalmazottból vállalkozó – Interjú öregdiákunkkal, Balassa Lillával

Balassa Lilla egy rendkívül energikus, kreatív és sokszínű személy, egyben pedig a Gazdaságtudományi Kar végzett hallgatója. Turizmust tanult, most mégis marketingesként dolgozik a saját vállalkozásában. A szakmaváltásról, az egyetemi évekről, magáról az egyetemről és az általa biztosított lehetőségekről, valamint a jelenlegi hallgatóknak szóló tanácsairól beszélgettünk alumni interjúsorozatunk legújabb részében.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Egyéni vállalkozóként, online marketingesként dolgozom. Főként honlapokat készítek, cégek közösségi oldalait kezelem, illetve hirdetési kampányokkal és tanácsadással is foglalkozom. Azonban vannak olyan ügyfeleim, akik a teljes marketing stratégiájuk megtervezését és kivitelezését bízták rám.

– Ha jól tudom, Turizmus-vendéglátás szakon végeztél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán. Hogyan lett ebből online marketing?

– Ez valójában egy hosszú folyamat volt, idő kellett ahhoz, hogy rájöjjek, pontosan mivel szeretnék foglalkozni. A diploma megszerzése után két évvel éppen munkát kerestem, amikor egy barátom felhívta a figyelmemet egy közösségi média menedzsert kereső állásajánlatra. Felvételi feladatként egy, a témával kapcsolatos cikket kellett írnom. Minden bátorságomat összeszedtem, majd megírtam életem első blogposztját, amely a LinkedIn használatáról szólt. Úgy tűnik, nem sikerült rosszul, hiszen személyes interjúra hívtak, majd megkaptam az állást. Ezzel indult az online marketinges karrierem hat évvel ezelőtt.

– Hogyan jutottál el oda, ahol most a karrieredben tartasz?

– Az egyetem elvégzését követően még eszembe sem jutott, hogy én valaha marketingesként fogok dolgozni. Akkoriban úgy gondoltam, hogy a rendezvényszervezés lesz az én pályám, de kíváncsiságból kipróbáltam a turizmus több területét is. Dolgoztam utazási irodában gyakornokként, görög szállodában recepciósként és még önkénteskedtem is egy rendezvényszervező cégnél. Miután ezeket kipróbáltam, rájöttem, hogy ezek közül valójában egyik sem az, amivel hosszú távon is szívesen foglalkoznék. Ekkortájt talált rám a már korábban említett állásajánlat. Mivel online marketinges tapasztalatom nem volt (bár jó alapot nyújtott az egyetemi képzés), rengeteg tanulás várt rám. Szinte mindent menet közben, sok utánajárással, mondhatni autodidakta módon sajátítottam el. A különböző közösségi felületek használatát, kép-, videó- és kiadványszerkesztést, honlap- és webshopépítést és az e-commerce automatizálást. Én is meglepődtem rajta, mennyire élveztem az egészet. Úgy gondolom, ez egy olyan szakma, ahol soha nem mondhatod azt, hogy már mindent tudsz, hiszen napról napra változik és megújul minden, folyamatosan újabb és újabb innovatív eszközök és módszerek jelennek meg.

– Miért indítottál egyéni vállalkozást és miért választottad a marketinges pályát?

– Gyerekkorom óta imádtam a kreatív dolgokat, mindig szerettem valami újat alkotni. Számomra a marketing is egyfajta kreatív alkotás. Kitalálni és megtervezni azt a folyamatot, ami a cégeket, szolgáltatókat és a fogyasztókat összeköti egymással. Míg alkalmazottként dolgoztam, többször megkerestek barátok, ismerősök, hogy segítsek nekik egy-két ilyen jellegű apróságban. Kis idő múlva ezekből egyre több lett, míg végül arra gondoltam, ezt akár saját vállalkozás formájában is csinálhatnám. Szerencsére jelenleg sem kell hirdetnem magam, az ismerősök ajánlásainak köszönhetően elegendő ügyfelem van.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami elsőként eszedbe jut az egyetemről? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók számodra?

– Összességében azt kell mondjam, nagyon szerettem az egyetemi éveket. Rengeteg rendezvényre és programra emlékszem vissza szívesen, mint például a VEN (Veszprémi Egyetemi Napok – a szerk.), vagy a szakkirándulások. Az egyik ilyen szakkirándulás alkalmával például körbejártuk Toszkánát.

Igaz, hogy nem a turizmusban dolgozom (bár több ügyfelem a turisztikai szektorból való, így, ha közvetetten is, de maradtam kicsit ezen a vonalon), mégis vannak olyan órák, amelyek tananyagára a mai napig emlékszem. Ilyen például Pénzes Erzsébet “Magyarország turizmusföldrajza”, illetve Jancsik András órái, aki mindig saját fényképei segítségével mutatta be az egyes desztinációkat.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a PE-GTK-ban, mit adott Neked az egyetem?

– Valójában szinte a teljes karrieremet az egyetemnek köszönhetem, hiszen rengeteg szakmai kapcsolatom a GTK-n gyökeredzik. Sőt, az egyetemre vendégelőadóként a mai napig visszajárok egy-egy előadás erejéig. Diákként sosem gondoltam volna, hogy lesz erre lehetőségem.

– Az alumni szervezet révén jelenleg is kötődsz a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkoztál az alumni programmal, és milyen tapasztalatokat szereztél eddig azzal kapcsolatban?

– Több helyről hallottam/olvastam róla már az induláskor, úgyhogy kíváncsi voltam, mi ez pontosan. Eddig jó tapasztalatokat szereztem, hiszen mindig gazdagodhatunk egy-egy hasznos előadással, és egymás munkáját is jobban megismerhetjük.

– Sokat kellett győzködnöd magad, mielőtt csatlakoztál, vagy azonnal lecsaptál a lehetőségre?

– Mivel már az alumni program indulása előttről ismerem Petrát, Zolit és Katit, (dr. Gyurácz-Németh Petra, Véber Zoltán, Iván Katalin – a szerk.) valamint a munkásságukat, azonnal arra gondoltam, hogy ebből csak jó dolog sülhet ki.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Eleve Veszprém egy nagyon élhető város, amely számtalan rendezvénnyel rendelkezik, arról nem is beszélve, hogy mennyire közel van hozzá a Balaton. Az egyetem valóban színvonalas oktatást és rengeteg lehetőséget biztosít a hallgatók számára és számos programot kínál annak érdekében, hogy a hallgatók tovább képezzék és fejlesszék magukat.

– A karrierépítés, főleg egyéni vállalkozóként nehéz és sok erőfeszítést igénylő feladat, azonban a pihenés és a kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Van valamilyen hobbid? Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a munkával?

– Egyéni vállalkozóként kötetlen munkaidőben dolgozom, ennek minden előnyével és hátrányával. Az időmet magamnak osztom be, tehát van, amikor délelőtt éppen nem dolgozom, de olyan is gyakran előfordul, hogy éjszaka, vagy épp hétvégén van szükség a munkámra.

A munka mellett talán az egyik legkedvesebb hobbim az utazás, ezért gyakran utazunk a párommal, aki szintén nagy kalandor (Dallos Ádám, alumni tag). Nem feltétlenül a szokásos “pár nap alatt körbesétálunk egy várost és irány haza” módon. Már ötödik éve utazunk el a téli hónapok során valamilyen melegebb vidékre, ami általában Spanyolországot és Portugáliát jelenti. Ilyenkor egy-másfél hónapot is külföldön töltünk, amit önkénteskedéssel és kirándulásokkal teszünk színesebbé. Ezt persze nem mindig egyszerű összeegyeztetni a munkával, gyakran előfordul, hogy 4-6 óra fizikai munka után ülök le a gép elé dolgozni. Ezek az élmények azonban segítenek számomra, hiszen az időm nagy részében ülő munkát végzek, így az utazás és az önkénteskedés energiával tölt fel, sőt, gyakran még ihletet is nyújt a marketinges munkámhoz.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az iskolai padsorokból ártatlan szemekkel tekintgető hallgató számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Azt tanácsolom a diákoknak, hogy próbáljanak ki minél többet az egyetem által nyújtott lehetőségekből (diákszervezetek, tanulmányi kirándulások, ösztöndíjak, stb.). Az embernek 18 évesen legtöbbször teljesen más elképzelései vannak a későbbi életével kapcsolatban, mint pár évvel később (akárcsak az én estemben), ezért érdemes felnézni néha a könyvekből. Az egyetem nagyon jó alapot nyújt ahhoz, hogy elindítsuk a karrierünket, de érdemes a lehető legtöbb lehetőséget mérlegelni.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Kalandos karrier – Interjú öregdiákunkkal, Dallos Ádámmal

Alumni interjúsorozatunk e heti részében egy nem mindennapi életutat mutatunk be. Egykori turizmus-vendéglátás szakos hallgatónk, Dallos Ádám most éppen a tihanyi Aktív Pont vezetőjeként tevékenykedik, de dolgozott már éjszaki recepciósként Angliában, pincérként Ausztriában, sőt rövid ideig még az autóipari szalagmunkát is kipróbálta. Fogadjátok hát szeretettel az ő történetét!

– Ha jól tudom, lételemed a kaland és nagyon szeretsz utazni. Önkénteskedtél narancsültetvényeken és bejártad már autóstoppal Európát. Honnan ered ez a nagy kalandvágy?

– Már gyermekként is nagyon érdekelt az utazás világa, sok olyan könyvet olvastam, ami ilyen témában íródott. A családommal sajnos nem igazán utazgattunk külföldre, de 18 éves koromban elég sok olyan barátra és ismerősre tettem szert, akik már sok helyen jártak. Azt hiszem, főleg ezek az emberek inspiráltak, és tőlük kaptam először kedvet arra, hogy én is útra kelljek.

19 éves koromban töltöttem először hosszabb időt külföldön, Angliában egy egész nyarat végig dolgoztam. Egyik szabadnapomon a vasútállomáson várakozva rájöttem, hogy milyen sok helyre indulnak onnan vonatok, szinte bárhova eljuthatnék. Talán akkor gondoltam először komolyabban arra, hogy milyen jó lenne minél több helyre ellátogatni. Később a munka miatt nagyon sok külföldi ismerőst, barátot szereztem, akikkel szabadidőnkben gyakran látogattuk egymást, így én is egyre többet utazgattam.

– Melyik utad volt a legemlékezetesebb?

– Az egyik legnagyobb szabású utam az Egyesült Államokba vezetett. Még egyetemista koromban ismerkedtem meg egy amerikai cserediákkal, aki egy GTK-s csereprogram keretein belül töltött egy félévet Veszprémben. Összebarátkoztunk, és néhány év múlva kaptam egy meghívót az esküvőjére. Így hát egy másik meghívott barátommal útra keltünk, és ha már ott jártunk természetesen mást is megnéztünk az USA-ban.

Európán belül is szívesen utazgatok, jártam többek között Skóciában, Portugáliában, Ukrajnában, Spanyolországban és Boszniában, de az is előfordult már, hogy Észtországból vagy épp Hollandiából stoppoltam haza. Minden utazásom más miatt emlékezetes.

– Átalában magányos utazó vagy, vagy jobban szereted megosztani az élményeket útitársakkal?

– Az elején inkább egyedül utazgattam, főleg amikor barátokat látogattam. Jó pár éve már a barátnőmmel közösen indulunk útnak. Ilyenkor egy-másfél hónapra elmegyünk, keresünk valamilyen önkéntes munkát, néhány hetet dolgozunk, majd bejárjuk a környéket.

– Jelenleg a tihanyi Aktív Pont vezetői pozícióját töltöd be, ez is elég izgalmasnak hangzik. Kérlek, mesélj kicsit erről a munkakörről!

– Érdekesen kezdődött itt a pályafutásom. Az egyetem után a konzulensem, Raffai Csilla az egyik ismerőse javaslatára hívta fel a figyelmem erre a lehetőségre az Aquilo Hotel Panorámában. Eredetileg a szálloda 40 kerékpárját kellett karbantartanom és kiadnom, így jobbára a műszaki dolgokkal foglalkoztam, de mondhatjuk, hogy ezt a részleget én vezettem. A munka során pedig gyakran volt lehetőségem vezetett kerékpáros túrákat is tartani.

Az első itt töltött nyár után megszereztem a vitorlás jogsit, azóta pedig szállóvendégeket és céges csoportokat is vitorláztatok a Balatonon. Ezen kívül geocachinggel is foglalkozom, ha van rá igény.

Egyébként elég sokféle feladatot bíztak már rám a szállodában. Ha kell pincérkedem, vagy beállok éjszakai recepciósnak, de például kikötőben is szoktam dolgozni, és sok karbantartási, műszaki feladatban is részt veszek elsősorban a nyári szezonra való felkészülés során.

– Hol dolgoztál ez előtt? Milyen munkatapasztalatokat szereztél, míg eljutottál a jelenlegi pozíciódba? 

– Elég sok mindent csináltam már. A diploma utáni két nyáron Görögországban dolgoztam egy tengerparti szállodában, az egyetemi projektirodában pedig rendezvényeket és oktatók külföldi tanulmányútjait szerveztem. Rövid ideig kipróbáltam az autóipari szalagmunkát is, Angliában éjszakai recepciósként, Ausztriában pedig pincérként dolgoztam. Általában a turizmus-vendéglátás vonalán helyezkedtem el, de az egyetemi évek során az AIESEC nemzetközi hallgatói szervezet tagjaként a multinacionális vállalatok fehérgalléros életébe is belekóstoltam.
Érdekes, hogy érettségi után nukleáris energetikai mérnöki szakra jártam. Középiskolában jó voltam a reál tárgyakból, szerettem a matekot és a fizikát, így kézenfekvő volt, hogy valami ilyennel foglalkozzak. 1-1,5 év után azonban rájöttem, hogy ez nem az én világom, így otthagytam a képzést. Ezt követően vállaltam el Angliában az éjszakai recepciós állást és egészen 8 hónapig ott is dolgoztam. Szerettem emberekkel foglalkozni és ellátni őket, élményt nyújtani nekik, ezért eldöntöttem, hogy ilyen szakra szeretnék járni, majd beadtam a jelentkezésem Veszprémbe.

– Miért pont Veszprémre esett a választásod?

– Budapesten nőttem fel, de semmiképp sem szerettem volna ott maradni. Utánajártam, hogy az országban hol van turizmus-vendéglátás képzés, de Szeged, Pécs és Debrecen már túl messzinek tűnt, mert szerettem volna gyakran hazajárni a barátaimhoz. A távolság tekintetében Veszprém ideálisnak tűnt, és egy nagyon jó MFTK-s barátom is ajánlotta az egyetemet. Egyszer el is látogattam hozzá, megtetszett a város és a hallgatói élet. A Kopogtató Táborba úgy érkeztem, hogy nem ismertem senkit, de később sok barátságot kötöttem az egyetemen. Az alapszak utáni 2-3 évben is itt dolgoztam, nagyon megszerettem Veszprémet.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre? Tudnál említeni néhány olyan oktatót, tárgyat vagy hallgatótársat, aki nagy hatást gyakorolt rád szakmailag?

– A diplomaátadón mondott búcsúbeszédem az áltmen körüli megpróbáltatásokra építettem, azt hiszem, ez minden GTK-n végzett hallgató számára emlékezetes. A szebb pillanatokat tekintve, szívesen emlékszem vissza Kovács Zoltán termelés- és szolgáltatásmenedzsment, valamint logisztika tárgyaira, Alan Clarke közvetlen és jó hangulatú beszélgetéseire, vagy Kővári Edit szakmailag magas színvonalú, közvetlen óráira.

Természetesen a hallgatói élet, az AIESEC tagság, a kollégiumi szobatársak és a szint bulik is mind-mind jó emlékeket idéznek fel. Szerencsére a színfalak mögé is lehetőségem volt benézni, számos egyetemi és kari rendezvényen segítő hallgatóként tevékenykedtem, ami jó lehetőséget adott arra, hogy az oktatókkal is jobban megismerkedhessek.

– A kapcsolatod az egyetemmel a mai napig nem szakadt meg, a Turizmus Intézeti Tanszéken gyakran feltűnsz zsűritagként versenyeken, vagy ha úgy adódik a hallgatóknak is beszámolsz a munkádról különböző órák keretein belül. Szeretsz visszatérni az egyetem falai közé?

– Igen, persze. Ez az egész úgy kezdődött, hogy amikor már Tihanyban dolgoztam recepcióst kerestünk. Gondoltam, megkérdezem a volt oktatókat, hogy nem tudnak-e ajánlani valakit. Ebből hosszabb távú együttműködés lett a tanszékkel, szerveztünk közösen tanulmányi versenyeket, bíráltam hallgatói prezentációkat és beadandókat, de voltam már tagja záróvizsga bizottságnak is. Nem volt tehát kérdés, hogy az Alumni programban is ott a helyem.

– Igen, az Alumni programnak is a kezdetektől fogva tagja vagy. Mit gondolsz eddig a programról?

– Nagyon szimpatikus volt, hogy egyik alkalommal a dékán asszony mutatta be a kar lehetőségeit és tőle is lehetett kérdezni. Jól látszott, hogy a karnak szándékai vannak az Alumni programmal, szeretnének komolyabb kapcsolatot kiépíteni és fenntartani a volt hallgatókkal. Emellett, az előadások is színvonalasak.

– Mit gondolsz, miért érdemes egy ilyen kezdeményezésben részt venni? Milyen előnyökkel jár a tagság?

– Ha valaki szívesen emlékszik vissza az egyetemi évekre, tekinthet úgy az Alumni programra, mintha meghosszabbítaná azokat. Az is nagyon jó, hogy lehetőség van a más szakterületeken dolgozókkal való találkozásra, kapcsolatépítésre, és az előadásaik során az ő nézőpontjuk megismerésére. Ezek az előadások gyakran olyan szakmai tudást adnak, aminek a megszerzésére a munka mellett nem biztos, hogy lenne időm. Ezek a havi, másfélhavi találkozók szerintem mindenkinek bevállalhatóak, így érdemes tagnak lenni.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Egy percig sem bánom, hogy ide jöttem tanulni – Interjú öregdiákunkkal, Orbán Asztriddal

Az Alumni interjúsorozat következő alanyaként Orbán Asztridot kérdeztem az egyetemmel való kapcsolatáról és itt szerzett élményeiről, a munkájáról és az Alumni programhoz való kötődéséről.

– Milyen szakot/szakokat végeztél a Pannonon?

– 2007-ben kezdtem az Emberi erőforrások alapszakot az egyetem Gazdaságtudományi Karán. Pár év múlva felvettem mellé a Nemzetközi gazdálkodás alapszakot, valamint ezekkel párhuzamosan gyakornokként is dolgoztam. Mindenképp szerettem volna két különböző szakterülettel megismerkedni tanulmányaim során, mivel annak idején abban sem voltam biztos, hogy a HR területén szeretnék majd elhelyezkedni. Úgy gondolom, hogy ezek a szakok szépen kiegészítik egymást és bár sokszor nehéz volt koordinálni az életemet, mégis megérte a sok erőfeszítés, mert így volt alkalmam tapasztalatokat szerezni és szélesíteni a látókörömet.

Mesterképzésben nem szerettem volna részt venni, inkább minél előbb ki akartam kerülni a munkaerőpiacra. A két alapszak, a munka és egyéb aktivitások – na meg az általános menedzsment tantárgy miatt – nem 3 év alatt fejeztem be az egyetemet, de én ezt egy cseppet sem bánom; egyébként is úgy éreztem, hogy a 3 év kevés lenne ahhoz, hogy átéljem azt a sok jót, amit ez az egyetem adni tud. Az én történetem így lett kerek egész.

A mai napig vannak terveim, hogy hová szeretnék fejlődni és már azt is eldöntöttem, hogy újra visszaülök az iskolapadba, távoktatásban.

– Említetted, hogy gyakornokként dolgoztál az egyetemi tanulmányaid alatt. Mesélj erről egy kicsit!

– A két szakon 2×4, illetve 14 hét gyakorlat teljesítése volt kötelezően előírva. Az első négy hetet egy kisebb, zalaegerszegi cégnél végeztem. Ezt követően 2010-ben felvételt nyertem a veszprémi Continental Automotive Hungary Kft. HR osztályára a második 4 hét teljesítésére.

Akkor még nem volt sok lehetőség HR területre hosszú távú gyakornokként bekerülni, így megbecsültem a helyemet és éltem a lehetőséggel: igyekeztem pontosan és proaktívan végezni a munkámat. A kötelező időtartam lejárta után pár hónap múlva visszahívtak, hogy szeretnének továbbra is foglalkoztatni. A többi már történelem, hiszen ez a tizedik év, hogy a Continental-nál dolgozom.

– Mivel foglalkozol jelenleg? Mesélj a munkádról és magadról!

– Mint azt már említettem, én eddig “egy munkahelyes” vagyok. A kezdetek kezdetén engem kértek fel, hogy alakítsam ki a Continental gyakornoki programját és országos szinten fejlesszem az egyetemi kapcsolatokat. Elég jól ismertem az egyetemi rendszereket, és a felettesem is látta bennem a potenciált, én pedig nagyon örültem ennek a lehetőségnek. Ebben a munkakörben többek között HR generalista, utánpótlási és toborzási feladatokat láttam el; egyetemeket kerestem fel és tartottam előadást a vállalatot képviselve, valamint ápoltam velük a kapcsolatot. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy a tanterem másik oldalán álltam, de egyre jobban megszerettem a dolgot.

Ezt követően a Kommunikáció és Employer Branding csoport vezetője voltam, jelenleg pedig két és fél éve a Continental Fejlesztési Központjának HR business partnereként dolgozom. Ez elég szerteágazó feladatkört jelent, átfogó tudásra van szükségem az emberi erőforrások szakterületével kapcsolatban. Többek között tehetségmenedzsment és szervezetfejlesztési feladatokat, toborzástámogatást és koordinációt látok el, továbbá munkaügyi feladatok, munkajogi esetek kezelése és a külföldi kiküldetés koordinációja is hozzám tartozik. Főként mérnök kollégákkal és vezetőkkel dolgozom együtt a mindennapok során. Fontosnak tartom, hogy HR szakemberként szakszerűen és segítőkészen tudjuk támogatni a kollégáinkat mind a beosztottakat, mind a vezetőket. Élvezem a munkámat, szeretek emberekkel foglalkozni és eddigi szakmai életszakaszomban ez a munkakör volt számomra az “áhított cél”.

Idén a vállalat jóvoltából egy coach képzésben is részt veszek – az önfejlesztés mindig fontos szerepet játszott az életemben. Úgy gondolom, hogy fontos önismerettel foglalkoznia az embernek, multinacionális környezetben pedig szinte elengedhetetlen megtanulnunk, hogyan szakadjunk ki a hétköznapokból. Szabadidőmben ezért meditálok, önfejlesztő és pszichológiai könyveket olvasok, illetve sportolok, úszok, futok és TRX-ezek – 25 éves koromig pedig versenyszerűen kézilabdáztam.

– Milyen kapocs fűz Téged az Alumnihoz? Miért ajánlanád azt másoknak?

– Talán 2 éve is van már, hogy Véber Zoli felkeresett egy ötlettel a fejében az Alumni program indításáról. Annak idején együtt kezdtük az egyetemet szaktársakként, a gólyatáborban ismerkedtünk meg. Még emlékszem rá, ahogy az első gyűlésen 5-6 öregdiákkal azon ötleteltünk, hogyan valósítsuk meg ezt a tervet és hová szeretnénk eljutni az Alumni programmal.

A kezdeti találkozókon is voltak mini tréningek és már akkor úgy gondoltam, hogy jó irányba haladunk. Szerintem a nagy átütést az jelentette, amikor a Gazdaságtudományi Kar emberi erőforrás delegálásával segíteni kezdte a szervezetünket. Úgy gondolom, hogy az egyetemmel közös érdekünk építeni az Alumni programot.

Fontosnak tartom, hogy egy ilyen neves egyetemnek létezzen és működjön egy Alumni közössége, ahol a tudásmegosztás révén tanulhatunk egymástól. Az Alumni program benchmarking lehetőséget is biztosít a tagoknak, megismerhetünk különböző élet- és karriertörténeteket, más jellegű vállalati működésekről hallhatunk és építhetjük a kapcsolati tőkénket.

– Melyek a legkedvesebb emlékeid a Pannonon eltöltött évekről?

– Az egyetemi évek során a legnagyobb hatást a BEST (Board of European Students of Technology) diákszervezet gyakorolta rám, rengeteg tapasztalatot szereztem általa. Gyakorlatban volt lehetőségem projektmenedzsmentet tanulni – például szerveztem nyári egyetemet, amelyre több különböző országból érkezett hozzánk 20-25 diák. Szponzorokat kellett szereznem és mivel gyárlátogatásra is vittük a diákokat, olyan vállalatokkal egyeztettem, mint pl. az EGIS és a Richter.

Az itt eltöltött évek során megtanultam a gyakorlati alapjait, hogy hogyan dolgozzak csoportban, kezeljem a konfliktusos helyzeteket és oldjak meg ad-hoc jellegű problémákat. Európa szinte minden országában van ismerősöm, akivel fel tudom venni a kapcsolatot, ha éppen arra lenne szükségem. Nyelvet tanultam és volt lehetőségem külföldön, nyári egyetemeken és különféle kurzusokon részt venni, világot látni. Megismertem többféle kultúrát és a munka mellett természetesen nagyon jól szórakoztunk.

Az egyetemen a HR specifikus tanórákat élveztem a legjobban, amelyek gyakorlati ismereteket is adtak. A mai napig sem szakadtam el a vizsgák világától, hiszen sokszor kérnek fel az oktatók vizsgabizottsági elnöknek, amely kéréseknek örömmel teszek eleget.

Balogh Ágnes és Biermann Margit tanárnővel ma is ápoljuk a kapcsolatunkat; Kovács Zoltán tanár úrral pedig az egyetem után kerültem szorosabb kapcsolatba a munkám által.

Emlékezetes pillanat még, hogy ikertestvéremmel – akivel ugyanazon a szakon tanultuk és szinte mindent együtt csináltunk – felkértek minket, hogy a gólyabálon együtt mondjuk a gólya esküt a színpadon, amire a mai napig mosolyogva és büszkén gondolok vissza.

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– A tanácsom az, hogy alakítsák tudatosan az egyetemi élményeiket: vállaljanak részt különféle diákszervezetek munkájában, igyekezzenek minél több plusz dologban részt venni, vagy ösztöndíjjal külföldre utazni és legyenek aktívak, proaktívak. A tanulmányaik vége felé fókuszáljanak a vállalati kapcsolataik kiépítésére, keressenek gyakornoki munkát, hogy gyakorlati tapasztalattal léphessenek ki a munkaerőpiacra a diplomájuk megszerzését követően.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet?

– A Pannon Egyetemet első sorban az oktatás színvonala miatt ajánlanám. Véleményem szerint a vállalati kapcsolatok kezelése is példaértékű, és a munkaerőpiaci változásokat szem előtt tartva igyekeznek az oktatást a vállalatok igényeihez igazítani a karon dolgozók.

Emellett Veszprém földrajzi- és kulturális szempontból is jó lehetőségeket biztosít. Maga a város és vonzáskörzete nagyon élhető, kedvelhető – szeretem azt is, hogy hétköznap, akár munka után elbiciklizhetek a Balatonhoz és elfogyaszthatom a kedvenc nutellás palacsintámat.

Továbbá Veszprém megye az észak-nyugati ipari régió fontos szereplője, így értékes karrierépítési lehetőséget biztosít. Én Zalaegerszeg mellől származom, de magáért beszél a tény, hogy még mindig itt élek. Egy percig sem bánom, hogy ide jöttem tanulni.

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Sikerre pályázva – Interjú öregdiákunkkal, Jakab Emesével

Öregdiákunk, Jakab Emese szakmai életútja igazán kacskaringós, azonban az egészen átívelő stabil pont a pályázatok világa, amely akár kreatív és érdekes is lehet. Nem is szaporítom tovább a szót, azt, hogy hogyan lett lelkészből közgazdász, főiskolai óraadó, cégvezető és profi pályázatíró, inkább mesélje el Ő maga.

– Kérlek, mondj néhány szót magadról! Mivel foglalkozol jelenleg, mit emelnél ki a jelenlegi munkáddal kapcsolatban?

– Jelenleg a saját vállalkozásom keretében foglalkozom pályázati tanácsadással, pályázatírás oktatással és pályázatírással, valamint induló vállalkozásokat segítek üzleti és marketing terv készítéssel, tanácsadással.
A legaktuálisabb dolog pedig az, hogy folyamatban van a Pályázatírás 1×1 online tanfolyamom készítése, melyben a pályázatírás alapjait mutatom majd meg egyszerű, érthető és gyakorlatorientált módon.

– Kérlek, mesélj még egy kicsit a pályázatírásról. Izgalmas és érdekes feladatnak kell ezt elképzelni, vagy inkább csak unalmas papírhalmok gyártásáról van szó?

– A pályázatok elkészítése, még inkább a megvalósítása és az elszámolás természetesen rengeteg papírmunkával jár. Ugyanakkor sok kreatív és számomra érdekes része is van a munkafolyamatnak. Ilyen például a pályázati projektek megtervezése, felépítése, a költségvetések összeállítása. Szeretek számokkal dolgozni, tervezni, eredményeket mérni, így ez nekem nem száraz, unalmas feladat. Szeretek ügyfelekkel találkozni, egyeztetni, velük együtt gondolkodni. A pályázatírás a szaktudáson kívül némi kreativitást is igényel, a feladat e részét különösen élvezem.

Sokféle céggel dolgozom együtt, ez változatossá teszi a munkámat. Ezek a cégek más-más területeken dolgoznak, így a projektek és tervek is különbözők. A sokszínűségnek köszönhetően még az ugyanarra a pályázati kiírásra készülő pályázatok sem egyformák. Sosem voltam híve a sorozatgyártott pályázatnak, mert hiszem, hogy ahogyan minden cég más és más, minden projekt különböző, úgy a pályázati anyag is akkor lesz értékelhető és kellően jó minőségű, ha az cégre, vagy egyénre szabott.

Kedvenc tevékenységem a vállalkozások indításának a segítése, akár tanácsadással, üzleti és marketing terv készítéssel, akár pályázatok összeállításával. Az elmúlt években sok veszprémi és környékbeli vállalkozás indulását, sok magánszemély egyéni vállalkozásának elindítását segíthettem munkámmal. Ezek a vállalkozások azóta is sikeresen működnek. Jó érzés tudni, hogy ebben nekem is volt egy kis részem.

– Miért választottad ezt a pályát?

– Valójában inkább a pálya választott engem és nem én a pályát, de ezt cseppet sem bánom. Első diplomámat a Pünkösdi Teológiai Főiskolán szereztem teológus-lelkész szakon. Volt egy nagyon kedves tanárom, aki végig azt mondta nekem, nem érti, hogy mit keresek én ott, abban az iskolában, nekem inkább marketinget és közgazdaságtant kellene tanulnom, mert az jobban illik hozzám.

És valóban, már a főiskola alatt is rengeteg olyan önkéntes tevékenységben vettem részt, amely ezekhez a területekhez kapcsolódott, valamint az első nyertes pályázatomat is főiskolás koromban készítettem. A főiskola elvégzése után munkát vállaltam egy cégnél, ahol a közbeszerzési pályázatok összeállítása volt a feladatom. Később megkerestek egy pályázatíró cégtől is és külsős pályázatíró állást ajánlottak. Elvállaltam a munkát, majd annak érdekében, hogy szakmailag felzárkózzam a feladathoz, elvégeztem egy online európai uniós pályázatíró képzést.
Egy idő után pedig elindítottam saját vállalkozásomat is ezen a területen, így találtuk meg egymást mi, a pályázatok és én.

– A mesterszakos diplomádat a Pannon Egyetem szerezted. Milyen szakon végeztél, mit tanultál pontosan?

– Vezetés és szervezés szakon végeztem, szervezetfejlesztési és HR szakirányon, amely képzés egy korábban megszerzett közgazdász alapképzésre épült rá.

– Ha az információim helyesek, akkor a közgazdász alapképzést egy másik város, másik egyetemén teljesítetted. Mi volt annak az oka, hogy ennek ellenére mégis Veszprémet és a Pannon Egyetem választottad a mesterszakos tanulmányaid helyszínéül?

– Igen az alapképzést Budapesten az akkor még Külkereskedelmi Főiskola néven működő intézmény nemzetközi marketing és TQM szakán teljesítettem, mivel akkoriban még Budapesten éltünk. 2009-ben költöztünk Veszprém megyébe és amikor úgy alakult az életem, hogy tovább kellett tanulnom (akkoriban óraadó oktató voltam a volt főiskolámon és ahhoz, hogy a szakirányú továbbképzésen és a mesterképzésen is oktathassak, szükségem volt mesterszakos diplomára) kézenfekvő volt, hogy a Pannon Egyetemet válasszam. Egyrészt a közelsége miatt, másrészt, mert nagyon tetszett a képzés tematikája.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok? Kik voltak a legemlékezetesebb oktatók?

– Számomra nagyon kedves időszak volt a Pannon Egyetemen eltöltött néhány félév. Bár az egyetem életében levelező hallgatóként kevésbé vettem rész, a csoporttársakkal a sok csoportos feladatnak és gyakorlati órának köszönhetően jó kapcsolat alakult ki.

Emlékezetes pillanatok? Az egyik ilyen pillanatom a felvételi elbeszélgetés volt. Ma sem tudom miért, de nagyon izgultam. Annyira, hogy amikor Szentes Balázs felírta a korábbi végzettségeimet és megkérdezte, hogy a TQM szakon milyen tárgyakat tanultunk, annyira leblokkoltam, hogy összesen annyit tudtam mondani: minőségügyet.

Sok-sok apró dologra emlékszem vissza szívesen, az órák közti beszélgetésekre az alagsori babzsákokon, a büfé visszafelé járó órájára, Gaál tanár úr példáira – például a desztillálásról. Kedves tanáraim voltak még Szabó Lajos tanár úr, Obermayer Nóra, Szentes Balázs és Csizmadia Tibor.

– Mi az, amit hallgatóként a leginkább szerettél a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Leginkább a jó hallgatói közösséget szerettem, hogy a levelező képzés és a csupán hétvégékre korlátozódó személyes találkozások ellenére együtt tudtunk működni és együtt tudtunk tanulni.

Nagyon szerettem még, hogy sok külsős oktató és óraadó is részt vett a képzésünkben, akik a saját vállalkozói és vezetői tapasztalataikat megosztva adták át a szakmai ismereteket. Az órák többségén valódi, az életben is használható ismereteket szereztünk.

–  Az alumni szervezet révén jelenleg is kötődsz a Gazdaságtudományi Karhoz. Hogyan találkoztál az alumni programmal és véleményed szerint hasznos lehet-e ez a kezdeményezés az öregdiákok számára?

– Egyszerre kezdtük a mesterképzést Véber Zoltánnal, aki hallgatói részről az Alumni megálmodója. Zolival rögtön az első órák egyikén közös csoportba kerültünk, így hamar kialakult az ismeretség és a jó kapcsolat, ami a későbbiek során is megmaradt. Amikor Zoli fejében megfogant az alumni gondolata, másokkal együtt engem is megkeresett, hogy lenne-e kedvem ebben részt venni. Természetesen azonnal igent mondtam, nem csak hallgatóként látom ennek a jelentőségét, hanem mivel már ültem az asztal túloldalán, iskolai oldalról is tudom, mit jelent egy erős alumni közösség. Már az első ötletelős, tervezgetős informatív alkalmakon is részt vettem, amiknek az eredménye a mostani alumni szervezet.

Ebből is látszik, abszolút úgy vélem, hogy ez a kezdeményezés nagyon hasznos lehet az öregdiákok számára. Egyrészt a kapcsolatok fenntartása és újak kiépítése miatt, másrészt a tudásmegosztás, az együttműködések kialakítása segítheti a további fejlődést, szakmai épülést. Mi magunk is sokat kaptunk az egyetemtől az ott töltött évek alatt, a képzés szerintem sokunknak nagy mértékben hozzájárult a szakmai előmeneteléhez, a fejlődéséhez, ezért az alumni jó lehetőség arra, hogy ebből valamit megháláljunk, visszaadjunk. Gondolok itt arra, hogy a mentor program elindításával segíthetjük a jelenlegi hallgatókat, hogy még felkészültebben lépjenek ki az egyetem kapuján, vagy különböző workshopok, előadások segítségével átadhatjuk tudásunkat, tapasztalatainkat a hallgatók számára, segítve az egyetemet abban, hogy a végzett hallgatók valódi, verseny- és piacképes tudással induljanak.

– Mit üzennél az alumni szervezet vezetőinek, szerinted van-e olyan terület, amin érdemes lenne még fejleszteni?

– Nagyon jó a kezdet, nagyon jók a célok, teljes mértékben be tudok állni mögéjük. A GTK alumni közössége egy bizalmi szervezet, ahol a tagok önként vesznek részt. Idő kell ahhoz, hogy ez kiforrja magát, ugyanakkor azt gondolom, hogy az elköteleződés, a tagok közötti kapcsolatépítés lehetne hangsúlyosabb. Nagyszerű ötlet az Egyesület megalakítása, szerintem ez elő fogja mozdítani ennek a megvalósulását is.

– A diploma megszerzését követően milyen úton jutottál el oda, ahol jelenleg a karrieredben tartasz?

– Igazából már a diploma megszerzése előtt is azzal foglalkoztam, amivel most. A képzés azonban sokat adott szakmailag és tudás szempontjából is. Sok olyan tantárgyunk volt, amelynek ismereteit a mai napig használom a munkám során. Ilyen volt például a projektek tervezése és irányítása, a vállalati gazdaságtan, illetve Szentes Balázs gyakorlati üzleti óráin tapasztaltak, melyek hozzájárultak ahhoz, hogy még eredményesebb és magabiztosabb legyek a munkámban.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Leginkább azért ajánlanám, mert a GTK a jelenlegi vezetőinek köszönhetően nagyon jó irányba fejlődik, nagyon tetszenek az új képzések, például a duális mesterképzés, a mini MBA és a többi.

Úgy gondolom, hogy a Pannon Egyetem egy közvetlen légkörű egyetem, ahol jó a tanár-diák kapcsolat, az oktatott tananyag megfelel a 21. századi kihívásoknak és a való életben is használható tudást ad. Az egyetemnek nagyon jó üzleti kapcsolatai vannak, amelyek segíthetik a szakmai karrier elindulását és az egyetem utáni elhelyezkedést is.

Nem beszélve arról, hogy Veszprém a kedvenc városom, ahol mindig van lehetőség egy jó kávéra és sok a fesztivál is.

– A karrierépítés nehéz és sok munkával járó feladat, azonban a megfelelő kikapcsolódás is fontos része lehet az előmenetelnek. Van valamilyen hobbid? Hogyan tudod ezt összeegyeztetni a szakmai előmenetellel?

– Elsődleges hobbim az olvasás, melyre leginkább esténként van időm. A szépirodalom mellett szívesen olvasok szakmai könyveket, így ez egyszerre hobbi és tanulás is. Emellett nagyon szeretek sétálni és kirándulni. Erre leginkább hétvégén van időm a családommal. Ezek a programok kikapcsolnak és feltöltenek, így a hét elején újult erővel tudok a feladataimra koncentrálni.

– A sikeres szakmai életpálya egyik első lépéseként tekinthetünk az egyetemi oklevél megszerzésére. A munka világa, az üzleti élet azonban hallgatói szemmel nézve gyakran félelmetesnek és túl nagy falatnak tűnik. Mit tanácsolnál a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Először is azt tanácsolom, hogy már az egyetem mellett is kezdjenek el önkénteskedni, vegyenek részt őket érdeklő tevékenységekben, jelentkezzenek gyakorlatra, önkéntes munkára olyan vállalatokhoz és cégekhez, ahol szívesen dolgoznának a későbbiekben. Már az egyetemi évek alatt ismerkedjenek meg a munka világával. Erre jó lehetőséget kínál az egyetem duális mesterképzése is, illetve bízom benne, hogy ha elindul a mentorálás az alumni keretein belül, akkor a végzett hallgatók is tudnak majd segíteni a jelenlegi hallgatóknak abban, hogy felkészüljenek arra, mi vár rájuk a diploma megszerzését követően.

Az interjút készítette: Strack Flórián

Az interjúsorozat további részei itt érhetők el. >>>


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Az alapos felkészülés és megfelelő fókuszálás hosszútávon mindig meghozza az elvárt eredményt – Interjú öregdiákunkkal, Farkas Pállal

A Gazdaságtudományi Kar számos olyan hallgatóval büszkélkedhet, akik az egyetem befejezését követően példás karriert futottak be. Természetesen mindegyikük története más, de közös bennük a kitartás, a nyitottság, valamint a szakmai ismeretek állandó bővítése. Jó példa erre Farkas Pál is, aki önmagát folyamatosan fejlesztve lépkedett felfelé a ranglétrán, ma pedig termelési felsővezető pozíciót tölt be a Continental Automotive Hungary Kft-nél. Ezen a héten az ő történetéről olvashattok Alumni interjúsorozatunk legújabb részében.

– 2005-ben szerezte műszaki menedzser egyetemi diplomáját a Pannon Egyetemen. Miért pont erre az egyetemre és erre a szakra esett a választása?

– Célirányosan a műszaki menedzser szakot választottam, mert már a középiskola vége felé eldöntöttem, hogy később majd vezetőként szeretnék dolgozni valamilyen termelő gyárban műszaki területen. Abban az időben Budapesten, Miskolcon és Veszprémben volt egyetemi szintű műszaki menedzser képzés, így mindhárom egyetem nyílt napját végiglátogattam. A veszprémi egyetemi nyílt nap látogatása során megfogott az egyetem és a város közvetlen légköre és hangulata, így aztán már nem volt kérdés, hogy Veszprém mellett döntsek.

– Sokan mondják, hogy a műszaki menedzser szaknak az a legnagyobb hibája, hogy a hallgatók sok mindenbe “belekóstólnak”, de nem tudnak igazán elmélyedni egy területben sem. Ön mit gondol erről?

– Én ezt inkább előnynek éreztem. Széleskörű műszaki és gazdasági területtel ismerkedtünk meg a képzés során, azután pedig mindenki eldönthette, hogy mely területen szeretné tovább mélyíteni a tudását. Én a termelés menedzsment szakirány mellett döntöttem.

Úgy gondolom, hogy a mai világban különösen nagy előny, ha valaki a szakmai specifikus tudás mellett, átfogóan, széleskörűen érti és ismeri a gazdasági vállalkozások működését. Ehhez a műszaki menedzser szak nagyon jó alapot adott.

– Mire emlékszik vissza a legszívesebben az egyetemi évekből? Volt-e kedvenc kurzusa, oktatója, vagy van olyan emléke, ami meghatározó volt a későbbi életében?

– Gaál Zoltán általános menedzsment és stratégiai menedzsment kurzusai, illetve Kovács Zoltán termelés menedzsment órái meghatározó élmények voltak, és azóta is vallom, hogy az alapos felkészülés és a megfelelő fókuszálás végül mindig meghozza az elvárt eredményt. Természetesen az egyetemi közösségi élet eseményei, az egyetemi DC-s bulik és VEN-ek emlékei is maradandóak. 🙂

– Vannak olyan barátságai vagy munkakapcsolatai, amelyek az egyetemi évek alatt szövődtek és még most is tartanak?

– Igen, számtalan baráti és szakmai kapcsolatom tart az egyetemi évek óta. Rendszeresek a baráti összejövetelek a korábbi évfolyamtársakkal, illetve több korábbi szaktárssal kollégák is vagyunk, azonos iparágban, illetve azonos cégnél is dolgozunk.

– Ezek szerint gyakran találkozik az alma materben szerzett barátaival. Ennek is volt szerepe abban, hogy csatlakozott az Alumni programhoz?

– Az Alumni programhoz csatlakozásban engem az motivált, hogy ez egy remek lehetőség és kiváló fórum a hasonló egyetemi gyökerekkel rendelkező tagoknak a szakmai közösségi élet aktív ápolására. A találkozókon nagyon jó hangulatban lehet személyesen és szakmailag is fejlődni, illetve visszaadni a közösségnek tudás- és tapasztalatmegosztáson keresztül.

– Ha jól tudom még pályakezdőként helyezkedett el a Continental Automotive Hungary Kft-nél. Mesélne röviden arról, hogy milyen munkaköröket látott el az évek folyamán, illetve, hogy mivel foglalkozik jelenleg?

– Az egyetem elvégzését követően pályakezdőként helyezkedtem el a Continental veszprémi gyárában műszakvezető pozícióban. Az elmúlt 15 évben lehetőségem volt folyamatosan bővíteni a felelősségi körömet és több különböző vezetői munkakörben kipróbálhattam magam, jelenleg termelési felsővezetőként egy 300 fős gyártóegység vezetése tartozik a felelősségi körömbe.

– Melyek voltak azok a fontos pillanatok, döntéshelyzetek a karrierje során, amelyekből sokat tanult, és amelyek segítettek eljutni oda, ahol most van?

– Nagyon meghatározóak voltak azok az operatív vezetői tapasztalatok, amelyeket még műszakvezetőként szereztem 3 műszakos munkarendben. Az ott megszerzett termelési, szakmai és személyi jellegű tapasztalatok a mai napig segítenek a vezetői munkámban a megfelelő döntések meghozatalánál.

– Mit tanácsolna azoknak a fiataloknak, akiknek felkeltette a figyelmét egy, az Önéhez hasonló munka?

– Tudom, hogy a mai világban már nem divat egy cégnél 10-15 évig dolgozni, viszont az én példám is azt mutatja, hogy nem feltétlenül kell néhány évente egyik cégtől a másikra ugrálni ahhoz, hogy valaki szakmai-vezetői karriert tudjon csinálni. Arra bíztatok mindenkit, akit érdekel a vezetői munka egy termelő gyárban, hogy legyenek kitartóak és legyenek elkötelezettek. Vállaljanak el olyan szakmai, vezetői vagy projektfeladatokat, amelyeket mások nem, vagy nem szívesen vállalnak el. Ezekből a munkahelyi feladatmegoldásokból lehet a legtöbbet tanulni és hosszú távon profitálni.

– Milyen céljai vannak még a jövőre nézve?

– Azt gondolom, hogy 15 év operatív vezetői tapasztalattal a hátam mögött, jelenleg aktív felsővezetőként is még bőven van hova tovább fejlődnöm a vezetői karrierpályán, tehát szeretném tovább bővíteni és szélesíteni az autóipari felsővezetői tapasztalataimat, emellett egyre inkább szeretném megosztani a vezetői ismereteimet azokkal a fiatal vezető kollégáimmal, akik még az elején járnak ennek az útnak.

– Az élet természetesen nemcsak tanulásból és munkából áll. Ön mivel foglalatoskodik szívesen a szabadidejében?

– Azt gondolom, hogy az eredményes szakmai-vezetői munkához elengedhetetlen, hogy az embernek legyen a munkán kívül is olyan érdeklődési köre, ami segíti a feltöltődésben, kikapcsolódásban. Szabadidőmben sokat sportolok, utazok, természetben túrázok vagy baráti társaságba járok. Tavasszal és nyáron egy fárasztó munkanap után a kedvenc időtöltésem, hogy Veszprémből lekerékpározok a Balaton-partra, ott megmártózok a vízben, illetve elfogyasztok egy lángost, aztán pedig visszatekerek Veszprémbe. Ezt Budapestről vagy Miskolcról nem könnyen tudnám megcsinálni, így annak idején talán ez volt az egyik oka, hogy Veszprémet választottam. 😉

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Egy festőlétra tetejéről is el lehet jutni egy multinacionális vállalat reformeri pozíciójáig – Interjú öregdiákunkkal, Bélik Andrással

Az Alumni interjúsorozat következő alanya Bélik András, akinek az életútja a legkevésbé sem mondható hagyományosnak.

– Hogy kerültél a Pannonra, milyen szakon végeztél?

– 17 éves koromtól kezdve dolgoztam, az egyetem elkezdése előtt egy egyszerű szobafestő, azelőtt pedig telefon- és hálózatszerelő, azaz “póznamókus” voltam. 18 évesen az egyik gyerekkori barátommal, Krisztiánnal alapítottunk egy céget.

Emlékszem, amikor 1998-ban felújították a megyei könyvtárat, még mi festettük kékre a tornyait, és néztük az egyetemistákat, ahogy lazán és vidáman sétálgattak a városban, miközben mi “húztuk az igát”. Eleinte irigykedtünk, majd elgondolkoztunk a továbbtanuláson és végül 20 évesen eldöntöttük, hogy többet akarunk. Beiratkoztunk érettségizni, és 2003-ban belevágtunk a Műszaki menedzser szakba a Pannonon – de el sem merem mondani, hogy hány év alatt sikerült azt elvégeznem. Krisztiánnal végül pontosan ugyanakkor és ugyanolyan eredménnyel fejeztük be az egyetemet, és hatalmas sikerként éltük meg, amikor megkaptuk a diplomát.

Jelenleg 10 éves lean szakmai tapasztalat van mögöttem, de a mai napig szívesen ragadok ecsetet a barátoknál vagy a saját lakásomban. A szüleim korán meghaltak, így folyamatosan dolgoznom kellett az egyetem mellett és nem volt lehetőségem arra, hogy “csak” tanuljak – de egy cseppet sem bánom, hogy nem a klasszikus úton jutottam el a diplomához. Minden hétvégén, ünnepnapon és minden nyáron dolgoztam, szóval volt okom a csúszásra. Mindig azt mondom és tanácsolom az egyetemistáknak és a leendő egyetemistáknak, hogy kitartással mindent el lehet érni – akár egy festőlétra tetejéről is el lehet jutni egy multinacionális vállalat reformeri pozíciójáig.

– Mesélj kicsit a karrierutadról, mivel foglalkozol most?

– Annak idején Kovács Zoltán tanár úr javaslatára fordultam a lean felé és nagyjából 20 perc alatt váltam a rabjává a székesfehérvári Visteon berkein belül. Már a diplomám megszerzése előtt lean mérnöki pozícióban dolgoztam a Valeonál. Gyakorlatilag vallási áhítattal nézek a lean egyszerűségére, és néha értetlenkedek azon, hogy más miért nem látja a rengeteg fejlesztési potenciált. A lean folyamatfejlesztéssel foglalkozik, vagyis az a szakmám, hogy gyorsabban, kevesebb energiaráfordítással, kisebb helyen, jobb minőségben, több terméket állítson elő egy adott termelési rendszer.

Jelenleg a Balluff-nál dolgozom, és a legnagyobb területet érintő lean átalakító projektet vezetem, amitől nagyon sokat vár a vállalat vezetősége, és én is. Az utóbbi 2,5 évben rengeteget tanultam a projektvezetésről, az irányításról, a csapatépítésről, az emberekkel való bánásmódról, a konfliktuskezelésről és önmagamról.

– Hogy kerültél kapcsolatba az Alumni programmal? Mesélj kicsit róla!

– Kaptam egy meghívót és mivel szeretem az egyetemet, kíváncsiságból elmentem egy Alumnis délutánra. Lenyűgöző volt látni, hogy mennyire profin volt megszervezve a program – mind az egyetemről, mind a versenyszférából érkezett előadó; mind pedig a témák nagyszerűek voltak. Külön köszönet illeti Dr. Fehérvölgyi Beáta dékánt, aki hatalmas segítséget nyújt az Alumninak.

Az Alumnis programokon ismertem meg Véber Zolit – akivel azóta több szálon is együttműködünk és reményeim szerint lesznek közös projektjeink is; Makkay-Chambers Adrienne-t, aki hihetetlenül laza és profi előadó; Pápai Tamást, aki a Continental ügyvezető igazgatója, és a hatalmas tapasztalata és profizmusa mellett nagyszerű a humorérzéke is; és Lászky Gyulát, aki a FranklinCovey tanácsadója. Kovács Zoltán tanár úr is közreműködik a programban, őt szerintem nem kell bemutatni – ő testesíti meg a nagybetűs TANÁRT.

A legutóbbi, elmaradt előadásra nagyon kíváncsi vagyok: Varga Balázs lett volna az előadó, aki talán a legmesszebb jutott a mi évfolyamunkból. Róla már az egyetemi évek alatt is legendák keringtek. Büszke vagyok arra, hogy a szaktársa lehettem és talán a barátjának is mondhatom magam.

Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy amint vége lesz ennek a vírusos időszaknak, és meg tudjuk tartani a következő Alumnis előadást, jöjjenek el.

– Mit vársz az Alumnitól és az Alumnis tagságtól a jövőben?

– Az Alumni programban remek lehetőséget látok a kapcsolatépítésre, és úgy érzem, hogy ezekből a kapcsolatokból akár együttműködések is születhetnek a jövőben. Eddig mindig megleptek az előadók, így nagyon várom az előadásokat – szerintem mindenkinek érdemes lenne ellátogatnia ezekre a foglalkozásokra.

Az Alumni mentorprogramjában is szeretnék részt vállalni és támogatni azt. Ezzel kapcsolatban azt várom, hogy nyíljon fel a hallgatók szeme, és mutassanak hajlandóságot az együttműködésre, alázattal álljanak a lehetőséghez, legyenek proaktívak, és tanuljanak tőlünk, tanuljunk egymástól.

– Milyen élményekre emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi évekről?

– A barátokkal töltött időre, legyen szó akár szórakozásról, akár tanulásról.

A klasszikus VEN-ekre, az egy hetes őrületekre; amikor a sikeres matekszigorlat után táncra perdültünk; amikor igazán tanultunk valamire és brillíroztunk, vagy amikor néhány tétel megtanulása után szerencsésen belehúztunk, és könnyedén átmentünk a rettegett tárgyból…

A sikerekre emlékszem vissza a legszívesebben, még ha nem is jöttek könnyen. Főleg, ha nem jöttek könnyen!

– Milyen tanácsod lenne a mostani hallgatók számára?

– Gyakorlati szempontból azt tanácsolom, hogy csak azokra hallgassanak, akik már megcsinálták az adott tárgyat. Tanuljanak nyelveket, és használják ki az egyetem adta lehetőségeket, hogy világot lássanak, és minél több kultúrát megismerjenek.

Emellett nem tanácsolom ugyanazon szakterületek alap- és mesterszakjának elvégzését. A munkaerőpiacon elég, ha van egy felsőfokú végzettséged az adott szakmában. Jobb eséllyel lesz valaki sikeres egy alapszakkal és a hozzá kapcsolódó társterületen megszerzett mesterszakkal.

Valamint amint tudnak, próbáljanak diákmunkát végezni a szakmájukban, esetleg gyakornokként elhelyezkedni a leendő szakterületükön, mert ezek a munkatapasztalatok fogják megkülönböztetni őket azoktól, akik soha életükben nem dolgoztak.

– Miért ajánlanád a Pannon Egyetemet másoknak?

– A Pannon Egyetemet a diákság, a tanárok, a hagyományok, az oktatás magas színvonala, a város, a diákélet, a Balaton és a Bakony teszi páratlanná. Tanulás, szórakozás, szerelem és felkészülés a nagybetűs életre. Mi kellhet még?

Az interjút készítette: Gyulai Edina


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

A sikereket nem adják ingyen, íme egy példaértékű karrier – Interjú öregdiákunkkal, Szántó Balázzsal

Az a megtiszteltetés ért, hogy az Alumni interjúsorozat keretében interjút készíthettem Szántó Balázzsal, a Gazdaságtudományi Kar egykori közgazdász hallgatójával, aki jelenleg a Központi Statisztikai Hivatal Lakossági szolgáltatások adatgyűjtési főosztályának vezetője. Hogy miért érzem ezt megtiszteltetésnek? Azért, mert Balázs egy igazi Pannon Egyetem rajongó, lelkes tagja a GTK alumni szervezetének, ráadásul egy kiemelkedően szorgalmas, segítőkész és józanul gondolkodó személyt ismertem meg személyében, aki jó példakép lehet bármely hallgató számára.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról. Mivel foglalkozik jelenleg, mit emelne ki a jelenlegi munkájával kapcsolatban?

– A Központi Statisztikai Hivatal Adatgyűjtési Igazgatóságának a hazai népesedési, szociális, egészségügyi, kulturális, nonprofit és lakásstatisztikai területek adatgyűjtéseinek végrehajtásáért felelős főosztály vezetője vagyok. Emellett két fiúgyermek édesapjaként igyekszem helytállni.

– Ön a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte a diplomáját. Milyen szakon végzett, mit tanult pontosan?

– Az egykori Veszprémi Egyetem ötéves közgazdász szakára jelentkeztem, s a fél évtized alatt óriásit változó, akkor már Pannon Egyetem néven működő intézményben vehettem át a diplomámat. Egyfelől vonzottak a gazdaság működését magyarázó elméleti tantárgyak, másfelől lelkesedtem a marketing szemlélet kreativitása iránt, így végül marketing szakirányon, közgazdászként végeztem.

– Miért választotta ezt a pályát?

– Esetemben a pályaválasztást nem előzték meg álmatlan éjszakák, egész egyszerűen a szívem után mentem, amelyben a szüleim teljes mértékben támogattak. A családi hagyományt követve közgazdasági szakközépiskolában formálódott a szemléletem, s fantasztikus tanáraimnak köszönhetően szert tettem a szükséges alapokra. Abban biztos voltam, hogy közgazdász leszek, csak azt nem tudtam, hogy hol…

Erre a kérdésre Veszprémben érkezett meg a válasz egy beiskolázás alkalmával, ugyanis azt az ígéretet kaptam, hogy az ide jelentkezőknek lehetősége lesz “nem egynek lenni a sok között”, a leendő oktatóink az egyéni szakmai fejlődésünket is szemmel fogják tartani.

– Az ígéretből valóság lett?

– Igen, ez olyannyira így van, hogy több volt oktatómhoz a mai napig bátran fordulhatok szakmai kérdésekkel, s kapok tőlük tanácsokat is. Ezek a másfél évtizede tartó tanár-diák kapcsolatok számomra felbecsülhetetlen értéket jelentenek.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Mi az első, ami eszébe jut az egyetemről?

– Hogy a legfontosabbakat említsem: a feleségem, a nagyszerű barátságok, illetve a szinte határtalan lehetőségek. Ez utóbbi klaszterben kevésbé szerénytelenül olyan emlékképeket őrzök, melyek az OTDK-hoz (Országos Tudományos Diákköri Konferencia – a szerk.), demonstrátori feladatokhoz, Erasmus tanulmányutakhoz, illetve az akkori Egyetem TV főszerkesztőségéhez kötődnek.

– A diploma megszerzését követően hogyan jutott el a KSH-nál betöltött főosztályvezetői pozícióig?

– A Pannon Egyetemen megszerzett alapokra épülő munkával. Egyébként az a legérdekesebb a történetben, hogy nem is terveztem a Központi Statisztikai Hivatalnál dolgozni. Itt töltöttem a nyári gyakorlatomat, s a diploma átvételét követően ajánlottak egy statisztikusi munkakört. Azt elfogadva, két év alatt több szakmai területet is alaposan megismerhettem, majd 2011-ben egy újonnan szerveződő osztály vezetésére kaptam felkérést a békeidőben legnagyobb társadalmi megmozdulás, a népszámlálás Veszprém megyei végrehajtásának irányítása mellett. 2013-tól a KSH legfiatalabb főosztályvezetőjeként felügyelhettem a Közép-dunántúli régióban a statisztikai munkát. Az idő persze múlik, így ma már nem én vagyok a hivatalunk legfiatalabb főosztályvezetője, viszont e képzeletbeli címet jelenleg szintén a Pannon Egyetemen végzett ifjú kollégám viseli.

– A kemény és szorgalmas munka fontos, azonban néha lazítani is kell. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan egyeztethető ez össze a szakmai előmenetellel?

– Nálam az alkotás iránti vágy olyan családi szinten is hasznos és egészséges formákban testesül meg, mint a klasszikus barkácsolás, vagy a feleségemmel és a gyermekekkel közös kertészkedés. E tevékenységekre büntetlenül tudok időt szakítani. A sport terén pedig érzem, újra előtérbe fog kerülni a kerékpározás, a nagyobbik, 8 éves fiammal egyre hosszabb túrákra vagyunk képesek. Az első komolyabbnak tekinthető kerékpáromat egyébként az első éves tanulmányi ösztöndíjamból vásároltam. Ez a bringa idén lett nagykorú…

– Ha jól tudom, jelenleg is a GTK hallgatója. Milyen képzésben vesz részt?

– Igen, egy a Gazdaságtudományi Kar által szervezett posztgraduális programban tanulok, Kutatási és innovációs szakközgazdász szakirányon.

– Miért döntött úgy, hogy újabb végzettséget szerez? Ehhez miért a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karát választotta?

– El kell fogadni, hogy szükség van az élethosszig tartó tanulásra, még ha kevésbé komfortos is ezzel szembenézni. Viszont sokkal könnyebb fejet hajtani e tény előtt, ha az érdeklődési körünknek megfelelő irányba tudunk befektetni. És miért a Pannon? Győztes stratégián miért is változtatnék?

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– Az, hogy ajánlanám-e a kart, nem is lehet kérdés. Én úgy látom, hogy a Pannon Egyetemnek, ezen belül a GTK-nak nem a tömegtermelés a specialitása. Annál sokkal fontosabb a hallgató, mint egyén, és az ő kiválóságának a fejlesztése.

– Egy sikeres szakmai karrier egyik első lépése lehet az egyetemi oklevél megszerzése. A munkaerőpiac az iskolapadból nézve azonban sokszor félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– Az egyetemi évek alatt törekedjenek a kiválóságra. Ezt nagyszerűen meg lehet alapozni tudományos diákköri aktivitással (TDK – a szerk.), vagy akár demonstrátori feladatok vállalásával. Fontos, hogy igyekezzenek szakmailag is a legjobb gyakorlati helyet, munkahelyet megszerezni, nem mellékesen pedig az Erasmus ösztöndíj megpályázása is kötelezően ajánlott. A verejtékes magvetésnek, azaz a kemény munkának mindig lesz eredménye. Azonban soha nem szabad elfelejteni, hogy a vetést követő munkafázis nem az aratás. A két tevékenység között további kemény munka és hosszú út vár. Aztán van úgy, hogy látszólag vesztes helyzetbe kerül az ember, ekkor soha nem szabad azon bánkódni, hogy mit veszítettünk, hanem azon kell gondolkodni, hogyan tudnánk annak többszörösét visszanyerni.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ha újra kezdhetném, semmin sem változtatnék, még mindig a Pannon Egyetemre jönnék műszaki menedzsernek – Interjú öregdiákunkkal, Varga Balázzsal

Alumni interjúsorozatunk következő alanya egy erőteljes projektszemlélettel és nemzetközi érdeklődéssel rendelkező volt műszaki menedzser hallgatónk, Varga Balázs, aki a mai napig szép emlékekkel gondol vissza a Pannon Egyetemre és ha tehetné, újra minket választana.

– 2008-ban műszaki menedzserként végeztél a Pannon Egyetemen. Mi fogott meg igazán ebben a szakban, miért pont erre esett a választásod?

– Még egyetem választás előtt álltam, amikor ellátogattam a Pannon Egyetem nyílt napjára. Engem már akkor is érdekelt a műszaki menedzser vonal, így odasétáltam a szak standjához, ahol éppen Szabó Lajos tanár úr fogadta az érdeklődőket. Olyan érdekesen beszélt, és annyira jól előadta a képzési tervet, hogy még biztosabbá váltam abban, hogy ezt szeretném tanulni. Veszprémből már úgy mentem haza, hogy tudtam, ide akarok járni. Első helyen jelöltem meg a szakot, és sikeresen fel is vettek az egyetemre.

– Ez a szak elég sokoldalú, számos terület ismeretanyagába kóstolhatnak bele a hallgatók. Utólag visszatekintve elégedett vagy a választásoddal? Jól döntöttél, hogy műszaki menedzser lettél?

– A képzés célja nem kimondottan az, hogy egy adott szakterületen alaposan elmélyedhessünk, de ez pont azért jó, mert nagyon sok mindennel találkozhatunk. A későbbiekben pedig mindenki maga dönthet arról, hogy mi az, ami a leginkább érdekli, mire koncentrálna jobban.

Nekem a tanulmányaim kezdetén legjobban a gazdasági ismeretek, a projektmenedzsment és a termelésmenedzsment keltette fel az érdeklődésem, aztán ahogy teltek az évek a projektmenedzsment fogott meg a leginkább. Ebből írtam a diplomadolgozatom, és az egyetem alatt is ilyen területen dolgoztam.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi éveidre? Van olyan konkrét kurzus vagy oktató, ami/aki meghatározó volt a későbbi szakmai pályafutásod során?

– Igen, persze. Jó emlékekkel gondolok vissza Szabó Lajos tanár úr projektmenedzsment óráira, de rengeteget tanultam Gaál tanár úrtól is. Szerettem Kovács Zoltán tanár úr angol termelésmenedzsment kurzusát, de Csizmadia tanár úr is elég nagy hatással volt rám szakmailag. Az óráikon gyakorlati példákkal támasztották alá az elméletben tanultakat, így már hallgatóként is szerezhettünk tapasztalatot a valós életből. Nagyon sokat tanultunk az egyetemi évek alatt, nem utolsó sorban pedig az órák még élvezetesek is voltak.

– És mi a helyzet a hallgatói élettel? Szereztél olyan barátokat, akikkel a mai napig tartod a kapcsolatot?

– Természetesen. Ebből a szempontból is hálás lehetek az egyetemnek. Olyan jó barátokra találtam itt, akikkel rendszeresen találkozunk, és segítjük egymást még a szakmai életben is.

– Mai fejjel mit tanácsolnál az egyetemista énednek? Van valami, amit másképp csinálnál?

– Ha újra kezdhetném, semmin sem változtatnék, még mindig a Pannon Egyetemre jönnék műszaki menedzsernek. Összeségében nagyon elégedett voltam a képzéssel, sokat tanultam itt.

– Hogyan kezdted meg a nagybetűs életet? Mi történt veled az egyetem után?

– A diploma megszerzését követően 2008 októberében Rómába vezetett az utam, ahol egy hasonló jellegű MBA képzésen vettem részt egy nemzetközi cég finanszírozásában. A 117 országból érkező 6500 pályázó közül mindössze 30 jelentkezőt vettek fel, amibe végül én is belekerültem.

A szak felépítése hasonló volt a Pannonos műszaki menedzseréhez, itt azonban 8 hónapba sűrítették bele a tanagyagot. A műszaki vonal mellett erős volt a gazdasági és a menedzsment rész is, nagyon sok ilyen jellegű tárgyat hallgattunk. Az intézmény erőssége volt a nemzetközi oktatógárda, a világ minden részéről érkeztek ide professzorok. Természetesen itt is a projektmenedzsment érdekelt a legjobban, ezt próbáltam még inkább erősíteni magamban.

Amikor elhelyezkedtem, akkor is ehhez illő szakmát választottam. Egy olyan cégnél dolgoztam, ami vezető nélküli metrórendszereket épített világszerte. Sales és proposal menedzserként 20-22 fő munkáját szerveztem össze, és felelős voltam a pályázatok benyújtásáért is.

– Jelenleg mivel foglalkozol?

– Több, mint 6 évet éltem Olaszországban mielőtt hazaköltöztem. Most egy víz- és szennyvíztisztítással foglalkozó cégnél dolgozom exportigazgatóként, és természetesen a projektekért is felelős vagyok.

A projektmenedzsment mellett a nemzetközi vonal is fontos szerepet játszott az eddigi életemben. Még az egyetem alatt egy szemesztert Finnországban töltöttem, ami aztán meghatározta a szemléletmódomat is. Még több tapasztalatot akartam szerezni ezen a téren, így sokat utaztam mind szakmai, mind pedig magánjellegű utak keretén belül. Amíg Olaszországban éltem, voltam többek között az USA-ban, Szaúd-Arábiában, Indiában és Dániában. A jelenlegi munkahelyemen is igyekszem a nemzetközi részt erősíteni, most leginkább a távol-keleti és az afrikai országokra fókuszálunk. Az olasz időszakom alatt nagyon sokat utaztam, szinte havonta, sőt néha havonta többször is mennem kellett. Mióta itthon vagyok ez ritkult, de 2-3 havonta így is ellátogatok valahova. Volt olyan hónap, hogy az egyik héten még Ghánában voltam, 7 nappal később már Egyiptomban. Volt, hogy Vietnámba kellett utaznom, visszafelé pedig megálltam Indiában egy üzleti tárgyalásra.

Erről nagyon sokat tudnék még mesélni, de nem szeretném lelőni az összes poént. Aki kíváncsi a “kalandjaimra”, látogasson el a következő Alumni Délutánra, ahol én is tartok majd előadást!

– Ez igazán izgalmasan hangzik. Milyen tippeket adnál azoknak a hallgatóknak, akik úgy gondolják, hogy a jövőben ők is szívesen dolgoznának hasonló munkakörben?

– Legyen egy tiszta céljuk, amit kitűznek maguk elé. Majd ezt bontsák le mérföldkövekre, és határozzák meg az ezek eléréshez szükséges lépéseket, amiket szigorúan be is tartanak! Fontos, hogy higgyenek a céljukban és küzdjenek is meg érte, ha kell.

– Látszik, hogy mennyire megfogott téged a projektmenedzsment, ezen a válaszon is érezni lehetett a projektszemléletet. Te milyen célokat tűztél még ki magad elé?

– A munkahelyemen belevágtuk a fejszénket a szervezetfejlesztésbe. Célunk, hogy mind az előkészítés, mind pedig a kivitelezés során magasabb szintre tudjuk emelni a projektjeinket mennyiségben és minőségben is. Jelenleg ezen dolgozom.

– Mi volt az eddigi legnagyobb kihívás a karriered során, amit sikeresen megoldottál?

– Az összes projekt azt volt, amiben eddig részt vettem. Mindegyik során komoly nemzetközi versenyben tudtunk diadalmaskodni egy nagyon komoly csapatmunkával a háttérben. Akár az olaszországi időszak alatt, akár itthon, minden nyertes projektet sikerként könyveltem el magamban.

– A munka nagy szeletet tesz ki az életedből, de néha pihenni is kell. Te hogyan töltöd a szabadidőd, van valamilyen hobbid?

– Nagyon sok minden. Edzés, futás, vitorlázás és a gasztrovilág is nagyon érdekel az utóbbi időben. Szeretek a barátaimnak főzni. Amikor pedig tehetem meglátogatom az olaszországi barátaimat.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

<<<

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.