mobile menu icon
PE-GTK
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
switch icon
Pannon Egyetem
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon

Dr. Birkner Zoltán habilitácós eljárása – nyilvános szakasz

A Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája Tudományági Doktori és Habilitációs Tanácsa ülést tart, melynek keretében Dr. Birkner Zoltán egyetemi docens habilitációs eljárásának nyilvános részére kerül sor Gazdálkodás- és szervezéstudományok tudományágban.

Az ülés időpontja: 2021. május 21. (péntek) 11:00 óra

Cím: Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampusz

Online MS Teams felületen : A csatlakozáshoz kattintson ide!

Kapcsolódó dokumentumok: Birkner Zoltán habilitációs anyagai

Az előadások online nyilvánosak. Szeretettel várjuk az érdeklődőket.

Gondoljunk kihívásként a problémákra! – Interjú Dr. Obermayer Nórával

Doktori Iskolánk interjúsorozatának következő alanya Dr. Obermayer Nóra, a Gazdaságtudományi Kar egyetemi docense és fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízottja, aki a GSDI-ben témavezetőként segíti a fiatal kutatók munkáját. Nóra eredetileg vegyészmérnök szeretett volna lenni, végül egész máshova sodorta az élet. Szakmai életútjáról és a PhD képzés kihívásairól és előnyeiről beszélgettünk vele.

– Kérlek, mesélj kicsit magadról! Hogyan kerültél kapcsolatba először a Pannon Egyetemmel?

– Az egyetemi karrierem és a tudományos életben való elindulásom is Gaál Zoltán nevéhez köthető. Eredetileg azt terveztem, hogy vegyészmérnök leszek, de amikor ellátogattam az egyetem nyílt napjára minden megváltozott. A tanár úr előadásának hatására úgy döntöttem, hogy műszaki menedzserként izgalmasabb szakmai életút vár rám, így a felvételikor már csak erre a szakra adtam be a jelentkezésem. Ezt a döntést végül a mai napig nem bántam meg.

Az egyetem elvégzését követően, 2000-ben egy informatikai vállalkozás megalapításában vállaltam aktív szerepet, ahol sokrétű feladatköröm volt. Egyrészt a dokumentum-menedzsment üzletág létrehozásán dolgoztam, de emellett a nemzetközi partnerkapcsolatok kiépítésében is részt vettem. Ekkor kerültem először kapcsolatba a dokumentum- és a – Magyarországon akkor még gyerekcipőben járó – tudásmenedzsment gyakorlati jelentőségével. A cégnél először üzletágvezetői, majd ügyvezetői pozíciót töltöttem be.

Mindeközben annyira magával ragadott a tudásmenedzsment területe, hogy úgy döntöttem, hogy a gyakorlatban megszerzett tudásomat érdemes lenne egy doktori kutatás keretein belül tovább mélyíteni.

– Ezek szerint nem te kerested a témát, hanem az talált meg téged.

– Így van, nálam a téma főként a cégnek, vagyis az akkori gyakorlati tapasztalatomnak köszönhető, de ismét meg kell említenem Gaál tanár urat, aki nagymértékben inspirált arra, hogy egyáltalán belekezdjek a doktori tanulmányokba és témavezetőként segített engem végig azon a hosszú és kihívásokkal teli úton, amelynek a végén, 2008-ban a PhD fokozat várt rám.

– Ha jól gondolom, levelező tagozaton végezted el a képzést. Milyen emlékeid vannak erről az időszakról?

– Igen, levelezőn jártam és talán ebből kifolyólag nincs is sok meghatározó emlékem, hiszen úgy jártunk órára, ahogy munka mellett tudtunk.

Talán akkortól kezdtem komolyabban emlékeket gyűjteni, amikor jobban bekapcsolódtam a tanszéki munkába. Azt hiszem, hogy az első cikkek megírása és az első óra megtartása nagy mérföldkő minden tudományos pályára tévedt ember életében. Én először stratment (stratégiai menedzsment) tartottam a Felnőttképzési Intézetben. Ezt sosem felejtem el.

– A kutatás mellett oktatóként is tevékenykedtél és tevékenykedsz is a mai a napig. Hogyan kerültél az egyetemre? Milyen pozíciót töltesz be itt jelenleg?

– 2012-ig dolgoztam az első kérdésnél említett cégnél, de már előtte is bele-belekóstoltam a tanszéki feladatokba. Szabó Lajos, akkori tanszékvezető támogatásával 2006 óta veszek részt különféle oktatási tevékenységekben, 2008 nyarától pedig először egyetemi adjunktusként, majd 2016-tól egyetemi docensként erősítem a Szervezési és Vezetési Tanszéket.

Ezen kívül dolgoztam a Felnőttképzési Intézetben, de egyéni vállalkozóként kompetenciafejlesztő tréningeket is tartok vállalkozásoknak. Ez utóbbira a vezetői pozíciók (tanszékvezető/Szervezési és Vezetési Tanszék, szakfelelős/Vezetés és szervezés mesterképzési szak, Fejlesztési ügyekért felelős dékáni megbízott/GTK) miatt egyre kevesebb időm jut, de azért ezzel is szívesen foglalkozom.

Jelenleg a habilitációmra készülök. Azt hiszem, hogy ez már a „kapuban” van. Úgy tervezem, hogyha mindent sikerült megvalósítanom idén, az év végére összerakom a pályázatom és a jövő év elején be is nyújtom.

– A tudásmenedzsmenten kívül milyen kutatási terület iránt érdeklődsz? Van valami más is, ami közel áll a szívedhez?

– Természetesen más témákban is kutattam már azóta, de úgy gondolom, hogy ez egy kifogyhatatlan terület. Például a közösségi média és a tudásmegosztási hajlandóság kérdése, vagyis hogy milyen jellemzők befolyásolják az embert abban, hogy megossza a tudását, illetve milyen eszközöket vesz ehhez igénybe. A két PhD hallgatómnak és a tématerületi kiválóság programnak köszönhetően két újabb témába is beleástam magam. Az egyik az Ipar 4.0 menedzsment irányú megközelítése, a munkavállalók digitális felkészültsége, a másik pedig a mesterséges intelligencia és tudásmenedzsment kapcsolatának témaköre.

– Témavezetőként gondolom nagyobb rálátásod van a PhD képzés előnyeire. Mit gondolsz, miért éri meg nappali vagy levelező tagozaton elvégezni a képzést?

– Alapvetően azért jó, ha valaki belekezd és elvégzi a képzést, mert ezzel sok olyan új ismeretre tehet szert, ami az élet bármely területén segítséget nyújthat a jövőben. Nekem például nagyon hasznos volt, hogy megismertem a jó kutatási folyamat fázisait. Megtanultam elmélyülni egy kutatásban, jobban átláttam az adott problémát, megismertem a kérdőívszerkesztés és a beérkezett válaszok elemzésének menetét.

Ha valaki nappalis hallgatóként vág bele, akkor fontos, hogy a téma iránt elkötelezett legyen és érezzen késztetést arra, hogy folyamatosan kutatásokat végezzen. Valamint az sem hátrány, ha a megszerzett tudást a felnövekvő generációknak is át tudja majd adni. Ez egy olyan pálya, aminek a célja mások fejlesztése saját magunk előmenetele által.

Levelezős hallgatók esetén pedig érdemes olyan témát választani, ami illeszkedik ahhoz a területhez, ahol dolgoznak, hiszen a fokozattal valószínűleg nemcsak eredményt, hanem rangot is szereznek majd a vállalatnál. Ha pedig valakit a kiégés veszélye fenyeget, akkor oldalirányú karrierként érdemes tekintenie a PhD-ra, ami egyfajta szellemi felüdülést hoz. Természetesen az is előfordulhat, hogy ennek a hatására egyéni vállalkozásba kezd valaki (pl. tréner vagy coach), sőt, vannak olyanok is, akik részmunkaidőben nálunk oktatnak a PhD megszerzése után.

– Van valami tanácsod az újonnan felvételizőknek?

– Talán azt mondanám, hogy fontos, hogy az akadályokat ne problémaként kezeljék, hanem kihívásként tekintsenek rá. Az életben minden nehéz, de ameddig kihívásként kezeljük ezeket a helyzeteket, addig harcolunk, ameddig el nem érjük a célunkat.

– Melyik részét szereted jobban a munkádnak, az oktatói vagy a kutatói feladatokat?

– Nem tudnék rangsorolni, mindkét részt nagyon szeretem csinálni.

Oktatói oldalról a sok csillogó szempár miatt érzem szerencsésnek magam. Általában mesteres hallgatókat tanítok, akik különösen fogékonyak a gyakorlati jellegű oktatásra, aminek én is a híve vagyok. Az órákon igyekszem tőlük is begyűjteni a való élet példáit, amit aztán a következő óráim egyikén akár tovább tudok adni. Úgy gondolom, hogy a hallgatóknak nem csak az elméleti modelleket kell látniuk, hanem már az iskolapadban is találkozniuk kell a valósággal.

A szakmával való kapcsolattartást pedig a kutatások segítik. Előfordul, hogy vállalatok keresnek meg engem azzal, hogy szeretnének valamilyen témában segítséget kérni (tudásmenedzsment rendszer, teljesítményértékelési rendszer, stratégiaalkotás, szervezetfejlesztés). Én úgy látom, hogy a jövő ebben lesz, az oktatóknak is kell, hogy legyen “kint egy lábuk”, amivel megszerzik a szükséges gyakorlati tapasztalatokat. A tudást így lehet a leghatékonyabban átadni a hallgatóknak.

– Úgy tűnik, hogy sok mindent csináltál már az életben. Van valami, amit másképp csinálnál, ha újrakezdhetnéd?

– Nincs ilyen, én mindig inkább előre, a jövőbe tekintek, a „mi lett volna ha” kérdésekkel nem foglalkozom.

– A sok munka mellett gondolom neked is szükséged van egy kis kikapcsolódásra. Levezetésként az utolsó kérdésem: hogyan szoktál lazítani?

– Amennyire az időm engedi sokat sportolok, leginkább a szabadban, szívesen túrázom, főképp a magashegyi és a via ferrata túrákat kedvelem. Ezen kívül szeretem a hegyi kerékpározást és egy darabig, ameddig időm engedte, intenzíven légakrobatikáztam.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

“Éreztem, hogy nem dőlhetek hátra” – Interjú Dr. Birkner Zoltánnal

A Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola (GSDI) kapcsán a következő interjúalanyunk egy olyan személy, aki meghatározó tevékenységet végzett a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának létrehozásában és fejlődésében. Eredetileg földrajz-történelem szakos tanárként lépett ki a munka világába, végül teljesen más területen ért el sikereket. A doktori fokozat megszerzését követően pedig a tudományos életben, és 2018-tól a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) élén is megállíthatatlan. Fogadjátok szeretettel az NKFIH elnökével, Dr. Birkner Zoltánnal készült interjúnkat.

– Kérem, mondjon pár szót magáról! Honnan indult?

– 1971-ben születtem Nagykanizsán és egészen a középiskola végégig itt is éltem. A felsőfokú tanulmányok azonban néhány évre elszólítottak a városból. Földrajz-történelem szakos tanár akartam lenni, amihez akkoriban csak két helyen volt elérhető képzés az országban. Én a debrecenit választottam, és a sikeres felvételi után 1989-ben bekerültem a hőn áhított szakra. A Debrecenben eltöltött évek izgalmasak voltak, nagyon szerettem oda járni. A diplomám megszerzése után visszakerültem Nagykanizsára, és egy igen rangos középiskolában kezdtem tanítani. De éreztem, hogy nem dőlhetek hátra, rengeteg felfedezésre váró terület izgatta még a fantáziámat.

Mivel ez az érzés nem hagyott nyugodni, 1996-ban újra iskolapadba ültem, és egy teljesen más szakterületen mélyedtem el a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Két évvel később, 1998-ban pénzügyi szakközgazda végzettséggel léptem ki az intézményből, ez az új diplomám pedig kiváló karrierlehetőségekkel kecsegtetett.

Hamarosan kaptam egy banki osztályvezetői állásajánlatot, ami egész magas belépési pozíciót jelentett volna a szakmába. Ennek ellenére én inkább egy másik, akkor még szinte szürreálisnak tűnő, mégis izgalmas kihívást fogadtam el. Felkértek, hogy vegyek részt egy nagykanizsai felsőoktatási intézmény létrehozásában, ami azért volt különösen nehéz feladat, mert akkor a városban egyáltalán nem folyt ilyen jellegű oktatás.

1998-tól több kollégámmal együtt félállásban kezdtünk dolgozni és szervezkedni, hogy sikerüljön elérni a kitűzött célt. Két éven keresztül próbálkoztunk a környék felsőoktatási intézményeinél, mígnem találkoztunk Dr. Gaál Zoltán professzor úrral, a Veszprémi Egyetem (mai nevén Pannon Egyetem) rektorával. Ő volt az az egyetemi vezető, aki szívvel-lélekkel csatlakozott a törekvéseinkhez, felkarolt minket és segített a nagykanizsai kihelyezett képzés elindításában.

Rekord idő alatt értünk el nagy sikereket. 2000 tavaszán találkoztunk először Gaál Zoltánnal, de augusztusban, a pótfelvételi időszakában már Nagykanizsán indult képzés idegenforgalmi és szálloda szakon. Népszerűek lettünk, 17 megyéből érkeztek hozzánk hallgatók.

Ekkor már teljes állásban az egyetem közegében dolgoztam, így érlelődött meg bennem a gondolat, hogy elmélyüljek a tudományos életben, és fokozatot szerezzek.

– Ekkor kezdte meg doktori tanulmányait Veszprémben?

– Igen, így kerültem a GSDI-be. 2007 körül kértem a felvételemet egyéni felkészüléssel, majd rövid időn belül, 2010-ben Gaál professzor úr témavezetésével sikeresen meg is védtem a “Zala megyében is az innováció a siker motorja?” című doktori disszertációmat. Ahogy a téma is mutatja, a PhD-tanulmányaim során Zala megye, illetve a helyi kis- és középvállalkozások innovációs képességét mértem fel és kutattam.

– Ezek szerint Ön nem nappali tagozatos hallgatóként járta végig az utat. Hogyan emlékszik vissza ezekre az évekre? Jelentett valamilyen előnyt, hogy Önnek ekkor már sok gyakorlati tapasztalata volt?

– Ebben az időszakban számomra az volt a legmeghatározóbb, hogy egyszerre tehettem szert széles körű elméleti és gyakorlati vezetői ismeretekre. Akkoriban oktatási igazgató voltam, így a való életben is megtapasztaltam, sőt hasznosíthattam a doktori iskolában tanultakat.

– Ez izgalmasan hangzik. És mi a helyzet azóta? Ha jól tudom, a fokozat megszerzése után sem hagyta el teljesen a tudományos pályát.

– Természetesen azután is tovább építettem a tudományos karrierem: a ranglétrán felfelé lépegetve docens lettem, majd témavezetőként én is vállaltam PhD-hallgatókat. 2018-ban volt az első sikeres védésünk Rodek Nórával, majd 2019-ben Máhr Tivadarral, és bízom benne, hogy a következő években a mostani hallgatóim közül is sokan szereznek majd fokozatot.

– Ön tehát az érem mindkét oldalát látta, volt már hallgató és témavezető is. Tapasztalatai alapján miért érdemes belekezdeni a doktori tanulmányokba?

– Azt gondolom, hogy a tudományos utánpótlás nevelése minden fél számára hasznos befektetés. A doktori tanulmányok segítenek fókuszálni és megoldást találni a különböző problémákra, új perspektívákat nyitnak mind a hallgató, mind az egyetem, mind pedig a helyi közösség előtt. A hétköznapok gyakorlatában sokszor azért nehéz egy-egy helyzetet hatékonyan kezelni, mert az operatív és a stratégiai szempontok vetélkednek egymással. A PhD elvégzése során a hallgatók egy olyan látásmódot sajátíthatnak el, ami segíthet kilépni a “dobozból” a nagyobb és nehezebben átlátható problémák esetén is. Amint rálátás nyílik a nagy egészre, újszerű megoldási irányok kerülnek felszínre.

– Mire emlékszik vissza szívesen a GSDI-ben eltöltött évekről? Voltak olyan oktatók, akik meghatározóak voltak a tanulmányai során?

– Természetesen voltak. Egyikük a már korábban említett Gaál Zoltán, akinek nagyon sokat köszönhetek. Rengeteget tanultam még Török Ádám professzor úrtól, aki jelenleg is a GSDI vezetője. Azt hiszem, a kettejükkel folytatott közös beszélgetések is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ma a kutatás-fejlesztés és az innováció országos szakpolitikai műhelyében dolgozhatok.

A másik plusz, amit kiemelnék a doktori tanulmányokból, azok a hallgatótársak. Sok helyről és sokféle élethelyzetből érkeztünk, ennek köszönhetően különböző megvilágításban láttuk és értelmeztük a körülöttünk lévő világot, miközben egymásra is hatással voltunk. Azt hiszem, ez is nagyban hozzájárult a tudományos látásmódom érlelődéséhez.

– Ha jól tudom, jelenleg is sokféle kihívásnak tesz eleget a tudományos karrier építése mellett.

– A Nagykanizsai Kampusz mindig fontos volt számomra. Az évek alatt szépen fejlődtünk, 13 szakunk lett stabil oktatói gárdával. A munkatársak közül mindenkinek lehetősége volt a doktorálásra, kecsegtető karrierlehetőségek nyíltak meg előttünk. Én is kiváló ajánlatot kaptam, aminek köszönhetően 2018 júliusa óta az NKFIH elnökeként dolgozom a hazai innovációs ökoszisztéma újjászervezésén.

– Az innováció mellett van még olyan terület, amivel szívesen foglalatoskodik?

– Az elmúlt években megtanultam egyszerre nagykanizsai, veszprémi és budapesti szemmel is nézni a világot. Ez alatt megérett bennem a gondolat, hogy a vidéki Magyarországnak is meg kell tanulnia a saját útját járni. Minden térségnek meg kell találnia az azt egyedi és frappáns üzenetet, amivel maga köré vonzhatja és meg is tarthatja a népességét és a vállalkozásokat. Ha érdemben foglalkozunk a régiók szerepének újraértelmezésével és a városi identitás kérdéseivel, az az egész ország versenyképességét növelni fogja. Az elmúlt években ezen is dolgozunk a kollégáimmal.

– Az utolsó kérdésem: ha újrakezdené, mi az, amit másképp csinálna?

– Azt hiszem, nem változtatnék semmin. Amikor 1998-ban “szirénhangok” csábítottak egy kényelmes banki állás felé, jól döntöttem, hogy helyette inkább a felsőoktatás fejlesztését és az innovációt választottam. Engem vonzanak a kreativitást is próbára tevő kihívások, és biztos vagyok benne, hogy a jövő még sok hasonlóan izgalmas feladatot tartogat számomra.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia

Ha felkeltette érdeklődésedet a doktori képzés, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

MNB Oktatási Klub tanulmányi verseny 2021

Vannak elképzeléseid a koronavírus utáni világgal kapcsolatban? Szeretnéd megosztani a gondolataidat és ötleteidet a világjárvány gazdaságra és társadalomra gyakorolt hatásairól? Ha nem félsz a megmérettetéstől, akkor indulj az MNB Oktatási Klub tanulmányi versenyén!

A verseny menete:

A verseny célja, hogy a hallgatók a jövő értelmiségeként nagyobb szakmai nyilvánosság előtt kifejthessék és ütköztethessék meglátásaikat az életünket az elmúlt egy évben alapvetően befolyásoló világjárványról, annak már érezhető társadalmi és gazdasági hatásairól, azok tartósságáról és különösen arról, hogy milyen tendenciákat, trendváltásokat látnak a közeljövőben:

„A gazdasági és tudományos elit számára az utóbbi 1-2 évtizedben a nemzetközi mobilitás a mindennapok részévé vált. Hogyan hatnak majd ezek a véleményformálók a kormányokra és a tömegekre a veszély elmúltával? Merre fordulnak majd a társadalmak: a nagyobb nyitottság vagy a bezárkózás felé? Vajon a globalizáció erősödésével kell számolnunk vagy a regionális tudat, összetartozás és kereskedelem kap nagyobb hangsúlyt? Vagy megy minden tovább a régi kerékvágásban?”

A témát a versenyen induló hallgatók két módon dolgozhatják fel:

1. Benyújthatnak egy tudományos igényességű, önálló kutatásra és más publikációkra épülő elemzést.

VAGY

2. Feldolgozhatják a témát kötetlen, kreatív, esszé jellegű módon.

A két megközelítést a szervező különálló kategóriaként kezeli, így a két módszer alapján készített pályaműveket külön értékeli és külön is díjazza. Bővebb információ a Szakami segédletben található >>>

Díjazás:

Mindkét feldolgozási mód (’A változat’: Tudományos kutatás; ’B változat’: Kötetlen, kreatív, esszé jellegű feldolgozás) esetében a szervező a következő díjakat osztja ki:

Kiváló pályamű díj: nettó 600 ezer forint pénznyeremény
Jeles pályamű díj: nettó 350 ezer forint pénznyeremény
Érdemes pályamű díj: nettó 200 ezer forint pénznyeremény
Ezen felül a szervező összesen egy pályaművet részesíthet egy PhD különdíjban: nettó 600 ezer forint pénznyeremény

Időzítés:

A regisztráció és a témához kapcsolódó pályamű elkészítésének és feltöltésének határideje: 2021. március 15. (hétfő) 23:59 óra
Az online döntő tervezett időpontja: 2021. április 14-16.

 

Hivatalos versenyszabályzat és jelentkezés itt >>>

 

A feladattal kapcsolatos kérdéseket a protokoll@mnboktatasiklub.hu e-mail címre tudjátok küldeni.

A regisztrációval és technikai problémákkal kapcsolatos kérdéseket pedig a support@ecosim.hu címre várják.

(fotó: myaccount.ecosim.hu)

Liska Fanny a doktori képzésről

Liska Fanny tudományos segédmunkatárssal a PhD képzésről, a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolában folytatott tanulmányairól beszélgettünk. Mesélt nekünk többek között a kutatási területéről, a PhD képzés felépítéséről és a doktorandusz lét szépségeiről.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit!

– Baján, a halászlé fővárosában születtem és egy klasszikus, nagy, boldog családból jövök: kettő testvérem van, hármunk közül én vagyok a legidősebb. Az Angolkisasszonyok Leánygimnáziumába jártam Kecskeméten középiskolába, emiatt 14 éves koromban kerültem el hazulról.

Az érettségi közeledtével, pályaválasztás előtt állva találomra böktem rá Veszprémre, ugyanis a nyugat-magyarországi régió mindig is vonzó volt a számomra. A sikeres felvételit követő első évem előtti nyáron a közelben jártam, és úgy döntöttem, hogy körülnézek a városban. Ekkor láttam csak először, hogy valójában hova is jövök továbbtanulni.

Szakválasztás szempontjából – csakúgy, mint rengeteg 18 éves – én is bizonytalan voltam abban, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Édesapám már ekkor leszögezte, hogy “kislányom, vagy orvos leszel, vagy közgazdász”, orvos pedig nem szerettem volna lenni. Így történt tehát, hogy a Pannon Egyetem nemzetközi gazdálkodás alapszakán kötöttem ki, majd közvetlenül ezután elvégeztem a mesterképzést is.

– Ki indított el a tudományos pályán, ki volt rád nagy hatással?

– Mesteres koromban több EFOP és OTKA kutatásban is részt vettem, ahol volt szerencsém együtt dolgozni Dr. Veres Zoltán tanár úrral a Marketing Tanszékről, így neki tulajdonítom ezt a szerepet. Ő kérdezte meg tőlem, hogy nem gondolkodom-e a doktori képzésen? A jelentkezési időszakban egy szükségszerű magánéleti váltáson mentem keresztül, amely arra ösztönzött, hogy átgondoljam a jövőmről alkotott terveimet. Ekkor tettem fel magamban többek közt azt a kérdést is, hogy miért ne maradhatnék PhD-zni a Pannonon – a többi pedig már történelem.

– Kérlek, mesélj a kutatási területedről és hogy miért pont erre esett a választásod!

– Ugyancsak Dr. Veres Zoltán volt az, aki az egyik órája alkalmával mesélt a későbbi doktori kutatásom alapötletének számító szolgáltatás-domináns marketinglogikáról, amit a szaknyelv SDL-ként ismer. Az elmélet lényegében azt mondja ki, hogy nem léteznek klasszikus értelemben vett termékek és szolgáltatások, hanem valójában mindennek szolgáltatástartalma van a világban. Ez a felfogás nekem nagyon tetszett, így felvetettem, hogy ezt a témát szeretném körbejárni a doktori kutatásom során. Szerencsémre az egyik témakiírás nagyban hasonlított az elképzeléseimhez, így aztán egy nemzetközi gazdálkodás alap- és mesterszakos diplomával a kezemben jelentkeztem a Marketing PhD képzésre.

A kutatásom azt vizsgálja, hogy az emberek az egyes szolgáltatásokat milyen szempontok mentén választják; valamint, hogy szívesebben választják-e azokat a szolgáltatásokat, amelyeket maguk alakíthatnak, és amelyekbe van beleszólásuk? Továbbá az alapján tárom fel a tipizálási lehetőségeket, hogy a választási szempontokat az alap személyiségvonások hogyan befolyásolják.

– Mire emlékszel vissza a legszívesebben az egyetemi éveid kapcsán?

– Egyik meghatározó élményem a Nemzetközi magánjog tárgyhoz és a tárgyat oktató tanárnőhöz, Dr. Ernszt Ildikóhoz kapcsolódik. A tanárnő azóta is nagy múzsám, hiszen egy élmény volt az óráira járni. Itt értettem meg, hogy hogyan kell jogszabályokat és kormányrendeleteket olvasni, ugyanis egészen addig teljesen vakon voltam, ha elém került egy ilyen dokumentum.

Emellett a PhD-s felvételim is mély nyomot hagyott bennem. A szakterülettel kapcsolatos kérdések közé Dr. Csizmadia Tibor tanár úr mintegy stresszkérdésként beszúrta, hogy tudom-e, hogyan készül a bajai halászlé? A vicc az egészben az volt, hogy 3 nappal azelőttig fogalmam sem volt róla. Pont az előző hétvégén látogattam meg a szüleimet és valami isteni sugallat folytán megkértem édesapámat, hogy világosítson fel a bajai halászlé készítéséről, mert itt vagyok felnőtt emberként, de halvány lila gőzöm nincs róla. Emiatt aztán nagyon pengén el tudtam mondani a receptet és nem estem zavarba a felvételin nekem szegezett kérdés hallatán.

– Szerinted milyen előnyei vannak a kutatói pályának?

– Úgy gondolom, hogy a doktori képzésben való részvétel többek között olyan inter- és multidiszciplináris kapcsolatépítési lehetőséget jelent, amelyhez hasonlót más hivatás ennyi idő alatt aligha képes nyújtani. Rengeteg közeli szakmai barátságot volt lehetőségem kialakítani az utóbbi években, így Magyarországon jelenleg nincs olyan egyetem, ahol ne lenne ismerősöm.

– Milyen előnyöket élvezhet az, aki elvégzi a doktori képzést?

– Ha valaki jól keveri a lapjait a doktori képzése alatt, nem csak hazai, de nemzetközi publicitást is kaphat. Open Access módon mindenki számára elérhetővé válhatnak a gondolatai és a kutatási eredményei a doktorandusz hallgatóknak, ami saját kutatási projekteket is hozhat országon belül, illetve kívül is. Ezeket ráadásul akár vállalkozóként is elfogadhatjuk, ugyanis nincs megtiltva, hogy a doktori tanulmányaink alatt vállalkozásba kezdjünk, és ilyen módon a tudásunkat az üzleti életben is kamatoztatni tudjuk.

Mivel a kutatás-fejlesztés témakörére az utóbbi években egyre nagyobb hangsúly kerül az ipar minden szegmensében, a doktorandusz hallgatók egyre nagyobb szerepet kapnak a naprakész tudás terjesztésében és fejlesztésében, hiszen ebben ők tudnak a leghitelesebbek lenni szaktudásukból fakadóan.

– Véleményed szerint mennyiben más a doktori képzés, mint a mesterszak?

– A doktori képzés első két évét turbó mesterszaknak mondanám, szellemi szinten ugyanis ez az időszak a legmegterhelőbb. A tanulás mellett tanítunk és kutatási projektekben is részt veszünk, ami miatt elég feszített tempóban dolgozunk. A választott témát érdemes minél több konferencián bemutatni és összeszedni a kutatáshoz használható szakirodalmakat is annak érdekében, hogy kiderüljön, hogy jó irányban haladunk-e.

A második év végén egy úgynevezett komplex vizsgán kell megvédenünk a kutatási témánkat és a szakirodalmi tudásunkról kell tanúbizonyságot tennünk. Majd csak ekkor dől el, hogy egyáltalán folytathatjuk-e a tanulmányainkat és belemélyedhetünk-e a kutatás gyakorlati részébe.

A második két évben a hangsúly a kutatásra és oktatásra tevődik át, teljesítendő tantárgyaink ekkor már nincsenek. Ebben a kutatási és disszertációs szakaszban óriási önállóságot kap a doktorhallgató – a nagy szabadság viszont hatalmas felelősséggel is jár, ugyanis hamar eltelik a kutatásra szánt két év, amely végén egy 120-150 oldalas művet illik produkálnunk.

– Ha újrakezdhetnéd, ugyanezt az utat, pályát választanád?

– Most, hogy az online marketing világában dolgozom sokszor elgondolkoztam már azon, hogy informatikusnak kellett volna mennem, hiszen rengeteg dolgot programozással kellene megoldanom a munkám során.

Ennek ellenére úgy gondolom, hogy ugyanígy csinálnám a dolgaimat, ha újrakezdhetném. Az őrangyalom elég masszívan munkálkodhatott az utóbbi évtizedben, hiszen mindig jó emberek vettek körül és jókor kerültem jó helyekre, amiért elképesztően hálás vagyok. Sokszor megtaláltak a lehetőségek, amelyek miatt ma ott tartok, ahol. Ez utóbbin változtatnék csupán, ha újrakezdhetném a képzést: sokkal tudatosabban, proaktívabban keresném a lehetőségeket.

Amikor belevágtam a doktori képzésbe nagyon izgatott voltam, hogy a végén doktor leszek, ám az évek alatt tudatosult csak bennem, hogy nem emiatt a két betű miatt csinálom. Ha valami, akkor a PhD bizony embert farag mindenkiből és most már átélem annak a mondásnak a lényegét, hogy “akkor kell szerénynek lenni, amikor van mire”.

– Mit javasolnál az újonnan felvételizőknek?

– A tudatosság kulcsfontosságú nem csak a doktori, de az egyetemi képzés egésze alatt. Az újonnan felvételizőknek azt tanácsolnám, hogy keressék proaktívan a lehetőségeket és látogassanak el minél több, a szakterületükön releváns konferenciára és jelöljenek be mindenkit Facebook-on és LinkedIn-en, akikkel ezeken az eseményeken találkoznak, a szakmai kapcsolatok kiépítésének ugyanis ez egy igen hatékony módja.

Mindenesetre: kössék fel a gatyát, készüljenek fel kávéval és C-vitaminnal a következő négy évre, mert combos egy menet áll előttük – de a végén garantáltan megéri.

Az interjút készítette: Gyulai Edina

Ha további információt szeretnél megtudni a doktori képzésről, látogass el a Doktori Iskola honlapjára! >>>

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.