ALUMNI Archives - Pannon Egyetem - GTK
mobile menu icon
PE-GTK
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
switch icon
facebook icon
instagram icon
youtube icon
spotify icon
uni-pan icon
linkedin icon
webshop icon
PE icon

Aranyérmes diplomamunka

Szívből gratulálunk Keller Roland számvitel mesterszakon végzett hallgatónknak, aki diplomadolgozatával első helyezést ért el a Neumann Nonprofit Közhasznú Kft. és a Digitális Jólét Nonprofit Kft. pályázatán “Adatgazdaság digitalizációs összefüggései” témakörben.

Keller Roland témavezetője Dr. Fehér Helga, akinek szintén gratulálunk.

A pályázatról:

A program célja a témát kutató hallgatók elismerése, a téma iránti kutatási kedv, motiváció növelése, ezáltal digitalizáció- és adattudatos hallgatók képzésének erősítése, illetve a hazai felsőoktatásban és tudományos pályán tevékeny szakemberek utánpótlásának támogatása.

Pályázni olyan – már elkészült – szakdolgozattal, diplomamunkával vagy doktori disszertációval lehetett, amely 2020 januárja után került megvédésre, és amely a digitalizáció és adat témaköréhez kapcsolódó témákban, például a következő témákban készült:

– Blockchain
– Digitális hálózatkutatás
– Digitális állam, digitális szuverenitás
– Mesterséges intelligencia, új technológiák
– Okos város, okos vidék, digitális agrárium
– Digitális oktatás, kompetenciafejlesztés

Pályázati felhívás TINLAB mentori feladatok ellátására

Tudta, hogy a legtöbb társadalmi innovációs ötlet megvalósítása a szakértelem és az önkéntesség hiánya miatt hiúsul meg? A Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratórium az anyagi erőforrások előteremtésén túl ezért ezek biztosításában is segíteni kíván a társadalmi innovátorok számára. Ha Ön releváns mentorálási, tanácsadói ismeretekkel, tapasztalatokkal rendelkezik és szívügye a társadalmi problémák megoldását célzó projektek felkarolása, itt a lehetőség, hogy csatlakozzon hozzánk!

Miért érdemes mentorként csatlakozni a TINLAB-hoz?

✓ Részvételi lehetőség egy nemzeti szintű, társadalmi innovációs célú úttörő kezdeményezésben;
✓ Szakmai tapasztalatszerzési, tanulási és kapcsolatépítési lehetőség a mentorhálózat keretében;
✓ Társadalmi innovációs ötletek fejlesztésében, társadalmi problémák megoldásában való szerepvállalás;
✓ Pro Bono mentorálási lehetőség.

Mi lesz a mentor feladata?

✓ A pilot projektek mentorálása: szakmai, kommunikációs, piackutatási, partnerségépítési és személyes segítségnyújtás, folyamatos bátorítás, visszajelzések adása a projektgazda számára a társadalmi innovációs folyamatban;
✓ A fejlesztési folyamat tervezésében való közreműködés (pl. projekt ütemterv véleményezése);
✓ Folyamatos monitoring végzése, a mérföldkövekhez kapcsolódóan az elvégzett munka projektgazdával való közös értékelése;
✓ Szakmai kérdések, elakadások megválaszolása személyes és online megbeszélések alkalmával, vagy írásban;
✓ Kapcsolati hálójának megosztása a mentoráltakkal (ajánlás, bemutatás formájában);
✓ Jó példák, bevált üzleti modellek, módszertanok bemutatása;
✓ Meglévő kompetenciák esetén speciális szakértői feladatok ellátása, vagy szakértő bevonására történő javaslattétel;
✓ A szükséges projekt módosítások kezdeményezése;
✓ Hálózati találkozókon való részvétel;
✓ Közreműködés a TINLAB eredmények kommunikációjában.

Mi a jelentkezési határidő? 2022. március 31.

Hova kell benyújtani a pályázatot? mentor@harfaalapitvany.hu e-mail címre

Mikor tudom meg, hogy sikerült-e a pályázatom? 2022. április 30.

Hol kérhetek további információkat? Hollósi Szabolcs elnök, stratégiai vezető 30/2277559

Részletes felhívás, bővebb információ itt. >>>

Nincsenek rá szavak… – In Memoriam Gaál Zoltán

Mély fájdalommal értesítjük a kollégákat, tanítványokat, barátokat és minden harcostársat, hogy Gaál Zoltán Professzor Úr 2022. január 31-én hajnalban örökre itt hagyott minket.

Gaál Zoltán Professzor Úr a Pannon Egyetem és jogelődjeinek meghatározó, emblematikus alakja. Közel öt évtizedes szakmai pályafutása során mindig a magyar felsőoktatás, az egyetem, a kollégák, a munkatársak, a hallgatók fejlesztését tartotta legfontosabb feladatának. Igazi építő dékánként és rektorként olyan maradandót alkotott, amely hosszú időre megalapozta az Egyetem sikeres működését.

2021-től a Pannon Egyetemért Alapítvány kurátoraként dolgozott továbbra is a Pannon Egyetemért.

Szakmai pályafutása elején korán vállalt vezetői feladatokat. 1971-ben az Egyetem Üzemgazdaság Tanszékén, majd a Vállalati Rendszerszervezési Önálló Tanszéki Csoportnál kapott oktatási, oktatás-szervezési, oktatásfejlesztési feladatokat. Irányításával került megalapításra a szervező-vegyész szak, és a mai kor meghatározó képzésévé váló műszaki menedzser szak. Alapítója és vezető oktatója a posztgraduális karbantartási menedzser képzésnek.

Az oktatói munka mellett nagy hangsúlyt fektetett a jövő generációinak nevelésére. Végzett doktoranduszai közül többen sikeres akadémiai pályát futnak be, sokan pedig az üzleti életben vezetőként kamatoztatják a tőle kapott tudást.

Fontos szerepet töltött be a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola alapításban, a Menedzsment szakirány vezetőjeként irányította a doktori kutatásokat.

1991-1998 között a Mérnöki Kar dékánja, 1998-2007 között a Veszprémi Egyetem, illetve jogutódja a Pannon Egyetem rektora, 2001-2003 között a Magyar Rektori Konferencia elnöke volt.

Kutatásaiban kezdetben a technológiai rendszerek szervezési, megbízhatósági és karbantartási kérdéseire koncentrált, majd a stratégiai menedzsment kihívásait vizsgálta. Kutatási eredményeit számos könyvben és cikkben publikálta. Nevéhez kötődik a Nemzetközi Karbantartási Konferencia megalapítása.

Gaál Professzor Úr elkötelezett híve volt a kormányzati, vállalati és akadémiai együttműködéseknek, igazi tudásteremtőként és tudásközvetítőként dolgozott azon, hogy a vállalatok és a települések az egyetemekkel kooperációban, a felhalmozott tudás és a gyakorlat tapasztalat összekapcsolásával a közjó, a regionális és vállalati versenyképesség érdekében működjenek együtt.

A Herendi Porcelánmanufaktúra Igazgató Tanácsának elnökeként igazi stratégaként dolgozott a tradíció és az innováció együttéléséért, a vállalati sikerért.

Kutatóként, tanácsadóként, majd főigazgató-helyettesként szívvel-lélekkel támogatta a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézetét.

2018 óta a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöki főtanácsadójaként, az Innovációs Testület társelnökeként fáradhatatlanul tevékenykedett a hazai egyetemek és vállalatok innovációs fejlődéséért.

Nagy tisztelettel nézett a múltra és épített a hagyományokra, mindig nagy bizalommal, tervekkel tekintett előre a jövőbe, miközben arra biztatott minket, hogy tegyük a dolgunkat minden nap jobban!

Tanításait, bölcs szavait, az emberek iránti őszinte érdeklődését és törődését soha nem feledjük!

Dr. Fehérvölgyi Beáta


Gaál Tanár Úr búcsúztatása és temetése 2022. február 5-én 14:00 órakor lesz a balatonalmádi (vörösberényi) temetőben.

A család kérése, hogy a helyszíni részvétnyilvánítások helyett részvétet a bucsu.gaalzoltan@gmail.com email címen nyilvánítsunk.

Minden GTK-s kollégát, jelenlegi és volt diákot kérünk, hogy egy szál sárga rózsával kísérjük Professzor Urat utolsó útjára.

Kérjük, aki szeretné Gaál Tanár Úrral kapcsolatos történetét, emlékét vagy gondolatait megosztani, küldje el nekünk a gtkrendezveny@gtk.uni-pannon.hu címre, és ezeket egy Emlékkönyvbe szerkesztjük.


Pótfelvételi a Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolába

A Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskola pótfelvételt hirdet a 2021/22-es tanév 1. félévére.

A PhD képzés nagy kihívás, de óriási lehetőségeket tartogat, ezért érdemes ezt az opciót is átgondolnotok jövőtök tervezése során.

A teljesség igénye nélkül, néhány előny, mely a PhD tanulmányok mellett szól:

✔ A közgazdaságtudomány és az alkalmazott gazdaságtudományok nemzetközi élvonalának megfelelő tudományos és kutatási ismereteket szerezhettek, amelyeket gyakorlatban is hasznosítani tudtok.

✔ Bekapcsolódhattok a vezető oktatók kutatási tevékenységébe, ezáltal nemzetközileg elismert eredményeket érhettek el, melyeket publikálhattok is.

✔ A tudományos pálya karrierlehetőségek egész tárházát kínálja.

✔ Lehetőségetek lesz széleskörű nemzetközi tudományos-kutatási kapcsolatok kiépítésére a tudományterületek nemzetközi és hazai elismert intézményeivel.

✔ Számos kutatói ösztöndíjat megpályázhattok PhD hallgatóként.

✔ Bekapcsolódhattok az egyetemi oktatásba.

Erasmus ösztöndíjjal külföldi egyetemek kutatásaiba és képzési programjába is bekapcsolódhattok.

Hallgatói jogviszonyotok feljogosít Benneteket kedvezmények igénybevételére.

A Gazdaságtudományi Kar lehetőséget biztosít állami ösztöndíjas és önköltséges formában is a doktori képzésre.

Életkörülményeiteknek megfelelően a nappali órák tömbösítve kerülnek megtartásra. A doktori iskola az ösztöndíjas doktoranduszokat bevonja az alapfokú képzési feladatokba, ezzel is ösztönözve a PhD hallgatókat, hogy további munkájukat egyetemi oktatóként folytassák.

A Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolánkban három kutatási főirány közül választhattok:

  • közgazdaságtudomány,
  • menedzsment tudományok,
  • agrárökonómiai kutatások.

A pótfelvételi eljárás folyamatáról bővebben tájékozódhattok itt. >>>

A GSDI jelentkezési határideje: 2021. augusztus 13.

Ha a doktori képzéssel, a Doktori Iskolával kapcsolatban kérdésed van, fordulj Csehi Dianához a csehi.diana@gtk.uni-pannon.hu e-mail címen.

Francia-földrajz szaktól a projektmenedzsment világáig – Interjú öregdiákunkkal, Bártfay Erikával

Alumni interjúalanyunk ezúttal Bártfay Erika, aki jelenleg Intercompany & Export Project Manager, a Savencia Fromage & Dairy Hungary Zrt.-nél. Ahhoz, hogy idáig eljusson hosszú utat járt be, karrierje alakulását pedig nagymértékben meghatározta egy 14 évesen meghozott döntése. Szakmai életújtáról és tapasztalatairól beszélgettünk vele.

– Mit érdemes tudni Önről? Honnan és hogyan indult a karrierje?

– Elég kalandos utat jártam be, amíg elértem oda, ahol most tartok. Utólag visszagondolva szakmai pályafutásom egyik meghatározó mérföldköve a középiskolás éveimhez köthető. A Sárospataki Református Kollégiumba jártam angol nyelvi tagozatra, ahol második nyelvnek a latin és a francia közül választhattam. Én az utóbbi mellett tettem le a voksom és azt hiszem, hogy ez a 14 éves koromban meghozott döntésem nagymértékben hozzájárult a szakmai pályámhoz.

Nagyon megszerettem a francia nyelvet, és a középiskola után is ezen a vonalon indultam el. Francia-földrajz szakon tanultam Nyíregyházán a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán (mai Nyíregyházi Egyetem egyik elődje). Ez a döntésem akkoriban igen jónak tűnt, hiszen mivel az adott évfolyamban én voltam az egyetlen, aki ilyen párosításban tanult, sok lehetőség nyílt meg előttem. Francia szakosként például nem voltak olyan elérhetetlenek az ösztöndíjak sem. Socrates ösztöndíjjal töltöttem el egy félévet Brüsszelben egy fordító-tolmács képzésen, Comenius ösztöndíjasként pedig egy flamand intézménynél is vendégeskedtem. Örömmel gondolok vissza erre az időszakra, hiszen olyan tapasztalatokat szerezhettem a külföldön eltöltött hónapok alatt, melyek jó alapot adtak a későbbiekben.

A főiskola élvégzése után tanári szakkal nem volt olyan egyszerű az elhelyezkedés. Úgy gondoltam, hogy jobb esélyeim lennének, ha általános iskola mellett a középiskolában is taníthatnék. Ehhez azonban el kellett végeznem egy kiegészítő képzést is. A Pécsi Tudományegyetem francia nyelv szakos bölcsésztan-hallgatója lettem.

A Pécsett töltött idő alatt beiratkoztam egy francia nyelvű business kurzusra, majd elnyertem a European Voluntary Service ösztöndíját, melynek keretein belül a European Mouvement Belgium non-profit szervezetnél dolgoztam projektmenedzserként.

– Gondolom, ekkor már az egyetem vége felé járhatott. Ebben az irányban indult el a végzést követően is?

– Hazaérkezésem után, Budapesten helyezkedtem el az akkori Pannontej Zrt. és Veszprémtej Zrt. közös központi irodájának lettem a vezetője, valamint tolmács és fordítói feladatokat láttam el.  Párhuzamosan befejeztem az egyetemi tanulmányaimat. A felettesem bátorsítására úgy éreztem, hogy a tanári diplomám kevés lesz a szakmai fejlődésemhez, a továbblépéshez, ezért jelentkeztem a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kar vezetés és szervezés mesterképzésére.

– Ekkor talált rá a Pannon Egyetemre?

– Igen, így történt. A logisztikai és a HR szakirány közül az utóbbira esett a választás, ez állt hozzám közelebb.  Már a felvételi elbeszélgetésen is jó benyomást tett rám az egyetem.

A mi évfolyamunk volt az első ezen a képzésen. Az első évet együtt töltöttük, majd specializálódtunk. Humánerőforrás és logisztika közül választhattunk, én természetesen az előbbi irányába indultam. A szakdolgozatomat Dr. Obermayer Nóránál írtam, kompetencia menedzsment területen.

– Ön elég sok felsőoktatási intézmény hallgatója volt már. A többivel összehasonlítva milyen volt Veszprémbe járni?

– A legtöbb tudást, amelyet munkám során is hasznosítani tudok, a Pannon Egyetem adta. Azt gondolom, hogy a tanárképzés területén a Nyíregyházi Egyetem is megfelelő felkészítést nyújtott.  Mindenkinek bátran merem ajánlani a Pannont, hiszen a képzés tematikája nagyon jó volt, a tanárok pedig mindig felkészülten érkeztek az órákra.

A mesterkurzust munka mellett, levelező tagozaton végeztem, nem éreztem semmilyen különbséget a nappali és a levelező képzés között, az oktatás ugyanolyan magas szinten folyt. Olyan tudásanyagot, ismeretet kaptunk, amelyet a szakmámban valóban hasznosítani tudtam, tudok a mai napig. A tantárgyak túlnyomó többsége valódi tudást adott.

A mai napig jó szívvel gondolok vissza azokra az évekre, és hálás vagyok az ott megszerzett tudásért, úgy gondolom, megérte elvégezni a képzést.

– Volt esetleg olyan tantárgy vagy tanagyag, aminek az ismerete segítette a mindennapi munkaját is?

– Az egyetem elvégzésével párhuzamosan folyamatosan volt lehetőségem előre lépni a szakmámban. Amiben végül megtaláltam a szakmai kihívást, a projektmenedzseri pozíciót. Ezzel kapcsolatban sokat tanultam Szabó Lajostól, de a mindennapi munkavégzéshez szükséges legújabb szoftverek és programok használatáról is szereztem információt az iskolapadban ülve. Amikor például a vállalatunk az SAP bevezetésébe kezdett, én is hozzá tudtam tenni az ismereteimet, ezzel is segítve a folyamat gördülékenyebb lebonyolítását.

– Ezek szerint az évek alatt sikerült előbbre lépnie és kimozdulnia az asszisztensi szerepkörből. Mivel foglalkozik jelenleg?

– Most Intercompany & Export Project Manager munkakörben dolgozom. A francia anyavállalatunknak az egész világon vannak leányvállalatai, a munkám egyik része pedig a velük való kapcsolattartás és együttműködés. Ezen kívül mivel Európában egyedüliként nálunk, Veszprémben történik a panírozott termékek, főként a sajtok gyártása, ezzel a termékkel kapcsolatban is sok feladatom van, de az exportpiacokért is én felelek. A to Z folyamat minden lépést követem, egészen a piacra jutásig segítem a termékek útját, kapocs szerepet töltök be a piac, a marketing és az üzem között.

– Ilyen széleskörű szakmai tapasztalattal a háta mögött milyen jó tanácsot tudna adni az iskolapadban, vagyis jelen helyzetben a home office-ban otthon ülő hallgatóinknak?

Az üzleti életben az egyik legfontosabb dolog a felkészültség, a magabiztos tudás. Felkészültnek kell lenni minden alkalomra, legyen az egy fontos, stratégia tárgyalás vagy akár egy kollegális, egyeztető megbeszélés. Akkor tudunk tapasztalatokat szerezni, ha merünk őszintén, bátran kérdezni, figyelmesen hallgatni és a jó tanácsot elfogadni. Az újításokra, változásokra nyitottnak lenni!

A motiváltság és a tenni akarás mindig meghozza a gyümölcsét. Aki valóban akar, az előbb-utóbb munkát és felelősséget is fog kapni. Nincs olyan, hogy csettintésre minden megoldódik, érdemes mindenbe energiát fektetni, amiben eredményt akarunk elérni. Nőként pedig talán sokszor ennél még többet is le kell tennünk az asztalra.

– Van nálunk a karon egy Alumni szervezet, ahol a volt diákjaink osztják meg egymással és az egyetemmel szakmai tapasztalataikat. Hallott már Ön erről?

– Igen, hallottam már az Alumni programról. Az egyetem elvégzését követően tagja voltam egy egyetemi Alumni programnak, de azóta annyi minden történt az életemben, hogy ez egy kicsit háttérbe szorult.

Egyébként ezeket a kezdeményezéseket nagyon jó ötletnek tartom. A kapcsolatok mindig jól jönnek és sokat számítanak, ha bármire szüksége van az embernek. Ha például fel kell hívnom egy partnert, sokkal könnyebben megy az együttműködés, ha van valami személyesebb szál a megkeresés mögött.

– A sok munka mellett mi az, amivel szívesen foglalkozik a szabadidejében? Mivel tud igazán kikapcsolódni?

– Nagyon szeretek olvasni és mostanában a festés világában is egyre jobban elmélyülök. Ezeken kívül pedig igyekszem minél több időt eltölteni a szabad levegőn, ha időm engedi szívesen túrázok és kirándulok a családommal és remélem hamarosan az utazásra is lehetőség nyílik.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

Iskolapadból a vezetőképzőbe – Interjú öregdiákunkkal, Kürthy Attilával

Interjúsorozatunk következő alanya Kürthy Attila, akik jelenleg a Tungsram elnök-vezérigazgatói kabinetfőnöke. Az egyetem padjait 1995 és 2000 között koptatta, műszaki menedzser szakon végzett nálunk. Elmondása szerint a Veszprémben töltött évek rendkívül jó alapot adtak a szakmai karrierjéhez, hiszen akkoriban egyedülálló szakmai tudást tudott szerezni tanulmányai során, mely a későbbiekben a GE-hez bekerülve is nagy előnyt adott neki másokhoz képest. Fogadjátok szeretettel az ő történetét.

– Kérlek, mesélj kicsit az egyetemi tanulmányaidról!

– 1995-2000-ig jártam a Veszprémi Egyetemre műszaki menedzser szakra. Akkoriban ez a szak még újdonságnak számított, amikor jelentkeztem az országban egyedül csak Veszprémben lehetett ilyet tanulni. Ha jól tudom Gaál tanár úr vezetésével nőtte ki magát a szervező vegyészmérnöki szakból és igen nagy sikert aratott szerte az országban. A jelentkezettek nagy részét pedig az vonzotta a legjobban, hogy egyszerre voltak benne gazdasági és mérnöki tárgyak, így nem kellett választani a két karrier között. Én a megalakulás utáni harmadik évfolyamba jártam, egy nagyon összetartó társaság voltunk.

– Ezek szerint akkoriban különösen jó híre volt a Veszprémben végzett műszaki menedzsereknek.

– Így volt, egy történetem is van ezzel kapcsolatban. A végzésemet követően jelentkeztem a GE vezetőképző programjába, ahova nagyon sokan szerettek volna bekerülni. A felvételi több körös volt, még prezentálnunk is kellett. Komoly vezetők előtt adtuk elő a saját magunk által készített anyagainkat, általában a szakdolgozatot. Nagyon jól kijöttek a különbségek a veszprémi és a többi pályázó között, hiszen mi már az egyetem alatt elsajátíthattuk a prezentációs technikákat. Ez akkoriban nem volt jellemző az egyetemi képzésekre. Emlékszem, hogy több tantárgy keretein belül is kellett előadásokat készítenünk, persze akkor még az írásvetítőre készítettük a “diákat”. Ez nagy előnyt adott a többiekkel szemben, amit még a felvételiztetők is megjegyeztek. Nem véletlen, hogy a Veszprémi Egyetem hallgatói felülreprezentáltak voltak a GE vezetőképző programjain, volt, hogy 5-6 Veszprémben végzett is részt vett egyszerre.

A képzés újszerűsége egyébként nagyon sok olyan embert vonzott ide, akik szerettek volna sokoldalúbbak lenni és nyitottak voltak a világ dolgai iránt. Ez és a képzés erőssége pedig abban is megnyilvánult, hogy a végzős társaim milyen sokféle iparágakban tevékenykednek a mai napig. Van, aki az építőiparban találta meg a helyét, mások az elektronikai bérgyártásban, a pénzügyi tanácsadásban vagy a turizmus területén helyezkedtek el.

– Neked miért pont Veszprémre esett a választásod? Téged is a sokszínűség vonzott ide?

– Eredetileg a Műszaki Egyetemre szerettem volna menni, voltam is egy nyílt napjukon. Abban viszont nem voltam biztos, hogy a vegyész- vagy a villamosmérnöki szakok tényleg nekem valók lennének. Szerencsére az egyik osztálytársam rátalált a műszaki menedzser szakra Veszprémben, így oda is ellátogattunk. Nagyon pozitív volt az élmény a képzésről és az egyetemről is, ezért inkább ide jöttem. Nem volt rossz döntés, jobb volt itt egyetemistának lenni, mint egy 2 millió fős nagyvárosban.

– Hogyan emlékszel vissza az egyetemi évekre?

– Az első három évben általános oktatás folyt, a 4. és 5. évben viszont már voltak gazdaságtudományi és menedzsment tárgyaink is. Nagyon szerettem például Gaál Zoltán óráit, de az akkor még fiatal doktoranduszok, mint például Szabó Lajos is jó órákat tartott. Ha jól emlékszem a vállalati kultúra tárgy nagyon sok hasznos tudást adott, amit a német cégnél töltött gyakorlatom és a GE vezetőképző során a való életben is meg tudtam tapasztalni.

A cash flow számításra, a számvitelre és az általános menedzsmentre emlékszem még nagyon, ettől mindenki rettegett. Utólag belegondolva ez is nagyon hasznos volt, a mai napig előjönnek az ott tanultak, amikor üzleti tervet készítek elő.

Győrvári tanár úr emlékezetes matek óráira pedig szintén mosolyogva gondolok vissza. Ő úgy szemléltette nekünk a deriválást, mint mikor a fogpasztát kinyomjuk a tubusból, az integrálást pedig mint amikor ezt megpróbáljuk visszatenni. A diplomamunkám a Kibernetikai Tanszéken írtam Szeifert Ferenc tanár úrnál, akitől szintén sokat tanultam.

A tanulás kapcsán egyébként az egyetem már akkor is igyekezett könnyebben megfoghatóvá tenni a száraz tanagyagokat. Élen járt ebben Kovács Zoltán tanár úr, aki a sörjátékkal és az üzleti szimulációs játékával igyekezett nekünk bemutatni az ellátási lánc tanulságait és az üzleti döntések lehetséges következményeit. Ezek akkoriban egyedülállóak voltak az országban.

Amit még fontosnak tartok megemlíteni, az az Erasmus ösztöndíj. Akkoriban Magyarországból nem volt könnyű külföldre menni tanulni, de Gaál tanár úr és csapata igyekezett olyan nemzetközi kapcsolatokat építeni, ahova mi hallgatók is mehettünk. Én például Németországban az Anhalti Főiskolán töltöttem el egy kis időt, ami nyelvtanulás és más szempontok miatt is jó tapasztalat volt nekem.

– Mi történt veled a végzés után? Egyből a vezetőképzőbe kerültél?

– Igen, 2000-ben kerültem be oda. A képzés három évig tartott, ami alatt rengeteg tapasztalatot szereztem. Nagy dolognak számított, hogy a képzés keretein belül például az USA-ban is dolgoztam. Ez az időszak szakmailag tényleg nagyon sokat adott.

Ezt követően termelésvezető, majd sorvezető lettem, 2009 és 2012 között pedig a budapesti autólámpagyár igazgatói székébe kerültem. Viszonylag fiatalon sikerült magas pozíciót szereznem, 500-700 ember vezetése tartozott hozzám, de a megelőző évek rendesen felvérteztek, így jól boldogultam ebben a szerepkörben is.

2012 és 2018 között nemzetközi termékmenedzser lettem, ahol a külföldi (pl. USA, Kína, Korea, Brazília) munkatársak munkáját is én felügyeltem. Az autólámpa stratégiáért voltam felelős, de a marketinggel, piackutatással, termékstratégiák meghatározásával kapcsolatos feladataim is voltak. Ez egy döntő időszak volt az életemben, üzletileg sikerült bejárnom a bolygót, Chilétől Japánig szinte mindenhova eljutottam.

– Jelenleg mit dolgozol?

– 2018-ban tulajdonos váltás történt, azóta a fényforrás gyártás Tungsram néven megy tovább. Én jelenleg elnök-vezérigazgatói kabinetfőnök vagyok, a feladatköröm széleskörű. Hozzám tartozik az üzletfejlesztés, az állami kapcsolattartás például a Külgazdasági és Külügyminisztériummal, az Innovációs és Technológiai Minisztériummal és ezek háttérszervezeteivel, de a nagyobb céges projektekben is aktív szerepet vállalok. Részt veszek például a cég holdinggá alakulásában is, aminek eredményeként kisebb egységekkel adott tevékenységre (pl. védelmi ipar, egészségügy, légiközlekedés) fókuszálva folyatjuk majd a gyártást. Izgalmas ezeket közelről látni és érdekes azt is megtapasztalni, ahogy a tulajdonos menedzseli a céget.

– Úgy tűnik szakmailag elég színes életet éltél és élsz jelenleg is. Gondolom, néha neked is kell egy kis pihenés. Mivel szoktál kikapcsolódni?

– Rendszeresen teniszezem, csapatbajnokságokban szoktam játszani, OB2 és OB3-as szinten. Ezen kívül a ház körüli munkákba is szeretek belefeledkezni, a fiammal gyakran barkácsolunk otthon.

– Mivel a GTK Alumni programjához kapcsolódva készül ez az interjú, van még egy kötelező kérdésem. Hallottál már az Alumni szervezetről és esetleg tervezed-e a csatlakozást?

– Természetesen hallottam róla és szívesen csatlakoznék is a jövőben. Jelenleg a rendelkezésre álló idő a szűk keresztmetszet ez ügyben. Egyébként én is szívesen találkoznék a régi barátokkal és osztanám meg a saját tapasztalataimat az egyetemi hallgatókkal.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

„Nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül” – Interjú öregdiákunkkal, Juhász Gáborral

Ez alkalommal Juhász Gáborral, a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának egykori idegenforgalmi és szálloda szakos hallgatójával beszélgettünk. Gábor sikeres vállalkozó, egyben pedig a Balaton, a turizmus és a hajózás nagy szerelmese.

– Kérlek, mesélj magadról egy kicsit! Mivel foglalkozol jelenleg?

– Szerteágazó az érdeklődési köröm, több dologgal is foglalkozom, több szerepkörben is tevékenykedem. Már 15 éve veszek részt az Aquilo Hotel Panoráma Tihany üzemeltetésében. Kezdetben néhány egyetemi barátommal közösen működtettük a szállodát, 2010 óta viszont én vagyok a hotelt üzemeltető cég egyetlen tulajdonosa. Valójában hiba volna csupán szállodaként hivatkozni az Aquilo Hotel Panorámára, hiszen ez valójában egy olyan komplexum, amely szállodát, kikötőt és strandot is magába foglal.

A szállodaipar mellett az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt fektetek a testvéremmel közös, hajózással foglalkozó vállalkozásra. Vitorlásokat, motoros hajókat üzemeltetünk és rendezvényeket is szervezünk. Szeretem a hajókat, akár azt is mondhatnám, hogy a hajózás a véremben van, hiszen édesapám tengerész volt.

A harmadik vállalkozásom egy balatonfüredi magánorvosi központ, amely főként fogászattal és szájsebészettel foglalkozik. Közvetve ez is az egyetemi évekhez kötődik, hiszen egy olyan barátom feleségével alapítottuk, akivel az egyetemi evezős csapatban ismerkedtem meg.

Mindezek mellett az elmúlt évtől kezdődően tanácsadói szerepet is vállalok a tihanyi turisztikai desztináció menedzsment szervezetnél. A kollégáimmal a desztináció turisztikai kihívásaira keresünk válaszokat és megoldásokat. Nem titkolt célom, hogy a szállodaipartól kissé eltávolodva a desztinációmenedzsment területén is kipróbáljam magam.

Az ötödik, egyben legfontosabb szerepköröm pedig az apaság, hiszen hamarosan háromgyermekes apuka leszek.

– Hol tanultál, milyen szakon szerezted a diplomádat?

– Az egykori Veszprémi Egyetemen végeztem 2009-ben, idegenforgalmi és szálloda szakon (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.).

– Már az elejétől fogva a turizmus és a szállodai szektor volt a célod, vagy a lehetőségek adtak ilyen irányt a karrierednek?

– Édesanyám negyven évig dolgozott az IBUSZ-nál, így beleszerettem az idegenforgalomba. Már a középiskolás éveim alatt érdeklődni kezdtem a turizmus iránt, utazási kiállításokra jártam édesanyámmal és a kollégáival. A turizmussal kapcsolatos egyetemi képzést is tudatosan, az érdeklődési körömnek megfelelően választottam annak ellenére, hogy a karrierépítés kapcsán akkoriban nem a turizmus volt számomra a legvonzóbb iparág.

Eredetileg édesapám nyomdokaiba lépve tengerész szerettem volna lenni, ő azonban azt kérte tőlem, bárhogyan is döntök, első lépésként mindenképpen szerezzek diplomát. Az egyetemi éveim végére a magyar tengerészet megszűnt, így számomra a magyar tenger, a Balaton maradt, én azt próbálom meghódítani.

A szállodaiparba végül egy véletlen folytán keveredtem. A barátaim és én egy közös kerékpáros turisztikai vállalkozás segítségével kerültünk kapcsolatba a szállodával, amelynek jelenleg is én vagyok az üzemeltetője. Az évek során nagyon megszerettem ezt a munkát, sajátosan pozitív hangulata miatt pedig már nem is tudnám elképzelni magam az Aquilo Hotel Panoráma Tihanytól különböző munkakörnyezetben. Hosszú távra tervezek itt és szerencsére a szálloda tulajdonosa is bizalommal van felém.

– Miért választottad a turizmust, mint pályát, mi az, amit a leginkább szeretsz a jelenlegi munkaköreiddel kapcsolatban?

– A szállodai egy nagyon hektikus és nehéz munka, ráadásul vállalkozóként végzem, így nagyon kockázatos is. Szeretem, hogy a munkám során sok emberrel kerülök kapcsolatba és élményt adhatok számukra.

A hajózás magáért beszél, minden a vízen töltött perc hatalmas élmény, itt is szeretek élményt adni a turistáknak, ez nagyon jó érzés. Tavaly 56 napot hajóztam a Balatonon csak július és augusztus hónapokban, körülbelül 40 naplementét néztem végig a hajóról. Ezt sohasem lehet megunni. A hajózásnak természetesen vannak árnyoldalai is, a hajókat takarítani és szerelni kell, azonban minden viszontagságért kárpótol, hogy a „munkahelyi irodám”, egy, a Balaton közepén ringatózó hajón található.

A desztinációmenedzsmentre szellemi tornaként tekintek. Nagyon szeretem Tihanyt, aktívan részt veszek a félsziget életében, mert úgy vélem, hogy az egy európai szinten is különleges helyszín. Szeretnék hozzájárulni a falu és az egész desztináció további fejlődéséhez. Ez a munka azért is szimpatikus számomra, mert online formában, akár otthonról, vagy a világ másik felén horgonyzó hajóról is végezhető.

Ahogyan már mondtam, a vállalkozói lét rizikóval teli, azonban a szabadság, amit biztosít, megéri a kockázatot. Anno az volt az álmom, hogy a nyári időszakban sokat dolgozva lehetőséget teremtsek arra, hogy a tél folyamán a családom társaságában egy-egy trópusi helyszínen vitorlázhassak. Ezt sikerült elérnem, a gyermekeim pedig ráadásként a Balaton partján, egy gyönyörű, sokszínű környezetben nőhetnek fel.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki több sikeres vállalkozás tulajdonosa legyen?

– Ha valaki szeretne eljutni valahová, talán az a legfontosabb, hogy legyen víziója. Ha az megvan, ki kell tartani mellette akkor is, ha néha egy-egy döntés hibásnak bizonyul. Merni kell kockázatot vállalni, sokan azzal rontják el, hogy a biztosra mennek, mert félnek hibázni, ez azonban helytelen hozzáállás. Kockáztatni kell, mert elegendő, ha tíz próbálkozásból csupán egyetlen bizonyul sikeresnek. Nekem az volt a vízióm, hogy szabad és független legyek, illetve azzal foglalkozhassak, amivel szeretnék. Az évek során több vonzó ajánlatot kaptam budapesti szállodákból, én azonban kitartottam a vízióm mellett. Hoztam jó és rossz döntéseket is, de végül elértem a célomat.

A vállalkozásaim mögött nagyon sok munka áll, az első 10 évben a barátaim áprilistól októberig még hétvégéken sem láttak. Sosem voltam a legjobb tanulók között, nem gondolom, hogy én rendelkezem a legmagasabb szintű szakmai tudással, de merek kockáztatni és olyan döntéseket hozni, amelyek a céljaim felé segítenek.

– Hogyan emlékszel vissza a hallgatóként eltöltött évekre, mi az, ami leggyakrabban eszedbe jut az egyetemről?

– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, fantasztikus volt egyetemistának lenni. Valójában mindent az egyetemnek köszönhetek, az egyetemi évek alatt sok pozitív irányú változáson mentem keresztül. Az egyetemen a közösségi élet a legfontosabb.

Emlékezetesek és fontosak a baráti és szakmai kapcsolatok, az evezéshez, mint sporthoz fűződő emlékek, valamint a Veszprémi Egyetemi Napok (VEN) történései és sikerélményei. A mai napig őrzöm a telefonomban az akkori rektortól a Regatta versenyszámainak megnyerését követően kapott sms-t. Külön nekünk, az egyetemi evezős csapatnak szerveztek fogadást, mi pedig nagyon büszkének, különlegesnek és megbecsültnek éreztük magunkat. Az az érzés azóta is emlékezetes, mert persze a munka világában elért sikerek is boldoggá tesznek, de nem adnak ugyanolyan élményt.

Az igazat megvallva nem siettem az egyetemi képzés befejezésével, mert nem akartam elengedni azt a hangulatot, amire az épületek falai között rátaláltam. Erről tényleg csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

– Hallottál már a GTK Alumni programjáról? Mi a véleményed róla?

– Igen, egy évvel ezelőtt hallottam róla, Véber Zoltán és dr. Gyurácz-Németh Petra is hívott, hogy veszek részt egy-egy eseményen. Sajnos végül mindig közbejött valamilyen munkaügy, ami miatt nem tudtam részt venni ezeken, de legutóbb kvázi esküt tettem, hogy legközelebb mindenképpen ott leszek. Szeretnék aktív tagja lenni a szervezetnek.

Véleményem szerint a PE-GTK egy olyan alapvető közös pont az ott végzettek számára, amely az üzleti életben is bizalmi kapcsolatot jelent, hiszen megvannak a közös értékek, a kapcsolódási pontok.

– Te miért ajánlanád egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A sokszínűsége miatt. Nem skatulyáz be, nem egyetlen irányba terel, hanem lehetőséget ad a nyitott gondolkodásra. Ez a nyitottság a tananyagban és az elméleti háttérben is megvan.

– Feltételezem, hogy egy olyan szakember élete, aki több vállalkozást is irányít, nem csupán játék és mese. A kikapcsolódás azonban sokat segíthet a problémák megoldásában. Neked van valamilyen hobbit? Hogyan tudod összeegyeztetni a munkáddal?

– Valójában a hajózás a hobbim, de inkább a tengeren, mert oda nem dolgozni megyek, ott nincsenek vendégek. Nagyon szeretném egy vitorláshajó segítségével megismerni a világot, terveim között szerepel, hogy a családom társaságában felkerekedjek és több országban is körülnézzek. A hajózás minden formája kikapcsol, a munkám a hobbim, ez a kedvenc időtöltésem.

A vállalkozásaim szerencsére önjáróvá váltak. Nekem nem maga a pozíció volt a célom, hanem a szabadság. Jelenleg is van egy szállodavezető, aki a szálloda operatív ügyeit intézi. A hajós cégnél is van olyan kollégám, akiben megbízok, aki önállóan el tudja végezni a dolgokat, így egyre több mindent átvesz tőlem. Tudatosan úgy alakítottam, hogy a vállalkozások nélkülem is működőképesek legyenek, már nem én vagyok a fő összekötő láncszem. Ha a vállalkozást úgy képzeljük el, mint egy háromlábú széket, amelynek én vagyok az egyik lába, sohasem hiányozhatok, hiszen a szék eldől, ha nem vagyok jelen. Nekem az a célom, hogy a vállalkozásaim önmagukban megálljanak, nem a szék lába akarok lenni, hanem az, aki a széken ül.

– A sikeres szakmai életút egyik első lépése az egyetemi oklevél megszerzése. A munka világa az egyetemi diákság számára azonban gyakran félelmetesnek tűnik. Mit tanácsolsz a jelenlegi, végzés előtt álló hallgatóknak a jövőre nézve?

– A legfontosabb, hogy higgyék el, lehetnek sikeresek. Az egyik legfontosabb a magabiztosság. Ehhez természetesen tartalom is kell, de aki diplomát szerez, annak már van valamilyen szakmai tudása. Fontos, hogy elhiggyék, szükség van olyan fiatalokra, akiknek a már sikereket elért emberek át szeretnék adni a stafétát. Tudatosnak és magabiztosnak kell lenni.

A munkaerőpiacon a legnagyobb kereslet a megbízható és becsületes, jó szakmai tudással rendelkező motivált menedzserek iránt mutatkozik. Sokat kell érte dolgozni, de ha valaki ezeket az értékeket magáévá teszi, akkor rengeteg lehetősége lesz.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

A népdalénekes turisztikai szakember – Interjú Kruppa-Jakab Évával

Úgy gondolom, hogy következő interjúalanyunkat nem kell hosszasan bemutatnom, hiszen néhány hónapja még az egyetem padjait koptatta veletek együtt. Kruppa-Jakab Éva neve a veszprémi turizmusban otthonosan mozgók számára sem csenghet ismeretlenül, hiszen több mint 10 éven át dolgozott a veszprémi Tourinform iroda kötelékében, jelenleg pedig az egyetemen segíti az EKF program alakulását. Szakmai életútjáról és tapasztalatairól beszélgettünk most vele.

– Kérlek, mesélj kicsit a tanulmányaidról!

– Ezzel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni az alma materem, a Lovassy László Gimnáziumot, ahol angol nyelvi tagozatra jártam. A középiskolás évek alatt nagyon megszerettem az angol nyelvet és ez a mai napig is tart. Az érettségit követően a Pannon Egyetemen folytattam tovább a tanulmányaimat idegenforgalmi és szálloda szakon. Akkoriban ezt a szakot még négy évig tartott elvégezni, amiből nyolc hónapot szakmai gyakorlati helyen kellett eltölteni. Én ezt egy jó dolognak tartom, hiszen úgy gondolom, hogy aki a turizmusban szeretne elhelyezkedni, annak érdemes jobban elmélyednie a gyakorlati életben.

Egyébként én a gyakorlatom a veszprémi önkormányzat kulturális irodáján töltöttem, de a tanulmányaim alatt belekóstoltam a vendéglátásba is. Több nyáron dolgoztam strandbüfében, ételbárban, illetve recepciósként is kipróbáltam magam a paloznaki Balatontourist Európa Kempingben. Ezeknek köszönhetően nagyon sok tapasztalatot szereztem a turizmus különböző területein és szakmailag is sokat fejlődtem.

– Ezek szerint te mindig is elhivatott voltál a turizmus iránt. Mi történt a végzésed után, hogyan csöppentél bele a nagybetűs életbe?

– A végzésem előtt 2003 márciusában nagy örömömre épp informátort kerestek a veszprémi Tourinform irodába, aminek akkoriban Lőrincz Katalin volt a vezetője. A meghirdetett pozíció elég misztikusan hangzott, de nagyon érdekelt a lehetőség. Szerencsére minden jól ment a felvételi elbeszélgetésen, így 2003 áprilisától hivatalosan is a csapat tagja lettem, nagyszerű kollégák közé kerültem.

Erre a mai napig büszke vagyok és örülök, hogy együtt dolgozhattam Katával, aki az ország egyik legjobb turisztikai szakembere. Katára szakmai példaképként tekintek. Már az egyetemi évek alatt is tartott nekem órákat, amik jó alapot adtak a szakmához, de a gyakorlatban is megtapaszthattam a profizmusát és kiváló vezetői képességeit.

Először a front office-ban tevékenykedtem, majd lassan bekapcsolódtam a back office feladataiba. Nagyon szerettem a turistákkal való közvetlen kapcsolatot, de a háttérmunkákból is kivettem a részem. A feladataim közé tartozott többek között a cikkírás, a nyomtatott hirdetések megfogalmazása és az akkoriban elég divatos újságírói és szakmai study tour-ok szervezése.

Mindeközben a családi vonalam is erősödött, 2006-ban megszületett az első gyermekünk, Gergely. Két otthon töltött év után mentem vissza dolgozni, ahol már nagyon vártak engem. Ezt követően pedig gyorsan fel kellett vennem a fonalat, hiszen a 2009-es TDM-mé (Turisztikai Desztináció Menedzsment) alakulás már a küszöbön állt, aminek az előkészítésében természetesen aktívan részt vettem. A kemény munkánk meghozta gyümölcsét, hiszen 2009. április 1-én Magyarország első bejegyzett TDM szervezete lett a miénk.

Ezt követően az én legfontosabb feladatom a TDM egyik tulajdonosával, a Veszprémi Turisztikai Egyesülettel való kapcsolattartás, valamit az ő kínálatuk hirdetésével kapcsolatos marketingmunkák elvégzése volt. Nagyon jó viszony alakult ki akkor az egyesülettel, aminek egyébként 2018 óta a titkára is vagyok.

2013-ban egy vezetőváltás történt a Tourinform csapatában, Bérczi Beáta került a menedzseri székbe. Ő egy másfajta szemléletet képviselt, de tőle is rengeteget tanultam. Azokban az időben is jól teljesítettünk, mindig kiváló eredményéket értünk el az MTÜ (Magyar Turisztikai Ügynökség) minősítési rendszerében és a rendszeres próbavásárlásokon.

A Tourinform csapatát egészen 2015-ig erősítettem. Akkor már két gyermekes anyuka voltam, hiszen 2009-ben megszületett második fiunk, Ákos. A hétvégézés és az ünnepnapokon való munka azonban nem volt egyszerű a család mellett, ezért, bár nehéz szívvel, de úgy döntöttem, hogy más területen kell elhelyezkednem.

– Mennyire volt nagy a váltás? Hova kerültél ezután?

– A Continental Automotive Hungary Kft. ellátási lánc menedzsment osztályán lettem a területi menedzser asszisztense. Teljesen más világba csöppentem, az 5 fős non-profit szervezet után egy 1000-1500 fős profitorientált multinacionális termelővállalat dolgozója lettem. Boldog voltam, hogy bizalmat szavaztak nekem, de az első három hónap kőkemény munkával telt, minden nap tanulnom kellett.

Nem döntéshozói pozícióban dolgoztam ugyan, de sok területre kellett rálátnom. Nekem kellett foglalkoznom 55 szellemi munkatárs HR-ügyeinek, kiküldetéseinek, irodai beszerzéseinek előkészítésével, miközben az SAP-rendszerrel is megismerkedtem és elláttam a menedzser-asszisztensi feladatokat. Amiben talán a legjobban hasonlított ez a Tourinform-os munkámra, az az volt, hogy itt is különböző forrásokból kellett összeszednem az információt, de itt nem a turistáknak, hanem a vezetői döntések előkészítéséhez.

Sokat tanultam és fejlődtem, sok kedves barátot szereztem az ott töltött időben, de folyamatosan úgy éreztem, hogy tudok én ennél többet is. Ezen kívül nagyon hiányzott a turizmus közege, a személyes találkozások és az, hogy élményt nyújtsak másoknak. Busszal jártam dolgozni és minden reggel, mikor átmentem a Viadukton és láttam a Várat, összeszorult a szívem, annyira hiányzott a korábbi munkám. Ezt orvosolva idegenvezetésbe kezdtem, csoportokat vezettem a városban szabadidőmben.

2016-ban pedig egy bombabiztos jelet kaptam, hogy ott kell hagynom a multik világát. Ekkor érkezett meg a családba a harmadik gyermekünk, Bálint. Tudtam, hogy vissza kell térnem a turizmusba, így a GYES alatt egy 4 csillagos szálloda online marketingjét egyengettem, folyattam az idegenvezetést és felsőfokú angol nyelvvizsgát is szereztem, amivel régóta tartoztam magamnak.

– Ha jól tudom, az iskolapadba is ekkortájt ültél vissza.

– Igen, bár ez egy merész lépés volt a részemről. Egy családi kupaktanács előzte meg a jelentkezésem, ahol a nagyszülők és a férjem is egyértelműen kifejezték a támogatásukat. Nagyon szerencsés vagyok, hogy Péter, a férjem ezekben az időkben is mellettem állt.

Ennek köszönhetően 2019-ben beiratkoztam nappali tagozaton az angol nyelvű Turizmus menedzsment mesterszakra a Pannon Egyetemen. Érdekes volt 38 évesen a nálam 10-12 évvel fiatalabbakkal együtt tanulni. A csapat egyébként elég nemzetközi volt, amit nagyon pozitívan éltem meg, kedves barátokat szereztem.

Örültem a régi tanároknak, de újakat is megismerhettem ebben a két évben. Szerettem, hogy angolul tanulhattam és hogy széleskörű rálátást kaptam a szakmára, a legújabb trendekre és a problémákra. Amit eddig a gyakorlatban tapasztaltam, annak végre az elméleti háttérét is jobban meg tudtam érteni (pl. TDM-ek átalakulása). Úgy gondolom, hogy a hallagatótársaimnak is tetszett, hogy gyakorlati példákkal tudtam színesíteni az órákat. Élveztem a közös feladatokat és a csoportmunkákat. Közben demonstrátorként is dolgoztam a Turizmus Intézeti Tanszék égisze alatt, ahol szintén sokat tanultam, és belekóstolhattam a tudományos munkába.

– Ezután kerültél hivatalosan is az egyetem kötelékébe?

– Igen, 2019 őszétől a Rektori Kabinetnél dolgozom Európa Kulturális Fővárosa ügyvivő szakértőként. Először részmunkaidőben foglalkoztattak, 2021 februárjától pedig teljes állásban vagyok itt. A felsőoktatás nekem teljesen új közeg volt, de mivel az EKF projektet már régóta ismerem, egy percig sem haboztam, hogy bekerüljek az egyetemi csapatba. Egyébként is rájöttem, hogy a közszolgálati világba talán jobban illek.

Főként Kővári Edit munkáját segítem, igyekszünk megtenni mindent a VEB2023 EKF program sikeréért az egyetemen. Mióta itt dolgozom, nagyon sok jó élményt szereztem (pl. rijekai karneváli részvétel, CoolLauch szervezeti tagság, pályázatírás és koordináció, nemzetközi kapcsolatok erősítése, stb.).

Közben kitüntetéses mesterdiplomát szereztem, amire büszke vagyok. Tanulni gyerekek mellett is lehet és érdemes – természetesen ehhez erős családi háttérre van szükség, ami nekem megadatott és nagyon hálás vagyok érte.

– Hallottál már az Alumni programról?

– Hallottam már róla, de még nem vagyok tagja. Érdekel a dolog, szeretném megismerni a szervezet működését és hátterét, ha pedig hozzátehetek valamit a szervezet munkájához, azt meg is teszem majd.

– A turizmushoz visszatérve van-e valami jó tanácsod a turizmus szakos hallgatók számára? Mire figyeljenek oda, mik a szakma buktatói?

– Elsősorban azt mondanám, hogy képzeljék magukat a turista helyébe, gondoljanak bele, hogy mit szeretne a vendég. Ha empatikusak vagyunk és ismerjük a kínálatot, akkor csak elő kell szedni a megfelelő ajánlatot a fejünkből. Azt gondolom, hogy aki nem szereti az embereket, annak nem érdemes ebben a szakmában elhelyezkednie.

Fontos még a nyitottság és a kommunikációs készség is, de a pultban lehet csak igazán megtanulni a szakma csínyját-bínját. Merjünk kérdezni és használjuk az idegen nyelveket is! Nem kell hibátlanul beszélni, de legyünk magabiztosak és szólaljunk meg! Régebben én is mindig szabadkoztam, ha németül kellett beszélnem, de rájöttem, hogy a vendégek nem a hibákat keresik a mondandómban, viszont nagyon hálásak minden szavamért.

– Ha jól tudom, az éneklés és a népi művészetek fontos szerepet játszanak az életedben. Mesélj kicsit erről is!

– A 13 éves néptáncos múltamból leginkább az éneklés maradt fent. Már kb. 25 éve foglalkozom népdalénekléssel, eddig főleg szólóban álltam színpadra. Azt szeretem ebben a legjobban, hogy a magyar népdalok tárháza végtelen, minden alkalomra találhatunk egy oda illő dalt. Sok városi és megyei rendezvényen léptem már fel, a közelmúltban pedig a Szentgáli Banda népzenei együttes énekese is vagyok, ahol igazán profi zenésezekkel dolgozom együtt. Igaz, a járvány miatt eddig csak egy fellépésem volt velük.

Nagyjából ugyanennyi idős, 25 éves a kórus múltam is, jelenleg a Gizella Nőikar tagja vagyok. A kar Veszprém egyetlen nőikara és megyei Prima díjjal is büszkélkedhet. Velük sokfelé jártam már a világban, a legutóbbi élményem egy dániai koncertsorozat volt. Nagyon szeretem a kórust, így a marketingből és a pályázatírásból is kiveszem a részem, ezzel is segítve a fejlődésünket.

– Ezen kívül mivel foglalkozol még a szabadidődben?

– Hobbim még a futás, de szeretek olvasni, rajzolni, alkotni a gyermekeimmel és túrázni a családommal. Ez utóbbit főleg a környéken űzzük. Hiszem, hogy a Balaton-felvidék tele van olyan kincsekkel, amiket érdemes felfedezni. Szeretem a madarakat is, erre a hobbimra a mostani karantén korszak abszolút pozitív hatást gyakorolt. Megkaptam az egyik legjobb madárhatározó könyvet, azóta pedig magasabb szintre léptem a madártan terén is.

Ha tehetem, önkénteskedem is, a Ragyogók és a CoolLaunch tagjaként, vagy a gyerekek iskolájában.

Ezeken kívül szeretek utazni is, ez persze a szakmámból is adódik, így én vagyok a család utazásszervezője. A nyaralásaink alatt pedig mindig figyelem, hogy ki mit és hogyan csinál, mit leshetek el más szakemberektől.

Az interjút készítette: Kántor Szilvia


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

Ismerd meg sikeres öregdiákjainkat! Még több interjút találsz itt. >>>

 

Gyakornoki lehetőség az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságánál

Compliance and Risk Management pozícióba keresnek a budapesti központjukba gyakornokot.

Az UNHCR egy olyan globális szervezet, amely elkötelezett az életek megmentése, a jogok védelme és egy olyan világ építése mellett, amely
jobb jövőt kínál a menekültek, az erőszakkal kitelepített közösségek és a hontalanok számára. Minden évben, férfiak, nők és gyermekek milliói kényszerülnek arra, hogy elmeneküljenek otthonukból, hogy elmeneküljenek konfliktusok és üldöztetés elől. A szervezet több mint 125 országban van jelen, és szakértelmével milliók védelmét és ellátását biztosítják.

 

A sikeres pályázó támogatja és segíti a CRMU-t a napi tevékenységekben, többek között:

– Szükség szerint részt vesz a felülvizsgálatokban és a vonatkozó tesztelésben.
– Hozzájárul a CRMU weboldalának frissítéséhez a felettes támogatásával.
– Az ellátási lánccal kapcsolatos irányelvek online adattárának fejlesztésének támogatása, útmutatók, igazgatási utasítások és szabványos működési eljárások, stb. a naprakész és dinamikus platform létrehozása érdekében.
– Ellenőrzi a jelentéseket.
– Szükség szerint támogatja az új termékek ellenőrzési eszközeinek fejlesztését.
– Támogatás nyújt a belső szabványos működési eljárások (SOP) kidolgozásában.
– Prezentációk kidolgozása a belső és külső érdekeltek számára tartott megbeszélésekhez.
– Szükség szerint kapcsolattartás és koordináció a belső és külső érdekelt felekkel.
– A CRMU támogatása egyéb felmerülő feladatokban.

Ahhoz, hogy a gyakornoki állásra jelentkezőket figyelembe vegyék, a következő alkalmassági feltételeknek kell megfelelniük:

– Frissen végzett, vagy jelenleg felsőfokú/egyetemi hallgatói jogviszonyban álló személy. Illetve egy UNESCO által akkreditált egyetem vagy felsőoktatási intézmény programjában vesz részt.
– Legalább kétéves alapképzési tanulmányokat végzett egy olyan területen, amely a szervezet munkájához kapcsolódó vagy azt érintő területen (üzleti adminisztráció, logisztika, ellátási lánc menedzsment, kockázatkezelés, mérnöki vagy kapcsolódó terület).
– Magas szintű angol nyelvtudás és egy másik ENSZ-nyelv ismerete.
– Analitikai, szervezési és kommunikációs készségek, valamint a részletekre való odafigyelés.
– Képesség a különböző kulturális háttérrel rendelkező személyekkel való sikeres együttműködésre.
– A belső ellenőrzési folyamatok vagy a belső kontrollok ismerete.
– Adatbázis kezelés ismerete (pl.: SQL).
– Business Intelligence szoftverek ismerete (pl.: MS PowerBI, Tableau).
– Jó számítógépes ismeretek. Az MS Word és az MS Excel felhasználói szintű ismerete.

Bővebb információ az eredeti felhívásban (angolul) itt>>>

Marketinges, aki nem csupán a marketinghez ért – Interjú öregdiákunkkal, Dr. Pethő Beátával

Dr. Pethő Beáta szintén karunk lelkes hallgatója volt, nem egy, nem kettő, hanem három képzést is elvégzett a GTK oktatóinak olykor szigorú, ám mindig gondoskodó és segítőkész felügyelete alatt. Beáta turizmus, majd marketing szakirányon szerzett közgazdasági diplomáját hét versenyszférában töltött dolgos év követte, mígnem visszatért hozzánk azért, hogy PhD fokozatot szerezzen.

– Kérem, mondjon néhány szót magáról! Hol dolgozik jelenleg, mivel foglalkozik pontosan?

– Alapvetően Győr közeléből származom, de Veszprémben élek már egy ideje. 2019-ben szereztem tudományos fokozatot marketing területen a GTK PhD képzésén. A szakma elméleti és gyakorlati részét egyaránt jól ismerem, hiszen marketing vezető vagyok a Haribo Hungária Kft.-nél, ezzel párhuzamosan alkalmanként a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán is vállalok előadásokat.

– Úgy tudom, hogy az egyetemen alapvetően turizmust tanult. Hogyan lett ebből marketing?

– A turizmus nem teljesen volt tudatos választás, valójában mindig a marketing, főleg annak pszichológiai aspektusa érdekelt. Ebből írtam később a doktori értekezésemet is. Én még a bolognai típusú rendszer bevezetése előtt, öt éves egyetemi képzéseken tanultam a Veszprémi Egyetemen (napjainkban Pannon Egyetem – a szerk.). Már akkoriban is érdeklődtem a marketing iránt, viszont annak idején nem volt ilyen széles a szakok kínálata, mint most. A marketing mellett viszont továbbra is kitartottam, később, miközben szakmai gyakorlatomat töltve a Turizmus Tanszéken dolgoztam, marketing szakirányon szereztem másoddiplomát.

– A diplomák megszerzését követően hogyan jutott el a marketing vezetői pozícióig? Már az elején is ez volt a cél, vagy az élet hozta lehetőségek mentén haladva alakultak így a dolgok?

– Az iskola elvégzését követően nem lesz azonnal vezető az emberből, végig kell járni a lépcsőfokokat. A szakmai előmenetel természetesen tudatos tervezés eredménye, maga a terv azonban nem elegendő, munka és elhivatottság is szükséges a sikerhez. Nem azért kezdtem el tanulni, mert vezetői beosztásra vágytam, hanem azért, mert érdekelt a marketing és a hozzá kapcsolódó szakmai kihívások. Az ilyen szakmában dolgozók élete egyébként is folyamatos tanulásból áll, hiszen a marketing igen széles terület, innovatív és gyorsan változik, így nem lehet megelégedni az iskolapadban tanultakkal, folyamatosan ismerni, megérteni és – ha hasznos – követni kell a trendeket.

A vezetői pozíció megszerzéséhez rengeteg munka, eredmény, kitartás és lojalitás kellett, ez azonban sohasem jelentett számomra terhet, hiszen emberekkel is szeretek foglalkozni.

– Ön a doktori fokozatát is a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karán szerezte. Mi motiválta abban, hogy elvégezze a PhD képzést?

– A PhD képzés megkezdése sokrétű motiváció eredménye volt. Már elég régóta dolgoztam a versenyszférában, ezért egyrészt úgy éreztem, hogy szükségem van valami plusz szellemi kihívásra, ami nem a napi munkához kötődik. Másrészt azt gondolom, hogy az üzleti életben szerzett tapasztalat nem elegendő a szakmai kihívások magas minőségű megoldásához, elméleti tudás is szükséges mellé. Azt kérdezi tőlem, hogy mi a legfőbb ok, amiért elvégeztem doktori képzést? A szakmai igényesség miatt, az adta a fő motivációt. Emellett azonban volt egy másik nagyon erős hajtóerő is, ígéretet tettem édesapámnak, aki sajnos a doktori avatót már nem élhette meg.

– Így utólag visszanézve mit gondol, szakmai szempontból megérte néhány évet és rengeteg energiát szánni a doktori fokozat megszerzésére?

– Úgy vélem, hogy tanulni és fejlődni mindig megéri. Ezt magáért teszi az ember, nem azért, hogy újabb és újabb diplomákat szerezzen. Bár a PhD sok erőt és még annál is több kitartást igényelt, az ilyen célokért mindig megéri dolgozni.

– Hogyan emlékszik vissza a hallgatóként töltött évekre? Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok, kik voltak a kedvenc oktatók?

– A hallgatói létet én több lépcsőben éltem meg. A PhD különös élmény volt, hiszen hosszú évek után tértem vissza az iskolapadba. Furcsa volt a versenyszférából visszatérni az egyetemre, azonban nagyon sokat kaptam, hallgatóként teljesen más sikereket él meg az ember, mint munkavállalóként. Az oktatók közül dr. Veres Zoltánt emelném ki, Ő volt a témavezetőm, sokat köszönhetek Neki.

A másik két diplomámat is a Pannon Egyetemen szereztem. Szerettem a közösséget mind az egyetemen, mind pedig a kollégiumban, szívesen emlékszem vissza a diákként itt töltött évekre.

– Hallgatóként mit szeretett leginkább a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karában?

– Szerettem az aktív diákéletet a karon, de számomra ebben az akkori Fenyves kollégium is meghatározó szerepet töltött be. Szívesen emlékszem vissza a Turizmus Tanszéken töltött demonstrátor éveimre is, összetartó csapattal dolgozhattam együtt. Megítélésem szerint a GTK a Pannon Egyetem egyik legjobb kara. Folyamatosan fejlődik és még mindig látok benne további potenciált.

– Mi a véleménye a GTK öregdiákokat tömörítő alumni programjáról? Hasznosnak találja a kezdeményezést?

– Eddig még nem hallottam róla túl sokat. Ha az öregdiákok aktivizálásáról van szó, akkor pozitív kezdeményezésnek tartom, ez egy jó irány a jövőre nézve. Sok végzett hallgató tudna partner lenni ebben, talán még erősebb kommunikációra lenne szükség, hogy a szervezet híre még több öregdiákhoz eljusson.

– Ön miért ajánlaná egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak a PE-GTK-t?

– A Pannon Egyetem véleményem szerint a legjobb vidéki egyetemek között foglal helyet, ahol versenyképes diplomát lehet szerezni. Továbbá, ha valaki nyugodt környezetre vágyik, Veszprém egy jó választás lehet. A GTK képzései innovatívak és naprakészek, a kínálat pedig folyamatosan bővül, a légkör ugyanakkor családias.

– A szakmai előmenetel és a tudományos fokozat megszerzése kapcsán talán sokan úgy gondolják, hogy mindezek mellett másra már nem juthat idő. Önnek van valamilyen hobbija? Hogyan tud időt szakítani rá?

– Az utóbbi néhány évben ez nehéz volt, hiszen, ha mondhatom így, a PhD volt a „hobbi”, ami minden szabadidőmet kitöltötte. Egyébként szeretek sportolni, például rendszeresen futok, de szívesen próbálok ki újabb és újabb sportokat is, mert nem szeretem a monotonitást. Ezen felül szeretek a természetben lenni, rendszeresen foglalkozom kreatív dolgokkal és sokat olvasok, valamint érdekel a pszichológia is.

– A megszerzett tudás hatalmas értéket képvisel, a munka világában elért sikerhez azonban sokszor nem csupán szakmai ismeretekre van szükség. Mit tanácsolna a jelenlegi, végzés előtt álló diákoknak a jövőre nézve?

– Már a diploma megszerzése előtt szerezzenek gyakorlatot. Ha munkát vállalnak a diákévek alatt, olyat válasszanak, amivel az iskola befejezését követően is foglalkozni szeretnének. Legyenek célirányosak, az elmélet a gyakorlat nélkül semmit sem ér, de ez fordítva is érvényes. Az egyetemek tudományos világa és az üzleti élet távol állnak egymástól, ezért ki kell nyitni a kettőt összekötő kaput, már az egyetemi évek alatt érdemes megnézni, hogyan működik mindaz a gyakorlatban, amiről az egyetemi előadásokon és szemináriumokon szó van.

Az interjút készítette: Strack Flórián


Ha a Pannon GTK Alumni szervezetről bővebb információt szeretnél, látogass el honlapunkra! Kattints!>>>

 

<<<

Archívum

powered by wordpress - made by us
Vissza az oldal tetejére.